← Magyarország

Gf.40278/2025/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A határozat hatályon kívül helyezése iránti perben a határozatról való tudomásszerzés lehetősége körében tanúsítandó elvárható magatartás szűken értelmezendő: önmagában a taggyűlésre szóló meghívó megküldéséről való tudomásszerzés nem eredményezi annak általános megállapítását, hogy a jogosult gondos eljárása esetén a határozatról is tudomást szerezhetett volna. A perben csak azon jogszabálysértések vizsgálhatók, amelyeket a felperes a keresetindítási határidőn belül benyújtott beadványában előadott. ... Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 10.Gf.40.278/2025/

  1. A felperes: Felperes cím1 A felperes képviselője: Szabó és Szalai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szalai T. Péter ügyvéd) cím Az alperes: Alperes cím3 Az alperes képviselője: Dr. Valkai Csaba Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Valkai Csaba ügyvéd) Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.278/2025/4 2 cím2 A per tárgya: társasági határozat felülvizsgálata Az elsőfokú bíróság: Budapest Környéki Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 2.G.40.380/2024/
  2. A fellebbezést benyújtó fél: felperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban felmerült ügygondnoki díjat 30.000 (Harmincezer) forint + áfa összegben állapítja meg és kötelezi a felperest, hogy a megállapított ügygondnoki díjat 15 napon belül fizesse meg Dr. Valkai Csaba Ügyvédi Iroda (cím2, ügyintéző: dr. Valkai Csaba ügyvéd) ügygondnok részére. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.278/2025/4 3 [1] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét – amelyben kérte az alperes
  3. szeptember 19-én hozott határozatszám és határozatszám1 számú taggyűlési határozatainak hatályon kívül helyezését a Polgári Törvénykönyvről szóló
  4. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:
  5. §

(1)és
(5)bekezdéseibe, a 3:
  1. §-ába, valamint az alperes társasági szerződésének
  2. és
  3. pontjaiba ütközése miatt, mivel az ügyvezető a taggyűlési meghívót részére szabályszerűen nem küldte meg, nem is tette közzé, a taggyűlésről nem volt tudomása, így azon megjelenni sem tudott, a taggyűlésen valamennyi részvételre jogosult tag nem volt jelen és nem járult hozzá a taggyűlés megtartásához – elutasította, továbbá kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 79.630 forint perköltséget. [2] Az alperes eljárás megszüntetésére vonatkozó kérelmét alaptalannak találta, mivel a felperes a határozat meghozatalától számított egyéves jogvesztő határidőn belül nyújtotta be a keresetlevelét. [3] Határozatának jogi indokolásában az alperes elévülési kifogását vizsgálva a Budapest Környéki Törvényszék előtt 2.G.40.274/
  4. és 2.G.40.275/
  5. számon folyamatban lévő ügyekben
  6. szeptember 23-án és szeptember 24-én az alperes által előadottakra utalt, amely szerint az alperes újabb taggyűlést tartott, erről a meghívót postai úton megküldték a felperes részére, amely „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza a feladóhoz. A hivatkozott perekben az alperes által csatolt meghívó a jelen per tárgyát képező,
  7. szeptember 19-re összehívott taggyűlésre szóló meghívó volt. Az alperes előadását és az általa csatolt iratokat a peres eljárásokban a felperes részére megküldték, a felperes jogi képviselője azokat mindkét perben
  8. október 1-jén vette át. [4] Kifejtette, hogy a Ptk. 3:
  9. §
(1)bekezdésében rögzített, a határozatok megtámadására nyitvaálló határidő kezdő időpontja azon időpont, amikor a határozat megtámadására jogosult kellő gondosság, kellő körültekintés mellett tudomást szerezhetett volna a megtámadható határozatról. A tudomásszerzést a jogszabály nem köti alakisághoz, ez többféle módon is megtörténhet. Annak van jelentősége, hogy a tag értesült-e, illetőleg kellő gondosság mellett értesülhetett-e a határozat meghozataláról és a szövegét, tartalmát megismerte, megismerhette-e. Ennek körében a BH2018. 121. számú eseti döntésre hivatkozott. [5] A Ptk. 1:4. §
(1)bekezdésére utalva kifejtette, hogy az adott helyzetben elvárható magatartás alapulvételével elvárható volt a felperes részéről – abban az esetben, amikor a peres felek között folyamatban lévő két perben az alperestől arról értesül, hogy az alperes további taggyűlést tartott és a felperes részére megküldött meghívót a feladó részére visszakézbesítették –, hogy az alperest megkeresse az alperes által hivatkozott taggyűléssel kapcsolatban. A felperes
  1. október 1-jén értesült arról, hogy az alperes taggyűlést tartott, így a fentieknek megfelelően az alperest meg kellett volna keresnie a taggyűlésen meghozott taggyűlési határozatok megismerése céljából, amit azonban elmulasztott. A felperes számára a határozat megtámadására nyitva álló 30 napos szubjektív határidő
  2. október 2-án kezdődött, ennélfogva
  3. október 31-ig lett volna lehetősége a keresetlevelét Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.278/2025/4 4 előterjesztenie, ezt azonban elmulasztotta, mivel a keresetlevelet
  4. november 22-én nyújtotta be a bíróságra. Minderre figyelemmel az alperes elévülési kifogását megalapozottnak tartotta és a felperes keresetét elutasította. [6] A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresettel támadott alperesi taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezését, továbbá az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását. [7] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem helyesen állapította meg, az indokolás több helyen iratellenes, a Ptk. 3:
  5. §-át tévesen értelmezte, így jogsértően jutott arra a következtetésre, hogy a keresetindítási határidőt elmulasztotta. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapított tényekből helytelen következtetésre jutott és megsértette a bizonyítás azon szabályát, amely szerint az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a felperes részére a taggyűlési meghívót, vagy a taggyűlési határozatot kézbesítette. [8] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság egyáltalán nem vizsgálta érdemben a felperes jogi érvelését. Vitatta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a felek között folyamatban volt 2.G.40.274/
  6. és 2.G.40.275/
  7. számú perekben csatolt iratok alapján észlelnie kellett volna, hogy az alperes időközben újabb taggyűlést tartott, amin újabb taggyűlési határozatokat hozott, és akkor tanúsított volna kellő gondosságot, ha ennek utánajár. [9] Hangsúlyozta, hogy az alperes által a 2.G.40.274/
  8. és 2.G.40.275/
  9. számú perekben becsatolt tértivevényen ügyvezető mint természetes személy a feladó, továbbá szerepel rajta a felperes, mint a küldemény címzettje, valamint a postára adás napja. Az elsőfokú eljárásban végig vitatta, hogy a küldeményben taggyűlésre szóló meghívó lett volna. Ezzel összefüggésben kiemelte azt is, hogy az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a megjelölt perekben előterjesztett melléklet mögött olyan postai küldemény állt, amelyben taggyűlési meghívó, vagy taggyűlési határozat szerepelt. A rendelkezésre álló adatok szerint nincs olyan bizonyíték, amely tételesen és kétséget kizáróan megcáfolta volna azon felperesi tényállítást, amely szerint a megtámadott taggyűlési határozat létezéséről akkor szerzett tudomást, amikor ad hoc ellenőrizte az alperesi beszámoló közhiteles nyilvántartásba való feltöltését. Valótlannak tartotta azt, hogy a két folyamatban volt perben az alperes becsatolta volna annak a taggyűlésnek a meghívóját, amelyen a perben támadott taggyűlési határozatok születtek. [10] Minderre figyelemmel nem volt elvárható a felperestől − még a Ptk. 1:
  10. §-ában rögzített alapelv mellett sem −, hogy a korábban indult és folyamatban lévő perekben alperes által becsatolt kézbesítési igazolásra tekintettel nyomban utánajárjon annak, hogy a kézbesítési igazolás mögött milyen irat állt. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.278/2025/4 5 [11] Hangsúlyozta, hogy a törvényszék a társasági szerződés
  11. pontjában rögzítettek ellenére – amely szerint a taggyűlést az ügyvezető hívja össze − a két folyamatban lévő perben az alperes által bemutatott borítékokat a tárgyalásokon felbontva győződött meg arról, hogy ügyvezető nem ügyvezetői minőségben és nem a cég címéről küldte a leveleket. Ennek ellenére az ítélet jogi indokolásban ezzel összefüggő álláspontját nem fejtette ki. [12] Kiemelte, hogy ügyvezető mint ügyvezető taggyűlést nem hívhatott össze, mert a határozatszám2 számú taggyűlési határozattal visszahívták, a határozatszám3 számú taggyűlési határozat szerint a cég székhelye már korábban megszűnt. Hangsúlyozta, hogy a cég törvényes működésének helyreállítása érdekében törvényességi felügyeleti eljárást és ennek körében a taggyűlés összehívását kezdeményezte. [13] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte és a felperes perköltségben való marasztalását. [14] A keresetindításnak a Ptk. 3:
  12. §
(1)bekezdésében rögzített szubjektív határidejével és annak számításával kapcsolatban utalt a Ptk. kommentárjában foglaltakra és rögzítette, hogy a törvényszék az ítéletében helyesen állapította meg a tényállás részeként azt hogy a felperes a keresetlevelet
  1. november 22-én terjesztette elő, ehhez képest a támadott határozatokat
  2. szeptember 19-én hozták, az alperes pedig a 2.G.40.274/
  3. és a 2.G.40.275/
  4. számon folyamatban lévő peres eljárásokban megküldte a törvényszék részére A/
  5. sorszám alatt csatolt kézbesítési igazolást és a beadványaiban arra is nyilatkozott, hogy az alperes újabb taggyűlést hívott össze, amellyel kapcsolatos meghívót a felperes nem vette át. Az alperesi beadványt és mellékletét a felperes
  6. október 1-jén letöltötte. Ugyanakkor az alperesnek a beszámolója
  7. szeptember 24-én feltöltésre került. Ennélfogva a felperesnek
  8. október 2-től egészen október 31-ig lehetősége volt a Ptk. 3:
  9. §
(1)bekezdése szerint a keresetlevelet benyújtani, ezt azonban elmulasztotta. [15] Az elsőfokú ítéletben foglaltakkal egyezően kifejtette, hogy a felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy
  1. október
  2. és október
  3. között az alperesnél érdeklődjön arról, hogy milyen küldeményt küldött a felperes részére. A felperesnek nem csak lehetőségében állt az alperes által küldött küldemény tartalmát, valamint a taggyűlési határozatokat megismerni, hanem a Ptk. 1:
  4. §
(1)bekezdése és 1:4. §
(1)bekezdése alapján elvárható lett volna, hogy utánajárjon az alperesi küldemény és az elmulasztott taggyűlésen hozott határozatok tartalmának. A fentiek értelmében az a kialakult bírói gyakorlat, hogy a társaság tagjától elvárható, hogy tudakozódjon a társaságnál a határozat tartalmáról (BH
  1. 121., Szegedi Ítélőtábla Gf.30.255/2018/5., Kúria Pfv.20.493/2020/7.). A hivatkozott döntések szerint a tag részéről a tudakozódás, utánajárás nemcsak egy lehetőség, hanem jogszabály által előírt kötelezettség is, amelyből adódóan az nem az alperes érdekkörében felmerülő körülmény és kizárólag a mulasztó felperesnek felróható (BDT
  2. 2302.). Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.278/2025/4 6 [16] Minderre figyelemmel kizárólag a mulasztó felperesnek felróható, hogy a társaság részére bejelentett, a társasági szerződésben, tagjegyzéken és cégkivonaton feltüntetett lakcímén a küldeményeket nem veszi át és azok „nem kereste” jelzéssel kerülnek visszaküldésre, továbbá a törvényszék által a felperesnek küldött alperesi dokumentumok alapján saját akaratelhatározása szerint nem tartja fontosnak tudakozódni, hogy az alperesi társaság milyen küldeményeket küldött a számára és milyen határozatokat hozott. Minderre figyelemmel a törvényszék helyesen állapította meg a tényállást és helyesen rögzítette, hogy a felperes elmulasztotta a Ptk. 3:
  3. §
(1)bekezdése szerinti 30 napos szubjektív keresetindítási határidőt, amely értelmében megalapozottan utasította el a keresetet. [17] Álláspontja szerint az első fokon eljárt törvényszék helyesen mellőzte a további bizonyítást az eljárásban. A hivatkozott bírósági döntések értelmében nincs alakisághoz kötve a határozatról való tudomásszerzés, így a felperessel szemben a 30 napos szubjektív keresetindítási határidő már akkor is elkezdődött volna, ha az alperes a kézbesítési igazolást nem nyújtja be a törvényszékre. Ebből adódóan nincs jelentősége annak sem, hogy a felperes vitatta a boríték tartalmát. Utalt arra is, hogy a határidő elmulasztása esetén a kereset érdemben való elbírálására nincs törvényes lehetőség (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.165/2019/5.). [18] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdés a) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek keretében egészében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 370. §
(1)bekezdésében meghatározott fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között. [19] A felperes fellebbezése az alábbiakra tekintettel nem megalapozott. [20] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntésével a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett a fellebbezésben foglaltakra is figyelemmel az alábbi, eltérő jogi következtetések alapján. [21] Arra helytállóan hivatkozott a felperes a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 3:36. §-át és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes akkor tanúsított volna kellő gondosságot a Ptk. 1:4: §
(1)bekezdésének értelmében, ha a taggyűlés megtartásáról való értesülést követően megkeresi az alperest a taggyűlésen meghozott taggyűlési határozatok megismerése céljából. [22] Az elsőfokú bíróság a fenti megállapítását a tényállásban rögzítettek szerint azon, a felek között a Budapest Környéki Törvényszék előtt 2.G.40.274/
  1. és 2.G.40.275/
  2. számon folyamatban lévő ügyekben
  3. szeptember 23-án és szeptember 24-én benyújtott – és a felperes részére
  4. október 1-én kézbesített – alperesi ellenkérelembe foglalt alperesi tájékoztatásra alapította, amely szerint “az alperesi társaságnál újabb taggyűlés volt, ahol a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.278/2025/4 7 meghívó szintén postai úton került megküldésre a felperes részére” a csatolt bizonyítékoknak megfelelően, és a felperesnek ezen tájékoztatásra figyelemmel kellett volna kellő gondossággal az alperest megkeresnie a taggyűlési határozatok megismerése céljából. [23] A Fővárosi Ítélőtábla a Ptk. 3:
  5. §
(1)bekezdéséből indult ki, amelynek értelmében a határozat hatályon kívül helyezése iránt attól az időponttól számított harminc napon belül lehet keresetet indítani a jogi személy ellen, amikor a jogosult a határozatról tudomást szerzett, vagy a határozatról tudomást szerezhetett volna. Ezzel összefüggésben helytállóan rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a bírói gyakorlatnak megfelelően a jogszabály nem a határozat szabályszerű közléséhez, hanem a tudomásszerzéshez köti a keresetindítási határidő kezdetét, amelynek körében annak van jelentősége, hogy a tag értesült-e, illetve kellő gondosság mellett értesülhetett-e a határozat meghozataláról, és szövegét, tartalmát megismerte, megismerhette-e (BH
  1. 121.). [24] Rámutat azonban a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy a keresetindítás szubjektív határidejének kezdete tekintetében a jogszabály értelmében a határozatról – és nem a meghívó megküldéséről – való tudomásszerzésnek van jelentősége. Ugyanakkor – az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően és a fellebbezési ellenkérelem érvelésével szemben – a határozatról való tudomásszerzés lehetősége körében a Ptk. 1:
