A határozat elvi tartalma: A sajtószerv nincs elzárva attól, hogy az önként teljesített sajtó-helyreigazítás esetében a valótlan tényállítások közlése mellett a való tényeket is közzétegye. A közleményben ezeket elkülönítetten kell közölni, a közlemény egésze nem vesztheti el helyreigazító jellegét. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.079/2021/
- A tanács tagjai: Dr. Kovács Zsuzsanna a tanács elnöke Dr. Pataki Árpád előadó bíró Dr. Dzsula Marianna bíró A felperes: ... A felperes képviselője: Szabó Krisztián ügyvéd Az alperesek: ... I. rendű ... II. rendű Az I-II. rendű alperesek képviselője: Balsai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. ifj. Balsai István ügyvéd) A per tárgya: Sajtó-helyreigazítás Kúria IV.Pfv.20.079/2021/4 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.504/2020/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 33.P.21.083/2020/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű felperesnek 63.500 forint (hatvanháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak – külön felhívásra – megtéríteni. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű alperes által szerkesztett és a II. rendű alperes által kiadott ... weboldalon
- február 27-én „Milliárdokat talicskázhatnak ki évente az egészségügyből orvosi-üzleti körök” címmel jelent meg cikk, amely az egészségügyi intézmények körüli visszaélésekkel foglalkozott. A cikkben közölték, hogy 2009-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az egészségügyi intézmények centralizációja mellett döntöttek, és egy holding formájában olvasztották egybe az addigra gazdasági társasággá alakult kórházakat és rendelőintézeteket. A holding élére a felperest nevezték ki. A cikk közli, hogy 2012-ben a felperes már a rendőrség őrizetében várta vele szemben a büntetőeljárás megindulását, különböző közbeszerzési visszaélések miatt. Ezzel kapcsolatban a cikk közlése szerint végül jogerősen 2017-ben ítélték el a felperest, az egykori orvos cégvezért három évre. Kúria IV.Pfv.20.079/2021/4 3 A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme [2] A felperes keresetében olyan tartalmú helyreigazítás közlésére kérte kötelezni az I. rendű alperest, amelyből kitűnik, hogy valótlanul állították, hogy négy milliárd forint „ugrott” ...; azt a valós tényt, hogy a fideszes többségű megyei közgyűlés döntésének megfelelően ő került a ... alakult gazdasági társaság élére, abban a hamis színben tüntették fel, hogy Szabolcs-Szatmár megye, így ... is szocialista fellegvárnak számított és a felperes a szocialista támogatottságára tekintettel került a holding élére. Valótlanul állították, hogy a felperest jogerősen három évre ítélték. Valóságként azt kérte közölni, hogy ő 2011-ben távozott a holding éléről és ebben az évben a társaság 698 milliós pozitív eredményt ért el. [3] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy az elítéléssel kapcsolatos kereseti kérelem esetében
- május 4-én a következő helyreigazítást helyezték el a cikkben: „Helyreigazítás:
- február
- napján megjelent „Milliárdokat talicskázhatnak ki évente egészségügyből orvosi-üzleti körök” című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy ... jogerősen három évre ítélték. A valóság ezzel szemben az, hogy ... a Debreceni Törvényszék, mint elsőfokú bíróság
- július 10-én kihirdetett elsőfokú ítéletével folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt három év börtönbüntetésre és három év közügyektől eltiltásra ítélte, amely büntetést a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla
- szeptember 12-én hozott másodfokú, jogerős ítéletével ötmillió forint pénzbüntetésre enyhített”. Egyebekben hivatkoztak arra, hogy a perbeli cikk közügyek vitatását tartalmazta, a felperessel szemben vezérigazgatói tisztsége során végzett tevékenységével összefüggésben indult a büntetőeljárás, így a kifogásolt részlet automatikusan a vélemény-nyilvánítási szabadság magasabb szintű oltalmát élvezi. Kérték annak figyelembe vételét, hogy a felperes a cikkben tárgyalt munkaköre tekintetében közéleti szereplőnek minősült. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt napon belül a sérelmezett cikket tartalmazó link alatt elérhető módon harminc napig, de legalább addig, amíg az eredeti közlemény hozzáférhető, tegye közzé az alábbi közleményt: „Helyreigazítás: Valótlanul állítottuk, hogy ... jogerősen három évre ítélték”. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és a II. rendű alperest a felperes javára részperköltség megfizetésére kötelezte, az illeték viseléséről a pernyertesség- pervesztesség arányában határozott. [5] Megállapította, hogy az alperesek a közzétett helyreigazító közleménnyel helyreigazítási kötelezettségüknek nem tettek eleget, mivel ebben a körben a felperes a való tényeket nem kívánta feltüntetni, továbbá a PK
- számú állásfoglalásnak sem felel meg a közlés, mert az ítélet meghozataláig lehet leközölni az ilyen jellegű büntetőüggyel kapcsolatos közleményeket. Ezért a közzétett helyreigazítás nem felel meg a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
- évi CIV. törvény (továbbiakban: Smtv.) szabályainak, illetve a PK
- állásfoglalás rendelkezéseinek. Az Kúria IV.Pfv.20.079/2021/4 4 alperes maga sem vitatta, hogy valótlan tartalmú az a közlés, hogy a felperest jogerősen három évre ítélték volna. Az elsőfokú bíróság a büntetőjogi felelősségre vonás tekintetében a helyreigazítást elrendelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. [6] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és a keresetet elutasította. Mellőzte a II. rendű alperes perköltség és illeték megfizetésére kötelezését, a felperest kötelezte az együttes kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére. Az indokolás szerint a másodfokú bíróságnak a fellebbezésre figyelemmel arról kellett határoznia, hogy az I. rendű alperes által a felperes kérelmétől eltérően a valós tények közlésére is kiterjedően közölt helyreigazítás megfelel-e az Smtv.
- §
(1)bekezdésének, illetve a PK
- számú állásfoglalásban rögzített szempontoknak. Nem volt vitatott, hogy az I. rendű alperes valótlanul közölte a cikkben, hogy a felperest jogerősen három évre ítélték. Nem volt vitás az sem, hogy a valós tényeknek megfelelt az a közlés, hogy a felperest a törvényszék hűtlen kezelés kísérlete miatt elsőfokon három évre ítélte, másodfokon a büntetését az ítélőtábla ötmillió forint pénzbüntetésre enyhítette. Mindaddig, amíg helyreigazító közlemény megjelenésének formája vagy tartalmi kiegészítései miatt nem veszíti el a helyreigazító jellegét, az alperes hivatkozhat arra, hogy teljesítette a helyreigazító közlemény közzétételével az Smtv.
- §
(1)bekezdése szerinti kötelezettségét akkor is, ha a felperes által kért tartalmat a ténylegesen közölt helyreigazítás szövege meghaladta. Abból, hogy az Smtv. 12. §
(1)bekezdése alapján a helyreigazítást igénylő fél igényt tarthat helyreigazítás körében a való tények közzétételére is, nem következik, hogy megtilthatja, hogy a sajtószerv a helyreigazító közleményében közölje a valós tényeket. A felperest ilyen jogosultsággal a jogszabály nem ruházza fel, az elsőfokú bíróság ettől eltérő álláspontjának nincs jogszabályi és a bírói gyakorlatra visszavezethető alapja. [7] A másodfokú bíróság a PK
- számú állásfoglalás tekintetében megállapította, hogy az a bíróságra nézve tartalmaz szempontokat, nem pedig a sajtószervre, a bíróságot – a sajtószervtől eltérően – köti a peres felek rendelkezési joga, vagyis a kérelem és ellenkérelem korlátai között állapíthatja meg a helyreigazítás tartalmát. A bírói gyakorlat valóban elfogadja, ha a felperes nem kéri a való tények közzétételét, de a jelen esetben az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a közönség jogára is figyelemmel az Smtv.
- §
(1)bekezdésének az olyan tartalmú helyreigazítás felel meg, amelyből kiderül az olvasó számára, hogy a közlésnek mely része volt valótlan. Ha egy tényállításnak vannak valós és valótlan elemei, az Smtv. 12. §
(1)bekezdésére figyelemmel indokolt lehet az olyan, adott esetben valós tényeket is tartalmazó megfogalmazás, amely alapján az átlagolvasó számára a valós és valótlan elemek egymástól elválaszthatók. Az alperes által utólagosan a cikkbe illesztett helyreigazító közleményből világosan kiderül, hogy a korábbi közlésből az volt valótlan, hogy a felperest jogerősen ítélték három év börtönbüntetésre, a valóságban ezt a büntetést elsőfokon szabták ki a felperesre, ezt a büntetést később az ítélőtábla pénzbüntetésre enyhítette. A közzétett helyreigazítás tömör volt, a valós és valótlan elemeket szétválasztotta, kiegészítést, értékelést, kommentárt nem tartalmazott, vagyis a közlés nem veszítette el helyreigazító jellegét. [8] A másodfokú bíróság külön értékelte a PK
- állásfoglalás tartalmát, amely alapvetően a sajtószerv híreszteléssel összefüggő bizonyítási kötelezettségére vonatkozik. Többek között arra nézve tartalmaz szempontokat, hogy miként számolhat be a sajtó a még folyamatban lévő büntetőeljárásról anélkül, hogy bizonyítania kellene a jogerősen el nem ítélt személyhez kötött cselekményekre vonatkozó hatósági és egyéb kijelentések Kúria IV.Pfv.20.079/2021/4 5 valóságtartalmát. Miután azonban a felperest jogerősen már elítélték, így a PK
- állásfoglalásnak a folyamatban lévő eljárásról történő beszámolóra vonatkozó bizonyítási szempontjai már nem alkalmazhatók. Ez az állásfoglalás nem szól arról, hogy egy elítélt, de a büntetett előélet hátrányos jogkövetkezményei alól mentesült személy cselekményeiről miként kell a sajtónak beszámolnia. Ehhez képest a másodfokú bíróság szerint az alperes által közzétett helyreigazítás nem sértette a PK
- számú állásfoglalásban rögzített vizsgálati szempontokat sem. Mindezek alapján az alperes korábbi teljesítésére figyelemmel az igényelt helyreigazítás közlésének elrendelését nem tartotta indokoltnak. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsődlegesen elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát, harmadlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként hivatkozott az Smtv.
- §
(1)bekezdésére, a Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésére, 496. §
(1)bekezdésére, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (továbbiakban: Btk.)
- §
(1)és
(2)bekezdésére,
- §-ának a) pontjára, valamint
- §
(1)bekezdés a) pontjára. Álláspontja szerint az ügyben az elsőfokú bíróság döntött helyesen, tekintettel arra, hogy a helyreigazítást kérő jogosult határozhatja meg, hogy milyen tartalmú helyreigazítást igényel, a Pp. 495. §
(1)bekezdése értelmében csak eshetőlegesen kell megjelölni a való tényeket. Sajtó-helyreigazítási perre akkor kerülhet sor, ha a sajtószerv önként nem tesz eleget helyreigazítási kötelezettségének, vagy az általa közzétett közlemény nem minősül megfelelő teljesítésnek. A bíróságra nézve mindebből az következik, hogy nem térhet el az igényelt közleménytől, azt nem bővítheti, de nem is rövidítheti meg, csak arról jogosult dönteni, hogy a felperes által igényelt módon elrendeli-e a helyreigazítást vagy sem. A jelen esetben a kiegészítés jogellenes volt, amely nem felel meg a jogszabályoknak. A felperes nem ismételt sajtó-helyreigazításra tartott igényt, hanem eredeti kérelmének teljesítését kérte. A helyreigazítást kérőnek nem kell indokolnia, hogy miért nem kéri a való tények közlését, ő minősül az „ügy urának”. A jogerős ítélet indokolása is rögzítette, hogy a bírói gyakorlat elfogadja, ha a jogosult nem kéri a való tények közlését. A valós tájékoztatás nem sérti a közönség jogait, a felperes igényét a bíróság „nem írhatja felül”. A PK
- állásfoglalás alapján a büntetőeljárásról szóló beszámoló az ítéletig terjedhet, nem lehet nem jogerős rendelkezést közzétenni, ha időközben már ismert a jogerős döntés is. A törvény erejénél fogva a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesült, ami azt is jelenti, hogy nem köteles senkinek sem számot adni korábbi elítéléséről. Ezt a mentesülést a sajtónak is tiszteletben kell tartania. A jogerős ítélet ellentétes a korábbi joggyakorlattal, mert nem vette figyelembe a PK
- számú állásfoglalás I. pontját. [10] Az alperesek a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. Álláspontjuk szerint a Pp.
- -
- §-ai nem tiltják a helyreigazítás való tényekkel való kiegészítését, a sajtóhelyreigazítás anyagi jogi alapját a jogerős ítélet által helyesen értelmezett Smtv.
- §
(1)bekezdése képezi, a helyreigazítás szövegének kereteit pedig a PK
- állásfoglalás II. pontja tartalmazza. A helyreigazítás akkor felel meg társadalmi rendeltetésének, ha szükség esetén a helyreigazítás szövege a való tényeket is tartalmazza. A büntetőjogi mentesülésre való hivatkozás az első és másodfokú eljárásban nem szerepelt, így az már a bírói gyakorlat szerint Kúria IV.Pfv.20.079/2021/4 6 a felülvizsgálati eljárásban sem lehet vizsgálati szempont. A sajtó-helyreigazítási eljárásban egyébként sem vizsgálható az, hogy a valós tény közlésével sérültek-e a felperes személyiségi jogai. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan az alábbiak szerint. [12] Az Smtv.
- §
(1)bekezdése szerint Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. A
(3)bekezdés értelmében a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével. A
- § alapján mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. Az Smtv.
- §
(1)bekezdése alapján, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. A Pp. 495. §
(1)bekezdése szerint a sajtó-helyreigazítás iránti kérelemben meg kell jelölni a sérelmezett közleményt, a valótlan, illetve hamis színben feltüntetett tényállításokat és – feltéve, hogy ezek közzétételét is igényli – a valós tényeket. A Pp. 496. §
(1)bekezdése szerint a helyreigazítást igénylő a sajtószervvel szemben pert indíthat, ha a helyreigazítás közzétételére irányuló kötelezettségét a sajtószerv határidőben nem vagy nem a helyreigazítási kérelemnek megfelelően teljesíti. [13] A PK
- számú állásfoglalásának I. pontja szerint a sajtó-helyreigazítás olyan sajátos személyiségvédelmi eszköz, amely közvetve egyéb érdekek védelmére is szolgálhat. Érvényesítésére azonban csak a jogszabály által meghatározott körben és a jogintézmény társadalmi rendeltetésének megfelelően kerülhet sor. A PK
- számú állásfoglalás II. pontja szerint nincs helye sajtóhelyreigazításnak, ha a sajtószerv valamely büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatta olvasóit a vádirat tartamáról, a nyilvános tárgyalásról vagy a nem jogerős büntető bírósági ítéletről. A PK
- számú állásfoglalása a helyreigazító közlemény tartalmának megállapításáról szól. Az I. pont értelmében, ha a bíróság a keresetnek helyt ad, határozatában – a kérelem és az ellenkérelem korlátai között belátása szerint állapítja meg a helyreigazítás szövegét és ennek közlésére az alperest határidő tűzésével kötelezi. A II. pont értelmében a helyreigazító közleményből – a maga egészét, összefüggéseit is tekintve – ki kell tűnnie annak, hogy a kifogásolt sajtóközlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetve melyek a való tények. A közlemény szövege nem alapítható úgy, hogy ezáltal a tartalma elveszítse helyreigazító jellegét. [14] A felsorolt jogszabályi rendelkezések, illetve a bírói gyakorlat alapján a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor az alperes által a cikkbe ágyazott helyreigazítást megfelelő tartalmúnak találta. A Pp. 495 –
- §-ai a sajtó-helyreigazítási kérelem tartalmára Kúria IV.Pfv.20.079/2021/4 7 vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. A PK
- számú állásfoglalás a büntetőeljárással kapcsolatban arra utal, hogy miként lehet a sajtónak beszámolni még folyamatban lévő büntetőeljárásról anélkül, hogy bizonyítania kellene a jogerősen el nem ítélt személyhez kötött cselekményekre vonatkozó bírósági vagy hatósági kijelentések valóságtartalmát. Ezek a szempontok a jelen esetben nem alkalmazhatók, hiszen a felperes esetében már megszületett a büntető ügyében a jogerős ítélet. A PK
- számú állásfoglalás helyreigazítás szövegének a bíróság által való megállapításának kereteit jelöli meg azzal, hogy a bíróság a Pp. egyéb rendelkezéseiből is következően a kérelem és az ellenkérelem korlátai között határozhatja meg a helyreigazítás tartalmát. [15] A helyreigazítási kötelezettség alapvető anyagi jogi szabályát az Smtv.
- §
(1)bekezdése tartalmazza. Ez a sajtószervet olyan tartalmú helyreigazítás közlésére kötelezi, amelyből ki kell tűnnie, hogy az általa közölt tények közül mely valótlan és melyek a való tények. Mindaddig, amíg a sajtó részéről nem történik olyan beavatkozás, kommentálás, kiegészítés, amellyel a közlemény a helyreigazító jellegét elveszítené, az alperes megfelelően teljesíti helyreigazítási kötelezettségét. Helytállóan vonta le a másodfokú bíróság azt a következtetést, hogy az Smtv. 12. §
(1)bekezdéséből nem következik, hogy a helyreigazítást kérő eleve megtilthatná, hogy a helyreigazító közleményben a való tények is szerepeljenek. A jelen esetben az alperes által
- május 4-én megjelentetett közleményből egyértelműen kiderült, hogy a korábbi közléséből az volt valótlan, hogy a felperest jogerősen három év börtönbüntetésre ítélték, ezzel szemben a valóság az, hogy ezt a büntetést elsőfokon szabták ki és ezt a büntetést a másodfokon eljárt ítélőtábla pénzbüntetésre enyhítette. A közlemény nem tartalmazott olyan elemet, amely miatt az elveszítette volna helyreigazító jellegét, értékelést, kommentárt nem tartalmazott. [16] A felperes a Btk. azon rendelkezéseire hivatkozott, amelyek szerint a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól e törvény alapján mentesült, így korábbi elítéléséről senkinek nem köteles számot adni, ehhez képest is jogsértő az alperes által közzétett helyreigazító közleményben a jogerős elítélés tartalmának közlése. Az alperes ennek kapcsán észrevételezte, hogy ez a hivatkozás sem elsőfokon, sem másodfokon nem szerepelt, ezért a felülvizsgálati eljárásban már nem vizsgálható. Az alperes ezen hivatkozása megalapozott volt, hiszen a felülvizsgálati eljárásban arról kell dönteni, hogy a másodfokú bíróság az általa ismert és a felek által megjelölt, hivatkozott adatok, bizonyítékok ismeretében a jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak megfelelő döntést hozott-e. Nem róható a terhére, ha nem foglalkozott olyan kérdéssel, amely addig nem képezte az eljárás tárgyát. A Kúria korábbi ítéletében már megállapította, hogy a sajtó-helyreigazítási eljárásban nem érvényesül a „felejtés joga” akkor, ha a korábbi elítélés közérdeklődésre számot tartó üggyel kapcsolatos, közpénzek felhasználásához kapcsolódik (Pfv.IV.20.582/2015/4.). Az adott esetben az alperes, akkor adott volna valótlan tájékoztatást a büntető eljárás eredményéről, ha elhallgatva a tényleges jogerős büntetést, nem számol be a jogerős elítélés tartalmáról. Éppen a való tény elhallgatása lenne ellentétes a sajtó-helyreigazítás jogintézményének rendeltetésével és céljával, a közlemény befogadóinak valós tájékoztatásával. Összességében megállapítható volt, hogy nem sérültek a sajtó-helyreigazítás szabályai, amikor az I. rendű alperes által közzétett helyreigazítás a valótlan tényállítás rögzítése mellett egyidejűleg a való tényt is tartalmazta. [17] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kúria IV.Pfv.20.079/2021/4 8 Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [18] 2010. évi CIV. törvény 10. § és 12. §
(1)bekezdése Záró rész [19] A Kúria a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amely a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §-a alapján megállapított ügyvédi munkadíjból áll. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket – amelynek mértéke az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény
- §
(1)bekezdése alapján került megállapításra – ugyancsak a pervesztes felperes köteles megtéríteni a Pp. 101-102.§-ai alapján [20] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- március
- Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Dr. Pataki Árpád s.k. előadó bíró, Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: S.K. bírósági ügyintéző