A határozat elvi tartalma: Az Mt.
- §-a folytán alkalmazandó Ptk. 6:
- §-a alapján a munkáltatónak a szabadság kiadására irányuló, a munkaviszony megszüntetését tartalmazó okiratba foglalt nyilatkozatát, figyelemmel a felmentési időre vonatkozó rendelkezésre, a munkavállalónak a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján úgy kellett értenie, hogy a munkáltató nem kívánta a felmondási idő teljes tartamára felmenteni a munkavégzés alól, hanem a kötelező felmentési időn felül a ki nem vett szabadságának arányos részét adta ki a részére. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.30.017/2021/
- szám A felperes: felperes1 (cím1) Az alperes: alperes1 (cím2) Az alperes képviselője: Ügyvédi Iroda (ügyintéző: ügyvéd1, cím3.) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: felperes
- sorszám alatt A per tárgya: szabadságmegváltás megfizetése Az elsőfokú bíróság: Zalaegerszegi Törvényszék mint munkaügyi bíróság A fellebbezéssel támadott határozat száma: 11.M.70.021/2020/
- Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 95.250.(kilencvenötezer-kettőszázötven) forint másodfokú perköltséget és az államnak - külön felhívásra – 60.199.-(hatvanezer-százkilencvenkilenc) forint feljegyzett másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- november 20-án létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperesnél Custormer Support Engineer munkakörben. Az alperes
- március 25-én kelt felmondással a felperes munkaviszonyát megszűntette. A felmondás indokolása a munkavégzés alóli felmentés és a szabadságmegváltás tekintetében az alábbiakat tartalmazza: „…a további munkavégzés alól a mai napot követően a következő mondatra is tekintettel a teljes felmondási időre felmentem. Az időarányosan ki nem vett szabadsága beszámításra és ezáltal kiadásra kerül a felmondási Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2021/6 [2] [3] [4] [5] [6] 2 idő azon fele alatt, amikor Önt az Mt. alapján egyébként munkavégzési kötelezettség terhelné, a fennmaradó, ki nem adott időarányos szabadságát a munkáltató pénzben téríti meg.” A felmondás időpontjában a felperesnek 14 nap alapszabadsága volt
- évről és
- évre időarányosan 8 nap alapszabadság illette meg. Az alperes a felmondáskor 16 nap szabadság kiadásáról rendelkezett
- március
- és
- április
- között, míg a 6 nap szabadság megváltása címén 278.863 Ft-ot fizetett meg a felperesnek. A felperes kereseti kérelmében kérte, a bíróság kötelezze az alperest szabadságmegváltás címén 752.489 Ft megfizetésére. Kifejtette, hogy az alperes a felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzési kötelezettség alól, az előző évből megmaradt 14 nap alapszabadságból és a tárgyévben rendelkezésre álló 8 nap alapszabadságból az alperes csak 6 napot fizetett ki, míg a fennmaradó 16 napot a felmondási időnek arra a részére, amire a munkavégzés alól felmentette, kiadta szabadságként, ahelyett, hogy pénzben megváltotta volna. Utalt arra is, hogy a felmondás átadását megelőzően nem közölték vele a szabadságolást, vagy munkavégzés alóli egyéb felmentést, így a munkáltató megsértette az Mt.122.§
(4)bekezdését is. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a felmondás egyszerű nyelvtani értelmezéséből látható, hogy a munkavégzés alóli felmentést megelőzi a felperes szabadsága, amely kiadásra került a felmondási idő azon része alatt, amikor a felperest egyébként munkavégzési kötelezettség terhelte volna. Utalt arra, hogy még amennyiben meg is sértette a szabadság kiadásainak szabályát, az sem ad alapot arra, hogy szabadságmegváltás címén további összeg megfizetésére lenne köteles. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a felek között abban nem volt vita, hogy a perbeli időszak alatt a felperesnek munkavégzési kötelezettsége nem volt; abban kellett állást foglalni, hogy a felperes a felmondási idő egy része alatt a szabadságát töltötte-e. A felmondás megfogalmazása egyértelmű, értelmezéséhez kétség sem férhet: a munkáltató valóban felmentette a felperest a teljes felmondási időre a munkavégzés alól, de azzal a kitétellel, hogy az időarányosan ki nem vett szabadsága beszámításra, kiadásra kerül a felmondás azon ideje alatt, amikor a felperest munkavégzési kötelezettség terhelné. Tényként megállapította, hogy az alperes megsértette az Mt. 122. §
(4)bekezdését, ez azonban önmagában nem jelenti a felperes szabadságmegváltás címén támasztott keresete megalapozottságát. Nem tartotta alkalmazhatónak a felperes által hivatkozott EBH
- számú eseti döntést, mert álláspontja szerint a perbeli felmondásban az alperesi munkáltató rögzítette, hogy a rendelkezésre állási kötelem alóli részbeni mentesülés a felperes szabadságának kiadására figyelemmel történt. Mellőzte a felperes által csatolt jogsértő bizonyítási eszköz felhasználását a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.)
- §
(4)bekezdésére utalással, mert a felperes annak ellenére kívánta azt felhasználni, hogy nem volt elzárva attól, hogy az általa bizonyítani kívánt tényállítást jogszerű bizonyítékkal (tanúmeghallgatás) alátámassza. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, - tartalma szerint kérte az ítélet anyagi jogi felülbírálata körében a megváltoztatását és a kereset teljesítését. Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 263. §
(1)bekezdését, az Mt. 70. §
(2)bekezdését, az Mt.122. §
(1),
(4)bekezdését, az Mt. 123. §
(1)bekezdését jelölte meg. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást nem a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, jogsértően mellőzte a csatolt hangfelvételt mint bizonyítási eszközt. Ennek okán nem vette figyelembe azt, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a hangfelvétel szerint igazolta a felperesnek azt a tényállítását, mely szerint „a holnapi naptól felmentés alatt vagy, tehát a felmondási időd, a 45 nap ketyeg, az május 9-ével jár le, arra teljes egészében felmentünk”. Ezután került sor az Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2021/6 [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] 3 időarányos szabadság kiadására, a munkáltató tehát először a felperest a teljes felmondási időre felmentette a munkavégzés alól, és csak azt követően közölte a szabadság kiadását. Azzal, hogy az alperes a felperest felmentette a munkavégzési kötelezettség alól a teljes felmondási időre, megszűnt az a lehetősége, hogy a szabadságot kiadja, így a beszámítás fogalmilag ebben az esetben kizárt, azt pénzben kell megváltani. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az alperesi okirati bizonyítékokkal is - jelenléti ív, a jövedelemfizetési jegyzék, illetve a keresetnyilvántartó lap - egyezően helyesen állapította meg, hogy a felperes részére 16 nap szabadság kiadásra került
- március
- és
- április
- között. Helyesen mellőzte az elsőfokú bíróság a felperes által felhasználni kért jogsértő hangfelvételt mint bizonyítási eszközt. A hangfelvétel ilyen módon való készítése nem csak jogi, hanem erkölcsi szempontból is elítélendő. A felperes nem volt elzárva attól, hogy az általa bizonyítani kívánt tényt jogszerűen igazolja. A perbeli esetben nem annak van jelentősége, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójaként eljáró HR vezető a felmondás átadásakor szóban mit közöl, hanem annak, hogy a felmondásban mi szerepel. A fellebbezés alaptalan. A felperes fellebbezésének elbírálása kapcsán a másodfokú bíróság kiemeli azt, hogy a felperes a fellebbezésében, illetve annak pontosításában is az elsőfokú bíróság ítélete eljárásjogi és anyagi jogi felülbírálata során annak hatályon kívül helyezését kérte. A fellebbezés indokolása szerint azonban a felperes fellebbezési kérelme - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a kereset teljesítésére irányult. A Pp.
- §a értelmében a másodfokú bíróság a fellebbezés megalapozottságától függően, ha a fellebbező fél kizárólag az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését kéri, csak a fellebbezéssel támadott határozat hatályon kívül helyezéséről vagy a helybenhagyásáról dönthet; azonban a Pp.
- §
(3)bekezdésében megjelenő „tartalom szerinti elbírálás elve” alapján nincs akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését akkor is megváltoztassa, ha a fellebbezési kérelem a megfogalmazása szerint ugyan nem megváltoztatásra, hanem hatályon kívül helyezésre irányul, de a fél a fellebbezésében – helyesen - az alapul szolgáló indokok kifejtésével megjelöli a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört, azaz azt, hogy az elsőfokú bíróság keresetet elutasító határozata megváltoztatásával a keresetnek adjon helyt (1/
- Polgári Jogegységi Határozat a másodfokú bíróság felülvizsgálati jogköre terjedelmének értelmezése tárgyában). A fentiek okán a másodfokú bíróság a fellebbezést tartalma szerint vizsgálta. Ez alapján pedig azt a következtetést vonta le, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes jogi indokokkal utasította el a felperes kereseti kérelmét. Az ítélete nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályhelyeket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezéssel összefüggésben a másodfokú bíróság az alábbiakra utal. A kereset elbírálásakor az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy elsődlegesen az intézkedését tartalmazó felmondást mint okirati bizonyítékot kell vizsgálni, és az abban megtett nyilatkozatát értelmezni. Az alperes
- március 25-én kelt felmondása a keresettel érintett részében az alábbiakat tartalmazza: „Az alperes1 mint munkáltató tájékoztatom, hogy a 2013.11.
- napjától kezdődően fennálló határozatlan időtartamú munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény
- §
(1)bekezdése alapján a mai napon munkáltatói felmondással megszüntetem, és a további munkavégzés alól a mai napot követően – a következő mondatra is tekintettel – a teljes felmondási időre felmentem. Az időarányosan ki nem vett szabadsága beszámításra és ezáltal kiadásra kerül a felmondási idő azon fele alatt, amikor Önt az Mt. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2021/6 [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] 4 alapján egyébként munkavégzési kötelezettség terhelné. A fennmaradó ki nem adott időarányos szabadságát a munkáltató pénzben megtéríti.” Az Mt. 69. §
(1)bekezdése szerint a felmondási idő 30 nap, a
(2)bekezdés b) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött 5 év után 15 nappal meghosszabbodik. Az Mt. 70. §
(1)bekezdése szerint a munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. Az Mt.
- §-a úgy rendelkezik, hogy a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. Az eljárás során nem volt vita abban, hogy a felperest 45 nap felmondási idő illette meg, azaz a munkaviszonya
- május
- napjával szűnt meg. A 45 nap fele idejére, azaz 23 napra a felperesnek az Mt.
- §
(1)bekezdése alapján munkavégzési kötelezettsége nem volt. A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a fennmaradó 22 napban az alperes intézkedése folytán a felperes szabadságát töltötte-e, vagy az alperes erre az időre is felmentette a felperest a munkavégzés alól, ezért a ki nem adott összesen 22 napnak megfelelő arányos szabadságnak a pénzbeli megváltására jogosult: az alperes által kifizetett 6 nap mellett a 18 napnak megfelelő összegben. A másodfokú bíróság a felmondás vitatott intézkedésének vizsgálatakor az Mt. 31. §-a folytán alkalmazandó, a jognyilatkozatok értelmezéséről rendelkező Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. §
(1)bekezdésének a szabályából indult ki. Eszerint a jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A Ptk. e szabálya a nyilatkozati elvre helyezi a hangsúlyt. A felmondás indokolásának első mondata úgy rendelkezik, hogy a felmondási időben a felperesnek nem kell munkát végeznie, többek közt azért, mert - „a következő mondatra is tekintettel” - az időarányosan ki nem vett szabadság a felperes részére kiadásra kerül. A következő mondat pedig egyértelműen a felperesnek ki nem adott szabadság kiadásáról, illetve a fennmaradó napok pénzbeni megváltásáról rendelkezik. Az alperest mint munkáltatót az Mt. 122. §
(1)bekezdése szerint megilleti a szabadság kiadásának joga. A felperes mint címzett – aki az alperesnél a munkaköréből megítélhetően magasabb színvonalú, szellemi munkát végző munkavállaló volt - a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint ezt az alperesi intézkedést nem értelmezhette úgy, hogy a munkáltató a felmondási időre teljes egészében felmenti a munkavégzés alól, és a ki nem vett szabadsága teljes mértékben pénzben kerül megváltásra. A felmondás szabadság kiadásával kapcsolatos rendelkezése egyértelmű, világosan érthető; azt nem lehet úgy értelmezni, hogy a munkáltató a felmondási idő teljes tartama alatt fel kívánta volna menteni a munkavégzés alól a felperest. A felmondási idő kezdete: 2019. március 26. és vége: 2019. május 9. közötti 45 napban a kötelező felmentési idő 2019. április 17-én kezdődött és 2019. május 9-én fejeződött be (23 nap). Az ezt megelőző 16 munkanapban: 2019. március 26-tól 2019. április 16-ig a felperes a kiadott szabadságát töltötte, amire tekintettel nem kellett munkát végeznie, míg a fennmaradó ki nem adott, arányosan járó 6 napnak megfelelő szabadságát a munkáltató az Mt. 125. §-a alapján pénzben megváltotta. Az Mt. 70. §
(1)bekezdésének szabálya szerint a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a munkavállalót a felmondási idő teljes időtartamára felmentse a munkavégzési kötelezettség alól, de arra is lehetősége van ebben az időben, hogy a ki nem adott, szabadságot a munkavállalónak kiadja. Jogszabály ugyanis nem kötelezi a munkáltatót arra, hogy a munkaviszony megszűnésekor az összes ki nem adott szabadságot pénzben váltsa meg. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2021/6 [21] [22] [23] [24] [25] [26] 5 A felmondásban a vitatott munkáltatói intézkedés egyértelmű, a szavak általánosan elfogadott értelmezése szerint az alperes mint munkáltató a 45 nap felmondási idő Mt. 70. §
(1)bekezdése szerinti - munkavégzés alóli felmentéssel érintett - részét meghaladó napjaira az igénybe nem vett időarányos szabadságot adta ki a felperesnek, csak az ezután fennmaradó időre mentesítette kötelezően a munkavégzési kötelezettség alól, és az ezen felül ki nem adott szabadság pénzbeni megváltását vállalta. Helyes az elsőfokú bíróságnak az a jogi okfejtése, hogy a felperes által hivatkozott, a Kúria EBH 2007.
- szám alatt közzétett döntése a jelen ügyben nem alkalmazható a munkáltató eltérő intézkedése miatt. A felmondás szabadság kiadásával kapcsolatos okiratba foglalt rendelkezése egyértelmű, másként nem értelmezhető munkáltatói intézkedés, a szóbeli közlés vizsgálatára nincs szükség. Az esetleg akkor elhangzottak ugyanis nem teszik kétségessé az alperes nyilatkozatát. Az elsőfokú bíróság által jogsértőnek értékelt bizonyítási eszköz figyelembe vétele a kereset elbírálásához tehát szükségtelen, ezért a másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú ítéletben ehhez kapcsolódóan kifejtett jogi érvelést (18-23 bekezdés) . Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy az alperes ugyan megsértette az Mt.
- §
(4)bekezdésének azt a rendelkezését, mely szerint a munkáltatónak a szabadság kiadásának időpontját legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölnie kell, amely jogsérelem egyéb jogkövetkezményekkel járhat, azonban nem teszi megalapozottá a keresetet, azaz nem ad alapot a már kiadott és a felperes által igénybe vett szabadság pénzbeni megváltására. A másodfokú bíróság a sikertelenül fellebbező felperest a Pp. 83. §
(2)bekezdése alapján kötelezte az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének a megfizetésére, mely áll az őt képviselő ügyvéd munkadíjából. A másodfokú bíróság ennek összegét az alperes által a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés szerint felszámított nettó 150.000.- forint helyett a 3. §
(6)bekezdése szerint mérsékelt összegben: 75.000.-forint+ ÁFA -ban állapított meg, figyelembe véve a fellebbezési pertárgyértéket, a másodfokú eljárásban kifejtett munka mennyiségét (előkészítő irat). Az eljárás során a felek a Kmtv. 3. §
(1)bekezdés d) pontja folytán tárgyi költségfeljegyzési jogban részesültek, így a pervesztes felperes köteles a Pp. 101. §
(2)bekezdése szerint a feljegyzett másodfokú eljárási illetéket az államnak megfizetni. A fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálására a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján került sor. Pécs,
- június
- Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, Dr. Vogyicska Petra s.k. bíró Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2021/6 6