← Magyarország

Mf.30028/2022/6 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: I. A munka törvénykönyve az azonnali hatályú felmondás gyakorlásának jogát a vezető állású munkavállalók tekintetében kizárólag az 1 éves, úgynevezett objektív határidő esetében kívánta 3 évre felemelni, de nem érintette a 15 napos, úgynevezett szubjektív határidőt, azt nem törölte el, és nem is zárta ki az alkalmazását. II. Amennyiben a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy (szerv, testület) gyakorolta, az utólagos jóváhagyás joga a munkáltatói jogkör gyakorlóját határidő nélkül megilleti, de a perben ezt a jogát kizárólag a polgári perrendtartás által biztosított törvényi feltételek között gyakorolhatja. Városi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.30.028/2022/6/I. szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Ügyvédi Iroda (ügyintéző: ügyvéd1, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: ügyvéd2 (cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: az alperes részéről 19., a felperes részéről

  1. sorszám alatt A per tárgya: munkaviszony megszüntetése, elmaradt jövedelem és sérelemdíj megfizetése és egyéb Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék mint munkaügyi bíróság A fellebbezéssel támadott határozat száma: 2.M.70.047/2021/18/I. sorszámú közbenső ítélet Közbenső ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak – az illetékes állami adóhatóság felhívására – 24.000, - (huszonnégyezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. 2 Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesi társaság alapítója és egyedüli részvényese Város Megyei Jogú Város Önkormányzata. Város Megyei Jogú Város (PMJV) Önkormányzata Közgyűlése a 120/
  2. (04.21.) számú határozatában úgy döntött, hogy az alperes zrt. közgyűlésén az igazgatóság tagjainak
  3. május 1-jétől kezdődően, határozatlan időre felperes1 igazgatósági elnök, Név igazgatósági tag, Baracsi László igazgatósági tag és Név1 igazgatósági tag kerüljön megválasztásra. PMJV Önkormányzata Közgyűlése javasolta, az alperes zrt. közgyűlése döntsön úgy, hogy az igazgatóság elnöke, felperes1 felperes
  4. május 1-jétől
  5. június 30-ig az elnöki tisztséget megbízási jogviszonyban, majd
  6. július 1-jétől munkaviszonyban lássa el. Az alperes alapszabálya alapján PMJV Önkormányzata alapító kizárólagos hatáskörébe tartozik az igazgatóság tagjainak, az igazgatóság elnökének megválasztása, visszahívása; az igazgatósági tagság visszahívással megszűnik; az igazgatóság elnöke megbízási jogviszonyban látja el a tevékenységét. Rögzíti továbbá, hogy az igazgatóság a társaság ügyvezető szerve; ugyanakkor – a hatályos polgári jogi szabályozás alapján – a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő (igazgatósági elnök), a társasággal kötött megállapodása szerint, megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. A 120/
  7. (04.21.) számú közgyűlési határozatnak megfelelően a felperes
  8. május 1jétől
  9. június 30-ig megbízási jogviszony keretében látta el az alperesnél az igazgatósági elnöki tisztséget; majd a felek
  10. július 1-jén munkaszerződést kötöttek az alperes zrt. közgyűlésének 2/
  11. (IV.29.) számú határozata alapján, vagyis megállapodtak abban, hogy a felperes munkaviszonyban látja el az igazgatósági elnöki tisztséghez kapcsolódó feladatokat. A
  12. július 1-jén kelt munkaszerződés szerint az alperes munkáltató a felperest igazgatósági elnök munkakörben, vezető állású munkavállalóként foglalkoztatta
  13. július 1-jétől határozatlan időtartamú munkaviszony keretében, havi bruttó 1.100.000 forint személyi alapbérért, amelyen felül egyéb juttatások is megillették. Egyéb juttatás volt a cafeteria-juttatás, az önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás, a helyijárat és ...szabadjegy, a gépjármű- és üzemanyagköltség, a telefonhasználati díj, továbbá az éves bérének 70 %-ával megegyező mértékű prémium. A felek a munkaszerződésben rögzítették, hogy a felperes munkaviszonyából eredő munkáltatói jogokat az alperesi társaság igazgatósága gyakorolja. A munkaszerződést a munkáltató képviseletében Név és Név1 igazgatósági tagok kötötték meg a felperessel. A felperesnek igazgatósági elnökként munkaköri feladata volt az alperes társaság munkaszervezetének irányítása; a munkáltatói jogok gyakorlása az alkalmazottak felett; az alperes üzleti könyveinek szabályszerű vezetéséről való gondoskodás; a társaság számviteli törvény szerinti éves beszámolóinak, közbenső mérlegeinek előkészítése és az igazgatóság elé terjesztése; az alperes éves üzleti tervének előkészítése és az igazgatóság elé terjesztése, gondoskodni annak végrehajtásáról, valamint a társaság számviteli törvény szerinti éves és konszolidált beszámolójának közzétételéről, továbbá annak a cégbíróságnál való letétbe helyezéséről; gondoskodni az alperes üzleti könyveinek szabályszerű vezetéséről, a részvénykönyv vezetéséről vagy a részvénykönyv vezetésével kapcsolatos megbízás adásáról; Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] 3 dönteni az alperes dolgozóinak cégjegyzési joggal való felruházásáról, valamint a társaság működéséhez szükséges belső szabályzatok elkészítéséről és hatályba léptetéséről; az alperes vezető állású munkavállalói tekintetében meghatározni a prémiumfeladatokat. A felperes az igazgatósági elnöki munkaköre mellett
  14. július 1-jétől stratégiai igazgatói munkakört is betöltött az alperesnél.
  15. január 10-én – PMJV Önkormányzatát képviselő polgármester kezdeményezésére – az alperes zrt. képviseletében a felperes megbízta Név2 ügyvédet a társaság
  16. november 1jétől a megbízási szerződés aláírásáig terjedő időszakban folytatott gazdálkodásának teljes körű jogi átvilágításával, ideértve minden olyan tevékenységet, amely kihatott az alperes pénzügyi és gazdálkodási eredményeire. A megbízási szerződés módosítása alapján az átvilágítási jelentést a megbízottnak legkésőbb
  17. június 30-ig kellett átadnia a felperesnek mint megbízónak. Az átvilágítással megbízott ügyvéd nem adta át a felperesnek az átvilágítási jelentést, ezért a felperes
  18. december 1-jén megkereste a megbízottat annak megküldése végett, és egyben tájékoztatta, hogy– a megbízási szerződés teljesítését alátámasztó dokumentum hiányában – a teljesítésigazolást nem áll módjában aláírni.
  19. december 7-én PMJV polgármestere, Név3 tájékoztatta a felperest, hogy Név2 megbízott az alperesi társaság átvilágítását
  20. június 30-ával lezárta, az átvilágításról készült részletes jelentést papír alapon átadta, annak tartalmáról
  21. október 5-én prezentációt tartott az irodájában. Tájékoztatta továbbá a felperest, hogy a megbízottat – a tulajdonosi jogok gyakorlása körében – arra utasította, hogy a jelentést kezelje bizalmasan, annak a társaság részére való megküldésről ő mint polgármester személyesen fog döntést hozni; valamint engedélyezte a felperesnek mint megbízónak, hogy a végteljesítést igazolja a megbízott részére. A polgármester az átvilágítási jelentés és az általa kezdeményezett és lefolytatott büntetőjogi felülvizsgálat eredményéről
  22. február 23-án tájékoztatta az önkormányzati közgyűlést. PMJV Önkormányzata Közgyűlése a 92/
  23. (II.23.) számú határozatával megállapította, hogy, mivel a veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzeti intézkedések hatálybalépéséről szóló 27/
  24. (I.29.) Korm. rendelet alapján a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló
  25. évi CXXVIII. törvény
  26. §

(4)bekezdésében foglaltak szerint a települési önkormányzat képviselőtestületének feladat- és hatáskörét a veszélyhelyzet időszakában a polgármester gyakorolja, ezen hatáskörében eljárva Név3 polgármester a felperest mint az alperes igazgatóságának elnökét és igazgatósági tagját tisztségéből
  1. február
  2. napjával visszahívta. Név3 polgármester PMJV Önkormányzata mint munkáltató képviseletében
  3. február 23án azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes –
  4. július 1-jétől fennálló határozatlan időtartamú igazgatósági elnök – munkaviszonyát. Indokai szerint PMJV Önkormányzata Közgyűlése a 92/
  5. (II.23.) számú határozatával a felperest az igazgatósági elnöki és tagi tisztségéből
  6. február
  7. napjával visszahívta; az alperes alapszabályának VII.7.2.c) pontja értelmében az alapító önkormányzat kizárólagos hatáskörébe tartozik az igazgatósági elnök visszahívása. A 92/
  8. (II.23.) számú közgyűlési határozat rendelkezései értelmében azzal, hogy a tulajdonos visszahívta tisztségéből, nem láthatja el a felperes az igazgatósági elnöki tisztséget, így a munkaviszonya
  9. február 23án azonnali hatállyal megszűnt. Megjelölte a munka törvénykönyvéről szóló
  10. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  11. §
(1)bekezdés d) pontját, amely alapján a munkavállaló köteles a munkakörének ellátáshoz szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani. Az Mt. 210. §
(2)bekezdése alapján az azonnali hatályú felmondás joga a vezetővel szemben az ennek alapjául szolgáló ok bekövetkezésétől számított három éven belül, bűncselekmény Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. [14] [15] [16] [17] [18] 4 elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolható. Az Mt. 78. §
(1)bekezdése szerint a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha
  1. a)a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi, vagy
  2. b)egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi; a munkaszerződés IV.4.2. pontja alapján a felek az azonnali hatályú felmondási okként nevesítették, ha a munkavállaló a munkáltató bizalmával visszaél. Az azonnali hatályú felmondás arra is hivatkozott, hogy a társaság jogi átvilágítását követően alaposan feltételezhető volt, hogy az alperes zrt. a 2016 - 2019. közötti időszakban és jelenleg is a társaság korábbi igazgatósági tagjának, jelenleg az üzemeltetésért és műszaki fejlesztésért felelős igazgatójának érdekkörébe tartozó cégláncolattól a piaci ár meghatározására irányuló beszerzési eljárást – okkal feltételezhetően a közbeszerzési törvény előírásait nélkülözően – megsértve, nem igazolt piaci áron vásárolt gumiabroncsokat, ezzel helyzetbe hozva a korábbi igazgatósági tag, az üzemeltetésért és műszaki fejlesztésért felelős igazgató hozzátartozóit és más érdekelti kört. PMJV Önkormányzatának Közgyűlése a 2021. február 23-án tartott közgyűlésén értesült a társaság működését vizsgáló, ún. átvilágítás eredményéről, amely alapján a már hivatkozott számú határozatban a felperes visszahívásáról döntött. A felperes az átvilágítási jelentésben foglaltakat nem ismerte, mivel azt nem adták át részére, és annak tartalmát sem ismertették vele. Az alperes igazgatósága 2021. április 19-én az 1/2021. (IV.19.) számú határozatával jóváhagyta PMJV Önkormányzata Közgyűlésének a 92/2021. (II.23.) számú határozatát, amelyben Név3 polgármester a felperest a társaság korábbi igazgatósági elnöki és igazgatósági tagi tisztségéből 2021. február 23. napjával visszahívta. Az alperes 2021. március 1-jén feljelentést tett, amely alapján a Megyei Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Védelmi Osztálya (helyesen: Gazdaságvédelmi Osztály) 02000/81-8/2021. bü. szám alatt 2021. április 9-én elrendelte a nyomozást jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen. A felperes keresetet terjesztett elő az alperessel szemben, melyben a munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt 2021. február 23-tól kezdődően havi 1.135.743 forint elmaradt jövedelem mint kártérítés; 770.000 forint egy havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítés; havi 20.833 forint cafeteria-juttatás; havi 464.387 forint önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás; havi 22.400 forint helyijárat szabadjegy; havi 735.400 forint ...szabadjegy; havi 364.274 forint gépjármű- és üzemanyagköltség; havi 3.180 forint telefonhasználat, továbbá a becsülethez- és jóhírnévhez fűződő személyiségi jogának megsértése miatt 7.000.000 forint sérelemdíj, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Elsősorban azt sérelmezte, hogy a munkaviszony megszüntetés jogát nem az arra jogosított testület gyakorolta, ezért az érvénytelen, de az annak alapjául szolgáló indokról való tudomásszerzést követő 15 napon túl tették meg a jognyilatkozatot is, a 92/2021. (II.23.) számú közgyűlési határozat pedig nem elégíti ki az Mt. azonnali hatályú felmondásra vonatkozó előírásait, mivel nem tartalmaz indokolást. Érdemben az azonnali hatályú felmondásban megjelölt indokok nem valósak, nem okszerűek és nem világosak; az alperes nem jelölt meg olyan magatartást, amellyel a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte; a bizalommal való visszaélés csak szándékos és célzatos magatartás lehet, azonban ilyen magatartást az alperes nem jelölt meg, ő pedig ilyen magatartást nem valósított meg. Az alperes a felmondás jogát rendeltetésellenesen gyakorolta, mivel a felmondás valós okát nem az azonnali hatályú felmondásban, hanem a facebookon megjelent posztban tette közzé. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. [19] [20] 5 Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az alapszabállyal ellentétes volt a felperes munkaszerződése, mert az igazgatósági elnöki tevékenységét csak megbízási jogviszonyban láthatta volna el. Az alapszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az igazgatósági elnök tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlója az igazgatóság lenne, amit alátámaszt az, hogy a felperes szabadságát és a koronavírusjárvány folytán előírt kijárási tilalom alatt a munkavégzésről szóló igazolást a felperes részére a polgármester írta alá, akinek munkaviszonyát csak az alperes társaság tulajdonosa, alapítója szüntethette meg, mivel a visszahívás jogát is az alapító gyakorolta, és az alperes igazgatóság 1/2021. (04.19.) számú határozatával utólag jóváhagyta – a felperes igazgatósági elnöki és tagi visszahívásáról szóló – PMJV Önkormányzata Közgyűlésének a 92/2021. (II.23.) számú határozatát, így a jognyilatkozat nem érvénytelen: a hivatkozott határozat nem minősül a munkaviszony megszüntetésének, az kizárólag a visszahívásról szól. Az átvilágítási jelentés bemutatását követően büntetőjogi felülvizsgálat volt, annak eredményéről és a büntetőjogi feljelentés-tervezetről 2021. február 22-én tájékoztatták a polgármestert, aki 2021. február 23án tájékoztatta az önkormányzati közgyűlést az átvilágítás és büntetőjogi felülvizsgálat eredményéről, melyet követően hívták vissza a felperest az igazgatósági elnöki tisztségből a 92/2021. (II.23.) számú határozattal. A visszahívás és az alapszabályellenes munkaviszony megszüntetése a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül megtörtént, de egyébként is a vezető beosztású személlyel szemben 3 éven belül lehet gyakorolni az azonnali hatályú felmondás jogát. Érdemben a felperes irányította és ellenőrizte az alperesi társaság napi munkáját, amely ügyvezetési tevékenységet a jogi személy érdekeinek megfelelően volt köteles ellátni, az okozott károkért a szerződésszegés szabályai szerint felel. Az átvilágítás és annak büntetőjogi felülvizsgálata során felmerülő alapos gyanú megalapozta a bizalomvesztést, ekként az azonnali hatályú felmondást. Az alperes 2021. március 1-jén büntetőfeljelentést tett, és a rendőrség elrendelte a nyomozást, amely a bűncselekmény gyanúját tovább erősíti. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát megszüntető azonnali hatályú felmondás jogellenes. Az indokolásban hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:21. §
(3)bekezdésére, mely szerint a jogi személy első vezető tisztségviselőit a jogi személy létesítő okiratában kell kijelölni. A jogi személy létrejöttét követően a vezető tisztségviselőket a jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi személyek esetén a jogi személy alapítói választják meg, nevezik ki vagy hívják vissza. A vezető tisztségviselői megbízás a tisztségnek a kijelölt, megválasztott vagy kinevezett személy által történő elfogadásával jön létre. A Ptk. 3:25. §
(1)bekezdés c) pontja alapján megszűnik a vezető tisztségviselői megbízatás a visszahívással. A Ptk. 3:112. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő - a társasággal kötött megállapodása szerint - megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. A vezető tisztségviselő és a jogi személy közötti jogviszony a Ptk. 3:21. §
(3)bekezdése alapján kétoldalú, azaz nem elegendő az, hogy a jogi személy kiválasztja a vezető tisztségviselőt, hanem szükséges az is, hogy a vezető tisztségviselő elfogadja a megbízatást. A kijelöléssel/választással/kinevezéssel, valamint ennek elfogadásával minden más egyéb cselekmény nélkül létre is jön a vezető tisztségviselői jogviszony. Ezek a jognyilatkozatok jelentik a szerződéses kötelem jogalapját. A szükséges jogi kereteket a Ptk. 3:112. §
(1)bekezdése alapján az adja meg, hogy a jogi személy a vezető tisztségviselőjével munkaszerződést vagy megbízási szerződést köt, azonban a vezető tisztségviselői viszony nem ezeken a szerződéseken alapul. A Ptk. 3:
  1. §-ából következik, hogy ha a felek nem kötnek munkaszerződést, akkor megbízási jogviszony jön létre a választást követő elfogadó nyilatkozattal. A Ptk.-ban a jogviszony létrejöttekor használt „megbízás”, illetve a megszűnése kapcsán alkalmazott „megbízatás” kifejezések is arra utalnak, hogy a kijelölést/választást/kinevezést követő elfogadó nyilatkozattal a felek között megbízási Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. [21] [22] [23] [24] [25] 6 szerződés jön létre, kivéve, ha abban állapodnak meg, hogy a tevékenység ellátása munkaviszonyban történjen. Mivel a vezető tisztségviselői viszony a Ptk. rendelkezésein alapul, a vezető tisztségviselővel kötött munkaszerződés pedig az Mt. szabályain, a két jogviszony létesítésére és megszüntetésére eltérő szabályok vonatkoznak. Amennyiben a vezető tisztségviselő munkaviszony alapján végzi a társaság vezetését, a vezető tisztségviselői jogállása mellett az Mt.
  2. §
(1)bekezdés első fordulata szerinti vezető állású munkavállalónak is minősül, vagyis a vezető tisztségviselő fogalma polgári jogi, míg a vezető állású munkavállaló fogalma munkajogi kategória. A felperes jogszerűen látta el igazgatósági elnöki tevékenységét munkaviszonyban, hiszen az alperes zrt. – a Ptk. 3:112. §
(1)bekezdése alapján – munkaszerződést kötött a vezető tisztségviselőjével. Az elsőfokú bíróság rámutatott, maga az alapító önkormányzat volt az, amely
  1. április 21-én közgyűlési határozatban kifejezetten javasolta az alperesnek, hogy a felperes munkaviszonyban lássa el
  2. július 1-jétől az igazgatósági elnök tisztséget; és ezt követően a felek között létre is jött az érvényes megállapodás a munkaviszony létesítésére, amely így az alperes közgyűlésének a határozatán alapult. Az Mt.
  3. §-a szerint a munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló, az Mt.
  4. § kimondja, hogy munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat. Az Mt.
  5. §
(1)bekezdése alapján a munkáltató képviseletében jognyilatkozat tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult. A
(2)bekezdés szerint a munkáltatói joggyakorlás rendjét - a jogszabályok keretei között - a munkáltató határozza meg. A
(3)bekezdés szerint ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy (szerv, testület) gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot jóváhagyta. A
  1. július 1-jén létrejött munkaszerződés alapján a felperes munkáltatója a Tüke Busz Zrt. alperes volt, valamint a felek abban is megállapodtak, hogy a felperes felett a munkáltatói jogokat a társaság igazgatósága gyakorolja. Ennek megfelelően a felperes munkaszerződését – az alperesi közgyűlés (az alperes legfőbb szerve) határozatára alapítva – az alperes képviseletében két igazgatósági tag kötötte meg és írta alá. A felperes igazgatósági elnöki és tagi tisztségéből való visszahívásáról a Ptk. szabályai szerint PMJV Önkormányzata volt jogosult dönteni saját hatáskörben, indokolási kötelezettség nélkül. Az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy a visszahívás jogszerűségének jelen per szempontjából nem volt jelentősége, és azt a munkaügyi bíróság nem is vizsgálhatta. Figyelemmel azonban arra, hogy a felperes vezetői tisztségét munkaviszonyban látta el, a tisztségéből való visszahívásával nem szűnt meg automatikusan a munkaviszonya, hanem azt az Mt. rendelkezéseivel összhangban kellett volna megszüntetnie a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult (alperesi igazgatóság) útján, a legfőbb szerv jóváhagyásával. A munkaszerződésben ugyanis a munkáltató egyértelműen meghatározta a felperes esetében a munkáltatói joggyakorlás rendjét, vagyis azt, hogy ezeket az alperes zrt. igazgatósága gyakorolja. Ezért jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát PMJV Önkormányzata képviseletében Név3 polgármester, akinek az eljárása érvénytelen volt. Az alperes igazgatósága
  2. április 19-i határozatával nem a felperes munkaviszonyát megszüntető azonnali hatályú felmondást hagyta jóvá, hanem PMJV Önkormányzatának a felperes vezető tisztségviselői megbízatásából való visszahívásáról rendelkező határozatát. Erre figyelemmel, mivel az azonnali hatályú felmondás jogát nem a munkáltatói jogkörre jogosult gyakorolta, és az alperes igazgatósága utóbb nem is hagyta jóvá az azonnali hatályú felmondást, PMJV Önkormányzat képviseletében Név3 polgármester eljárása érvénytelen maradt. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. [26] [27] [28] [29] [30] 7 Az Mt.
  3. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a munkaviszony a munkaszerződéssel jön létre. Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a vezető tisztségviselői tevékenység ellátása munkaviszonyban történjen, akkor ilyenkor a munkajogviszonyban automatikusan az Mt.-nek a vezető állású munkavállalókra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Az Mt. 64. §
(1)bekezdés c) pontja alapján a munkaviszony megszüntethető azonnali hatályú felmondással. A
(2)bekezdés szerint a megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. A megszüntető jognyilatkozat indokának valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevő bizonyítja. Az Mt. 78. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél
  1. a)a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
  2. b)egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A
(2)bekezdés szerint az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. A tudomásszerzés időpontjának, ha az azonnali hatályú felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, azt kell tekinteni, amikor az azonnali hatályú felmondás okáról a testületet - mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet - tájékoztatják. Az Mt. 208. §
(1)bekezdése alapján vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és – részben vagy egészben – helyettesítésére jogosított más munkavállaló (a továbbiakban együtt: vezető). Az Mt. 210. §
(2)bekezdése szerint az azonnali hatályú felmondás joga a vezetővel szemben az ennek alapjául szolgáló ok bekövetkeztétől számított három éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolható. A felperes vezető állású munkavállalóként a speciális szabályok hatálya alá tartozott, mint olyan, aki maga is munkáltatói jogokat gyakorolt. A vezetők esetében a törvény kevesebb védelmet biztosít, ugyanakkor az általános szabályokhoz képest is nagyobb tere van a felek megállapodásának a munkaviszony tartama kialakításában. Figyelemmel arra, hogy a felperes vezető állású munkavállaló volt, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással nem 15 napon belül, hanem 3 éven belül szüntethette meg az alperes, amellyel így nem késett el. Az elsőfokú bíróság érdemben abból indult ki, hogy az azonnali hatályú felmondásban felhozott indokok valóságának, világosságának és