Bf.49/2025/7 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott, közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősíti. Mellőzi a IV. r. vádlottal szemben a pénzbüntetés kiszabását. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás I. [1] A Pécsi Törvényszék a 2025. május 21-én kihirdetett 24.B.151/2025/2. számú ítéletével Terhelt1 IV. r. vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 396. §

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott és az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette, 2 rb. a Btk. 291. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés b) pontjára figyelemmel a

(3)bekezdés c) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának Pécsi Ítélőtábla I.Bf.49/2025/7/II 2 bűntette, 2 rb. a Btk. 403. §

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott, bűnsegédként elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntette, a Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítás bűntette, 2 rb. a Btk.

1. §-ában meghatározott, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége, valamint további 4 rb. a Btk.
2. §

(1)bekezdésének

1. c)pontjában meghatározott, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt – halmazati büntetésül – 2 év szabadságvesztésre, 350 napi tétel pénzbüntetésre, 5 év gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól eltiltásra és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát börtönben, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 10.000 forintban állapította meg. Az ekként kiszabott, összesen 3.500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról is rendelkezett. A IV. r. vádlottal szemben 11.633.360 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. [2] II. [3] A törvényszék fenti ítélete ellen a vádlott és a védő a büntetés enyhítése: a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése érdekében fellebbezett. Fellebbezésének írásbeli indokolásában a védő a kiszabott szabadságvesztés mértékét alapjában véve méltányosnak tartotta, azonban a vádlott személyi körülményeit figyelembe véve eltúlzottan súlyosnak értékelte. Kiemelte, hogy a IV. r. vádlott büntetlen előéletű, a nyomozás a vallomására erősen épített, emellett pedig a bűnösségére kiterjedő, részletes tényfeltáró beismerő vallomást tett. Bár nőtlen és kiskorú gyermek eltartásáról nem gondoskodik, de rokkant édesapját segíti, Hollandiában pedig gyári munkásként dolgozott. Egyszeri botlása volt a tényállásban írt bűncselekmény elkövetése, mely jogtechnikailag halmazati büntetést vont maga után. Egyéniesítve vizsgálva azonban, a IV. r. vádlott cselekvősége messze elmarad a tényállásban rögzített bűncselekmény többi résztvevőjétől. Mindezekre tekintettel kérte a büntetés enyhítését akként, hogy annak végrehajtását a törvény szerinti leghosszabb tartamban próbaidőre függessze fel. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában a tényállás 4/
2. h)pontjában rögzített közbizalom elleni bűncselekmény Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott, közvetett tettesként történő minősítésére, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. [4] [5] [6] III. [7] A másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag a fellebbezésekkel sérelmezett rendelkezését, továbbá – a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket bírálta felül, mely – figyelemmel a Be. 590. §

(5)bekezdésére is – kiterjedt a hatályon kívül helyezést eredményező eljárási Pécsi Ítélőtábla I.Bf.49/2025/7/II 3 [10] szabályok megtartására, illetve arra, hogy helytálló-e a bűnösség megállapítására és a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezés. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályokat betartotta; a vádlott beismerésének a Be. 504. §

(2)bekezdése alapján történő elfogadására, míg az ítéletnek a Be. 562. §

(4)bekezdése szerinti rövidített indokolására is jogszerűen került sor. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság az eljárása során nem vétett olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdésében meghatározott, ún. abszolút, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró, ún. relatív eljárási szabálysértést, mely alapján az ítéletét hatályon kívül kellett volna helyezni; a határozata érdemi felülbírálatának ezért nem volt eljárásjogi akadálya. Miután a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság a Be. 591. §

(2)bekezdésének a) pontja értelmében nem vizsgálta az ítélet megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. Törvényes a vádlott büntetőjogi felelősségére vont következtetés is. [11] IV. [12] A vádlott cselekményeinek minősítése túlnyomórészt megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. E körben – egyetértve a fellebbviteli főügyészség átiratában foglalt állásponttal – kizárólag a tényállás 4/h. pontjában írt cselekmény minősítése szorul korrekcióra. Az ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét tettesként követi el az az ügyvéd, aki közreműködik cégek fiktív adásvételében, valamint abban, hogy a fiktív adásvétel szerinti, a valóságnak meg nem felelő adatok kerüljenek cégnyilvántartásba (BH2008. 102.; BH2013. 175.). Tettesnek ezért a Btk. 342. §

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott bűncselekmény kapcsán – ahogy a jelen ügyben is – kizárólag a cégbejegyzéseknél (változásbejegyzésnél) ügyvédként eljáró személyeket lehetett volna tekinteni. E személyek azonban nem tudtak arról – ahogyan a 4/h. tényállási pont esetében sem –, hogy az általuk kezdeményezett cégbírósági eljárás eredményeként valótlan adatokat jegyeznek be a közhiteles nyilvántartásba, ekként a Btk. 20. §

(1)bekezdése értelmében – tévedésük folytán – nem büntethetők. A fentiek alapján a vád tárgyává tett közokirat-hamisítás tettese kizárólag az a személy lehet, akinek közvetlen közreműködése kell ahhoz, hogy a közokiratba valótlan adat, tény vagy nyilatkozat kerüljön bejegyzésre. Ez a cégnyilvántartásba bejegyzés kapcsán a kérelem benyújtója. Az egyéb közreműködő ezért kizárólag bűnsegéd vagy felbujtó lehet (a Kúria Bfv.1292/2014/

1. számú eseti döntése). A közreműködés, mint elkövetési magatartás pedig felölel minden olyan értelmi-fizikai cselekvőséget, amely alkalmas arra, hogy annak következményeként a közokirat kiállítására illetékes személy a közokiratban a törvényi tényállásban meghatározott joghatással bíró valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot rögzítsen. E közreműködés tulajdonképpen speciális közvetett tettesség (BH
2. 148.). A Btk.
3. §

(1)bekezdése értelmében tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja, míg a

(2)bekezdés szerint közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény [8] [9] [13] [14] [15] [16] [17] Pécsi Ítélőtábla I.Bf.49/2025/7/II [18] [19] [20] 4 törvényi tényállását, e cselekményét gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben lévő személy felhasználásával valósítja meg. Az irányadó tényállás 4/h. pontja szerint Terhelt1 IV. r. vádlott az üzletrész átruházásához szükséges iratokat Terhelt3 rábírására az eljáró ügyvéd előtt úgy írta alá, hogy tisztában volt azzal, hogy azok tartalma a valóságnak nem felel meg, hiszen a IV. r. vádlott ténylegesen nem kívánt a gazdasági társaság tagjává és ügyvezetővé válni. Terhelt1 IV. r. vádlott ekként a valótlan tartalmú okiratok aláírásával közreműködött abban, hogy jog vagy kötelezettség keletkezésére, megszűnésére vonatkozó valótlan adatot rögzítsenek a cégnyilvántartás adataiba, mint közhiteles nyilvántartásba. Miután a fenti adatok valótlanságáról a cégeljárás során a kérelmet benyújtó ügyvéd nem bírt tudomással, ezért Terhelt1 IV. r. vádlott e bűncselekménye – szemben az elsőfokú bíróság által elfoglalt állásponttal – a Btk. 13. §

(2)bekezdése szerinti közvetett tettesként elkövetettnek minősül. [21] V. [22] Az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményeire a Btk. 81. §

(1)-

(3)bekezdései szerint irányadó halmazati büntetési tételt és annak középmértékét helytállóan rögzítette. A büntetés kiszabásánál irányadó tényezőket túlnyomórészt helyesen vette számba, és azokat a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. Terhelt1 IV. r. vádlott terhére további súlyosító körülményként kellett figyelembe venni, hogy a költségvetést károsító cselekménye többszörösen minősül. A halmazat nyomatékát pedig jelentősen erősíti az a körülmény is, hogy 12 bűncselekmény áll egymással halmazatban. További súlyosító tényező az egyik közbizalom elleni bűncselekmény tekintetében a felbujtói minősége is. A IV. r. vádlott javára ugyanakkor további enyhítő körülményként kellett értékelni, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésében (költségvetési csalás bűntette, illetve vesztegetés elfogadásának bűntette) bűnsegédként vett részt. Az alkalmazandó joghátrányt – a terhére rótt bűncselekményekre is figyelemmel – alapvetően a terhelt elkövetésben való részvételének mértéke, az elkövetés módja, valamint a magatartásával előidézett vagyoni hátrány összege határozza meg. Mindezeket, továbbá a fentebb, valamint az elsőfokú bíróság által értékelt súlyosító és enyhítő körülményeket is figyelembe véve, a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a IV. r. vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által megállapított szankció szükséges és egyben elégséges is a Btk. 79. §-ában írt büntetési cél eléréséhez; – helyesen – a Btk. 82. §

(2)bekezdésének b) pontjában meghatározott enyhítő rendelkezés teljes kimerítésével, a törvényi minimumban meghatározott tartamú szabadságvesztés további enyhítésére a másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget. Törvényesen került sor a közügyektől eltiltás, illetve a foglalkozástól eltiltás alkalmazására is. A másodfokú bíróság ugyanakkor a halmazatban álló bűncselekmények nagy számára és különösen a vádlott közbenjárásával előidézett vagyoni hátrány mértékére is figyelemmel, nem látott lehetőséget arra, hogy a szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 85. §

(1)és

(2)bekezdése alapján próbaidőre felfüggessze; a vádlott cselekményeinek társadalomra [23] [24] [25] [26] [27] [28] Pécsi Ítélőtábla I.Bf.49/2025/7/II [29] [30] [31] [32] [33] [34] 5 veszélyességével szemben ugyanis nem volt feltárható az ügyben olyan jelentős súlyú különös méltánylást érdemlő körülmény, amellyel a fentebb írtak ellenére a büntetés célja annak tényleges végrehajtása nélkül is elérhető volna. Észlelte ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság anélkül szabott ki a IV. r. vádlottal szemben pénzbüntetést, hogy vizsgálta volna a Büntető Törvénykönyvben ezzel kapcsolatban meghatározott feltételek meglétét. A Btk. 50. §

(2)bekezdése értelmében, akit haszonszerzés céljából elkövetett cselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme vagy vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni. E törvényi rendelkezésnek tehát két feltétele, hogy az elkövető a bűncselekményt haszonszerzés céljából valósította meg, illetve, hogy megfelelő jövedelemre tegyen szert, vagy egyéb vagyonnal rendelkezzék. Ez utóbbi feltételt azonban az elsőfokú bíróság egyáltalán nem vizsgálta. Az ítélet [9] pontjában az elsőfokú bíróság azt rögzítette, hogy a IV. r. vádlott segédmunkásként alkalmi munkát végez, melyből havi 200.000 forint jövedelme származik. Vagyontalan, tartozása nincs. Az iratokból az is megállapítható volt, hogy a vádlott állandó, bejelentett munkahellyel nem rendelkezik, lakhatásának biztosítása céljából pedig ingatlant bérel. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a mindössze 200.000 forint nettó jövedelemmel rendelkező, vagyontalan, lakbért is fizető vádlottal szemben a megfelelő jövedelem vagy vagyon megléte, mint feltétel nem igazolható, ekként az elsőfokú bíróság által megállapított tények nem alapozzák meg a Btk. 50. §

(2)bekezdésében megkövetelt megfelelő vagyon vagy jövedelem feltételét, ezért a másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget a IV. r. vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabására, így azt mellőzte. Az elsőfokú bíróságnak a vagyonelkobzással kapcsolatos rendelkezése is törvényesnek bizonyult. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssekkel megtámadott ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,

1. szeptember
2. Dr. Bencze Beáta s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Túri Tamás s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 24.B.151/2025/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.49/2025/
4. számú ítélete folytán – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi szeptember hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Bencze Beáta s.k. a tanács elnöke