Bf.42/2023/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésének I. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdése szerint minősülő közveszélyokozás bűntette miatt 6 év 6 hónap szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes Pécsi Ítélőtábla III.Bf.42/2023/6/II 2 [4] fogvatartásban, illetve bűnügyi felügyeletben töltött időt. Rendelkezett emellett a bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség súlyosításért, míg a vádlott – védője útján – a büntetés enyhítéséért fellebbezett. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában – az ügyészségi fellebbezést fenntartva – a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás hosszabb tartamban történő meghatározására, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A vádlott jogorvoslati kérelmét nem indokolta. [5] II. [6] A másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(3)bekezdése alapján – figyelemmel az

(5)bekezdésére is – az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag a fellebbezésekkel sérelmezett részét, továbbá – a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint, hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket bírálta felül. Az elsőfokú bíróság az eljárása során a büntetőeljárási szabályokat betartotta, melyre figyelemmel a Be. 607. §

(1)bekezdésében, a Be. 608. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében rögzítettek szerint nem volt helye az ítélet hatályon kívül helyezésének; az ítélet érdemi felülbírálatának tehát nem volt eljárásjogi akadálya. Miután a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság a Be. 591. §

(2)bekezdésének a) pontja értelmében nem vizsgálta az ítélet megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. Az irányadó tényállás alapján a törvényszék helyesen vont következtetést Terhelt1 vádlott büntetőjogi felelősségére. A vádlott cselekményének jogi minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság határozatát e részében (az ítélet [52] pontja) azzal kellett pontosítani, hogy a vádlott kizárólag a saját házát kívánta felgyújtani, melynek során egyenes szándékkal (dolus directus) cselekedett. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanakkor (BH 2012.

1. számú eseti döntés) a halál bekövetkezése tekintetében csupán gondatlanság terheli, annak is a súlyosabb foka (luxuria), hiszen könnyelműen bízott abban, hogy a sértett időben ki tud menekülni az égő ingatlanból. [2] [3] [7] [8] [9] [10] [11] III. [12] Az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményére irányadó büntetési tételt és annak középmértékét helytállóan rögzítette. A joghátrány meghatározásánál irányadó tényezőket maradéktalanul feltárta, azokat azonban nem a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. [13] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.42/2023/6/II [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] 3 Osztotta az ítélőtábla a törvényszék álláspontját abban, hogy a súlyosító körülmények közül a legnagyobb jelentőséget a vádlott italozó életmódjának kellett tulajdonítani; ez vezetett a bűncselekmény elkövetéséhez is. Ennek nyomatékát emeli, hogy többször volt már büntetve, szintén ittas állapotban elkövetett bűncselekmények miatt. Mindezek súlyát azonban a bűncselekmény elkövetése óta megváltozott életmódja, életvitelének kedvező irányba történő fordulása nem tompítja oly mértékben, mely az elsőfokú bíróság ítéletében kiszabott joghátrány alkalmazását lehetővé tenné. A másodfokú bíróság ekként a törvényszék által alkalmazott 6 év 6 hónap szabadságvesztés és 7 év közügyektől eltiltás kiszabását nem tartotta alkalmasnak a Btk.
2. §-ában meghatározott büntetési célok, különösen a generálpreventív hatás eléréséhez. Ezért a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát 8 évre súlyosította. E joghátrány immár megfelel a Btk.
3. §-ában meghatározott büntetési céloknak, az szükséges, de egyben elégséges is azok eléréséhez. Következésképpen az ügyésznek a büntetés súlyosítása érdekében bejelentett jogorvoslati kérelme megalapozott volt, míg a vádlottnak a joghátrány enyhítése érdekében előterjesztett fellebbezése nem vezetett eredményre. Nem értett egyet a másodfokú bíróság a törvényszéknek azzal a rendelkezésével sem, mely szerint a szabadságvesztésbe a
4. december
5. napja és
6. május
7. napja között bűnügyi felügyeletben töltött időt is beszámította. A Btk.
8. §

(1)bekezdése értelmében a kiszabott szabadságvesztésbe, elzárásba, közérdekű munkába és pénzbüntetésbe be kell számítani az előzetes fogvatartás és az olyan bűnügyi felügyelet teljes idejét, amelynek során a bíróság a terhelt számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el. Az eljárás során azonban ilyen tartalmú – ún. ingatlanhoz kötött – kényszerintézkedés alkalmazására a vádlottal szemben nem került sor. A Szekszárdi Járásbíróság

1. december 5-én kihirdetett 13.Bny.378/2022/
2. számú végzésével Terhelt1 terhelt letartóztatását megszüntette és bűnügyi felügyeletét elrendelte, melyben azt írta elő, hogy a terhelt köteles a testvére, egyéb érdekelt2 cím20 szám alatti lakóházában életvitelszerűen tartózkodni (odaköltözni és ott lakni), valamint helységnév helység közigazgatási területét engedély nélkül nem hagyhatja el, munkáját ezen területen belül végezheti. A fenti nyomozási bírói rendelkezés azonban nem tiltotta meg a vádlottnak egy bizonyos ingatlan (lakás, helyiség, intézmény stb.) engedély nélküli elhagyását, csupán azt írta elő, hogy az általa lakott település közigazgatási területét nem hagyhatja el. Ez azonban a Btk.
3. §

(1)bekezdése szerint a szabadságvesztésbe nem számítható be. Ezért az ezzel kapcsolatos elsőbírósági rendelkezést a másodfokú bíróság mellőzte. Az elsőfokú bíróság egyéb – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával, a bűnügyi őrizet és a letartóztatás szabadságvesztésbe történő beszámításával, a bűnjelekkel, valamint a bűnügyi költséggel kapcsolatos – rendelkezései törvényesek voltak. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a Be. 598. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva az elsőfokú bíróság fellebbezésekkel megtámadott ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,

1. június
2. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.42/2023/6/II 4 Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 4.B.38/2023/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.42/2023/
4. számú ítélete folytán – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi június hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke