Gfv.30315/2021/5 – Kúria

(1)bekezdésében írt vezetői magatartások tekintetében a jogkövetkezmények eltérőek, eltérő tényállást kell bizonyítani a megállapításukhoz és eltérő összegű lehet a megállapított vezetői felelősség is. Az első fordulat esetében konkrét magatartásból eredő, meghatározott összegű vagyoncsökkenés összege alapján állapítható meg a vezető felelőssége, míg a második fordulat a vezető tisztségviselő több elemből is összeállítható, akár folyamatosan elkövetett magatartása következményeként a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása esetén rendelkezik a vezetői felelősség megállapíthatóságáról. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.30.315/2021/

1. A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Csőke Andrea előadó bíró Dr. Vezekényi Ursula bíró A felperes: felperes A felperes jogi képviselője: dr. Engler Szilvia kamarai jogtanácsos cím1 Az alperes: alperes1 Az alperes jogi képviselője: Dr. Mátyás Hajnal ügyvéd cím2 Az Az eljárás tárgya: vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla, Gf.II.20.185/2020/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Székesfehérvári Törvényszék, 34.G.40.031/2020/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 2 Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az A. Kft. (adós) egyszemélyes tulajdonosa és
4. július
5. napjától ügyvezetője az alperes volt. A felperes
6. május 14-én előterjesztett kérelmére a bíróság
7. december 20-án indította meg az adós felszámolását. [2] A felperes
8. valamint
9. adóévre adóellenőrzéseket folytatott az adósnál ÁFA adónem vonatkozásában, melynek során megállapította, hogy az adós árbevétele e két évben magasabb volt, mint amit a főkönyveiben szerepeltetett, azaz a főkönyvi kartonok és az adós iratanyaga nem a valós helyzetet mutatta, az adós „árnyékkönyvelést folytatott”, működési veszteségeit az alperes 30.500.000 Ft összegű tagi hitellel fedezte. [3] A felperes hatóságként
10. évre 14.217.000 Ft. nettó árbevételt megállapítva 3.857.000 Ft ÁFA hiány, 7.714.000 Ft bírság és 317.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte az adóst. Az elsőfokú határozatot
11. augusztus 28-án kézbesítették az adósnak, aki erre nem képzett tartalékot. Az adókülönbözet és a szankciók
12. január 19-én váltak esedékessé. [4] A felperes hatóságként
13. évre az „árnyékkönyveléssel” eltitkolt árbevételt 8.331.000 Ft-ban, az ÁFA hiányt 2.249.000 Ft-ban, az adóbírságot 4.498.000 Ft-ban, míg a késedelmi pótlékot 157.000 Ft-ban állapította meg. Az adós ebben az évben is veszteségesen működött, melyet az alperes tagi hitelek befizetésével pótolt. [5] Az alperes az adóellenőrzés során
14. október 5-én úgy nyilatkozott, hogy az adós
15. év végi készlet értéke azért volt 30.042.000 Ft, mert a még 2001-ben importált autóalkatrészek jelentős része eladhatatlanná vált. [6] Az alperes a
16. évi adóellenőrzés jogerős határozata bírósági felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be, melyet a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
17. június
18. napján kelt 14.K.27.036/2016/
19. számú ítéletében elutasított. Megállapította, hogy az adós „árnyékkönyvelést” vezetett, a könyvelésében a tényleges bevételtől eltérő bevételi adatokat tüntetett fel. Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 3 [7] A felperes 2008-tól kezdődően 12 alkalommal rendelt el végrehajtást az adóssal szemben. Az adós folyószámla egyenlege
20. december 31-én 223.000 Ft adózói tartozást mutatott. Az adós
21. január-februárban még teljesített önkéntes adóbefizetést, 2017-18ban már nem. 2017-ben még azonnali beszedési megbízással megtérült 306.837 Ft, ezt követően a végrehajtás eredménytelen volt. Az adós a pénzeszközeit részben nem bankszámlán tartotta. [8] Az adós
22. január
23. napjától fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt.
24. januárjától már nem működött, bevétele sem keletkezett. [9]
25. június 10-én – azaz a közigazgatási perben hozott ítélet keltének napjára dátumozottan – az adós könyvelésében megjelent 14.107.000 Ft tagi kölcsön visszafizetés. [10] A felperes az adós felszámolási eljárásában csak 6.364.550 Ft összegű hitelezői igényt jelentett be, a felszámoló vagyon hiányában és az adós iratanyaga hiányosságaira is figyelemmel egyszerűsített módon kívánta az eljárást befejezni. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [11] A felperes módosított keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes mint az adós vezető tisztségviselője az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően vezetői feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el és ezzel okozati összefüggésben a felperes 6.364.550 Ft összegű követelésének teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. [12] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontját
26. január
27. napjában, másodsorban
28. augusztus
29. napjában, harmadsorban
30. május
31. napjában jelölte meg. [13] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
32. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ba ütköző, követelése kielégítését meghiúsító alperesi magatartásként az adós „árnyékkönyvelését” (az árbevétel elvonását), a céltartalékképzés elmaradását, az adós pénzeszközeinek kezelését, az adós törvényes működése érdekében szükséges intézkedések megtételének elmulasztását és a tagi kölcsön visszafizetését jelölte meg. [14] Rámutatott, hogy az eltitkolt árbevételre eső ÁFA az értékesítés szerinti eredeti esedékesség időpontjában az igény állapotába került, ezért az ÁFA tartozással növelten kell az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét vizsgálni (BH2013.12., BH2015.343.). Ha az adós bevallotta volna a tényleges forgalmát, úgy a fizetendő adó – 2013-
33. viszonylatában – 6.580.000 Ft-tal lett volna magasabb. [15] Az adós forgóeszközvagyona a mérleg szerint meghaladta rövid lejáratú kötelezettségeit, azonban a 2013-
34. évi mérlegben szereplő készleteket az adós nem tudta Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 4 leltárral alátámasztani. Az árnyékkönyvelés miatt egyéb módon is valótlan mérlegadatok fényében így nincs jelentősége annak, hogy a 2014-
35. évi mérleg még nem jelez fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet. A
36. évi végi 36.086.800 Ft készletérték
37. év végére 7.913.000 Ft-ra csökkent úgy, hogy 2015-ben az értékesítés árbevétele csupán 5.427.000 Ft volt. A
38. év végére bekövetkezett jelentős készletérték-csökkenés oka részben lehetett az időközbeni selejtezés, de fő oka az volt, hogy a csökkentett készletérték felelt meg a valós értékeknek. [16] A Cstv. 33/A. § szerinti felelősséget megalapozó magatartások kapcsán rámutatott, hogy az alperes nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el, „árnyékkönyvelést” végzett. Az eltitkolt árbevételt az adós nem mutatta ki a könyveiben és az nem az adós érdekében került felhasználásra. A be nem vallott értékesítés bevételének elvonása az adós vagyonát csökkentette, emiatt nem állt rendelkezésre megfelelő pénzeszköz az adótartozás rendezésére. [17] Az adós a pénzeszközeit nem bankszámlán tartotta, a
39. évi elsőfokú határozat kézhezvételét (
40. aug. 28.) követően sem képzett céltartalékot. [18] Az adós a pénzeszközeit a saját tagi hitele visszafizetésére és nem az adótartozás kiegyenlítésére fordította. [19] Az alperes kérte a kereset elutasítását. [20] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontja kapcsán arra hivatkozott, hogy a készleteit a valós értéken tüntette fel, a 2014-ben ténylegesen le is selejtezett 6.050.115 Ft értékű készlet volt csak eladhatatlan, a többi nem. Minden jogszabályi alapot nélkülöz az a felperesi érvelés, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltát a később kelt jogerős határozatok által becsléssel megállapított és konkrét vevőhöz sem köthető ÁFA tartozással növelten kellene vizsgálni. A forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek egybevetése alapján 2013-2015 években nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben,
41. május 31-én már igen, azonban az adós ekkor nem is működött. [21] A bizonyítás a felperest terheli a hitelezői érdekeket sértő alperesi magatartás, a követelés kielégítésének meghiúsulása és az ezek közötti okozati összefüggés vonatkozásában. Ténykérdés, hogy a bevétel csak 2013-14-ben kerülhetett eltitkolásra („kivételre”), ami megelőzi a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltát, így a hitelezői érdekeket nem sérti, a Cstv. 33/A. § alapján nem értékelhető. [22] A felperes által kifogásolt magatartások nem vezettek volna oda, hogy a hitelezők számára pénzeszköz állt volna rendelkezésre. [23] A kereset szerinti tagi kölcsön visszafizetések mögött tényleges pénzmozgás nem állt. Kizárólag a közigazgatási eljárásban megállapított „eltitkolt bevételt” rendezték könyveléstechnikai befizetésekkel és a tagi kölcsön kivétellel. Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 5 [24] Az alperes még 2016-ban is tagi kölcsönöket nyújtott az adósnak, hitelezői igényt pedig az adós felszámolási eljárásában nem érvényesített. Az általa nyújtott kölcsönök a vagyoncsökkenés kompenzálásaként értékelhetőek. Az első- és a másodfokú bíróság határozata [25] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes mint az adós vezető tisztségviselője az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezzel okozati összefüggésben a hitelezők 6.364.550 Ft összegű követelésének teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az adós
42. január
43. napjától fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. [26] Az alperes felróható magatartásaként értékelte az árnyékkönyvvezetést, melynek eredményeként 8.331.000 Ft került elvonásra és a hitelezői igények nem kerülnek kiegyenlítésre. [27] Az elsőfokú bíróság egyebek mellett kifejtette, hogy az alperes nem a tagi kölcsön visszafizetésével valósította meg a hitelezői érdekeket sértő magatartást – mert ténylegesen nem történt tagi kölcsön kivétele –, hanem azzal, hogy az adós társaságnál bekövetkezett fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet követően az árnyékkönyvvezetés révén elvonta a társaság vagyonát. Amennyiben ez nem történt volna meg, úgy a felperes által bejelentett hitelezői igény megtérülésére rendelkezésre állt volna a pénzeszköz (elsőfokú ítélet [53] bekezdés). Hitelezői érdekeket sértő magatartásként értékelte tehát az árnyékkönyvvezetést, a céltartalékképzés elmaradását és a pénzeszközök kezelését. [28] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges körben a tényállást feltárta, és azt helyesen állapította meg. [29] A másodfokú felülbírálat során a bizonyítási érdek és teher az általános szabályok szerint alakult. [30] Az ítélőtábla elsőként leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a felperes keresetén. A felperes keresetében az alperes „árnyékkönyvvezetését” – melybe szükségképpen beleértendő a nettó árbevétel eltitkolása és elvonása – is megjelölte a hitelezői igénye kielégítése meghiúsulása okaként (keresetlevél
44. oldal
45. bekezdés, illetve a felperes fellebbezési ellenkérelmében megjelölt perfelvételi nyilatkozatok). A felperes az adósi vagyon alperes magatartása miatti csökkenésére is utalt perfelvételi nyilatkozataiban (
46. sz. beadvány
47. oldal utolsó előtti bekezdés,
48. sz. jkv.
49. oldal utolsó és
50. oldal első bekezdés,
51. számú beadvány
52. oldal

(4)bekezdés). [31] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet elsőfokú ítéletben meghatározott kezdő időpontját az elsőfokú bíróság a peradatoknak a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. §

(1)bekezdésének megfelelő értékelésével állapította meg. Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 6 [32] Az elsőfokú ítélet indokolása a Cstv. 33/A. §-a kapcsán a keresetben megjelölt valamennyi tényállást felölelte, illetve kitért az alperes felelősségét megalapozó egyes magatartásokkal összefüggő releváns jogszabályi rendelkezésekre is. Az elsőfokú ítélet

(6)és

(49)pontjaiban foglaltak egybevetéséből megállapítható, hogy az alperes 2013-14-ben végzett árnyékkönyvvezetést, melynek kapcsán – és ez az elsőfokú ítélet indokolásában megjelölt bevétel mértékéből értelemszerűen következik – a 2014. évi, a könyvelésben nem szereplő 8.331.000 Ft elvont árbevétel kapcsán került sor az alperes felelősségének megállapítására. [33] Az elsőfokú ítélet

(43)és

(44)pontjából megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a

1. december 31-i mérleg és a per egyéb adatai – döntően az alperes per előtti és a per alatt tett nyilatkozatai és a később elért árbevétel mértéke – alapján indult ki abból, hogy az alperes készleteinek értéke a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontjában is a később realizált 5.427.000 Ft-nak volt megfeleltethető. [34] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontjaként az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy a mérlegben megjelölt értéken olyan eladhatatlan árukészlet szerepelt az adós mérlegében, melynek nem tulajdonítható az értékesítés során ténylegesen elért 5.427.000 Ft-ot meghaladó érték. Az 5.427.000 Ft készletérték és a 228.000 Ft készpénz volt a
2. dec. 31-i mérlegállapot (s ebből következően a
3. január 1-jén fennálló állapot) szerint az adós likvid vagyonának tekinthető, s rövid lejáratú kötelezettségeit is ehhez kell mérni. [35] A készlet értékelésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az piaci értékét meghaladó értéken szerepelt a mérlegben, s az alperes azt nem korrigálta. Az adóssal szemben több végrehajtási eljárás folyt, de az alperes nem szolgált érdemi magyarázattal arra, hogy a végrehajtás alóli mentes időszak alatt az alperes szerint nem eladhatatlan készlet miért nem volt jó áron eladható. Ebből következően e készlet vagy nem is kezelhető az adós Cstv. 33/A. § szempontjából ténylegesen likvid vagyoni elemként, vagy ha mégis, úgy annak nem tulajdonítható a ténylegesen elért vételárat meghaladó érték. [36] Az adós terhére megállapított
4. évi adóhiány (ÁFA) a termékértékesítés időpontjában, de legkésőbb
5. február 25-én esedékessé vált, ezért az adó összege a rövid lejáratú kötelezettséget növelő tényező. [37] A könyvelésen kívüli értékesítéssel elvont árbevétel eszközoldalon történő figyelembevételére azonban nincs lehetőség. Az elsőfokú eljárásban maga az árnyékkönyvvezetés ténye volt vitatott, s nem annak megállapítása esetén az árbevétel egyidejű (2013-
6. évi) elvonása, hiszen éppen erre figyelemmel tagadta a
7. június 10-én kelt pénztárbizonylatokhoz kapcsolódóan az alperes a valós pénzmozgást. [38] Ebből adódóan a rövid lejáratú kötelezettségek mértéke
8. január 1-jén vagy 8.827.000 Ft vagy 12.684.000 Ft (8.827.000+3.857.000 Ft) volt. Mindkettő meghaladta a készpénz és a készlet – fentiek szerint elfogadott – valós értékét, mellyel a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállta igazolt. Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 7 [39] Az alperes által csatolt leltár – hiányosságai miatt – bizonyító erővel nem bír, nem alkalmas a mérlegben feltüntetett értékek helyességének igazolására. [40] Az adósnak kiegyenlítetlen adótartozása volt
9. év végén (223.000 Ft), s a
10. évi likviditási gyorsráta mutató értéke 0,12 volt. [41]
11. év vonatkozásában az árnyékkönyvelést – és vele együtt az aktív vagyon csökkenését eredményező bevétel elvonását – az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a Cstv. 33/A. §-ba ütköző magatartásként. Az árbevétel elvonása nem tekinthető a
12. március
13. napjáig a hitelezői érdekek elsődlegességét, ezt követően a hitelezői érdekek figyelembevételét előíró rendelkezésnek megfelelő magatartásnak. Ez jellegénél fogva olyan alperesi magatartás, mellyel kapcsolatban az alperes nem hivatkozhat a szubjektív feltétel hiányaként arra, hogy magatartása adós fizetőképességét érintő következményeit nem láthatta előre, s azzal azért nem kellett számolnia, mert a felperesi adóellenőrzés csak később (
14. június 23-án) indult meg. [42] Az okozati összefüggés fennálltára valóban nem tért ki külön az elsőfokú ítélet, abból a tényből azonban, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontját követően (
15. év folyamán) az alperes a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényeket meghaladó összegben (8.331.000 Ft) vonta el az adós készpénzvagyonát, az okozati összefüggés fennállta – részletesebb indokolás hiányában – is egyértelmű. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontját (
16. január 1.) követően elvont 8.331.000 Ft megléte esetén a hitelezői igények teljeskörűen térülhettek volna. [43] A sérelmezett alperesi magatartás (árnyékkönyvvezetés és az árbevétel elvonása) nem egymozzanatú cselekmény volt, így időben nem egységesen és csak egyféleképpen értékelhető. Adójogi szempontból jogellenes magatartásként nem csak azt eredményezi, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe kerül (az árbevétel elvonásával és ÁFA fizetési kötelezettség generálásával), hanem – mint folyamatosan tanúsított magatartás – a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltát követő időszak alatt (immár csődjogi szempontból is jogellenes magatartásként) a hitelezői igények kielégítését is meghiúsíthatja. [44] A
17. évi adóellenőrzés során feltárt ÁFA fizetési kötelezettség a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet okaként bír jelentőséggel, a
18. évi adóellenőrzés kapcsán feltárt 8.331.000 Ft nettó árbevétel elvonása az alperesi felelősséget megalapozó jogellenes elkövetési magatartásként értékelendő, s nem a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kiváltó okaként. [45] A bírói gyakorlat a céltartalék képzési kötelezettség elmulasztását is a Cstv. 33/A. §-a szerinti jogellenes magatartásaként értékeli. Az adós a
19. évi adóellenőrzés elsőfokú határozatának kézbesítését (
20. aug. 28.) követően is gazdálkodott, a
21. évi gazdálkodási eredmény nem zárta volna ki azt, hogy az ÁFÁ-ra – legalább részben – céltartalékot képezzen. Ennek elmaradása mulasztással elkövetett jogellenes magatartásnak minősül. Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 8 [46] A pénzeszközök tárolásával összefüggésben nem állapítható meg az alperes felelőssége, mert az, hogy az adós a pénzeszközeit nem bankszámlán tartja, nem valósít meg vagyoncsökkenést, s a hitelezői igények kielégítését egyéb módon sem hiúsítja meg. Nem volt jelentősége annak sem, hogy az alperes miért nem kezdeményezte a legfőbb szerv intézkedéseit, miután az adós egyszemélyes gazdasági társaság, tulajdonosa az alperes. [47] Kifejtette még – egyebek mellett –, hogy önmagában a tagi kölcsön nyújtása nem ad alapot a mentesülésre, mert ennek folytán az adós vagyona nem nő, hiszen a kölcsönadó az adós hitelezőjévé válik. Az alperes tagi kölcsönnel kapcsolatos, annak vagyoncsökkentést kompenzáló funkcióját megalapozó tényállást nem adott elő. Az alperes által állított tagi kölcsön a felperes irányában tényleges kompenzáló funkcióval nem bírt, céltartalék képzésére ennek terhére sem került sor, felhasználása is ismeretlen. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [48] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. [49] Állította a Pp.
22. §

(1)bekezdésének, 237. §

(2)és

(4)bekezdésének, 342. §

(1)bekezdésének, 346. §

(4)és

(5)bekezdésének 380. § c) pontjának, a Cstv. 33/A. §

(1),

(3)és

(4)bekezdésének a megsértését. [50] Elsőként állította a kereseti kérelmen való túlterjeszkedést. A felperes keresetének tényállás ismertetési részében szerepel az árnyékkönyvvezetésre, az árbevétel eltitkolására és elvonására vonatkozó mondatrész, a kereset jogi érvelése egyértelműen rögzíti, hogy a felperes milyen ügyvezetői magatartásokat tekintett olyannak, amely a hitelezői igények kielégítésének meghiúsítását álláspontja szerint megvalósította. A felperes a

1. július 1-jén tett nyilatkozatában sem hivatkozott az ügyvezető felróható intézkedései körében erre, s a fellebbezési ellenkérelemben maga is elismerte, hogy az árnyékkönyvvezetésre, mint hitelezői igények kielégítését meghiúsító ügyvezetői magatartásra nem hivatkozott. [51] A felperes tehát sem keresetében, sem írásbeli-szóbeli nyilatkozataiban nem hivatkozott arra, hogy az alperes árnyékkönyvvezetésének eredményeként 8.331.000 Ft került elvonásra és ezáltal a hitelezői igények nem kerültek kiegyenlítésre. Az ítélőtábla a Pp.
2. §

(1)bekezdését megsértve túlterjeszkedett a felperesi kereseti kérelmen és iratellenes megállapításokat tett. [52] Másodikként jogszabálysértőnek állította egy jogi indokolás nélküli ítélet helybenhagyását. Hangsúlyozta, hogy már a fellebbezésében rámutatott, az elsőfokú ítélet indokolása tartalmilag nem teljes és nem helyes. Nem derül ki, hogy az alperes pontosan mikor végzett árnyékkönyvvezetést, mekkora összegű vagyont és mikor vont el ennek révén. Miután az ítélőtábla ezt pontosan megjelölte és kiemelte, nyilvánvalóan lényeges körülmény, mégsem sérelmezte ennek hiányát az elsőfokú ítéletből. Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 9 [53] Ugyanígy az okozati összefüggés vonatkozásában megállapította az ítélőtábla, hogy erre valóban nem tért ki az elsőfokú bíróság, de annak fennállta egyértelmű. Az alperes álláspontja szerint azonban nem megalapozott az az ítélet, ahol a konkrét jogi indokolás hiányzik és az elsőfokú ítéletet felülbíráló másodfokú bíróság szerint lényeges jogi érvelés csak több különböző megállapítás egybevetésével állapítható meg. Ezzel a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 380. § c) pontját, mert az elsőfokú bíróság jogszabálynak megfelelő jogi indokolást nem tartalmazó ítéletét helybenhagyta. Nem tekinthető egy ítélet megalapozottnak, amennyiben egy meghatározott törvényi tényállási elem fennállásáról, bizonyítottságáról még csak említés szintjén sem szól, ezért a jogerős ítélet a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdését is sérti. [54] Harmadikként állította, hogy a másodfokú bíróság a felperes keresetét és az elsőfokú bíróság ítéletét is igyekezett olyan tényállításokkal kiegészíteni, korrigálni, amelyek a keresetből és az elsőfokú ítéletből hiányoznak, de az alperes felelősségének a megállapításához szükségesek. [55] Az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság ítéletével ellentétben – nem kizárólag a 2014. év vonatkozásában értékelte az árnyékkönyvvezetést a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdés szerinti hitelezői igényeket meghiúsító magatartásnak, ezt a kiegészítést már az ítélőtábla végezte el anélkül, hogy erre utalt volna. [56] Hangsúlyozta, hogy az árnyékkönyvvezetés ténye az elsőfokú eljárás során nem volt vitatott. Iratellenesen hivatkozott adóellenőrzési jegyzőkönyvre az ítélőtábla, továbbá az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a becsatolt leltár miért nem alkalmas a mérlegben feltüntetett értékek alátámasztására. Hangsúlyozta, hogy az adós leltárát az adóhatóság nem vizsgálta, csak az elfekvő készletről benyújtott leltárt nézte meg, ezért az adóellenőrzés során nem tehetett a perben becsatolt 2013-

1. évi leltárok kapcsán megállapítást. [57] Kiemelte, hogy a felperes keresete nem különbözteti meg a
2. és
3. évet, nem tekinti a
4. évet relevánsnak, nem a 2014-ben tanúsított ügyvezetői magatartásokat tekintette olyanoknak, amelyek a hitelezői igénye kielégítését meghiúsították és nem hivatkozott arra, hogy az alperes
5. évben tanúsított jogellenes magatartása eredményeként 8.331.000 Ft nettó árbevétel került elvonásra. [58] Sem a kereset, sem az elsőfokú ítélet nem tartalmaz olyan jogi indokolást, hogy a
6. évi adóellenőrzés során feltárt fizetési kötelezettség még a
7. január
8. napjára állított fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kialakulása kapcsán, annak okaként bír jelentőséggel, míg ezzel szemben a
9. évi adóellenőrzés kapcsán feltárt 8.331.000 Ft nettó árbevétel
10. folyamán történt elvonása már a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben elkövetett, a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése szerinti, a hitelezői követelés meghiúsulását eredményező magatartásként értékelendő. [59] A felperes keresetében nem hivatkozott bevételeltitkolásra, vagyoncsökkenésre, keresetében azt állította, hogy hitelezői igénye kielégítése más egyéb okból hiúsult meg. Az ítélőtábla azonban a hitelezői érdekek meghiúsulását a 8.331.000 Ft árbevétel elvonásra alapítja, vagyis az adós társaság vagyonának a csökkenésére. Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 10 [60] A másodfokú bíróság ezért a Pp. 279. §

(1)bekezdését és 342. §

(1)bekezdését megsértve iratellenesen rögzítette a tényállást, a jogi indokolást és a felperes keresetét, és az abban foglaltakat korrigálta, pontosította. [61] Állította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontja helytelenül került megállapításra, helytelen, hogy a későbbi adóellenőrzés során megállapított adó összegét, mint rövid lejáratú kötelezettséget növelő tényezőt vették figyelembe. [62] Kiemelte, hogy

1. január 1-jén nem volt esedékes az adóellenőrzés eredményeképpen megállapított tartozás.
2. június 23-án kezdődött meg a
3. évre vonatkozó ellenőrzés, az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv kelte
4. június
5. Kizárt ezért az adótartozás rövid lejáratú kötelezettségként való figyelembevétele akkor, amikor még el sem kezdődött az adóellenőrzés. [63] Ha az adótartozás esedékessége az ÁFA bevallás időpontjával egyezik meg, akkor sem lehetett esedékes az adótartozás, mert az adós nem havi áfabevalló volt. [64] Hangsúlyozta, hogy az adós a tartozásait
6. január 1-jén képes volt kielégíteni, rövid lejáratú kötelezettségeit meghaladó értékű forgóeszközzel rendelkezett, mely ekkor nem volt eladhatatlan. A készletből csak annyi volt eladhatatlan, amennyit a későbbiekben leselejtezett a társaság (6.050.115 Ft). Egy készlet évekkel későbbi leértékelése, vagy végrehajtási eljárásban történő áron aluli értékesítése sem bizonyítja kétséget kizáróan, hogy annak értéke évekkel korábban valótlanul lett volna megállapítva. [65] Ezzel az ítélőtábla a Cstv. 33/A. §

