Bf.306/2022/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulat,

(3)bekezdés], új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében [Btk. 184. §

(1)bekezdés IV. fordulat] és egészségügyi termék hamisításának bűntettében [Btk. 186. §

(1)bekezdés b) pont IV. fordulat]. [2] A vádlottat halmazati büntetésül 7 év 6 hónap szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá a tőle lefoglalt 168.300,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad része kitöltését követő napban határozta meg. [3] A vádlott által előzetes fogva tartásban és ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, akként, hogy egynapi szabadságvesztésnek öt nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. [4] Elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 8.B.22.205/2017/

1. számú ítéletében kiszabott 2 év szabadságvesztés végrehajtását. [5] Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 928.703,- forint megfizetésére a vádlottat kötelezte, míg 405.000,- forint viselését az államra terhelte. [6] A kihirdetett ítélet ellen az ügyészség a vádlott terhére súlyosítás, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának felemelése, valamint a bűnjelekről történő rendelkezés érdekében, míg a vádlott és a védője enyhítés iránt jelentettek be fellebbezést. [7] Az ügyészség a fellebbezése írásos indokolásában kifejtette, hogy a törvényszék ítélete megalapozott, a bűnösségre levont következtetése okszerű, továbbá a cselekmények minősítése törvényes. A kiszabott büntetés ugyanakkor nem felel meg a Btk.
2. §

(1)bekezdésében megfogalmazott büntetéskiszabási elveknek, mert a törvényszék az enyhítő és súlyosító körülményeket nem teljes körűen vette figyelembe, illetőleg nem a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.306/2022/8.. 3 [8] Álláspontja szerint – a hosszabb ideig tartó kényszerintézkedés ellenére – az időmúlás csekély nyomatékkal értékelhető a vádlott javára, mivel az eljárás megindítása óta eltelt idő a büntetési tétel alsó határát sem közelíti meg. Nem enyhítő tényező, hogy a vádlott nem „kemény” drogokkal kereskedett, ugyanis a jogalkotó a kábítószer-kereskedelem szabályozásánál nem tesz különbséget az egyes kábítószerfajták között. Másrészt a vádlottól lefoglalt MDMA kevésbé súlyos egészségkárosító hatását ellensúlyozzák a szibutramin hatóanyag-tartalmú készítmények, amelyek esetében a forgalmazási engedély visszavonására éppen a súlyos egészségi kockázat miatt került sor. [9] Rámutatott arra is, hogy a törvényszék elmulasztotta a vádlott terhére értékelni kriminológiai értelemben vett különös visszaesői minőségét, illetőleg azt, hogy a kábítószerkereskedelem bűntette miatt kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés sem tartotta vissza attól, hogy ugyanazt a tevékenységet folytassa, sőt az általa árusított illegális termékek körét bővítse. [10] Mindezek miatt – az ügyészség megítélése szerint – a szabadságvesztés tartamának meghatározásakor nem indokolt jelentősen eltérni a középmértéktől. Ehelyett a halmazati tételkeret középmértékét megközelítő, de – figyelemmel az enyhítő körülmények kisebb túlsúlyára – azt el nem érő hosszabb tartamú szabadságvesztés, illetőleg maximális mértékű közügyektől eltiltás igazodik az elbírált bűncselekmények tárgyi súlyához, a vádlott életviteléhez, a bűnösségének fokához, egyben alkalmas a generális és speciális prevenciós célok elérésére. [11] Nem értett egyet a törvényszékkel a tekintetben, hogy az ítéletben nem volt lehetőség a bűnjelekről rendelkezni, mivel az ügyészségnek erre vonatkozó indítványa a nyomozás kezdetén készült bűnjeljegyzékén alapult, amely nem feleltethető meg az összesített bűnjeljegyzéknek. Ezzel szemben éppen az állapítható meg, hogy a vádiratban szereplő indítvány a 2021. február 21-i keltezésű összesített bűnjeljegyzék alapján készült, bár kétségtelen, hogy elírás folytán egyes bűnjelek (4-7. tétel) vonatkozásában kettős indítványt tartalmaz, míg más bűnjel (15. tétel) tekintetében nincs indítvány. A törvényszék az adminisztrációs hiba ellenére is dönthetett volna a bűnjelekről, hiszen az ügyészségi indítványtól csak annyiban kellett volna eltérnie, hogy a bűnjeljegyzék 3., 8., 14-20., 23., 24., 26., 27., 30., 31., 33., 36., 37. tétele alatti dolgokat elkobozza, minden más bűnjel tekintetében az ügyészségi indítvánnyal egyező döntést hoz. Miután ez elmaradt, a bűnjelek sorsáról a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtáblának (a továbbiakban: ítélőtábla) kell döntenie. [12] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség (a továbbiakban: fellebbviteli ügyészség) a felterjesztett iratokkal együtt megküldött BF.662/2022/5. számú átiratában az ügyészség fellebbezését fenntartotta, míg a vádlott javára bejelentett fellebbezéseket alaptalannak értékelte. [13] Kiemelte, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján előterjesztett jogorvoslati nyilatkozatoknak megfelelően – figyelemmel Be. 590. §

(3)bekezdésében foglaltakra is – a felülbírálat terjedelme korlátozott. A törvényszék az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, ennek során a Be. 607. §

(1)bekezdésében és a 608. §

(1)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértést nem követett el. Indokolási kötelezettségének a Be. 562. §

(2)bekezdésében Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.306/2022/8.. 4 írtak szerint tett eleget. Az ítélet megalapozottsága – a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel – nem vizsgálható. A törvényszék a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmények minősítése is törvényes. [14] Egyetértett az ügyészség érvelésével, miszerint a korábban ugyanilyen cselekmény miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, kriminológia értelemben visszaeső, nagy tárgyi súlyú, kettőt meghaladó halmazatot eredményező cselekményeket elkövető vádlottal szemben a középmértéket célzó tartamú szabadságvesztés igazodik a büntetéskiszabási elvekhez. Továbbá a törvényszéknek lett volna lehetősége a bűnjelekről is rendelkezni, függetlenül attól, hogy az ügyészségnek a bűnjelekre vonatkozó indítványa nem volt pontos. [15] A fellebbviteli ügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, emelje fel a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát, rendelkezzen az ügyészségi fellebbezésben írtaknak megfelelően a bűnjelekről, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [16] A meghatalmazott védő a fellebbezése részletes indokolásában kérte figyelembe venni, hogy a vádlott a korábbi elsőfokú eljárásban a váddal egyezően beismerte a bűncselekmények elkövetését, a tárgyaláshoz való jogáról lemondott, ezzel igyekezett megkönnyíteni a leterhelt törvényszék munkáját; ez önmagában is méltánylandó körülmény. A vádlottat nem értheti hátrány amiatt, hogy a korábbi elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a törvényszék új eljárásra utasítására került sor, mivel a nagyobb tárgyi súlyú cselekmény elkövetését mind az előkészítő ülésen, mind a megismételt eljárásban tartott tárgyaláson elismerte, csak az elenyésző tárgyi súlyú cselekmény kapcsán merült fel „jogvita”, de lényegét tekintve erre vonatkozóan is beismerő vallomást tett az előkészítő ülésen. A jogalkotó a büntetőeljárások eredményes, gyors befejezése érdekében rendelkezett akként, hogy a bűnösség beismerése és a tárgyaláshoz való jogról lemondás esetén a bíróság már az előkészítő ülésen – a tényállás vizsgálata nélkül, pusztán a büntetéskiszabási körülmények felderítésével – befejezheti az ügyet. Márpedig ennek a lehetőségnek nem csak a bíróságok, hanem a terhelt javát is szolgálnia kell, amelynek a büntetés kiszabása körében kell megnyilvánulnia. [17] Meglátása szerint a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt újabb bűncselekményt megvalósító vádlottal szemben a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlata alapján is lehetőség van a szabadságvesztés tartamának enyhítésére. E körben a védő ismét hivatkozott a Fővárosi Törvényszéken 17.B.1354/

1. számon folyamatban volt ügyben (másodfokú eljárás ügyszáma: 5.Bf.147/2020.) és a Kaposvári Törvényszéken 20.B.288/2017/
2. számon folyamatban volt ügyben (másodfokú eljárás ügyszáma: Bf.II.60/2019.) kiszabott egyaránt 7 év tartamú szabadságvesztésekre, a Fővárosi Törvényszéken 6.B.579/
3. számon folyamatban volt ügyben (másodfokú eljárás száma: 1.Bf.209/2019.) az enyhítő szakasz alkalmazására, valamint a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságon 6.B.1700/2019/
4. számon folyamatban lévő ügyben (másodfokú eljárás ügyszáma: 21.Bf.6684/2020.) a törvényi minimumnak megfelelő tartamban kiszabott szabadságvesztésre. [18] A másodfokú nyilvános ülésen előadott perbeszédében a védő – fenntartva az írásos fellebbezésében foglaltakat – előadta, hogy a négyéves időmúlás igenis jelentős, és ez attól Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.306/2022/8.. 5 függetlenül megállapítható, hogy mennyi a bűncselekmény büntetési tételének alsó határa. Nem feltételezhető ugyanis, hogy a bíróságok leterheltsége olyan fokú lenne, hogy a büntetőeljárások öt évig húzódnának. Ráadásul az időmúlás nyomatékát növeli, hogy a vádlott hosszabb időn keresztül állt kényszerintézkedés hatálya alatt. [19] A büntetés enyhítése irányába hatnak a vádlott személyi körülményei is: dolgozik, a saját háztartásában három, köztük egy látóideg-rendellenességben szenvedő kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, nagykorú, beteg gyermekének ellátását anyagilag támogatja. [20] A védő enyhítő körülményként kérte értékelni azt is, hogy a vádlott nem „kemény” drogokkal kereskedett. Hangsúlyozta, hogy a szibutramin hatóanyag-tartamú gyógyszerek (amelyek kapcsán az ügyészség súlyos egészségügyi kockázatokra hivatkozott) – felhasználási céljukat tekintve – elhízás elleni szerek. [21] Álláspontja szerint a korábban eljárt elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartama méltányos volt, az a büntetés generális és speciális céljainak eléréséhez elégséges, az ügyészség által indítványozott súlyosítás pedig semmiképpen nem indokolt. Enyhébb büntetéssel a vádlott esélyt kapna arra, hogy bizonyítson, és amennyiben utóbb újabb bűncselekményt valósítana meg, akkor az eljáró bíróság már nyilván sokkal súlyosabb szankciót alkalmazhatna. [22] A büntetések enyhítését és súlyosítását célzó fellebbezések nem vezettek eredményre, ugyanakkor a fellebbviteli ügyészségnek a bűnjelekkel kapcsolatos indítványa alapos. [23] Az ügyész, a vádlott és a védő – a Be.
5. §

(3)bekezdés a) pontjára alapítottan – az elsőfokú ítéletnek a büntetésekre vonatkozó rendelkezései, illetőleg része ellen jelentettek be fellebbezést, ebből következően a felülbírálat terjedelmét a Be. 590. §

(3)bekezdésében foglalt előírás határozta meg. [24] A Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pontjának aa)-
2. ab)alpontjai alapján a korlátozott felülbírálat során is vizsgálni kell az eljárási szabályok megtartását. [25] Az ítélőtábla megállapította, hogy a megismételt eljárásban nem történt olyan abszolút eljárási szabálysértés, amely megalapozná az elsőfokú ítélet Be. 607. §

(1)bekezdése vagy a 608. §

(1)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését, és az eljárás megszüntetését, illetve a törvényszék új eljárásra utasítását. [26] A Be. 607. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság a Be. 567. §

(1)és

(2)bekezdéseiben meghatározott esetekben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti. Jelen ügyben az eljárás megszüntetését megalapozó okok egyike sem áll fenn: a vádlott büntethetősége nem szűnt meg, a cselekményeket más büntetőeljárásban jogerősen nem bírálták el, a vádemelésre jogosult ügyészség a vádat nem ejtette, a benyújtott vádirat teljes körűen tartalmazta a Be. 422.

(1)bekezdésében írt törvényes elemeket, értelemszerűen a vád érdemi elbírálásra alkalmas volt [Be. 567. §

(1)bekezdés a)-c) pont,

(2)bekezdés c)-d) pont]. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.306/2022/8.. 6 [27] A Be. 608. §

(1)bekezdése szerint az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását megalapozó okok kapcsán az rögzíthető, hogy a törvényszék a hatáskörét nem lépte túl, az illetékességi szabályokat nem sértette meg, a Be. 13.

(1)bekezdése alapján törvényesen volt megalakítva (egyesbíróként járt el), kizárt bíró az ítélet meghozatalában nem vett részt, a tárgyaláson az ügyész, a vádlott és a védő jelen voltak, az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel nem volt ellentétes [Be. 608. §

(1)bekezdés a)-d), f) pont]. [28] Az ítélőtábla megállapította azt is, hogy a megismételt eljárásban nem történt olyan a Be. 609. §

(1)bekezdésében meghatározott relatív eljárási szabálysértés, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére és a büntetés kiszabására. A törvényszék a bizonyítás törvényességére és a tárgyalás nyilvánosságára vonatkozó szabályokat betartotta, a büntetőeljárásban részt vevő személyek a bírósági eljárásban a törvényes jogaikat gyakorolhatták, a törvényszék az indokolási kötelezettségének eleget tett [Be. 609. §

(2)bekezdés a)-d) pont]. [29] A törvényszék – a fellebbezések iránya ellenére – csak részben alkalmazta a Be. 562. §

(2)bekezdését, amely szerint, ha a fellebbezés kizárólag a büntetésre, illetve az intézkedésre vonatkozó rendelkezés ellen irányul, az ügydöntő határozat indokolása a Be. 561. §

(3)bekezdés a)-

1. c)és
2. e)pontjaiban, valamint a Be. 564. §

(4)bekezdésében meghatározottakból is állhat. Ez azt jelenti, hogy az elsőfokú ítélet (ügydöntő határozat) indokolásának tartalmaznia kell a vádra történő utalást, a vád szerinti minősítést, a vádlott személyi körülményeire megállapított tényeket, a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat, a megállapított tényállást és a cselekmény jogi minősítését [Be. 561. §

(3)bekezdés a)-c) pont], a büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása vagy ezek mellőzése esetén e döntés indokait, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével, valamint, ha a bíróság a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként vette figyelembe a büntetőeljárás elhúzódását, az erre való utalást is [Be. 564. §

(4)bekezdés a)-b) pont]. Nem kell viszont tartalmaznia az indokolásnak azoknak a bizonyítékoknak a megjelölését, amelyekre a törvényszék a döntését alapozta, valamint annak rövid indokolását, hogy a törvényszék a tényállás megállapításánál milyen bizonyítékot és miért vagy miért nem fogadott el [Be. 561. §

(3)bekezdés d) pont], továbbá a határozat egyéb rendelkezéseinek és az indítványok, így különösen a bizonyítási indítványok elutasításának indokolását [Be. 561. §

(3)bekezdés f) pont]. Ehhez képest a törvényszék felsorolta azokat a bizonyítékokat, amelyekre a vádlott bűnösségét alapította, röviden rögzítette a beismerő vallomás releváns részleteit, továbbá azt is, hogy a vádlottnak a fogyasztószerek tekintetében tett nyilatkozatát – a kábítószer értékesítésének körülményeire és az eljárás adataira figyelemmel – elvetette. Figyelemmel arra, hogy a Be. 562. §

(2)bekezdése szerinti „egyszerűsített” indokolás csak lehetőség, de nem kötelező érvényű szabály, nem kifogásolható az, hogy a törvényszék foglalkozott a tényállás megállapításánál figyelembe vett bizonyítékokkal, illetőleg a vádlotti vallomás hivatkozott részletének elvetésével. [30] Az ítélőtáblának – a Be. 590.

(5)bekezdés a) pontjában meghatározott, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokoló eljárási szabálysértések vizsgálatán túl – a Be. 590. §

(5)bekezdés b)-d) pontjai szerint a bűnösség megállapítására (feltéve, hogy a vádlottat fel kell menteni, vagy az eljárást meg kell szüntetni), a bűncselekmények minősítésére, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket kellett felülbírálnia. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.306/2022/8.. [31] fenn. 7 A vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését megalapozó körülmény nem áll [32] A tényállás megalapozottságát a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja szerint nem kellett vizsgálni, az ítélőtábla a határozatát az első fokon eljárt törvényszék által megállapított tényállásra alapította, figyelemmel arra, hogy a fellebbezéseket az ügyészség, a vádlott és a védő kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontjára alapítottan jelentették be. [33] A tényállás kötöttsége nem képezte akadályát annak, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolásában a személyi körülményekre vonatkozóan a Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontja alapján megállapított tényeket helyesbítse azzal, hogy a vádlott szakképzettsége szerkezetlakatos. [34] A bűnügyi nyilvántartás alapján az elsőfokú ítélet indokolásának a korábbi büntetésekre vonatkozó adatai – ugyancsak elírás miatt – annyiban szorult pontosításra, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 8.B.22.205/2017/28. számú ítélete 2018. szeptember 28-án emelkedett jogerőre. [35] A vádlott által megvalósított bűncselekmények kábítószer-kereskedelem bűntetteként [Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulat,

(3)bekezdés], új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntetteként [Btk. 184. §

(1)bekezdés IV. fordulat] és egészségügyi termék hamisításának bűntetteként [Btk. 186. §

(1)bekezdés b) pont IV. fordulat] történt minősítése törvényes. [36] A törvényszék helyesen hívta fel a büntetés céljára, a büntetéskiszabás elveire, a középmértékre és halmazati büntetésre vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseket [Btk. 79. §, 80. §

(1)és

(2)bekezdés]. E körben a jogszabályi felhívásokat a felemelt büntetési tételkeretre vonatkozó számítás módját meghatározó Btk. 80. §

(3)bekezdésével kellett kiegészíteni, amely szerint, ha a törvény a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a Btk. 80. §

(2)bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre kell elvégezni. A vádlottal szemben a halmazati szabályok szerint öt évtől huszonöt évig terjedő szabadságvesztés szabható ki [Btk. 36. §, 81. §

(2)és

(3)bekezdés], míg az irányadó középmérték tizenöt év szabadságvesztés [Btk. 80. §

(2),

(3)bekezdés]. [37] A büntetés kiszabása során a törvényszék hiánytalanul és túlnyomórészt helyesen vette számba az enyhítő és súlyosító körülményeket. [38] Az ítélőtábla egyetértett az ügyészséggel a tekintetben, hogy a kábítószerkereskedelem bűntette miatt kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt ugyanilyen bűncselekményt elkövető, sőt az általa árusított illegális szerek körét kibővítő vádlott társadalomra veszélyessége viszonylag nagy. Ez annak ellenére is megállapítható, hogy a vádlott a jelen ügyben elbírált cselekmények elkövetését megelőzően mindössze kétszer volt büntetve, és az első alkalommal pénzbüntetésre ítélték. A védelem felvetésére reflektálva, hangsúlyozni kell, hogy a vádlott a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásakor kapott esélyt arra, hogy a továbbiakban törvénytisztelő életvitelre rendezkedjen be, ezzel a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.306/2022/8.. 8 lehetőséggel azonban nem élt, az újabb bűncselekmény elkövetésétől a felfüggesztett szabadságvesztés sem tartotta vissza. [39] A kábítószer-kereskedelem bűntettének a törvényi fenyegetettsége csakugyan jelentős (öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés). A vádlott által elkövetett bűncselekmény konkrét tárgyi súlyának értékelése során viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kábítószer hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határát öt és félszeresen haladta meg, melynek az alsó határhoz közelítő mértékét a bíróságok kábítószerkereskedelem esetén rendszerint enyhítő körülményként értékelik. Az ezzel kapcsolatos büntetéskiszabási gyakorlat azon alapul, hogy a kereskedési alakzatnál a különösen jelentős mennyiség nem minősítést befolyásoló tényező, így azonos tényállási keretek között értékelendők a jelentős mennyiség alsó határát éppen elérő és azt akár százszorosan meghaladó mennyiségre elkövetett kereskedői típusú magatartások is. Egyébiránt a törvényszék a büntetéskiszabási tényezők felsorolásánál a kábítószer hatóanyag-tartalmának mértékére mind a súlyosító, mind az enyhítő körülmények között hivatkozott, de nyilván az utóbbiak között történt rögzítés a helyes. [40] A vádlott jelenlegi életvitele csakugyan rendezettnek tűnik, új munkaviszonyt létesítette, ebből rendszeres jövedelme van, továbbá három kiskorú és egy nagykorú, súlyos fogyatékkal élő gyermek eltartásáról gondoskodik. [41] A törvényszék helyesen értékelte a vádlott javára a bűnösségre is kiterjedő, beismerő vallomását, továbbá a neki fel nem róható, immár közel négyéves időmúlást, különös tekintettel arra is, hogy a vádlott az eljárás kezdetétől letartóztatásban, illetve a mozgási szabadsága nagyobb korlátozásával járó bűnügyi felügyeletben volt. [42] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a törvényszék által kiszabott szabadságvesztés tartama igazodik az elbírált bűncselekmények konkrét tárgyi súlyához, a vádlott társadalomra veszélyességéhez, a feltárt enyhítő és súlyosító körülményekhez, alkalmas a büntetés speciális és generális prevenciós céljainak elérésére, egyben megfelel az ítélkezési gyakorlatnak is. Ezért a szabadságvesztés tartamának az ügyészség által indítványozott súlyosítására, illetőleg a védelem és a vádlott által indítványozott enyhítésére nem látott okot. [43] A törvényszék törvényesen határozta meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát [Btk. 37. §

(3)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpont] és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját [Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pont]. [44] A szándékos bűncselekmények miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlott méltatlan a közügyek gyakorlására, ezért a törvényszék a Btk. 61. §

(1)bekezdése és 62. §

(1)bekezdése alapján megalapozottan döntött a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásáról, annak 7 éves tartamának súlyosítására vagy enyhítésére nem volt ok. [45] A vádlottól a bűncselekménnyel összefüggésben lefoglalt készpénzre a Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontja és a 74/A. §

(1)bekezdés

1. b)pontja alapján csakugyan vagyonelkobzást kellett elrendelni. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.306/2022/8.. 9 [46] A törvényszék a Btk. 87. §
2. b)pontjának alkalmazásával törvényesen rendelte el a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását, figyelemmel arra, hogy a vádlottat a próbaidőt alatt elkövetett bűncselekmények miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. [47] Az előzetes fogva tartásban és ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről hozott rendelkezések megfelelnek a Be. előírásainak, de utóbbiak esetében a jogszabályi felhívást ki kellett egészíteni a Be. 145. §

(1)bekezdés a) pontjával és a

(2)bekezdésével. Az előzetes fogva tartásra vonatkozó adatok között az első bűnügyi felügyelet kezdő napja helyesbítésre szorult, mivel a vádlott ugyanazon a napon,

1. július 18-án nem állhatott egyidejűleg két kényszerintézkedés hatálya alatt. [48] Az eljárás során lefoglalt bűnjelekről a törvényszék valóban elmulasztott rendelkezni, arra hivatkozva, hogy az erre vonatkozó ügyészségi indítvány nem volt egyértelmű, illetőleg nem állt összhangban a bűnjeljegyzékekkel. A bíróságnak a Btk.
2. §-a alapján az elkobzásról, illetőleg a Be. 320-
3. §-ai alapján a lefoglalás megszüntetéséről hivatalból kell rendelkeznie, függetlenül attól, hogy az ügyészség e körben tesz-e vagy sem indítványt. Az ügyiratban a BRFK X. kerületi Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztálya által a 01100/3172329/2018.bü. számú ügyben lefoglalt bűnjelekről T-74/
4. nyilvántartási számon összesített bűnjeljegyzék készült, amely alapján a törvényszéknek a lefoglalt bűnjelekről rendelkeznie kellett volna. E mulasztást az ítélőtábla pótolta az alábbiak szerint. [49] Az ítélőtábla a bűnjeljegyzék 3., 14-
5. tétele alatti kábítószergyanús anyagokat, 8., 9., 26-
6. tétele alatti tablettákat és a
7. tétele alatti 3000 darab kapszulát a Btk.
8. §

(1)bekezdésének c) pontja alapján elkobozta (ezekre a szerekre követte el a vádlott a bűncselekményt), a 2., 5., 11., 44.,

1. tétele alatti mobiltelefonok, 6., 7., 12., 35., 38-
2. tétele alatti SIM kártyák,
3. tétele alatti kabát,
4. tétele alatti 8 darab szelvény,
5. tétele alatti pendrive,
6. tétele alatti rekesz,
7. tétele alatti határidő napló,
8. tétele alatti füzet,
9. tétele alatti 2 darab adathordozó lefoglalását a Be.
10. §

(1)bekezdés a) pontja alapján megszüntette, és a bűncselekmény elkövetésével szoros összefüggésben nem álló dolgokat a Be. 321. §

(1)bekezdés alapján a lefoglalást elszenvedő tulajdonosnak, Terhelt1 vádlottnak kiadni rendelte, a

1. tétele alatti 2 darab kanál,
2. tétele alatti pohár,
3. tétele alatti acetonos üveg,
4. tétele alatti alufólia,
5. és
6. tétele alatti 100-100 darab zacskó,
7. tétele alatti vizeletdoboz lefoglalását ugyancsak a Be.
8. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján megszüntette, és a Be. 320. §

(2)bekezdése alapján az értéktelennek tekinthető dolgok megsemmisítését rendelte el. [50] Az ítélőtábla a bűnjeljegyzék 48-

1. tétele alatti zárjegy nélküli cigarettákról nem rendelkezett, mivel azok
2. január 29-én megküldésre kerültek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Bűnügyi Igazgatósága részére, további sorsukról nincs Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.306/2022/8.. 10 adat; az ügyiratokban fellelhető határozat szerint az adóhatóság a költségvetési csalás bűntette miatt indult eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette. [51] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla – a Be.
3. §

(1)bekezdése szerint nyilvános ülésen – a fellebbezésekkel támadott elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, a bűnjelekre vonatkozó rendelkezést pótolta, egyebekben az elsőfokú ítélet rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [52] A lakcímnyilvántartás adatai alapján a vádlottnak az elsőfokú ítélet rendelkező részében rögzített személyi adatai között – figyelemmel a 10. §

(1)bekezdés

1. pontjára és a Be.
2. §

(2)bekezdés f) pontjára – fel kellett tüntetni a lakcímét. Továbbá elírás miatt a Be. 453. §

(6)bekezdés miatt a tényleges tartózkodási helyét pontosítani kellett. [53] Az ítélőtábla határozata elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdései zárják ki, mivel az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntés nem született. [54] Az ítélőtábla figyelmezteti a vádlottat a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 8. §

(3),

(3a)és

(4)bekezdéseiben, valamint 87. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezésekre. [55] A Magyarországon élő elítélt a lakcímében, és ha van bejelentett értesítési címe, az abban bekövetkező változást a változás bekövetkeztétől számított három munkanapon belül köteles a büntetés végrehajtásáért felelős szervnek, ha ez nem ismert, az ügydöntő határozatot hozó, elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak bejelenteni. Ha az elítélt büntetőeljárás során kézbesítési címet jelentett be, annak megváltozását, vagy ha a lakcímétől eltérő helyen tartózkodik, a tényleges tartózkodási helyét és annak megváltozását is köteles a bejelenteni. E kötelezettség elmulasztása miatt a büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy a végrehajtásért felelős szerv kezdeményezésére rendbírságot szab ki. [56] Az elítéltet pedig a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből ki kell zárni, ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés letöltését önhibájából határidőben nem kezdte meg. Budapest, 2022. december 13. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Lőrinczy Attila István s.k. előadó bíró, Dr. Németh Nándor s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 2022. szeptember 16. napján kihirdetett 23.B.233/2022/12. számú ítélete – Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.306/2022/8. számú határozata folytán – 2022. december 13. napján jogerőre emelkedett. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.306/2022/8.. Budapest, 2022. december 13. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke 11