← Magyarország

Bf.652/2022/12 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Bf.I.652/2022/

  1. A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
  2. december
  3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék
  4. október
  5. napján kihirdetett 4.B.301/2022/
  6. számú ítéletét megváltoztatja. A 6096 (hatezer-kilencvenhat) Ft kirendelt védői díj megállapítására vonatkozó rendelkezést mellőzi. Az elsőfokú ítélet meghozataláig keletkezett és a vádlottat terhelő bűnügyi költség összege: 410 386 (négyszáztízezer-háromszáznyolcvanhat) Ft. Egyéb részekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt. A másodfokú eljárásban 11 114 (tizenegyezer-egyszáztizennégy) Ft bűnügyi költség merült fel, melyet a vádlott visel. Indokolás [1] A Nyíregyházi Törvényszék a rendelkező részben írt ügydöntő határozatában a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadását követően az előkészítő ülésen vádlott emberölés bűntettének kísérlete [a Büntető Törvénykönyvről szóló
  7. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  8. §

(1)bekezdése] miatt 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A büntetésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt. Az eljárás során lefoglalt zsebkést elkobozta. kirendelt védő részére Áfával növelten 6096 Ft díjat állapított meg azzal, hogy a díjat „az előkészítő ülésen – az ítélet jogerőre emelkedése esetén – utalvány kiállításával előlegez”, és a költséget a költségjegyzékbe a
  1. tétel alatt jegyzi be. Kötelezte a vádlottat 416 482 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a büntetés súlyosítása érdekében (
  2. sorszámú elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv
  3. oldal
  4. bekezdés). Indokai Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.652/2022/12/II 2 szerint a büntetés nem igazodik a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez. A vádlott többszörösen büntetett, kitartó szándékkal tört a sértett életére és sorsa iránt közömbösséget tanúsított az elkövetés után. Ezen okok miatt vele szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása szükséges (
  5. sorszámú elsőfokú bírósági irat). [3] A vádlott és a védő az előkészítő ülésen tudomásul vették az elsőfokú ítéletet. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.260/2022/
  6. számú észrevételében a vádhatósági fellebbezést fenntartva, annak iránya szerint a büntetés súlyosítását indítványozta, utalva arra is, hogy a vádlott közeli hozzátartozó (élettárs egyeneságbeli rokona) sérelmére követte el a bűncselekményt és a kísérlet nem enyhítő tényező, mert nem a vádlotton múlt, hogy az eredmény elmaradt. [5] A vádlott a főügyészség indítványára tett észrevételében egyrészt a büntetés súlyosítását indokolatlannak tartotta és mellőzését kérte, másfelől előadta, hogy a cselekményt a beismerése szerint nem követte el és csak azért fogadta el az elsőfokú ítéletet mert remélte szabadítását (
  7. sorszámú másodfokú irat). [6] A másodfokú bíróság az ügyészség perorvoslatát a büntetőeljárásról szóló
  8. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
  9. §
(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. [7] Az ügyész és a vádlott nem kívánt részt venni az eljárási cselekményen, a védő az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [8] Az ügyészségi fellebbezés nem alapos. [9] Tekintettel arra, hogy fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján jelentettek be (mértékes fellebbezés), a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül. [10] A Be. 590. §
(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §
(5)bekezdés a pont
  1. aa)és
  2. ab)alpontok -
  3. c)pont,
(5a)bekezdés]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §
(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §
(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból döntött a Be. 590. §
(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.652/2022/12/II 3 [11] A Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdése alapján jelentették be. A mértékes fellebbezésnél az első fokon megállapított tényállás [Be. 561. §
(3)bekezdés c) pont] rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [12] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást a perjogi szabályok megtartásával folytatta le, nem vétett sem abszolút, sem olyan súlyú relatív hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárná. Hatályon kívül helyezési ok nem volt észlelhető. Külön rögzítendő, hogy a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására törvényesen került sor, az elfogadás feltételei fennálltak. E körben az elsőfokú bíróság igen körültekintően és gondosan járt el és helyesen ismerte fel, hogy az elfogadás hármas perjogi feltétele adott [Be. 504. §
(2)bekezdés a-c) pont]. A vádlott ugyanis a szükséges törvényi figyelmeztetéseket követően nyilatkozatának természetes és jogkövetkezményeit megértette, beszámítási képessége teljes volt és a beismerés önkéntessége iránt kétely nincs, ezen túl a vádlott beismerő nyilatkozata egyértelmű, többször megerősített volt az előkészítő ülésen és azt az eljárás ügyiratai (a részbeni nyomozási vallomás, a szemtanúk vallomása, okiratok, a lefoglalt bűnjel és az orvosszakértői vélemény) alátámasztották. [13] A kiterjesztett felülbírálat során elsődlegesen le kell szögezni, hogy az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni a Btk. 2. §
(1)bekezdése szerint, mert az időközben változott, új törvény enyhébb elbírálást nem eredményez. [14] Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. A vádlott felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének nem volt helye. A vádlott beszámítási képessége teljes volt. A nyomozás során készített elmeorvosszakértői vélemény által igazolt tényt ugyan a vádirat (egyértelmű hiányossága folytán) nem tartalmazta, így a vádbeli tényálláshoz kötöttség folytán az ítélet sem, de a vádlott kóros elmeállapotára egyébként sem merült fel adat. A tényálláshoz kötöttség a másodfokú eljárásban sem tette lehetővé az elmeorvosszakértői vélemény megállapításainak tényállásba foglalását, mely egyébként elengedhetetlen ilyen ügyekben. Mindez viszont nem érinti a büntethetőséget, tekintettel a vélemény nemleges megállapításaira is. Megjegyzi végül e részben a másodfokú bíróság, hogy az elmeállapotra vonatkozó tények mindig bizonyítást igényelnek és a Be. 561. §
(3)bekezdés c) pont szerinti tényállás részét alkotják, tekintettel arra is, hogy a büntethetőség feltétele az alanyi oldal teljes, vagy legalább korlátozott volta. [15] A törvényszék a határozat indokolását a Be. 562. §
(2)bekezdésére utalással készítette el, ami helytálló, viszont az indokolás hiányos, mert a Be. 561. §
(3)bekezdés e) pontjában meghatározott, a cselekmény minősítésére vonatkozó indokokokat rendkívüli sommásan tartalmazta s részben az adott eljárásjogi helyzetben változtathatatlan tényállásban ([10]-[11] bekezdések). [16] Ezen indokolásrészt – mely a büntetés kiszabását is érinti – a másodfokú bíróság a következők szerint egészíti ki. A 3/
  1. Büntető Jogegységi határozat iránymutatása szerint az elkövetéskor aktuális tudattartalomra, ezáltal a vádlott szándékára a feltárt alanyi és Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.652/2022/12/II 4 tárgyi tényezők alapján lehet következtetést vonni. Az elkövetés eszköze, a támadott testtájak, a többszöri szúrás, a kitartó szándék, a tett ölési kijelentés és a cselekmény utáni közömbös magatartás együttesen azt tanúsítják, hogy a vádlott az elkövetés pillanatában a sértett életét ki akarta oltani, azaz egyenes ölési szándékkal cselekedett. Erre utal egyébként a tényállás utolsó bekezdése, de ez egyértelműen jogkérdés. A kísérlet befejezett és távoli, mert a sértett csak csekély sérüléseket szenvedett. [17] A büntetés kiszabása során irányadó szempontokat az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen feltárta. Álláspontja helytálló, miszerint az elkövetés idején a vádlott és a sértett nem voltak hozzátartozók. A Btk.
  2. §
(1)bekezdés
  1. pontja szerint valóban hozzátartozónak minősül az egyeneságbeli rokon élettársa. E viszonynak az elkövetés vagy az elbírálás idején kell fennállnia. Az elkövetéskor azonban a vádlott az anyja már nem élt, így a volt élettársa nem a terhelt hozzátartozója. A Btk.
