A határozat elvi tartalma: Nem sérti a bíróság az ítélet teljességének elvét, ha a személyiségi jogvédelmi igényt úgy utasítja el jogalap hiányában, hogy a keresetben megnevezett személyiségi jogokat külön sértene. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.21.551/2019/
- A tanács tagjai: Dr. Döme Attila a tanács elnöke Dr. Kiss Gabriella előadó bíró Dr. Parlagi Mátyás bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: ügyintéző: dr. Kalász Imre Zsolt ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Dr. Bőgős Péter ügyvéd A per tárgya: sérelemdíj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 56.Pf.630.040/2019/
- Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Budai Központi Kerületi Bíróság 9.P.21.259/2018/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700 (tizenkétezerhétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 45.000 (negyvenötezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A peres felek testvérek, közöttük több per van folyamatban. 2012 óta rossz a viszonyuk, hosszabb ideje nem beszélnek egymással. [2] Édesanyjuk kizárólagos tulajdonát képezte az ingatlan (a továbbiakban: ingatlan), melyre korábban az alperes kötött a szolgáltatóval villamosenergia szolgáltatási szerződést. A felmerült díjakat a peres felek édesanyja
- december 14-én bekövetkezett haláláig fizette. [3] Az édesanya végrendeletében minden ingó- és ingatlan vagyonát a felperesre hagyta, az alperest az öröklésből kitagadta. A hagyatéki tárgyaláson az alperes vitatta a kitagadás érvényességét és a hagyaték átadását a törvényes öröklés rendje szerint kérte. Hagyatéki Kúria III.Pfv.21.551/2019/11/II 2 hitelezői igényként kívánta érvényesíteni a vezetékes telefonszolgáltatás általa kifizetett díját, amelyre szintén ő kötött szerződést a szolgáltatóval. A felperes a követelést vitatta és jelezte, tart attól, hogy az alperes az áramszolgáltatási szerződést meg fogja szüntetni. [4] A felperes B-ön lakik, munkáját interneten végzi. Az ingatlant a birtokában tartja, alkalmanként ott tartózkodik. [5] Az első hagyatéki tárgyalást követően az alperes az ingatlanra megkötött villamosenergia szolgáltatási szerződést megszüntette, a szolgáltató a villanyórát leszerelte. Erről a tényről a felperes a hagyatéki ingóleltár felvételekor,
- július 12-én szerzett tudomást tapasztalva, hogy nincs áram az ingatlanban. Erre tekintettel
- augusztus 3-án újabb áramszolgáltatási szerződést kötött. A villanyóra felszereléséért 50.800 forintot fizetett meg. [6] A közjegyző
- szeptember 26-án kelt ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével az ingatlant a felperesnek adta át. [7] Az alperes a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt keresettel élt, a per a Budaörsi Járásbíróságon 19.P.22.278/
- számon van folyamatban. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [8] A felperes módosított keresetében 196.200 forint sérelemdíj és 50.800 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [9] Előadása szerint az alperes a bosszantása céljából szüntette meg az áramszolgáltatási szerződést annak ellenére, hogy édesanyjuk halála óta ő az áramszolgáltatási díjakat megfizette. Hangsúlyozta, a szerződés megszüntetésekor túlfizetésben volt, ezért az alperes nem hivatkozhat arra, hogy kárenyhítés céljából szüntette meg a szerződést. A cselekedetét joggal való visszaélésnek minősítette. [10] Álláspontja szerint a szolgáltatási szerződés megszüntetése korlátozta a személyes szabadsághoz való jogát, mert a lakást nem tudta használni, életét át kellett szerveznie. Cselekvési szabadságának korlátozását abban látta, hogy olyan dolgokkal kellett foglalkoznia, amikkel nem kívánt. Kérte figyelembe venni, hogy az ingatlanban a számítógépén nem tudott dolgozni, a telefonját sem tudta feltölteni, takarítani, pihenni és az esti sötétség félelemmel töltötte el. Állította, már nem tud olyan meghitten emlékezni a lakásban, mint azelőtt, az alperes a magatartásával negatív irányban befolyásolta a lelki állapotát. Véleménye szerint mindezzel sérült a magánélethez és a lakás jogellenes korlátozástól mentes élvezetéhez fűződő személyiségi joga. [11] Érvelt azzal is, hogy az alperes jogellenes magatartásával neki kárt okozott, amelyet a villanyóra visszaszerelésének költségében jelölt meg. [12] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. [13] Hivatkozott arra, hogy a felperes édesanyjuk otthonba kerülésétől,
- október 23tól kezdődően birtokolja az ingatlant, melynek költségeit neki viselnie. Utalt arra is, elvárható lett volna tőle, hogy a mérőórát a nevére átírassa, és mivel ezt elmulasztotta, saját felróható magatartására az alperessel szemben nem hivatkozhat. Kifejtette, a jóhiszemű birtokos kötelezettsége a lakás állagának folyamatos fenntartása és a terhek viselése, így a felperes nem bízhatott alappal abban, hogy a végrendeleti úton hozzákerült lakással kapcsolatosan az alperes bármilyen kötelezettséget vállal. Úgy vélte, azt, hogy további kárának megelőzése érdekében szüntette meg a szerződést, alátámasztja, hogy a felperes még a telefondíj hagyatéki hitelezői igényként való érvényesítése ellen is tiltakozott. Hangsúlyozta, ha a felperesnek érdeke fűződött az áramszolgáltatáshoz, a mérőórát a nevére kellett volna átíratnia. Kúria III.Pfv.21.551/2019/11/II 3 [14] Álláspontja az volt, jogellenes magatartást nem tanúsított és az sem nyert bizonyítást, hogy szándéka a felperes bosszantására irányult volna: édesanyjuk halálát követően nem ismert olyan okot, ami szükségessé tette volna a lakásban az áramszolgáltatást, a havi 3 napos felperesi ott tartózkodásról is csak 2018 szeptemberében szerzett tudomást. Az első- és másodfokú ítélet [15] Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével a keresetet elutasította. [16] Megállapította, az alperestől nem volt elvárható és jogszabályi kötelezettség sem terhelte arra vonatkozóan, hogy a szolgáltatóval még az édesanyja életében kötött közüzemi szolgáltatási szerződést fenntartsa arra a lakásra, amelyet nem használ, és amelynek nem tulajdonosa. A tények értékelésével arra a következtetésre jutott, hogy egyik fél sem volt együttműködő. Ugyanakkor ésszerű lépésnek tartotta, hogy az alperes a szolgáltatási szerződést megszüntette, mert a felperes már a hagyatéki tárgyaláson tiltakozott a telefondíj alperesi hitelezői igényként való érvényesítése ellen. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés megszüntetése a felperes személyiségi jogait nem sértette, magatartása nem volt jogellenes, ezért mind a sérelemdíj, mind a kártérítés iránti követelést alaptalannak ítélte. [17] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai szerint helybenhagyta. [18] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel tért ki arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. Úgy értékelte, ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a felperes személyiségi jogának alperes általi megsértését kétséget kizáróan nem bizonyította. Kifejtette, a szerződés megszüntetése, az együttműködés hiánya a részéről nem tekinthető jogellenes magatartásnak, így viszont nincs olyan személyiségi jogsértés, amely a felperes sérelemdíj iránti igényét megalapozná. Jogellenesség hiányában a vagyoni kárigényt sem találta alaposnak. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] A felperes felülvizsgálati kérelmében – tartalma szerint a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. [20] Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdését, 213. §
(1)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:
- §
(1)és
(2)bekezdését, 1:4. §
(1)bekezdését, valamint 6:62. §
(1)bekezdését. [21] Véleménye szerint a Pp. 206. §
(1)bekezdését sérti, hogy a másodfokú bíróság a peradatok ellenére nem állapította meg: az alperes tudta, hogy szüksége volt az ingatlanban az áramszolgáltatásra. Úgy vélte, az a következtetés is levonható, hogy az alperes akarata a közszolgáltatási szerződés megkötésével a lakásban lakó családtagjai – köztük a felperes – részére az áramszolgáltatás biztosítása volt. Kifejtette, az alperes és a közüzemi szolgáltató között szerződéses jogviszony állt fenn, ugyanakkor az alperes mint kötelezett, valamint édesanyjuk és a felperes mint jogosultak között az áram szívességi használatára is szerződés jött létre ráutaló magatartással. Nem vitatta, hogy az alperesnek nem volt kötelessége Kúria III.Pfv.21.551/2019/11/II 4 fenntartani egyik szerződést sem, azonban az áramszolgáltatási szerződést csak a Ptk. 6:213. §
(1)bekezdése szerint mondhatta volna fel, arról őt értesítenie kellett volna. E körben hivatkozott a Ptk. 6:62. §
(1)bekezdésében rögzített együttműködési és tájékoztatási kötelezettségre, ami a feleket a szerződést érintő lényeges körülmények tekintetében terheli. Mindezek alapján álláspontja az volt, hogy a szerződéseket az alperes a felperes előzetes értesítése nélkül nem szüntethette volna meg, ezért köteles egyrészt az ebből származó kár, másrészt – mivel magatartása a felperes bosszantására irányult – sérelemdíj megfizetésére. [22] Érvelése szerint a cselekvési szabadsághoz fűződő jog létező személyiségi jog és mivel annak megsértéséről a másodfokú bíróság nem döntött, a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 213. §
(1)bekezdésének. Megjegyezte, hivatkozott a magánélethez, valamint a magánlakáshoz fűződő jogának megsértésére is, amelyek ugyancsak személyiségi jogoknak minősülnek. [23] Jogellenesnek tartotta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását is, hogy az alperes részéről az együttműködés hiánya nem jogellenes és nem valósít meg személyiségi jogsértést, holott az a Ptk. 1:3. §
(1)és
(2)bekezdésébe, valamint 1:4. §
(1)bekezdésébe ütközik. [24] A Ptk. 6:62. §
(1)bekezdését sértőnek tartotta a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását, amely szerint a szerződés megszüntetése nem jogellenes. [25] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. [26] Indokolásában kiemelte, hogy felülvizsgálati kérelem olyan érvre nem alapítható, ami korábban nem volt a felülvizsgálattal élő fél álláspontjának a része. Véleménye szerint ide sorolható a szerződéses lánccal, valamint a szívességi alapú kapcsolatokkal összefüggő felperesi érvelés. [27] Megjegyezte, a felülvizsgálati kérelem nem felel meg a Pp. 272. §
(2)bekezdésének, mert a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megsértése csak általános vélekedés szintű hivatkozás. [28] Hangsúlyozta, nem lett volna köteles sem szívességi jogviszony, sem szerződés fenntartására úgy, hogy a díjat a felperes nem, vagy nem rendszeresen fizette. E körben utalt rossz viszonyukra. Állította azonban, hogy köztük az áramszolgáltatásra vonatkozóan jogviszony egyáltalán nem jött létre, így annak megszüntetéséről sem kellett értesítenie a felperest. [29] A felülvizsgálati kérelemnek a bosszantási célzatra történt hivatkozásával kapcsolatban előadta, hogy az csupán szubjektív, egyben valótlan érzés, amely nem alkalmas arra, hogy sérelemdíj fizetési kötelezettség alapja legyen. Véleménye az volt, a felperesnek sem személyes, sem cselekvési szabadságát nem sértette meg. Lényegesnek tartotta azt is, hogy a felperes életvitelszerűen Budaörsön él. A Kúria döntése és jogi indokai [30] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [31] A Kúria előrebocsátja, hogy Pfv.8. számú végzésével a felülvizsgálati kérelem 50.800 forint vagyoni kártérítésre vonatkozó részét hivatalból elutasította, ezért ítéletében kizárólag a sérelemdíj iránti igény kapcsán előadott jogi érveket vizsgálta. Kúria III.Pfv.21.551/2019/11/II 5 [32] A Pp. 272.
(2)bekezdése és 275. §
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül. [33] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
- (II. 15.) PK vélemény
- pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozásának indokait is ismerteti. A
- ponthoz fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. Az előbbivel szemben az a követelmény érvényesül, hogy a felülvizsgálattal élő félnek pontosan meg kell jelölnie azt a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek a megsértésére hivatkozik. A megsértettként megjelölt jogszabályhelyhez pedig logikailag és perjogilag is szorosan kapcsolódó, azzal összefüggő szöveges indokolásnak kell társulnia úgy, hogy ez alapján a felülvizsgálati kérelem alkalmas legyen a rendkívüli perorvoslati eljárás formai és tartalmi kereteinek kijelölésére. Az eseti döntésekre való hivatkozás mindezeket nem pótolja. Érdemben ezért csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében az ismertetett tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja. Ha a fél több jogszabálysértést állít, e követelményeknek mindegyik hivatkozása esetében maradéktalanul teljesülnie kell. Nem elégséges az sem, ha a fél az általa megsértettnek vélt jogszabályhelyeket csupán felsorolja, majd indokait úgy adja elő, hogy azokat nem társítja az egyes, konkrétan megjelölt, megsértettként állított jogszabályhelyekhez. [34] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, érdemi vizsgálata pedig kizárólag azokra a hivatkozásokra terjedhetett ki, amelyek a megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását is tartalmazták. [35] A felperes felülvizsgálati kérelmében állította, a jogerős ítélet sérti a Pp.
- §
(1)bekezdését, mert a peradatok alapján megállapítható egyrészt, hogy az alperes tudta, a felperesnek az áramellátásra szüksége volt, másrészt azokból a közszolgáltatási szerződés megkötésének céljára, a családtagok áramhasználatának biztosítására is következtetés vonható le. [36] A Pp. 206. §
(1)bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárásban a felülmérlegelés a Kúria következetes gyakorlata szerint korlátozott: arra csak akkor van lehetőség, ha a jogerős ítéletben a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétesen történt (BH
- 44.), a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH
- 119.). [37] A felperes álláspontjának alátámasztásául a felülvizsgálati kérelemben két – az alperes vallomását rögzítő – jegyzőkönyv részletre hivatkozott. Az idézett részletek azonban Kúria III.Pfv.21.551/2019/11/II 6 nem mondanak ellent a jogerős ítélet tényállásának és abból levont jogi következtetéseinek sem, ahogy a helyes indokai szerint helybenhagyott elsőfokú ítéleti megállapításoknak sem a felek közti jogviszony tartalmát, valamint az alperes ismereteit illetően az áramellátás szükségességéről. Az első idézett jegyzőkönyv részlet kizárólag a perrel érintett áramszolgáltatási szerződés megkötéséhez vezető eseménysorra vonatkozik, amiből nem következik a felperes által állított, az alperes és közte fennálló jogviszony létrejötte. A második részlet pedig arról az időszakról szól, amikor a felek édesanyja még élt, így abból nem vonható le arra következtetés, hogy az alperes mennyiben volt tisztában az örökhagyó halála utáni felperesi áramszükséglettel. A releváns tényállás tehát helyesen került megállapításra a peradatok alapján, nincs indok a felülmérlegelésre. [38] A Kúria ennek kapcsán fontosnak tartja kiemelni azt is, hogy a bíróság a perben csak az ügy eldöntése szempontjából jelentős tényeket veheti figyelembe, és ennek megfelelően csak az ebből a szempontból jelentős tények bizonyításával foglalkozhat. Azt, hogy milyen tények jelentősek valamely per eldöntése szempontjából, azok a jogszabályok határozzák meg, amelyek ezekhez a tényekhez, illetve e tények fennállásához, vagy fenn nem állásához valamilyen jogi hatást fűznek. Ezek többségükben anyagi jogi rendelkezések, azok, amelyeken az érdemi döntés alapul. A Pp. a bírósági pervezetés körébe utalja a relevancia kérdésének eldöntését. Mivel a bíróságnak hivatalból kell ügyelnie arra, hogy a bizonyítás ne terjedjen ki az ügy eldöntése szempontjából érdektelen tényekre [Pp.
- §
(2)bekezdés], a tényállás megállapításánál is csak az anyagi jogszabály által meghatározott releváns tények kaphatnak szerepet és a bizonyítékok értékelésénél is ezek kiszűrítését kell szem előtt tartani. Amennyiben a bíróság a lényegi bizonyítékokat megállapította, azokat kell a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelően egyenként és egymással is összevetve, kellő súllyal mérlegelnie. A tényállás tisztázási kötelezettség – ahogyan a bizonyítás felvételi kötelezettség is – ennek megfelelően a bíróságot csak a jogilag releváns tények tekintetében terheli, amit a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi rendelkezések határolnak be (hasonlóan: BH
- 336.). [39] A személyiségi jogsértés megvalósulása szempontjából nincs jelentősége a személyiségi jogot sértő fél tudattartalmának: ha a személyiségi jogsértés megtörténik, ahhoz a jogszabály – akár szándékos, akár gondatlan magatartással vagy mulasztással követték el azt – különböző jogkövetkezményeket fűz. A Ptk. személyiségi jogvédelmi rendszerének központjában tehát a jogában sértett fél áll. Így ha személyiségi jogot sértőnek lehet tekinteni az alperes magatartását, illetőleg mulasztását, akkor ahhoz a személyiségi jogsértés szankciói társulhatnak. A tudattartalom az egyik lehetséges jogkövetkezmény alkalmazásánál, a sérelemdíj mértékénél kaphat szerepet. Jelen esetben azonban az eljárt bíróságok jogalap hiányában utasították el a felperes kereseti kérelmét, a jogkövetkezmény alkalmazásának lehetőségéig így – helyesen – el sem jutottak. [40] Az áramhasználati megállapodás két verziójának felvázolása ugyanakkor új tényállítás a felperes részéről a felülvizsgálati kérelemben, amire a Pp.
- §
(1)bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásra is irányadó Pp. 235. §
(1)bekezdése alapján nincs lehetőség. Erre tekintettel a Kúria azt figyelmen kívül hagyta. [41] A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 213. §
(1)bekezdését mert nem döntött teljeskörűen a kereseti kérelmeiről, mindazon személyiségi jogokról, amelyek alperes általi megsértését állította. [42] A Pp. 213. §
(1)bekezdése az ítélet teljességének követelményét fejezi ki. Ez annyit jelent, hogy az ítéleti döntésnek ki kell merítenie a perben elbírálásra kerülő kereseti és – ha Kúria III.Pfv.21.551/2019/11/II 7 volt ilyen – viszontkereseti igényeket, egyben ki kell terjednie az ellenkérelemre, valamint a viszontkereseti formát nélkülöző kérelmekre, így az esetleges beszámítási kifogásra is. [43] A másodfokú bíróság a Pp. 213. §
(1)bekezdésének követelményét nem szegte meg, teljeskörűen döntött a kereseti kérelemről: azt alaptalannak találta, egyetértve az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletével. Határozatának indokolásában a „személyes szabadság cselekvési korlátozásának” személyiségi jogi minősítésével kapcsolatban csupán utalást tett, majd a továbbiakban kifejtette azt a lényegi álláspontját, hogy az alperes magatartása jogellenesség hiányában nem sérthet személyiségi jogot. Valójában ezért találta jogalapjában alaptalannak a keresetet. Erre tekintettel szükségtelen lett volna részleteznie a felperes által megnevezett különböző személyiségi jogokat, amelyeket – véleménye szerint – az alperesi magatartás sértett. [44] A felperes ugyanakkor ezzel kapcsolatosan nem a jogerős ítélet, hanem az alperes magatartása jogellenességét igyekezett megsértett jogszabályhellyel alátámasztani. A felülvizsgálati kérelem ilyen tartalommal való előterjesztése azonban – ebben a részében – nem felel meg az 1/2016. (II. 15.) PK véleményben írt követelményeknek, hiszen annak értelmében a félnek a jogerős ítélet által megsértett jogszabályhelyet kell megjelölnie és az ezzel kapcsolatos jogi érveit kifejtenie. [45] Ezt követően a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletnek azt a megállapítását kifogásolta, hogy az alperes részéről a szerződés megszüntetése nem minősül jogellenes magatartásnak. Ezzel összefüggésben arra hivatkozott, hogy a szívességi használati szerződés révén a szerződésnek maga is részese volt, emiatt sérti a másodfokú bíróság álláspontja a Ptk 6:62. §
(1)bekezdését. A Ptk-nak ez a rendelkezése a szerződést kötő felek együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét rögzíti. Mivel a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem fejtette ki, hogy a szerződés megszüntetésének a ténye, amivel kapcsolatosan a jogerős ítélet a jogellenesség hiányára utal, hogyan függ össze az együttműködési és tájékoztatási kötelezettséggel, az ítéleti megállapítás azt mennyiben sérti, az – az 1/
- (II. 15.) PK véleményben írtakra tekintettel – nem volt vizsgálható. [46] Megjegyzi a Kúria, az édesanyával létrejött jogviszonyra – annak keletkezési idejéből adódóan – a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (régi Ptk.) szabályai irányadók, figyelemmel a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
- évi CLXXVII. törvény
- §-ára,
- §
(1)bekezdésére. [47] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet, ezért azt a Pp. 275. §
(3)bekezdésének alkalmazásával a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta. Záró rész [48] Az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes köteles az alperes jogi képviseletével összefüggésben felmerült felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni, amelyet a Kúria az elbírált felülvizsgálati értékhez, a kifejtett munkához mérten határozott meg ÁFAval növelt összegben [32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése]. [49] Köteles továbbá a felperes az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
- §
(1)bekezdés f) pontja alapján előzetesen le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére külön felhívásra az államnak a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. Kúria III.Pfv.21.551/2019/11/II 8 §
(2)bekezdése és
- §-a alapján. Az illeték mértékét a Kúria az Itv.
- §
(1)bekezdése alapján határozta meg, csökkentve a
- sorszámú végzésben a vagyoni kárigény kapcsán figyelembe vett illetékmértékkel, amelynek a jogszabály szerinti mérséklése is megtörtént. [50] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el Pp.
- §
(2)bekezdése alapján. [51] Az ítélet ellen a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,
- május
- Dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Gabriella s.k. előadó bíró, Dr. Parlagi Mátyás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő