Pf.20115/2021/7 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A beteg és az ápolást, gondozást végző egészségügyi intézmény közötti kezelési szerződésre a Ptk. szerződési jog általános szabályai, továbbá a megbízási típusú szerződés különös részi szabályai alkalmazandók. A szerződéses jogviszony tartalmát az Eütv. rendelkezései, az orvosi szakmai, etikai szabályok, irányelvek, írott vagy íratlan szakmai szokások (protokoll) határozzák meg. A szerződés tartalmát adó bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása a szerződés megszegését jelenti. (település neve)-i Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.115/2021/

1. A felperesek: I. rendű: (I. r. felperes neve) ((lakcím)) II. rendű: (II. r. felperes neve) ((lakcím 2)) A felperesek meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Mátyás Brigitta ügyvéd (ügyvéd címe) Az alperes: (alperes neve) ((alperes címe).) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Deák György ügyvéd ((ügyvéd címe)) Az alperesi beavatkozó: (beavatkozó neve). ((címe).) Az alperesi beavatkozó meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Kocsisné dr. Gyuris Ilona ügyvéd ((ügyvéd címe 2).) A per tárgya: Kártérítés megfizetése Az elsőfokú bíróság neve és a megfellebbezett határozatának a száma: Kecskeméti Törvényszék 10.P.20.335/2019/
2. A fellebbezést benyújtó fél, a fellebbezés száma: Az alperes 10.P.20.335/2019/
3. Í T É L E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal a pontosítással, hogy mellőzi néhai (II. r. felperes neve)né élethez fűződő személyiségi joga megsértésének megállapítását. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek személyenként 190.000 (százkilencvenezer) – 190.000 (százkilencvenezer) Ft, összesen 380.000 (háromszáznyolcvanezer) Ft másodfokú perköltséget. A feljegyzett 355.544 (háromszázötvenötezer-ötszáznegyvennégy) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.115/2021/
4. 2 Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Tényállás [1] Az 1939-ben született felperesi jogelődnél
5. októberében Parkinson betegséget diagnosztizáltak kézremegés, nehéz mozgás panaszai kivizsgálása során, annak kezelésére gyógyszeres terápiában részesült. Ezt meghaladóan magas vérnyomás betegségben is szenvedett,
6. július végéig azonban önmaga és háztartása ellátására képes volt, háza környékét rendben tartotta, kertjét művelte.
7. július 29-én a háziorvost a lakására hívta azzal, hogy nehezen bír járni, a július 31-én csípőtájékban érzett fájdalma miatt a kerti munka abbahagyására kényszerült. A háziorvos idegbecsípődés diagnózisát feltételezte, ezért fájdalomcsillapítót és injekciót rendelt a részére. Miután panaszai nem szűntek, augusztus 6án az alperesi kórházba szállították. [2] Az ekkor készített röntgenfelvételen a baloldali combnyak területén törésre gyanús vonal ábrázolódott, az alperes azonban a még elmozdulás nélküli törést nem ismerte fel, a továbbra is fennálló járásképtelenség, csípőtáji fájdalom fennállása ellenére ismételt röntgenfelvétel vagy csípő CT készítését nem rendelte el, traumatológiai, illetve ortopédiai konzíliumot nem hívott össze. [3] A felperesi jogelődöt augusztus 7-éig a neurológiai osztályon, majd a szeptember 5-éig a mozgásszervi rehabilitációs osztályon kezelték. Ekkor otthonába bocsátották, morfium hatóanyagú tapaszt, gyógyszert írtak fel részére, és gyógytornát rendeltek el. [4] Miután fájdalmai továbbra is fennálltak,
8. november 17-én és 20-án a (település neve)-i Orvostudományi Egyetem Ortopédiai Klinika Általános Ambulanciáján, majd
9. december 10-én az (egyetem neve) Idegsebészeti Klinikai Központ Idegsebészeti Ambulanciáján vizsgálták az alperes által
10. augusztus 6-án készített röntgenfelvétel felhasználásával. A
11. január 5-én a (megye neve) Megyei Kórházban végzett izotópos vizsgálat előrehaladott combfejelhalást, esetleges törést véleményezett, és ismételt röntgenvizsgálatra tett javaslatot. A
12. január 13-án alperes által elvégzett röntgenvizsgálat bal csípő kétirányú felvételén mediális combnyaktörés ábrázolódott 5 cm-es rövidüléssel, kis fokú dorsalisan nyitott szöglet eltéréssel, teljes csontszélességnyi laterális irányú dislocatioval. A felperesi jogelődöt
13. január 20-áig a neurológiai osztályon kezelték a műtétre történő előkészítés érdekében, majd 20-án csípőprotézis beültetését végezték. Az elvégzett műtét ellenére, az elrendelt terápia alkalmazása mellett az operált bal csípő merev maradt, és
14. október 16-án újabb műtéti beavatkozás vált szükségessé a csípőmozgást beszűkítő izomelcsontosodás eltávolítása érdekében. [5] A felperesi jogelődöt
15. szeptember 5-től szeptember 29-éig az I. rendű felperes ápolta, szeptember 30-a és október 18-a közötti időszakban napi két alkalommal a (település
16. neve)-i idősek otthonából kijáró ápolók, este pedig egy hozzátartozója látta el a gondozási feladatokat. A felperesi jogelőd
17. október 20-ától
18. szeptember 26-án bekövetkezett haláláig a (település
19. neve)-i idősek otthonának gondozottja volt. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.115/2021/
20. 3 [6] A felperesi jogelődöt az otthonba kerülése után a (település
21. neve)-i lakos I. rendű felperes hétvégenként látogatta a hétvége mindkét napján, illetve II. rendű felperessel több napra jogelődjüket az otthonába hazavitték. A látogatások alkalmával ellátták a gondozási feladatokat, illetve végezték a házkörüli teendőket, gondozták a kertet. Amikor jogelődjüket orvosi vizsgálatra vitték, oda őt elkísérték. A látogatások alkalmával kiegészítő táplálékkal (gyümölcsök, gyümölcslevek, joghurt, tejterméket) látták el. [7] A felperesi jogelődnek egészségi állapota miatt rendszeresen Sudocrem nevű kenőcsöt kellett használnia, amely havi 2.000 Ft kiadást jelentett. Emellett 39.090 Ft-ért antidecubitus matracot, 16.993 Ft-ért kerekesszéket, 1.980 Ft-ért járókeretet kellett a részére vásárolni. [8] A felperesi jogelőd önellátási képességét teljes mértékben elve(egyetem neve)tte, a műtéti beavatkozás után is csak segítséggel volt képes mozogni, mely fájdalmakkal járt. Fekvőbeteg állapota miatt többször húgyúti fertőzés és tüdőgyulladás alakult ki nála. [9] Késedelem nélküli beavatkozás esetén – amennyiben a műtét szövődménymentesen zajlik, a gyógyulás és a rehabilitáció optimális –, a műtét után 3-4 hónap múlva a teljes mobilitás visszanyerhető, 6 hónap után a beteg gyógyultnak tekinthető. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [10] A felperesi jogelőd a Kecskeméti Törvényszéken 10.P.21.331/
22. számon előterje(egyetem neve)tt keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette az élethez, a testi épséghez, egészséghez, valamint a családi élethez fűződő személyiségi jogait. Kérte kötelezni az alperest sérelemdíj címén 7.000.000 Ft és annak
23. augusztus
24. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata, vagyoni kártérítés címén 2.575.000 Ft és annak
25. február
26. napjától járó késedelmi kamata, valamint
27. augusztus
28. napjától havi 75.000 Ft járadék megfizetésére. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a gyógykezelése során nem az egészségügyről szóló
29. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) szerinti elvárható gondossággal járt el, mert nem diagnosztizálta a combnyaktörést. A diagnosztikai tévedés miatt nem kerülhetett sor csontegyesítő műtét elvégzésére, az alperes felróható magatartásával okozati összefüggésben önellátó és járóképességét teljes egészében elveszítette. [11] A felperesi jogelőd
30. szeptember
31. napján elhalálozott, az (végzés száma). számú hagyatékátadó végzés alapján a törvényes örökösei – perbeli jogutódai – a jelen per felperesei. [12] A felperesek többször módosított keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az alperes megsértette jogelődjük élethez-, egészséghez- és testi épséghez, valamint a családi élethez fűződő személyiségi jogait. Kérték továbbá, kötelezze az alperest személyenként 3.500 000 – 3.500 000 Ft nemvagyoni kártérítés, valamint annak
32. augusztus
33. napjától
34. szeptember
35. napjáig terjedő időszakra minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamatának megfelelő összegű kamata megfizetésére. [13] Vagyoni kártérítési igényüket különböző jogcímeken az alábbiak szerint terje(egyetem neve)tték elő a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemények megállapításait figyelembe véve. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.115/2021/
36. 4 [14] Ápolási, gondozási többletkiadás címén összesen 2.820.010 Ft, azaz személyenként 1.410.005 Ft és annak
37. március
38. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Igényüket a következők szerint részletezték: [15] –
39. szeptember
40. - szeptember
41. (jogelődjük otthonában történő ápolása az I. rendű felperes által napi 3,5 óra, 734 Ft/óra díjjal számolva): 61.656 Ft; [16] –
42. szeptember
43. – október
44. (egy hozzátartozó által végzett esti ápolásigondozási feladatok költsége, napi 0,5 óra 735 Ft/óra díjjal számolva): 9.375 Ft; [17] –
45. szeptember
46. – október
47. hétvégi napokon (6 nap napi 3,5 óra 735 Ft/óra díj): 15.435 Ft; [18] –
48. október
49. –
50. december 31.: a néhai idősotthonban való elhelyezésének gondozási díja, összesen 1.228.000 Ft, melyből
51. október 20-tól
52. november 20-ig terjedő időre (napi 3,5 óra 320 Ft/óra díjjal számolva), 33.600 Ft-ot, az ezt meghaladó időre havi 48.000 Ft-ot számítottak fel. [19] –
53. január
54. – szeptember 26.: havi 54.000 Ft, összesen 478.440 Ft gondozási térítési díj; [20] –
55. október
56. –
57. szeptember
58. közötti időszakban a több napos ünnepnapokon és hétvégeken a néhai otthonában történő gondozása: 27 napra összesen 109.725 Ft azzal, hogy
59. október
60. és november 8-a közötti időben az napi 1,5 órát, a további napokon napi 6 órát igényelt 950 Ft óradíjjal számolva. [21] – Az idősotthonban való hétvégi látogatás során felmerült gondozás:
61. október
62. – november
63. között 6 nap napi 1,5 óra, a további időszakra napi 4 óra az utazással eltöltött időt is figyelembevéve 769 Ft óradíjjal számolva összesen 823.329 Ft. [22] A néhai idősotthonban való elhelyezésével kapcsolatos gondozási díjat az otthonnak fizetendő teljes térítési díj alapulvételével az étkeztetési költség levonásával határozták meg. Az egyéb gondozási-ápolási díjak számításának alapjául a (K.) Bt. díjszabásában szereplő óradíj 75 %-át vették figyelembe. [23] A
64. szeptember 5-e és november 25-e közötti időszakra a többletgondozás időtartamát a
65. és a
66. sorszámú kiegészítő szakvélemény alapján csökkentett időtartamban határozták meg. [24] A háztartási kisegítés: A
67. sorszámú kiegészítő szakvéleményre tekintettel a
68. november 20-áig terjedő időre e címen többletköltséget nem számítottak fel, az ezt meghaladó időszakra átlagosan napi két órát vettek figyelembe 800 Ft óradíjjal azzal, hogy a jogelődjük idősotthonba kerülését követően azokon a hétvégeken amikor az otthonból haza tudták vinni, ez 3 órát, míg ha csak az I. rendű felperes látogatta, úgy egy órát igényelt. Erre tekintettel összesen 471.400 Ft, személyenként 235.700 Ft és annak
69. március
70. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest. [25] Közlekedési többletkiadás: Előadták, a (település
71. neve)-i lakos I. rendű felperes a jogelőd
72. szeptember 5 – szeptember 29-e közötti ápolása során 4-5 alkalommal hazautazott, amikor pedig a jogelőd a szociális otthon lakója volt, minden hétvégén (szombaton és vasárnap) látogatta, továbbá orvosi vizsgálatokra kísérte 22 alkalommal,
73. szeptember 1-től
74. szeptember
75. napjáig pedig naponta látogatta az otthonban. Az utazási költség autóbusszal alkalmanként oda-vissza 930 Ft volt (22 vizsgálat: 20.460 F;
76. szeptember: 24.180 Ft; hétvégi látogatások költsége 108 alkalom: 286.440 Ft). E címen személyenként 165.540 Ft-ra és annak
77. március
78. napjától járó kamatára tartottak igényt. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.115/2021/
79. 5 [26] Gyógyászati segédeszköz, gyógyszer, vitamin többletkiadás (havi 1 db Sudocrem 2.000 Ft/db x 35 hónap: 70.000 Ft; antidecubitus matrac 39.090 Ft; kerekesszék 16.993 Ft; járókeret 1983 Ft) címén személyenként 64.031 Ft és annak
80. március
81. napjától járó késedelmi kamata megfizetését kérték. [27] Élelemfeljavítás költsége: Állították, e címen havi 24.000 Ft, összesen 878.400 Ft kiadás merült fel. Előadták, jogelődjüknek az otthonban biztosított étkezésen felül főtt ételeket, gyümölcsöket, joghurtokat, édességeket vásároltak kiegészítésképpen. Erre tekintettel személyenként 439.200 Ft és annak
82. március
83. napjától járó kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest. [28] Kerti kisegítés költsége: A perben beszerzett igazságügyi mezőgazdasági szakértő véleményére alapítottan összesen 315.350 Ft költséget, személyenként 157.675 Ft-ot és annak
84. március
85. napjától járó kamatát kívánták érvényesíteni az alperessel szemben. Figyelembe vették az igazságügyi orvosszakértő kiegészítő (117.) szakvéleményének azt a megállapítását, hogy jogelődjük a műtét időben történő elvégzése esetén is 5 hónap időtartamban a kerti és a ház körüli munkák ellátásában segítségre szorult volna. [29] Sérelemdíj iránti igényüket a néhait az alperes mulasztásával okozati összefüggésben ért hátrányokra alapították. Hangsúlyozták, az időben el nem végzett műtét következtében önellátási képességét teljes mértékben elve(egyetem neve)tte, haláláig ápolásra, gondozásra szorult, minden élettevékenységében segítséget igényelt. Pszichés állapota nagymértékben károsodott, mert lelkileg is megszenvedte azt, hogy állandóan másra szorul, magatehetetlen. Megviselte az is, hogy bentlakásos otthonban kellett élnie. [30] Az alperes és a beavatkozó ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. [31] Az alperes védekezése szerint a beteg ellátása során a vonatkozó szakmai szabályok betartásával járt el. Előadta, a csavaros osteosynthesis (csontegyesítő műtét) az idősebb betegnél akkor sem végezhető el, ha a törést 6 órán belül észlelik. Állította, a felperesi jogelőd állapotának kialakulásában közrehatottak alapbetegségei, különösen a Parkinson-kór és idős kora. Hivatkozott arra, hogy a törést
86. novemberében a (település neve)-i Klinika sem észlelte, amely mulasztás szintén a műtéti beavatkozás késedelmével járt, és hozzájárult a beteg kialakult állapotához. Állította, az előrehaladott Parkinson-kórra tekintettel már
87. augusztusát megelőzően sem volt teljes a felperesi jogelőd járóképessége [32] A vagyoni kárigényt illetően hivatkozott a felpereseket terhelő tartási kötelezettségre. Vitatta az ápolásra, gondozásra, háztartási és kerti kisegítésre felszámított órák számát, valamint – osztva a beavatkozó álláspontját – azt, hogy az óradíj tekintetében a (K.) Bt. díjszabása lenne az irányadó. Álláspontja szerint a minimálbér nettó óradíja lehet a számítás alapja. Előadta, nem tudható, hogy néhai idősotthonban való elhelyezését mennyiben indokolta a késedelemmel elvégzett műtét és mennyiben a néhai idős kora és betegségei. [33] A sérelemdíj jogalapját illetően vitatta az ok-okozati összefüggés fennállását, hangsúlyozva, hogy az elhunyt idős kora, általános egészségi állapota közrehatott a halála bekövetkeztében, a felperesek számolhattak a hozzátartozó elvesztésére. Az elsőfokú ítélet [34] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a
88. augusztus tól
89. szeptember 4-éig tartó kezelési időszakban az állapot okának kórismézése érdekében megismételt összehasonlító csípőröntgen felvétele készítésének elmulasztásával Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.115/2021/
90. 6 okozati összefüggésben megsértette néhai (II. r. felperes neve)né élethez, egészséghez, testi épséghez és a családi élethez fűződő személyiségi jogait. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek személyenként 3.500 000 – 3.500 000 Ft sérelemdíjat, valamint 2.472.151 – 2.472.151 Ft-ot és ezen összegek
91. augusztus
92. napjától
93. szeptember
94. napjáig terjedő időre minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő késedelmi kamatát, valamint 1.155.164 Ft perköltséget. Kötelezte az alperest 3.024 Ft előlegezett költség megfizetésére. Megállapította, hogy 740.135 Ft feljegyzett eljárási illeték az állam terhén marad. A perben beszerzett többször kiegészített orvosszakértői véleményt mint aggálytalant ítélkezése alapjául fogadta el. Ennek alapján bizonyítottnak találta, hogy az alperes nem az elvárható gondossággal járt el amikor a néhai
95. augusztus 6-tól szeptember 4-ig tartó vizsgálata során nem rendelt el ismételt ortopédiai, vagy traumatológiai konzíliumot, illetve az egyértelmű tünetek ellenére nem készített kontroll röntgenfelvételt, illetve nem rendelt el CT vizsgálatot annak ellenére, hogy a beteg életkorára, alapbetegségeire, panaszaira tekintettel az alperesnek gondolnia kellett volna combnyaktörés lehetőségére. Rámutatott, a szakértő megállapította, elmozdulás nélküli törés esetén csontegyesítési műtétre kerülhetett volna sor, amelyet annak érdekében, hogy a combfej keringése minél kevésbé károsodjon. Amennyiben a baloldali combfej törése időben felismerésre kerül, nagy valószínűséggel a járóképességet vissza lehetett volna állítani, korai műtét esetén a bizonyossággal határos valószínűséggel nem alakult volna ki a combnyak rövidülése, nem következett volna be a csípőízületi mozgás súlyos mértékű beszűkülése, az izmok sorvadása és a hosszantartó fekvés szövődményei (tüdőgyulladás, húgyúti infekció), amelyek a járóképesség visszaállítását gátolták. [35] Rámutatott, az alperes észrevételére a szakértő véleményét kiegészítette, megerősítette, hogy a röntgenfelvételen törésre gyanús vonal ábrázolódik, a törés pontos időpontja nem volt ugyan meghatározható, az azonban frissnek volt mondható az elmozdulás hiányában, ezért, ha azt időben felismerik, nem következik be a törés elmozdulása, nem károsodik a combfej keringése olyan mértékben, hogy az elhal. A szakértő valószínűsítette, hogy a csontegyesítő műtétet mozdulás hiányában még akkor is el lehetett volna végezni, ha a néhai felvételekor a törés óta már 12 óra eltelt. Megállapította a szakértő azt is, hogy amikor
96. január 13-án az ismételt röntgenvizsgálat alapján a combnyaktörés felismerésre került, csak protézis beültetésére kerülhetett sor. [36] A szakértő értékelte az alperes által hivatkozott (szakértő
97. neve) tanulmányt is (
98. sorszámú kiegészítő szakvélemény
99. pont). A szakértő kifejtette, a tanulmány a combnyaktörés műtétjének időpontjával kapcsolatosan az elmozdult combnyaktörés kapcsán is leírta, hogy sürgős, 6 órán belüli helyreállítás és a stabilizálás esetén csökkenthető a combfejelhalás. A tanulmány valóban rögzíti, hogy a Garden III-IV. típusú töréseknél a protézis javasolt, a felperesi jogelőd törése Garden I. típusú volt, a tanulmány a Garden I. és II. típusú sérülésre vonatkozóan nem tartalmaz részletes leírást arra nézve, hogy a vizsgált esetekben a műtét mennyi idővel történt a törés után. [37] Rámutatott, az orvosi dokumentumok alapján a szakértő, illetve (szakértő
100. neve) ortopéd- és traumatológus szakorvos szaktanácsadó nem tudott állást foglalni a törés bekövetkezésének pontos időpontját illetően. A perben meghallgatott tanúk vallomása alapján azonban elfogadta a szakértőnek azt a megállapítását, hogy a törés legfeljebb egy hetes lehetett. Utalt arra, (tanú neve) tanú alátámasztotta azt a felperesi előadást, hogy a derékbecsípődésnek tekintett panaszáig teljesen ellátta magát, a kórházba kerülését megelőzően tett látogatása során még kávéval és maga sütötte süteménnyel kínálta. A háziorvos, (háziorvos neve) vallomása szerint a felperesi jogelőd
101. július 29-én panaszkodott arról, hogy nehezen bír járni, de ekkor a lakásában még közlekedett, az Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.115/2021/
102. 7 augusztus 4-i látogatása során azonban nem ágyban feküdt, csupán pár lépést tudott megtenni. Ezt megelőző időszakban a néhai alapbetegségei ellenére nem volt fekvő beteg. Nincs tehát olyan peradat, amely azt támasztaná alá, hogy ennél korábbi időpontban keletkezett a törés. A szakkonzulens ezeknek a tényeknek az ismeretében tartotta fenn a véleményét. Mindezek figyelembevételével a törés bekövetkezésének időpontját az elsőfokú bíróság
103. július 31ére tette. [38] Rámutatott, a szakértő
104. sorszámú szakvéleményében az orvosi dokumentáció áttekintése után megállapította, abban nincs arra vonatkozó leírás, hogy a felperesi jogelőd a combnyaktörést megelőzően önellátásában korlátozott volt. A
105. február 10-i dokumentációból megállapítható ugyan, hogy járása nehezített volt, de segédeszköz használatára, illetve kísérőre vonatkozó adat nem merült fel, ebből következően az önellátás és a járóképesség hiányára illetőleg korlátozottságára következtetést levonni nem lehet. [39] Az alperesnek azt az állítását, hogy a Parkinson betegség súlyosan előrehaladott volt, nem találta bizonyítottnak azzal, hogy azt sem a szakvélemény, sem a tanúk előadása nem támasztotta alá. Rámutatott, a
106. decemberi lelet, amely azt tartalmazza, hogy a beteg remeg, nem bír menni, úgy érzi nem tartják a térdei, a jogelőd szubjektív panaszainak rögzítése, nem pedig orvosi ténymegállapítás. Ugyanakkor a perben a meghallgatott tanúk vallomása alapján bizonyítást nyert, hogy a néhai járóképes volt, kerékpárra támaszkodva egyedül közlekedett. A fentiekből azt a következtetést vonta le, hogy a felperesi jogelőd járóképessége
107. augusztusát megelőzően sem volt 100 %-os, ezt követően azonban a nehezített járásképességét is teljes egészében elveszítette. [40] A szakértő alátámasztotta azt is, hogy a Parkinson betegség a néhai járásképességének elvesztésével vált előrehaladottá. [41] Utalt arra, a szakértő a (település neve)-i Tudományegyetem felelősségének a felvetésével kapcsolatban megállapította, a törés az időközbeni gyógytorna és terhelés hatására már nagy valószínűséggel elmozdult volt. Ezek után már csak a protézis beültetés kerülhetett szóba. Tekintve, hogy ezen időpontig a néhai már 3 hónapja nem bírt járni, izomsorvadások alakultak ki, a csípőizületben jelentős mozgás-beszűkülés következett be, a Parkinson-kór súlyos előrehaladott volt, a mozgásképesség visszanyerésére nem lett volna garancia akkor sem, ha a
108. november 17-én a törés felismerésre kerül és a protézis beültetést ekkor elvégzik. [42] A szakértő megállapította továbbá, hogy a néhai korábbi pszichiátriai gondozása független a combnyaktöréstől, az nem emiatt következett be – diysthymia kedvetlenség, hangulati nyomottság, lehangoltság –, a Sertalin nevű gyógyszert azonban a combnyaktörést követő gyógykezelése miatt szedte pszichiátriai javaslatra, amelynek mellékhatása, hogy a Parkinson-kór tüneteit (izommerevség, remegés) fokozhatják. Szakértő megállapította azt is, hogy a néhainál alkalmazott ópiáttartalmú gyógyszerek hozzájárultak a leépülési folyamathoz, azt gyorsították. [43] Mindezek alapján arra az álláspontra helyezkedett, a felperesek bizonyították, hogy az alperes gyógyító tevékenysége során következett be a felperesi jogelőd egészségi állapotának károsodása. Ezzel szemben az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a károsodás elkerülésére nem lett volna értékelhető esély, vagyis a felelősség alól magát kimenteni nem tudta. [44] Mindezek alapján osztotta a felperesek álláspontját, ha a combnyaktörést rövid időn belül, nem pedig 5 hónap elteltével műtik meg, nagyobb esély lett volna a gyógyulásra és a járóképesség visszanyerésére, továbbá azt is, hogy a Parkinson betegség súlyosbodásához vezetett a fekvőbeteg állapot. Megállapította, e betegség, valamint a kialakult tüdőgyulladás, Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.115/2021/
109. 8 húgyúti infekció a néhai halálához vezető okfolyamat részei, bár a szakértő a közvetlen okokozati összefüggést kizárta. [45] Alaptalannak találta az alperes szakértői kompetencia hiányával kapcsolatos érvelését. Rámutatott, hogy a szakértő szakvéleményét ortopéd és traumatológus szakkonzulens közreműködésével készítette el, ahhoz a szakkonzulens véleményét csatolta. Szükségtelennek találta belgyógyász szakértő bevonását, mert a szakértő megállapította, hogy a szív és érrendszeri megbetegedések függetlenek a combnyaktöréstől. Nem volt jelentősége annak, hogy a néhai csontritkulás megbetegedésben is szenvedett, az alperes felelőssége a már bekövetkezett törés fel nem ismerésével okozati összefüggésben kialakult súlyos egészségkárosodás miatti vagyoni és nem vagyoni károkért áll fenn. [46] A vagyoni kárigényt illetően megalapozottnak ítélte a felperesek kiegészítő szakvéleményekre tekintettel módosított keresetét és az általuk levezetett számítás alapján annak teljes egészében helyt adott. Rámutatott a károsult gondozásával, a háztartási kisegítéssel és kíséréssel felmerült munkát a hozzátartozó a károkozó helyett, az ő költségére és a károsult érdekében végzi, ezért alaptalanul hivatkozott az alperes a rokontartásra vonatkozó felpereseket terhelő törvényi kötelezettségre. [47] Kiemelte, a szakértő megállapította, hogy a jogelőd az időben elvégzett csípőműtét esetén is ápolásra, gondozásra szorult volna, meghatározta annak körét és időtartamát, a felperesek keresetüket ennek megfelelően módosították. Megállapította, a szakvélemény, (tanú neve) tanú vallomása, valamint az idősotthon felperesek által csatolt igazolása (86/F/5.) alátámasztotta a különböző költségpótló kárigények jogalapját és annak összegszerűségét. A felperesi jogelőd pszichés állapotának javítása érdekében indokolt volt az I. rendű felperes részéről a látogatás és a személyes gondoskodás, a látogatások gyakoriságát a tanúvallomások alátámasztották. A felszámított időtartamot az általános élettapasztalat alapján nem tekintette eltúlzottnak. A bírói gyakorlat a hozzátartozói ápolás-gondozás költsége meghatározásakor elfogadja a piaci szolgáltatás igénybevétele esetén fizetendő díj csökkentett összegét, a Kúria több határozatában megalapozottnak találta a (K.) Bt. által alkalmazott ár 75 %-ának megfelelő díjszabást. Annak, hogy a felperesek milyen arányban működtek közre a betegápolásban, nincs jelentősége, mert ezen igényüket jogutódi minőségükben érvényesítették. [48] A szakértő részletesen állást foglalt abban a kérdésben, hogy milyen időszakban, milyen körben volt indokolt a háztartási kisegítés a néhai részére, a felperesek által felszámított 800 Ft-os óradíjat nem tekintette eltúlzottnak, figyelemmel arra is, hogy a (K.) Bt. ár táblázata szerint a takarítás díja óránként 2.000 Ft. Az általános élettapasztalat alapján elfogadta azt is, hogy a háztartási kisegítés többletköltsége azokon a napokon is felmerült, amikor az I. rendű felperes hétvégenként a jogelődöt az otthonból hazavitte. Ugyancsak bizonyítottnak fogadta el, hogy a ház környékét és a hozzátartozó kertet az I. rendű felperes gondozta. Utalt arra, hogy az őszi betakarításban az unokahúga, (tanú neve) tanú, a kaszálásban pedig egy másik családtag segítségét vette igénybe. A kárigény érvényesítésének nem volt akadálya – a már hivatkozott bírói gyakorlat szerint –, hogy a hozzátartozók az elvégzett mezőgazdasági munka ellentételezését nem kérték. [49] A szakértői vélemény alapján igazoltnak és indokoltnak tekintette a jogelőd orvosi vizsgálatra való szállításakor a kíséretével, valamint a hétvégi látogatásokkal kapcsolatban felmerült utazási többletkiadást. Rámutatott, a felperesek buszjegyek csatolásával igazolták az utazások költségét, a kíséret ténye pedig a vizsgálati lapokon rögzítésre került. [50] Hangsúlyozta, nem támasztotta alá peradat azt, hogy a jogelőd egyéb betegségeiből adódóan intézeti ápolásra szorult volna, a mentális állapotának erősítése érdekében indokolt volt az I. rendű felperes részéről az így nyújtott gondoskodás. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.115/2021/
110. 9 [51] A gyógyászati segédeszköz és gyógyszer, vitamin többletkiadás címén előterje(egyetem neve)tt igényt a perben beszerzett szakvélemény alapján szintén bizonyítottnak találta. [52] A szakértő ugyancsak alátámasztotta az élelemfeljavítás szükségességét. Az általános élettapasztalat, az ár- és értékviszonyok alapján igazolt az e címen felszámított havi 24 000 Ft többletkiadás. [53] A sérelemdíj iránti igényt illetően a szakvélemény alapján bizonyítottnak fogadta el, hogy az alperes mulasztása eredményeként kialakult egészségkárosodás tette lehetetlenné, hogy a felperesi jogelőd – betegsége miatt nehezített – járásképességét, önellátási képességét visszanyerje, azzal összefüggésben került sor idősotthoni elhelyezésére, az alperesi mulasztás miatt vált fekvőbeteggé, alakult ki nála többször tüdőgyulladás, húgyúti fertőzés. Az alperes jogsértő magatartásával okozati összefüggésben egészen haláláig napi szinten el kellett szenvednie az egészségkárosodás következményeit, az azzal járó fizikai és lelki fájdalmakat tűrnie kellett az ágyhoz kötöttség miatt, lényegesen leszűkült alapszükségletek révén mindennapi tevékenységében való teljes segítségre szorulás. Mindezeket figyelembevéve a káreseménykor ár- és értékviszonyokra is tekintettel megalapozottnak találta a sérelemdíj iránti igényt. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [54] Az alperes módosított fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan a sérelemdíj összegének személyenként 1.500.000 Ft-ra történő leszállítását kérte. Változatlan álláspontja szerint a néhai kialakult egészségi állapota nem kizárólag a perbeli műtét késedelmének a következménye, életvitelének rosszabbodásában szerepet játszottak alapbetegségei (pl. Parkinson-kór), idős kora. Kiemelte, a törés pontos időpontja utólag nem volt rekonstruálható. [55] Érvelése szerint, ha a sérülés bekövetkeztekor a felperesi jogelőd aktív életet folytatott, a fájdalom és a mozgáskiesés azonnal jelentkezett volna, ez esetben traumatológiai ellátás szükségessége merült volna fel. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a törés inveterált volt, ez esetben pedig nem indokolt a gyors műtéti beavatkozás. [56] Megismételte az elsőfokú eljárásban csatolt (szakértő
111. neve) által készített tanulmányra alapított hivatkozását. Kifogásolta, hogy a szakértő véleményében az abban foglalt megállításokat nem értékelte. [57] Érvelése szerint nem felel meg a valóságnak, hogy combnyaktörés esetén mindenképpen műtét javasolt, továbbá az sem, hogy az a lehető legrövidebb időn belül el kellene végezni, továbbá tévedés, hogy a tornáztatás, a terhelés tilos, mert az athroplastica és a csontegyesítő műtétek esetén az azonnali terhelés, mozgatás követelmény. [58] Hangsúlyozta, a (település neve)-i Klinikán a meglévő képanyag személyes megtekintése, és értékelése nélkül az alperes lelete alapján került sor a beteg kezelésére, amely ugyancsak késleltette a műtéti beavatkozást. [59] Változatlanul vitatta a perben eljárt szakértő kompetenciáját, mert a perben felmerült kérdések megválaszolására traumatológus-, ortopéd és belgyógyász szakértő rendelkezik kompetenciával. A szakértő megállapításait aggályosnak és ellentmondásnak ítélte. [60] Kiemelte, a szakértő megállapította, a néhai orvosi iratainak adatai és a felperesek előadása között a néhai járóképességét illetően feltehetően ellentmondás van, ezt azonban nem tudta feloldani. A szakértő kijelentette, azt nem lehet megállapítani, hogy a Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.115/2021/
112. 10 néhai mikortól volt járóképtelen, ennek ellenére adott szakvéleményt az elhunyt állapotáról, mozgásbeli képességeiről, a törést előbb 6-12 órán belülinek, majd egy héten belülinek, később egy hetesnek állítva. [61] A szakértő nem adott választ arra, hogy a beavatkozás késedelme mennyiben hátráltatta a járóképesség helyreállítását, csupán azt a megállapítást tette, hogy a járóképesség visszaszerzésének nagyobb esélye lett volna. Ez ellentmond a néhai
113. december 5-i diagnosztizált állapotának (gerince fáj, remeg, nem bír menni, úgy érzi nem tartják a térdei, Parkinson betegsége ismert). Hangsúlyozta, a szakértő álláspontja szerint a műtétet el kellett volna végezni, azt azonban nem jelölte meg, hogy mikor. [62] Megítélése szerint a szakértő megállapítása a törés felismerhetősége szempontjából is ellentmondásos. A szakértőnek az a nyilatkozata, hogy az ismételt röntgen elvégzésére azért lett volna szükség, mert az idő előrehaladtával a törés jobban látszik, ellentmond annak, hogy a műtétet azonnal el kellett volna végezni. Nem adott a szakértő választ arra sem, hogy az ortopédiai szakmai protokoll szerint mikor indokolt a következő röntgenvizsgálat elvégzése. [63] A szakértő figyelmen kívül hagyta a néhai előrehaladott Parkinson betegségét is. [64] Érvelése szerint a szakértő az egyes szakmai szabályoknak, a protokollnak sincs ismeretében, ezt a tárgyaláson történő meghallgatása során tett kijelentése, miszerint „hogy kinek mi a protokoll, azt én nem tudom” igazolja. Ez pedig a szakértő hozzáértését és a szakértői vélemény megalapozottságát kérdőjelezik meg. [65] Változatlanul fenntartotta álláspontját a szakkonzulens igénybevételével kapcsolatban. [66] A szaktanácsadó kiegészítő véleményéből nem állapítható meg, hogy a néhai ápolása, gondozása mikor, mennyiben volt indokolt, mozgásában történő akadályoztatásában mennyire hatott közre a felperesek állítása szerint elkésett műtét. Azt viszont megerősítette, hogy 6 hónapig tartott volna általános esetben a gyógyulás, így a felperesek erre az időszakra kárigényt nem érvényesíthetnek. [67] Az elsőfokú ítélet iratellenes megállapításokat tartalmaz. Sérelmezte, az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a néhai életére egy tanú tudott nyilatkozni, aki nem családtag, de róla kiderült, hogy emlékezet-tévesztéses agyvérzett beteg. [68] Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező részében a sérelemdíjon felül megítélt összegek kifizetésének jogcíme nem állapítható meg. [69] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a felperesi hozzátartozók tartási kötelezettségét figyelmen kívül hagyta. [70] Változatlan álláspontja szerint az óradíj meghatározása során a (K.) Bt. árai nem vehetők figyelembe. Sérelmezte, nem került megállapításra, hogy a néhai ápolása milyen arányban tudható be az elhalasztott műtétnek, illetve a néhai egyéb betegségének és idős korának. Megítélése szerint nem bizonyított, hogy az otthonbeli elhelyezés kizárólag a combnyaktöréssel összefüggő kezelés következménye. Nem állapítható meg, hogy a háztartási kisegítés esetén a 800 Ft-os óradíj milyen számítás alapján került meghatározásra. Kiemelte, a meghallgatott tanú elmondása szerint a felperesi jogelőd otthonában lassan, de el tudott végezni önellátás körében tartozó feladatokat, főzött magára. Az nem nyert bizonyítást a perben, hogy a felperesek végezték a keresetpontosításban felsorolt feladatokat. A tanúk akként nyilatkoztak, hogy ellenszolgáltatás nélkül végezték az ellátott tevékenységet. [71] Megítélése szerint nem nyert bizonyítást, a közlekedési többletköltség, nem kerültek elkülönítésre a gyógyászati segédeszközök költségei tekintetében, hogy mennyi Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.115/2021/