okszerűségének bizonyítása az alperest terhelte. Tekintettel arra, hogy a felperes a vezetői tisztséget munkaviszonyban látta el, a vezető tisztségviselői megbízatásból való visszahívásával nem szűnt meg automatikusan a munkaviszonya, ezért az indokolás e tekintetben jogellenes megállapítást tartalmaz. A bizalomvesztés erkölcsi, etikai jellegű, a munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvet juttatja kifejezésre, amely ugyanakkor az érintettek közti szubjektív érzésen túli körülmény, amit bizonyítani kell, és amelyhez bizonyítható tény szükséges. A bizalmi viszony megrendülése, illetve megszűnése szubjektív értékítélet alapján nem, csak alapos és súlyos okok miatt, objektív tények alapján állapítható meg, amelyek kellő magyarázatát adják annak, hogy miért volt szükséges azonnali hatállyal megszüntetni a munkavállaló munkaviszonyát. A bizalomvesztésnek olyan objektív, bizonyítható tényeken, körülményeken kell alapulnia, amelyek okszerűen alátámasztják a munkáltató döntését. Az azonnali hatályú felmondás indokául szolgáló bizalomvesztés csak akkor következhet be, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója az alapul szolgáló okokról tudomást szerzett, az azt megalapozó információk teljeskörűen a birtokában jutottak. Az alperes – ellentétesen az érvényes munkaszerződésben foglaltakkal – arra hivatkozott, hogy a polgármester jogosult volt a munkáltatói jogkör gyakorlására. Ezzel szemben a bíróság a munkaszerződésből indult ki, amely szerint a felperes esetében a munkáltatói jogkör Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. [31] [32] [33] [34] 8 gyakorlója az alperes társaság igazgatósága volt. A bizalomvesztés kapcsán megállapította, hogy a per során nem merült fel olyan adat, amely azt bizonyíthatta volna, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló igazgatóság a bizalomvesztés alapjául szolgáló okokról tudomást szerzett volna, tehát az azonnali hatályú felmondás közlésekor nem volt a birtokában az esetleges bizalomvesztést megalapozó információknak. Az, hogy a polgármester az átvilágítás eredményéről tájékoztatta az önkormányzati közgyűlést, nem helyettesítheti azt, hogy arról a munkáltató, munkáltatói jogkört gyakorló is tudomással bírt volna. Az azonnali hatályú felmondás indoka abban az esetben okszerű, ha abból elfogadhatóan lehet arra következtetni, hogy a munkáltatónál a munkavállaló munkájára a továbbiakban nincs szükség. Az okszerűség körébe tartozik az időszerűség, ezért az azonnali hatályú felmondás indokának azt kell igazolnia, hogy a munkaviszony megszüntetésére valóban szükség van, az a közölt ok miatt nem tartható fenn. Tehát a munkaviszony fenntarthatatlanságának megalapozott indoka az azonnali hatályú felmondás közlésekor kell hogy fennálljon.
  1. október 5-én a polgármestert prezentáció keretében tájékoztatta az átvilágítás tartalmáról az azt elkészítő ügyvéd, ehhez képest a felperes foglalkoztatása még további 4,5 hónapon át fennállt, amely miatt nem vonható le arra megalapozott következtetés, hogy az azonnali hatályú felmondás közlésének időpontjában a bizalomvesztés folytán nem volt szükség a felperes további munkavégzésére. A felperes vezető állású munkavállaló munkakörében a bizalmi magatartás tanúsítása széles körű elvárásokat tartalmaz, ezért a bizalom megingása vagy elvesztése esetén a késedelem nem megengedett. Ha a bizalom elvesztése ellenére a munkaviszony még hosszabb időn át mégis fenntartható volt, akkor ezen okra alapítottan nem okszerű a munkáltató későbbi időpontban közölt azonnali hatályú felmondása. Ilyen esetben nincs jelentősége annak, hogy a késedelemre milyen okból került sor. A munkáltató az azonnali hatályú felmondást kifejezetten csak az átvilágítási jelentésben foglaltakra alapította, abban sem a polgármester által elrendelt büntetőjogi felülvizsgálat eredményére, sem a nyomozás elrendelésére nem hivatkozott. Mivel az azonnali hatályú felmondás indokainak utólagos kiegészítésére, új felmondási indok megjelölésére nincs mód a perben, az azokkal kapcsolatos okirati bizonyékok figyelembevételére sem volt lehetőség. A felmondás indokának a közléskor kell fennállnia, ezért a
  2. február 23-i azonnali hatályú felmondás közlését követően tett feljelentés (
  3. március 1.) és a nyomozás elrendelése (
  4. április 9.) nem volt figyelembe vehető. Az alperes úgy szüntette meg a felperes munkaviszonyát, hogy az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló átvilágítási jelentés eredményéről, tartalmáról a felperes tudomással nem bírt, számára annak megismerésére nem biztosított lehetőséget. Nem csatolta azt a per anyagához sem, holott a jogvita szempontjából releváns iratnak számított, mivel arra alapította az azonnali hatályú felmondást. A bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja csak szigorúan körülhatárolt feltételek fennállása esetén alapozhatja meg a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését. Az alperes alapos gyanú nélkül, csak feltételezéssel jelölte meg a felperes terhére rótt körülményeket, tényeket, amelyek – bizonyítékok hiányában – csak a szubjektív gyanú szintjének feleltek meg, amelyre viszont nem lehet azonnali hatályú felmondást alapítani. Az elsőfokú bíróság e tények alapján állapította meg, hogy az alperes azonnali hatályú felmondása jogellenes: egyrészt azért, mert érvénytelen a polgármester munkaviszonyt megszüntető eljárása, másrészt az alperes a megszüntető jognyilatkozatban megjelölt körülményeket a perben nem tudta bizonyítani: azt, hogy a felperes munkaviszonyát megszüntető intézkedésben meghatározott indokok valósak, és azok okszerűen vezettek az azonnali hatályú felmondáshoz. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] 9 A felperes az elsőfokú közbenső ítélet indokolása ellen fellebbezett, melyben a keresetében írtaknak megfelelően továbbra is állította, hogy az Mt.
  5. §
(2)bekezdése kizárólag az Mt. 78. §
(2)bekezdése szerinti objektív határidőt hosszabbította meg 1 évről 3 évre, a szubjektív 15 napos határidőt viszont nem érintette, ezért vele szemben a munkáltató az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül gyakorolhatta volna. Ezt azonban elmulasztotta, ezért megsértette az Mt. 78. §
(2)bekezdésében írtakat, így az azonnali hatályú felmondás önmagában ezen okból is jogellenes, hiszen a szubjektív határidő jogvesztő, elmulasztása esetén nincs lehetőség a kimentésre. Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes elsődlegesen a megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, másodlagosan pedig a hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasításával. Továbbra is állította, hogy a munkáltatói jogokat deklaráltan a polgármester mint a tulajdonos képviseletére jogosult személy gyakorolta a felperes felett, így eljárása érvényes volt, mellyel a felperes, mint aki a munkáltatói jogkör gyakorlása kapcsán többízben rendszeresen kereste a mindenkori polgármestert, tisztában is volt. Hivatkozott arra is, hogy a munkaszerződés nem lehet ellentétes a jogszabályok által megteremtett jogrenddel, így sem a Ptk.-val, sem az önkormányzati rendelettel. Állítása szerint a felperes munkaviszonyának megszüntetése megfelel az Mt. 20. §
(3)bekezdés második mondatában írtaknak. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem határozott az eljárás felfüggesztésére vonatkozó kérelméről, illetőleg a bizonyítási teher meghatározásakor nem hívta fel őt a polgármester aláírási jogosultságának bizonyítására. Állítása szerint az azonnali hatályú felmondást kellően megindokolta, az okok a világos, valós és okszerű követelményeknek megfelelnek. A felek fellebbezési ellenkérelmükben az ellenérdekű fél fellebbezése kapcsán az elsőfokú közbenső ítélet helybenhagyását kérték. A felperes fellebbezése alapos, az alperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság a döntése alapjául szolgáló tényállást helyesen állapította meg, és az a következtetése is helytálló, hogy az alperes
  1. február 23-án kelt, a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntető felmondása jogellenes. A felperes keresetében azt állította, hogy az alperes azonnali hatályú felmondása azért jogellenes, mert nem az arra jogosult munkáltatói jogkör gyakorlójától származik, de a munkáltató elmulasztotta a 15 napos törvényi határidőt is a joga gyakorlására, érdemben pedig a felmondás indokait valótlannak, okszerűtlennek tartotta, amelyek a világosság követelményének sem felelnek meg. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását azért kérte, mert álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás a felperes által állított egyik alaki hibában sem szenved, és az indokait tekintve érdemben is megalapozott. Az elsőfokú bíróság a Pp.
  2. §
(4)bekezdésében foglalt felhatalmazással élve a jogalap tekintetében közbenső ítéletet hozott, és az érdemi döntése nem terjedt túl a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen, mint ahogy ezt a Pp. 342. §
(1)bekezdése előírja, illetőleg kiterjedt a jogalap tekintetében érvényesített kereseti kérelemre a 341. §
(1)bekezdésének szabálya szerint. Ez utóbbi kapcsán az eljárt bíróságoknak elsősorban arról kellett állást foglalniuk, hogy az azonnali hatályú felmondást tartalmazó jognyilatkozatot az arra jogosult tette-e, mert ha nem, a munkáltató intézkedése már önmagában ez okból jogellenes az Mt. 20. §
(1)bekezdése alapján. A felperes keresetében, válasziratában, előkészítő iratában, folyamatosan az elsőfokú eljárásban azt állította, hogy a munkáltatója az alperes volt, akivel
  1. július 1-től határozatlan idejű munkaszerződést kötött az igazgatósági elnök munkakör betöltésére, Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] 10 amelyben a munkáltatói jogkör gyakorlójaként az igazgatóság került meghatározásra, amely szerv egyébként egyúttal a munkaszerződést is aláírta. Ezért a munkaviszonyát is csak az igazgatóság szüntethette volna meg. Az alperes ezzel szemben azzal érvelt, hogy a felek között a munkaviszony az alperes alapszabályával ellentétesen jött létre, a munkaviszony megszüntetésére a kizárólagos alapító tulajdonos, fenntartó képviseletében eljáró PMJV polgármesetere jogosult volt. Ellenkérelméhez csatolta az alperes igazgatótanácsa utólagos jóváhagyását a felperes igazgatótanácsból történt
  2. február 23-i visszahívására. Jogi érvelését kiegészítette az Mt.
  3. §
(3)bekezdésére hivatkozva azzal, hogy a felperesnek jóváhagyás hiányában is alappal lehetett volna következtetnie arra, hogy a szabadságkiadás, a járványügyi intézkedések kapcsán PMJV Önkormányzata képviseletében eljáró polgármester a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult volt, tehát a felmondás az arra jogosulttól származott. A felperes ezzel szemben cáfolta, hogy a tulajdonos képviseletében a polgármester a munkaviszonya megszüntetésére irányuló nyilatkozatot érvényesen megtehette, és arra is hivatkozott, hogy az alperes által mellékelt okiratban az alperes igazgatósága utóbb a felperes igazgatóságától való visszahívását hagyta jóvá, nem pedig az azonnali hatályú felmondást, ezért PMJV Önkormányzata eljárása továbbra is érvénytelen az Mt. 20. §
(3)bekezdés I. fordulata alapján. Az alperes sem a perfelvétel lezárásáig, sem pedig az érdemi tárgyalási szakban az elsőfokú közbenső ítélet meghozataláig nem állította, hogy az alperes igazgatósága a felperes azonnali hatályú felmondását utólag jóváhagyta, arra sem hivatkozott, hogy az ezt tartalmazó okirat rendelkezésére áll, és azt sem kérte, hogy az új bizonyíték alapján tett új tényállítására tekintettel az ellenkérelmét módosíthassa, erre irányuló bejelentéssel nem élt. Az elsőfokú eljárásban rendelkezésre álló okiratok ugyanakkor igazolják, hogy a felperes az alperessel – PMJV Önkormányzata közgyűlési határozata alapján -
  1. július 1-jétől munkaviszonyban állt, munkaszerződés a felek között jött létre, és azt az igazgatóság tagjai írták alá az alperes részéről, a munkáltatói jogkör gyakorlójaként pedig ez a szerv lett megjelölve. Az azonnali hatályú felmondást viszont PMJV Önkormányzata képviseletében a polgármester írta alá, megszüntetve ezzel a felperes alperesnél fennállt munkaviszonyát. Mindebből helyesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes alperesnél fennállt munkaviszonyát nem az arra jogosult munkáltatói jogkör gyakorló szüntette meg, ezért az eljárása utólagos orvoslás hiányában érvénytelen, azaz az azonnali hatályú felmondás jogellenes. Helytállóan állapította meg a törvényszék, hogy a jogszabály (Ptk.) irányadó rendelkezései lehetővé tették, hogy a felperes az igazgatóság igazgatósági elnök tisztségét munkaviszonyban is betölthesse, és az ezen a törvényi felhatalmazáson alapuló munkaszerződését alapítói közgyűlési határozat előzte meg. Ehhez képest az alperesnek az a kifogása, hogy az alapszabály megbízási jogviszonyról rendelkezik, nem megalapozott, ez a munkaszerződést nem tette érvénytelenné [Mt.
  2. §
(1)bekezdés], és az így létrejött munkaviszonyt is csak az erre vonatkozó szabályok szerint lehetett megszüntetni. A PMJV Önkormányzata által megtett és a polgármester mint képviselője által aláírt jognyilatkozat az Mt. 20. §
(1)bekezdés alapján, figyelemmel a
(3)bekezdés I. fordulatára, érvénytelen. Az alperes az elsőfokú közbenső ítélet meghozataláig nem állította és nem is bizonyította, hogy az arra jogosult szerv, az alperes igazgatósága a jognyilatkozatot jóváhagyta. Ez utóbbi kapcsán az elsőfokú bíróságot nem terhelte a Pp.
  1. §-a szerinti anyagi pervezetés, mivel az alperes a keresetlevélből és a felperes későbbi perbeli nyilatkozataiból világosan tudta, hogy a felperes vitatja a tulajdonos önkormányzat azon jogát, hogy Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. [53] [54] [55] [56] [57] 11 munkáltatói jogkör gyakorlóként a munkaviszonyát jogszerűen megszüntethette. Téves jogi álláspontjából adódóan a releváns nyilatkozatokat, tényelődadásokat, az ezekre vonatkozó bizonyítási eszközöket nem tette meg, illetőleg nem bocsátotta rendelkezésre, az Mt.
  2. §
(3)bekezdésének értelmezése során továbbra is állította, hogy az önkormányzat nevében eljáró polgármester a munkaviszony megszüntetésére is jogosult volt. Abból azonban, hogy a szabadságkiadás, illetőleg a járványügyi helyzet kapcsán a felperessel szemben PMJV polgármestere részjogosítványokat gyakorolt, a felperes nem következtethetett alappal arra, hogy a munkaszerződésében foglaltakkal ellentétben a tulajdonos önkormányzat képviseletében a munkaviszony megszüntetésére irányuló alapvető munkáltatói jogkört is gyakorolhatja. Ezért az alperesnek az a hivatkozása, hogy a jognyilatkozat az arra jogosult utólagos jóváhagyása hiányában is érvényes az Mt. 20. §
(3)bekezdés utolsó fordulata szerint, nem megalapozott. Az alperes alaptalanul hiányolta fellebbezésében a Pp. 237. §
(1)és
(2)bekezdésének alkalmazása keretében az arra való felhívását, hogy igazolja Város polgármesterének az eljárási jogosultságát, ugyanis a felperes keresete folytán nem ezt kellett bizonyítani, hanem azt, hogy a jognyilatkozatot az arra jogosult tette meg vagy azt utólag jóváhagyta. Az előbbit az alperes nem bizonyította a rendelkezése álló okiratok ellenében, az utóbbira pedig tényállítást sem tett. Az alperes első ízben a fellebbezésében állította új tényként, hogy az alperes igazgatósága utólag jóváhagyta az azonnali hatályú felmondást tartalmazó jognyilatkozatot a csatolt 2022. április 8-án kelt okirat szerint. A bejelentését kérte a Pp. 373. §
(2)-
(3)bekezdései alapján értelmezni és értékelni. A másodfokú bíróság az alperesnek ezt a nyilatkozatát a Pp. 110. §
(3)bekezdése szerint úgy vette figyelembe mint a fellebbezési eljárásban előterjesztett ellenkérelem-változtatást, ami azon az új tényállításon alapul, hogy a
  1. február 23-án kelt azonnali hatályú felmondást tartalmazó jognyilatkozatot a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult utólag jóváhagyta, amit az új bizonyítékként becsatolt 3/
  2. (IV.08.) igazgatósági határozatot tartalmazó okirat igazol. Az ítélkezési gyakorlat (Kúria Mfv.I.10.379/2018/
  3. szám, valamint Kúria Mfv.II.10.225/2019/
  4. szám) az alperes helyes hivatkozása szerint következetes abban, hogy az Mt.
  5. §
(3)bekezdésén alapuló utólagos jóváhagyó nyilatkozatot a jogosult alanyi jogon, időbeli korlátozás nélkül megteheti, ami a folyamatban lévő perben felhasználható, azonban kizárólag a Pp. adta szabályok és keretek között {Kúria Mfv.X.10.110/2020/
  1. szám [30][35]}. Ez azt jelenti, hogy a perben az alperest ellenkérelmének megváltoztatása, új tények állítása és bizonyíték csatolása korlátozás nélkül a perfelvételi szakban, korlátozásokkal az érdemi tárgyalási szakban illette meg, amely lehetőségekkel azonban az elsőfokú eljárásban nem élt. A fellebbezési eljárásban azonban a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az a törvényi feltétel érvényesül-e, hogy a jóváhagyás mint új tény elsőfokú közbenső ítélet meghozatalát követő bekövetkezése és az azt alátámasztó okirat mint új bizonyíték keletkezése a fél önhibáján kívüli okból történt-e, mert csak ez esetben van helye az új tény állításának, az ezt igazoló bizonyíték csatolásának és az ezekre alapított szabályszerű ellenkérelemváltoztatásnak a másodfokú eljárásban [Pp.
