Kf.700409/2024/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(5)bekezdése szerinti megbízási díjra jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.409/2024/

1. A felperes: felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe, eljáró kamarai jogtanácsos: dr. Gábor) Vármegyei1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes képviselője: Az alperes: Tordai Az alperes képviselője: dr. Székely György kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Győri Törvényszék 5.K.700.185/2024/
3. számú ítélete Í T É L E T: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.409/2024/
4. 2 [1] A felperes a
5. február
6. napjától
7. augusztus
8. napjáig terjedő időszakban az alperes hivatásos állományú tagjaként a helység1 Rendőrkapitányságon körzeti megbízotti beosztásban teljesített szolgálatot. Beosztásához nem tartozóan rendszeresen ellátott a körzeti megbízotti működési körzetén kívül járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki és egyéb szolgálati feladatokat, melyekért külön díjazásban nem részesült. Az erre vonatkozóan előterjesztett szolgálati panaszát az alperes vezetője a határozatszám1 számú határozatával elutasította. A felperes keresete, az alperes védirata [2] A felperes keresetében a szolgálati panasszal érintett időszakra – 15 többletfeladat-ellátással érintett hónapra – bruttó 434.813 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A megbízási díj mértékét a rendvédelmi illetékalap 75 %-ban határozta meg. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
9. évi. XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
10. §

(1)bekezdés c) pontját és

(5)bekezdését jelölte meg. [3] Az alperes védiratában – vitatva a követelés jogalapját – elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díjnak a rendvédelmi illetményalap 50%-os mértékében történő megállapítását kérte. A mintaper [4] Az elsőfokú bíróság előtt több, mint tíz olyan per indult, amelyek jogi és ténybeli alapja jelen perrel azonos volt, ezért azok egyikét (5.K.701.208/2022.) mintaperként bírálta el, amelyre figyelemmel az eljárását a mintaper elbírálásáig felfüggesztette. A bíróság a mintaperben hozott 5.K.701.208/2022/10. számú ítéletében a keresetet alaposnak találta, annak jogalapját érintően indokolásában megállapította, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó, az állománytábla szerinti más munkakörbe sorolt feladatok ellátásáért a Hszt. 71. §

(1)bekezdésének c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.700.436/2023/

1. számú ítéletével a mintaperben hozott elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítélete [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 434.835 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Ítéletének jogalapját a mintaper eredményét alapul véve – a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
2. (XII. 9) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB szabályzat) 21.,
3. és
4. pontjaira figyelemmel – a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.409/2024/
5. 3 Hszt.
6. §

(1)bekezdés c) pontját és

(5)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet 35. §

(6)bekezdését, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/2015. BM rendelet) 10. §

(2)bekezdését felhívva bírálta el. Rögzítette, hogy a felperes nem vitatottan ellátta a munkáltató utasítására az általa csatolt kimutatásban feltüntetett, a felperes beosztásához nem tartozó feladatokat. Az irányadó bírói gyakorlatra hivatkozva rámutatott, a munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását, és a díjazásra való jogosultságát. Megállapította, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó feladatok ellátásáért a Hszt. 71. §

(1)bekezdésének c) pontja alapján megbízási díjra jogosult, továbbá utalt a Kúria Kf.VII.45.156/2021/

1. számú ítéletére, mely szerint a körzeti megbízott a különleges jogrend időszakára is jogosult megbízási díjra. A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemmel egyezően, a rendvédelmi illetményalap 75%-ban határozta meg, mivel annak mértéke nem tekinthető eltúlzottnak, figyelemmel arra, hogy a felperes körzeti megbízotti feladatai jelentős időre háttérbe szorultak és az általa ellátott többletfeladatok nagyobb megterhelést jelentettek számára és szélesebb szaktudást igényeltek. Azzal összefüggésben, hogy a felperes által megjelölt egyes hónapokban csupán 1-2 alkalommal látott el többletfeladatot, rámutatott, mivel más hónapokban jelentős mennyiségű többletfeladatot látott el, így átlagosan havonta több alkalommal, a rendszeresség fogalmát kimerítve végzett ilyen feladatokat a felperes. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj mértékének 289.875 forintra történő mérséklését kérte. Jogszabálysértésként a Hszt.
2. §

(1)bekezdés c) pontját és

(5)bekezdését, a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet Magyarország egész területére történő elrendeléséről, valamint a válsághelyzet elrendelésével, fennállásával és megszüntetésével összefüggő szabályokról szóló 41/2016. (III. 9.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Korm. rendelet), a 33/2015. BM rendelet 10. §

(2)bekezdését, továbbá a KMB szabályzat, valamint a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/

1. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőrszabályzat) egyes rendelkezéseit jelölte meg. Fellebbezésében elsősorban a megbízási díjra való jogosultság jogalapját vitatta, kiemelve, hogy a körzeti megbízott a szolgálatteljesítési idejének legalább 70 %-ában közterületi tevékenység ellátására köteles, továbbá a körzeti megbízotti és a járőr beosztás feladatai nem különböznek számottevően, ebből következően a felperes járőri feladatokat az alaptevékenységének részeként, és nem a beosztásához nem tartozó többletfeladatként végezte. A felperes munkaköri leírásában foglaltak szerint munkavégzésének helye a rendőrkapitányság területe. Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a felperes által ellátott feladatokat a beosztásához nem tartozó többletfeladatnak, mivel azokat nem körzeti megbízotti beosztása mellett, hanem e munkaköre helyett, továbbá nem rendszeresen, hanem eseti jelleggel látta el; az elsőfokú bíróság ezzel megsértette a Hszt.
2. §

(1)bekezdés c) pontját,

(5)bekezdését és preambulumát. Vitatta az elsőfokú bíróság különleges jogrenddel kapcsolatos álláspontját is. A felperes által ellátott járőrfeladatok nem jelentettek valódi többletmunkát a beosztások Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.409/2024/

1. 4 átfedéseire tekintettel, valamint a körzeti megbízott a járőrnél magasabb besorolású beosztás. A felperes egyes feladatai ellátása során jogszerűen került elvonásra a működési körzetéből a KMB Szabályzat
2. pontja alapján; munkavégzésének helye a munkaköri leírása alapján egyébként is az alperes illetékességi területe. A Hszt. preambulumára és a hivatásos szolgálati jogviszony különleges jellegére utalással előadta, hogy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet során felmerült, a rendőrség teljes személyi állományát érintő és az általános működési rendtől eltérő feladatok ellátása nem eredményezheti megbízási díj megállapítását, mivel azok ellátása a rendőrség hivatásos állományának szolgálati kötelezettsége. Hivatkozva a 33/
3. BM rendelet
4. §

(2)bekezdésére és a Hszt. 71. §

(5)bekezdésére sérelmezte a megbízási díj mértékét is, mivel a felperes által elvégzett többletfeladatok a beosztásánál alacsonyabb besorolású beosztáshoz tartoztak, melyek aránytalan sérelem nélkül történő ellátására szakmai és emberi felkészültsége alkalmassá tette a felperest, ezért a megbízási díj elsőfokú ítéletben alkalmazott mértéke indokolatlan, így a rendvédelmi illetményalap 50%ának megfelelő megbízási díj fogadható el. A felperes havonta átlagosan 4,6 alkalommal, szolgálatainak csak 30%-ában látott el működési körzetén kívüli feladatokat. Hivatkozott a Kúria Kfv.37.732/2020/

1. számú döntésére is, melyre tekintettel a felperes eseti jellegű – egyes hónapokban mindössze 1-2 esetben megvalósult – feladatellátása 75%-os mértékű megbízási díjat nem alapoz meg, az illetményalap 50%-ának megfelelő mérték fogadható el. [7] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a megbízási díjra való jogosultság alapja a járőrszolgálat és a körzeti megbízotti munkakör rendszeres, párhuzamosan megvalósult ellátása. A megbízási díj mértékével kapcsolatban előadottakat az alperes ténybeli érvekkel, jogszabálysértés megjelölésével nem támasztotta alá. A Kúria Kfv.VII.45.156/2021/
2. számú ítéletében a különleges jogrendre való hivatkozás kapcsán e jogkérdésben már állást foglalt; akként, hogy eszerint a különleges időszakra is jogosult a felperes megbízási díjra. Az alperes a járőri jellegű felperesi feladatellátást elismerte. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [8] A fellebbezés nem alapos. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
3. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
4. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. E korlátokkal kapcsolatban rögzíti, hogy a Kp. 99. §

(1)bekezdése, 100. §

(2)bekezdés b) pontja és 104. §

(1)bekezdése alapján a közigazgatási bírósági eljárásban a fellebbezési kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén a másodfokú bíróság nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.409/2024/4. 5 megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit (Kf.VII.39.673/2020/7.). A pontos jogszabályhely megjelölése, ekként a felülbírálat kereteinek meghatározása a fellebbező fél kötelezettsége. A Kp. 2. §

(2)bekezdésében foglalt tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárás követelményéből sem vezethető le a bíróság olyan kötelezettsége, hogy a támadott határozat jogszerűségéről pusztán a fellebbezésben előadott indokok alapján, a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely fél által történő megjelölése hiányában döntsön (Kpkf.X.38.049/2019/2.). Nem a bíróság feladata annak kitalálása, hogy a fellebbező fél mit sérelmez, mit kíván megfellebbezni és milyen okból (Kpkf.VI.39.905/2021/2.). [10] Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítéletet a megbízási díj jogalapja, és összegszerűsége tekintetében is támadta. A Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja és

(5)bekezdése, a Korm. rendelet, továbbá a 33/2015. BM rendelet 10. §

(2)bekezdése megsértésére hivatkozással azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság ezen jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével állapította meg a felperes megbízási díjra való jogosultságát. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy az ORFK utasítás szolgálati viszonyra vonatkozó szabály [Hszt.

1. §
2. pont], de nem jogszabály, így a KMB Szabályzat és a Járőrszabályzat egyes rendelkezéseinek (vagy egészének) helytelen értelmezésére történő hivatkozás önmagában fellebbezésre nem ad alapot [Kp.
3. §

(1)bekezdés]. A másodfokú bíróság a felülbírálat során arra a jogi álláspontra jutott, hogy az elsőfokú ítélet az irányadó fenti jogszabályi rendelkezéseknek megfelel, az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival egyetértett, a fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki: [11] A jogalap vitatása körében a másodfokú bíróság rámutat, hogy az elsőfokú bíróság eljárását az 5.K.701.208/

1. számú mintaper eredménye szerint folytatta le, mivel az előtte fekvő ügy e mintapertől az 5.K.700.940/2023/
2. számú eljárást felfüggesztő végzés fellebbezés hiányában történő jogerőre emelkedésére tekintettel, a felek által sem vitatottan sem jogi, sem ténybeli szempontból nem különbözött. A perben elbírálandó jogkérdés tárgyában a Fővárosi Ítélőtábla a mintaperben hozott ítélet felülbírálata során a 4.Kf.700.436/2023/
3. számú ítéletében kimondta, hogy „amennyiben a hivatásos állomány tagja a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat saját beosztása alóli mentesítés nélkül, többletfeladatként látja el, a Hszt.
4. §

(5)bekezdése szerinti megbízási díjra jogosult”. [12] Tekintve, hogy az elsőfokú bíróság ítélete mintaper eredményén nyugszik a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a mintaper keretében hozott ítéletének mennyiben van kötőereje a fellebbezési eljárásban. A Kp. a mintaperben hozott ítélet kötőerejéről kifejezetten nem rendelkezik. A Kp. 33. §

(2)bekezdésében szereplő rendelkezés szerint amennyiben a mintaperhez képest tény- és jogbeli azonosság van a mintaper után elbírálásra kerülő jogvitánál, a közigazgatási bíróság azt a mintaper eredménye szerint tárgyaláson kívül bírálhatja el. A Kúria a mintaperben hozott – felülvizsgálattal nem támadott – határozattól való eltérésről szóló 7/

1. JEH (Jpe.IV.60.056/2023/
2. számú) határozatában rámutatott, hogy „a jogorvoslat lehetősége a Kp. szerint meghatározott körben megilleti a peres eljárás résztvevőit, a mintaperben hozott ítélet elleni felülvizsgálat elmaradása nem hat ki a mintaperben hozott ítélet alapján hozott további döntésekre. Az ítélt Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.409/2024/
3. 6 dolog (res judicata) elve nem érvényesülhet egy másik, akár más személyek között folyamatban lévő ügyben. A mintaperrel elérni kívánt hatékonysági, pergazdaságossági szempontok és a perkoncentráció elve az alkotmányos alapjogot nem írja felül, erre figyelemmel a jogorvoslat nem üresedhet ki”. A Kúria ezen jogegységi határozatában – jelen ügytől eltérően – a jogorvoslattal nem támadott mintaperben, alsóbb bírósági szinten hozott ítélet jogorvoslati (felülvizsgálati) eljárásban érvényesülő kötőerejére vonatkozó szabályokat értelmezi. A másodfokú bíróság – az alább kifejtettek szerint – a jelen másodfokú eljárásban is irányadónak tartotta azt a perjogi értelmezést, hogy a fellebbező fél jogorvoslati joga nem partalan. A fellebbezésben ezért a [9] bekezdésben foglaltakat szem előtt tartva külön ki kell térni arra, hogy a mintaperben hozott jogerős ítélettől való eltérést mi indokolja, az miben nyilvánul meg, különös tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az első-és másodfokú ítéleteket a rendelkezésére bocsátotta. [13] A másodfokú bíróság a fent írtakra tekintettel a fellebbezési eljárásra – e körben a megbízási díj jogalapjára – vonatkozóan hangsúlyozza, hogy a mintaperben hozott, a Kúria előtt felülvizsgálati kérelemmel nem támadott jogerős döntést a mintapertől jogi és ténybeli szempontból nem különböző jelen közigazgatási perben magára nézve irányadónak tartotta. Ennek oka, hogy a fellebbező alperes a perbeli első- és másodfokú eljárásban nem vitatta jelen ügy mintaperhez való ténybeli és jogi azonosságát, nem tett előadást arra vonatkozóan, hogy a mintapertől eltérés mutatkozik, melyre figyelemmel a ténybeli és jogi azonosság fennállónak minősül. Az alperes fellebbezésében – a jogalap körében – nem kifogásolt olyan tényállási kérdést sem, melyet az elsőfokú bíróság a mintaperben foglaltaktól eltérően, tévesen értékelt avagy a mintaperben vizsgált jogkérdéstől eltérően és megalapozatlanul, hibásan vett figyelembe; e körben tanúsított jogsértésre sem hivatkozott. Mindezek következményeként az ítélőtábla a megbízási díj jogalapját érintő mintaperben rögzített és a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletben is levezetett jogértelmezést – az abban foglaltak megismétlése nélkül – a jelen perre is irányadónak tekintette. Ebből eredően a másodfokú bíróság – a konkrét tények szintjén – nem látott lehetőséget arra, hogy az alperes megbízási díj jogalapját érintő vitatását ebben a körben értékelhesse, az állított jogszabálysértést, a Hszt.
4. §

(1)bekezdés c) pontja és

(5)bekezdése megsértését érdemben vizsgálhassa. [14] A perrel érintett időszak

1. augusztusi hónapja kapcsán rámutat a másodfokú bíróság, hogy a KMB szabályzat
2. augusztus
3. napjától hatályos rendelkezései alapot teremtettek a felperes munkakörének a járőri munkakörrel történő bővítésére, azaz minden körzeti megbízott egyben járőr, de nem minden járőr körzeti megbízott. Az Országos Rendőrfőkapitányság (a továbbiakban: ORFK), mint központi államigazgatási szerv [a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló
4. évi XLIII. törvény
5. §

(2)bekezdésének d) pont] vezetője a jogalkotásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
2. §

(4)bekezdés c) pontjában szabályozott jogkörénél fogva normatív utasításban szabályozhatja a vezetése, irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét, így - a felperes által felhívott Rtv. 6. §

(1)bekezdés

1. b)pontja szerint is normatív utasításban határozhatja meg a körzeti megbízottak feladatellátását, tevékenységi körét, azaz egyes munkaköri feladatait. A KMB szabályzat 2022. augusztus 11. napjáig hatályos rendelkezései a 30/2015. BM rendelet 2. mellékletével konform módon értelmezhetően rögzítették, hogy a körzeti megbízott mely sajátos körülmények mellett láthat el és milyen illetékességi területen járőri, járőrszolgálati feladatokat, azaz nem tekintette a munkakör részének egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását, Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.409/2024/4. 7 csak részfeladatok ellátásáról rendelkezett. Ezzel szemben az ORFK vezetője a KMB szabályzat 2022. augusztus 12. napjától hatályos módosításával, annak 2. pont b)-
2. c)alpontjai és 44. pontja értelmében – a 25. pontban tett kivétellel –, arra utasította az alárendelt szerveket, hogy a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén tekintsék a körzeti megbízotti munkakör részének a Járőrszolgálati szabályzat szerinti feladatok ellátását, tehát a járőri, járőrszolgálati feladatok majdnem teljes körének elvégzését. E vonatkozásban a két beosztás munkaköri feladatai között minimális disztinkciót a KMB szabályzat 2. pont
3. a)alpontja és 25. pontja szerinti feladatok jelentenének. Ennél fogva a munkáltató a 30/2015. BM rendelet 1. §
4. a)pontja és 2. melléklet 3. pontjába ütközően a körzeti megbízotti beosztás részének tekinti a járőri beosztás feladatainak ellátását. A Jat. 23. §-a szerinti közjogi szervezetszabályozó eszköz a Jat. 24. §

(1)bekezdése alapján jogszabállyal, így a 30/2015. BM rendelettel [Alaptörvény T) cikk

(2)bekezdés] nem állhat ellentétben. Amennyiben a bíróság a KMB szabályzatnak olyan értelmezést tulajdonítana, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, úgy sérülnének a 30/2015. BM rendelet szolgálati beosztásra vonatkozó szabályai, ezzel együtt a Hszt.-nek a besorolásra (114-119. §), valamint az illetmény meghatározására (154-162. §) kialakított kógens rendelkezései, melyek a szolgálati beosztáshoz kötöttek. Ezzel teljesen kiüresedne a körzeti megbízotti beosztás tényleges és lényeges tartalma, amely elsősorban a KMB szabályzat 2. pont

1. a)alpontja szerinti területen az ott meghatározott feladatok ellátása. A KMB szabályzat módosítása tulajdonképpen azonosíthatatlanná tette a körzeti megbízott beosztásához esetlegesen hozzátartozó, korábban megbízási díj megfizetése nélkül teljesítendő járőri, járőrszolgálati részfeladatokat is; egyben a 15. pontban egyértelművé tette, hogy a járőri többletfeladatok ellátásának vizsgálatában a körzeti megbízotti csoport körzetnek semmiféle szerepe nincs, a csoportkörzet funkciója csak a 2. pont
2. a)pont szerinti feladatok tekintetében értelmezhető. Mindennek tükrében – a Hszt. és a 30/2015. BM rendelet szabályozásának sérelme nélkül – nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. [15] A megbízási díj összegszerűsége körében az alperes az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadta. E körben a másodfokú bíróság az alperes által felhívott anyagi jogi rendelkezésekre – a Hszt. 71. §

(5)bekezdésére, továbbá a 33/

1. BM rendelet
2. §

(2)bekezdésére – tekintettel azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította-e meg a megbízási díj összegét. Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért azt a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl, mérlegelése okszerű. Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem tartotta megfelelőnek, fellebbezésében a megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése mellett be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (az összegszerűségi meghatározás), milyen konkrét érvek és igazolt tények alapján minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek – az értékelt körülmények figyelembevételével – más összegszerűségi eredményre vezettek volna. Az alperes által a fellebbezésében felhívott Kfv.VII.37.732/2020/5. számú ítélet nem ügyazonos, mivel annak tényállása a jelen ügy tényeinél nagyságrendileg kisebb mértékű, és eltérő jellegű többletfeladat-ellátást állapított meg, és az okszerű bírói Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.409/2024/4. 8 mérlegeléssel megállapított, a rendvédelmi illetményalap 50%-ának megfelelő mértékű megbízási díj ezen a csekélyebb többletfeladat-ellátáson alapult. Ehhez képest az alperes fellebbezésében említett, a felperes szolgálatainak átlagosan 30%-ában, havonta átlagban 4,6 alkalommal ellátott többletfeladatok mennyisége számottevően magasabb. [16] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [17] A felperes a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §

(5)bekezdése alapján 15.000 forint perköltséget számított fel. A másodfokú bíróság a Kp. 99. §

(3)bekezdése értelmében a 35. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét – az összegszerűen megjelölt perköltséggel szemben – a Pp. 81. §

(1)-

(2)bekezdéseire, 82. §

(3)bekezdésére, valamint az IM rendelet 4. §

(1)bekezdésére, továbbá 3. §

(2)és

(5)bekezdéseire figyelemmel állapította meg, mivel az IM rendelet 3. §

(6)bekezdésében foglaltak szerint az elvégzett kamarai jogtanácsosi tevékenységgel, az elvégzett munkával és az ügy bonyolultságával a felszámított összeg arányban áll. [18] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §

(1)bekezdésében és 46. §

(1)bekezdésében meghatározott mértékű 34.787 forint fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §

(1)és

(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [19] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó

1. §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [20] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,

1. április
2. dr. Szőke Mária s.k. s.k. dr. Bíró Péter s.k. dr. Bendli Attila József Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.409/2024/
3. a tanács elnöke 9 előadó bíró bíró