  2. §
(7)bekezdés és 69. §
(3)bekezdés kiterjesztése alapján sem hozzátartozó az egyeneságbeli rokon volt élettársa. E részben az elsőfokú bírósági megállapítás volt helytálló az ügyészség észrevételével szemben. Ugyanakkor a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodott volta az ügyészségi érveknek megfelelően valóban érdemi súlyosító, és nem „viszonylagos” fogalom. A terhelt bűnösségének beismerése és a cselekmény távoli kísérlet voltát a törvényszék kifogástalanul értékelte nyomatékos enyhítő tényezőnek. [18] A bűnösségi körülmények kisebb helyesbítésének indokoltságától függetlenül az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben az ügyészségi mértékes indítványt (6 év szabadságvesztés – 6 év közügyektől eltiltás) is figyelembe véve a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő és tettarányos büntetést szabott ki. E büntetés a cselekmény távoli kísérletre és a bűnösség beismerésére tekintettel túl enyhének nem tekinthető, ezért lényeges, a Be. 565. §
(2)bekezdés előírása szerint legfeljebb 6 évig terjedhető súlyosítása nem volt indokolt, így az ügyészségi fellebbezés nem volt alapos. A büntetés túl enyhének sem értékelhető, így az tartamok csökkentésére sem kerülhetett sor. [19] A törvénynek megfelelnek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, az elkövetéskor már hatályos és alkalmazandó Btk. 38. §
(4)bekezdés
  1. e)pont
  2. eb)alpont alapján feltételes szabadságra bocsátásból kizárásra, az előzetes fogvatartás beszámítására, a lefoglalt bűnjelre [Btk. 72. §
(1)bekezdés a) pont és
(3)bekezdés] és nagyrészt a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is. [20] Az elsőfokú bíróság ugyanakkor tévesen az ítéletben állapította meg a kirendelt védő felkészülési díjának azon részét, mellyel kiegészítendő volt pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII.) IM rendelet 9. §
(1),
(2)bekezdése alapján a jelzett díjelem. Az kétségtelen, hogy főszabályként az elsőfokú bíróság rendelkezik a felkészülési díj 7. §
(3)bekezdésében meghatározott legkisebb összeget el nem érő részének a megfizetéséről. A felkészülési díj is a kirendelt védői díj része és azt eltérően az elsőfokú bíróság eljárásától nem az ügydöntő határozatban, hanem külön, fellebbezéssel támadható, de a határozat végrehajtására halasztó hatállyal nem bíró végzésben kell megállapítani és előlegezni, mely a véglegessé válástól függetlenül a határozathozatal után nyomban a díj kiutalását jelenti. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.652/2022/12/II 5 [21] Ezen okok miatt a másodfokú bíróság a felkészülési díj kiegészítéséről szóló és 6096 Ft-ot érintő rendelkezést mellőzte, ezáltal szükségszerűen csökkentve a vádlott terhére az elsőfokú ítélet meghozataláig felmerült és a vádlottat terhelő költség összegét, mely 410 380 Ft. [22] A hivatkozott díjrész megállapításáról, előlegezéséről hivatalból vagy a védői indítványra dönthet majd végzésben az elsőfokú bíróság és rendelkezhet annak viseléséről. [23] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú ítéletet a szükséges részben a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §
(1)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. [24] Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 92. §
(1),
(2)bekezdésén alapul. [25] A fellebbezési eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült és a bűnösnek kimondott vádlottat terhelő bűnügyi költséget az ítélőtábla a Be. 613. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. Debrecen,
  1. december
  2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke-előadó, Dr. Bakó József sk. bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 4.B.301/2022/
  3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.652/2022/
  4. számú ítéletében írt változtatással
  5. december
  6. napján jogerőre emelkedett. Debrecen,
  7. december
  8. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.