114. 11 költség volt a halasztott combnyakműtét következménye. Kérdésként merül fel az is, hogy a combnyaktörés miatt kellett-e a néhait a felperes által megjelölt gyakorisággal látogatni. [72] Annak megállapítása, hogy a
115. szeptember
116. és szeptember 30-a közötti időszakban milyen tevékenységben, hány órában szorult ápolásra, gondozásra a néhai, orvosszakértői kérdés, melyre a szakértő nem válaszolt hitelt érdemlően. [73] A felperes nem igazolta, hogy
117. szeptember
118. és október 18-a közötti időszakban kik gondozták a néhait és ez milyen költséggel járt. Az intézmény az ellátásért térítési díj megfizetésére tartott igényt, amelyről nyilvánvalóan számlát állított ki. [74] Indokolatlan az orvoshoz szállítás kíséretéért felszámított díj. Vitatta a napi 3 órás háztartási kisegítés indokoltságát. A kerti munkáért a meghallgatott tanú nem kért térítési díjat, ezért ezzel kapcsolatban költsége a felpereseknek nem merült fel. A keresetből nem állapítható meg, hogy melyek azok az időszakok amikor a néhai kórházban tartózkodott, a közlekedési többletköltségek hogyan merültek fel. [75] Kiemelte továbbá, hogy a felperesek által előadottak és az idősek otthonában kiállított igazolásban foglaltak több ponton eltérnek. [76] Utalt arra, a felperesek a felmerült költségek megtérítésére 50-50 %-ban tartanak igényt, de nem került tisztázásra, hogy a beteg ápolásában melyikük milyen arányban közreműködött. [77] Az alperesi beavatkozó az alperes fellebbezéséhez csatlakozva az abban foglaltakat támogatta. [78] A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Cáfolták a fellebbezésnek az elsőfokú ítélet megállapításait támadó valamennyi kitételét. A szakértői kompetenciával kapcsolatos kifogásokat illetően hangsúlyozták, a szakértői véleményt a szakkonzulens nem írta ugyan alá, azonban véleménye külön is csatolásra került a szakvéleményhez teljes terjedelmében. A perbeli esetben az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/
119. (XII. 31.) IRM rendeletnek megfelelően az igazságügyi orvostan szakorvosa, valamint egészségbiztosítási szakorvos adta a szakértői véleményt, amelynek során bevonásra került ortopéd-traumatológus szakkonzulens. A szakvélemény megfelel az IRM rendelet rendelkezéseinek, valamint az igazságügyi szakértőkről szóló
120. évi XXIX. tv. (a továbbiakban: Szaktv.)
121. §-ában és
122. §-ában foglalt követelményeknek. Kiemelték, a szakvélemény tartalmazza, hogy a néhai mozgáskorlátozottsága milyen mértékben állt volna fenn a műtét időben történő elvégzése esetén, nem lehet megállapítani, de megállapította azt is, hogy nagy valószínűséggel visszanyerte volna a járóképességét, ezért az így felmerült kiadások az alperes terhére esnek. [79] Hangsúlyozták, az idősek otthonából járó gondozásért díjat nem kértek, ilyen igényük a felpereseknek sem volt. [80] Érvelésük szerint a perben beszerzett szakértői és szaktanácsadói vélemények valamennyi kártétel jogalapját és összegszerűségét alátámasztják. [81] Alaptalan az alperes hivatkozása, hogy a tanúvallomás szerint a néhai az otthonában való tartózkodása idején lassan, de mindent meg tudott csinálni, mert ez a tanúvallomás a combnyaktörést megelőző állapotra vonatkozott. Az ítélőtábla döntésének indokai Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.115/2021/
123. 12 [82] A fellebbezés alaptalan. [83] A felperesi jogelőd és az alperes között a felperesi jogelőd csípőtáji panaszainak kezelésére egészségügyi szolgáltatás nyújtására vonatkozó nem nevesített ún. kezelési szerződés jött létre (BDT
124. 3445, BDT
125. 3510). A kezelési szerződés megbízási jellegű gondossági kötelem, amelyben az egészségügyi intézmény a beteg gyógykezelését az egészségügyi ellátásban résztvevőktől elvárható gondossággal, a szakmai, etikai szabályok, irányelvek betartásával, az Eütv. kezelési, ellátási tevékenységet meghatározó szabályai szerint vállalja. A kezelési szerződésre irányadók a Polgári Törvénykönyvről szóló
126. évi V. tv. (Ptk.) szerződési jog általános szabályai, továbbá a megbízási típusú szerződés különös részi szabályai. A szerződéses jogviszony tartalmát – ahogyan azt az elsőfokú bíróság helytállóan meghatározta – az Eütv. rendelkezései, az orvosi szakmai, etikai szabályok, irányelvek, az írott vagy íratlan szakmai szokások (protokoll) határozzák meg. A szerződés tartalmát adó bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása a szerződés megszegését jelenti [Ptk. 6:
127. §]. Az Eütv.
128. §