  2. §
(2)-
(3)bekezdése]. Márpedig az alperes a keresetlevél benyújtásától az elsőfokú eljárás egésze során tudatában volt annak, hogy bizonyítania kell, a felmondást az arra jogosult hozta meg, amelynek egy lehetséges módja az Mt. 20. §
(3)bekezdése szerint az utólagos jóváhagyás. Ennek megtörténtére azonban tényállítást nem tett, bizonyítékot nem csatolt, de nem is hivatkozott arra, hogy ilyen létezik az elsőfokú eljárásban. Emiatt kizárt, hogy a Pp. 373. §
(2)és
(3)bekezdése által biztosított jogával önhibáján kívül nem élt, illetőleg nem tudott élni az elsőfokú eljárás során. Ezért a másodfokú bíróság az új bizonyítékot és az ezen alapuló új tényállítást figyelmen kívül Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65] [66] 12 hagyta, és az ezekből következő ellenkérelem-változtatást a Pp. 373. §
(1)bekezdése alapján elutasította. A felperes fellebbezésével az elsőfokú közbenső ítélet indokolását abban a részében támadta, melyben az elsőfokú bíróság az Mt. 210. §
(2)bekezdésének a vezető állású munkavállalókra vonatkozó eltérő szabályaiból azt a következtetést vonta le, hogy a munkáltató részéről az azonnali hatályú felmondás joga gyakorlásának - bűncselekmény elkövetését kivéve egyetlen időkorlátja van, mégpedig, hogy azt az alapul szolgáló ok bekövetkezésétől számított 3 éven belül lehet gyakorolni. A felperes fellebbezése alapos, mert az Mt. 210. §
(2)bekezdése helyes értelmezés szerint a vezető állású munkavállalók tekintetében kizárólag az 1 éves úgynevezett objektív határidőt kívánta 3 évre felemelni, de nem érintette a 15 napos úgynevezett szubjektív határidőt, nem törölte el és nem is zárta ki az alkalmazását. Ezért a felperes mint az alperes vezető állású munkavállalója (igazgatósági elnöke) vonatkozásában a kifogása folytán vizsgálni kellett, hogy a munkáltató az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlásakor megtartotta-e az Mt. 78. §
(2)bekezdésében írt 15 nap törvényi határidőt. Az irányadó tényállás szerint a felperes munkaviszonyát megszüntető jognyilatkozat
  1. február 23-án kelt, és indokai az alperes jogi átvilágítását követően a társaság 2016-
  2. évi gumiabroncs beszerzéseihez kapcsolódóan megállapított jogsértések voltak. A per adatai szerint PMJV polgármestere
  3. október 05-én teljeskörűen ismereteket szerzett a jogi átvilágítás megállapításairól. A tulajdonos PMJV Önkormányzata képviseletében
  4. február 23-án szüntette meg a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal, miután az önkormányzat ugyanezen a napon az igazgatóságból is visszahívta őt. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a 478/2020 (XI.3.) Korm.rendelet és ennek nyomán a
  5. évi CXXVIII. törvény
  6. §
(4)bekezdése alapján
  1. november 4-től PMJV polgármestere saját személyében gyakorolhatta a képviselőtestület jogait. Ezért a jogi átvilágításból saját személyében szerzett tudása egyúttal ez időtől a képviselőtestület tudomásának is minősült, így az azonnali hatályú felmondás indokairól legkésőbb
  2. november 4-én teljeskörűen tudomást szerzett a képviselőtestület is. Ezzel szemben a felperes munkaviszonya megszüntetésére PMJV Önkormányzata által a 15 napos törvényi határidőt jóval túllépve, csak
  3. február 23-án került sor. Az alperes érvelésével szemben eddig az időpontig nem történt olyan, a felmondás indokait befolyásoló, azok között megjelenített esemény, ami jogszerűen magyarázta volna a
  4. november 4-től eltelt időben a késlekedést. A felperes által keresettel támadott azonnali hatályú felmondás tehát azért is jogellenes, mert azt az Mt.
  5. §
(2)bekezdés által biztosított 15 nap törvényi határidőn túl gyakorolták, amely elmulasztása jogvesztő. A másodfokú bíróság így kifejtett álláspontjából következően az azonnali hatályú felmondás indokait érdemben már nem kellett vizsgálni. Az alperes fellebbezése kapcsán mégis utal arra, hogy a felperes valójában teljes egészében vitatta annak jogszerűségét, az indokokat valótlannak, okszerűtlennek és a világosság követelményét ki nem elégítőnek találta. Ami érdemben a felmondásból megállapítható, hogy az alperes a jogi átvilágítás eredményeként a gumiabroncsok beszerzéséhez kapcsolódóan arra hivatkozott, hogy elvesztette a bizalmát a felperesben [Mt. 78. §
(1)bekezdés b) pont]. Az elsőfokú bíróság helytállóan bontotta ki a bizalomvesztés mint a munkaviszony megszüntetésére okot adó körülmény jogi fogalmát, és utalt a
  1. november 4-től
  2. február 23-ig eltelt idő ellentmondására. A bizalomvesztésre okot adó tény megismerése és a jogkövetkezmény levonása közötti hosszabb idő indokolatlan késlekedés, ami egyúttal Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.028/2022/6/I. [67] [68] [69] 13 okszerűtlenné és ezért jogellenessé is teszi a munkáltatói intézkedést (Kúria Mfv.10.586/2015/
  3. szám). A másodfokú bíróság álláspontjából következik, hogy az alperes fellebbezési eljárásban bejelentett utólagos bizonyítási indítványa a per jogalapja érdemi eldöntésén kívüli nem releváns tényekre vonatkozik, ezért azokat figyelmen kívül hagyta. Az, hogy az elsőfokú bíróság az alperesnek az eljárás felfüggesztése iránti kérelméről nem döntött, kétségtelen eljárási szabálysértés, azonban az ügy érdemi eldöntésére nem volt kihatással, ezért ez önmagában semmiképp sem eredményezte az elsőfokú közbenső ítélet hatályon kívül helyezését a Pp.
  4. §-a szerint. Ezekre az indokokra figyelemmel hagyta helyben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp.
  5. §
(2)bekezdése alapján. A saját és az ellenérdekű fél fellebbezése kapcsán is pernyertesnek tekinthető felperes nem számított fel a másodfokú eljárásban perköltséget a Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint, ezért erről a másodfokú bíróság nem döntött. Az eredménytelenül fellebbező alperes az illetékekről szóló 1990.évi XCIII. törvény 46.§
(1)bekezdése alapján köteles a fellebbezési illeték megfizetésére, melynek összegét, figyelembe véve az általa már lerótt illetéket is, az Itv.39.§
(3)bekezdés c) pontja alapján határozta meg. Város,
  1. szeptember
  2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Rendeki Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Vogyicska Petra s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.