← Magyarország

Mf.40020/2022/9 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A felmondás jogszerűsége körében nem vizsgálható a felmondási ok előzményeként megjelölt korábbi magatartásokkal kapcsolatban alkalmazott hátrányos jogkövetkezményekről szóló munkáltatói intézkedések jogszerűsége. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.40.020/2022/

  1. A felperes: felperes neve (címe) Az alperes: alperes neve (címe) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: jogtanácsos neve (címe) A per tárgya: Munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: (város neve)i Törvényszék 3.M.70.181/2021/
  2. A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: A felperes 3.M.70.181/2021/
  3. ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.020/2022/9 2 Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 51 000 (ötvenegyezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 163 270 (százhatvanháromezer-kétszázhetven) forint másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A tényállás [1] A felperes
  4. november
  5. óta állt az alperes alkalmazásában vezető jegyvizsgáló munkakörben. [2] Az alperes
  6. június 10-i hatállyal kiadta a 12530-2020-jv. parancskönyvi rendelet kiegészítését, melyben megerősítette a 12530-2020-jv. parancskönyvi rendelkezésben előírt maszkviselési kötelezettséget, utalva arra, hogy kormányrendelet alapján a tömegközlekedési eszközökön való tartózkodás során mindenki köteles a szájat és az orrot eltakaró eszközt (pl. orvosi maszk, sál, kendő) viselni. [3] A maszk viselésére vonatkozó szabályok változása miatt
  7. szeptember
  8. napján az alperes kiadta 24321/2020/START számú, a maszkhasználati kötelezettség és elmulasztásának következményei vezetői utasítást, valamint megjelent a 13073-2020-JV. parancskönyvi rendelkezés, melyben az alperes a munkavállalók és az utasok számára előírta az orvosi maszk, munkavédelmi maszk, illetve textil vagy más anyagból készült maszk kötelező viselését akként, hogy az az orrot és a szájat folyamatosan elfedje. [4]
  9. október 8-án a felperesre maszk viselésének hiánya miatt utaspanasz érkezett. A kivizsgálást követően az alperes
  10. október 21-én a felperessel szemben egy hónap időtartamra 5 000 forint munkabért érintő vagyoni hátrány jogkövetkezményt alkalmazott. [5] A felperes
  11. november 16-án jelezte vezetőjének, hogy huzamosabb ideig tartó maszkviselésre nem mindig képes. A vezető tájékoztatta, hogy keresőképtelenség esetén táppénzre mehet, illetve lehetősége van fizetésnélküli szabadság igénybevételére. Emellett a felperes arról is tudomással bírt, hogy orvosi igazolás alapján mentesítheti őt a munkáltató a maszkviselési kötelezettség alól. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.020/2022/9 3 [6]
  12. november 29-én a felperes szolgálatteljesítés során nem viselt védőmaszkot, továbbá szolgálati lappal sem rendelkezett, ezért a munkáltató
  13. december 17-én kelt határozatában két hónap időtartamra, összesen 20 000 forint munkabért érintő hátrányos jogkövetkezményt alkalmazott. [7] A felperes a maszk viselésének kötelezettsége kapcsán
  14. januárjában a vezetőjétől ismételt tájékoztatást kért, melynek során táppénz, szabadság, fizetésnélküli szabadság igénybevételének lehetőségét ismételték meg. [8] A felperessel szemben
  15. március 4-én, valamint március 7-én maszkviselési szabályok megszegése miatt ismételten utaspanasz érkezett. A felperes március 11-én a március 4-i panaszra nyilatkozott, melyben a maszk viselésének hiányát nem fogadta el, míg a március 7-i bejelentésre nem tett nyilatkozatot. [9] Az alperes
  16. március 12-én négy hónap időtartamra 25 000 forint/hó, azaz összesen 100 000 forint munkabért érintő vagyoni hátrány hátrányos jogkövetkezményt alkalmazott a felperessel szemben. [10]
  17. április 23-án az ellenőrzés idején a felperes a vonaton jegyvizsgálat során úgy viselt maszkot, hogy az az orrát nem takarta el, valamint (város neve) állomáson a vonat mellett nem viselte az előírt maszkot. A felperesnél lévő maszk kék csipkeanyagból készült, azt felszólításra lecserélte orvosi maszkra. [11] Az alperes
  18. április 28-án a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntette. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes megsértette a munka törvénykönyvéről szóló
  19. évi I. törvény (Mt.)
  20. §

(1),
(2), 8. §
(1), 52. §
(1)bekezdés c), d) pontját, valamint a 32/
  1. (VII. 29). (alperes) ért.
  2. sz. vezérigazgatói utasítás, valamint a (alperes) 42/
  3. (XI. 04.) (alperes) ért.
  4. EVIG számú elnöki vezérigazgatói utasítás ismételt kiadását a (alperes) etikai kódexéről, valamint a 30/
  5. (VI. 26.) (alperes) ért.
  6. EVIG számú csoportszintű utasítását, és a parancskönyvi rendelkezésekben foglaltakat. Utalt arra, hogy a felperes
  7. februárjában írásbeli figyelmeztetés,
  8. október és december, valamint
  9. március hónapokban a maszkviselési szabályok megszegése miatt vagyoni hátrány munkáltatói intézkedésben részesült. A fenti megállapítások miatt a munkáltató részéről olyan mértékű bizalomvesztés jött létre, amely a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Kereset és ellenkérelem [12] A felperes a munkaviszonyt megszüntető intézkedéssel szemben keresettel élt. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként 1 540 891 forint, valamint nettó 500 000 forint szép kártya juttatás, mint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megfizetésére, pernyertessége esetén perköltséget nem igényelt. [13] Keresete indokául előadta, hogy a munkáltató intézkedése sérti a kollektív szerződés
  10. §-ában foglaltakat, amely az Mt.
  11. §-át egészíti ki, mely a munkavállalók azon köréről Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.020/2022/9 4 rendelkezik, akik esetében a munkaviszony csak különösen indokolt esetben szüntethető meg, és ő jelezte, hogy egy 16 év alatti és három 16 év feletti gyermeket egyedül nevel. [14] Véleménye szerint nem állt fenn olyan súlyos ok, amely miatt a munkaviszony fenntartása lehetetlen lenne és az aránytalan terhet jelentene a munkáltatónak. A munkáltató kizárólag bizalomvesztésre hivatkozott, ugyanakkor kötelességeinek megszegése nem szándékos magatartás eredménye. A szándékosságot kizárja az is, hogy két alkalommal jelezte a munkáltatónak, hogy nem tud eleget tenni minden esetben a maszk viselési kötelezettségének annak ellenére, hogy foglalkozás-egészségügyi vélemény szerint alkalmas a munkakör ellátására. [15] Arra is hivatkozott, hogy a munkáltató a korábbi intézkedései során kiszabott vagyoni hátrányt a felmondás napjáig nem vonta le a béréből, ebből arra következtetett, hogy talán komolyabb szankció nélkül „túlélhető a járványhelyzet.” [16] A bizalomvesztésre hivatkozást nem tartotta sem okszerűnek, sem megalapozottnak, mert nem okozott anyagi kárt, a rábízott eszközökkel és a bevétellel elszámolt, a vonatokat a forgalmi előírásoknak megfelelően továbbította, késést nem okozott, az utasok átszállását is figyelemmel kísérte. 2021-ben nem volt betegszabadságon, túlmunka végzésre pedig nem mondott nemet. [17] Állította, hogy a 12772-2020-JV. parancskönyvi rendelkezés kivételével a felmondás indokolásában elhangzott utasításokat nem ismerte, a maszkviselési szabályokat nem szándékosan szegte meg, valamint utalt arra, hogy a felmondásban hivatkozott
  12. februári esemény a kollektív szerződés rendelkezései alapján elévült, így a döntésnél nem vehető figyelembe. [18] Előadta továbbá, hogy
  13. november 16-án jelezte a munkáltatónak, hogy egészségügyi okok miatt ideiglenesen alkalmatlan munkavégzésre, a huzamosabb idejű maszkviselés részére problémát okoz. A közvetlen vezetője azonban arról tájékoztatta, hogy igénybe vehet ez esetben táppénzt, vagy fizetetlen szabadságot, mely lehetőségekkel anyagi megfontolásból nem élt. [19] Kifogásolta, hogy a
  14. április 23-i ellenőrzés során nem tartották megfelelőnek az általa használt csipke anyagú maszkot, holott semmilyen utasítás nem rendelkezik arról, hogy csak orvosi maszk viselése engedélyezett. [20] Véleménye szerint a felmondás azért sem jogszerű, mert vonatkozásában soronkívüli egészségügyi alkalmassági vizsgálat elrendeléséről kellett volna intézkednie a munkáltatónak. [21] Utalt arra is, hogy a felmondás indokolásában nem szerepelhettek volna a korábbi,
  15. októberétől kiadott munkáltatói intézkedések, mert azokat a szankcionált eseményeket követő több, mint 15 nappal hozta meg a munkáltató, illetve a
  16. februári eset óta a felmondásig több, mint 1 év eltelt, az érintett eset elévült. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.020/2022/9 5 [22] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze a felperest 32/
  17. (VIII. 22.) IM rendelet
  18. §-ában foglaltak szerint perköltség viselésére. [23] Előadta, hogy az alperesnél valamennyi munkavállaló köteles a munkáját az alperesnél kiadott és hatályban lévő utasítások szerint végezni. A maszk viselésére vonatkozó vezérigazgatói utasítás és parancskönyvi rendelkezés kiadásra került, de a felperes ezeket nem tartotta be, magatartásával, viselkedésével az alperes negatív megítélését idézhette elő, mellyel megsértette az Mt.
  19. §
(1),
(2), 8. §
(1), 52. §
(1)bekezdés c), d) pontjában, a 127722020-jv. parancskönyvi rendelkezésben, valamint az etikai kódexben foglaltakat is. A felperes munkaviszonyából fakadó kötelességeit vétkesen megszegte, a korábbi kötelezettségszegései, a szándékos, sorozatos jogszabályba ütköző és utasítás ellenes magatartása eredményezte a bizalomvesztés olyan mértékét, amely miatt a munkaviszonya fennállása lehetetlenné vált. [24] Kifejtette, hogy a munkáltató a felmondás közlésekor hatályos jogszabályok alapján köteles volt betartani és betartatni a maszk viselési szabályokat, melyeknek többszöri és egyre súlyosabb munkáltatói intézkedés ellenére sem tett eleget a felperes. Az elsőfokú bíróság ítélete [25] A (város neve)i Törvényszék 3.M.70.181/2021/
  1. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 70 000 forint perköltséget, míg a le nem rótt 122 500 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [26] Az indokolásban kifejtette, hogy az érdemi döntést a felperes munkaviszonya fennállása és jogviszonyának megszűnése idején hatályban lévő jogszabályi rendelkezések alapján kellett elbírálni azzal, hogy a Covid-19 vírussal összefüggésben kialakult járványt az egészségügyi szervezet (WHO) világjárvánnyá nyilvánította
  2. március 11-én. [27] Idézte az általa irányadónak tekintett kormányrendelet releváns rendelkezéseit. Kiemelte, hogy a 484/
  3. (XI. 10.) Kormányrendelet alapján a jogalkotó az alperesre, mint tömegközlekedést biztosító szolgáltató munkáltatóra külön kötelezettséget írt elő a maszkviselési szabályok betartása és betartatása kapcsán. A felperes jogviszonyának megszüntetésekor hatályban lévő rendelkezések, és munkáltatói utasítások alapján a tömegközlekedésben dolgozó munkavállaló nemcsak az orrot, szájat eltakaró maszk viselésére volt köteles, hanem ellenőrzési és felügyelési kötelezettsége is volt az utazók tekintetében. [28] Kifejtette, hogy a felmondás arra hivatkozással szüntette meg a felperes munkaviszonyát, hogy a vétkes kötelezettségszegése, valamint a részben azonos tárgyú sorozatos korábbi fegyelmi eljárások alapjául szolgáló magatartások tanúsítása miatt a munkaköréhez szükséges alapvető bizalmi viszony megszűnt. Az indokolás kifejezetten a
  4. április 23-i ellenőrzésre hivatkozott, amikor a felperes nem megfelelően viselte, továbbá a (város neve)i állomáson a vonat mellett tartózkodva nem viselte az előírt maszkot. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.020/2022/9 6 [29] A felmondás indokolását világosnak tekintette. Az abban feltüntetett okok valóságát annyiban látta cáfoltnak, hogy a felperes orvosi maszkot lett volna köteles viselni. Egyetértett azzal a felperesi hivatkozással, hogy sem az irányadó kormányrendeletből, sem az alperes belső utasításából nem volt levezethető az alkalmazható maszk milyensége. [30] Az okszerűség vizsgálata kapcsán elsőként azt fejtette ki, hogy e körben a felperessel szemben korábban alkalmazott hátrányos jogkövetkezmények jogszerűségét nem vizsgálta, csak azt vonta értékelési körébe, hogy a munkáltató már többször vonta felelősségre a felperest a maszkviselés hiánya miatt. [31] Emellett – a felperes elismerése alapján – figyelembe vette, hogy a felperes tudomással bírt arról, hogy a jogszabály maszkviselési kötelezettséget ír elő, a hivatkozott parancskönyvi rendelkezések tartalmát ismerte és tudott a munkáltató által maszkviselési kötelezettség betartása és betartatása vonatkozásában tett intézkedésekről. Tudott arról is, hogy a munkáltató orvosi igazolás, szakorvosi irat birtokában mentesítheti a munkavállalót a maszk viselési kötelezettség alól, de e célból a felperes nem kereste fel háziorvosát és a munkáltatónak sem jelzett olyan egészségügyi problémát, ami indokolttá tette volna, hogy az alperes intézkedjék a foglalkozás egészségügyi vizsgálat soronkívüli elrendelése iránt. [32] Álláspontja szerint a felmondás nem ütközött felmondási tilalomba, vagy korlátozásba. Nem fogadta el ugyanis a felperes arra való hivatkozását, hogy ne állt volna fenn olyan különös indok, amely lehetővé tette volna – a kollektív szerződés
  5. §
(1)
  1. c)alpontja alkalmazásával – jogviszonya jogszerű felmondását. A 19. § 1. pont
  2. d)pontját pedig a felperes esetében nem látta alkalmazhatónak. A különösen indokolt esetet azért tartotta megállapíthatónak, mert a felperes a terhére rótt magatartással szándékosan és ismételten a munkáltató számára a veszélyhelyzet miatt kiemelt jelentőségű kötelezettségét szegte meg. [33] Mivel a felperes az egyre súlyosabb munkáltatói intézkedések kiszabását követően sem tett eleget a járványhelyzetre tekintettel előírt maszkviselési kötelezettségének, orvosi igazolást a mentesülése végett nem csatolt, az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a bizalma a felperesben olyan mértékben megingott, hogy emiatt nem kívánja fenntartani a jogviszonyát. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [34] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes élt fellebbezéssel. Fellebbezésében elsődlegesen kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, másodlagosan pedig az ítéletet változtassa meg akként, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésének és jogkövetkezményére vonatkozó kereseti kérelmének adjon helyt. [35] Fellebbezését az alábbiakkal indokolta: Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.020/2022/9 7 Az elsőfokú bíróság a bizalomvesztés okszerűségének vizsgálatakor nem vette figyelembe a vele szemben korábban alkalmazott hátrányos jogkövetkezmények jogszerűségét. Figyelmen kívül hagyta, hogy a munkáltatói felelősségre vonások minősége, elévülési ideje, alapossága, tényfeltárás teljessége, a végrehajtottságának elmulasztása hogyan befolyásolta a munkavállaló és a munkáltató közötti bizalmi viszonyt. A munkáltatónak tudomása volt arról, hogy egészségügyi okok miatt gondja van a maszkviseléssel, így nem alátámasztott a maszkviselési szabályok szándékos megszegése. A munkáltató annak ellenére, hogy tudott az egészségügyi problémáról folyamatosan többletmunkára kötelezte őt, és ezen felül is túlmunka végzés lehetőségével kereste meg rendszeresen. Mindezek ellentmondanak a bizalmi viszony megromlásának. Az alperes az utaspanaszok és a munkavállalói értesítések ellenére nem törekedett a helyzet érdemi megoldására, intézkedései nem feleltek meg a felelős üzemeltetőtől elvárható normáknak. Nem vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy az irányítási jog gyakorlásával összefüggésben figyelembe vette-e a munkáltató a munkavállaló beosztását, egészségi állapotát és az elrendelt kötelesség teljesítésével összefüggő egyéb körülményeket. A munkáltató fegyelmi eljárásai során kimerítette a rendeltetésellenes joggyakorlást, illetve a joggal való visszaélés fogalmát. Állította, hogy az utaspanaszok és a munkáltatói értesítések alapján egészségi állapotában, magatartásában olyan érzékelhető változás következett be, amely feltehetően alkalmatlanná teszi az adott munkakör ellátására. Az alperestől elvárható lett volna, hogy e változást felismerje és soron kívüli orvosi vizsgálatra kötelezze. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a perrel érintett időszakban az orvosi ellátások magánszemélyként gyakorlatilag nem voltak elérhetőek. A munkáltató hátrányos jogkövetkezményt eredményező intézkedéseivel megvalósított hátrányos megkülönböztetést is. [36] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben és kötelezze a felperest a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. és 5. §-a alapján másodfokú perköltség megfizetésére. [37] Kifejtette, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetését a felperes vétkes kötelezettségszegése, valamint a részben azonos tárgyú, korábbi fegyelmi eljárások alapjául szolgáló magatartások, és emiatt a munkaköréhez szükséges alapvető bizalmi viszony megszűnése indokolta. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.020/2022/9 8 [38] Érvelése szerint nem kellett figyelembe venni az elsőfokú bíróságnak a korábban alkalmazott hátrányos jogkövetkezmények jogszerűségét, ugyanis azok ellen a felperes nem élt jogorvoslattal. [39] Állítása szerint a felperes magatartása szándékos volt. Tudatában volt annak, hogy a maszkviselési szabályoknak nem tesz eleget, és súlyosbító körülmény az is, hogy vele szemben a munkáltató három alkalommal is hátrányos intézkedést alkalmazott. [40] A túlmunkára kötelezéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes által vállalt túlórák száma a vezető jegyvizsgáló munkakörben általános, ez a maszkviselési és egyéb szabályok sorozatos figyelmen kívül hagyásával, és az azokkal való szándékos szembehelyezkedésre alapított munkáltatói bizalomvesztéssel nem hozható összefüggésbe. [41] Előadta, hogy a felperes konkrét egészségügyi problémát, olyan panaszt nem tárt a munkáltató elé, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy a felperes egészségi állapotában olyan negatív változás következett be, amely miatt az adott munkakör biztonságos ellátására alkalmatlan. A felperes a háziorvosát sem kereste fel és nem jelzett a munkáltatónak olyan egészségügyi problémát, ami indokolttá tette volna, hogy intézkedjen az alperes a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat soron kívüli elrendelése iránt. [42] A rendeltetésellenes joggyakorlással és a joggal való visszaéléssel kapcsolatban elsődlegesen azzal érvelt, hogy a Pp. 373. § alapján a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet, utólagos bizonyításnak nincs helye. Másodlagosan előadta, hogy a pandémiás időszakban a maszkhasználati kötelezettséget jogszabály írta elő, amelynek betartására mindenki köteles volt. Az alperes teljeskörű tájékoztatást adott a felperes részére a hatályban lévő maszkviselési szabályokról, a maszkviselési kötelezettség alóli mentesülési lehetőség igénybevételének feltételeiről, valamint a maszkviselési szabályok megszegésének hátrányos következményeiről. Mindezek alapján megállapítható, hogy az alperes magatartása nem ütközött a joggal való visszaélés tilalmába. [43] A hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban szintén elsődlegesen a Pp. 373. §-ára hivatkozott, valamint másodlagosan megjelölte, hogy a felperes az eljárás során nem igazolta egészségi állapotát, nem jelölt meg összehasonlítható helyzetben lévő csoportot és hátrányosabb helyzetet sem. Az ítélőtábla döntése és annak indokai [44] A felperes fellebbezése alaptalan. [45] Az ítélőtábla az ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülmény fennálltának hiányában – felülbírálati jogkörét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 370. §
(1)bekezdése alapján az erre irányuló fellebbezési kérelme és fellebbezési ellenkérelemre azok korlátai között gyakorolta figyelemmel arra, hogy ilyen korlátnak minősülnek a Pp. 371. §
(1)bekezdés a)-d) pontjában írt tartalmi követelmények körében előadottak. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.020/2022/9 [46] 9 Az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes. [47] A fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra figyelemmel az ítélőtábla az alábbiakat emeli ki. [48] Helytelenül hivatkozott a felperes arra, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a bizalomvesztés okszerűségének vizsgálatakor a vele szemben korábban alkalmazott hátrányos jogkövetkezmények jogszerűségét (bár előbbi nyilatkozata a tartalma szerint – a szövegkörnyezetből kitűnően – annak kifogásolására utal, hogy az elsőfokú bíróság e munkáltatói intézkedések jogszerűségét nem vizsgálta). Megjegyzendő, hogy a felperes e körben az elsőfokú eljárásban csupán azt kifogásolta, hogy az alperes a
  1. októberében és azt követően alkalmazott munkáltatói intézkedések esetében elmulasztotta a 15 napos intézkedési határidőt. [49] A felperes a munkáltatói intézkedések ellen az azokhoz kapcsolódó jogorvoslati határidőben jogorvoslattal nem élt, ezért ezek jogszerűségének vagy jogszerűtlenségének értékelése – az alperes helyes hivatkozása szerint –nem tartozott az elsőfokú bíróság feladatai közé. [50] Ugyanezen okból nem kellett vizsgálnia a felelősségrevonási eljárások „minőségét”, „alaposságát”, a „tényfeltárás teljességét” és ezek bizalmi viszonyra gyakorolt hatását sem, különösen, hogy ezekre vonatkozó hivatkozást a felperes az elsőfokú eljárásban nem is tett. [51] A felperes az előbbi hivatkozásában felsorolt szempontok között szerepeltette az elévülést is, amely azért vizsgálandó külön, mert egyrészt erre utalt az elsőfokú eljárásban is, másrészt ezzel kapcsolatban – az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatát is értékelve – nem az intézkedés jogszerűtlenségét állította, hanem azt, hogy az abban értékelt „esemény” tekintetében a felmondás időpontjában már az „objektív elévülés” beállt. Keresetlevelében e körben a felelősségre vonási eljárásokkal érintett magatartások közül csak a „
  2. februári eseményt” nevesítette, ezért a fellebbezési eljárásban is csak ez vehető figyelembe az új tényállítás Pp.
  3. §
(2)bekezdésében foglalt tilalma miatt. [52] A felperes a Kollektív Szerződés
  1. melléklet 4.
  2. pontjára utalással állította a „
  3. februári esemény” elévülését. Ennek releváns rendelkezése szerint „nem lehet hátrányos jogkövetkezményt alkalmazni, ha bekövetkezett az elévülés, akár az objektív (1 év), akár a szubjektív (15 nap) határidő tekintetében”. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató az előbbi objektív és szubjektív határidőn belül alkalmazhatott volna a felperessel szemben hátrányos jogkövetkezményt, de nem azt, hogy a – hátrányos jogkövetkezmény fogalma alá nem tartozó – felmondás indokolásában milyen időkorlátom belül hivatkozhat súlyosbító körülményként az esetre. Megjegyzendő azonban, hogy a munkáltató a
  4. februári eseménnyel kapcsolatban írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest, ami a Kollektív Szerződés
  5. §
  6. pontja alapján szintén nem tartozik a hátrányos jogkövetkezmény fogalma alá, ezért arra a felperes által hivatkozott elévülési szabályok nem is vonatkoznak. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.020/2022/9 10 [53] A korábbi, hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásával kapcsolatos munkáltatói intézkedések végrehajtásának kérdése sem releváns a felmondás jogszerűsége tekintetében. Az, hogy a munkáltató mellőzte a végrehajtást, nem mentesíti a felperest az intézkedésekkel érintett kötelezettségek teljesítése alól és nem is utal – a felperes téves hivatkozásával szemben – a munkáltatói bizalom minőségére. Alaptalan volt a felperes hivatkozása arra is, hogy a terhére rótt kötelezettségszegést nem lehet szándékosnak minősíteni figyelemmel arra, hogy a munkáltató hónapokon keresztül tudomással bírt arról, hogy egészségügyi problémái miatt gondjai vannak a maszkviseléssel. A rendelkezésre álló peradatok szerint ugyanis a felperes – ismerve kötelezettségét – két alkalommal jelezte vezetőjének, hogy huzamosabb ideig nem képes a maszk viselésére, mire a munkáltató tájékoztatta arról, hogy keresőképtelensége esetén táppénzre mehet, továbbá lehetősége van szabadság vagy fizetésnélküli szabadság igénybevételére, sőt arról is, hogy a maszkviselési kötelezettség alól orvosi igazolással mentesülhet. A felperes azonban egészségügyi problémáival nem kereste fel háziorvosát, sem igazolást nem szerzett be, sem a táppénz lehetőségével nem élt és a munkáltató felé sem közölt olyan konkrét egészségügyi problémát, ami indokolhatta volna soron kívüli egészségügyi alkalmassági vizsgálatát. Az irányadó szabályok ismerete és a mentesülési lehetőséggel élés mellőzése alapot adtak magatartása szándékosnak minősítésére, hiszen a felperes tudta, hogy mentesítés hiányában a maszk használatának időnkénti mellőzésével kötelezettségszegést követ el, nyilvánvalóan azt is tudta, hogy a kötelezettségszegésnek milyen következményei lehetnek, tehát akkor amikor a maszkot nem használta, belenyugodott magatartása lehetséges következményeibe. [54] Alaptalanul hivatkozott a felperes arra is, hogy az egészségügyi problémái ellenére a munkáltató folyamatosan túlórára kötelezte, illetve túlmunka végzés lehetőségével kereste meg rendszeresen, és ezek a megkeresések ellentmondanak a bizalmi viszony megromlásának. A felperesmunkáltató általi többletmunkára kötelezése, valamint részére a túlmunka végzés lehetőségének felajánlása nem zárja ki azt, hogy a többszöri kötelezettségszegés miatt végül a munkáltató bizalma a felperesben megrendüljön és nem igazolja a munkáltató bizalmának töretlenségét. [55] Tévesen sérelmezte a felperes azt is, hogy az alperes az utaspanaszok és munkavállalói értesítések ellenére nem törekedett a helyzet érdemi megoldására. A munkáltató ugyanis a felperes telefonos megkeresésére tájékoztatta arról, hogy milyen körülmények esetén mentesülhet a maszkviselési kötelezettsége alól, illetve emellett – a figyelmeztetésekből, és az egyre súlyosbodó jogkövetkezmények alkalmazásából kitűnően törekedett arra, hogy a fokozatosság elvét betartva hívja fel a felperes figyelmét a maszk viselésére, a jogszabályok és belső utasítások betartására.,. Az alperes az adott helyzetnek megfelelően tehát a jogszabályokhoz igazodva érdemi megoldást keresett, intézkedései – a felperes téves hivatkozásával ellentétben – megfeleltek a felelős üzemeltetőtől elvárható normáknak. Ennél több az adott helyzetben a munkáltatótól nem volt elvárható, bár a felperes azt nem is fejtette ki, hogy mit tartott volna a munkáltató részéről elvárható magatartásnak, csupán általános kifogást fogalmazott meg eljárásával kapcsolatban. [56] A felperes érvelésével szemben az elsőfokú bíróság figyelembe vette és helyesen értékelte a felperes beosztását, egészségi állapotát, és az elrendelt kötelesség teljesítésével összefüggő egyéb körülményeket. Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a maszkviselési szabályok betartása és betartatása kiemelt jellegű kötelezettsége volt az alperesnek, mely során köteles volt gondoskodni a jogszerű magatartás követésének ösztönzésére irányuló további feltételekről is. A munkavállalókra irányadó parancskönyvi rendelkezésekből Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.020/2022/9 11 megállapítható volt, hogy kiemelt fontosságúnak tartotta – és minden intézkedést megtett annak érdekében –, hogy a munkavállalók és az utasok a tömegközlekedés igénybevétele során a jogszabályokat maradéktalanul betartsák. A felperesnek, mint tömegközlekedési eszközön feladatot teljesítő munkavállalóknak nemcsak a jogszabály betartása, hanem betartatása is feladata volt, és ezen kötelességét a jogszabályoknak és a munkáltatói utasításoknak megfelelően kellett ellátni. Az egészségügyi problémák esetén fennálló lehetőségeiről pedig több ízben tájékoztatást kapott. A felperes nem minden esetben az ismert kötelezettségeinek és lehetőségeinek megfelelően járt el, ezzel