  2. §-a alapján tanúsítandó elvárható magatartás szűken értelmezendő: önmagában a taggyűlésre szóló meghívó megküldéséről való tudomásszerzés nem eredményezi annak általános megállapítását, hogy a jogosult gondos eljárása esetén a határozatról is tudomást szerezhetett volna, különösen akkor, ha a társaság tagjai közötti viszony – a fellebbezésben megjelölteknek megfelelően és az elsőfokú eljárás adataiból is kitűnő felek közötti további peres eljárásokból adódóan – nem tárgyilagos. A tudomásszerzéshez mind jogi, mind hétköznapi értelemben az szükséges, hogy a felperes részére adott tájékoztatásból egyértelműen kitűnjön, hogy mikor, ki által hozott, milyen tartalmú határozat született, és amennyiben annak indokai is lényegesek, annak lényegi ismertetése is megtörténjen, azaz a jogosult mindazon ismeretek, információk birtokába jusson, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a keresetét előterjessze (Kúria Gfv.30.007/2025/7.). [25] A fentiek értelmében a rendelkezésre álló adatok alapján – az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítettekkel szemben – az állapítható meg, hogy a felperes pusztán az elsőfokú bíróság által ismertetett alperesi ellenkérelem és az ahhoz csatolt bizonyítékok szerint
  3. október 1-én kizárólag a taggyűlésre szóló meghívó felperes részére történő megküldéséről kapott tájékoztatást, a tájékoztatás alapján a keresetindítás alapjául szolgáló határozatokról és azok tartalmáról a tájékoztatásból nem szerezhetett volna tudomást. Ebből következően a keresetindításra nyitva álló szubjektív határidő kezdetét az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg
  4. október 2-ában. Helytállóan hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra is, hogy az állításának megfelelően a határozatokról való tudomásszerzés időpontját (
  5. október 27.) az általa csatolt iratok alátámasztják, azt egyéb bizonyíték nem cáfolja. Mindez egyben annak megállapítását is eredményezi, hogy a felperes a keresetét a szubjektív határidőn (
  6. október 27-től számított 30 napon) belül,
  7. november 22-én terjesztette elő, azaz megalapozatlan azon elsőfokú bírói megállapítás, hogy a felperes keresete elévült. Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a keresetet érdemben vizsgálta a rendelkezésre álló adatok alapján. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.278/2025/4 8 [26] A kereset érdemi vizsgálata körében a Fővárosi Ítélőtábla abból indult ki a Ptk. 3:
  8. §
(1)bekezdésének megfelelően, hogy a társasági határozat hatályon kívül helyezése iránti perben a társasági határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló per speciális jellegére, a szigorú perindítási határidőre, a tényállás, a tagot ért jogsérelem felperes általi tényleges ismeretére tekintettel csak azon tények vehetők figyelembe, illetve azon jogszabálysértések vizsgálhatók, amelyeket a felperes a keresetindítási határidőn belül benyújtott beadványában előadott. A határidőn túl előadott további hivatkozások nem vizsgálhatók (Kúria Gfv.30.079/2019/13.), a felperesnek a szubjektív keresetindítási határidőn túl előadott indokai a határozat jogsértő voltának megállapítása során figyelmen kívül hagyandók (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.270/2018/5. BDT2019. 4020.). Ennek megfelelően a Fővárosi Ítélőtábla a felperes válasziratában és azt követően előadott, a keresetlevélben foglaltaktól eltérő jogi érvelést figyelmen kívül hagyta, kizárólag a keresetlevélben előadott indokokat, azaz a támadott határozatoknak a Ptk. 3:17. §
(1)és
(5)bekezdéseit, továbbá a Ptk. 3:
  1. §-t sértő voltát, valamint a létesítő okirat
  2. és
  3. pontjaiba ütközését vizsgálta a keresetben előadott tények alapján. [27] Mindebből az következik, hogy a Fővárosi Ítélőtábla érdemben nem vizsgálta a szubjektív keresetindítási határidőn túl előterjesztett hivatkozásait, azaz azt, hogy ügyvezető mint ügyvezető nem tudott ebben a minőségben taggyűlést összehívni, ügyvezető nem ügyvezetői minőségben és nem a cég címéről küldte a leveleket, a cég székhelye megszűnt. [28] A Ptk. 3:
  4. §
(1)bekezdésének és a társasági szerződés
  1. pontjának sérelme kapcsán a felperes kizárólag arra hivatkozott a keresetlevelében, hogy a taggyűlésre szóló meghívót nem kapta meg, ezért a támadott határozatok jogszabálysértőek. A felperes állításával szemben az alperes ellenkérelmében okirati bizonyítással élt, amelyek alapján – a fellebbezés érvelésével szemben – kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperesnek címzett meghívót az ügyvezető megküldte a felperesnek. [29] Ahogyan arra az alperes is hivatkozott az ellenkérelmében, a felperes a támadott határozatok társasági szerződés
  2. pontjába ütközésének jogi érveit nem fejtette ki. Ennek ellenére a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a társasági szerződés
  3. pontjának megfelelően a
  4. szeptember 12-ére, majd szeptember 19-re összehívott taggyűlést annak megtartása előtt nyolc nappal megelőzően – a taggyűlési meghívó dátuma szerint
  5. szeptember 3-án – összehívták, egyben az ellenkérelemhez A/
  6. sorszám alatt csatolt okiratból az is megállapítható, hogy a napirendet tartalmazó meghívót aznap a felperesnek címzetten ajánlottan postára adták. Minderre figyelemmel a felperes megalapozatlanul hivatkozik a társasági szerződés
  7. pontjának sérelmére is. [30] A fentiek értelmében az ítélőtábla megállapította, hogy a taggyűlést meghívó küldésével hívták össze, azaz a Ptk. 3:
  8. §
(1)bekezdése – a felperesi hivatkozás miatt – nem sérült. A meghívóval szabályszerűen összehívott taggyűlés vonatkozásában a felperes által állított Ptk. 3:17. §
(5)bekezdésének sérelme nem értelmezhető. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.278/2025/4 9 [31] Rögzíti a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a felperes a Ptk. 3:
  1. §-ának sérelme kapcsán a keresetlevelében sem tényállítást, sem jogi érvelést nem adott elő, pusztán arra hivatkozott, hogy a határozatokat nem küldték meg a részére. A Ptk. 3:
  2. §-ában szabályozott taggyűlési jegyzőkönyvvel összefüggésben azonban utal a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy az a jogszabály által előírt tartalommal szerkesztett olyan okirat, amely a döntések meghozatalát tanúsítja, de a taggyűlési jegyzőkönyvre vonatkozó alaki és tartalmi szabályok megsértésének önmagában a meghozott határozatok érvényességére is kiható jogkövetkezménye nincs, ezért a taggyűlési jegyzőkönyv és megküldésének hiányossága a taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésének ténybeli alapjaként nem szolgálhat (BDT
  3. 2372.). [32] Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  4. §
(2)bekezdése alapján – a fent kifejtett eltérő indokok alapján – helybenhagyta, mivel a támadott határozatok nem joghatálysértőek és a társasági szerződés rendelkezéseibe sem ütköznek. [33] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 364. §-a szerint irányadó Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles a pernyertes alperes másodfokú perköltségét megtéríteni, amelynek körében a Fővárosi Ítélőtábla az alperes ügygondnokának ügyvédi munkadíját vette figyelembe. A munkadíj mértékét a felszámításnak megfelelően a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 5. §
(1)bekezdése és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései alapján állapította meg 30.000 forint + 8.100 forint áfa összegben, azaz összesen 38.100 forintban. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. a tanács elnöke Dr. Sági Zsuzsanna s.k. Dr. Matosek Edina s.k. előadó bíró bíró az aláírásban akadályozott helyett Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.278/2025/4 Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. tanácselnök 10

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.