← Magyarország

Kf.39088/2021/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A sérelemdíj mértéke megállapításának szempontjai (a jogsértés súlya, ismétlődő jellege). A Kúria mint másodfokú bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: A felperes: A felperes képviselője: (cím1) Az alperes: Kf.VII.39.088/2021/

  1. Dr. Magyarfalvi Katalin a tanács elnöke Dr. Cséffán József előadó bíró Dr. Farkas Katalin bíró felperes neve (felperes címe) Dr. Pál Péter ügyvéd alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: Dr. Balogh Ádám Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: Dr. Balogh Ádám) (cím2) A per tárgya: sérelemdíj és kártérítés megfizetése A fellebbezést benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Debreceni Törvényszék 103.K.700.003/2020/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Törvényszék 103.K.700.003/2020/
  3. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett részében helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Kúria VII.Kf.39.088/2021/6 2 A le nem rótt 44.000 (negyvennégyezer) forint fellebbezési eljárási illeték a magyar állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás [1] A felperes
  4. szeptember
  5. napjától állt közszolgálati jogviszonyban az alperesnél,
  6. december
  7. napjáig gyámhivatali ügyintéző,
  8. január 1-től adóügyi ügyintéző munkakörben. [2] A felperes
  9. február 3-án a munkahelyén, munkaidőben munkabalesetet szenvedett, a folyosón elcsúszott, elesett, amelynek következtében a bal csukló elmozdulással járó törését okozó munkabalesetet szenvedett. A balesetet követően kórházba szállították, megműtötték, a kórházi ellátását, a műtétet követően napi rendszerességgel fizikoterápiás és gyógytorna kezelésben részesült. [3] A felperest
  10. szeptember 10-
  11. napján ismételten kórházban kezelték és újabb műtéttel a csuklójából a korábbi műtéttel beépített rögzítő lemezt és csavarokat eltávolították, ezt követően további fizikoterápiás és gyógytorna kezelésben részesült. [4] A felperes a balesettel összefüggésben
  12. február-március hónapokban 6 hét tartamban intenzív rehabilitációs kórházi kezelésben részesült, majd
  13. május 9-
  14. napján újabb kórházi kezelésének tartama alatt csontkorrekciós műtétet hajtottak végre a karján. A felperes ezt követően – folyamatos csuklófájdalmaira tekintettel –
  15. február 2-ig rendszeresen fizikoterápiás és gyógytorna kezelést kapott. [5] A felperes a munkabaleset bekövetkezésétől
  16. február
  17. napjáig baleseti táppénzben részesült,
  18. február 3-tól vált keresőképessé. A felperes ténylegesen a szabadsága igénybevételét követően,
  19. július
  20. napján állt ismételten munkába az alperesnél. [6] Az alperes keresőképtelenség időtartama alatt a felperes illetménykiegészítését
  21. február
  22. napjától 30%-ról 10%-ra csökkentette. [7] A felperes
  23. szeptember 1-jén jogosulttá vált a 30 éves jubileumi jutalomra, azonban azt az alperes nem fizette ki a részére. [8] Az alperes
  24. november 15-én felajánlotta a felperesnek a közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését, amelyet a felperes nem fogadott el. Még ugyanezen napon a munkáltatói jogkört gyakorló jegyző e-mailben munkáltatói egyeztetést tűzött ki
  25. november
  26. napjára. A felperes időpontmódosítás iránti kérését a munkáltató elutasította. A kitűzött időpontban a jegyző, az alperes jogi képviselője és a hatósági irodavezető jelenlétében ismételten felajánlotta a felperesnek a közös megegyezéses közszolgálati jogviszony megszüntetést
  27. november 30-ai hatállyal. Kúria VII.Kf.39.088/2021/6 3 [9] A megbeszélésről jegyzőkönyv nem készült, ugyanakkor a munkáltató kérte, hogy a felperes egy jelenléti ívet írjon alá, amelynek tárgya „felperes nevenek
  28. november 15-én a jegyző irodájában tanúsított magatartásának kiértékelése” volt a címe. A jegyzőkönyv aláírását a felperes megtagadta. A felperes ugyanezen a napon átvette az adóügyi ügyintézői munkakörre vonatkozó munkaköri leírását. [10] Az alperes
  29. november 17-én e-mailben tájékoztatta a felperest, hogy az orvosi alkalmassági véleményre tekintettel ügyfélszolgálati feladatok ellátásával kívánja megbízni
  30. november
  31. napjával, egyidejűleg kérte, hogy a csatolt munkaköri leírást írja alá. [11] Az alperes
  32. november
  33. napján felszólította a felperest, hogy – annak ellenére, hogy az ügyfélszolgálati ügyintézői munkaköri leírását nem vette át –
  34. november
  35. napjától az ügyfélszolgálati irodában vegye fel a munkát. Értesítette a felperest arról, hogy a szervezeti és működési szabályzat értelmében ügyfélszolgálati feladatok ellátásával eseti jelleggel megbízta a
  36. november 21-tól
  37. január 2-ig terjedő időtartamra. [12] Az alperes a felperes kérelmére biztosította a személyi anyagába történő betekintést, azonban a másolatok kiadását a részére megtagadta. Ezzel egyidejűleg a felperes az ügyfélszolgálati ügyintézői munkaköri leírásra rávezette azt a nyilatkozatát, hogy a felajánlott munkakört nem fogadja el. [13] A felperes a
  38. november
  39. napján a munkáltatói jogkör gyakorlóját szóban tájékoztatta arról, hogy a felajánlott munkakört nem fogadja el, mert az a szakképzettségének, végezettségének, szakmai tapasztalatainak, illetve egészségi állapotának nem felel meg. [14] A munkáltatói jogkör gyakorlója
  40. november 21-án a reggeli órákban a munkahelyen a felperes részére munkatársa útján levelet kívánt kézbesíteni, a küldemény átvételét azonban a felperes megtagadta. Ezt követően az alperes összehívott egy munkahelyi értekezletet, amelyen a felperesen kívül jelen volt a jegyző, az aljegyző, a jogi referens és az adócsoport három munkatársa. A megbeszélésen a jegyző arra kérte a jogi referenst, hogy olvassa fel a nála lévő jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvben a felperessel kapcsolatos intézkedéseket rögzítették (például, hogy a reggeli órákban a részére kézbesíteni megkísérelt levelet nem vette át, amelyben egy újabb orvosi munkaköri vizsgálatra történő felhívás volt). [15] A felperes
  41. november 21-én, a munkahelyi értekezletet követően orvoshoz ment, keresőképtelen állományba vették és azóta folyamatosan pszichiátriai kezelés alatt áll. [16] Az alperes
  42. január
  43. napján postai úton kézbesítette a felperes részére a teljesítménykövetelmények meghatározását és a teljesítményértékelést tartalmazó okiratokat. [17] A felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes
  44. április 12-i hatállyal – méltatlanság címén – felmentéssel megszüntette. A felperes keresete, a védirat [18] A felperes keresetet terjesztett elő, módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az átirányítása jogellenességét, a teljesítményértékelését semmisítse meg, kötelezze az alperest, hogy fizessen meg a részére 15 napon belül 260.100 forint elmaradt illetményt (
  45. február hónapjára 39.100 forintot,
  46. március 1-től havi 17.000 forintot), 828.000 forint jubileumi jutalmat, 51.000 forint jubileumi jutalom különbözetet és mindezek törvényes késedelmi kamatát, valamint 1.000.000 forint sérelemdíjat. Kúria VII.Kf.39.088/2021/6 4 [19] Keresetlevelében előadta, hogy az ügyfélszolgálati ügyintézői munkakörbe történő átirányítással kapcsolatosan nem kapott kinevezés módosítást, a munkakör módosítása jogellenes. Az illetmény eltérítés sérti a közszolgálati tisztviselőkről szóló
  47. évi CXCIX törvény (a továbbiakban: Kttv.)
  48. §

(1)bekezdését, mert az a munkáltató teljesítményértékelése nélkül történt. A teljesítményértékelés nem valós megállapításokat tartalmaz és az egyenlő bánásmód követelménye is sérült, mert a kollégáinak a munkáltató lehetővé tette az önértékelés lehetőségét, részére viszont nem. Védett tulajdonságot nem tudott megjelölni ebben a körben, ezért a munkáltató joggal való visszaélésére hivatkozott. [20] A
  1. november 21-i eseményekkel kapcsolatos 700.000 forint, a teljesítményértékeléssel kapcsolatos 300.000 forint sérelemdíj iránti igényét arra alapította, hogy a történtek miatt pszichés állapota jelentősen megromlott, azóta rendszeresen pszichiátriai kezelésre szorul, az alperes megsértette a jóhírnévhez, becsülethez, valamint az egészséghez fűződő személyiségi jogát. [21] Az alperes a védiratában elsődlegesen kérte a kereset elutasítását. [22] A jubileumi jutalom megfizetését a keresettel egyezően teljesítette, az illetménykülönbözettel kapcsolatos felperesi igényt jogalapjában vitatta. A sérelemdíj tekintetében arra hivatkozással kérte kereset elutasítását, hogy a felperes nem jelölte meg a konkrét érdeksérelmet és a 700.000 forint összegű sérelemdíj iránti igény eltúlzott. Az elsőfokú bíróság ítélete [23] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek sérelemdíj címén 700.000 forintot, elmaradt illetmény címén 439.005 forintot, elmaradt jubileumi jutalom különbözet címén 51.000 forintot és mindezek törvényes késedelmi kamatát, valamint a perköltséget. Az elsőfokú bíróság a felperes teljesítményértékelését megsemmisítette. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [24] Az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló
  2. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  3. §
(3)bekezdésében, 5. §
(4)bekezdésében, a 84. §
(2)bekezdés alapján alkalmazandó a Polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdésében, 265. §-ának
(1)bekezdésében, a Kttv. 11. §
(1)és
(4)bekezdésében, 48. §
(1)bekezdésében, 48. §
(2)bekezdés a) pontjában, 150. §
(1)bekezdésében, 150. §
(2)bekezdése b) pontjában, 167. §
(1)és
(4)bekezdésében, 234. §
(3)
(6)bekezdésében, az Alaptörvény XX. cikk
(1)bekezdésében, a Ptk. 2:42. §-nak
(1)-
(2)bekezdéseiben, 2:43. §-ának
  1. a)és
  2. d)pontjában, 2:45. §
(1)-
(2)bekezdésében, 2:52. §-ának
(1)-
(3)bekezdéseiben, 2:
  1. §-ában, a közszolgálati tisztviselők egyéni teljesítményértékeléséről szóló 10/
  2. (I. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
  3. §
(1)bekezdésében, 15. §
(1)bekezdés b) pontjában, 15. §
(2)-
(3)bekezdéseiben és Hajdúhadház Város Önkormányzata Képviselő-testületének 5/
  1. (II. 24.) önkormányzati rendeletében foglalt rendelkezésekre alapította. [25] Az elsőfokú bíróság a munkakör módosítással, illetve az átirányítással kapcsolatos keresetet elutasította, mert az alperesi intézkedés értelmében a felperesnek az ügyfélszolgálati munkakört
  2. november
  3. napjától kellett volna ellátnia, ugyanakkor a felperes
  4. november
  5. napjától keresőképtelen állományban volt, amelynek lejártát követően a munkáltató e-mailben közölt intézkedésének időbeli hatálya már nem állt fent. Kúria VII.Kf.39.088/2021/6 5 [26] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes illetménykiegészítését az alperes a munkáltatói intézkedés meghozatala időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezésekbe ütköző módon csökkentette, ezért a keresettel egyező mértékben kötelezte az alperest illetménykiegészítés megfizetésére. [27] A felek között a per során már nem volt vitatott, hogy felperest megilleti 30 év jogviszonya után háromhavi illetménynek megfelelő összegű jubileumi jutalom, az alperes igazolta, hogy a kereset benyújtását követően a jutalmat megfizette. A jubileumi jutalom kifizetése
  6. szeptember
  7. napján vált esedékessé; az alperes nem vitatta, hogy a háromhavi jubileumi jutalom meghatározása során a felperes fentiek szerint csökkentett illetményével számolt. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a jubileumi jutalom havi összegét 17.000 forinttal kevesebb összeggel vette figyelembe, ezért kötelezte a különbözet megfizetésére. [28] Az elsőfokú bíróság a felperes sérelemdíj iránti keresetének jogalapját, jogkövetkezményének jogi természetét, az összegszerűség megállapításánál figyelembe veendő szempontokat az általa irányadónak tekintett bírói gyakorlat alapján megállapította. Az ítélet indokolása szerint a felperessel kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket és a felperes által tanúsított magatartásokat rögzítő jegyzőkönyvet a munkáltatói jogkör gyakorlójának utasítására a felperes és közvetlen munkatársai, valamint a vezetők előtt felolvasták. A felperessel kapcsolatos és kizárólag a munkáltatói jogkör gyakorlójának kompetenciájába tartozó intézkedések ismertetésére vonatkozó munkáltatói cselekmény jogsértő (indokolatlan, öncélú) volt. A felolvasás közben a hangulat – a tanúvallomásokból kitűnően – feszült, illetve kínos volt, a történtek a felperest láthatóan megviselték, szólni sem tudott, az eljárás rá nézve megalázó volt. Mindezekkel az alperes megsértette a felperes becsületét, emberi méltóságát. [29] Az elsőfokú bíróság a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperes a
  8. november 21-i eseményekkel összefüggésben közepes-súlyos fok határán álló, reaktív jellegű pszichés károsodást szenvedett, munkaképességcsökkenése 40%-os mértékű, amelyből mintegy 30% pszichiátriai egészségkárosodásnak felel meg, állapotában két éven belül érdemi változás nem várható, a pszichés tünetek közepes-súlyos fok határán álló ideggyengeségnek felelnek meg. A felperes mindennapi életvitele negatív irányba változott, izolálódott, a pszichés tünetek legalább közepes mértékű életminőség romlást okoznak. [30] Az elsőfokú bíróság az előzőekben részletezett alapján megállapította, hogy az alperes a felperest
  9. november
  10. napján ért események miatt pszichiátriai megbetegedéséért, mivel ezzel az egészséghez fűződő jogát megsértették, sérelemdíj megfizetésével tartozik. A sérelemdíj összegének a megállapításakor figyelemmel volt a nem vagyoni sérelem jellegére és mértékére, arra, hogy az eseménnyel kapcsolatos tartósan fennálló pszichés tünetek 40% munkaképesség csökkentést jelentenek, amely mintegy 30% pszichiátriai egészségkárosodásnak felel meg, a felperes életvitelében bekövetkezett negatív irányú változásokra, a felperes maradványtüneteire, valamint a mindennapi életvitellel együtt járó nehézségek elviselésére, az ezek leküzdésével felmerülő hátrányokra. A sérelemdíj összegét az esemény bekövetkezésének időpontjában fennállt ár- és értékviszonyok alapján határozta meg. [31] Az elsőfokú bíróság a teljesítményértékelést az eljárási szabályok megsértése miatt megsemmisítette. Érvelése szerint a jogellenesség miatti jogkövetkezmény alkalmazása megelőzi a rendeltetésellenességet, emiatt a megsemmisítésen túl a felperes esetében a személyiségi jogsértés már nem volt megállapítható, az ezzel összefüggő sérelemdíj iránti igény megalapozatlan. Kúria VII.Kf.39.088/2021/6 6 A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [32] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az ítélet sérelemdíj mértékére vonatkozó rendelkezésének a megváltoztatását, a sérelemdíj 150.000 forint összegben megállapítását, a felperes perköltségben marasztalását. [33] Az alperes álláspontja szerint az ítélet sérti a Ptk. 2:
  11. §
(3)bekezdésében foglalt rendelkezéseket. A jogsértés súlya körében eltúlzott a bíróságnak az a megállapítása, amely szerint az alperes által
  1. november
  2. napján tanúsított magatartások öncélúak és megalázóak voltak felperesre nézve. Az általa tanúsított magatartás, mint jogsértés – a perben kihallgatott tanúvallomások alapján – súlyában nem értékelhető olyan indokolatlanul bántó és megalázó magatartásnak, amely az ítéletben meghatározott mértékű sérelemdíj megállapítását megalapozza. [34] A jogsértés súlyának értékelése körében előadta, hogy az alapügyben eljáró igazságügyi orvosszakértő megállapításai szerint felperes a
  3. november
  4. napján történt események következtében 30%-os pszichiátriai egészségkárosodást szenvedett, állapotában akár javulás, akár romlás is várható. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a hivatkozását, hogy a felperes pszichiátriai betegségei akár korábban is kialakulhattak, a kialakult pszichés betegségének nem az elszenvedett vélt sérelem lehetett az egyetlen kiváltó oka. Az a tény, hogy a felperesnek korábban semmilyen diagnosztizált pszichés betegsége nem volt, nem igazolható azzal, hogy nem rendelkezik korábbról orvosi dokumentációkkal. [35] Alperes érvelése szerint az elsőfokú ítélet jogsértő, mert a bíróság nem vette figyelembe a sérelemdíj összegének megállapítása során, hogy a sérelmezett jogsértés
  5. november
  6. napját megelőzően egyszer sem fordult elő, tehát egyszeri és nem ismétlődő alkalomról beszélhetünk. Ezt a tényt támasztják alá a tanúvallomások is, amelyek az esetről úgy számolnak be, hogy a jegyzőkönyv több személy előtti felolvasása nem szokványos alkalom volt, ilyenre példát még nem tapasztaltak. Álláspontja szerint a megítélt sérelemdíj összege eltúlzott, mert az elsőfokú bíróság a jogsértés súlyát, valamint a sérelem ismétlődő jellegét nem teljeskörűen vizsgálta és értékelte. [36] A felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, az alperes perköltség megfizetésére kötelezését, a fellebbezés megalapozatlanságára hivatkozással. [37] A felperes szerint az alperes megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy a sérelmezett jogsértés
  7. november
  8. napját megelőzően egyszer sem fordult elő, vagyis egyszeri és nem ismétlődő alkalom volt. Tényként állapítható meg, és a felek között folyamatban lévő számos munkaügyi per folyamatban léte is egyértelműen alátámasztja ugyanis, hogy az alperes által előidézett állandósult stresszhelyzetre tekintettel a felperes egészségi állapota – orvosi iratokkal is igazoltan – megromlott. A becsatolt ambuláns lapokon feltüntették, hogy a kialakult szorongásos depressziós zavar a munkahelyén kialakult folyamatos konfliktusokból ered, amelynek következtében feladatkörét nem tudta ellátni, illetőleg a jelenleg megromlott egészségi állapota a mindennapi életvitelét is jelentősen elnehezítette. [38] A felperest
  9. november
  10. napján ért jogsértés egy korábban kezdődött folyamat részeként értelmezhető, amelyet az igazságügyi pszichológus szakértő szakértői véleménye alátámasztott. Az igazságügyi szakértő által említett eseményláncolatot egyértelműen igazolta a felperes jogviszonyának méltatlanság címen történő megszüntetése is. szakértő neve igazságügyi szakértő szakvéleménye szerint a felperes pszichiátriai betegsége ok-okozati összefüggésbe hozható a
  11. november 21-én történt eseményekkel, illetve az igazságügyi szakértők által elkészített szakértői vélemények közül egyik sem említ olyat, hogy a Kúria VII.Kf.39.088/2021/6 7 felperesnek korábbi időszakra visszamenően bármiféle pszichés megbetegedése állt volna fent. Ebben a körben a bizonyítás a munkáltatót terheli, azonban az állításait nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj jogalapjának és összegszerűségének megállapítása során az értékelendő körülményeket teljeskörűen figyelembe vette. A Kúria döntése és a döntés jogi indokai [39] Az alperes fellebbezése – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [40] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  12. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján kizárólag a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. [41] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú ítélet azért sérti a Ptk. 2:52. §
(3)bekezdésében foglalt rendelkezéseket, mert a bíróság a jogsértés súlyosságának és ismétlődő jellegének megítélésében téves álláspontra helyezkedett. [42] A Ptk. 2:52. §
(3)bekezdése szerint a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg. [43] Az idézett törvényi rendelkezés értelmében a sérelemdíj mértékének a megállapítása során a bíróság mérlegelési jogkörében dönt. Döntésének kialakítása során különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására kell figyelemmel lennie. [44] A jogsértő magatartással okozott sérelem, hátrány ugyan nem feltétele a sérelemdíjra való jogosultságnak, a sérelemdíj összegszerűségének a meghatározására azonban jelentős kihatása lehet annak súlyossága. A bíróságnak a jogsértés súlyossága körében értékelni kell, hogy a jogosultnak mely személyiségi joga, milyen sérelmet szenvedett el, illetve az alapul szolgáló jogsértés milyen sérelmet, vagy hátrányt idézett elő. [45] A perbeli esetben az elsőfokú bíróság a széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás és a bizonyítékok helyes értékelése alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a jogsértést szándékosan, indokolatlanul, öncélúan, bántó és megalázó módon okozta a felperesnek. Az alperes fellebbezésében csupán állította, de semmivel sem támasztotta alá, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte, továbbá ezzel összefüggésben jogszabálysértést nem jelölt meg, ezért a Kúria ebben a tárgykörben a fellebbezési eljárás kereteire tekintettel a fentieken túl nem vizsgálódhatott. [46] Az elsőfokú bíróság a törvényi rendelkezéseknek megfelelően – egyik mérlegelendő (kisegítő) körülményként – értékelte a jogsértés súlya körében a felperesnek a jogsértéssel kapcsolatos egészségkárosodását is, továbbá a felperest sújtó személyhez fűződő joghátrány súlyát és jelentőségét egyéniesítve, a felperes életvitelére, énképére gyakorolt tényleges hatásával arányban értékelte. [47] Az alperes az eljárás során csupán állította (feltételezte), de semmivel sem bizonyította, hogy a felperes pszichiátriai betegségei akár korábban is kialakulhattak, illetve a pszichés betegségének nem az elszenvedett vélt sérelem lehetett az egyetlen kiváltó oka, ezért ebben a körben az elsőfokú bíróság a perben rendelkezésre álló bizonyítékok (szakértői vélemények, orvosi dokumentáció) alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes pszichés károsodásának kiváltó oka az alperes 2017. november 21. napján tanúsított magatartása volt. Kúria VII.Kf.39.088/2021/6 8 [48] Helytálló ugyan az alperes állítása, amely szerint a perben nem merült fel bizonyíték arra, hogy 2017. november 21. napját megelőzően is elfordult volna az alperes részéről a sérelmezett jogsértés, azonban tévesen és megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy ezt a körülményt az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a sérelemdíj összegének megállapítása során. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából egyértelműen megállapítható, hogy a sérelmezett eseményt egyedi, ugyanakkor kiemelkedően súlyos – nem ismétlődő jellegű – jogsértésként értékelte a sérelemdíj összegszerűségének a megállapításakor. [49] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj összegének meghatározása során a fentieken túl figyelemmel volt a méltányosság szempontjaira is, a sérelemdíj általa megállapított mértéke illeszkedik, igazodik a társadalom általános anyagi és értékviszonyaihoz, továbbá valamennyi – ebből a szempontból – lényeges körülményt (tényállítást, magatartást, bizonyítékot) egyenként és összességében mérlegelt, értékelt, összevetett, ezért a megítélt összeg nem eltúlzott. Az alperes fellebbezésében nem jelölt meg olyan jogszabálysértést, amely alapja lehet a sérelemdíj mértékének a felülmérlegelésére. [50] A fentiekben kifejtettekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel érintett részében helybenhagyta. Záró rész [51] A fellebbezéssel érintett pertárgy értéke 550.000 forint. [52] Az alperes – a Kp. 35. §-a alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(2)bekezdése, 85. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja, 3. §
(5)bekezdése alapján – köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyérték és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes alperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [53] Az alperes az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentességben részesül, ezért a meg nem fizetett fellebbezési eljárási illeték a Kp. 35. §
(1)bekezdés alapján alkalmazandó 95. §
(1)bekezdés c) pontja és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam terhén marad. Az Itv. 46. §
(1)bekezdése értelmében az illeték alap után az illeték mértéke ítélet elleni fellebbezés esetében 8%, de legalább 15.000 forint. Az illeték alap 550.000 forint, a fellebbezési eljárás illetéke ennek 8%-a, 44.000 forint. [54] A Kúria ítélete ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak sincs helye [Kp. 99. §
(1)bekezdés,
  1. § d) pont]. [55] A Kúria a fellebbezési kérelmeket a Kp.
  2. §
(3)bekezdés utaló szabálya folytán alkalmazandó Kp. 77. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Cséffán József s. k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s. k. bíró Kúria VII.Kf.39.088/2021/6 9

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.