megszegte az irányadó jogszabályokat és belső utasításokat. [57] Helytelenül hivatkozott a felperes arra, hogy az egészségi állapotában és a magatartásában érzékelhető változást a munkáltatónak észlelnie kellett volna, és ez alapján soronkívüli vizsgálatra kellett volna őt kötelezni. A felperes nem jelezte a munkáltatónak, hogy konkrét egészségügyi problémája lenne. A felperes egyértelmű, nem csupán a maszkhasználat nehézségére utaló jelzése nélkül az alperesnek nem állt módjában a felperes egészségi állapotára vonatkozóan olyan következtetést levonni, hogy soron kívüli foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálatot elrendelése lenne indokolt. A felperes tájékoztatásának és igazolásának hiányában tehát nem terhelte az alperest olyan kötelezettség, hogy intézkedjen a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat soron kívüli elrendelése iránt. [58] Alaptalanul érvelt a felperes a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlásával, illetve joggal való visszaélésével, valamint hátrányos megkülönböztetés megvalósításával kapcsolatban is. [59] A Pp.
  7. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezésben és a másodfokú eljárás során – a
(2)-
(5)bekezdésben foglaltak kivételével – keresetet megváltoztatni nem lehet. A 373. §
(2)bekezdése kimondja, hogy a fellebbezésben új tény állítására akkor kerülhet sor, ha az új tény a fél önhibáján kívüli okból az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a fellebbező fél tudomására, vagy következett be, feltéve, hogy az elbírálás esetén rá nézve kedvezőbb ítéletet eredményezhetett volna. [60] A 373. §
(3)bekezdése szerint a kereset és ellenkérelem változtatásának akkor van helye, ha az a
(2)bekezdés szerinti ténnyel áll közvetlen okozati összefüggésben. A fél akkor terjeszthet elő új bizonyítási indítványt, illetve bocsáthat rendelkezésre további bizonyítási eszközt, ha az a
(2)bekezdés szerinti tény bizonyítására vagy keresete alapjául hivatkozott tény bizonyítására szolgál feltéve, hogy az önhibáján kívüli okból az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a tudomására vagy keletkezett. [61] A keresetváltoztatás tilalma alapján a felperes sem fellebbezésében, sem a másodfokú eljárás során – a kivételektől eltekintve – keresetét nem változtathatja meg, utólagos bizonyításnak sincs helye. A felperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott joggal való visszaélésre, rendeltetésellenes joggyakorlásra, továbbá hátrányos megkülönböztetésre sem, fellebbezésében pedig nem állított olyan tényeket, amelyek a kivételes esetek valamelyikének fennálltát megalapozták volna, ezért a keresetváltoztatásának a másodfokú eljárásban nem volt helye. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.020/2022/9 12 [62] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kereset elbírálásához szükséges tényállást kellő mértékben feltárta, azt a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg és abból helytálló következtetésre jutott, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdés értelmében helybenhagyta. [63] Az ítélőtábla a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes másodfokú eljárással kapcsolatban felmerült perköltségének megfizetésére. A perköltség összegének a megállapításánál az ítélőtábla 2 040 891 forint perköltséggel számolva 51 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(4)és
(5)bekezdése alapján. [64] A 2 040 891 forintos pertárgyérték figyelembevételével az illeték megállapítása az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §
(1)bekezdésén alapul azzal, hogy a pervesztes felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre tekintettel a le nem rótt fellebbezési illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. Szeged,
  1. december
  2. Dr. Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke Dr. Gál Attila s.k. előadó bíró Dr. Bálind Attila s.k. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.