Bfv.322/2021/8 – Kúria

(1)bekezdés

1. b)pont II. fordulat
2. ba)alpontjára hivatkozással kérte a jogerős ítélet felülvizsgálatát. Álláspontja szerint az I. rendű terhelt bűnössége kétséget kizáróan nem bizonyított, a terhelő vallomások elfogadása helytelen volt, s a bizonyítás is hiányos maradt. ezen túlmenően törvénysértő büntetés került kiszabásra, mivel a bíróságok tévesen rótták az I. rendű terhelt terhére a bűnszervezetben való elkövetést. A tényállás, a bizonyítékok értékelése felülvizsgálati eljárásban való támadása kizárt. A bűnszervezet megállapítására törvényesen került sor, a kiszabott büntetés nem törvénysértő. A Kúria a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati indítvány ténynyállást és a bizonyítékok mikénti mérlegelését támadó részében törvényben kizárt okot jelölt meg. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.II.322/2021/8. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Sebe Mária, a tanács elnöke Dr. Boros Tibor, előadó bíró Dr. Somogyi Gábor, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja: 2021. november 30. Az ügy tárgya: embercsempészés bűntette Terhelt: I. rendű terhelt Elsőfok: Zalaegerszegi Törvényszék, 2.B.28/2018/130., ítélet, tárgyalás, 2019. május 24. Másodfok: Pécsi Ítélőtábla, Bf.III.64/2019/64., ítélet, nyilvános ülés, 2020. szeptember 22. Harmadfok: Az indítvány előterjesztője: az I. rendű terhelt védője Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria az embercsempészés bűntette miatt I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Zalaegerszegi Törvényszék 2.B.28/2018/130. számú és a Pécsi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.III.64/2019/64. számú ítéletét I. rendű terhelt vonatkozásában hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás [1] I. A Zalaegerszegi Törvényszék a 2019. május 24-én kihirdetett 2.B.28/2018/130. számú ítéletével I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnszervezetben, folytatólagosan, társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pont,

(3)bekezdés

1. a)és
2. d)pont,

(5)bekezdés], és ezért őt tizenegy év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és öt év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Ezen túlmenően az I. rendű terhelttel szemben négymillió-ötszázharminckilencezer-hatszáznyolcvannégy forintra, tízezer-kilencszáz euróra és negyvenhétezer-hétszázhét USA dollárra vagyonelkobzást rendelt el. Kúria 2.Bfv.322/2021/8 2 [2] Az ítélet ellen I. rendű terhelt és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a cselekmény eltérő minősítéséért és enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A másodfokú nyilvános ülésen I. rendű terhelt védője korábbi indítványainak fenntartása mellett harmadsorban az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását is kérte. [3] Az I. rendű terhelt és védője fellebbezése nyomán eljárt Pécsi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt vonatkozásában annyiban változtatta meg, hogy a vagyonelkobzás összegét ezerkilencszáz euróban határozta meg. [4] II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen I. rendű terhelt védője a Kúriára 2021. március 17-én érkezett felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a terhelt javára, annak alapjaként a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont II. fordulat
2. ba)alpontját megjelölve. [5] A védő indítványát azzal indokolta, hogy védence bűnössége kétséget kizáróan nem állapítható meg, illetve a cselekménye minősítése anyagi törvényt sért. [6] Előadta, hogy a bizonyítékként értékelt lehallgatási jegyzőkönyvek alapját képező hanganyag vizsgálatára az elsőfokú bíróság nem rendelt ki szakértőt annak ellenére, hogy az I. rendű terhelt nem ismerte fel a saját hangját a lejátszott felvételeken. Ezen túlmenően aggályosnak tartotta a VIII. rendű terhelt I. rendű terheltet terhelő vallomásának elfogadását, ami befolyásolta a IV. rendű terhelt vallomását is, tekintettel arra, hogy a VIII. rendű terheltet vallomásának megtétele után szabadon engedték. [7] Kifogásolta az indítványozó védő azt is, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala után a bűnszervezet fogalma megváltozott a Btk.-ban, két új fogalmi elemmel bővült (hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport), s a Pécsi Ítélőtábla nem indokolta, hogy az új törvényi fogalomnak is megfeleltethető az I. rendű vádlott cselekménye. Ekként pedig sérültek a Btk. 2. §

(2)bekezdésében írtak, hiszen a másodfokú elbíráláskor már nem lett volna lehetőség a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítására, ez pedig súlyos anyagi törvénysértéshez vezetett. Az indítvány indokolása szerint az I. rendű terhelt terhére rótt bűncselekmény vonatkozásában a bűnszervezetben történő elkövetés azért nem megalapozott, mert sem a hierarchikus szervezettség, sem a konspiratív működés nem állapítható meg. Ez a hierarchia és konspiratív működés fogalmainak Országh féle Magyar értelmező kéziszótár alapján történő elemzéséből egyértelműen kitűnik. Mindezek alapján arra tett indítványt, hogy Kúria a sérelmezett ítéleteket változtassa meg, s elsődlegesen az I. rendű terheltet mentse fel, másodlagosan a minősítés megváltoztatása mellett a kiszabott büntetést enyhítse. [8] A Legfőbb Ügyészség a BF.401/2021/2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a Be. 650. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható, s ebből következően nem vitatható a tényállás megalapozottsága és a bizonyítékértékelő tevékenység sem. Ezért törvényben kizárt a IV. és VIII. rendű terheltek vallomásának törvénytelen megszerzésére, valamint a tényállás felderítetlenégére való hivatkozás. Ez ugyanis nem tartozik a Be. 649. §

(2)bekezdésben írt felülvizsgálati okok közé, s ennek köre nem is bővíthető. [9] A Legfőbb Ügyészség átiratában rögzítette, hogy a Zalaegerszegi Törvényszék elsőfokú ítéletében (56-

1. oldal) és a Pécsi Ítélőtábla másodfokú ítéletében ([41]-[49] bekezdések) a bűnszervezet megállapíthatósága vonatkozásában kifejtettekkel egyetért, a bűnszervezetben történő elkövetés az I. rendű terhelt terhére megállapított cselekmény tekintetében törvényesen került megállapításra. Az eljárt bíróságok a Be.
2. §

(2)bekezdésében írt eljárási szabálysértést nem vétettek, így arra tett indítványt, hogy a Kúria a sérelmezett ítéleteket az I. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. [10] III. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. Kúria 2.Bfv.322/2021/8 3 [11] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. §

(1)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el, annak ellenére, hogy a védő indítványában nyilvános ülés/tárgyalás kitűzését kérte. Megjegyzi a Kúria, hogy a Be. 660. §-a tárgyalás tartására nem is ad lehetőséget a felülvizsgálati eljárásban, s a

(2)bekezdés

1. a)pontja szerint a védő nyilatkozata alapján nyilvános ülés kitűzése csak a terhelt terhére bejelentett indítvány esetén kötelező. [12] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye. [13] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. §
2. a)pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság – a bűncselekmény minősítésén túl – a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont II. fordulat
2. ba)alpont]. [14] Ugyanakkor a felülvizsgálatban megkerülhetetlen szabály, hogy a Be. 650. §

(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ennek megfelelően a Be. 659. §

(1)bekezdése rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. [15] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Következésképp a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. [16] A felülvizsgálat során tehát a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.). [17] Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. [18] Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. A jogerős ítéletben rögzített tényállás nem változtatható meg. [19] Jelen esetben pedig az indítvány részben ezt célozza, amikor a tényállást, a bizonyítékok mikénti értékelést támadja, s a bizonyítottság hiányát, a IV. és a VIII. rendű terheltek terhelő vallomásának elfogadását, szakértő kirendelésének elmaradását sérelmezi. [20] Jelen ügyben a védő – a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontjára – hivatkozva az I. rendű terhelt bűnösségének megállapításán túl, a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítását és azzal összefüggésben a kiszabott büntetés mértékét kifogásolta. [21] A Kúria rámutat, hogy a bűnszervezetben való elkövetés az eljárás tárgyát képező bűncselekmény jogi minősítése szempontjából közömbös. Az nem része a jogi minősítésnek, hanem olyan, bármilyen szándékos bűncselekmény elkövetéséhez kapcsolható többes elkövetői forma, aminek megvalósulása esetén a Büntető Törvénykönyv Általános Részében foglalt jogkövetkezményeket – egyebek mellett az e szervezeti forma keretében elkövetett bűncselekmény büntetési tételkeretének az emelkedését – vonja maga után. Kúria 2.Bfv.322/2021/8 4 [22] Következésképpen az sem érintené a bűncselekmény minősítésének törvényességét, ha a bíróság a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja szerinti feltételek téves megállapításával jutott volna arra az álláspontra, miszerint a terhelt bűnszervezetben követte el a terhére rótt cselekményt. [23] Így a bűnszervezetben elkövetés téves megállapítására való hivatkozás önmagában, függetlenül a kiszabott büntetéstől, nem felülvizsgálati ok. [24] A bűnszervezetben elkövetés téves megállapítására hivatkozás a felülvizsgálati indítványban mint „a büntetőjog más szabályának” megsértésére való hivatkozás – azaz a Be.
2. §

(1)bekezdés

1. b)pont második fordulata alapján – lehet alapja a felülvizsgálatnak feltéve, hogy ez a hivatkozás arra is kiterjed, miszerint az említett anyagi jogszabálysértés miatt a kiszabott büntetés törvénysértő [hivatkozott törvényhely
2. ba)alpontja]. [25] A kiszabott büntetés akkor tekinthető törvénysértőnek, ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik, így a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret megsértésével kiszabott, avagy az irányadó büntetési tételkereten belüli ugyan, de az anyagi jogszabálysértés kiküszöbölése mellett tartamában eltúlzottan súlyos vagy eltúlzottan enyhe. [26] Jelen esetben az I. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés egyébként még a bűnszervezetben elkövetés miatti büntetési tételkeret-növekedést figyelmen kívül hagyva is – az I. rendű terhelt esetében –, az embercsempészés bűntette [korábbi Btk. 353.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pont,

(3)bekezdés

1. a)és
2. d)pont,

(5)bekezdés] tíz évtől húsz évig terjedő büntetési tétel keretei közé esik, annak minimumához közelít. Következésképpen az akkor sem lenne sem törvénysértőnek, sem eltúlzottan súlyosnak tekinthető, ha a bűnszervezetben elkövetést a büntetés kiszabása során mellőzni kellene. [27] A bűnszervezetben való elkövetés megállapításának további jogkövetkezménye a büntetési tétel keretének emelkedésén kívül a büntetés végrehajtása során feltételes szabadságra bocsátás kizárása, valamint a fegyház végrehajtási fokozat megállapítása is. [28] A feltételes szabadság lehetőségéből kizárás (valamint a szabadságvesztés büntetés fokozatának meghatározása) akkor sem tekinthető törvénysértő büntetéskiszabásnak, ha annak alapja a bűnszervezetben elkövetés terhelt által állított téves megállapítása lenne. Az erre való hivatkozás a felülvizsgálat Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontjában foglalt törvényi okán kívül esik (EBH 2015.B.6., BH 2015.269.II., BH 2015.180.). [29] A védő azonban indítványában a bűnszervezetben történő elkövetés törvénysértő megállapításán keresztül kifogásolta a büntetés törvénysértő voltát, ezért a Kúria azt a most említett felülvizsgálati ok alapján érdemben elbírálta. [30] E körben a Kúria azt vizsgálta, hogy a bűnszervezetben elkövetés megállapítása az irányadó tényállásban foglalt ténymegállapítások alapján törvényes volt-e. Ennek alapjaként elfogadta a védő által az indítványban is megjelölt hivatkozást, hogy a Btk. 2. §-a alkalmazásának szempontjából – tekintettel arra, hogy egyéb eltérés az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos törvény között nincs – a bűnszervezeti minősítés döntő; amennyiben a terhelt cselekménye nem felel meg az elbíráláskor hatályos bűnszervezet-fogalomnak, úgy a bűnszervezeti minősítés mellőzésének lett volna helye. [31] A Kúria azonban ennek ellenkezőjét állapította meg. [32] A bűnszervezet jogi szabályozását a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. törvény 1997. szeptember 15. napjával iktatta be a büntetőtörvénybe (korábbi Btk. 137. § 7. pont). A rendelkezést a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény 35. §-a 1999. március 1. napjával módosította és átszámozta (korábbi Btk. 137. § 8. pont). Az ekkor hatályba lépett Kúria 2.Bfv.322/2021/8 5 törvényszöveg szerint bűnszervezet: bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, aláfölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul. Ezt követően a törvényszöveget a 2002. április 1. napjától hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2001. évi CXXI. törvény 19. §

(5)bekezdése határozta meg. Aszerint a bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. Ugyanez a szövegezés került át a 2013. július 1. napján hatályba lépett Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontjába is. [33] E két törvényi rendelkezés összevetése alapján kitűnik, hogy a
2. április
3. napjától hatályos módosítás a bűnszervezet fogalmi elemei közül többet elhagyott, ugyanakkor új tényállási elemeket is meghatározott. A módosító törvény miniszteri indokolása akkor az alábbiakat tartalmazta: „A szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés büntetőjogi eszközeinek kialakítása az elmúlt időszakban különös hangsúlyt kapott mind az Európai Unióban, mind más nemzetközi szervezetekben.
4. december 21-én az Európai Unió Tanácsa együttes fellépést fogadott el az Európai Unió tagállamaiban a bűnöző szervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról.”. Az együttes fellépés
5. Cikke határozza meg a bűnöző szervezet fogalmát: „Ezen együttes fellépés tekintetében a »bűnöző szervezet« kettőnél több személy hosszabb időre szóló szervezett együttműködését jelenti olyan bűncselekmények összehangolt elkövetésére, amelyek büntetési tételének felső határa legalább négyévi szabadságvesztés büntetés, vagy ilyen tartamú biztonsági intézkedés, avagy ennél súlyosabb büntetés, tekintet nélkül arra, hogy ezek a bűncselekmények magukban képezik az elkövetés célját, vagy pedig eszközül szolgálnak arra, hogy vagyoni előnyt szerezzenek és adott esetben közhatóságok működését megengedhetetlen módon befolyásolják.”. [34]
6. december 14-én a 2282/
7. (XI. 29.) Korm. határozat alapján a belügyminiszter aláírta az ENSZ keretében létrejött Egyezményt a határon átnyúló szervezett bűnözés ellen. Az Egyezmény
8. Cikke határozza meg a szervezett bűnözői csoport fogalmát. [35] „Az Egyezmény alkalmazásában [36] »Bűnöző szervezet«: hosszabb ideig fennálló, három vagy több főből álló strukturált csoport, amely összehangoltan működik egy vagy több, ebben az Egyezményben meghatározott súlyos bűncselekmény vagy törvénysértés céljából, közvetlen vagy közvetett módon pénzügyi vagy más anyagi haszon megszerzésére törekedve; [37] »Súlyos bűncselekmény«: legalább négyévi szabadságvesztés-büntetéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel vagy súlyosabb büntetéssel büntethető törvénysértést megvalósító magatartás; [38] »Strukturált csoport«: nem egyetlen bűncselekmény azonnali végrehajtására, és nem alkalomszerűen létrehozott csoport, amelyben nem szükséges, hogy tagjai pontosan meghatározott szerepeket kapjanak, vagy hogy tagsága állandó legyen, illetőleg fejlett hierarchiával rendelkezzen”. [39] A törvény az együttes fellépésnek és az említett ENSZ Egyezménynek megfelelő rendelkezést tartalmaz a bűnszervezet fogalmára. [40] A törvénymódosítás tehát tudatosan, az ENSZ Egyezmény kifejezetten ezt rögzítő tartalmára való utalással mellőzte a bűnszervezet fogalmi elemei közül – egyebek mellett – az alá-fölérendeltség követelményét, a konspiratív működés pedig sem a korábbi, sem a későbbi szabályozásnak nem volt eleme, és azt a hivatkozott nemzetközi jogi aktusok sem kívánják meg. Mindezzel ellentétben áll tehát a
9. évi LXVI. törvény miniszteri indokolásának az a Kúria 2.Bfv.322/2021/8 6 megállapítása, hogy a korábbi bírói gyakorlat törvényrontó, tehát ún. „contra legem” lett volna. Az indokolás részben a korábbi módosítással tudatosan mellőzött, részben pedig a törvényben soha meg nem kívánt tényállási elemeket kér számon a gyakorlaton. [41] Ugyanakkor kétségtelen, hogy a Magyarország
10. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló
11. évi LXVI. törvény
12. §-a újabb tényállási elemeket épített a bűnszervezet Btk.
13. §

(1)bekezdése szerinti fogalmába. Ez a hierarchikus szervezettség és a konspiratív működés. Tekintettel arra, hogy e módosítás

1. július 10-én, azaz még a jogerős ítélet meghozatala előtt lépett hatályba, ezért az az ügyben nem közömbös. [42] A
2. évi LXVI. törvény
3. §-ával módosított Btk.
4. §

(1)bekezdés

1. pontja szerint a bűnszervezet megállapításának feltételei az alábbiak: − legalább három személyből álló, − hosszabb időre, − hierarchikusan szervezett, − konspiratívan működő csoport, − amelynek célja ötévi, vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. E feltételek egyidejű megléte esetén törvényes a bűnszervezet megállapítása. [43] A bűnszervezet törvényi feltételei közül a három vagy több személy megléte, és a szervezet céljának ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetésére való irányultsága részletesebb indokolást nem igényel. Ezt maga az indítvány sem sérelmezte. [44] Az I. rendű terhelt és társai terhére rótt embercsempészés bűntette – ami egyúttal a csoport tevékenységének célját is képezte – jelen esetben felmerült minősítései alapján kiszabható szabadságvesztés tételkereteinek felső határa nyolc évtől húsz évig terjed. A három vagy több személy megléte (már csupán a tíz terhelt személye okán is) szintén egyértelműen megállapítható. Nem feltétele a bűnszervezet megállapításának, hogy a terhelt az elkövető-társait ismerje; elegendő, ha a tudata kiterjed arra, hogy a bűnös tevékenységet legalább hárman végzik. Az irányadó tényállás alapján azonban az I. rendű terhelt a II., III., IV., VIII. és IX. rendű terheltekkel közvetlenül tartott kapcsolatot, a „beszervezésük” többnyire az I. rendű terhelt tevékenységének eredménye. Az irányadó tényállás szerint (elsőfokú ítélet
2. oldal
3. bekezdés) az I. rendű terhelt által irányított több tettestárs az eljárás során ismeretlenül maradt. [45] A terheltek közül többen ismerték egymást, a nagyszámú cselekményben minden alkalommal legalább ketten, de többnyire hárman, vagy azt meghaladó létszámban vettek részt. Valamennyi terhelt esetében a jogerős ítélet társtettesi elkövetői minőséget határozott meg. Az irányadó tényállás tartalmazza azt is (elsőfokú ítélet
4. oldal
5. bekezdés), hogy az I. rendű terhelt Magyarországon működő, de kiterjedt, országokon átívelő embercsempész szervezetet hozott létre, működtetett és irányított. Ebből következően kétség sem fér ahhoz, hogy tudata átfogta tevékenységük során a kettőnél több személy abban való részvételét [46] A hosszabb időre szervezettség kapcsán a Kúria utal arra, hogy az irányadó tényállás szerint (elsőfokú ítélet
6. oldal
7. bekezdés) az I. rendű terhelt legalább
8. május végétől
9. november
10. napjáig irányította a bűnszervezetet. Az I. rendű vádlott tevékenységének az elfogása vetett véget. A tényállás (elsőfokú ítélet
11. oldal
12. bekezdés) tartalmazza azt is, hogy a II., III., VII., és IX. rendű vádlottak –
13. novemberét megelőző – elfogása az I. rendű terhelt által irányított szervezet működését nem szüntette meg. Ekként nincs ténybeli alap annak feltételezésére, hogy a bűnszervezet működése időben limitált lett Kúria 2.Bfv.322/2021/8 7 volna. Ellenkezőleg; e tényekből az a következtetés vonható le, hogy a terheltek szándéka a határozatlan időre, szervezett keretek közötti tartós működésre irányult. [47] A hierarchikus szervezeti felépítés, mint feltétel – ahogy azt az elsőfokú ítélet
14. oldalának 4-
15. bekezdése,
16. oldalának 3-
17. bekezdése, a másodfokú ítélet indokolásának [46] pontja tartalmazza – az irányadó tényállás alapján szintén megvalósult. Ugyanis az I. rendű terhelt volt az, aki szervezte és átfogta a cselekményeket, irányító szerepet töltött be. Ő adott utasítást a szervezetben alatta lévő elkövetőtársaknak, így a II., III., IV., VI., és VIII. rendű terhelteknek egyrészt a cselekmények menetére, másrészt a cselekmény elkövetéséhez szükséges további személyek és eszközök biztosítására. [48] A hierarchikus szervezettség nem jelenti valamennyi bűnszervezetben résztvevő személy hierarchiában való elhelyezkedését. Amennyiben olyan adat áll rendelkezésre, amely akár egy résztvevő szervezői, koordináló, irányító szerepére vonatkozik a feladatok megosztása során, akkor e körülmény olyan alá-fölérendeltséget jelentő személykapcsolatnak tekinthető, amely megalapozhatja a bűnszervezet megállapítását az új fogalom szerint is. [49] A szervezet felső szintjén az I. rendű terhelt állt, az alatta lévő szinten a II., III., IV., VI., és VIII. rendű terheltek, illetve az ő alattuk álló többi terhelt, és ismeretlenül maradt társaik pedig végrehajtók voltak, akik végrehajtották az I. rendű terhelt utasításait. A Kúria utal a másodfokú határozat [46] pontjára, amely megjegyezte, hogy az I. rendű vádlottat az elkövetésben résztvevő több személy is „…”-ként szólította, ami magyarul parancsnokot, vezetőt jelent. [50] Utal a Kúria arra is, hogy nem osztotta a védő indítványában kifejtett azon álláspontját, hogy a másodfokú bíróság nem adta annak kellő indokát, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követő jogszabályváltozás – az elemek bővülése – ellenére az I. rendű terhelt terhére a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítható. A Pécsi Ítélőtábla ítélete – mind a hierarchikus szervezettség, mind a konspiratív működés tekintetében – ennek a kötelezettségének a [45]-[49] pontjaiban maradéktalanul eleget tett. [51] A csoport konspiratív működése lényegében a korábbi fogalmi elemek közül az összehangolt működésének feleltethető meg, amennyiben az a külvilág elől rejtve valósul meg, de nem jelenti a teljes szervezet minden tagjával való együttműködést, hanem az egyes cselekményekhez rendelt személyek összehangolt tevékenységét feltételezi. Jelen esetben a másodfokú ítélet [48] pontja helyesen mutat rá, hogy a külvilág előtti elrejtőzést szolgálja az elkövetés során használt telefonok más nevére történő regisztrálása, a telefonok, SIM-kártyák gyakori cseréje, az elkövetéshez használt gépjárművek idegen névre – esetenként külföldön – történő bérlése, az illegálisan megszerzett anyagi előnyök rejtett, ún. halava-bankon keresztüli biztosítása nyilvánvalóan konspirációs célokat szolgált. Ezen túlmenően is a konspiratív működést támasztotta alá az ún. előfutó és biztosító autók használata, illetve a pénzátutaló rendszerek baráti-ismerősi körön keresztül történő használata. [52] Mindez a bűnszervezet megállapításához megkívánt konspiratív működés fogalmának mindenben megfelel. A másodfokú bíróság ezen fogalmi elem megállapításának kellő indokát adta, szemben azzal az indítványban is megfogalmazott sérelemmel, hogy a másodfokú ítélet e tekintetben hiányos. [53] Utal arra a Kúria, hogy a 4/
18. BJE jogegységi határozat szerint a bűnszervezetben elkövetés megállapítható azzal szemben is, aki – eseti jelleggel – a bűnszervezet tevékenységéhez kapcsolódóan akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg. A bűnszervezet jogkövetkezményei akkor alkalmazhatók, ha az elkövető tudata a bűnszervezet törvényben meghatározott tárgyi ismérveit átfogja. Jelen ügyben pedig a felülvizsgálattal érintett I. rendű terhelt a bűnszervezet létrehozója, irányítója volt, akinek tevékenysége folyamatos és elengedhetetlen a bűncselekmények elkövetése során. Kúria 2.Bfv.322/2021/8 8 [54] Következésképp az irányadó tényállásból az következik, hogy a bűnszervezet valamennyi ismérve – az elbíráláskor hatályos törvény alapján is – megvalósult, és azt az I. rendű terheltnek fel kellett ismernie. Ezért a bíróság jogerős ítéletében törvényesen állapította meg, miszerint a felülvizsgálattal érintett I. rendű terhelt a terhére rótt bűncselekményt bűnszervezetben követte el, az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása sem eredményezne enyhébb elbírálást (a bűnszervezet mellőzését). Így arra nincs is törvényes ok. [55] A bűnszervezet megállapításának az elkövetéskor hatályos, a Btk.
19. §

(1)bekezdés

1. pontjában írt valamennyi (a hierarchikus felépítést és a konspiratív működést nélkülöző) feltétele pedig értelemszerűen szintén megvalósult. Fel sem merülhet, hogy az I. rendű terhelt a terhére rótt cselekmények elkövetése során ne lett volna tisztában azzal, hogy saját tevékenységét legalább három (valójában annál több) személy, hosszabb időre szervezett, ötévi, vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetésére irányuló, összehangolt működése keretében fejti ki. [56] Mindezek alapján tehát a bíróság a jogerős ítéletében törvényesen állapította meg, hogy az I. rendű terhelt a cselekményét bűnszervezetben követte el, és törvényesen alkalmazta annak a büntetési tételre kiható jogkövetkezményeit is. Az irányadó büntetési tétel így az I. rendű terhelt esetében tíz évtől huszonöt évig terjedő szabadságvesztés, ezért a jogerős ítéletben kiszabott büntetés mértéke az I. rendű terhelt esetében nem törvénysértő. [57] A fentiekre tekintettel a Kúria az I. terhelt védője felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a támadott határozatokat – a Be.
2. §

(1)bekezdésének főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. §

(1)bekezdésének főszabálya szerinti összetételben eljárva – az I. rendű terhelt tekintetében a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [58] IV. A Be. 6. §

(4)bekezdése értelmében a Kúria határozatával szemben fellebbezésnek helye nincs; felülvizsgálatát a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pont második fordulata zárja ki. [59] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. Az említett törvényhely

(7)bekezdése szerint felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. A Be. 656. §

(4)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest, 2021. november 30. Dr. Sebe Mária s.k. a tanács elnöke, Dr. Boros Tibor s.k. előadó bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró