Bf.127/2021/11 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontja szerint minősülő közokirathamisítás bűntettében és társtettesként elkövetett, a Büntető Törvénykönyv 342.§

(1)bekezdés c) pontja szerint minősülő közokirathamisítás bűntettében. [2] Továbbá vele szemben a Nyírbátori Járásbíróság 8.B.239/2018/39.számú ítéletében kimondott próbára bocsátó rendelkezést hatályon kívül helyezte és a próbára bocsátást megszüntette. [3] E vádlottat halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette. [4] A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetére a végrehajtási fokozatot börtönben határozta meg, melynek tartamába beszámította a vádlott által

1. december 29-től
2. június
3. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 (három) hónapnak a kitöltését követő napban jelölte meg. [5] A bíróság a vádlottat Magyarország területéről 1 év időtartamra kiutasította. [6] Az ítélet ellen I. r. vádlott védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. Az ügyészség a határozatot tudomásul vette. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.127/2021/11 2 [7] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.52/2021/
4. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Indítványozta, hogy a Debreceni Ítélőtábla az ítéletet tanácsülésen hagyja helyben. [8] A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában a vádlott azon nyilatkozata alapján, mely szerint a bűncselekmények elkövetésében nem vett részt, elsődlegesen a felmentését indítványozta. Másodlagosan a jelentős időmúlásra és az eljárás elhúzódására tekintettel enyhébb büntetés kiszabását kérte. [9] A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást az I. r. vádlott vonatkozásában a
5. évi XC. törvény (a továbbiakban Büntetőeljárási törvény)
6. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. Ennek megfelelően az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki és milyen okból fellebbezett (teljes revízió). A Büntetőeljárási törvény -ben főszabály a teljes körű felülbírálat, azonban a törvény a korlátozott fellebbezéshez igazodva megteremti a részleges revíziót is büntetőjogi főkérdésekben (pl. szankció). Jelen esetben az I. r. vádlott esetében a védelmi fellebbezés a megállapított tényállást és a bűncselekmény minősítését is támadta, ezért a korlátozott felülbírálatnak eljárási akadálya volt, ami kötelezően teljes revíziót vont maga után. [10] A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett sem abszolút eljárási szabálysértést [Büntetőeljárási törvény 608. §

(1)bekezdés a-f) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Büntetőeljárási törvény 609. §

(1),

(2)bekezdés], mely az érdemi felülbírálatot kizárná, vagy amelynek kiküszöbölésére bizonyítást kellene felvenni. Ilyenre a védelmi perorvoslat nem is hivatkozott. [11] A törvényszék a Büntetőeljárási törvény 163. §

(1),

(2),

(3)bekezdésében írt ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és megalapozott tényállást állapított meg, mely a Büntetőeljárási törvény 591. §

(1)bekezdésében írt tényálláshoz kötöttség elvéből eredően a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [12] A vádlott tagadásával szemben az eljárás során beszerzett és a tárgyalás anyagává tett okirati bizonyítékokat és szakértői véleményt okszerűen, a logika törvényei szerint, kifogástalanul értékelve kétséget kizáró módon állapította meg, hogy a terhelt azonos ..., továbbá, hogy legalább két alkalommal járt Magyarországon, s ekkor a Fehérgyarmati Okmányirodában valótlan tartalmú magyar magánútlevelet, személyi igazolványt és lakcímkártyát készíttetett, illetve bejelentkezett magyarországi lakcímre oly módon, hogy nem volt magyar állampolgár, és nem állt szándékában ezen a címen lakni, tartózkodni, és ilyenre nem is került sor. [13] A felmentésre irányuló védelmi fellebbezés - amint azt maga a védő is rögzítette fellebbezésének indokolásában - a bizonyítékok törvényes értékelésének támadásán keresztül vitatta a tényállás megalapozottságát, mely az eljárási törvény kizáró rendelkezése folytán eredményre nem vezethetett. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.127/2021/11 3 [14] A perorvoslattal érintett vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, cselekményeinek minősítése az anyagi jogi szabályoknak megfelelő. [15] A törvényszék ítéletének kihirdetését követően,

1. november
2. napjától a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012.évi C. törvénynek a feltételes szabadságra bocsátásra, valamint a pártfogó felügyelet alkalmazására vonatkozóan szigorodtak a szabályai a
3. évi CVIII. törvény módosító rendelkezései folytán. Erre figyelemmel a Büntető Törvénykönyv 2.§-ában rögzített időbeli hatály tekintetében megállapítható, hogy a vádlottal szemben továbbra is az elkövetés idején hatályban volt büntető törvény alkalmazásának van helye. [16] A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen vette számba, és súlyuknak megfelelően értékelte. [17] A kiszabott büntetés neme és mértéke is megfelel a büntetéskiszabási elveknek. A végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés nem túl szigorú, lényeges enyhítésére az ítélőtábla nem látott alapot, ezért a védő fellebbezése az enyhítést célzóan sem vezethetett eredményre. A törvényszék ítéletében rögzítette, hogy az eljárás vádlottnak fel nem róható elhúzódására tekintettel enyhébb büntetést szabott ki. Az ítélet belső arányosságának követelménye sem sérült, a vádlottal szemben alkalmazott szankció a többi terhelt büntetéséhez képest sem eltúlzottan súlyos. [18] Indokoltan utasította ki a törvényszék a vádlottat - a törvény által meghatározott legrövidebb időtartamra - az ország területéről. [19] Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatáról, a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [20] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett vádlottra nézve a Büntetőeljárási törvény
4. §

(1)bekezdés a) pontja és 605. §

(1),

(2)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [21] A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget, amely annak kapcsán keletkezett, hogy a terhelt a magyar nyelvet nem ismeri, a Büntetőeljárási törvény 576. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján az állam viseli. Debrecen,

1. május
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Gömöri Olivér sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.127/2021/11 4 Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 7.B.78/2020/23.sz. ítélete a másodfokú határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
3. május
4. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke