Kbf.6/2023/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés], ezért 200 napi tétel, napi tételenként 1500 forint összegű pénzbüntetésre ítélte. Az így kiszabott 300.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 20 hónapi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése, illetőleg egy havi részlet megfizetésének elmulasztása esetére a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 66.376 forint bűnügyi költség megfizetésére. [2] A tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész az ítéletet tudomásul vette, míg a vádlott és védője a nyilatkozattételre három munkanapot tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül a védő az ítélettel szemben a vádlott felmentése, illetőleg enyhítés érdekében fellebbezést jelentett be. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.84/2023/3. számú átiratában a vádlott javára előterjesztett fellebbezést nem tartotta alaposnak. Rámutatott, hogy a felülvizsgálat a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljeskörű. Kiemelte, hogy az elsőfokú katonai tanács a perrendi szabályok megtartása mellett folyatta le az eljárást, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a releváns bizonyítékokat egyenként és Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2023/6/II 2 összességében értékelve, tényállását sértett1 tanú és a bizonyítás anyagává tett kamerafelvételek adatai alapján állapította meg, amely mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében meghatározott megalapozatlansági okoktól. Kifejtette, hogy az elsőfokú katonai tanács indokolási kötelezettségének is eleget tett; okszerű következtetést vont a vádlott elkövetéskori tudattartalmára, azon keresztül szándékára, bűnösségére nézve, és törvényesen minősítette a vád tárgyává tett bűncselekményt, amelyet a vádlott a Btk. 459. §

(1)bekezdés 11/k. pontja szerinti hivatalos személyként, vezényelt körletfelügyelői szolgálata során valósított meg. [4] Érvelése szerint a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság joga és kötelezettsége, a bizonyítékok újraértékelése útján az ítéleti tényállást támadó, a vádlott bűnösségét vitató, felmentést célzó védői fellebbezés a másodfokú eljárásban nem foghat helyt. [5] Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács a vádlott javára és terhére szóló bűnösségi körülményeket megvizsgálta, és a Btk. 82. §

(2)bekezdés d) pontja szerinti enyhítő szakasszal szabott ki pénzbüntetést a vádlottal szemben, amelynek napi tételszáma a hivatali bűntett valós tárgyi súlyát tükrözi, míg a napi tételek törvényi minimumot alig meghaladó összege arányban áll a vádlott anyagi teherbíró képességével, így a kiszabott pénzbüntetés méltányos, ezért a védői fellebbezés eredményre nem vezethet. [6] Álláspontja szerint az ítéletnek a pénzbüntetés átváltoztatásáról, a részletfizetés engedélyezéséről és a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezései a törvényi előírásoknak megfelelnek. [7] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú katonai tanács ítéletét a Btk. 605. §

(1)bekezdése szerint hagyja helyben. [8] A védő előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását, amelyben kifejtette, hogy az elsőfokú katonai tanács a rendelkezésre álló bizonyítékokat tévesen, több helyen és ponton a tényleges tartalmuktól eltérően értékelte, ezért az ítélet a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontja alapján részben megalapozatlan, amely azonban a Be. 593. §

(1)bekezdés b) pontja alapján kiküszöbölhető. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, hogy a vádlott elkövette a vád tárgyává tett bűncselekményt, ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az iratok tartalma és a helyes ténybeli következtetés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a vádlottat az ellene emelt vád alól bizonyítottság hiányában mentse fel. [9] Kiemelte, hogy a vádlott következetesen tagadta a bűncselekmény elkövetését, bár nem vitatta, hogy benyúlt a zárkába az ételbeadó nyíláson, azonban védekezése szerint azt az étel elosztása céljából tette. Határozottan állította, hogy ha meg is fogta a sértett kezét, azt nem csavarta meg és nem szorította a beadónyílás oldalához. E vádlotti előadást az ételosztó Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2023/6/II 3 tanú1 fogvatartott és a sértett zárkatársa, tanú2 fogvatartott is alátámasztotta. Felhívta a figyelmet arra, hogy a beadónyílás egy lefelé nyíló, 25x30 cm-es fém „ablak”, amin csak akkor lehet belátni, ha lehajolnak a nyílásig, olyan mozzanat azonban a felvételen nem látható, hogy a vádlott lehajolva, a kezét keresve próbálta volna elérni a sértettet. Álláspontja szerint a bántalmazás is nehezen értelmezhető, hiszen a sértett akadályoztatás nélkül hátra léphetett volna, illetve támadhatta volna a felé nyúló kezet, továbbá életszerűtlen, hogy a vádlott egy támadó mozdulatot a zárkába benyúlva hajtson végre. Életszerűtlennek tartotta továbbá azt is, hogy az ítéleti tényállásban leírt bántalmazás úgy valósult meg, hogy semmilyen észlelhető fájdalomreakciót, sérülést nem okozott, ugyanakkor a vádlott, illetve a sértett közvetlen közelében lévő, már fent hivatkozott tanúk fájdalomkiáltást nem hallottak, sérülést nem láttak a sértetten. [10] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában írtakkal ellentétben a vádiratban rögzített eseménysor a folyosói kamerafelvételen nem kivehető, az a mozzanatsor, hogy a vádlott „benyúl” a beadónyíláson a zárkába, és „kihúzza a vádlott kezét”, kicsavarja és az ajtó oldalának szorítja, nem egyértelmű, és mindösszesen 1 másodpercig tart, amely idő önmagában nem elég a teljes mozdulatsor elvégzéséhez. Mivel a kamerafelvétel nem alkalmas a történtek pontos rekonstruálására, így tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor tényként kezelte, hogy a sértett vallomásában elmondottak helytállóak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a sértett és a vádlott vallomásai között feszülő ellentmondások az eljárás során nem kerültek feloldásra. A büntetőeljárási alapelvekre hivatkozva kifejtette, hogy kétséget kizáró bizonyossággal nem nyert bizonyítást, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt elkövette. [11] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az iratok tartalma és a helyes ténybeli következtetés alapján az elsőfokú katonai tanács ítéletét a Be. 604. §

(1)bekezdés b) pontja alapján változtassa meg, és a vádlottat az ellene emelt vád alól bizonyítottság hiányában mentse fel. [12] A védő által bejelentett fellebbezés tartalmára figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes körűen, a Be. 598. §

(2)bekezdés alapján tanácsülésen bírálta felül. [13] A teljes körű felülbírálatra tekintettel a másodfokú katonai tanács vizsgálta az ügyben az eljárási szabályok megtartását, az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét. [14] A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, eljárási szabálysértésre, ezen belül hatályon kívül helyezést eredményező abszolút vagy relatív Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2023/6/II 4 eljárási szabálysértésre a jogosultak sem hivatkoztak. Törvényesen, mérlegelési jogkörében járt el, amikor a vádirati indítvánnyal szemben nem tárgyalás mellőzésével, vagyis büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás keretében bírálta el az ügyet, mivel álláspontja szerint a büntetővégzés meghozatalának a Be. 740. §

(1)bekezdés a) pontjában írt feltétele hiányzott, tehát az ügyet nem tartotta egyszerűen megítélhetőnek. [15] Az elsőfokú katonai tanács az előkészítő ülést a Be. LXXVI. fejezetében írt szabályok betartásával folytatta le. A vádlott felé intézett figyelmeztetések a jegyzőkönyv tanúsága szerint mindenre kiterjedőek voltak és mindenben megfeleltek a törvényi előírásoknak. [16] Az előkészítő ülésen a vádlott a bűnösségét a vádirat szerinti cselekményben nem ismerte el, tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, ezért a katonai tanács a Be. 503. §

(1)bekezdése alapján a vádról tárgyaláson határozott. [17] Az elsőfokú katonai tanács a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a tényállás megállapításához szükséges bizonyítási eljárást messzemenően lefolytatta, a bizonyítékokat körültekintően értékelte és indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. [18] A vádlott tagadta a bűncselekmény elkövetését, nem emlékezett a reggeli osztásra, illetve arra, hogy sértett1 fogvatartott kezét kicsavarta, illetve a beadónyílás oldalának szorította volna, de nem tartotta kizártnak, hogy ez megtörtént. Állította, hogy valamilyen huzavona lehetett kettejük között, de bántalmazásra nem került sor, illetve lehetségesnek tartotta, hogy a beadónyílásnál várakozó valamelyik fogvatartott kezét eltolta, de bántalmazás szándékával egyik fogvatartottal sem került kontaktusba. A kamerafelvétel megtekintését követően a vád tárgyát képező kézcsavarás tényét egyebekben elismerte, azonban a bűnösségét továbbra is tagadta. [19] A törvényszék katonai tanácsa a vádlott védekezésének ellenőrzésére a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta. Tanúként hallgatta ki sértett1-et – akinek a vádlott a kezét a vád szerint reggeli osztás közben kicsavarta –, tanú1t, tanú2ot. Példaértékű alapossággal, igen lelkiismeretesen többször is megtekintették a tárgyaláson a nyomozati iratokhoz csatolt kamerafelvételeket, először 3-szoros nagyításban, folyamatosan és megszakítás nélkül, majd 4-szeres nagyításban, képkockánként haladva, a harmadik megtekintés négyszeres nagyítással és teljes sebességgel, megállítások nélkül történt, a negyedik megtekintés háromszoros nagyítással és normál sebességgel, megállítások nélkül, az ötödik megtekintés háromszoros nagyítással és feles sebességgel, a hatodik megtekintés háromszoros nagyítással történt. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2023/6/II 5 [20] Ezen túlmenően a fenti felvételek kifogásolható minőségére figyelemmel az ügyészség által a tárgyaláson átadott DVD lemezen lévő kamerafelvételt is megtekintették, mely informatikus közreműködésével történt, másodjára nagyítással, képkockánként. Ezen utóbbi megtekintéssel kapcsolatosan a jegyzőkönyvben rögzítésre került az eljáró katonai bíró megállapítása, miszerint „egyértelműen látszik a kézcsavarás”. [21] A védő által a kamerafelvétellel kapcsolatosan hivatkozottakra figyelemmel utal arra is a másodfokú katonai tanács, hogy a vádlott a felvétel megtekintését követően nyilatkozott úgy, hogy „Megcsavartam a kezét ezek szerint, ahogy a felvételen is van” (10. jkv. 19. oldal 12. bekezdés). [22] Az érdekeltek ezen túlmenően erre a bírói jegyzőkönyvbe foglalt kijelentésre egyéb észrevételt nem tettek. [23] Fentieken túlmenően az elsőfokú katonai tanács ismertetéssel tette a bizonyítási eljárás részévé a releváns okirati bizonyítékokat. [24] A törvényszék ítéletének indokolásában a [9] bekezdéstől [24] bekezdésig a szükséges terjedelemben és gondosan értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott - bár utóbb már ténybelileg beismerő, de -bűnösségét tagadó védekezését fogadta el a tényállás alapjául. [25] A logika szabályainak megfelelő következtetés útján helyes érvekkel fejtette ki, hogy a tagadó vádlotti védekezéssel szemben a tényállást miért elsődlegesen sértett1 tanúvallomására, és az azt alátámasztó kamerafelvételekre alapította. Kellő indokát adta annak is, hogy tanú1 és tanú2 tanúk vallomása miért nem cáfolták e két fent hivatkozott bizonyítékot (ítélet [28] bekezdés). A törvényszék katonai tanácsa az indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. [26] A fentiek alapján, a bizonyítékok összevetése, mérlegelése után a törvényszék katonai tanácsa az ítélet [4] bekezdésétől a [7] bekezdéséig terhelő tartalmú történeti tényállást állapított meg. [27] A fellebbviteli katonai tanács álláspontja szerint a törvényszék ítéletének tényállása megalapozott, mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla a felülbírálata alapjául elfogadta. [28] A Be. 591. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2023/6/II 6 bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A védő a fellebbezésében új tényre, új bizonyítékra nem hivatkozott, az ügy előrevitelét szolgáló és az elsőfokú katonai tanács által vizsgált bizonyítékokon túli bizonyítékra vonatkozó bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért a védőnek a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül elsődlegesen a vádlott felmentésére irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. [29] Az elsőfokú bíróság a ténybíróság, feladata és kötelessége, hogy a vád tárgyává tett tények szempontjából lényeges bizonyítékokat hiánytalanul, egyenként és összességében értékelje, amelynek eredményeként az ítéletben a vád tárgyává tett cselekmény történeti tényállását, valamint az elkövető személyével összefüggő, a cselekményére kiható, azt befolyásoló tényeket megállapítsa. [30] Az ítélőtábla álláspontja szerint e kötelezettségének a törvényszék maradéktalanul eleget tett. [31] Az irányadó tényállás alapján a törvényszék okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére a terhére rótt, a Btk. 301. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette vonatkozásában. [32] Az ítélet [30]-[53] bekezdéséig részletesen rögzített jogi indokolással a másodfokú katonai tanács teljes mértékben egyértértett, annak megismétlése szükségtelen. [33] A védőnek a büntetés enyhítésére irányuló másodlagos fellebbezése nem alapos. [34] A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa ítélete [55] bekezdésében helyesen sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint ezeket a bűnösségi körülményeket a súlyuknak megfelelően értékelve szabott ki a Btk. 82. §

(1)és

(3)bekezdésében írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával a Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdése szerinti pénzbüntetést. [35] A Btk. 82. §

(1)és

(3)bekezdésében írtak alkalmazását a másodfokú bíróság álláspontja szerint még a katonai tanács illetékességén tapasztalt, hasonló jellegű cselekmények elszaporodottsága ellenére is indokolták a vádlott javára értékelhető körülmények, így az, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, az igen pozitív parancsnoki jellemzés, továbbá az elkövetés óta bekövetkezett időmúlás. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2023/6/II 7 [36] A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek száma a vádlott terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyával arányban áll, míg egy napi tétel összege a vádlott jövedelmi és vagyoni viszonyainak szem előtt tartásával került megállapításra. [37] Az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú katonai tanács által engedélyezett részletfizetéssel is egyetértett. [38] A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint a Btk. 79. § -ban írt büntetési célok eléréséhez az így kiszabott pénzbüntetés tettarányos, szükséges, egyben elégséges is, annak további enyhítésére azonban nincs törvényes indok. [39] A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Győri Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletét a Be. 598. §

(2)bekezdése alapján tartott tanácsülésen a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. Budapest,

1. április
2. Dr. Török Zsolt hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Belovai Henriette hb. százados s.k. Dr. Szabó Éva hb. ezredes s. k. előadó bíró bíró A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.II.4/2022/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf. 6/2023/
4. számú végzése folytán
5. április
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. április
8. Dr. Török Zsolt hb. dandártábornok s.k. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.6/2023/6/II 8 a tanács elnöke