Bf.394/2022/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és

(2)bekezdés d),

1. f)és
2. j)pontjai szerint minősülő emberölés bűntettének kísérletében, a Btk. 371. §

(1)bekezdésébe ütköző és

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő 3 rb. rongálás vétségében és a Btk. 339. §

(1)bekezdésébe ütköző garázdaság vétségében ezért őt a bíróság – halmazati büntetésül – 2 év 5 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. [2] A törvényszék a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg és megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Ezenkívül a bíróság rendelkezett a bűnjelekről, és kötelezte a bűnösnek kimondott vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [3] A kihirdetett ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére súlyosítás – hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, a feltételes szabadság tartamára pártfogó felügyelet elrendelése és magatartási szabályként tanú1 sértettől való távoltartása – érdekében jelentett be fellebbezést. A vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.394/2022/

1. 2 [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.851/2022/
2. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta. [5] Kifejtette, hogy a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket a törvényszék helyesen vette számba, azonban az ügyészi álláspont szerint azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte, a büntetés kiszabása során eltúlzott jelentőséget tulajdonított a vádlott javára értékelhető enyhítő körülményeknek, míg érdemben nem értékelte a vádlott terhére megállapítható többszörös halmazatot és az élet elleni cselekmény többszörösen való minősülését. Érvelése szerint az ügyészség által a váddal egyező beismerés esetére megajánlott 3 év helyett 2 év 5 hónapban megállapított szabadságvesztés eltúlzottan enyhe, ellenkezik a büntetési célokkal, nem alkalmas sem generál sem speciál preventív célok elérésére. [6] Kifejtette, hogy a feltételes szabadságra bocsátás próbaidejére azért indokolt pártfogó felügyeletet elrendelni, mivel a vádlott paranoid zavara – amely az elkövetést motiválta – érdemben a letartóztatás alatti alkoholmegvonás miatt szűnt meg magától, kezelések alkalmazása nélkül és a vádlott esetleges újbóli alkoholfogyasztói magatartásra való visszarendezkedése esetén ismét felléphetne, és eluralhatná a gondolkodását. Ennek megelőzését szolgálja a pártfogói felügyelet a speciális prevenció keretében. Ezzel összefüggésben indokolt a próbaidő tartamára a vádlottnak a volt feleségétől, mint sértettől való távoltartása is. [7] Utalt arra, hogy az ítélet jogi indokolása kiegészítendő azzal, hogy az elkövetéskori anyagi jogszabályok kedvezőbbek a vádlottra. [8] A vádlott védője az ügyészség által előterjesztett fellebbezésre tett észrevételében a vádlott személyi körülményeiben és személyiségszerkezetében bekövetkezett jelentős pozitív változásokat hangsúlyozta, egyúttal az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [9] A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője – az átiratban előzetesen bejelentettek szerint – nem vett részt. [10] A vádlott védője a nyilvános ülésen felszólalásában a korábban írásban kifejtett észrevételeit fenntartotta. [11] Terhelt1 vádlott a nyilvános ülésen nyilatkozatot nem tett. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.394/2022/
3. [12] 3 Az ügyész súlyosítást célzó fellebbezése nem alapos. [13] A kizárólag a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezésre figyelemmel a felülbírálat terjedelme a Be.
4. §

(3)és

(5)bekezdése és az 591. §

(2)bekezdés a) pontjában foglaltak alapján korlátozott, így az ítélőtábla nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, jelen határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [14] A törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta, így törvényesen járt el, amikor elfogadta a vádlott beismerő vallomását, továbbá a megállapított tényállás alapján helyesen következtetett Terhelt1 vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. [15] A joghátrány megválasztása körében az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló

1. BK véleményben írtakat szem előtt tartva hiánytalanul vette számba a vádlott javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket. Az ügyészi fellebbezésben foglaltakkal ellentétben a törvényszék a súlyosító körülményeket – a bűncselekmény többszöri minősülése, valamint a többszörös halmazat – érdemben értékelte, azonban azok súlya a jelentős számú és nyomatékú enyhítő körülmények mellett elenyészik. [16] Az ítélőtábla rámutat arra, hogy a büntetésnek meg kell felelnie a generális és a speciális prevenció követelményének, mind a társadalom többi tagját, mind a tettest vissza kell tartania újabb bűncselekmény elkövetésétől. Ezáltal alkalmasnak kell lennie a bűnözés befolyásolására, amelynek egyik eszköze az individualizáció, vagyis a büntetés lehetőleg személyre szabott, egyéniesített volta. [17] Az ítélőtábla utal arra, hogy a bűnösségi körülményeket egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni. Nem a számuk, hanem az adott esetben meglevő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál. [18] A törvényi előírásokat és az ítélkezési gyakorlatot együttesen figyelembe véve a vádlott kedvező személyi körülményei alapján a másodfokú bíróság a törvényszékkel egyezően arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyéniesítésnek tulajdonít döntő jelentőséget azzal, hogy a generál preventív szempontokat sem mellőzi. [19] A Fővárosi Ítélőtábla osztotta a törvényszék álláspontját, amely szerint a vádlottal szemben a szabadságvesztés mértéke még a büntetési tételkeret minimuma esetén is eltúlzott lenne, így a személyében és cselekményében megnyilvánuló társadalomra veszélyességgel arányban a szabadságvesztés tartamát – a Btk.
2. §

(2)bekezdés b) pontjában és a Btk.

1. § Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.394/2022/
2. 4

(4)bekezdésben foglaltak törvényes alkalmazásával – a törvényi minimumhoz közelítő mértékben 2 év 5 hónapban állapította meg, emellett a Btk. 35. §

(2)bekezdése alapján a törvényszék enyhébb végrehajtási fokozatra vonatkozó megállapítása is megfelel az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. [20] A Fővárosi Ítélőtábla a törvényszékkel egyező álláspontra helyezkedett a tekintetben, hogy a büntetlen előéletű, 60 éves vádlott mentális egészségében és életvezetésében beállt pozitív változások következtében a társadalomba beilleszkedve, annak hasznos tagjaként már megszenvedte az általa elkövetett bűncselekmény következményeit. [21] Az ítélőtábla álláspontja szerint a kiszabott szabadságvesztés tartama kellően igazodik a bűnösségi körülményekhez, a bűncselekmény tárgyi súlyához és a vádlott társadalomra veszélyességéhez, továbbá alkalmas a Btk.

1. §-ban írt büntetési célok elérésére. [22] A fellebbviteli főügyészség büntetés kiszabására vonatkozó indítványára figyelemmel a másodfokú bíróság arra is rámutat, hogy az elsőfokú bíróság által meghatározott büntetés kellő mértékben magában hordozza a megtorló jelleget, a társadalom negatív értékítéletét, továbbá igazságossága, szükségessége és hasznossága folytán alkalmas a társadalom védelmére és újabb bűncselekmények megelőzésére. [23] A Fővárosi Ítélőtábla maradéktalanul egyetértett a Budapest Környéki Törvényszék pártfogói felügyelet és távoltartás elrendelésének mellőzése tárgyában kifejtett indokolásával, melynek megismétlése szükségtelen. [24] A Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék ítéletének jogi indokolását szükségesnek találta azzal kiegészíteni, hogy az elkövetéskori Btk. alkalmazása a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének megnyílása miatt kedvezőbb a vádlottra nézve, figyelemmel arra, hogy az elbíráláskor hatályos Btk.
2. §

(4)bekezdés

1. e)pont
2. eb)alpontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra, akit emberölés bűntette [Btk. 160. §

(1),

(2)bekezdés] miatt tettesként ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre. [25] A törvényszék szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezése és az előzetes fogvatartás beszámítása törvényes. [26] A törvényszék az ítélet rendelkező részében a letartóztatás kezdőnapját tévesen jelölte meg, melyet az ítélőtábla a rendelkező részben foglaltak szerint helyesbített. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.394/2022/9. [27] 5 A törvényszék a lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költségről törvényesen rendelkezett. [28] A fent részletesen kifejtettek szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 599. §-a alapján megtartott nyilvános ülésen a Be. 605. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta azzal, hogy a vádlott letartóztatásának kezdőnapja helyesen

1. szeptember
2. napja. Budapest,
3. év április hó
4. napján Dr. Rédei Géza s.k. s.k. a tanács elnöke határozatszerkesztő Dr. Kertész Andrea s.k. bíró Dr. Patassy Bence bíró A Budapest Környéki Törvényszék 17.B.62/2022/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.394/2022/
6. számú ítélete folytán
7. év április hó
8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
9. év április hó
10. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke