← Magyarország

Kfv.35334/2022/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Ha az ügyfél nem a támogatási jogszabályoknak megfelelő módon teljesíti a kérelembenyújtási kötelezettségét, akkor a támogatási jogosultsága e szabályoknak megfelelően szűnhet meg, és ekkor az addig igénybe vett támogatás jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.35.334/2022/

  1. szám A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke Dr. Horváth Tamás előadó bíró Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit bíró Dr. Fekete-Rák Edina bíró Felperes: Név1 (cím1) Dr. Jobbágy Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: Dr. Jobbágy Krisztina cím2) Felperes jogi képviselője: Az alperes: Az alperes jogi képviselője: Agrárminiszter (cím3) Hajdu Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: Dr. Hajdu Zoltán cím4) A per tárgya: agrártámogatási ügyben indult közigazgatási jogvita Kúria VI.Kfv.35.334/2022/6-1 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felülvizsgálni kért jogerős határozat: 2 felperes Pécsi Törvényszék
  2. május
  3. napján kelt 7.K.700.137/2022/
  4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Pécsi Törvényszék 7.K.700.137/2022/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  6. október
  7. napján támogatás iránti kérelmet terjesztett elő az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a fiatal mezőgazdasági termelők indulásához a
  8. évtől nyújtandó támogatások részletes szabályairól szóló 113/
  9. (VIII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) alapján. A kérelem szerint a felperes méhek tenyésztését, fajtaméz termelését, virágpor, lépes méz és kölyökcsalád előállítást tervezi megvalósítani. A felperes 2014-re 10,28 EUME méretet tűzött ki célul, azaz 230 méhcsaládot. [2] A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Közvetlen Támogatások Igazgatósága (a továbbiakban: MVH) a
  10. május
  11. napján meghozott 168/1401/58/4/2009 iktatószámú (1119365222 iratazonosítójú) határozatával a felperes támogatási kérelmének helyt adott. A határozat 10,28 EUME-t állapított meg, így a jövedelempótló támogatás összege 40.000.- eurónak megfelelő forintösszeg. Rögzítette a határozat, hogy a felperes a Kúria VI.Kfv.35.334/2022/6-1 3 működtetési időszak alatt az
  12. évben 5.90, a
  13. évben 8.89, a
  14. évben 9.56, a
  15. évben 10.28, míg az
  16. évben 10.41 EUME üzemméretet, míg a mezőgazdasági tevékenységből származó bevételét a
  17. évben 5.859.573 forint, az
  18. évben 6.523.081 forint összegben vállalta. [3] Az MVH a
  19. november
  20. napján meghozott 168/1401/58/9/2009 iktatószámú (1231857900 iratazonosítójú) határozatával a felperes 90 %-os kifizetési kérelmének helyt adott és a felperes részére 9.735.120 forint támogatási összeget állapított meg. [4] A felperes
  21. március
  22. napján ismételten 10 %-is kifizetési kérelmet terjesztett elő, melyet az MVH a
  23. június
  24. napján meghozott 168/1401/58/30/
  25. iktatószámú (1710086353 iratazonosítójú) határozatával elutasított. A határozat indokolása szerint a benyújtott kifizetési kérelem alapján a felperes nem érte el a jóváhagyott támogatási kérelemben a
  26. évre vállalt EUME értéket, így a kérelem nem felel meg a Jogcímrendelet
  27. §

(4)bekezdés f)-g) pontjának és a 8.§
(3)bekezdésének. [5] A Magyar Államkincstár Közvetlen Támogatások Főosztálya felhívására a felperes akként nyilatkozott, hogy az állatállomány
  1. évi átlaglétszáma 194 méhcsalád. [6] A Magyar Államkincstár (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a
  2. január
  3. napján meghozott 168/5401/6/4/
  4. iktatószámú (1914283561 vonalkódú) határozatával (a továbbiakban: elsőfokú határozat) ezek után megállapította, hogy a 1119365222 azonosító számon nyilvántartott támogatási határozatban foglalt jogosultságok jelen döntés jogerőre emelkedésével megszűnnek, a felperest további kötelezettségek nem terheli. Egyúttal jogosulatlanul igénybe vett támogatás alapján 9.735.120.- forint jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetésére kötelezte a felperest. [7] Az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében a felperes kérte az elsőfokú határozat felülvizsgálatát arra tekintettel, hogy
  5. évben a méhcsaládok két telephelyen voltak elhelyezve. Az elsőfokú határozat meghozatalakor a hatóság a 6798563 tartási helyen lévő 175 méhcsaládot vette figyelembe, ezzel egyidőben az 5912348 tartási helyen további 40 méhcsalád volt elhelyezve, azaz
  6. évben 215 méhcsalád szerepel a nyilvántartási rendszerben. Előadta továbbá, hogy a Jogcímrendelet
  7. §
(1),
(8)bekezdéséi alapján
  1. évben az éves átlag alapján számított állatlétszáma 233 méhcsalád, míg
  2. évben 234 méhcsalád volt. Előadta azt is, hogy a
  3. évi állományváltozást a TIR rendszerben valóban elmulasztotta bejelenteni, de az állománnyal a valóságban rendelkezett. Mindezek igazolására csatolta a Tenyészet Igazoló Lapot, az állománynyilvántartásokat
  4. és
  5. évről, valamint az állatorvosi igazolást. [8] A fellebbezés nyomán eljárt alperes a
  6. november
  7. napján meghozott EUJF/3819/
  8. iktatószámú határozatával (a továbbiakban: másodfokú határozat) az elsőfokú határozatot helybenhagyta. [9] A másodfokú határozat hivatkozott a Jogcímrendelet
  9. §
(1)bekezdés
  1. pontjára, a
  2. §
(4)bekezdésére, a 4. §
(4)bekezdés g),
  1. h)és
  2. i)pontjaira, a 8. §
(3)bekezdésére, a 9. §
(9)és
(11)-
(12)bekezdéseire, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/
  1. (IV.17.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
  2. §-ára, a tartási helyek, a tenyészetek és az ezekkel kapcsolatos egyes adatok országos nyilvántartási rendszeréről szóló 119/
  3. (X. 18.) FVM rendelet (a továbbiakban: TIR rendelet)
  4. §
(4)bekezdésére, a 4. §
(1)bekezdés g) pontjára, a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Támogatási törvény) 26. §
(3)bekezdésére, a 69. §
(1)bekezdés e) pontjára, az 58/B. §-ára, az 56/C. §
(1),
(2),
(3),
(6)és
(7)bekezdéseire. [10] A határozat indokolása rögzítette, a támogatási kérelemnek helyt adó határozat kézbesítésére
  1. május
  2. napján került sor, az
  3. évben jogerőre emelkedett. Ebből Kúria VI.Kfv.35.334/2022/6-1 4 kifolyólag a működési időszak
  4. január
  5. napjától
  6. december
  7. napjáig tart, ezáltal a működtetési időszak
  8. évének
  9. év (január 1–december 31.), míg
  10. évének a
  11. év (január 1–december 31.) minősül. [11] A másodfokú határozat indokolása szerint a felperes akkor jogosult a támogatási határozattal jóváhagyott támogatási összeg fennmaradó 10 %-ának kifizetésére, ha az
  12. év kifizetési időszakában benyújtott 10 %-os kifizetési kérelem alapján teljesíti a
  13. évre vállalt és a támogatási határozatban jóváhagyott üzemméretet, ami jelen esetben 10,28 EUME. A TIR adatbázisban lévő adatok alapján a
  14. évre vonatkozó állatállományi létszám, illetve ennek függvényében a felperes azonban állatállományából összesen csak 7,82 EUME üzemméretet realizált a
  15. évben [12] Utalt a másodfokú határozat arra, hogy a felperes a támogatási kérelem főlapjának nyilatkozatokra vonatkozó
  16. pontjában tett nyilatkozataira, amelyek alapján megállapította, hogy a felperes a támogatásra vonatkozó hatályos jogszabályi előírásokkal tisztában kellett lennie, tudnia kellett arról, hogy a vállalásainak nem teljesítése milyen jogkövetkezményekkel jár. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [13] Az alperes határozata ellen a felperes terjesztett elő keresetet annak az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítése érdekében. [14] A Jogcímrendelet
  17. §
(4)bekezdés i) pontjával összefüggésben előadta, hogy a 119/
  1. FVM rendelet szerinti nyilvántartásban minden méhészetét a méhek állandó tartási helyével bejelentette, ezt az alperes sem vitatta. [15] Álláspontja szerint a Jogcímrendelet
  2. §
(4)bekezdés i) pont rendelkezéséből egyáltalán nem következik, hogy csak és kizárólag a bejelentett állatállomány alapján lehet az EUME értéket meghatározni, és nem lehet egyéb igazolásokat, dokumentumokat figyelembe venni, melyek a meglévő állatállomány nagyságát igazolják. [16] Előadta a keresetében, hogy az ügyfeleket valóban bejelentési kötelezettség terheli, azonban e kötelezettség elmulasztásának szankciójaként a Jogcímrendelet 4. §
(4)bekezdés i) pontja nem azt rögzíti, hogy a bejelenteni elmulasztott állatok nem vehetők figyelembe. E körben hivatkozott a Kúria Kfv. IV.35.752/2012/
  1. számú ítéletére, melyben a Kúria kifejtette, hogy a támogatásokra való jogosultság megállapítása során a tényleges helyzetből kell kiindulni. Mindebből következően az alperes téves jogi következtetést vont le a hivatkozott jogszabályi rendelkezésből. [17] Felperesi álláspont szerint sem az első-, sem a másodfokú határozatból nem állapítható meg, hogy a nyilvántartás adataival ellentétben miért pusztán az egyik tartási helyen nyilvántartott méhcsaládok alapján került az EUME kiszámításra. Emiatt a felperes álláspontja szerint a határozatból a döntés alapjául szolgáló tények, bizonyítékok nem állapíthatók meg, így a másodfokú határozat sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  2. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
  3. §
(1)bekezdés
  1. e)pont
  2. ea)és
  3. ef)alpontjainak rendelkezését. [18] Hivatkozott a felperes a Kúria Kfv.35.602/2019/4. számú ítéletében foglaltakra. Álláspontja szerint az alperes tévesen értelmezte a Jogcímrendelet 9. §
(3)bekezdés b) pontját és alaptalanul mellőzte az enyhébb szankció alkalmazását a felperessel szemben. Alperes határozata tehát sérti a Jogcímrendelet 9. §
(3)bekezdés b) pontját. Kúria VI.Kfv.35.334/2022/6-1 5 [19] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, hivatkozással a határozatában foglaltakra. A jogerős ítélet [20] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította ugyanakkor, hogy a felperesnek a Ket. 72. §
(1)bekezdés
  1. e)pontjának
  2. eb)alpontjára alapított jogsérelme megalapozott volt. A másodfokú határozatban az ügyfél által felajánlott bizonyítás mellőzésének indokai nem szerepeltek. Az alperes védiratában a keresettel támadott határozata indokolását egészítette ki, melyre azonban törvényi lehetőség nincs. A bíróság a felperes eljárásjogi jogsérelmét ennyiben megalapozottnak találta, de álláspontja szerint ez önmagában nem minősült olyan súlyúnak, amely az ügy érdemére is kihatott volna. [21] A felperesnek a Jogcímrendelet 9. §
(3)bekezdés b) pontjára alapított anyagi jogi jogsérelmével kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által hivatkozott 5912348 számú tartási hely a TIR adatai alapján
  1. február
  2. napjával felszámolásra került, továbbá a felperes a
  3. március
  4. napján, a
  5. évre vonatkozóan küldött nyilatkozatában is csak a 6798563 tartási helyet tüntette fel 194 méhcsaláddal. Mindezek alapján az 5912348 számú tartási hely a
  6. évi üzemméret meghatározása során nem volt figyelembe vehető. [22] A bíróság megállapította, hogy az alperesi határozat hivatkozik a TIR rendelet
  7. §
(1)bekezdés g) pontjára, azaz konkrétan megjelölte a határozatában, hogy a felperes a TIR rendelet mely rendelkezését sértette meg azzal, hogy az aktuális állatlétszámot a TIR-be nem jelentette be. Az alperes megjelölte az erre vonatkozó jogszabályhelyet, ezért ennyiben nem sértette meg a Ket. 72. §
(1)bekezdés
  1. e)pontjának
  2. ef)alpontját. [23] A bíróság összességében azt állapította meg, hogy az alperes sem anyagi, sem az ügy érdemére kiható súlyos eljárási jogszabálysértést nem követett el döntése meghozatala során. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [24] Az ügyben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a Kúriát, hogy az ítéletet változtassa meg, a közigazgatási jogvitával érintett közigazgatási határozatokat semmisítse meg. [25] A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárása során jogszabálysértően járt el azzal, hogy döntéshozatala során az enyhébb szankciót előíró rendelkezést nem vette figyelembe, így megsértette a Jogcímrendelet 9. §
(3)bekezdésének b) pontját. Hivatkozott ezzel kapcsolatban a Kúria Kfv.35.602/2019/
  1. számú ítéletének indokolására. A bíróság eszerint döntéshozatala során nem vette figyelembe a Kúria idézett állásfoglalását, továbbá annak mellőzését, valamint az attól való eltérést pedig nem indokolta, ezzel megsértette a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp)
  3. §
(5)bekezdését. [26] A felperes indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a TIR rendelet 4. §
(1)bekezdés g) pontját, amennyiben a jogszabályhely nem írja elő, hogy a méhcsaládok Kúria VI.Kfv.35.334/2022/6-1 6 számát a felperes köteles lett volna bejelenteni. Álláspontja szerint nem volt egyértelmű a jogszabályi környezet, emiatt pedig a hatóság nem kérhetett volna rajta számon olyan kötelezettséget, amely nem volt konkrétan leírva és jogszabállyal alátámasztva. [27] A felperes szerint az elsőfokú bíróság az elé tárt bizonyítékokat és tényeket tévesen mérlegelte, ezáltal helytelen tényállást állapított meg, melynek következtében megsértette a Pp. 279. §
(1)bekezdését. [28] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelemében az ítélet hatályában fenntartását kérte. Hivatkozása szerint a Jogcímrendelet 9. §
(3)bekezdése abban az esetben kerül alkalmazásra, ha az ügyfél rendelkezik utolsó kifizetési kérelemmel, tehát teljesítette a 8. §
(3)bekezdésben meghatározott kérelembenyújtási kötelezettségét. A 1710086353 számú kifizetési kérelmet elutasító határozat, melyet az ügyfél 2015.06.08. napján vett kézhez, rendelkezett arról, hogy az ügyfél nem felelt meg a Jogcímrendelet 4. §
(4)bekezdés f)-g) pontjának és 8. §
(3)bekezdésének. Tekintettel arra, hogy a Jogcímrendelet 9.
(9)bekezdése értelmében ha az ügyfél nem teljesíti, a 4. §
(4)bekezdés a) pontja szerinti képzési, valamint a 8. §
(3)bekezdése szerinti kérelembenyújtási kötelezettségét, akkor a támogatási jogosultsága megszűnik, és az addig igénybe vett támogatás jogosulatlanul igénybevett támogatásnak minősül. [29] Az alperes szerint a Jogcímrendelet 9. §
(9)bekezdése szerinti szankciót szükséges alkalmazni a támogatási összeg fennmaradó 10%-ára vonatkozó kifizetési kérelem elutasításakor, amennyiben a támogatási kérelmet jóváhagyó határozat kézhezvételét követő
  1. naptári évben nem teljesül az üzleti tervben a
  2. évre vállalt üzemméret. Mindezek alapján az ügyfél támogatási jogosultságának megszüntetésére megalapozottan került sor. [30] Az ügyfél által utóbb nyilatkozott 194 db méhcsalád tartása nem került alátámasztásra a TIR-be bejelentett adatokkal. A vezetett nyilvántartás nem összeegyeztethető a
  3. decemberi méhcsaládszám bejelentéssel, a
  4. decemberi és a
  5. júliusi méhcsaládszám bejelentések közötti jelentős mennyiségű növeléseket az ügyfél nem jelentette be. [31] Az alperes ellenkérelmére a felperes nyilatkozatot terjesztett elő. Kiemelte, hogy a nyilatkozattételre felszólító végzés nem tekinthető jogszabálynak, amely a Jogcímrendeleten túlmenő, további kötelezettséget állapíthat meg felperes részére. Az alperes által megjelölt TIR rendelet
  6. §
(3)bekezdés g) pontja olyan új jogalap, körülmény, amelyre felperes álláspontja szerint a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között már nem lehet érdemben hivatkozni. [32] A Jogcímrendelet 4. §
(4)bekezdés i) pontból eszerint egyáltalán nem következik, hogy csak és kizárólag a bejelentett állatállomány alapján lehet az EUME-értéket meghatározni, és nem lehet egyéb igazolásokat, dokumentumokat figyelembe venni, melyek a meglévő állatállomány nagyságát igazolják. A felperes fenntartotta azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Jogcímrendelet 4. §
(4)bekezdés i) pontjában és a TIR rendelet 4. §
(1)bekezdés g) pontjában foglaltakat. A Kúria döntése és jogi indokai [33] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartja az alábbiak szerint. [34] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése alapján a jogerős Kúria VI.Kfv.35.334/2022/6-1 7 ítéletet a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálja felül. A Kp. 85. §
(2)bekezdése alapján a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja. [35] A Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy alkalmazandó-e a felperessel szemben a támogatási feltételek egyes pontjait nem teljesítő magatartás enyhébb szankciója annál, mint amit az alperes meghatározott. Ehhez mindenekelőtt jogforrási összefüggéseket kellett tisztázni. [36] A felperes az eljárás minden szakaszában vitatta a bizonyítás jogszerűségét, hivatkozva a közigazgatási hatóság tekintetében a Ket., az elsőfokú bíróságra nézve a Pp. szabályainak megsértésére. Tisztázandó először is ebben az értelemben az alkalmazandó jogi környezet. [37] A Támogatási törvény 12. §
(2)bekezdése szerint az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági eljárásokban nem alkalmazhatók a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek, az ügy idején a Ket.-nek, az eljárás megindítására, a kérelem benyújtása és a hiánypótlási felhívás során az ügyféltől be nem kérhető adatok és mellékletek körére, valamint az eljáró hatóság által az ügyfél kérésére a más hatóságtól beszerzendő adatokra vonatkozó rendelkezései. [38] A Támogatási törvény 12. §
(1)bekezdése szerint, ha e törvény másként nem rendelkezik, a törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági eljárásban, a
(2)–
(4)bekezdésekben meghatározott kivételekkel, a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. [39] A Támogatási törvény külön rendelkezései azonban kiterjednek a támogatásokkal kapcsolatos adatkezelésből és nyilvántartási rendszerekből [így a Tenyészeti Információs Rendszerre (a továbbiakban: TIR) vonatkozóan: 26. §
(3)bekezdés
  1. pont] származó ügyféli kötelezettségekre [
  2. §
(14)bekezdés]. Ezekre a szabályozási témakörökre vonatkozóan tehát a létező különös szabályok megelőzik a Ket. akkori általános eljárási rendelkezéseinek alkalmazását. [40] A felperes meghatározott bejelentkezési és bejelentési kötelezettségének nem tett eleget a működtetési időszak teljes tartama alatt. A kérelembenyújtással összefüggésben az alperest a Támogatási törvényből fakadó kötelezettségek terhelték. Ez a jogi környezet a bíróság eljárására is irányadó volt, ezért bizonyítási kötelezettség is csak az alkalmazandó normák keretei között merülhetett fel. A felperesnek a Pp. ilyen irányú sérelmére való hivatkozásai ezért a Kúria szerint nem helytállók. [41] Az anyagi jogi kötelezettséget illetően pedig ez azt jelenti, hogy meghatározott nyilvántartásba bejelentkezés jogszabályi előírásának teljesítése nem váltható ki más igazolásokkal, mert az előbbi kötelezettségnek elsődlegesen érvényesülnie kell. [42] A Jogcímrendelet továbbá a Támogatási törvény 81. §
(2)bekezdésének a) pontja szerinti felhatalmazáson alapul. Felhatalmazást kapott ugyanis a miniszter arra, hogy a törvény hatálya alá tartozó egyes intézkedések igénybevételével, az ahhoz kapcsolódó adatszolgáltatással, eljárásokkal kapcsolatos részletes, valamint az intézkedésekben való részvétellel kapcsolatos általános szabályokat meghatározza. [43] A Jogcímrendelet 4. §
(4)bekezdés i) pontja értelmében a támogatásra jogosult ügyfél köteles a működtetési időszak alatt a 119/
  1. (X. 18.) FVM rendelet alapján vezetett nyilvántartásban az állatállomány tartójaként szerepelni. [44] A Jogcímrendelet
  2. §
(1)bekezdés
  1. pontja értelmében e rendelet alkalmazásában az EUME számítás alapjául szolgáló állatlétszám: napi állományadatok éves átlaga alapján Kúria VI.Kfv.35.334/2022/6-1 8 számított állatlétszám, amelyet a Mezőgazdásági és Vidékfejlesztési Hivatal (a továbbiakban: MVH) a TIR rendelet alapján vezetett nyilvántartásokból ellenőriz. [45] A Jogcímrendelet e két rendelkezésének értelmezése szerint az állatállomány, jelen esetben a méhcsaládok tekintetében a felperesnek a TIR rendszerbe történő bejelentkezési kötelezettsége volt, figyelemmel arra is, hogy a támogató hatóságnak az állatállomány adatok ellenőrzését a TIR nyilvántartás adataiból kellett ellenőriznie. [46] A bejelentési kötelezettség a felperesi érveléssel szemben nemcsak a tartási helyre vonatkozik, hanem a Jogcímrendelet
  2. §
(4)bekezdés i) pontja szerint a TIR rendelet alapján vezetett nyilvántartásban való szereplésre, ami e jogszabály 11. §
(3)bekezdés f) pontja alapján magában foglalja a tartott állatállomány specifikus adatait, nevesítetten is a méhcsaládok számát. A Jogcímrendelet említett pontjára való hivatkozás az alperes határozatában szerepel (
  1. oldal), és az magában foglalja a TIR-hivatkozást, ezért a felperes észrevételében jelzett, a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett, a Kp.
  2. §
(3)bekezdése szerinti új jogalapra hivatkozásnak ez nem minősülhet. [47] Megállapítható tehát, hogy a feleperesnek volt a méhállomány mennyiségére kiterjedően bejelentési kötelezettsége. Az alperes
  1. február 28 napján kelt, nyilatkozattételre felszólító végzése ehhez volt kapcsolódó. A jogszabályban ily módon meghatározott előírást azonban a felperes nem vitatottan nem teljesítette. Nem a bizonyítás körébe tartozó kérdés, hogy ez a kötelezettség más igazolással jelen esetben, a támogatás lebonyolítási rendje folytán másképp nem pótolható. [48] Az ezen mulasztással kapcsolatos felelősség megállapításához ezt követően tisztázandó, hogy a kötelezettség nem teljesítésének következményei milyen jogalapon vonandók le. [49] A Kúria a továbbiakban az alkalmazandó jogot pontosította e kérdés megválaszolásához. A Jogcímrendeletnek a
  2. IV. 4-ei állapotát kellett ehhez alapul venni, mivel annak az egyes agrártámogatási tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 30/
  3. (IV. 3.) VM rendelettel megállapított
  4. §
(9),
(11)és
(12)bekezdését a folyamatban lévő, azaz a jelen ügyekben is alkalmazni kellett, tekintettel arra, hogy a támogatási időszak 2011. és 2015. teljes évek között tartott. [50] A Jogcímrendelet 9. §
(1)bekezdése értelmében amennyiben az ügyfél nem teljesíti a 4. §
(4)bekezdésének b),
  1. c)valamint f)-
  2. i)pontjaiban foglaltakat, az igénybe vett támogatás jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül. [51] A Jogcímrendelet 9. §
(3)bekezdés b) pontja szerint amennyiben az ügyfél gazdaságának üzemmérete az utolsó kifizetést követően a támogatási határozat jogerőre emelkedését követő
  1. naptári év végére vállalt mérettől 20%-ot meghaladóan marad el, akkor az ügyfél köteles a 20%-ot meghaladó elmaradáson túl százalékpontonként a kifizetett támogatási összeg 5%-át visszafizetni. [52] A Jogcímrendelet
  2. §
(9)bekezdése értelmében, ha az ügyfél nem teljesíti, a 4. §
(4)bekezdés a) pontja szerinti képzési, valamint a 8. §
(3)bekezdése szerinti kérelembenyújtási kötelezettségét, akkor
  1. a)a támogatási jogosultsága megszűnik, és
  2. b)az addig igénybe vett támogatás jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül. [53] A támogatási rendszer logikája folytán, az előbbiek szerint a kérelembenyújtási kötelezettség teljesítésétől elválaszthatatlan a nyilvántartási kötelezettség teljesítése ahhoz, hogy a támogatási jogosultság realizálható legyen. Kúria VI.Kfv.35.334/2022/6-1 9 [54] A Jogcímrendeletben foglalt kérelembenyújtási előírás és a vele kapcsolatos ügyféli kötelezettségek szempontjából a Támogatási törvény felhatalmazása és az anyagi jogi szabályozás kerete meghatározó. [55] A felperes a nyilvántartásba való bejelentést a feltárt tényállás szerint tehát időben nem teljesítette. Tételesen a TIR rendelet 4. §
(1)bekezdés szerint az állattartónak be kell jelentenie és az Országos Adatbázisban nyilván kell tartani: g) minden méhészetet, a méhek állandó tartási helyével. [56] A Támogatási törvény 26. §
(3)bekezdése alapján az adatkezelő szerv részére az intézkedések végrehajtása során a vonatkozó feltételek, illetve kötelezettségek betartásának ellenőrzése, továbbá az ügyfelek azonosítása céljából adatokat kell átadni:
  1. az Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszerből (ENAR),
  2. a Tenyészet Információs Rendszerből. [57] A bejelenteni elmulasztott állatok figyelembevételére azért nincs lehetőség az üzemméret-számítás szempontjából, mivel azok a TIR rendszerből nem ellenőrizhetők, amit pedig a jogszabály előír. Eljárási értelemben egyébként pedig a Támogatási törvény
  3. §
(5)–
(6)bekezdése zárja ki az itt fölmerülő kérdésben a hiánypótlást, ami a nyilvántartásban szereplő adatok módosítása elé állít korlátot a kérelem benyújtását követően. A felperes nem vitatta továbbá, hogy a
  1. évi gazdálkodási adatait illetően nyilatkozattételre csak
  2. március
  3. napjáig volt lehetősége, [58] A további kérdés az, mennyire súlyos ennek a mulasztásnak a jogkövetkezménye. [59] A Jogcímrendelet
  4. §
(11)bekezdése szerint a
(9)bekezdés szerinti jogkövetkezménytől eltérően, az ügyfél kizárólag a támogatási összeg fennmaradó 10%-hoz való jogosultságát veszti el, ha a támogatási összeg fennmaradó 10%-ára vonatkozó a) kifizetési kérelmet a 8. §
(3)bekezdésében meghatározott határidőig nem nyújtja be, vagy b) kifizetési kérelem elutasításra kerül. [60] A Jogcímrendelet 9. §
(12)bekezdése rögzíti a
(11)bekezdés kizárólag akkor alkalmazható, ha a támogatási kérelmet jóváhagyó határozat kézhezvételét követő
  1. naptári évben teljesül az üzleti tervben a
  2. évre vállalt üzemméret. [61] Megállapítható, hogy a
  3. §
(9)bekezdéséhez képest a
(11)bekezdés kedvezménye jelen esetben a
(12)bekezdésben szereplő megszorítás miatt nem alkalmazható. A nyilvántartásba bejelentkezés kötelezettségének nem teljesítéséből, illetőleg a nem megfelelő adatközlésből eredő mulasztás ugyanis más módon nem volt orvosolható jogszabály szerint. A megengedettnél nagyobb, és ekként nem korrigálható eltérés miatt pedig jogszerűen a támogatási jogosultság teljes megszűnésének következményét kellett alkalmazni. [62] A Kúria megvizsgálta a felperes által hivatkozott Kfv.35.752/2012/4. számú kúriai ítélet követhetőségét. Kijelenthető azonban, hogy ennek jogalapja más jogcímrendelet, nem a tárgyi ügyben szereplő. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti jogkérdés tehát nem azonos, ezért közvetlenül jogegységi probléma sem merül fel. [63] Az ugyancsak hivatkozott Kfv.IV.35.602/2019/
  1. számú ítélet pedig abban az értelemben született más jogkérdésben, mivel ott a csökkentett szankció számításának alapja volt vitatott, míg jelen esetben egyáltalán a csökkentés lehetségességének esetleges jogi alapja a kérdés. Általában véve azt a felvetést illetően, hogy támogatásra jogosultság tekintetében a tényleges helyzetből kell kiindulni, annak érvényességi tartománya a jogi szabályozás által is meghatározott. Jelen ügyben a Támogatási törvény és a Jogcímrendelet alkalmazandó szövege jelöli ki a hivatkozott döntésekétől a vitatott kérdés tekintetében eltérő, és Kúria VI.Kfv.35.334/2022/6-1 10 szükségképpen igazodást feltételező szabályozási környezetet, amitől pedig a probléma nem vonatkoztatható el egy ettől az állapottól elszakadó általánosság szintjére. [64] A felülvizsgálati eljárásban lefolytatott jogszerűségi vizsgálat alapján összességében tehát megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás során a szabályszerűséget és a döntés indokoltságát kellő alapossággal vizsgálta. A Kúria szerint a bizonyítás feltételeit illetően az elsőfokú bíróság ítéleti indokolása saját eljárásában sem iratellenes, a tényállás feltárásának jogszerűsége megokolt, az okszerűség megállapítása logikailag a kifejtetteknek megfelelően alappal nem kifogásolható. [65] A Kúria mindezek következtében a felülvizsgálati kérelmet nem minősítette megalapozottnak és ennek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét az előbbiek szerint, a Kp.
  2. §
(2)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [66] Ha az ügyfél nem a támogatási jogszabályoknak megfelelő módon teljesíti a kérelembenyújtási kötelezettségét, akkor a támogatási jogosultsága e szabályoknak megfelelően szűnhet meg, és ekkor az addig igénybe vett támogatás jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül. Záró rész [67] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltsége viselésére a pervesztesnek minősülő felperes köteles a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (Pp.)
  2. §-a szerint. [68] Az illetékekről szóló
  3. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog alapján le nem rótt, az Itv.
  4. §
(1)bekezdése szerinti mértékű, a 39. §
(3)bekezdés d) pontja alapján számított és a 62. §
(1)bekezdés
  1. h)pontja értelmében feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték a pervesztesnek minősülő felperest terheli. [69] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. §
  2. d)pontja zárja ki. [70] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. §
(2)bekezdés alapján alkalmazandó 107. §
(1)bekezdése szerint a felek erre irányuló kérelem hiányában és mert azt maga sem tartotta szükségesnek, tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Kalas Tibor sk. a tanács elnöke Kúria VI.Kfv.35.334/2022/6-1 11 Dr. Horváth Tamás sk. előadó bíró Dr. Vitál-Eigner Beáta sk. bíró Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit sk. bíró Dr. Rák-Fekete Edina sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.