← Magyarország

Gfv.30232/2023/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Ha a fél az eredetileg benyújtott keresetében (fizetési meghagyás iránti kérelmében) az anyagi jogból eredő követelésének saját döntése szerint nem az egészét érvényesítette, úgy a korábban folyt eljárásban hozott ítélet (fizetési meghagyás) jogereje nem zárja ki az új eljárás megindítását az alperessel szemben a még el nem bírált követelésrészre. Az azonos alapon nyugvó, korábbi perben nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VI.30.232/2023/

  1. A tanács tagjai: Dr. Simonné dr. Gombos Katalin a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia előadó bíró Dr. Döme Attila bíró Dr. Madarász Anna bíró Dr. Tibold Ágnes bíró A felperes: ... A felperes képviselője: KPM Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Petrovics Bálint ügyvéd) Az alperesek: ... I. rendű ... II. rendű A per tárgya: kölcsön megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Törvényszék 3.Pf.21.488/2025/
  2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Hajdúböszörményi Járásbíróság 4.P.20.017/2022/
  3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes jogelődje, az E.... L..... A........ Zrt. mint kölcsönadó és az alperesek mint kölcsönvevők
  4. augusztus 1-én svájci frank alapú kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján a felperes jogelődje 3.486.000 forint kölcsönt folyósított az alperesek részére gépjárművásárlás céljából. A felperes jogelődje – az alperesek fizetési kötelezettségének elmulasztása miatt –
  5. február 13-án a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta. Az alpereseknek a felmondás napján 6.017.066 forint tartozásuk volt. [2] A felperes jogelődjének jogutódja beolvadás folytán
  6. december 31-ei hatállyal az E..... B.... H...... Zrt. lett, amely gazdasági társaság a
  7. március 14-én kelt engedményezési szerződéssel a kölcsönszerződésből eredő és az alperesekkel szemben Kúria VI.Gfv.30.232/2023/3 2 fennálló követelését a felperesre engedményezte. Az engedményezés tényéről szóló értesítést az I. rendű alperes
  8. június 5-én, míg a II. rendű alperes
  9. június 18-án vette át. [3] A felperes az alperesekkel szemben fennálló követeléséből 170.000 forint tőke és kamata iránt
  10. október 20-án közjegyző előtt fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A 14032/Ü/31366/2017/
  11. számú fizetési meghagyás ellentmondás hiányában
  12. november 29-én mindkét alperes tekintetében jogerőre emelkedett. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] A felperes
  13. december 20-án fizetési meghagyás kibocsátása iránt terjesztett elő kérelmet az alperesekkel szemben, amely az alperesek ellentmondása folytán perré alakult. A perben a felperes 5.558.914 forint tőke és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Keresetét arra alapította, hogy az alperesek a felperes jogelődjével megkötött kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Hivatkozott az engedményezés tényére. [5] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az ellenkérelmükben állították: a kölcsönszerződés felmondása nem hatályosult, továbbá hivatkoztak a követelés elévülésére. Vitatták a követelés összegszerűségét, valamint érvénytelenségi kifogást terjesztettek elő arra hivatkozással, hogy az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelen volt. Az első- és másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában rögzítette, hogy az alperesek által előterjesztett érvénytelenségi kifogás elbírálása megelőzi a további hivatkozások elbírálását. Az érvénytelenségi kifogásnak helyt adva pedig azt állapította meg, hogy a felek között létrejött deviza alapú kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó rendelkezései tisztességtelenek, ami a szerződés egészének érvénytelenségét eredményezi. Megállapította, hogy a felperes jogelődjének felmondása az alperesekkel szemben hatályosult. Kifejtette: ha a kölcsönszerződés érvényesnek minősülne, úgy a követelés összegszerűségét a felperes a perben megfelelően bizonyította. Az elsőfokú bíróság az alperesek elévülési kifogását azonban alaposnak találta. Utalt arra, hogy az engedményezésről szóló értesítés – annak tartalmi hiányosságai miatt – nem volt alkalmas az elévülés megszakítására, és így a
  14. március 1-ei esedékessé válás és az igényérvényesítés között eltelt idő alatt az elévülés bekövetkezett. [7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A kölcsönszerződés érvénytelenségét támadó fellebbezéssel szemben hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően,
  15. december 12-én a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 6/
  16. JEH szám alatt Jogegységi határozatot (a továbbiakban: JEH) hozott a „követelésrész érvényesítése esetén az anyagi jogerőhatás érvényesüléséről” címmel. Kiemelte, hogy a JEH egyértelmű iránymutatás adott arra a másodfokú eljárásban elbírálandó jogkérdésre vonatkozóan, hogy az alperesekkel szemben a korábbiakban,
  17. évben a perbeli kölcsönszerződésből eredő követelésrész érvényesítése iránt megindított fizetési meghagyásos eljárás és az abban született jogerős fizetési Kúria VI.Gfv.30.232/2023/3 3 meghagyás kizárja-e a jelen perben a kölcsönszerződés érvényességének vitathatóságát az alperesek oldalán, egyben a kölcsönszerződés érvénytelenségének vizsgálhatóságát és megállapíthatóságát a bíróság oldalán. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság nem sértette meg a felperes fellebbezésében hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket azzal, hogy az alperesek érvénytelenségi kifogásra figyelemmel a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségének kérdéskörét vizsgálta és az alapján a szerződés érvénytelenségét megállapította. [8] Az elévülés kapcsán azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontra helyezkedett. Megítélése szerint az engedményezésről szóló értesítés nem szenvedett az alperesek által állított tartalmi hiányosságokban, így alkalmas volt az elévülés megszakítására. Azonban a Kúria Pfv.V.21.733/2018/
  18. számú ítéletében foglaltakra és a JEH [11] bekezdésében rögzített legfőbb ügyészi véleményre figyelemmel úgy foglalt állást, hogy a
  19. évben az alperesekkel szemben kezdeményezett fizetési meghagyás – mivel a perbeli követelés nem képezte a tárgyát – nem volt alkalmas a jelen perben érvényesített követelés tekintetében az elévülés megszakítására. Hangsúlyozta: az engedményezésről szóló értesítés (
  20. június 5.,
  21. június 18.) és a jelen per alapjául szolgáló fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem
  22. december 20-ai előterjesztése közötti időben pedig az elévülés bekövetkezett. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [9] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelemmel egyező ítélet meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló
  23. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  24. §

(5)bekezdésébe, 360. §
(1)bekezdésébe, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  2. §
(1)bekezdésébe, valamint a fizetési meghagyásos eljárásról szóló
  1. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.)
  2. §
(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.V.22.146/2017/
  1. számú, a Gfv.VII.30.309/2020/
  2. számú és a BH
  4. számú döntéseitől. [10] A felperes eseti döntésekre utalással állította, hogy perindítás esetén az elévülés megszakadása nem korlátozódik arra az összegre, amelynek megfizetésére a keresetet (fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet) benyújtották. Hivatkozott arra, hogy erre figyelemmel az elévülés megszakadt a perben nem érvényesített követelésrész vonatkozásában is, amelyre tekintettel az elévülés nem következett be. . A Kúria több határozatát idézve érvelt azzal, hogy az alperesekkel szemben kibocsátott, ellentmondás folytán jogerőre emelkedett fizetési meghagyás anyagi jogereje kizárja, hogy jelen perben a követelés jogalapját az alperesek vitássá tegyék és az eljárt bíróságok vizsgálják az érvénytelenségi kifogást. [11] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  5. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. Kúria VI.Gfv.30.232/2023/3 4 [13] A Kúria mindenekelőtt rámutat, hogy az általánosan kialakult joggyakorlat szerint – amelyet a Kúria „Az ítéleti bizonyosság elméleti és gyakorlati kérdései” című joggyakorlatelemző csoportjának összefoglaló véleménye is tartalmaz – elévülésre és érvénytelenségre is történő hivatkozás esetén a bíróságnak először abban a kérdésben kell döntenie, hogy a perbeli követelés elévült-e, mivel az elévült követelés bírósági úton nem érvényesíthető, ezért a bíróság a keresetet (adott esetben a szerződés érvénytelenségét) érdemben nem bírálhatja el (Legfelsőbb Bíróság BH
  2. és Kúria a BH
  3. 189.). Ennek előrebocsátása mellett – a felülvizsgálati kérelem kereteit is figyelembe véve – a Kúria kizárólag a jogerős határozatban másodikként vizsgált elévülés kérdésében foglalt állást. [14] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában helyesen utalt arra, hogy a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a
  4. december 12-én kelt, a Magyar Közlönyben
  5. február 15-én közzétett JEH-ban döntött a követelésrész érvényesítése esetén az anyagi jogerőhatás érvényesüléséről. E szerint, ha a fél az anyagi jogból eredő követelésének csak egy részét érvényesíti, az ítélet jogereje nem terjed ki a nem érvényesített követelésrészre. A még nem érvényesített követelésrészre újonnan megindított perben vizsgálhatók a keresettel érvényesített jog érdemben el nem bírált anyagi jogi feltételei. [15] Az anyagi jogi feltételek vizsgálata között szerepel a bírósági úton való érvényesíthetőség kérdése is. E körben kiindulópont, hogy a jogviszonyok két pólusán a jogosult és a kötelezett áll, akiknek a jogai (jogi lehetőségei) és kötelezettségei határozzák meg igényérvényesítési lehetőségeiket. A jogosulti oldalon első lépcsőben ez a tárgyi védettséget, a kötelezetti oldalon a tárgyi kötöttséget jelenti. Ebből következik, de egyben második lépcsőben el is határolható ettől a közvetlen jogérvényesítés lehetősége, az alanyi jog(osultság), a kötelezett oldalán pedig a kötelesség. Miután az ügy ura a jogosult, hatalmasságában áll szabadon dönteni igényei érvényesítésének aktiválásáról (kötelezetti oldalon ez a jogosult döntésétől függő, azaz saját magatartásával nem befolyásolható alávetettséget jelent). Az alanyi jog lényege abban fogalmazható meg, hogy – a fenti mátrixban a második szintre lépve – a jogosult oldalán fennálló tárgyi védettséghez kapcsolódik bizonyos hatalmasság (vagy szabadosság), amely a javára szóló azon parancs vagy tilalom megsértése esetén aktiválódik, amelyre már a tárgyi védettség helyzetében várománya van (Szászy-Schwarz Gusztáv: A jogi helyzetek i.m.
  6. o.). Másként megfogalmazva: az alanyi jog az a jogi helyzet, amelyben valamely magánszemélynek jogilag biztosított várakozása van arra, hogy más magánszemélynek bizonyos magatartására irányuló érdeke a kötelezett rovására (terhére) jogi védelemben fog részesülni [vö. Szladits Károly (szerk.) Magyar magánjog I. kötet Általános rész. Személyi jog. Grill Kiadó, Budapest, 1941.,
  7. o.]. [16] E defintív alapon tehető világossá az alanyi jog és tárgyi jog védelmi szintje közti különbség: nincs alanyi védettség, ha a jogosult tárgyi védettsége megsértése esetén a teljesítés kikényszerítésére jogi parancs nem áll rendelkezésére. Nem minden alanyi jog részesül ugyanis közvetlen bírói (vagy állami) jogvédelemben, mivel egyes követelésektől a törvény az állami úton történő kikényszeríthetőség lehetőségét megtagadja. Az igény nélküli helyzetek több esetkörét különböztetjük meg. Idetartozik például a naturalis obligatio és az elévülés is. [17] Az idő múlása olyan jogi tény, amely miatt beálló elévülés a fennálló alanyi jogot nem szünteti meg – azaz az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti, az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet –, de annak állami kényszereszközökkel való érvényesítése nem lehetséges. Ezáltal az a jogosultra van bízva, hogy azt érvényesíti-e, amennyiben a magatartást a kötelezett nem teljesíti, és így válik a puszta érdekvédelem az érdekelt jogává. Az alanyi jogok egyik védelmi eszköze a bírói védelem, az alanyi jog pedig Kúria VI.Gfv.30.232/2023/3 5 abban az alakjában, melyben a bírói marasztalásra szolgálhat: igény. Vagyis az alanyi jog megsértett állapotban válik érvényesíthetővé. Az igény nem külön alanyi jog, hanem az alanyi jognak csupán egyik létszakasza: az az állapota, amikor a jog kényszer igénybevételével is érvényesíthetővé válik [Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Dialóg Campus, Budapest-Pécs.
  9. o.]. [18] A polgári jogi igények érvényesítése – önkéntes teljesítés hiányában – bírósági útra tartozik. A bírói út igénybevétele a fentiek szerint azonban nemcsak lehetőség, hanem lényegében a jogvédelem legfontosabb eszköze igénybevételére irányuló kényszert is takar, tekintettel arra, hogy az állam főszabályként csak jogerős bírói ítélethez társít tényleges végrehajthatóságot, kikényszeríthetőséget. A JEH az érvényesített igény tekintetében a Teilklage-elvet fogadta el, ami az alanyi jog és abból eredő igény darabolásának felel meg. Ennek a jogfelfogásnak az a következménye, és ezzel összhangban fogalmazza meg a JEH is az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmét úgy, hogy az anyagi jogerőhatás is csak a bírói úton érvényesített (rész)követeléshez kapcsolódik, azaz az anyagi jogerőhatás csak erre az igényre korlátozódik. Az alanyi jog érvényesített igény nélküli része – amely a JEH jogfelfogásának következtében dogmatikailag az igény nélküli helyzetekbe tartozó részbe sorolható csak – önállóan érvényesíthető a későbbiekben, így abban a kérdésben is önállóként szükséges megítélni a fennmaradó (rész)követelést, hogy ahhoz társul-e a közvetlen bírói (állami) jogvédelem lehetősége. Ez azt jelenti, hogy ha a jogosult úgy határoz, hogy igényének csak egy részét érvényesíti a perben (fizetési meghagyásos eljárásban), a megindított eljárásnak és az abban hozott jogerős határozatnak nincs és a Teilklage-elv miatt nem is lehet kihatása a perben nem érvényesített követelés elévülésére. [19] A JEH megfelelő értelmezése szerint ugyanis az anyagi jogerő magához az ítélethez, a kereseti kérelemről hozott döntéshez, a követelés elbírálásához – annak összegszerűségéhez –, és nem önmagában az alanyi jog elbírálásához kapcsolódik. A JEH által elfogadott értelmezés szerint az érvényesített jogot és a jogerő tárgyi terjedelmét a fél kérelmére megítélt szolgáltatás határozza meg [35]. Erre figyelemmel az ítélet jogereje is csak a fél által kért jogvédelem tárgyára, az érvényesített jogra és az annak alapjául megjelölt tényekre terjedhet ki, és az anyagi jogerő hatása is kizárólag ennek elbírálásához fűződik. Ennek megfelelően, ha a fél az eredetileg benyújtott keresetében (fizetési meghagyás iránti kérelem) az anyagi jogból eredő követelésének saját döntése szerint nem az egészét érvényesítette, úgy a korábban folyt eljárásban hozott ítélet (fizetési meghagyás) jogereje nem zárja ki az új eljárás megindítását az alperessel szemben a még el nem bírált követelésrészre, ugyanakkor jogerős marasztaló ítélet (fizetési meghagyás) alapján már helye van egy későbbi perben a jogerő kifogásának de csak abban a terjedelemben, amelyben a két igény tartalma azonos [vö.:Szladits Károly: Magánjogi helyzetek. (In: Magyar Magánjog. Általános rész. Személyek joga. I. kötet. Grill Kiadó Budapest
  11. o.]. [20] A fentiekből az is következik, hogy részkövetelés érvényesítése esetén az elévülés megszakadása nem következik be ezzel a perindítással a perben nem érvényesített követelésrész tekintetében. Az ettől eltérő jogi álláspont ugyanis ellentétes lenne a JEH-ban kimondott azon elvi megállapítással, amely szerint az anyagi jogerő terjedelme minden esetben a követelés összegszerű elbírálásához igazodik. Így megállapítható, hogy a kereset (fizetési meghagyás iránti kérelem) előterjesztése a nem érvényesített követelésrész tekintetében az elévülést megszakító joghatás kiváltására nem alkalmas. A Kúria utal arra is, hogy a jogerős ítéletben felhívott Pfv.V.21.733/2018/
  12. számú, BHGY-ban közzétett határozat mellett ugyanerre az álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság is a Pfv.E.20.206/2006/
  13. és Pfv.E.20.206/2006/
  14. számú határozataiban. [21] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
  15. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.)
  16. §
(1)bekezdése alapján a JEH a bíróságokra a Magyar Közlönyben Kúria VI.Gfv.30.232/2023/3 6 történő közzététel időpontjától, vagyis
  1. február 15-től kötelező. Miután a JEH [53] bekezdése rögzíti, hogy a Kúria JEH-ben kifejtettektől eltérő tartalmú határozatai a továbbiakban nem hivatkozhatóak kötelező erejűként, így nem tartható fenn és precedensképes határozatként nem hivatkozható az a korábbi, JEH meghozatala előtti bírói gyakorlat, amely a JEH jogértelmezésével ellentétesen foglalt állást a perbeli igényérvényesítés elévülésre való kihatásáról (pl.: Pfv.V.22.146/2017/8, Pfv.IV.21.510/2021/8.). [22] Mindezekre tekintettel a felperes által állított régi Ptk.
  2. §
(1)bekezdése nem sérült, adott esetben a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes követelése elévült. [23] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [24] Mivel az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő, ismert költségük nem merült fel, ezért arról nem kellett dönteni. [25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése és a 391. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [26] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [27] Pp. 360. §
(1)bekezdés, régi Ptk. 327. §
(1)bekezdés, 6/2022 JEH, Kúria Pfv.V.21.733/2018/
  1. A döntés elvi tartalma [28] Ha a fél az eredetileg benyújtott keresetében (fizetési meghagyás iránti kérelmében) az anyagi jogból eredő követelésének saját döntése szerint nem az egészét érvényesítette, úgy a korábban folyt eljárásban hozott ítélet (fizetési meghagyás) jogereje nem zárja ki az új eljárás megindítását az alperessel szemben a még el nem bírált követelésrészre. [29] Az azonos alapon nyugvó, korábbi perben nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg. Budapest,
  2. szeptember
  3. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró, Dr. Madarász Anna s.k. bíró, Dr. Tibold Ágnes s.k. bíró Kúria VI.Gfv.30.232/2023/3 7 A kiadmány hiteléül: S.K. bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.