Kf.700075/2024/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontjára, a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás szabályairól szóló 60/

1. (OT 34.) ORFK utasításra (továbbiakban: 60/
2. ORFK utasítás), a Rendőrség szervei illetékességi területének megállapításáról szóló 67/
3. (XII.28.) IRM rendeletre, továbbá a Kúria Mfv.I.10.751/2016/
4. számú döntésében foglaltakra alapította. A megbízási díj havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 100%-ában határozta meg. [3] Az alperes védiratában – a követelés jogalapját és összegszerűségét vitatva – a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a kereseti kérelem szerinti – késedelmi kamattal növelt – 618.400 forint megbízási díj megfizetésére kötelezte. Döntését a Hszt.
5. §
6. pontjában, a
7. §

(1)bekezdés c) pontjában,

(2),

(5)-

(6)bekezdéseiben, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet 35. §

(6)bekezdésében, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet 10. §

(2)bekezdésében, illetve a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet
2. számú mellékletében foglaltakra alapította. Rögzítette, hogy a 60/
3. ORFK utasítás kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét, amelyet a munkáltató nem bővíthet korlátlanul, a felperes által a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.075/2024/
4. 3 perbeli időszakban ellátott feladatok a baleseti helyszínelői munkától – mind minőségében, mind az ahhoz társuló felelősségben is – eltérő munkafeladatok végrehajtását jelentették, ami számára többletfeladatot eredményezett. Az irányadó bírói gyakorlatra figyelemmel a beosztáshoz igazodóan kell meghatározni a ténylegesen végzett feladatokat, ami nem fedhet le több másik beosztást. Az alperes szabadon csak egy adott beosztáson (munkakörön) belül határozhatja meg a felperesi munkaköri feladatokat, a jogszabály által szabályozott besoroláshoz és illetményhez kötve van (pl. a Kúria Mfv.II.10.179/2011/4.). Önmagában az a körülmény, hogy felperes munkaköri leírásában szerepelt a feladat ellátásának kötelezettsége, nem értékelhető akként, hogy ezáltal e feladatok egyúttal a beosztásába tartozóak lennének. Rögzítette, hogy az alperes a perbeli időszakban a felperest rendszeresen és nem eseti jelleggel osztotta be a sebességellenőrzési, illetve egyéb fent megjelölt feladatok ellátásra, amit az eredeti beosztása mellett látott el, ezek többletfeladatoknak minősültek, melyre tekintettel a Hszt.
5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. A megbízási díj mértékével összefüggésben utalt az egységes joggyakorlatra, mely szerint nem az egyes időszakokra eső megbízások számának van jelentősége, hanem annak, hogy mi az a többletszolgálat, amit az eredeti beosztás ellátása mellett még teljesíteni kell (Kúria Mfv.II.10.777/2012/7.), így azt a keresetben megjelöltek szerint alaposnak, a teljesített többletfeladatokkal arányban állónak találta. A felperes a perbeli időszakban havonta rendszeresen átlag 2-4 alkalommal,

1. júliustól átlag 4-6 alkalommal látott el többletfeladatot, mely számára az eredeti beosztása mellett fokozott terhelést jelentett, munkaideje nagy részét kitette, ezért az illetményalap 100%-os mértékében megállapított megbízási díj indokolt. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [5] Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj 50%-os mértékre történő leszállítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet a megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le, helytelenül és jogsértő módon értelmezte és alkalmazta a Hszt.
2. §

(1)-

(6)bekezdéseit, különösen annak

(1)bekezdés a)-

1. c)pontjait, a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/2017. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőr Szabályzat) rendelkezéseit, a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/2013. (XII. 21.) ORFK utasítás, a 60/2010. ORFK utasítás rendelkezéseit, valamint a perben az ítéletben hivatkozott Kúriai ítélkezési gyakorlat sem alkalmazható. Jogkérdésben eltérő Kúriai határozatként a Kpkf.40.586/2021/7. számú határozat [25] és [27] pontjait jelölte meg. Téves az elsőfokú ítélet [16] bekezdésének a kúriai joggyakorlatra kiterjedő hivatkozása, ezzel összefüggésben megalapozatlan [14] és [17] bekezdésekben rögzített megállapítás is. A felperes jogszerűen látott el sebességellenőrzést, TIK küldési feladatokat, átkíséréseket, közlekedési akcióban részvételi, közlekedési videó készítési feladatokat, illetve a rendőrkapitányság illetékességi területén kívüli baleseti helyszínelést. A Járőr Szabályzat nem mondja ki, hogy a rendelkezései csak bizonyos állománycsoportokra, beosztásokra terjednek ki, hanem általános jelleggel deklarálja, hogy a személyi hatálya az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv hivatásos állományára, így felperesre is kiterjed. Nincs olyan jogszabály, közjogi szervezetszabályozó eszköz, belső norma, amely kötelező jelleggel kimondja, hogy sebességmérést csak és kizárólag közlekedési járőr végezhet. Ezt támasztja alá, hogy az állománytáblázat az egyes rendőrkapitányságokon nem is rendszeresített közlekedési járőr beosztásokat. A Járőr Szabályzat 79.
2. a)pontja nem teszi a közlekedési járőr Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.075/2024/4. 4 kizárólagos feladatává, kötelezettségévé a közlekedésrendészeti intézkedések végrehajtását, nem is nevesíti kizárólagosan a sebességmérést. Jelenleg a baleseti helyszínelői munkakörre nézve nincs hatályban olyan jogszabály vagy közjogi szervezetszabályozó eszköz, belső norma, amely annak feladatait kógens módon tartalmazná, az 60/2010. ORFK utasítás sem ilyen, mivel kizárólag az általa definiált közlekedési esemény bekövetkezte esetén követendő eljárásrendet és feladatok végrehajtását határozza meg a közlekedésrendészeti szolgálati ág állománya számára. A 2022. február 28. napjáig hatályos, a közlekedési jogsértést dokumentáló technikai eszközök rendőrségi alkalmazásáról szóló 26/2013. (VI.2 8.) ORFK utasítás (a továbbiakban: 26/2013. ORFK utasítás) a sebességmérő alkalmazásának személyi feltételei között az adott típusú sebességmérő készülék típusra érvényesített kezelői igazolvány meglétét írja elő, továbbá a kezelői feladatok ellátására a hivatásos állományt jelöli ki. A norma itt sem rögzíti, hogy csak a közlekedési járőr láthatja el a feladatot, a kritérium a hivatásos állományba tartozás és az önálló intézkedési jogosultság ténye. A 2022. március 1. napján hatályba lépett, a sebességméréssel összefüggő feladatokról szóló 6/2022. (II. 4.) ORFK utasítás (a továbbiakban: 6/2022. ORFK utasítás) szerint sem kritérium, hogy kizárólag közlekedési járőr legyen a kezelő. Az 60/2010. ORFK utasítás sem csak kizárólag a baleseti helyszínelőkre tartalmaz rendelkezéseket, hanem általában a rendőri állomány valamennyi tagjára, akik egy közlekedési baleset során eljárni jogosultak. Amellett, hogy a Hszt. megbízásra irányuló szabályait nem lehet alkalmazni, az elsőfokú ítéletnek a Kúria ítélkezési gyakorlatára történő hivatkozása sem megalapozott, mert a felperesi beosztás tekintetében sem a Járőr Szabályzattal, sem a 60/2010. ORFK utasítás rendelkezéseivel nem volt ellentétes a felperes munkaköri leírása, így annak keretein nem is terjeszkedhetett túl. A sebességellenőrzés nem önálló beosztás, hanem a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 44. §

(1)bekezdése alapján egy rendőri feladat, amit a csatolt iratok alátámasztottak. Emellett vannak olyan rendőri feladatok, melyeket a felperes is külön megbízási díjra való jogosultság nélkül köteles ellátni. E körbe tartozik a TIK küldés, melynek jogi hátterét az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv TIKjai, egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/

1. (XII. 21.) ORFK utasítás (a továbbiakban: 57/
2. ORFK utasítás) 16., 24., 28.,
3. és
4. pontjai adják. Szintén megbízási díjra való jogosultság nélkül kell ellátni az átkíséréseket, közlekedési akcióban való részvételi feladatokat, közlekedési videók készítését, és az illetékességi területen kívüli helyszínelést. E körben az elsőfokú ítélet [14] bekezdése iratellenesen rögzíti, hogy nem vitatta, miszerint e feladatok nem tartoznak a felperes beosztásához. Az elsőfokú bíróság nem indokolta kellőképp azt sem, hogy az eseti jelleg és a rendszeresség határa hol húzódik, csupán tényként rögzítette, hogy a felperes ezen feladatokat rendszeresen látta el. Hivatkozott arra, hogy a repülőtéri ellenőrzésekre és közlekedési videók készítésére a szolgálati panaszában a felperes nem hivatkozott, így e körben a közigazgatási perrendtartásról szóló
5. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
6. §

(1)bekezdés a) pontja és 48. §

(1)bekezdés e) pontja alapján anélkül indított pert, hogy e vitatott tevékenységgel szemben a jogszabály által biztosított közigazgatási jogorvoslatot kimerítette volna. A megbízási díj mértékét az ellátott feladat jellegére és gyakoriságára tekintettel eltúlzottnak tartotta, és legfeljebb az illetményalap 50%-ának megfelelő mértékű meghatározását tartotta elfogadhatónak, amennyiben annak jogalapja a bíróság szerint megállapítható. [6] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes beosztásához a pertárgyi feladatok nem tartoztak, azok ellátása többletfeladatnak minősült, mely megbízási díjjal ellentételezhető. A jogalapot a többletfeladat megléte alapozta meg, melyek beosztáshoz nem tartozó jellegét több jogerős bírósági ítélet is megállapította. Emellett hivatkozott a Kúria Kf.III.45.083/2022/

1. számú Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.075/2024/
2. 5 döntésére, miszerint a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörnek minősül a munkáltató rendvédelmi szerv illetékességi körébe nem tartozó feladat ellátása akkor is, ha az a feladat – jellegét tekintve – azonos a hivatásos állomány tagjának beosztásába tartozó feladattal. A beosztásának elnevezése norma hiányában is már önmagában meghatározza az elvégzendő feladatok körét. A pertárgyi feladatok járőri beosztásba tartozók, melyet igazolnak a Járőr Szabályzat II. és IV. fejezeteiben foglaltak. A megbízási díjra való jogosultsághoz nem szükséges a járőri beosztás teljes ellátása, hanem elegendő, ha a saját beosztás mellett végez a hivatásos állományú tag más beosztásba tartozó feladatokat. A munkaköri leírásban foglaltak sem tekinthetők ebből a szempontból relevánsnak, mivel azzal, hogy a feladatokat a munkaköri leírás tartalmazza, még nem válnak a beosztás részévé (Mfv.II.10.179/2011/4.). A munkaköri leírás a munkáltató egyoldalú nyilatkozata, mely nem része a kinevezésnek. A munkáltató csak egy adott kinevezésen és beosztáson belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat, a jogszabály szerinti besoroláshoz és illetményhez kötve van. Az alperes e körben tévesen hivatkozott a 26/
3. és az 57/
4. ORFK utasításokban foglaltakra. Hangsúlyozta, hogy a panasz a beosztásba nem tartozó feladatok végzése miatt került benyújtásra, melyeket példálózó jelleggel tüntetett fel, de ugyanazon a jogi hivatkozáson alapulnak, ezért a kereseti kérelemben jogszerűen kerültek a jogalap kérdéskörében hivatkozásra. A megbízási díj 100%-os mértékét a végzett többletfeladatok rendszeressége, napi szintű volta indokolja. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [7] A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. [8] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp.
5. §

(1)bekezdése alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával, a Kúria e tárgykörben hozott határozatainak figyelembevételével megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest megbízási díj megfizetésére. Döntésének helytálló indokaival a másodfokú bíróság egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakra mutat rá. [9] Mindenekelőtt rögzíti a másodfokú bíróság, hogy az alperes által hivatkozott Kpkf.40.586/2021/7. számú végzés jelen perben precedens értékű hivatkozásként nem volt elfogadható. A hivatkozott végzésében a Kúria a jelen per tárgyától teljesen eltérő tényállás alapján, más jogkérdésben döntött. Az eldöntendő jogkérdést a hivatkozott perben az jelentette, hogy az elsőfokú bíróság a Kp. 38. §

(1)bekezdésében meghatározott keresetfajták tekintetében a kereseti kérelmet megfelelő eljárásrendben bírálta-e el. E körben állapította meg a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmet annak ellenére tévesen, a Kp. 38. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti megállapítási keresetként bírálta el, hogy a felperes szolgálati panasza nem erre irányult. Jelen ügyben a felperes szolgálati panaszát a beosztásához nem tartozó feladatok ellátása miatti megbízási díjigénye képezte. Ennek alátámasztására jelölt meg olyan tevékenységeket, melyek a kérelmét megalapozzák. Nincs akadálya annak, hogy ugyanazon kérelem keresettel való érvényesítése során a felperes az érveit további hivatkozásokkal vagy bizonyítékokkal alátámassza. Nem teszi az elsőfokú bíróság ítéletét jogszabálysértővé, ha a felperes – az egyébként szolgálati panaszában is egyezően előadott kérelmét – a jogi megalapozottság körében egyéb tevékenységek megjelölésével is Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.075/2024/4. 6 megerősíti. Ezen körben a bíróság érdemi vizsgálatot lefolytathat, és az így megállapított tényállásra jogszerűen alapíthatja döntését. [10] Az alperes az elsőfokú ítéletet jogalapjában vitatta. A Hszt. 71. §

(1)bekezdés

1. c)pontjának megsértésére hivatkozással az alperes azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a felperes megbízási díjra való jogosultságát ezen jogszabályi rendelkezés téves értelmezésével állapította meg. A másodfokú bíróság kiemelten utal arra, hogy a megbízási díjra való jogosultság kapcsán az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes által ellátott feladatok a baleseti helyszínelői beosztásába tartoztak-e vagy sem. [11] Alaptalanul hivatkozott az alperes a fellebbezésében arra, hogy a felperes mindazt a feladatot köteles volt ellátni, amely a járőri, közlekedésrendészeti szakterület tevékenységi körébe tartozik, mert a szervezeti struktúra alapján önmagában valamely beosztáshoz tartozó munkaköri feladatok köre nem határozható meg, azok általános rendőrségi feladatoknak tekintendők. A munkaköri leírás azoknak a feladatoknak a körét jelöli ki, amelyeket a munkavállaló a jogviszonya fennállása alatt általában – külön utasítás nélkül is – végezni jogosult és köteles. A munkakörre vonatkozó előírások azonban csak bizonyos mélységig rögzítik a munkavégzés kereteit. A munkavállaló általános munkavégzési kötelezettségét konkrét tartalommal a munkáltató utasításai töltik meg; ez azonban csak akkor szabályszerű, ha az utasítás a munkakör kereteit nem lépi túl. Amennyiben jogi norma, így a felperes vonatkozásában a 60/2010. ORFK utasítás egyértelműen, kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét, a munkaköri leírás elkészítésekor a munkáltatónak ahhoz kell igazodnia, az abban foglaltak korlátlanul nem bővíthetők. A végzett többletfeladatok ellátásáért a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult (Mfv.II.10.304/2017/15., BH2018. 259., Mfv.I.10.751/2016/4. számú határozatok). [12] A munkáltató esetenként valóban utasíthatja a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére is, ezzel azonban nem sértheti a beosztását és a beosztástól eltérő feladat tartós ellátása következtében a díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával csak az állománytáblában rendszeresített beosztáson belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja köteles ellátni. A munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, jogellenesnek számít az a gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). [13] Az irányadó bírói gyakorlatból az következik, hogy a felperes beosztásához igazodóan kell meghatározni a ténylegesen végzett feladatokat, és az nem fedhet le több másik beosztást. E nélkül teljesen kiüresedne a besorolásra, az illetményre és a megbízásra vonatkozó szabályozás. Az alperes tehát szabadon csak egy adott beosztáson (munkakörön) belül határozhatja meg a felperesi munkaköri feladatokat, a jogszabály által szabályozott besoroláshoz és illetményhez kötve van (a Kúria Mfv.II.10.179/2011/4. számú ítélete). Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.075/2024/4. 7 [14] A másodfokú bíróság nem fogadta el az alperes fellebbezésében a sebességméréssel kapcsolatosan kifejtett jogi álláspontot. A baleseti helyszínelő beosztásához tartozó feladatok meghatározásánál az 60/2010. ORFK utasítás az irányadó, az alperes által hivatkozott 26/2013. és 6/2022. ORFK utasítások kizárólag a közlekedési jogsértést dokumentáló technikai eszközök rendőrségi alkalmazásának szabályait fektetik le, a fellebbezésben hivatkozott rendelkezésekből pedig nem következik, hogy a jogalkotó e feladatellátást a baleseti helyszínelő beosztás részévé kívánta tenni. Mindezek miatt nem állítható, hogy a felperes a sebességmérés teljesítésével a saját beosztásába tartozó tevékenységet végzett. [15] Alaptalanul érvelt az alperes azzal, hogy a felperes a baleseti helyszínelői beosztásán kívüli sebességmérési feladatok teljesítésével a munkakörébe tartozó és többletfeladatnak nem minősülő tevékenységet látott el. A 60/2010. ORFK utasítás kódex jelleggel, kimerítően tartalmazza a helyszínelő feladatait, amelyek között a keresetben megjelölt feladatok nem szerepelnek. Nem annak van jelentősége, hogy felperes munkaköri leírásában rögzítették-e a sebességmérést vagy az állománytáblázat közlekedési járőr beosztásokat nem tartalmazott, hanem annak, hogy az általa ellátott sebességmérési feladatok a baleseti helyszínelői beosztásához nem tartozhattak. Az alperes fellebbezési érvelésével szemben a Járőr Szabályzat 79.
2. a)pontja alapján a közlekedési forgalomellenőrző járőrszolgálatot ellátó rendőr: végrehajtja a közlekedésrendészeti intézkedéseket, különös figyelemmel a közúti forgalomban részt vevő járművek és járművezetők ellenőrzésére, valamint a szabályszegő magatartást tanúsító személyek rendőri intézkedés alá vonására. Abból, hogy a közjogi szervezetszabályozó eszköz nem nevesíti kizárólagosan a sebességmérést, nem vonható le olyan következtetés, hogy az adott munkakör minőségétől, felelősségétől függetlenül olyan rendőri alapfeladatot jelentene, amely kapcsolódik a közlekedésrendészeti szolgálati ág feladatrendszeréhez, és így a helyszínelő (baleseti) munkaköréhez társítható. [16] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által a perbeli időszakban a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett – a feladatkimutatásban tételesen megjelölt – feladatok nem a beosztásához tartoztak. A Kúria korábbi határozataiban (Kf.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) leszögezte, hogy a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, melyből következően a felperest megbízási díj illeti meg, amennyiben rendszeresen nem a beosztásához tartozó feladatkört lát el többletfeladatként, ahogyan ez a perbeli esetben megvalósult. [17] Az alperes fellebbezésében azzal is érvelt, hogy a felperesnek a TIK küldéseket, az átkíséréseket, közlekedési akcióban való részvételi feladatokat, közlekedési videók készítését, és az illetékességi területen kívüli helyszínelést általános rendőrségi feladatként külön megbízási díj nélkül el kellett látnia. Ezen feladatok ellátásával kapcsolatban a per eldöntése szempontjából a releváns kérdést nem az jelentette, hogy a fenti feladatokat a felperesnek el kellett-e látnia, illetve azokat jogszerűen elláthatta-e vagy sem, hanem az, hogy Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.075/2024/4. 8 ezen feladatellátás a beosztása szerinti munkaköréhez tartozott-e. E körben pedig a másodfokú bíróság visszautal a [13] bekezdésben már kifejtettekre. [18] A másodfokú bíróság kiemelten utal arra, hogy a hivatásos állomány tagjának többlettevékenységéért járó megbízási díj jogalapja körében a kiforrott ítélkezési gyakorlat szerint a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a szolgálati beosztáson kívüli tevékenység bír jelentőséggel. Ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott, a hivatásos állomány tagjának a szolgálatteljesítése során a munkaköri leírásban rögzített és a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, illetve a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kell hajtania, a beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátása azonban többletszolgálatnak minősül, amelyért – amennyiben az az adott szolgálati beosztáshoz nem tartozó rendszeresen elvégzett további tevékenység – a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult (Mfv.II.10.304/2017/15., BH

1. 259., Mfv.I.10.751/2016/
2. számú határozatok). A munkáltató utasítási joga az alperesi állásponttal szemben nem korlátlan, ezért csak olyan feladatot határozhat meg egy adott munkakörhöz rendelten, amely annak keretei közé tartozik. Egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós ellátása – nem tekinthető az adott munkakör részének (Kfv.VII.37.193/2020/8., Kf.VII.39.246/2020/4., Kf.VIII.39.804/2021/
3. számú kúriai határozatok). [19] A fenti alapvetésnek megfelelően az előfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes rendszeresen, visszatérően jelentkező, beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. Mindezekre figyelemmel az alperes a jogalap körében tévesen hivatkozott a Hszt.
4. §

(1)bekezdés c) pontjának sérelmére. A megbízási díjra való jogosultság elsőfokú ítéletben történt megállapítása – az alperes álláspontjával szemben – az irányadó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésén és alkalmazásán alapult. [20] Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért a megbízási díjat a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 100 %-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl, figyelembe vette a többletfeladatoknak a napi szolgálati feladatokhoz arányosított, a megbízás időtartamára átlagolt mennyiségét, mértékét. Az alperes a felperes által ellátott tevékenység gyakorisága alapján vitatta a megbízási díj összegszerűségét. A többletmunka (többletkötelezettség, többletfelelősség) ténye is a megbízási díj jogalapja körében értékelendő, hiszen a megbízási díjra való jogosultság pontosan azon az alapon illeti meg a felperest, hogy a beosztásához nem tartozóan eltérő beosztáshoz tartozó feladatot, többletmunkát végez. Az elsőfokú bíróság a mérlegelés során a többletfeladat rendszerességére, annak gyakoriságára alapította a döntését, mellyel kapcsolatban az alperes fellebbezésében ellentétes tényállítást nem tett. Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem tartotta megfelelőnek, fellebbezésében – a mérlegelés jogszerűségéhez – be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (rendszeresség mérlegelése), milyen érvek alapján minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.075/2024/4. 9 hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek az értékelt körülmények figyelembevételével más összegszerűségi eredményre vezettek volna. Az alperes azonban az a jogalap körébe tartozó vitatás mellett külön jogszabálysértést nem jelölt meg a megbízási díj összegszerűsége tekintetében. A másodfokú bíróság ezért megsértett jogszabályi rendelkezés nélkül maradt, amikor az ítélet összegszerűségi indokainak helyességét vizsgálta. Ennek perjogi szempontból való jelentőségét pedig az adja, hogy a másodfokú eljárás során a bíróság eljárásának keretét a fellebbezésben foglaltak – a megsértett jogszabályi rendelkezések – adják. A jogsértés tényének alperes általi kategorikus, általános tartalmú állítása az elsőfokú bíróság ítéletét (mérlegelését) jogszerűtlenné nem tehette (Kf.VII.39.549/2021/4.). Tehát az alperes az összegszerűség körében tévesen hivatkozott a Hszt. 71. §

(5)bekezdésének sérelmére. [21] A fent kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. [22] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §

(3)bekezdése alapján a 35. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, annak mértékét a Pp. 81. §

(2)bekezdéseire, 82. §

(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §

(1)és 3. §

(2),

(5),

(6)bekezdéseire figyelemmel mérsékelt összegben állapította meg, amelynek során a felperes által felszámított költség összegét a pertárgy értékére, az ügy bonyolultságára, a felperes által benyújtott fellebbezési ellenkérelem elkészítésének munka- és időigényére, valamint a tárgyaláson kívüli elbírálásra tekintettel csökkentette. [23] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §

(1)bekezdésében és 46. §

(1)bekezdésében meghatározott mértékű (49.472 forint) fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §

(1)és

(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [24] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó

1. §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,

1. június
2. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.075/2024/
3. 10 dr. Kecskés Zsófia s.k. dr. Szeles Balázs György s.k. dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró