← Magyarország

Mpkf.10067/2025/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az ügyviteli hiányosság körébe esik, ha a jogi képviselő megbetegedése esetén helyettesítéséről nem gondoskodik. A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Mpkf.II.10.067/2025/

  1. A tanács tagjai: dr. Hajdu Edit a tanács elnöke dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró dr. Darákné dr. Nagy Szilvia bíró dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró dr. Osztovits András bíró A felperes: felperes (cím1) A felperes jogi képviselője: dr. Kiss László Gábor ügyvéd (cím2) Az alperes: alperes (cím3) Az alperes jogi képviselője: dr. P. Németh Andrea ügyvéd (cím4) A per tárgya: munkabér A fellebbezést benyújtó fél: felperes A fellebbezéssel támadott bíróság neve és a támadott határozat száma: Győri Ítélőtábla Mpkf.V.35.012/2025/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Győri Ítélőtábla végzését helybenhagyja. Megállapítja, hogy a 15.000 (tizenötezer) forint meg nem fizetett fellebbezési illeték az állam terhén marad. Kúria II.Mpkf.10.067/2025/3 2 A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] Tatabányai Törvényszék 54.M.70.080/2023/
  3. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, az ítélet ellen előterjesztett
  4. sorszámú fellebbezését elkésettség miatt visszautasította a
  5. sorszámú végzéssel. A felperes
  6. sorszám alatt igazolási kérelmet terjesztett elő a fellebbezési határidő elmulasztásának kimentésére, amelyet a Győri Ítélőtábla az Mpkf.
  7. sorszámú végzésével elutasított. [2] Az ítélőtábla megállapította, hogy a
  8. sorszámú ítéletet a felperes jogi képviselője útján
  9. március 18-án töltötte le, fellebbezését pedig
  10. április 3-án 00 óra 00 perc 31 másodperckor, a 15 napos fellebbezési határidőn túl nyújtotta be. A fellebbezés űrlapját azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés (a továbbiakban: AVDH) szolgáltatás igénybevételével terjesztette elő, azonban a fellebbezést nem látta el elektronikus aláírásával és időbélyegzővel.
  11. április 9-én a
  12. sorszámú beadványában a polgár perrendtartásról szóló
  13. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  14. §

(1)bekezdésében írt követelményeknek megfelelően ismételten benyújtotta a fellebbezését és csatolta az igazolási kérelemét. [3] A felperes igazolási kérelemben előadta, hogy jogi képviselője
  1. április 2-án a délutáni órákban ("úgy 15 óra után") felszökő láza és rosszulléte miatt legyengült, emiatt a fellebbezést
  2. április 3-án 00 óra 00 perc 31 másodperckor tudta benyújtani. A hirtelen fellépő, elhúzódó rosszullét miatt
  3. április 3-án tudott orvoshoz fordulni, aki megállapította, hogy akkut vírusfertőzés okozta a heveny rosszullétét, az orvosi igazolást mellékelte. Hivatkozott arra, hogy
  4. április 2-án a délutáni és esti órákban helyettesről már nem tudott gondoskodni. [4] Az ítélőtábla az igazolási kérelmet nem találta alaposnak. Utalt arra, hogy a felperes
  5. április 3-án előterjesztett - az űrlap tekintetében AVDH-val hitelesített - fellebbezése nem felelt meg a Pp.
  6. §-ában, a
  7. § -ában, a
  8. §
(1)bekezdésében, a
  1. évi CIII. törvényben (a továbbiakban: Dáptv.) előírt formai követelményeknek. [5] Rámutatott, hogy az igazolási kérelemben csak az volt igazolt, hogy a felperesi jogi képviselő
  2. április 3-án vírusos fertőzés megbetegedésben szenvedett és orvosi ellátásban részesült. [6] Álláspontja szerint ez az orvosi igazolás nem alkalmas annak igazolására, hogy
  3. április 2-án objektív akadálya volt a fellebbezés Pp.
  4. §
(1)bekezdésében rögzített követelményeknek megfelelő előterjesztésének. A felperes a formai követelményeknek megfelelő fellebbezést
  1. április 9-én terjesztette elő, 6 nappal a vírusfertőzés diagnosztizálását követően. Az orvosi igazolás nem tartalmazza, hogy a betegség
  2. április 9-ig tartott és azt sem, hogy
  3. április 2-án is fennállt. [7] A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben – tartalma szerint – kérte a végzés megváltoztatását és az igazolási kérelmének történő helyt adást. [8] Sérelmezte: az ítélőtábla figyelmen kívül hagyta, hogy a mulasztás vétlenségét csupán valószínűsíteni tartozott, továbbá a méltányos elbírálás követelményét is. Álláspontja szerint, nincs jelentősége annak, hogy a határidőn belül hányadik napon nyújtotta be az Kúria II.Mpkf.10.067/2025/3 3 igazolási kérelmét, és annak sem, hogy az elkésett fellebbezés a formai követelményeknek megfelelt-e, mert azt az igazolási kérelemmel együtt újból elő kellett terjesztenie. Megítélése szerint az ítélőtábla az igazolási kérelem elbírálása során megsértette a Pp.
  4. §
(2)bekezdésében és 153. §
(3)bekezdésében foglaltakat. [9] Részletesen indokolta, hogy rosszulléte miatt nem volt módja
  1. április 2-án orvosi ellátást igénybe venni és bemutatta betegségének jelentkező tüneteit. Előadta, hogy megromlott egészségi állapota miatt nem látta el az elsőként benyújtott fellebbezését elektronikus aláírásával. A határidő elmulasztásáról és a formai hiányból a
  2. sorszámú végzésből szerzett tudomást. Érvelése szerint a 31 másodperces késedelem adódhatott a rendszer pillanatnyi lelassulásából is. Álláspontja szerint a mulasztása vétlenségét megfelelően valószínűsítette. [10] Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében kérte a fellebbezett végzés helybenhagyását. Álláspontja szerint az igazolási kérelem nem alkalmas a határidő elmulasztása vétlenségének valószínűsítésére. [11] A fellebbezés nem alapos. [12] A Kúria az ítélőtábla döntésével egyetértett, indokait azonban nem osztotta teljes körűen. [13] A Pp.
  3. §
(1)bekezdése értelmében, ha a fél vagy képviselője valamely határidőt önhibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei – a
(2)bekezdésben foglaltak kivételével – igazolással orvosolhatók. A Pp. 151. §
(2)bekezdése szerint az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik. [14] Azt, hogy az igazolási kérelem előfeltételei fennállnak-e méltányosan kell elbírálni [Pp. 153. §
(3)bekezdés]. Ez a rendelkezés elősegíti, hogy a fél az igényének érvényesítése során a menthető okból történt mulasztása esetén ne kerüljön hátrányos helyzetbe. A kérelem méltányos elbírálása azonban nem teszi mellőzhetővé a vétlenséget valószínűsítő körülmények fennállásának igazolását és objektív értékelését. A mulasztás kimentésének előfeltétele, hogy a fél valószínűsítse: a határidő elmulasztása önhibáján kívül történt [Kúria Pkf.I.24.857/2022/2.; Kúria Pkf.I.25.200/2016., megjelent: BH
  1. 51.]. [15] A Kúria osztotta a felperes álláspontját a tekintetben, hogy az igazolási kérelem elbírálása során a mulasztással érintett beadvány formai hiánya közömbös. Kiemeli azonban, hogy az igazolási kérelem csupán a határidő elmulasztásának kimentésére szolgál, a formai követelményekkel kapcsolatos mulasztás igazolással nem orvosolható. Helyesen hivatkozott a felperes arra is, hogy az igazolási kérelem elbírálása során nincs jelentősége annak, hogy azt a fél az előterjesztésére nyitva álló határidő hányadik napján nyújtja be, továbbá arra is, hogy mulasztása vétlenségét nem igazolni, hanem csak valószínűsíteni tartozott. [16] A Kúria a felperes előadása és a csatolt orvosi igazolás alapján valószínűsítettnek értékelte azt a körülményt, hogy a jogi képviselője
  2. április 2-án az általa körülírt betegségben szenvedett. [17] A felperes igazolási kérelmében felhozott indokok azonban méltányos elbírálás esetén sem voltak alkalmasak a mulasztás kimentésére. A jogi képviselőtől ugyanis a kialakult és töretlen bírói gyakorlat szerint elvárható, hogy megbetegedése esetén – az általa képviselt fél jogainak megóvása érdekében – a helyettesítéséről gondoskodjon. Ennek elmaradása olyan ügyviteli hiányosság, amely a késedelem vétlenségét kizárja (Kúria Pkf.24.845/2019/2., közzétéve: BH
  3. 211.; Pf.V.24.520/2024/2.). [18] A felperes jogi képviselőjétől ekként elvárható volt, hogy
  4. április 2-án 15 óra után kezdődő rosszulléte miatt helyettesítéséről gondoskodjon, figyelemmel arra is, hogy Kúria II.Mpkf.10.067/2025/3 4 előadása szerint ebben az időpontban a fellebbezés már csak véglegesítésre és végső átnézésre várt. A mulasztása sikeres kimentéséhez a megbetegedésén túl ezért azt is valószínűsíteni kellett, hogy a jogi képviselő olyan állapotban volt, ami miatt helyettesítéséről is képtelen volt gondoskodni [Kúria Gf.V.30.321/2024/2.]. A felperes előadásából azonban ilyen fokú akadályoztatásra, e körben az önhiba hiányára nem lehetett következtetni. A rosszullét jelentkezésének időpontja és felperes jogi képviselőjének vázolt állapota nemhogy akadályát képezte, hanem éppen nyomatékkal indokolta a helyettesítésről való haladéktalan gondoskodást a felperes fellebbezési jogának gyakorlása céljából. [19] A Kúria figyelemmel volt arra is, hogy a méltányosság alkalmazása során a töretlen bírói gyakorlat szerint magasabb az elvárhatóság mércéje a jogi képviselőkkel szemben. Erre figyelemmel a jogi képviselő mulasztásának vétlensége ez esetben a Pp.
  5. §
(3)bekezdésének méltányos elbírálást előíró rendelkezése mellett sem állapítható meg. A méltányos elbírálás követelménye egyebekben sem teszi mellőzhetővé a vétlenséget valószínűsítő körülmények objektív értékelését (Kúria Pf.V.24.650/2018/2., megjelent: BH2018. 314.; Pf.V.24.520/2024/2., Pfv.II.21.089/2024/2.). [20] Az ügyviteli hiányosságból adódóan az igazolási kérelem nem volt alkalmas arra, hogy abból az önhiba hiányára, a mulasztás vétlenségére megalapozottan következtetni lehessen, ezért az ítélőtábla Pp. 151 §
(2)bekezdésének és 153. §
(3)bekezdésének sérelme nélkül, megalapozottan utasította el a felperes igazolási kérelmét. [21] A Kúria mindezek alapján az ítélőtábla végzését a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [22] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre. Az alperes a fellebbezésre tett észrevétellel kapcsolatos költségeit nem számította fel, költségjegyzéket nem csatolt, ezért arról nem kellett rendelkezni [Pp. 81. §
(1)és
(5)bekezdés, 82. §
(3)bekezdés]. A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad [az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(3)bekezdés d) pont és 47. §
(1)bekezdés; Pp. 83. §
(1)bekezdés,102. §
(6)bekezdés, 525. §
(2)bekezdés]. [23] A végzés elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdésének d) pontja zárja ki. Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. bíró, Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Osztovits András bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.