Bf.243/2023/11 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(8)bekezdés II. fordulat], amiért őt 5 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, amelyből a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság a sértett jogutódjai által bejelentett polgári jogi igényt a törvény egyéb útjára Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.243/2023/11./ibf. 2 utasította. Rendelkezett a törvényszék az eljárás során lefoglalt tárgyakról és kötelezte a vádlott1 I. r. vádlottat a reá eső bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú bíróság vádlott2 II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a) pont], amiért őt 1 év 6 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a vádlott a büntetése kétharmad részének kitöltése után bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. [3] A törvényszék ítélete vádlott2 II. r. vádlott vonatkozásában a kihirdetése napján jogerőre emelkedett. [4] A Fővárosi Törvényszék ítélete ellen az ügyész vádlott1 I. r. vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést, míg vádlott1 I. r. vádlott a büntetés enyhítéséért, védője pedig a tényállás téves megállapítása miatt, eltérő jogi minősítés megállapításáért és enyhébb büntetés kiszabása érdekében terjesztett elő jogorvoslati nyilatkozatot. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.539/2023/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy a védői fellebbezés tartalmára figyelemmel – a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdéseiben írtaknak megfelelően – a felülbírálat teljeskörű. Rámutatott, hogy álláspontja szerint a törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bűnügyben releváns bizonyítékokat megvizsgálta, azokat egyenként és összességükben is értékelte és ezek alapján állapította meg a történeti tényállást vádlott1 I. r. vádlott tagadásával szemben. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, így felülbírálatra alkalmas. A törvényszék indokolási kötelezettségének is eleget tett és az általa helyesen rögzített tényállás alapján okszerű következtetést vont a vádlott bűnösségére. A büntetés kiszabása körében azonban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a középmértéknek megfelelő tartamú büntetést szabott ki vádlott1 I. r. vádlottal szemben, mert ez a tartam nem tükrözi az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen feltárt súlyosító körülményeket. A fellebbviteli főügyészség átirata e körben kiemelte, hogy az I. r. vádlott a bűncselekményt az éjszakai órákban, útonálló jelleggel valósította meg és szintén nem értékelte megfelelő nyomatékkal a vádlott büntetett előéletét és ezzel összefüggésben azt a körülményt, hogy a személyében rejlő társadalomra veszélyesség az átlagosnál magasabb fokú. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét akként változtassa meg, hogy vádlott1 I. r. vádlott szabadságvesztésének tartamát súlyosítsa, egyebekben hagyja helyben az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát. [6] vádlott1 I. r. vádlott a másodfokú eljárásra új védőt hatalmazott meg, aki fellebbezésének írásbeli indokolásában a jogorvoslati nyilatkozatok tartalmát megváltoztatva immár kizárólag a kiszabott büntetés enyhítése érdekében tartotta fenn a fellebbezésüket. A védő a büntetés enyhítését célzó fellebbezésében rámutatott, hogy noha az elsőfokú bíróság teljeskörűen számba vette a vádlott javára értékelendő enyhítő körülményeket, de a büntetés kiszabása során ezt nem juttatta érvényre és indokolatlanul hosszú tartamú szabadságvesztést szabott ki vádlott1nal szemben. Kiemelte, hogy a törvényszék megállapította ugyan, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.243/2023/11./ibf. 3 vádlottat az eredmény tekintetében a gondatlanság enyhébb foka (negligentia, hanyag gondatlanság) terheli, azonban ez a tény a büntetés kiszabása során nem tükröződött az ítéletben. Aláhúzta azt is, hogy a vádlott vitathatatlanul bódult állapotban volt a cselekmény elkövetésekor az általa korábban fogyasztott tudatmódosító szerektől, azonban arra is felhívta a másodfokú bíróság figyelmét, hogy ezzel kapcsolatban kábítószer-függőséget megelőző, felvilágosító kezelésen (elterelésen) vett részt, ami miatt a másik büntetőeljárást megszüntették. vádlott1 felmérte tettének következményeit, változtatott a korábbi életvitelén, amit az is igazol, hogy újabb büntetőeljárás azóta sem indult ellene. A terhelt büntetett előéletével kapcsolatban annak a jogi álláspontjának adott hangot, hogy az a büntetés kiszabása során csak kisebb nyomatékkal vehető figyelembe, tekintettel arra, hogy vádlott1t egy, a 2011. évben elkövetett, bűncselekmény miatt vonták felelősségre csaknem tíz évvel ezelőtt. A leírtak alapján a védő az elsőfokú bíróság ítéletében kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését kérte a másodfokú bíróságtól. [7] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezéseket nyilvános ülésen bírálta el a Be. 599. §

(1)bekezdésében írtakra figyelemmel. [8] A másodfokú bíróság nyilvános ülésén vádlott1 I. r. vádlott személyi körülményeit illetően rögzítette, hogy a vádlott alkalmi munkákból él, amelyekből havonta mintegy 150180.000 forint jövedelemre tesz szert. Két nagykorú gyermeke még tanul, közös háztartásban élnek, eltartásukról gondoskodik. A vádlottnak 300.000 forintos bankhitel tartozása van. [9] A vádlott a felszólalásában hangsúlyozta, hogy a kábítószer és alkoholfogyasztással felhagyott, cselekményét nagyon megbánta és a nyilvános ülésen jelenlévő sértett hozzátartozóitól ez alkalommal is bocsánatot kért. [10] A védő a perbeszédében újfent a vádlott javára nagyobb nyomatékkal értékelendő enyhítő körülményeket hangsúlyozta és továbbra is a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését kérte a másodfokú bíróságtól. [11] vádlott1 I. r. vádlott az utolsó szó jogán ismételten mély megbánásának adott hangot a történtek és ezzel összefüggésben a sértett halála miatt és a hozzátartozóktól újra bocsánatot kért. [12] Az ellentétes irányú fellebbezések közül a Fővárosi Ítélőtábla kizárólag az ügyészség súlyosítást célzó fellebbezését találta alaposnak. [13] Az időközben megváltozott védői fellebbezés tartalmára tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felülbírálat terjedelme korlátozott a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján. E jogszabályi rendelkezés kimondja, ha a fellebbezést kizárólag az 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett fellebbezését, illetve részét bírálja felül. A módosított tartalmú védői fellebbezésre tekintettel az ítélőtábla megállapította, hogy a jogorvoslati nyilatkozatok immár egységesen kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést sérelmezték a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja értelmében, tehát már a védelem sem vitatta a tényállást és a jogi minősítést, mindössze enyhébb büntetés kiszabását szorgalmazta. Ennek eredményeként az Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.243/2023/11./ibf. 4 ítélőtábla a korlátozott felülbírálat keretében a tényállás megalapozottságát – a fenti jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel – nem vizsgálta, így azt értelemszerűen a másodfokú bírósági eljárásban is irányadónak tekintette. [14] A Fővárosi Törvényszék az általa helyesen megállapított és a másodfokú eljárásban is irányadó történeti tényállás alapján okszerű következtetést vont a vádlott bűnösségére és a terhelt cselekményének anyagi jogi minősítése is mindenben megfelel az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezéseinek. A vádlott a testi sértés szándékával ütötte meg a sértettet, aki az ütés erejétől egyensúlyát vesztve hanyatt esett és a fejét úgy ütötte be az utcai kövezetbe, hogy életveszélyes sérüléseket szenvedett, amellyel közvetlen ok-okozati összefüggésben mintegy két hét elteltével életét vesztette. vádlott1 vádlott szándéka kizárólag a testi sértés okozására irányult, a ténylegesen bekövetkezett halálos eredmény az elkövetéskori aktuális tudattartalmában nem jelent meg, így e tekintetben őt valóban a gondatlanság enyhébb formája, a hanyag gondatlanság terheli. E magatartásával azonban kétségtelenül megvalósította a Btk. 164. §

(8)bekezdés II. fordulatában megfogalmazott halált okozó testi sértés bűntettét. E bűncselekmény dogmatikai jellegzetessége, hogy kizárólag vegyes bűnösséggel valósítható meg, ami azt jelenti, hogy a testi sértésre a vádlott szándéka és akár gondatlansága is kiterjedhet, azonban a súlyosabb eredményre (halál) kizárólag a gondatlansága terjedhet ki. E bűncselekmény klasszikus példája a kizárólag csak vegyes bűnösséggel megvalósítható (praeterintencionális), úgynevezett szándékon túli eredményű deliktumoknak. [15] A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság legnagyobb részt helyesen tárta fel az enyhítő körülményeket, azonban a vádlott terhére értékelt súlyosító körülmények több elemmel is kiegészítésre szorulnak. A törvényszék helyesen és indokoltan értékelte vádlott1 vádlott terhére az éjszakai útonálló és garázda jelleggel történő elkövetést, továbbá az önhibából eredő ittas, illetve kábítószertől befolyásolt állapotban véghez vitt magatartást, mint ahogy megalapozottan értékelte súlyosító körülményként a vádlott büntetett előéletét is. A másodfokú bíróság azonban további nyomatékos súlyosító körülményként vette számba a vádlott terhére a társas elkövetést, azt, hogy a társas elkövetésben kezdeményező és vezető szerepet vállalt vádlott1 I. r. vádlott. Ugyancsak súlyosító körülményként értékelte az ítélőtábla a vádlott elkövetés során tanúsított kitartó szándékát, hiszen az irányadó történeti tényállás értelmében a sértetti társaság igyekezett kitérni a konfliktus és az azzal járó tettlegesség elől, azonban vádlott1 I. r. vádlott és társai nem hagytak fel a sértett és családtagjai további provokálásával és a kitérni szándékozó sértett után mentek. Ugyancsak nyomatékos súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság azt a körülményt, hogy az elkövetők – köztük vádlott1 I. r. vádlott – a már súlyosan sérült sértett orvosi ellátását is akadályozták, mert a cselekmény helyszínének közelében tartózkodó mentőautó személyzetét szurkálással fenyegették, amelynek eredményeként e gépkocsi a sértett ellátása nélkül távozott a helyszínről. Végezetül nagy nyomatékkal súlyosító körülményként értékelte azt is a másodfokú bíróság, hogy a fiatal, 35 éves sértett teljesen vétlenül, ok nélkül és teljesen értelmetlenül lett halálos kimenetelű bűncselekmény áldozata. [16] A súlyosító körülmények kiegészítésével az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtetteket a tekintetben, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés mértéke nem elégséges a Btk. 79.§-ában meghatározott büntetési célok maradéktalan eléréséhez. Ezért a másodfokú bíróság vádlott1 I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 6 évre súlyosította, mert az ilyen tartalmú büntetést találta Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.243/2023/11./ibf. 5 tettarányosnak a vádlott cselekményével, az elkövető társadalomra veszélyességével és nem utolsósorban az enyhítő és súlyosító körülmények figyelembevételével. [17] Az elsőfokú bíróság ítéletének további rendelkezései a törvényi előírásoknak minden tekintetben megfelelnek. [18] A nyilvános ülésen elhangzottak alapján az ítélőtábla az ügydöntő határozatának rendelkező részében a vádlott korábbi tartózkodási helyét immár lakcímeként jelölte meg, mindemellett pontosította az épület megjelölését. [19] A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvényszék ítéletének egyéb rendelkezéseit – helyes indokaira tekintettel – a Be. 605. §

(1)bekezdésének felhívásával helybenhagyta. Budapest,

1. év március hó
2. napján Nagyné dr. Drahos I. s.k. a tanács elnöke, Dr. Németh Nándor s.k. előadó bíró, Dr. Zsótér Zsuzsanna s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 511.B.127/2022/
3. számú ítélete – a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.243/2023/
4. számú ítéletében írt változtatással – vádlott1 I. rendű vádlott tekintetében
5. március
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. március
8. napján Nagyné dr. Drahos I. s.k. a tanács elnöke