Kf.700005/2026/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontjára, valamint

(5)bekezdésére hivatkozott. A megbízási díj mértékét az illetményalap 100%-ában jelölte meg. [3] Az alperes a védiratában elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj összegének a rendvédelmi illetményalap 50%-ára történő mérséklését kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság az alperest 1.082.200 forint megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Döntését a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjára,

(3)és

(5)bekezdéseire, 102. §

(1)bekezdés b) pontjára, a jogalkotásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
2. §

(4)bekezdés c) pontjára, 24. §

(1)bekezdésére, a Rendőrségről szóló

1. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.)
2. §

(1)bekezdés b) pontjára, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
2. BMr.)
3. mellékletére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
4. (VI. 16.) BM rendelet (a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 3 továbbiakban: 31/
5. BMr.)
6. §

(6)bekezdésére, továbbá a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/

1. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 21., 22.,
2. és
3. pontjaira alapította. [5] Rögzítette, hogy a járőri és körzeti megbízotti beosztások elkülönülnek egymástól. A releváns ítélkezési gyakorlatra is hivatkozó érvelése szerint a munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a kinevezés szerinti beosztást és a díjazásra való jogosultságot. A munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását, az ellátott többletfeladatokért pedig ellentételezést kell fizetni. [6] A felperes állítása szerint a szolgálatai 80%-ában nem körzeti megbízotti feladatokat kellett végrehajtania. A korábbi időszakra már érvényesített megbízási díjat ugyanezen feladatellátás miatt, melyet a bíróság jogerősen megítélt a számára. A peres felek között a perben részben nem volt vitatott, hogy a felperes a perbeli időszakban a körzeti megbízotti működési körzetén, azaz az illetékességi területén kívüli rendőri intézkedéseket látott el. Az alperes a felperes által megjelölt többletfeladatok közül a működési körzeten kívüli TIK küldések tényét nem vitatta, azonban azokat a rendes szolgálaton belül ellátott feladatoknak tekintette. A felperes kimutatásában foglaltakat a csatolt munkaokmányok felperesi feladatvégzéssel való teljeskörű összhangjának hiánya, illetve a járőr feladatok kifejezett elrendelésének hiánya miatt vitatta, valamint állította, hogy a közterületi feladatok tekintetében a járőri és a körzeti megbízotti beosztások formális azonosságot mutatnak. Mindemellett állította továbbá azt is, hogy az átkísérések nem kísérőőri feladatnak minősülnek. [7] Az alperes állításaival szemben a felperes álláspontja megalapozott, mivel a körzeti megbízotti működési körzetéből történő elvonása nem tekinthető eseti jellegűnek vagy kivételesnek; ha erre a KMB csoport körzeten belüli feladatellátás keretében került sor, az is többletfeladat-ellátásnak minősül. A kialakult joggyakorlat alapján a veszélyhelyzet miatti személyi átcsoportosítások a felperes eredeti szolgálati beosztása mellett ellátott többlettevékenysége ellentételezése alóli mentesülésre nem alkalmasak, továbbá az Rtv.-ből eredő, a körzeti megbízottat terhelő intézkedési kötelezettségből fakadó feladatellátás, illetve a TIK irányítási jogköre sem ad arra lehetőséget a munkáltatónak arra, hogy a nem eseti jellegű elvonásra és a kinevezés szerinti beosztáshoz nem tartozó feladatok ellátására díjazás nélkül sor kerüljön. E körben – az alkalmazott jogszabályok, normatív utasítások és a bírói gyakorlat alapján – az a következtetés vonható le, hogy a járőri, járőrszolgálati feladatok egyértelműen nem tartoznak a körzeti megbízotti beosztásba. [8] Hangsúlyozta, ezen a jogértelmezésen a KMB Szabályzat
4. augusztus
5. napján hatályba lépett módosítása sem változtat, mert egy ilyen megközelítés a magasabb rendű, ekkor még nem módosított jogszabályokkal és a Jat. előírásaival is ellentétes lenne. A Hszt. és a 30/
6. BMr. szabályainak sérelme nélkül nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát (Fővárosi Ítélőtábla Kf.700.125/2024/5.). A
7. február
8. napját – a Hszt.
9. §ának módosítását – követő perbeli időszak vonatkozásában a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a jelentős többletterhelés mint új fogalmi elem szintén megvalósult, a Hszt.
10. §

(1)bekezdés b) pontjának normaszövege pedig nem rontja le a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 4 felperes megbízási díjra való jogosultságát. A bizonyított többletfeladatok rendszerességének és jelentős voltának vizsgálata körében az egyes részfeladatokat nem önmagukban, hanem összességükben, az egymásra gyakorolt hatásukat, az összmunkaterhet figyelembe véve értékelte. [9] A megbízási díj összegszerűsége körében rögzítette, hogy a perbeli esetben a felperes a követelése alapjaként meghatározott többletfeladatokat az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett, működési körzetén kívül, havonta visszatérően és rendszeresen, jelentős többletmunkát végezve teljesítette; e körülmények a felperesi kimutatásból megállapíthatók voltak. A felperes körzeti megbízotti feladatai ellátására mindez hátrányosan hatott; jelentős mértékben csökkentette a rendőri jelenlétét a működési körzetében, valamint több beosztáshoz is tartozó többletfeladat ellátásával járt, ezért az illetményalap 100%-ával megegyező mértékű megbízási díjigény nem eltúlzott. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [10] Az alperes fellebbezésében – annak tartalma szerint – az elsőfokú ítélet megváltoztatásával elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj összegének az illetményalap 50%-ára, azaz 541.100 forintra történő csökkentését kérte. Jogszabálysértésként a Hszt. 13. §

(1)és

(2)bekezdéseiben, 44. §

(1)és

(2)bekezdéseiben, 157. §

(1)és

(2)bekezdéseiben és 71. §

(1)bekezdés c) pontjában, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdés a) pontjában, 266. §

(1)bekezdésében, 268. §

(1)bekezdésében, 279. §

(1)bekezdésében, a közigazgatási perrendtartásról szóló

1. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
2. §

(3)bekezdésében, 78. §

(2)bekezdésében és 79. §

(2)bekezdés a) pontjában foglaltakat jelölte meg. További hivatkozása szerint az elsőfokú ítélet – a rendőrség hatáskörének elvonása miatt – sérti az Alaptörvény 46. cikk

(1)bekezdését, az Rtv. 13. §

(1)bekezdését, 33. §

(1)és

(2)bekezdéseit, 34. §

(1)és

(2)bekezdéseit,

1. §-át, a Jat.
2. §

(1)bekezdés b) pontját és 24. §

(2)bekezdését. Az elsőfokú bíróság ítélete jogkérdésben eltér a Kúria Kf.VII.45.156/2021/

1. számú ítéletének [31] és [36] bekezdéseitől, a Kf.VII.45.184/2021/
2. számú ítéletének [31] és [36] bekezdéseitől, valamint az Mfv.II.10.625/2012/
3. számú ítéletének
4. oldal utolsó bekezdésétől. A felperes részére fizetendő megbízási díj mértéke – az alperes költségvetési szerv anyagi erőforrásainak vizsgálata nélkül – az Alaptörvény N) cikk

(1)és

(3)bekezdésein alapuló fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét, valamint ezzel összefüggésben a 31/2015. BMr. 35. §

(6)bekezdését és a Hszt. 71. §

(5)bekezdését sérti. [11] Az elsőfokú ítélet tévesen, iratellenesen jutott arra a megállapításra, hogy a felperes járőri és egyéb, megbízási díjat megalapozó tevékenységet végzett. A felperesi kimutatás pontatlan, mivel abban a felperes a TIK küldéseket is járőrszolgálatként tüntette fel, valamint a saját körzetében ellátott járőrszolgálatot és rendezvénybiztosítást is szerepeltette. Vitatta, hogy a felperes részére járőri feladat meghatározásra került volna, melyet alátámaszt, hogy a felperes KMB szolgálati naplót vezetett, feladatát nem járőr körzetleírás és útirányterv szerint végezte. A KMB Szabályzat

1. pont d) alpontja alapján jogszerű munkáltatói utasításként értékelhető a küldésekre reagálás, mellyel nem járőri feladat került meghatározásra. A közrendvédelemért felelős vezető a felperes munkáját úgy szervezte, hogy a feladatellátás a működési körzetében történjen. A felperesi kimutatás több, megbízási díjat Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 5 nem megalapozó tevékenységet is tartalmaz, így oktatásokon, fizikai felmérőkön, lövészeten, alkalmassági vizsgálatokon, TIK küldéseken, elfogásokon, csapaterőn történt részvételt (F/
2. számú melléklet). A felperes az elvonások tényét munkaokmányaiban nem rögzítette. A felperes a KMB Szabályzat
3. pontjának megfelelően látta el feladatait, melyek ellentételezése a hivatásos pótlékot is magában foglaló illetményével kifizetésre került részére. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a korábbi időszakra vonatkozó 5.K.700.078/2024/
4. számú ítélettel egyező tényállást állapított meg a perbeli esetben is, melynek folytán a jelen üggyel összeegyeztethetetlen, iratellenes megállapításokra jutott az ítélet [4], [9], [15], [16]-[18], [21], [23], [25]-[26], [30]-[31], [33] bekezdéseiben. Összeségében a felperes vonatkozásában rendszeres és jelentős, a beosztásához nem tartozó többletmunka megállapíthatósága kizárt. [12] A fellebbezés II. pontjában – az elsőfokú ítélettel történő összevetés nélkül – fenntartotta és megismételte a védiratban foglalt és az álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által el nem bírált jogi érvelést; e körben részletes előadást tett a keresetlevélben foglaltakra, valamint megismételte az elsőfokú eljárásban tett bizonyítási indítványait és kifogásait is. [13] A másodlagos fellebbezési kérelmével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a megbízási díj összegének megállapításánál figyelemmel kell lenni a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
5. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/
6. BMr.)
7. §

(2)bekezdésére, illetve a 31/2015. BMr. 35. §

(6)bekezdésére is, a fő szempont pedig a végzett feladattal való arányosság. Az elsőfokú ítélet által megállapított megbízási díj ezzel szemben eltúlzott mértékű: nincs figyelemmel az elvégzett feladatok mennyiségére és jellegére, azok időtartamára, illetve ezek tévesen kerültek megállapításra az ítéletben. Hivatkozott a bírói gyakorlatra (Mfv.II.10.507/2015/4., Kfv.VII.37.780/2020/5., Kf.III.39.019/2021/5.), melynek követelményeit a megbízási díj vizsgálatával kapcsolatban az elsőfokú bíróság nem teljesítette. [14] A Kp. 100. §

(4)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet [4], [9], [16]-[18], [27], [33], [38]-[41] bekezdéseiben mellőzött okirati bizonyítást indítványozott a tekintetben, hogy a felperes KMB szolgálati naplót vezetett, melyben a működési körzet területéről történő elvonás idejét nem tüntette fel (jelentős elvonás ténye bizonyítást nem nyert), továbbá részére vezető által járőri feladatok nem kerültek meghatározásra; a felperes tagja volt a csapatszolgálati századnak; az elővezetés végrehajtása a nem tervezhető szolgálati feladatok közé tartozik és annak időtartama kb. 1 óra; a felperes a TIK irányítása alatt állt, a migrációs ellenőrzést az illegális migrációval összefüggő jogsértések kezelésével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtására kiadott 36/2018. (VI.27.) ORFK utasítás alapján hajtotta végre, a felperesi kimutatás szerinti akciók intézkedési tervek alapján, a Jat. 24. §

(2)bekezdésével összhangban kerültek végrehajtásra. [15] Végső következtetéseként rögzítette, hogy a per iratai és a Rendőrség működési rendjére vonatkozó általános hatályú rendelkezések, utasítások ismeretében nem állapítható meg a felperes szolgálati beosztástól eltérő munkavégzése, ezért az elsőfokú bírósági ítéletben tévesen megállapított tényállás megalapozatlan és iratellenes. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 6 [16] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Érvelése szerint az alperes fellebbezése az elsőfokú ítéletet elsődlegesen arra hivatkozással támadta, hogy az az állítása szerint valótlan tényadatokat tartalmazó kimutatáson alapult, azonban a fellebbezés részletes indokolásának kifejtése alapján megállapítható, hogy nem ténybeli, hanem eltérő jogi alapon vitatja a megbízási díj megalapozottságát. Az alperes a 10. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben szereplő nyilatkozatában ténybelileg nem vitatta a kimutatásban foglaltakat. Az F/4. számú kimutatásból megállapítható, hogy a perbeli időszakban jellemzően vegyesen látott el járőri és körzeti megbízotti feladatokat. A körzeti megbízotti és a – rendszeresen, nem eseti jelleggel ellátott – járőri feladatok elválnak egymástól, és a munkáltató csak egy adott beosztáson belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat. Az Rtv. 13. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján nem dönthető el, hogy egy feladat a beosztáshoz tartozó vagy megbízási díjra jogosító-e. Nem osztotta az alperes fellebbezésben kifejtett álláspontját a járőri feladatokon kívüli egyéb feladatokat illetően sem. A megbízási díj mértékének alperesi vitatása ellenében hangsúlyozta azokat a figyelembe veendő szempontokat, amelyek alapján a magasabb összegű megbízási díj megállapítása indokolt volt. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [17] A fellebbezés nem alapos. [18] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet – a Kp. 108. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján – a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A felülbírálati jogkörét illetően a másodfokú bíróság rögzíti, hogy az alperes fellebbezésében hivatkozott az Alaptörvény 46. cikk

(1)bekezdése, a Hszt. 13. §

(1)-

(2)bekezdései, 44. §

(2)bekezdései, 157. §

(1)-

(2)bekezdései, valamint az Rtv. 33. §

(1)-

(2)bekezdései, 34. §

(2)bekezdései és

1. §-a, továbbá a Jat.
2. §

(1)bekezdés b) pontja és 24. §

(2)bekezdése megsértésére, azonban ezekkel összefüggően a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait nem adta elő, ezért – a Kp. 99. §

(1)bekezdésére, 100. §

(2)bekezdés b) pontjára és 104. §

(1)bekezdésére figyelemmel – az ítélőtábla ebben a körben nem vizsgálódhatott, mivel a fellebbezésnek ezekre vonatkozóan nem voltak olyan érvei, amelyeket összevethetett volna az ítéleti indokolással. Ugyanezen okból nem vehette figyelembe a fellebbezés II. pontjában előadottakat, vagyis a védiratban foglalt érvelés és kifogások megismétlését, amely önmagában – az elsőfokú ítéletben foglaltakkal való összevetés és az elsőfokú ítélet jogszabálysértő jellegére vonatkozó jogi érvelés hiányában – a fellebbezés alapjául nem szolgálhat. A fellebbezés az elsőfokú bíróság ítélete ellen igénybe vehető perorvoslati eszköz, melynek alapján a másodfokú bíróság a fellebbezés és az ellenkérelem keretei között [Kp. 108. §

(1)bekezdés] bírálhatja felül az elsőfokú ítélet jogszerűségét; a keresetlevélben foglaltakkal szemben megfogalmazott anyagi jogi védekezés és bizonyítási indítványok újraértékelésére önmagában, az elsőfokú ítélet vitatása hiányában nincs lehetőség, így az erre vonatkozó, a fellebbezés II. pontjában megismételt alperesi álláspont sem volt vizsgálható. [19] Az ilyen módon lefolytatott felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság érdemi döntése az irányadó jogszabályoknak Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 7 megfelel; azzal – az indokok kiegészítése mellett – egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki, elöljáróban – az Alkotmánybíróság e tárgykörben releváns megállapításaira {pl. 7/

1. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34] bekezdés; 3201/
2. (V. 5.) AB határozat, Indokolás [32] bekezdés} hivatkozással – hangsúlyozva azt is, hogy a bíróságok indokolási kötelezettsége az ügy elbírálása szempontjából releváns kérdésekre történő válaszadás kötelezettségét jelenti. [20] Az alperes fellebbezésében eljárásjogi és anyagi jogi kifogásokat is megfogalmazott. Az ítélőtábla először az eljárási kifogások megalapozottságát vizsgálta. Az alperes részben vitatta a megállapított tényállást, ennek körében egyrészt általánosságban azt, hogy a felperes rendszeresen ellátott a beosztásába nem tartozó feladatokat, másrészt állította, hogy egyes konkrét feladatok nem szolgálhatnak megbízási díj alapjául. Az alperes arra helytállóan hivatkozott, hogy a felperesi kimutatás tartalmaz olyan pontokat is, melyek megbízási díjra nem jogosítanak (mint az oktatás, fizikai felmérő, alkalmassági vizsgálat vagy a lövészet), azonban azokat a felperes csak a teljesség kedvéért szerepeltette az F/
3. számú kimutatásban, azok a megbízási díjra való jogosultsága alapját nem képezték. Helytállóan utalt az alperes arra is, hogy kísérőőri feladatokat a felperes nem vezetett fel az F/
4. számú kimutatásba, így az arra vonatkozó megállapításokat a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzte, mindez azonban nem hatott ki az ítéleti döntés helytállóságára. [21] A felperes által a beosztásába nem tartozó feladatok tényleges és rendszeres ellátásának általános vitatása mellett ugyanakkor az alperes a fellebbezésében nem jelölte meg, hogy ezzel szemben mit tart helyes ténynek, és milyen bizonyítékok támasztják alá ezen állítását – mindez a fellebbezéséből nem volt kiolvasható. Az alperes az ítéletet nem ténybeli alapon, hanem eltérő jogi álláspontja (a felperes által ellátott feladatok eltérő jogi minősítése) okán vitatta és kérte annak felülbírálatát a másodfokú bíróságtól. Konkrét alperesi tényállítás hiányában azonban a felperesi kimutatás és a felperes személyes előadása bizonyítási eszközként figyelembe vehető volt, a felperesi tényállítások bizonyítására való alkalmassága nem dőlt meg; az elsőfokú bíróság azzal, hogy ezen irat és nyilatkozat tartalmát az érdemi döntése meghozatala során figyelembe vette és értékelte, a Pp.
5. §

(1)bekezdésében foglaltakat sem sértette meg. [22] Az alperes fellebbezésében a Pp. 279. §

(1)bekezdésének sérelmét is állította. A fellebbezés alapján a másodfokú bíróság számára a felülbírálat terjedelme a Kp. 79. §

(2)bekezdésével, 78. §

(2)bekezdésével és a Kp. 78. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 279. §

(1)bekezdésével összefüggésben az elsőfokú bíróság által elvégzett bizonyítékértékelés és mérlegelés jogszerűségének, tehát megalapozottságának és okszerűségének, valamint az alperes ezzel kapcsolatos érvelésének vizsgálatára terjedhet ki. A Kúria ítélkezési gyakorlata egységes abban a kérdésben, hogy a tényállás megállapítására, a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogszabályok megsértésére alapított érvelés akkor foghat helyt, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte, a megállapított tényállás nyilvánvalóan hiányos, okszerűtlen, vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz; továbbá a bíróság által meghatározott tényállás akkor felel meg az eljárásjogi jogszabályoknak, ha az összhangban áll a periratokkal, okszerű és helyes következtetéseken nyugszik. Ennek során a bíróság feladata a bizonyítási eszközök Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 8 hitelességének, a bizonyítékok erejének megállapítása, a bizonyítékok egyenként, összességében értékelése, az összefüggések, ellentmondások feltárása, melyről az ítélet jogi indokolásában számot kell adni (Kfv.I.35.083/2024/13.). [23] Az alperes fellebbezése IV. pontjában vitatta a bizonyítékok egybevetését és azok összességében történő értékelését, sérelmezte az általa csatolt okirati bizonyítékok figyelmen kívül hagyását és nyilatkozatainak értékelését; álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítás és a beszerzett bizonyítékok a felperesi igényt nem alapozzák meg. Rögzíti ezzel szemben a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék az alperes által előadottakat ítéleti döntésének meghozatala során figyelembe vette, nyilatkozatait megfelelően értékelte és okszerűen mérlegelte, mely tevékenységéről az indokolásban is számot adott. Így a KMB szolgálati naplók mint a felperes munkaokmányai kapcsán rögzítette az indokolás [16] bekezdésében, hogy azok miért nem cáfolják a felperesi kimutatás tartalmát, illetve miért nem bírnak jelentőséggel az állított többletfeladatokkal kapcsolatban. Hangsúlyozandó, hogy az alperes a 2025. november 12. napján tartott tárgyalásról készült 10. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint (1. oldal, utolsó bekezdés) a felperesi kimutatásban foglaltakat ténybelileg nem vitatta a TIK küldések és a rendőri intézkedések tekintetében, mindössze a felperes által ellátott feladatok eltérő jogi minősítésére hivatkozott, mely szerint ezek nem járőri feladatok és az átkísérés pedig nem kísérőőri feladat. Mindezekre tekintettel a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása során az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el, az általa megállapított tényállást a bizonyítékok egyenként és a maguk összességében okszerűen alátámasztják, az alperesi előadással szemben nem hagyta figyelmen kívül az általa szolgáltatott okirati bizonyítékokat és az alperesnek a felperes által előadottak vitatására, illetve elismerésére vonatkozó nyilatkozatait. Az pedig már nem az eljárási szabályszegések vizsgálatára tartozó kérdés, hogy a felperesi feladatellátás megbízási díjat megalapozó – a 2023. február 1. napját követő időszak tekintetében jelentős többletmunkát megvalósító – többletfeladatként értékelhető-e, ezért az alperes a tényállás helytállóságát és a bizonyítékok értékelését, esetenként figyelmen kívül hagyását alaptalanul állította. Összegzően megállapítva az elsőfokú bíróság a Kp. 78. §

(2)bekezdése, 79. §

(2)bekezdés b) pontja, valamint a Pp. 266. §

(1)bekezdése és 279. §

(1)bekezdése körében értékelhető jogszabálysértést nem követett el: ítéletét a perben jelentős tények megállapításához felhasználható, a mérlegelés során figyelembe vehető bizonyítékokra: a felperes személyes előadására, az alperes nyilatkozataira és a rendelkezésre álló okiratokra alapította. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás ténye nem volt megállapítható, az alperes alaptalanul indítványozott bizonyítást a Kp. 100. §

(4)bekezdésére hivatkozással. [24] Az alperes eljárási jogszabálysértésként a Kp. 3. §

(3)bekezdését és a Pp. 201. §

(1)bekezdés a) pontját is felhívta; előbbi törvényi rendelkezés a felek – nem pedig az eljáró bíróság – peranyagszolgáltatási kötelezettségéről szól, erre figyelemmel annak megsértése az előfokú bíróság vonatkozásában nem értelmezhető, míg utóbbi, a perfelvételi szakon belül a per iratai közé tartozó válaszirat tartalmi elemeit rögzítő jogszabályhely a Kp.

1. §-a értelmében és kifejezett utaló szabály hiányában a közigazgatási perben nem alkalmazandó, így jogszabálysértés alapjául sem szolgálhat. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a törvényszék lényeges eljárási szabálysértést nem követett el, így az elsőfokú ítéletet az ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel érdemben vizsgálta. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 9 [25] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletet a megbízási díj jogalapjának megállapítása és összegszerűsége tekintetében is támadta. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást a felperes által ellátott, a Hszt.
2. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti megbízási díjra való jogosultságát megalapozó jelentős többletfeladat ellátásáról. [26] A felek közötti jogvita alapvető kérdését a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjában – és 2023. február 1-jét követően a

(3)bekezdésében – foglalt feltételek teljesülése jelentette. Az alperesnél a felperes körzeti megbízotti beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör). A felperes által a perbeli esetben végzett járőrszolgálati és egyéb feladatok, mint a munkáltató egyoldalú utasítása alapján teljesített feladatok, nem a kinevezése szerinti beosztáshoz tartoztak; ezért az elsőfokú bíróság a becsatolt, és az alperes által a járőrszolgálat ellátása tekintetében nem vitatott kimutatás szerint a többletfeladat ellátására helyesen következtetett. [27] Az elsőfokú bíróság az ítéletében helytállóan mutatott rá, hogy a munkáltató az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti; azok meghatározása azonban nem lehet önkényes. A következetes bírói gyakorlat (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.) szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását. A Kúria határozataiban (pl. Kf.VII.39.525/2021/3.) kimondta, hogy a Hszt. 71. §

(1)bekezdésének

1. c)pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, abból következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezése szerinti beosztáshoz tartozó feladatkört látott el, többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem az adott szolgálati beosztáshoz tartozik, az mindenképpen többletfeladatként értékelendő. A Kúria következetes gyakorlata szerint, amennyiben a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja (a körzeti megbízott) a beosztásához nem tartozó feladatkört a körzeti megbízotti működési körzetén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel ellátja, többletszolgálatnak minősül, annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.076/2022/4., Kf.VII.45.006/2022/4.). [28] A KMB Szabályzat 37. pontja alapján a körzeti megbízottnak a szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában közterületi tevékenységet kell ellátnia, ugyanakkor hangsúlyozottan nem bármely közterületen, hanem saját működési területe közterületén; a közterületi szolgálat egyébként sem feleltethető meg a járőrszolgálatnak vagy a közlekedési akcióknak. A KMB csoport létrehozása a KMB Szabályzat 3. pont
2. d)alpontjában és 15. pontjában foglalt szabályozásból következően nem jár azzal a következménnyel, hogy a körzeti megbízott feladatköre a KMB csoport működési körzetében a járőrszolgálati feladatokkal kibővülne; e tekintetben az alperes összemosta a működési körzeten kívüli és az eltérő (járőr) beosztásba tartozó feladatellátást. A KMB csoport Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 10 létrehozásának a célja, továbbá annak megítélése, hogy mely feladatok ellátása tartozik a felperes körzeti megbízotti beosztásához és melyek haladják meg azt, olyan kérdés, amelynek jogértelmezését a Kúria már elvégezte; ezen álláspontjától a másodfokú bíróság eltérni nem kíván. A Kúria a körzeti megbízott által a működési körzetén kívül végzett járőri feladatokkal összefüggésben több határozatában kimondta: amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át, rendszerszintűen a beosztásához nem tartozó feladatkört ellátja, a járőrfeladatokat a körzeti megbízotti működési és csoportműködési körén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül, így annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). A KMB Szabályzat egyértelműen meghatározza, hogy a körzeti megbízott járőrfeladatokat milyen szűkítéssel hajthat végre. Ebből az következik, hogy amennyiben ettől eltérően teljesíti a járőri feladatokat, megbízási díjra jogosult. Lényeges azt is hangsúlyozni, az eldöntendő kérdés nem az volt, hogy a TIK jogszerűen utasíthatta-e a felperest és az utasítási jog milyen állományi körre vonatkozik, hanem az, hogy – a KMB Szabályzat 21. pont
3. d)alpontjában foglaltakra figyelemmel – ezekért a rendszeresen ellátott többletfeladatokért a felperes a Hszt. 71. §

(1)bekezdés

1. c)pont szerinti ellentételezésre jogosult-e. Hasonlóképpen az átkísérések és a csapatszolgálat is csak eseti jelleggel engedhető meg, így a KMB Szabályzat 21. pont
2. e)és
3. f)alpontjára figyelemmel ezen tevékenységek is megalapozzák a megbízási díjra való jogosultságot más tevékenységek mellett, ha azok száma és gyakorisága összességében meghaladja az eseti jelleget és rendszerességet mutat. [29] A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes munkakörének a járőri munkakörrel történő bővítésére a KMB Szabályzat 2022. augusztus 12. napjától hatályos rendelkezése sem teremtett alapot. E körben teljes mértékben osztja az elsőfokú ítélet [30] bekezdésében szereplő, a Fővárosi Ítélőtábla Kf.700.125/2024/5. számú határozatában foglaltakra alapított jogi levezetést, attól eltérni nem kíván. Helytállóan utalt tehát az elsőfokú bíróság arra, hogy amennyiben a KMB Szabályzatnak olyan értelmezést tulajdonítana, miszerint a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, úgy a 30/2015. BMr. szolgálati beosztásra vonatkozó szabályai, valamint azzal együtt a Hszt.-nek a besorolásra (114-119. §), valamint az illetmény meghatározására (154-162. §) szolgáló szabályai sérülnének. Ezzel teljesen kiüresedne a körzeti megbízotti beosztás tényleges és lényeges tartalma, amely elsősorban a KMB Szabályzat 2. pont
4. a)alpontja szerinti területen az ott meghatározott feladatok ellátása. Erre figyelemmel a KMB Szabályzat módosítása a körzeti megbízott beosztásához esetlegesen hozzátartozó, korábban megbízási díj megfizetése nélkül teljesítendő járőri, járőrszolgálati részfeladatokat azonosíthatatlanná tette. Mindezek tükrében – a Hszt. és a 30/2015. BMr. sérelme nélkül – nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. E vonatkozásban is kiemelendő, az eldöntendő kérdés nem az volt, hogy a TIK jogszerűen utasíthatta-e a felperest, hanem az, hogy ezekért a többletfeladatokért ellentételezésre jogosult-e. [30] Az alperesnek az Rtv. 13. §

(1)bekezdésére alapított fellebbezési érvelése sem foghat helyt, ugyanis – mint arra az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott – az abban foglalt általános rendőri intézkedési kötelezettségből nem lehet megalapozott következtetést levonni arra, hogy az adott feladat a hivatásos állományú beosztásához tartozik-e, ezáltal megbízási díjra jogosít, vagy sem, illetőleg az itt megfogalmazott általános intézkedési kötelezettség nem mentesíti a munkáltatót a megbízási díjfizetési kötelezettség alól. A rendvédelmi Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 11 szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok szervezeti hierarchiája, besorolása jogilag rendezett; ezen túlmenően a KMB Szabályzat, valamint a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/

1. (III. 24.) ORFK utasítás rendelkezéseiből is egyértelműen következik, hogy a körzeti megbízotti feladatok és a járőri feladatok ellátása elválik egymástól. [31] Az elsőfokú bíróság bizonyítékokkal alátámasztottan (F/
2. számú felperesi kimutatás,
3. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt felperesi személyes előadás) annak is megfelelő indokát adta, hogy a felperes ezen többletfeladatokat nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen látta el, amely feladatok a szolgálatai jelentős részét, annak napjait tekintve 80%-át érintették. Ennek vizsgálata során az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint a szolgálati naplók nem bírtak jelentőséggel: a felperes körzeti megbízotti beosztása a felek között nem volt vitatott, a járőr beosztásba tartozó feladatok ellátását, illetve annak tartamát pedig önmagukban a munkaokmányok nem cáfolják. Mindebből helyesen vonta le az elsőfokú bíróság azon következtetést, hogy a felperes rendszeresen, valamennyi hónapban a saját működési körzetén kívül is látott el a beosztásába nem tartozó szolgálati feladatokat. Helyesen értékelte, hogy a felperes a járőr feladatokat a működési körzetén kívül visszatérő rendszerességgel végezte, melyre nem adott jogalapot a KMB Szabályzat
4. pont d) alpontja,
5. pontja, valamint
6. pont c)-d) alpontjai, miután ezek a feladatok nem a felperes kinevezése szerinti beosztásához tartozóak. A Kúria következetes – a perben is irányadó – gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat, az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül (Kf.VII.39.523/2021/4.). [32] A többletfeladatok e gyakorisága azok jelentős mértékét, az alperes által a fellebbezésben nem cáfolt jelentős többletterhelést alátámasztja. Erre tekintettel a Hszt.
7. §

(3)bekezdésének

1. február
2. napjával történt módosítása a kereset jogalapját az ezt követő perbeli időszakra nézve nem döntötte meg. A Hszt.
3. §

(1)bekezdés b) pontjának

1. február
2. napjától hatályos módosítása a hivatásos állomány tagját általános jelleggel a megbízási díjra való jogosultságból nem zárja ki, ezen értelmezéssel a megbízási díj jogintézménye [Hszt.
3. §

(1)bekezdés c) pontja, valamint

(3)bekezdése] kiüresedne, így a Hszt. 102. §

(1)bekezdés b) pontjának csak olyan értelmezése lehet helyes, amely a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja alkalmazásának is teret enged, az a Hszt. 71. §

(3)bekezdésében meghatározott többletfeltétellel együtt értékelendő. Az elsőfokú bíróság érvelése e jogértelmezésnek megfelelt, állásfoglalása a felperes többletfeladat-ellátásával megvalósított jelentős többletmunkájáról helytálló. [33] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által rendszeresen végzett járőrszolgálat és egyéb feladatok ellátása a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelendő, amely megalapozza a Hszt. 71. §

(5)bekezdése szerinti megbízási díjat. A másodfokú bíróság megjegyzi, hogy az alperes érvelésével ellentétben az elsőfokú bíróság a fentiek tükrében nem tért el jogkérdésben a Kúria BHGY-ben közzétett, s a fellebbezésben hivatkozott, a fentiekkel azonos elvi álláspontot rögzítő határozataitól (Mfv.II.10.625/2012/4., Kf.VII.45.156/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.), ekként az elsőfokú ítélet a kikristályosodott ítélkezési gyakorlatot tükrözi. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 12 [34] A megbízási díj mértékével összefüggésben a másodfokú bíróság a következőkre mutat rá. Miután az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, azt az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg; a másodfokú bíróságnak a felülbírálat keretében az elsőfokú bíróság ezen mérlegelési tevékenységének jogszerűségét kellett vizsgálnia. Ezzel összefüggésben a legfontosabb kérdés a hatásköri anyagi jogi szabályok vizsgálata, vagyis az, hogy a jogilag kötött mérlegelés a jogszabályok keretei között történt-e. Amennyiben ugyanis a jogszabály a mérlegelés szempontjait meghatározza, a másodfokú bíróságnak a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között azt kell megítélnie, hogy az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalánál érvényesítette-e ezeket a törvényi előírásokat. [35] Az ítélőtábla – annak szem előtt tartásával, hogy a jogszerűségi kontroll a másodfokú bíróság számára az okszerű mérlegeléssel szemben felülmérlegelési lehetőséget nem biztosít –megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az elvégzett mérlegelési tevékenysége során az anyagi jogszabály [Hszt. 71. §

(5)bekezdése] által meghatározott tartományban maradt, amikor a megbízási díj mértékét az illetményalap 100%-ában határozta meg; ezen felül az általa figyelembe vett, az ítélet indokolásának [36]-[43] bekezdéseiben kifejtett mérlegelési szempontok beilleszthetők voltak a 31/2015. BMr. 35. §

(6)bekezdése és a 33/

1. BMr.
2. §

(2)bekezdése szerinti kritériumok közé. Az elsőfokú bíróság az arányosság vizsgálatánál figyelembe vette, hogy a beosztásán kívüli feladatokat a felperes rendszeresen, nem eseti jelleggel látta el és azok a szolgálati idejének jelentős részét kitették; mindezt a felperes által csatolt kimutatás és az általa személyesen előadottak alátámasztották. Az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenysége a jogszabályban rögzítetteknek és az e tekintetben egységes bírói gyakorlatnak (az alperes által hivatkozott Mfv.II.10.625/2012/4., Mfv.II.10.507/2015/4., Kfv.VII.37.780/2020/

1. és Kf.III.39.019/2021/
2. számú határozatokban foglaltaknak is) megfelel, összhangban áll a megállapított tényekkel, okszerű, ellentmondásmentes, így önmagában az, hogy az alperes nem tartja a megállapított összeget a többletmunkával arányban állónak, nem teszi jogszabálysértővé a mérlegelést. [36] Az alperes fellebbezésében megalapozatlanul hivatkozott az Alaptörvény N) cikk

(1)és

(3)bekezdéseiben foglaltakra, így arra, hogy a peresített időszak éves költségvetési törvényei a bírói mérlegelés korlátját képezik. Bár az Alaptörvény a jogrendszer alapja, ám maga nem jogszabály, így az elsőfokú bíróság által megsértett jogszabályi rendelkezések között megalapozottan nem hivatkozható. Másrészt az N) cikk

(3)bekezdése – többek között – a bíróságok számára azt írja elő, hogy a feladatuk ellátása során kötelesek az

(1)bekezdés szerinti elvet tiszteletben tartani, amely nem más, mint az, hogy Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a felperes megbízási díjra jogosultsága, ezen belül annak mértéke nem függhet költségvetési kérdésektől, a mérték megítélése során kizárólag a 31/2015. BMr. 35. §

(6)bekezdésében, mint speciális rendelkezésben foglalt szempontok érvényesíthetők. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 13 [37] A másodfokú bíróság mindezek okán – az Alaptörvény

1. cikkében foglaltak értelmezési elvre is figyelemmel – az összegszerűség körében nem juthatott más jogi álláspontra, mint arra, hogy az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 100%-ában (38.650 forint/hó) történő meghatározásával a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket [Hszt.
2. §

(5)bekezdés, 33/

1. BMr.
2. §

(2)bekezdés, 31/

1. BMr.
2. §

(6)bekezdés] nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl; ily módon nincs jogalap a helytálló ítéleti döntés megváltoztatására. [38] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. [39] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §

(3)bekezdése és 35. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amelynek összegét a Pp. 81. §

(1)-

(2)bekezdései, 82. §

(3)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §

(1)bekezdés a) pontjára, valamint

(4)bekezdésére figyelemmel a felperes felszámításával egyezően állapította meg. [40] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §

(1)bekezdésében és 46. §

(1)bekezdésében meghatározott összegű (86.576 forint) fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Kp. 99. §

(3)bekezdése értelmében a 35. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 96. §

(1)bekezdés b) pontja és 102. §

(1)és

(6)bekezdései alapján az állam terhén marad. [41] Az ítélőtábla fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.

1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [42] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,

1. május
2. dr. Antal Regina s.k. dr. Józsa Ágnes s.k. dr. Oláh Zsolt s.k. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.005/2026/5 14 a tanács elnöke előadó bíró ... bíró