(3)bekezdését megsértve és a Pp. 279. §

(1)bekezdésébe, 346. §

(4)bekezdésébe ütköző módon a rendelkezésre álló bizonyítékokkal ellentétesen állapította meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltának időpontját. [66] A készlet valós értéke vonatkozásában kiemelte, az ítélőtábla az adós társaság

1. december 31-i beszámolójában szereplő 5.427.000 Ft nettó értékesítés árbevétele kapcsán rögzítette, hogy az a
2. december 31-i beszámoló szerinti készlet valós értékével egyezett meg, mivel a végrehajtás során az adóhatóság 5.427.000 Ft-ért értékesítette a meglévő készletet. Nincs azonban a peres eljárás iratai között olyan bizonyíték, amely igazolná, hogy a végrehajtási eljárás során az adós készlete 5.427.000 Ft-ért értékesítésre került volna. Ezzel ellentétben a felperes azt állította, hogy a végrehajtás nem vezetett eredményre. A másodfokú bíróság ítélete ezért e részében bizonyítatlan és súlyosan iratellenes. Az adós még 2016-ban is működött és gazdálkodott, s ennek árbevétele az 5.427.000 Ft. [67] A bíróság a Pp.
3. §

(4)bekezdését és 279. §

(1)bekezdését megsértve az ellentmondásokat nem oldotta fel, döntését azt alátámasztó bizonyíték nélkül hozta meg. [68] Állította, hogy a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben az árnyékkönyvvezetés a hitelezői igény alapjául szolgáló adótartozás keletkezéséhez vezető ok, mely nem lehet a hitelezői igény kielégítésének a meghiúsulási oka is egyben. A felperes a keresetében az Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 11 árnyékkönyvvezetésre, mint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltának okára hivatkozott. [69] Az ítélőtábla a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdését megsértve állapította meg, hogy az árnyékkönyvvezetés a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltát követően az alperes által tanúsított hitelezői igények kielégítését meghiúsító magatartás. [70] Álláspontja szerint az adótartozás nem függő kötelezettség, ezért nem kellett céltartalékot képeznie. [71] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Előadta, hogy a kereset tényállítási részében és jogi érvelésében is hivatkozott az alperes „árnyékkönyvvezetésére”, megjelölte azt hitelezői igénye kielégítése meghiúsulása okaként. A

1. augusztus 5-én kelt nyilatkozatában is hangsúlyozta, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn a hitelezői igények kielégítésének hiánya és a vezetői magatartás között, különös tekintettel, hogy az alperes idézte elő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet az árnyékkönyvelés, árbevétel eltitkolása révén. [72] Hangsúlyozta, hogy az alperes felróható, a társaság könyvvezetési, nyilvántartási kötelezettségének megsértésében megnyilvánuló magatartása miatt utólag nem rekonstruálható a cég vagyoni helyzete, ezért nem állapítható meg 8.331.000 Ft összegnél pontosabban az elvont vagyon mértéke. [73] A készletérték meghatározása kapcsán utalt az eljárás irataira, melyekből megállapíthatóan az adós
2. januárjától már nem működött, tevékenységet nem folytatott, bevételei nem voltak, vagyona csak a végrehajtás alól feloldott alkatrészekből állt, melyek a harmadik árverésen sem keltek el. Ebből következően a készlet értéke nem felelt meg a mérlegben szerepeltetettnek. A Kúria döntése és jogi indokai [74] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp.
3. §

(1)bekezdése szerint. [75] Az alperes elsősorban eljárási okokból támadta a jogerős ítéletet. Elsőként állította, hogy a bíróság a felperes kereseti kérelmén túlterjeszkedve állapította meg az alperes felelősségét. [76] A felperes keresetét a Cstv. 33/A. §-ára alapította. Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése szerint a vezetők felelőssége megállapítható, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 12 [77] A rendelkezés szerinti két jogkövetkezmény tehát eltérő, s eltérő tényállást kell bizonyítani a megállapításukhoz és eltérő összegű lehet a megállapított vezetői felelősség is. Az első fordulat esetében konkrét magatartásból eredő, meghatározott összegű vagyoncsökkenés összege alapján állapítható meg a vezető felelőssége, míg a második fordulat a vezető tisztségviselő egyéb okból, akár több elemből is összeálló magatartása következményeként a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása esetén rendelkezik a vezetői felelősség megállapíthatóságáról. A Cstv. irányadó rendelkezését beiktató törvénymódosítás indokolása szerint „a megállapítási keresetben azt kell tisztázni, hogy az adós volt vezetője a jogi személy fizetésképtelenségét fenyegető helyzetének bekövetkezését követően figyelembe vette-e a hitelezők összességének érdekeit, azaz azt, hogy az adós elleni hitelezői követelések fedezete ne csökkenjen. Ha nem vette figyelembe, ennek a ténynek akkor van jelentősége, ha ennek eredményeképpen az adós jogi személy vagyona csökkent, vagy ha a más olyan körülményt idézett elő, hogy a hitelezők teljes mértékben történő kifizetése meghiúsulhat.” [78] A felperes keresetében annak a megállapítását kérte, hogy „az alperes a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladatát nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el és ezzel okozati összefüggésben a felperes 6.364.550 Ft összegű követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat”. [79] A követelés jogalapját – egyebek mellett – a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdésben található fordulatok közül az alábbiak szerint határozta meg: „a hitelező […] keresettel kérheti […] annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat.” Megállapítható ezért, hogy nem a vagyoncsökkenésre, hanem a hitelezői igény kielégítésének más okból való meghiúsulására – azaz a második fordulatra – hivatkozott. [80] A tényállítás körében előadta, hogy „a felperes követelésének kielégítése a társaság „árnyékkönyvvezetése”, adóbevallási, adófizetési kötelezettségének elmulasztása, a tagi kölcsönök összegének visszafizetése, majd a felszámolási eljárás következtében meghiúsult” (keresetlevél

1. oldal
2. bekezdés). [81] Jogi érvelése szerint (
3. oldal aljától
4. oldal közepéig) „az adós vezetője az „árnyékkönyvvezetés” révén előre látta, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben van, a
5. és
6. évekre vonatkozó ellenőrzés megállapításait ismerte, hiszen a 8393731604 számú ügy kapcsán élt jogorvoslati lehetőségével, keresetet is benyújtott. Ezt követően a vezető tisztségviselő azonban nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el, mert” tagi kölcsönt fizetett vissza, az adós a pénzeszközeit a pénztárában tartotta és nem a bankszámláján, nem hozta meg tagként a törvényes működés érdekében a szükséges intézkedéseket, továbbá nem képzett céltartalékot az ismert adótartozásra. Mindezek alapján „más okból” a felperes nyilvántartásba vett követelésének teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat. Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 13 [82] A másodfokú bíróság által hivatkozott [65] felperesi nyilatkozatokat összevetve a keresetlevél előzőekben idézett részeivel, a Kúria megállapította, hogy helytállóan utalt az ítélőtábla a felperes a keresetlevelére, s egyéb, a per során tett nyilatkozataira, melyekben azokat az alperesi magatartásokat sorolta fel, amelyek a következtében a hitelezői igényének kielégítése meghiúsulhat. [83] Így a felperes
7. számú beadványa
8. oldal utolsó előtti bekezdése a következőket tartalmazza: „az árnyékkönyvvezetés kapcsán a felperes arra is felhívja a figyelmet, hogy az adósnál a
9. évre pénztárhiányt is megállapított a NAV az adóellenőrzés során.” Az utolsó bekezdés szerint: „A be nem vallott értékesítések révén az alperes éppen az adós társaság vagyonát csökkentette, melynek révén nem állt rendelkezésre elegendő pénzeszköz a tartozások, így a NAV felé fennálló tartozás rendezésére”. [84] A
10. sorszámú jegyzőkönyv
11. oldal utolsó és az
12. oldal első bekezdésében a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kapcsán nyilatkozott a felperes: „az adóhatóság ellenőrzéséből kiderült, hogy eltitkolt bevételt a társaság, amely nem is került be a társaság könyveibe, nem a társaság érdekében került felhasználásra. Nem tudjuk, hogy mire került felhasználásra, de nem a társaság használta fel.” [85] A
13. számú beadvány
14. oldal
15. bekezdésében a felperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltával kapcsolatos érvelése között szerepel a következő mondat: „Az adós által el nem ismert „árnyékkönyvvezetés” révén, azaz az árbevétel elvonásával azonban az adós maga hozta létre a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet.” [86] Nem felel meg tehát a valóságnak az, hogy az alperesi – a hitelezői igény kielégítését más módon meghiúsító – magatartás vonatkozásában a felperes nem hivatkozott az árnyékkönyvvezetésre, ezért nem állapítható meg a Pp.
16. §

(1)bekezdésének a megsértése. [87] Nem ért egyet a Kúria az alperesnek azzal az állításával sem, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazott jogi indokolást, ezért jogszabálysértő a jogerős ítélet. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének megállapítása után az elsőfokú bíróság az ítélet [49]-[50] bekezdéseiben rögzítette, hogy az árnyékkönyvvezetést az alperes felróható magatartásaként értékelte, melynek következtében elvonásra került 8.331.000 Ft az adós vagyonából, és a hitelezői igények nem kerültek ezért kielégítésre. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy az árnyékkönyvvezetés tényét jogerős bírósági ítélet állapította meg, s ennek megállapításait elfogadta. Mindebből következően egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú ítélet szerint az alperes által vezetett adós mikor végzett árnyékkönyvvezetést és ezzel mekkora összeggel csökkent az adós vagyona. Nem volt tehát indokolás nélküli az elsőfokú bíróság ítélete, az ítélőtábla ítélete ez okból sem jogszabálysértő [Pp. 346. §

(4)-

(5)bekezdés]. [88] A Kúria hangsúlyozza, hogy az okozati összefüggés megindokolása nem kizárólag olyan módon történhet, hogy a bíróság ezt a kifejezést alkalmazza az ítélet indokolásában. Ha ugyanis az adott tényekből (

1. ok)a bíróság levonja a következtetését (okozat), s közöttük a kapcsolatot megindokolja, úgy eleget tesz indokolási kötelezettségének. Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 14 [89] Az elsőfokú bíróság ítélete [53] bekezdésében hangsúlyozta, hogy „az alperes tehát nem a tagi kölcsön visszafizetésével valósította meg a hitelezői érdekeket sértő magatartást, hanem azzal, hogy az adós társaságnál bekövetkezett fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet követően az árnyékkönyvvezetés révén elvonta a társaság vagyonát. Amennyiben ez nem történt volna meg, úgy a felperes által bejelentett hitelezői igény megtérülésére rendelkezésre állt volna a pénzeszköz.” [90] Mindezekből következően nem állapítható meg a jogerős ítélet vonatkozásában a Pp. 380. §
2. c)pontjának a megsértése sem. [91] A Kúria a felülvizsgálati kérelem eljárásjogi érveivel kapcsolatban a teljesség kedvéért megjegyzi, az eljárási szabályok megsértése a Pp. 424. §

(1)bekezdése szerint egyébként is csak akkor eredményezheti a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, ha lényegesen kihatott az ügy érdemi elbírálására. Ilyen lényeges eljárási szabálysértés az ügyben nem történt. [92] Az elsőfokú bíróság valóban nem csak a 2014. évi árnyékkönyvvezetést tekintette a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése szerinti hitelezői igényeket meghiúsító magatartásnak, hanem a készlet értékének a mérlegben nem a valóságnak megfelelő összegben való feltüntetését, a pénz bankszámlán való tartását és a céltartalék képzésének az elmulasztását is. Mindezeket a

1. évre vonatkozó adóellenőrzés kapcsán született határozatnak a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése megállapítása során történő értékelését követően vizsgálta. Az elsőfokú bíróság is kettéválasztotta tehát az adóvizsgálatokat, a
2. évi a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének megállapítását eredményezte, míg a
3. évre vonatkozó már a vezetői felelősség megállapításánál, a magatartás vizsgálata körében került értékelésre. [93] A fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy a jogerős ítélet nem a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdésének első fordulata szerinti vagyoncsökkentő magatartást, hanem a hitelezői igény kielégítésének a „más módon” való meghiúsulását vizsgálta, és ennek keretében értékelte a vezető tisztségviselő magatartását. A

1. évi árnyékkönyvvezetés pedig alkalmas volt arra, hogy a felperes követelése kielégítésének meghiúsulását idézze elő, hiszen az árnyékkönyvelés miatt a bevétel egy része nem került be az adós vagyonába, pedig bekerülése esetén fedezetet nyújtott volna a hitelezői igényre. Erre tekintettel helyesen vizsgálta a jogerős ítélet azt is, hogy az alperes – jogszabályellenes – „árnyékkönyvelése” révén milyen bevételtől esett el az adós, a Kúria egyetért a másodfokú bíróság megállapításaival e körben is, jogszabálysértés nem állapítható meg, nem sértette meg az ítélőtábla a Pp.
2. §

(1)bekezdését és a 342. §

(1)bekezdését sem. [94] Az alperesnek – ahogyan arra a másodfokú bíróság is helytállóan utalt – tisztában kellett lennie azzal, hogy az „árnyékkönyvelése” jogszabályellenes, és adójogi következményei lehetnek. A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) már több ítéletében állást foglalt abban, hogy az utólagos adóellenőrzés során feltárt adókülönbözet megfizetésének esedékessége a vizsgált eredeti időszakhoz kapcsolódik (BH2013.12., BH2015.343.). Ebből következően nem állítható, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontjának meghatározásakor az adó összegét nem kellett figyelembe venni. A másodfokú bíróság Kúria VI.Gfv.30.315/2021/5-II 15 egyebekben is helytállóan vizsgálta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontjának megállapítása szempontjából releváns körülményeket, következtetései a Kúria megítélése szerint nem sértik a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, a Kúria a határozat indokolásában kifejtetteket is osztja. [95] A készlet értékelésével kapcsolatban már a fellebbezésben is előadta az alperes, hogy az 5.427.000 Ft összegű értékesítési árbevétel hátterében nem a 2014. január 1-jén már meglévő készlet állt, azonban a másodfokú bíróság ezt az új tényelőadást nem vette figyelembe a Pp. 373. §

(2)bekezdése alapján. E jogszabályi rendelkezés megsértésére az alperes a felülvizsgálati kérelemben nem hivatkozott, ezért ez a kérdés a felülvizsgálati eljárásban sem vizsgálható. [96] A céltartalék megítélése vonatkozásában a Kúria ugyancsak egyetért a jogerős ítéletben kifejtett állásponttal, mint ahogy a felülvizsgálati kérelemben felvetett egyéb kérdésekben is utal az előzőekben kifejtetteken túl a jogerős ítélet helyes indokaira, azok külön megismétlése nélkül. [97] A fentiekből következően a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [98] Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 405. §

(1)bekezdése és

1. §-a folytán alkalmazandó Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült munkadíjból áll. A munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdés alapján állapította meg. [99] A Kúria tárgyaláson hozta meg határozatát. Budapest,

1. november
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula s.k. bíró