Gpkf.30259/2022/3 – Kúria

(1)bekezdésére, 176. §

(1)bekezdés d) pontjára és 240. §

(1)bekezdés a) pontjára, valamint a Pp. 170. §

(2)bekezdés a) pontja szerinti határozott kereseti kérelem hiányára hivatkozással. Megállapította továbbá, hogy az eljárás megszüntetésének van helye a Pp. 240. §

(1)bekezdés a) pontja és a 176. §

(2)bekezdés b) pontja szerint is. [2] A felperes jogi képviselője

1. október 14-én vette át a végzést. [3] A végzéssel szemben a felperes
2. november 1-én fellebbezést és a fellebbezési határidő „esetleges be nem tartása miatt” igazolási kérelmet terjesztett elő. Előadta, hogy külföldi tartózkodása után kisebb panaszai jelentkeztek, és a covid megfertőződés veszélyére tekintettel, orvosai tanácsára önkéntes karanténba vonult. Egyszemélyes ügyvédi irodájában nyugdíjasként dolgozik, otthonában a bírósági beadványok előterjesztéséhez szükséges technikai felszereléssel nem rendelkezik. [4] A törvényszék 4.P.22.998/2020/
3. számú végzésével a felperes igazolási kérelmét visszautasította, majd a
4. sorszámú végzésével a fellebbezés visszautasításáról határozott. [5] A végzések ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő. Az elsőfokú határozat [6] A Fővárosi Ítélőtábla (a továbbiakban: ítélőtábla) végzésével a törvényszék 4.P.22.998/2020/
5. és a 4.P.22.998/2020/
6. számú végzéseit hatályon kívül helyezte és e körben az eljárásokat megszüntette. A törvényszék
7. sorszámú végzése ellen előterjesztett fellebbezés határidejének elmulasztása miatti igazolási kérelmét elutasította, egyidejűleg a fellebbezést visszautasította. [7] Rámutatott arra, hogy a Pp.
8. §

(1)bekezdésében foglaltak értelmében a fellebbezés határidejének elmulasztása miatti késedelem kimentésére szolgáló igazolási kérelem elbírálására a másodfokú bíróság rendelkezik hatáskörrel; így döntésének függvényében a késedelem jogkövetkezményeinek levonása, az igazolási kérelem megalapozatlansága esetén a fellebbezés elkésettség miatti visszautasítása szintén az ítélőtábla hatáskörébe tartozik. Ennek következtében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában bírálta el a fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelmet és utasította vissza a fellebbezést, ezért a Pp.

1. §-a alapján hatályon kívül helyezte a törvényszék végzéseit. [8] Az ítélőtábla a felperes igazolási kérelmét megalapozatlannak találta. [9] Rámutatott arra: az igazolási kérelemről való döntés során a kérelem méltányos elbírálásának követelménye nem teszi mellőzhetővé a vétlenséget valószínűsítő körülmények fennállásának igazolását és objektív értékelését. Kiemelte: a mulasztás kimentésének előfeltétele, hogy a fél valószínűsítse, hogy a határidő elmulasztása önhibáján kívül történt, a mulasztásban vétlen. Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat e körben jelentőséget tulajdonít annak, hogy a határidő betartása terén nem azonos az elvárhatóság mértéke a személyesen eljáró, Kúria III.Gpkf.30.259/2022/3 3 illetve a jogi képviselővel rendelkező féllel szemben, mert utóbbit illetően szigorúbb elvárhatósági szabályok érvényesülnek. Az ügyvéd feladata, hogy ügyfelét jogai érvényesítéséhez és kötelezettségei teljesítéséhez hozzásegítse. Ennek alapján a jogi képviselőtől mindenkor elvárható, hogy akadályoztatása esetén is megfelelően gondoskodjon ügyeinek viteléről, szükség esetén helyettes közreműködésével is. [10] Hivatkozott az ügyvédi tevékenységről szóló
2. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.)
3. §

(1)bekezdésére, amely szerint az egyszemélyes ügyvéd az ügyvédi tevékenység akadályoztatása esetére helyettes ügyvédet bíz meg; ennek elmaradása olyan ügyviteli hiányosság, amely a késedelem vétlenségét kizárja. [11] Indokolásában kifejtette, hogy a jogi képviselő előadásából és az általa csatolt nyilatkozatból nem vonható le olyan következtetés, hogy az ügyfele jogainak megóvása érdekében egészségügyi állapota miatti helyettesről gondoskodásban önhibáján kívül akadályoztatva lett volna. A jogi képviselő valójában nem is munkaképtelen egészségi állapotára, hanem a megfertőződés gyanújára és az emiatti karantén kötelezettségre hivatkozott, amelyet azonban a saját előadása és a fél nyilatkozata nem támaszt kellőképpen alá. Ugyanakkor az Ütv. 17. §

(1)bekezdésében foglalt kötelezettségére tekintettel a karanténba helyezés indokoltságának igazolása esetén sem tudná kimenteni a fellebbezés késedelmes benyújtása miatti önhibát. [12] Indokolásában rámutatott továbbá arra, hogy az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett jogi képviselőtől elvárható, hogy betegsége, vagy a kényszerű karantén kötelezettsége esetére a fél érdekképviseletét telekommunikációs, illetve informatikai eszköz útján otthonából oldja meg. [13] A kifejtettekre tekintettel a felperes jogi képviselőjének mulasztása nem mentesíti a felperest a mulasztás jogkövetkezményei alól, ezért az igazolási kérelmet a Pp. 364. §-a szerint alkalmazandó Pp. 151. §

(2)bekezdése és a Pp. 153. §

(1)bekezdése alapján elutasította. [14] Az ítélőtábla rámutatott arra, hogy a felperes részére nyitva álló fellebbezési határidő

1. október 29-én lejárt. Miután a felperes a határidő elmulasztását sikerrel nem mentette ki, a
2. november 1-én előterjesztett fellebbezése elkésettnek minősül, ezért azt a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján visszautasította. A fellebbezés és észrevétel [15] A felperes az ítélőtábla végzése ellen fellebbezést terjesztett elő, amelyben annak megváltoztatását, az igazolási kérelemnek való helyt adását, és a fellebbezése elbírálását kérte. Álláspontja szerint az ítélőtábla az igazolási kérelme elbírálása során a tisztességes eljárás megsértését valósította meg; a jelenleg hatályos joggyakorlat ugyanis nem veszi kellő súllyal figyelembe a járvány hatását. [16] Előadta, hogy az iratokat az ügyfél nem tudta a jogi képviselő rendelkezésére bocsátani, mert az esetleges fertőzés az ügyfelére veszélyes; a jogi képviselő éppen az ügyfele érdekében járt el helyesen. A jogi képviselő nem állította, hogy ő volt beteg, ezért az ítélőtábla végzésében hivatkozott döntések nem relevánsak. [17] Álláspontja szerint a helyettes ügyvédre vonatkozó kötelező előírás életszerűtlen és nem működik, tekintettel arra, hogy az ügyfelek attól az ügyvédtől várják el a személyes eljárást akit meghatalmaznak. Kúria III.Gpkf.30.259/2022/3 4 [18] Utalt továbbá arra, hogy a 4/2020. (IX. 15.) OBH ajánlás alkalmazása feljogosította volna a képviseletet a lappangási időben a tárgyalás elhalasztása iránti kérelem előterjesztésére. Ezt követően a törvényszék fellebbezéssel támadott végzését kifogásolta, annak jogszabálysértő voltát kívánta alátámasztani. [19] A II. rendű alperes a fellebbezésében tett észrevételében az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A fellebbezés nem megalapozott. [21] A Pp. 150. §

(1)bekezdése szerint, ha a fél, vagy képviselője valamely határnapon önhibáján kívül nem jelent meg, vagy valamely határidőt önhibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei – a

(2)bekezdésben foglaltak kivételével – igazolással orvosolhatóak. A Pp. 151. §

(2)bekezdése szerint az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik. [22] Mindezek alapján, ha bíróság módot ad a félnek arra, hogy mulasztását kimentse, ez csak a törvényben meghatározott keretek között lehetséges. A kérelem előfeltételeinek vizsgálata körében a bíróságnak mérlegelnie kell a mulasztáshoz fűződő joghátrányt, a mulasztás mértékét, valamint a mulasztó személyében rejlő körülményeket is. A Pp. hivatkozott rendelkezései értelmében az igazolásra – az ítélőtábla végzésében foglaltaknak megfelelően – csak a fél vétlen, hibáján kívül történt mulasztása adhat alapot. A fellebbezési határidőt a Pp. 365. §

(6)bekezdése 15 napban határozta meg, ezért ennek az időtartamnak kellett elegendőnek lenni a jogi képviselő részére a fellebbezés elkészítésére és a megfelelő módon történő benyújtására. [23] A felperes fellebbezésében az igazolási kérelme elbírálása során a Pp. preambulumában foglalt tisztességes eljárást kifogásolta, és a méltányosság nem megfelelő alkalmazását sérelmezte. A méltányos elbírálás elve a polgári peres eljárásban az igazolás jogintézményéhez kapcsolódó, a bíróságnak címzett, a kérelem előfeltételei fennállása elbírálásának a módjára vonatkozó rendelkezés, az egyediesítés eszköze. Az ítélőtábla a Pp. 151. §

(2)bekezdése alapján helytállóan mutatott rá, hogy az igazolási kérelem megalapozásához a mulasztás vétlenségének valószínűsítésére van szükség; az igazolási kérelem méltányos elbírálásának követelménye nem teszi mellőzhetővé a vétlenséget valószínűsítő körülmények igazolását és objektív értékelését. [24] A Kúria a mulasztás kimentésére nem találta méltányolható indoknak a jogi képviselő önkéntes karanténba vonulását. Az ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy a rendszeres jogi képviseletet ellátó ügyvédtől elvárható, hogy betegség, vagy más egészségi ok idejére helyettesítéséről haladéktalanul gondoskodjon, és a rábízott ügyekben esedékes határidőket ne mulassza el. A jogi képviselőkkel szemben támasztott fokozott, a mulasztás vétlenségének szigorúbb megítélését eredményező elvárásoknak ebben az esetben is érvényesülniük kellett. A fellebbezés előterjesztésére nyitva álló 15 napos határidő utolsó három napján történt Kúria III.Gpkf.30.259/2022/3 5 önkéntes karantén még méltányosság alkalmazása mellett sem elfogadható a mulasztás kimentésére. [25] A Kúria rámutat továbbá arra, hogy a perben érvényesülő elektronikus kapcsolattartás szabályaira és az általánossá váló telekommunikációs eszközök alkalmazására tekintettel a betegség, valamint a koronavírus járvány nem jelent szükségképpen akadályoztatást az ügyféllel, vagy a helyettes ügyvéddel való kapcsolattartásban. A jogi képviselőnek az önkéntes karantén vállalása esetén – tekintetettel a fellebbezési határidő lejárának közeledtére – haladéktalanul gondoskodnia kellett volna a helyettesítéséről, illetve annak sem lett volna akadálya, hogy a helyettes egy nem minden jogi érvet tartalmazó fellebbezés előterjesztése esetén annak kiegészítésére további határidőt kérjen. A határidőhöz kötött eljárási cselekmények tekintetében a helyettes ügyvéd eljárása az ügyfél érdekét szolgálta volna, ezért nem megalapozott a felperes arra történő hivatkozása, hogy az ügyfél a személyes eljárást várja el a jogi képviselőtől. [26] A perbeli esetben felperes képviselője az utazását követően jelentkező – intézkedéseket lehetetlenné tevő – egészségi állapotát semmivel sem igazolta, ezért sem elfogadható a mulasztás kimentésére. [27] Az ítélőtábla tehát helyesen állapította meg, hogy a mulasztásra nem a felperes jogi képviselőjének önhibáján kívül került sor, ezért az igazolási kérelem megalapozatlan volt. A Kúria ennek megfelelően a végzést a Pp. 389. §-a alapján alkalmazott 383. §

(2)bekezdése alapján – utalva annak helyes indokolására is – helybenhagyta. [28] A felperest a Pp. 364. §-a folytán alkalmazott Pp. 83. §

(1)bekezdése szerint, a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdésére és 4/A. §

(1)bekezdésére tekintettel kötelezte a II. rendű alperes részéről a fellebbezésre tett észrevétellel összefüggésben felmerült – a kifejtett jogi képviseleti tevékenység arányában megállapított, az általános forgalmi adót is tartalmazó ügyvédi munkadíjból álló – másodfokú perköltség megfizetésére. [29] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §

(1)bekezdés a) pontja szerint illetékmentes. [30] A végzés elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. június
2. Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM