A határozat elvi tartalma: A munkáltató egyoldalú utasítási jogával a munkakör keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, melyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. A Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 3.Kf.700.192/2026/
- felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (eljáró kamarai jogtanácsos: dr. Oláh Tamás; cím1) Vármegyei Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Godó Nikoletta kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díj megfizetésével összefüggő közigazgatási jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Budapest Környéki Törvényszék 106.K.700.501/2025/
- számú ítélete ÍTÉLET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 69.500 (hatvankilencezerötszáz) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
- január
- napjától
- december
- napjáig (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes település1-i Rendőrkapitányságán vizsgálói beosztásban teljesített szolgálatot. Ezen időszakban a beosztásához nem tartozóan rendszeresen ellátott nyomozói feladatokat, amely kapcsán megbízási díj megfizetését kérte. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.192/2026/4 2 Szolgálati panaszát az alperes vezetője megalapozatlanság miatt elutasította. a határozatszám számú határozatával A felperes keresete [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perbeli időszakra vonatkozóan az illetményalap 100%-ával 1.391.400 forint megbízási díj megfizetésére. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)bekezdés c) pontját, valamint
(5)bekezdését jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.391.400 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Döntését a Hszt. 2. § 25. pontjára, 71. §
(1)bekezdés c) pontjára
(2),
(5)-
(6)bekezdéseire, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
- BM rendelet)
- §-ára, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
- (VI. 16.) BM rendelet
- §
(2)bekezdésére, a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §
(1)-
(2)bekezdéseire, a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/
- (VI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nyer.)
- §-ára és
- §
(1)bekezdésére alapította. Rögzítette, hogy a nyomozói és vizsgálói beosztások különböző feladatokat takarnak. Önmagában az a körülmény, hogy felperes munkaköri leírásában szerepel a beosztásától eltérő feladat ellátása, nem értékelhető akként, hogy azokat a felperesnek ellentételezés nélkül kellett végeznie. A munkáltató utasítási joga nem korlátlan, csak olyan feladatot határozhat meg az adott munkakörhöz rendelten, amely a munkakör keretei közé tartozik, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Rögzítette, hogy a Hszt. 2023. február 1. napjával történt módosítását követően is megállapítható a felperes esetében a jelentős többletmunka, hiszen a teljes pertárgyi időszakban a vizsgálói feladatain túl rendszeresen végzett nyomozói feladatokat, ezért a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja és 71. §
(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosult. A megbízási díj összegének megállapítása során figyelemmel volt a többletfeladat gyakoriságára és annak mértékére, így kereseti igényt nem találta eltúlzottnak. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [4] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ítéletben helytelen Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.192/2026/4 3 következtetéseket vont le, ugyanis a felperes a szolgálati jogviszony létesítésével önként vállalta, hogy a Hszt. 13. §
(1)-
(2)bekezdéseiben foglalt előírások rá is vonatkoznak, amelyekre tekintettel a számára jogszerűen előírt és meghatározott feladatokat köteles ellátni. A Be. és a Nyer. ugyan szakaszokra osztja a büntetőeljárást, ez azonban nem jelenti a szakaszok közti átfedés lehetőségének kizárását. A rendőrség, mint nyomozószerv tekintetében a nyomozói és vizsgálati feladatokat nem lehet a gyanúsítás megtörténtéhez kötni, e két feladatnak a felperes által értett elkülönítése a nyomozó szervek működőképességét ellehetetlenítené. A felperes készenléti rendszerben bűnügyi készenléti, úgynevezett bűnügyi forrónyomos szolgálatot látott el, amely teljesítéséért a Hszt. alapján készenléti díjazásban, és amennyiben nem szolgálati időben látja el a feladatát, a túlszolgálat ellentételezéseként – döntésének megfelelően – szabadidőben vagy díjazásban részesült. A vizsgálói, majd a nyomozási feladatokat nem az eredeti szolgálati beosztása mellett, többletfeladatként, hanem a bűnügyi tevékenységhez, adott esetben más beosztásához tartozó szolgálati feladatként hajtotta végre, ezen túlmenően nem valósult meg olyan magasabb felelősségi kör sem, amely megbízási díjra való jogosultságot alapozna meg. A vizsgálói jellegű feladatok kifejtése nem jár többlettevékenységgel, nem generál többletfeladatokat, így nem adhat alapot megbízási díj megállapítására. A Hszt. 71. §
(5)-
(6)bekezdéseire utalással kifejtette, hogy a bűnügyi szolgálati hivatásos beosztások tekintetében lehetőség van a kiemelkedő vagy az átlagtól nagyobb igénybevételt jelentő terhelés elismerésére (teljesítményjuttatás, jutalom, előléptetés stb.), azonban a felperes nem végzett olyan jellegű többletfeladatot, ami ezen jogcímre jogosította volna. Hivatkozott a Hszt. 2023. február 1-től hatályos 102. §
(1)bekezdés b) pontjára, miszerint a hivatásos állomány tagja nemcsak a szolgálati beosztásából eredő, hanem – a rendes szolgálatteljesítési idején belül külön ellentételezés nélkül – a szolgálati beosztásához nem tartozó szolgálati feladatait is köteles végrehajtani. A Hszt. 71. §
(3)bekezdése alapján a hivatásos állomány tagja a 71. §
(5)bekezdése szerinti díjazásra (a megbízási díjra) akkor jogosult, ha a 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat ellátásával jelentős többletmunkát végez, és a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörrel való megbízás nem eseti jellegű. [5] A felperes fellebbezési ellenkérelmében - annak indokaival egyetértve - az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, valamint másodfokú perköltsége megtérítését kérte. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [6] A fellebbezés – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [7] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes az elsőfokú ítéleti tényállást nem vitatta, a bíróság megbízási díj összegszerűségére vonatkozó mérlegelési tevékenységét sem kifogásolta; az elsőfokú ítélet – jogalapra vonatkozó – anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól. Ekként a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.192/2026/4 4 elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság az alábbiak szerint értett egyet. [8] Az alperes az elsőfokú ítéleti tényállást nem vitatta, a jogkérdést az képezte, hogy mely feladatok tartoznak a nyomozói, valamint a vizsgálói beosztás körébe, mely tekintetében az elsőfokú bíróság jogszerűen foglalt állást. A 30/2015. BM rendelet 2. melléklete egymástól külön beosztásként rendszeresítette a nyomozó, illetve a vizsgáló beosztásokat, tehát a nyomozó hatóság feladatainak ellátására nem egyetlen, hanem több beosztást hozott létre. A Be. 348. §
(2)bekezdése alapján a nyomozás felderítésből és vizsgálatból áll; a Be. LX. Fejezete rögzíti a felderítés, míg LXI. Fejezete a vizsgálat külön eljárási szabályait; a Be. 31. §
(2)bekezdése értelmében a nyomozó hatóság az előkészítő eljárás és a felderítés során önállóan, a vizsgálat során az ügyészség irányításával jár el. A Be. 866. §
(1)bekezdés b) pontja alapján kiadott Nyer. a nyomozásra vonatkozó eljárási szabályok között rendelkezik a nyomozás megindítása, elrendelése (70-
- alcímek), a felderítés (
- alcím) és a vizsgálat (
- alcím) szabályairól. A felderítés és a vizsgálat szakaszai közötti elhatárolást a gyanúsítotti kihallgatás (
- alcím) eljárási cselekménye jelenti; jogszabályi kivételekkel, amennyiben a gyanúsítás közlése (Nyer.
- §
(1)bekezdése) törvényi feltételei megállnak, az ügyészség által irányított vizsgálatot kell lefolytatni (Nyer. 147. §
(3)bekezdés), ennek hiányában a felderítés szabályai szerint folytatódik az eljárás (Nyer. 146. §
(3)bekezdés). [9] A fentiek szerint a nyomozás eljárási folyamatában közreműködő nyomozó és a vizsgáló munkaköri feladatai között éles határ nem állapítható meg ugyan, azonban a vizsgáló és a nyomozó feladatai egymástól alapvetően elhatárolhatók. A felperes munkaköri leírásában rögzített nyomozási cselekmények lefolytatása a nyomozói beosztás, míg a vizsgálati cselekmények a vizsgálói beosztás részét képezhetik. Az elsőfokú bíróság helyesen tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek, hogy a nyomozó hatósági feladatokat ellátó alperesnél a 30/
- BM rendelet
- számú melléklete elkülöníti a vizsgáló és a nyomozó beosztást, és helyesen állapította meg, hogy a felperes rendszeresen nyomozói többletfeladatokat látott el. Önmagában abból, hogy a hivatásos állomány tagja a munkaköri leírása szerint készenléti (forrónyomos) szolgálatok ellátására köteles, még nem következik az, hogy az eredeti beosztásához nem tartozó feladatokat a munkaköre részeként köteles lenne ellátni. A másodfokú bíróság nem osztja az alperes azon álláspontját, hogy a vizsgáló és a nyomozó beosztásokhoz ugyanazon, a nyomozó hatóság által elvégzendő büntetőeljárási feladatok tartoznak, legfeljebb hangsúlyeltolódás állapítható meg, mert ezen értelmezés a külön beosztásokkal kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket kiüresítené. Az alperes álláspontjával szemben a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat nem a munkaidőn felül, túlmunkával ellátott feladatot, hanem az adott beosztáshoz nem tartozó feladatot jelenti, amely nyomozói feladatokat a felperes kétségkívül vizsgálói feladatai mellett látta el. Az irányadó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kf.VII.45.079/2021/
- számú ítéletében – amely ügy tényállása szerint a felperes nyomozói beosztása mellett vizsgálói feladatokat is ellátott, és részben e körülmény miatt ítéltek meg számára megbízási díjat – a Kúria kiemelte, hogy az alperesnek az a joga, hogy a felperest a bűnügyi segédelőadó, később a nyomozó beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén a díjazásra (ellenszolgáltatásra) való Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.192/2026/4 5 jogosultságát. Az alperesnél a felperes vizsgáló beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör). A munkáltató egyoldalú utasítási jogával a kinevezés szerinti beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg a munkaköri leírásban a felperes által ténylegesen ellátandó feladatokat. Az alperes fellebbezésében ugyan hivatkozott a Hszt.
- §
(5)-
(6)bekezdésének sérelmére, azonban ezzel összefüggő indokolást a felperesi igény jogalapjának vitatásán túlmenően nem adott elő. Mindezek szerint a Hszt. 13. §
(1)-
(2)bekezdései, valamint 71. §
(1),
(5)-
(6)bekezdéseinek megsértése nem állapítható meg. [10] Az alperes fellebbezésében érvelt azzal is, hogy a felperes a bűnügyi forrónyomos szolgálat teljesítéséért készenléti díjazásban részesült, azonban ezzel kapcsolatban a fellebbezés a másodfokú bíróság által vizsgálható, a jelen ügyre vonatkoztatható jogi okfejtést és jogszabálysértést [Kp. 99. §
(1)bekezdés, 100. §
(2)bekezdés b) pont] nem tartalmazott. [11] Az ítélőtábla rámutat arra is, hogy a Hszt.
- február
- napjával bekövetkezett módosítása során a jogalkotó a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja szerinti jogcímet megtartotta, és – „A szolgálati viszony tartalma” elnevezésű X. Fejezetben meghatározott rendelkezésektől elkülönítetten, „A szolgálati viszony módosítása” elnevezésű VIII. Fejezetben – továbbra is szabályozni kívánta akként, hogy annak megállapítását az újraszabályozott
(3)bekezdésben a korábbi szabályokhoz képest szigorúbb feltételekhez kötötte. Nem vitás, hogy a hivatásos állomány tagja – a jogalkotó szándéka szerint – a Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében az ott megjelölt egyes szolgálati feladatait a rendes szolgálatteljesítési idején belül külön ellentételezés nélkül köteles végrehajtani. E szabály azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben e többletfeladatot az állomány tagja rendszeresen, tehát nem eseti jelleggel, és számára jelentős többletmunkát eredményezve végzi, annak ellentételezésére ne lenne jogosult, mert a bíróságnak a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontját,
(3)bekezdését és 102. §
(1)bekezdés b) pontját együttesen és egymásra tekintettel kell értelmeznie. A Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának módosítása a hivatásos állomány tagját általános jelleggel a megbízási díjra való jogosultságból nem zárja ki, ezen értelmezéssel a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja, valamint
(3)bekezdése kiüresedne. Mindezekre tekintettel az előfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes rendszeresen, visszatérően –
- február
- napját követően is számára jelentős többletmunkát eredményezve, nem eseti jelleggel – a beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontját a tényállással összevetve helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az eredeti – vizsgálói – szolgálati beosztása mellett szolgálati beosztásához nem tartozó – nyomozói – feladatkört látott el rendszeresen, többletfeladatként, ezért jogosult a Hszt. 71. §
(5)bekezdése alapján megbízási díjra. [12] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Kp. 109. §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [13] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.192/2026/4 6
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amelynek összegét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdése, a 82. §
(3)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a) pontjára, valamint
(4)bekezdésére figyelemmel állapította meg, amelynek során a felperes által felszámított költség összegét a pertárgy értékére és a kifejtett munkára tekintettel megfelelőnek ítélte. [14] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdés és 46. §
(1)bekezdés alapján meghatározott (111.312 forint) összegű fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(1),
(6)bekezdéseire figyelemmel az állam viseli. [15] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
- §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [16] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
- június
- dr. Németh Andrea s.k. dr. Kinyó Krisztina s.k. dr. Szeles Balázs György s.k. a tanács elnöke, előadó bíró bíró bíró