← Magyarország

Kfv.37042/2025/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az a hivatkozás, hogy mintaperben hozott ítéletről van szó, bár az egyedi ügyön túlmutató jelleg irányába hat, azonban önmagában, kizárólag ez az indok nem alapozza meg a felülvizsgálati kérelem befogadását. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.III.37.042/2025/

  1. A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó előadó bíró, Dr. Kovács András bíró, Dr. Sugár Tamás bíró, Dr. Bérces Nóra bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Dr. Kovács A. Tamás Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: Dr. Kovács A. Tamás, cím2) Az I. rendű alperes: Pest Vármegyei Kormányhivatal (cím3) Az I. rendű alperes képviselője: Bita-Petrik Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Bita Judit, cím4) A II. rendű alperes: település Nagyközség Önkormányzata (cím5) A II. rendű alperes képviselője: Dr. Ódor Éva Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Ódor Éva, cím6) A per tárgya: korlátozási kártalanítás ügyében indult jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a II. rendű alperes,
  2. sorszám alatt Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: a Budapest Környéki Törvényszék
  3. október 22-én kelt 106.K.701.516/2024/
  4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadja. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás Kúria III.Kfv.37.042/2025/2 2 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás és a megelőző eljárás [1] A települési hrsz1 helyrajzi számú (a továbbiakban: hrsz-ú) „kivett épület, udvar” megnevezésű ingatlan
  5. április 22-től kezdődően a felperes tulajdonában áll. A felperes
  6. szeptember 2-án telekalakítási kérelmet nyújtott be az ingatlanra. Az ezen eljárás során
  7. december 22-én született határozat az ingatlant hrsz1/1-hrsz1/32 hrsz-ú ingatlanokra osztotta fel. A per tárgyát a hrsz1/17 hrsz-ú ingatlan képezi. [2] Az ingatlant a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság
  8. július 16-án kelt H.61.777-9/
  9. számú határozatával külső vízbázis védőterületbe vonta. [3] A felperes
  10. december 1-jén korlátozási kártalanítás iránti kérelmet terjesztett elő a II. rendű alperessel szemben, amelyben arra hivatkozott, hogy miután az ingatlan megvásárlásakor az nem tartozott vízügyi védőterületbe, hanem beépítésre szánt belterülethez, így az Országos Építésügyi Szabályzat közzétételéről szóló 2/
  11. (II. 27.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: OÉSZ) szerint az ingatlan 20%-os beépíthetőséggel rendelkezett. A II. rendű alperes 8/
  12. számú önkormányzati rendeletével, valamint helyi építési szabályzatával (a továbbiakban: HÉSZ), továbbá a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság hivatkozott határozatával 5%-ban határozta meg az ingatlan maximális beépíthetőségét, korlátozva ezzel a felperes tulajdonosi jogosítványait. Ez a korlátozás kihatott az ingatlan használhatóságára, hasznosíthatósága és a forgalmi értéke csökkenését eredményezte. A kártalanítási összeg megállapításánál a
  13. július
  14. napját megelőző és azt követő állapotot kérte figyelembe venni. [4] Az I. rendű alperes
  15. február 10-én kelt PE/047/00200-3/
  16. számú végzésével az eljárást megszüntette hivatkozással arra, hogy a felperes kérelmezettként a II. rendű alperest jelölte meg, akinek nem állt érdekében a korlátozás, ezért kártalanítás megfizetésére sem kötelezhető. [5] A felperes keresetére eljárt Budapest Környéki Törvényszék 7.K.700.756/2020/
  17. számú jogerős ítéletével az I. rendű alperes PE/047/00200-3/
  18. számú végzését megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra előírta, hogy az I. rendű alperesnek a felperes eredeti kérelme és a hiánypótlási felhívásokra előterjesztett beadványai alapján kell meghatároznia, hogy a tulajdonszerzés időpontjához képest, a felperes által megjelölt időpontban, a meghatározott önkormányzati szabályozások eredményezték-e az építési jogok változását. Változás esetén az a felperesnek kárt okozva, eredményezett-e a perbeli ingatlan rendeltetésére, illetve használati módjára ható negatívumot. [6] A megismételt eljárásban az I. rendű alperes a korlátozási kártalanítás iránti kérelmet érdemben vizsgálta és
  19. április 29-én kelt PE/047/00096-11/
  20. számú határozatával a felperesnek az ingatlant érintő önkormányzati szabályozás miatt előterjesztett kártalanítás iránti kérelmét elutasította. [7] Döntését alapvetően az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
  21. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.)
  22. §

(1)bekezdésére alapította. Azt vizsgálta, hogy az Étv. 30. §
(2)bekezdésében meghatározott időpontban a kérelmezett ingatlan forgalmi értékében következett-e be változás és arra a megállapításra jutott, hogy az ingatlan rendeltetésének és használati módjának korlátozása nem valósult meg, ezért a kérelmező felperest nem illeti meg kártalanítás. Kúria III.Kfv.37.042/2025/2 3 [8] Kifejtette, hogy a tulajdonosi érdekeket sértő övezeti változásoknak a jogalapját nem a tulajdonjogból, hanem az ún. építési jog negatív irányú változásából kell levezetni. település Nagyközségi Tanács 4/
  1. számú rendelete (a továbbiakban: Árt.)
  2. novemberében lépett hatályba, a tulajdonszerzés
  3. április 22-én történt. Vagyis a kérelmező építési jogainak keletkezése a tulajdonszerzés időpontjával esik egybe. [9] Az ingatlanra és annak beépíthetőségére a tulajdon megszerzésekor az Árt. vonatkozott, ekkor az ingatlan „Zöldfelület jellegű intézményterület” övezetbe tartozott. Az
  4. novemberében hatályba lépett Árt. módosítás a kérelmezett ingatlant is magába foglaló ingatlanokra az építési szabályokat akként határozta meg, hogy nem írt elő konkrét építési szabályt. [10] Az OÉSZ 32-
  5. §-a habár meghatározta az intézményterületre vonatkozó általános előírásokat, ugyanakkor a zöldfelület és a zöldterület különböző fogalmak, így az OÉSZ
  6. §-a nem vehető figyelembe az övezet felülvizsgálata során, mivel az zöldfelület jellegű intézményterület és nem zöldterület. Az OÉSZ
  7. §
(4)bekezdésében foglalt zöldterület övezetében a maximális beépíthetőség egyébként 2% volt. [11] Miután az ingaltan megszerzésekor a beépítési százalékot a jogszabályok nem határozták meg, intézmény létesítése esetén vizsgálni kellett az ágazati fejlesztési koncepció, a rendezési tervprogram és a műleírásban közölt méretezést. [12] Az I. rendű alperes összességében megállapította, hogy az ingatlan a tulajdonjog megszerzésekor is beépíthető volt, az OÉSZ ismeretében is 2% volt a beépíthetőség, így az ingatlan sokkal kedvezőbb helyzetbe került, mint amilyenben addig volt. [13] A felperes keresetére eljárt törvényszék ítéletével az I. rendű alperes határozatát megsemmisítette és az I. rendű alperest új eljárásra kötelezte. A vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek a levezetéséből összességében arra a megállapításra jutott, hogy az építési jogok tulajdonosi érdekeket sértő és a tulajdonosnak kárt okozó változása a felperes vonatkozásában fennáll. A korábbi, az ingatlan megszerzésekor irányadó 15%-os beépíthetőséghez képest a tulajdonszerzést követően a beépíthetőséget 5%-ra korlátozó HÉSZ szabályozás kedvezőtlenebb irányba változott, amely a felperesnek kárt okozott az ingatlan rendeltetésére, illetve használati módjára kihatóan. [14] A Kúria Kfv.III.37.148/2024/
  1. számú végzésével a törvényszék 106.K.701.237/2022/
  2. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Kúria arra alapította döntését, hogy az elsőfokú bíróság az idézett jogszabályi rendelkezésekkel ellentétesen nem merítette ki eljárása során a keresetet és nem tett eleget indokolási kötelezettségének. Vizsgálnia kellett volna ugyanis a keresetben kifejezetten megjelölt,
  3. január 1-jén hatályba lépett település Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének 25/
  4. (XII. 29.) számú rendeletét, település Helyi Építési Szabályzatát, amely az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/
  5. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) alapján újraszabályozta a település építési szabályait. A felperes hivatkozása szerint ezen új jogi szabályozás szintén korlátozta tulajdonosi jogait. Amennyiben az eljárt bíróság ezen jogszabálymódosítás vizsgálatát szándékoltan mellőzte, úgy ennek is indokát kellett volna adnia ítéletében. A megismételt eljárásban hozott jogerős ítélet Kúria III.Kfv.37.042/2025/2 4 [15] A törvényszék a megismételt eljárásban hozott ítéletével az I. rendű alperes PE/047/00096-11/
  6. számú határozatát megsemmisítette, és az I. rendű alperest új eljárásra kötelezte. [16] Korábbi érdemi indokait fenntartva azt kiegészítette azzal, hogy a
  7. január
  8. napjától kezdődően település Nagyközség Önkormányzat Képviselő Testületének 25/
  9. (XII.29.) számú rendelete település Helyi Építési Szabályzatáról már az OTÉK szerint újraszabályozta település építési szabályait. E rendelet a korábbi település hrsz1 hrsz-ú ingatlan felosztása után létrejött ingatlanok közül a vízbázis külső védőövezetbe tartozó ingatlanokat, így a kérelmezett ingatlan teljes területét is Üü-K jelű ,,Kemping és üdülőházas területek” építési övezetbe sorolta azzal, hogy azokra a rendelet 64.§-ának rendelkezései vonatkoznak, amelyek szintén korlátozó rendelkezések az
  10. április 22.-i állapothoz képest. Ezen rendelet
  11. számú függelékében kifejezetten szerepelt is a hivatkozás a H.61.777-9/
  12. sz. KDV.VIZIG határozatra és a
  13. §
(2)bekezdésében rögzítésre került, hogy a vízbázisok védőterületén belüli bármilyen használatot és beavatkozást csak a rendelet
  1. függeléke szerinti, a vízbázis kijelölését elrendelő határozatnak megfelelően lehet folytatni. [17] Az ingatlannak a jogszabályból eredő 15 %-os beépíthetőségéhez képest, a tulajdonszerzést követően a beépíthetőséget 5 %-ra korlátozó HÉSZ szabályozás kedvezőtlenebb irányba változott, amely a felperesnek korlátozást jelentett az ingatlan rendeltetésére, illetve használati módjára kihatóan. A felülvizsgálati kérelem [18] Az ítélettel szemben jogszabálysértésre hivatkozással a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és a bíróságot kötelezze új eljárás lefolytatására és utasítsa a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalára. [19] A felülvizsgálati kérelem befogadása körében a Közigazgatási perrendtartásról szóló
  2. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  3. §
(1)bekezdésére konkrétan nem hivatkozott, azonban azt szövegszerűen idézte kérelmében. [20] Kifejtette, az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata egyrészt előmozdítaná a közigazgatási joggyakorlat egységét, másrészt a felvetett jogkérdés különleges társadalmi jelentőséggel bír. Annál is inkább mert az ítélet Kp.
  1. §-a szerinti mintaperben született. [21] A korlátozási kártalanítás iránti perek tekintetében precedens értékűen szükséges tisztázni és rögzíteni a kártalanításra való jogosultság feltételeit, az esetleges visszaélésszerű joggyakorlási tendenciák elkerülése érdekében. [22] A jogszabálysértő ítélet sérti a jogbiztonság elvét, amikor tévesen kiterjesztő, és a jogalkotói szándékkal ellentétes jogértelmezéssel quasi megelőlegezi felperes Étv.
  2. §- ában foglaltak szerinti korlátozási kártalanítási jogosultságát, annak ellenére, hogy a perben csupán a közigazgatási határozat jogszerűségét kellett volna eldöntenie. [23] Azért is különleges súlyú a felvetett jogkérdés, mert a Duna árvízvédelmi és ivóvízvédelmi területi szabályozása és védelme magasabb társadalmi érdeket képvisel a magántulajdonosok esetleges telekspekulációs szándékainál. Kúria III.Kfv.37.042/2025/2 5 A Kúria döntése és jogi indokai [24] A felülvizsgálati kérelem befogadása nem indokolt. [25] A Kp.
  3. §
(4)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ad)alpontja szerinti ok kivételével – indokolni nem kell. A 118. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve. [26] A Kúria a Kp. 118. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha
  1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
  2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
  3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
  4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
  5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
  6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [27] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet – a II. rendű alperes befogadási kérelmében megjelölt indokok mellett – a Kp. 118. §
(1)bekezdésében foglalt valamennyi befogadási ok alapján megvizsgálta és megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn. [28] A felülvizsgálati bíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, a befogadásról szóló döntés azt a célt szolgálja, hogy a Kúria az egyedi ügyek intézésében is elláthasson jogegységi funkciót. Ebből következően a befogadásról szóló döntés során a Kúriának nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kell vizsgálnia. Önmagában a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogsértő jellegére való hivatkozás, az, hogy a II. rendű alperes nem ért egyet az abban foglaltakkal, nem alapozza meg a befogadást. [29] Tartalmilag a II. rendű alperes a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)és
  3. ab)alpontjaira hivatkozott. [30] A Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása – a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpont – érdekében a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha a jogerős határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. [31] Alapot adhat a felülvizsgálatra az is, ha a jogerős határozat által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat ugyan kialakult és egységes, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel már nem támogatható. [32] A Kúria ezen befogadási okot a 7/2023. Jogegységi határozatában értelmezte és a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontja első fordulata körében kifejtette, konjunktív feltételként kell vizsgálni egyrészről azt, hogy az adott elvi jelentőségű jogkérdésben a Kúria közzétett határozatában korábban már állást foglalt-e, másrészről pedig azt is, hogy a felvetett Kúria III.Kfv.37.042/2025/2 6 jogkérdésben vannak-e olyan eltérő bírói döntések, amelyek arra világítanak rá, hogy a bírói gyakorlat széttartó lenne, annak egysége – ellentétes jogértelmezés miatt – a támadott jogerős ítélet folytán sérült vagy ennek veszélye áll fenn. [33] A jogegységi határozatából levezethető, hogy a joggyakorlat egysége biztosításán alapuló befogadásnak a Kúria elvi tartalmú, BHGY-ben közzétett iránymutatásának hiánya mellett további, konjunktív feltétele, hogy a felvetett jogkérdésben legyenek olyan eltérő bírói döntések, amelyek arra világítanak rá, hogy a bírói gyakorlat széttartó, annak egysége – ellentétes jogértelmezés miatt – a támadott jogerős ítélet folytán sérült vagy ennek veszélye áll fenn. [34] Önmagában tehát az a körülmény, hogy a Kúria egy adott jogkérdésben még nem foglalt állást, nem elegendő a felülvizsgálati kérelem befogadásához, mivel amíg az alsóbb fokú bíróságok a felmerült jogkérdésben döntenek és a döntéseik között nincs eltérés az egyes jogszabályok értelmezése és alkalmazása kapcsán, addig a joggyakorlat egységének biztosítása nem kívánja meg feltétlenül a Kúria iránymutatását. [35] A Kúria rámutat, a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél e befogadási ok körében kifejtett érvei nem jelölnek meg olyan, a felvetett jogkérdésekben eltérő bírói döntéseket, amelyek arra világítanak rá, hogy a bírói gyakorlat széttartó lenne, arról a Kúriának sincs tudomása, így az első fordulat szerinti befogadást nem találta indokoltnak. [36] A Kúria továbbá vizsgálta a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpont második fordulata szerinti befogadás lehetőségét is, amely szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítása miatt indokolt. [37] A II. rendű alperes e körben hivatkozott érve az, hogy a korlátozási kártalanítás iránti perek tekintetében precedens értékűen szükséges tisztázni és rögzíteni a kártalanításra való jogosultság feltételeit, az esetleges visszaélésszerű joggyakorlási tendenciák elkerülése érdekében. [38] A Kúria hangsúlyozza, a korlátozási kártalanítás feltételei körében kiforrott gyakorlata van, számos döntés fejtette ki és értelmezte az Étv. 30. § - ának feltételeit. Olyan jogkérdést, amely körében kúriai gyakorlat ne lenne, a II. rendű alperes nem jelölt meg, felülvizsgálati kérelmében a határozattal szembeni érdemi kifogásait fejtette ki, amely azonban nem a befogadás körében vizsgálandó. Az pedig, hogy nem ért egyet a törvényszék ítéletében részletesen kifejtett és levezetett jogi érvekkel, nem elegendő indok a befogadáshoz. [39] A Kúria kiemeli, az, hogy a II. rendű alperes visszaélésszerű joggyakorlásnak tekinti a korlátozási kérelem előterjesztését, mert hivatkozása szerint a Duna árvízvédelmi és ivóvízvédelmi területi szabályozása és védelme magasabb társadalmi érdeket képvisel a magántulajdonosok esetleges telekspekulációs szándékainál, szintén nem lehet indok a kérelem befogadására. A jogvita tárgya nem az, hogy a helyi építési szabályok módosítása esetén kártalanítani kell-e a károsult tulajdonosokat, hanem annak konkrét feltételei, amelyek között a társadalmi és egyéni érdekek összevetése nem merül fel. A jogalkotó törvényi szinten egyértelműen szabályozta, hogy ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonosnak kára származik, őt kártalanítás megilleti. Ezt pedig az I. rendű alperes támadott határozata sem vitatta. [40] Hangsúlyozza azt is a Kúria, a legfőbb bírói szerv megelőző ítéletében már kifejtett érvek ellenére, a felülvizsgálati kérelem továbbra is olyan kérdéseket vitat, amelyek erre irányuló kereset hiányában nem voltak az elsőfokú per tárgyai, arra a hivatalbóli vizsgálat sem terjed ki, ezért a megelőző ítéletben már kifejtett indokok (Kfv.III.37.148/2024/11. számú Kúria III.Kfv.37.042/2025/2 7 ítélet [35], [36], [45] bekezdései) szerint a Kúria annak felülvizsgálatát változatlanul nem végezheti el. [41] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ab)alpontja szerint a felülvizsgálati kérelem befogadásának akkor van helye, ha a felmerült elvi jogkérdés az egyedi ügyön túlmutató jelentőséggel bír vagy a társadalom szélesebb körére bír jogi hatással. A befogadás viszont ezekben az esetekben is csak akkor indokolt, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást (Kfv.I.37.471/2023/2., Kfv.II.37.590/2023/2.; Kfv.II.37.596/2023/2.; Kfv.VII.45.059/2023/2.; Kfv.VII.45.115/2023/3.). [42] A Kúria szerint az a hivatkozás, hogy mintaperben hozott ítéletről van szó, bár az egyedi ügyön túlmutató jelleg irányába hat, azonban önmagában, kizárólag ez az indok nem alapozza meg a felülvizsgálati kérelem befogadását. A Kúria jelen esetben figyelemmel volt a felülvizsgálati kérelem teljes tartalmára és a korábban kifejtettekre is figyelemmel értékelte a befogadás szükségességének kérdését. [43] Minderre tekintettel a felülvizsgálati kérelem befogadása sem a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont aa), sem pedig az
  2. ab)alpontja alapulvételével nem volt lehetséges. [44] Összességében a Kúria megállapította, a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme felsőbírósági iránymutatást igénylő kérdést nem vetett fel, ezért a Kúria a rendkívüli jogorvoslati eljárásnak minősülő felülvizsgálati eljárás lefolytatására nem látott indokot. [45] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §
(2)bekezdés alapján megtagadta. Az alkalmazott jogszabályok [46] Kp. 118. §
(1)és
(2)bekezdés A döntés rövid tartalma [47] Az a hivatkozás, hogy mintaperben hozott ítéletről van szó, bár az egyedi ügyön túlmutató jelleg irányába hat, azonban önmagában, kizárólag ez az indok nem alapozza meg a felülvizsgálati kérelem befogadását. Záró rész [48] A végzés ellen a Kp. 116. § d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. [49] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadása tárgyában a Kp. 118. §
(2)bekezdése szerint tárgyaláson kívül határozott. Kúria III.Kfv.37.042/2025/2 8 Budapest,
  1. január
  2. Dr. Sperka Kálmán s. k. a tanács elnöke Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó s. k. előadó bíró Dr. Kovács András s. k. bíró Dr. Sugár Tamás s. k. bíró Dr. Bérces Nóra s. k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.