← Magyarország

Pf.20406/2023/6 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.406/2023/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. ... ügyvéd ügyintézése mellett a .... Ügyvédi Iroda (cím) pártfogó ügyvéd által képviselt 'felperes' (cím) felperesnek – a dr. Szabó Tamás ügyvéd ügyintézése mellett eljáró Szabó Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt 'alperes neve' (cím) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt folyamatban lévő perben a Debreceni Törvényszék 32.P.20.443/2023/
  2. számú ítélete ellen a felperes által
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek az általános forgalmi adót is tartalmazó 1 029 970 (egymillió-huszonkilencezer-kilencszázhetven) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a meg nem fizetett 2 500 000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Megállapítja, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd a másodfokú eljárásban felmerült munkadíját a felperes köteles viselni. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az alperes hitelezőként, a felperes adósként
  4. január
  5. napján lakásvásárlási célú kölcsönszerződést kötöttek egymással, melynek felhasználásával a felperes megvásárolta a 'helyrajzi szám' helyrajzi szám alatt nyilvántartott, a természetben 'ingatlan címe' szám alatt található ingatlant (a továbbiakban: ingatlan). A kölcsönszerződésben kikötött kölcsönösszeg 31 949 svájci frank volt, amely az akkor 151,8 forint/CHF deviza átváltási árfolyammal számítva 4 850 000 forint volt. A kölcsön futamideje 360 hónap volt, a havi törlesztőrészlet 152,54 CHF (akkor 23 834 forint) összegben került kikötésre. A kölcsön kamatlába évi 4 %, a teljes hiteldíjmutató mértéke évi 6,79 % volt. [2] Az alperes mint hitelező és a felperes mint adós
  6. szeptember
  7. napján Jelzálogkölcsön szerződés lakáshitel kiváltási célra elnevezésű kölcsönszerzést kötöttek. A kölcsönszerződés I.
  8. pontja szerint a felperesnek 8 073 572 forint összegű kölcsönre van szüksége 440 hónapos futamidőre, a kölcsön biztosítékául szolgál az ingatlan, melyre az alperes a kölcsön és járulékai erejéig zálogjogot jegyeztet be az ingatlan-nyilvántartásba. A szerződés II. pontja szerint a kölcsön összege 8 073 572 forint, futamideje 440 hónap, a havi törlesztőrészletek és kezelési költség együttes összege 69 697 forint, az ügyleti kamat évi 8,79 %, a teljes hiteldíj mutató 10,49%. [3] A kölcsönszerződést az alperes
  9. szeptember 9-én felmondta. [4]
  10. december
  11. napján megállapodás jött létre a felek között (I. számú megállapodás), melynek
  12. pontjában rögzítették, hogy a felperes
  13. szeptember
  14. napján létrejött jelzálogkölcsön szerződésből eredő tartozásának összege 9 785 359,68 forint, mely tartozást a felperes elismert. [5] E megállapodás
  15. pontjában rögzítették a felek, hogy a felmondásra tekintettel a felperes egyeztetéseket kezdeményezett az alperessel az ingatlan értékesítésének Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.406/2023/6 2 elkerülése érdekében, aminek során jelezte a fizetési szándékát, egyidejűleg tájékoztatta arról, hogy a tartozást egy összegben nem áll módjában kifizetni és a kölcsön fedezetéül szolgáló ingatlan bármely módon történő értékesítése a saját és családja lakhatását veszélyezteti. [6] A megállapodás
  16. pontjában az alperes a megállapodás létrejöttétől számított 12 hónap időtartamra, azaz
  17. november 15-ig fizetési könnyítést engedélyezett a felperesnek oly módon, hogy havonta 80 000 forint befizetést kellett teljesítenie azzal, hogy a fizetési könnyítés időtartama alatt az alperes késedelmi kamatot nem számít fel, amennyiben a felperes a havi részleteket maradéktalanul megfizeti. [7] A megállapodás
  18. pontjában pedig az alperes kijelentette, hogy amennyiben a
  19. pontban rögzített összegek a bank felé határidőben maradéktalanul megfizetésre kerülnek, a fizetési könnyítés időtartama alatt a kölcsönügyletből fakadóan saját jogán végrehajtási eljárást nem kezdeményez, a zálogtárgyat nem értékesíti, illetve a zálogtárgy értékesítésére nem ad megbízást árverés szervezésével üzletszerűen vagy hivatalból foglalkozó harmadik személynek. A felperes tudomásul vette, hogy e megállapodás hatálya nem terjed ki harmadik személy által kezdeményezett végrehajtási eljárásokra. Ezen eljárásokba a bírósági végrehajtásról szóló
  20. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 114/A. §-ában foglaltak alapján az alperes mint zálogjogosult bekapcsolódhat és a teljes tartozást a kölcsön-szerződésben rögzített késedelmi kamatokkal együtt maradéktalanul érvényesítheti. [8]
  21. szeptember
  22. napján a felek ismételten megállapodást kötöttek (II. számú megállapodás), mely szerint a felperes
  23. szeptember
  24. napján létrejött jelzálogkölcsön szerződésből eredő teljes tartozásának összege 7 268 678 forint, melyet a felperes ugyancsak elismert. [9] A megállapodás
  25. pontja szerint az alperes a megállapodás aláírásának napjától kezdődően 6 hónapra, azaz
  26. március
  27. napjáig tartó időszakra fizetési könnyítést engedélyezett a felperes részére akként, hogy a könnyítés tartalma alatt a felperesnek havi 85 000 forintot kellett megfizetnie, melynek teljesítése esetén a fizetési könnyítés időtartama alatt az alperes késedelmi kamatot nem számított fel. [10] A megállapodás
  28. pontja szerint az alperes kijelentette, hogy amennyiben a
  29. pontban rögzített összegek határidőben, maradéktalanul megfizetésre kerülnek, a fizetési könnyítés időtartama alatt a kölcsönügyletből fakadóan saját jogán végrehajtási eljárást nem kezdeményez, a zálogtárgyat nem értékesíti, illetve a zálogtárgy értékesítésére nem ad megbízást árverés szervezésével üzletszerűen vagy hivatalból foglalkozó harmadik személynek. A felperes tudomásul vette, hogy a megállapodás hatálya nem terjed ki harmadik személy által kezdeményezett végrehajtási eljárásokra. Ezen eljárásokba a Vht. 114/A. §-ában foglaltak alapján az alperes mint zálogjogosult bekapcsolódhat, és a teljes tartozást a kölcsönszerződésben rögzített késedelmi kamatokkal együtt maradéktalanul érvényesítheti. Abban az esetben, amennyiben az alperesnek a Vht. 114/A. §-a alapján a bekapcsolódásra lehetősége nyílik, jogosult – a felperes előzetes értesítése mellett – a megállapodást felmondani, és végrehajtási eljárást indítani adós ellen. [11] A megállapodás
  30. pontja szerint a felperes tudomással bír arról, hogy a hat hónapig tartó fizetési könnyítés időszaka leteltével, azaz
  31. március
  32. napjától kezdődően az alperessel szemben fennálló teljes tartozása esedékessé válik és az alperes jogosult minden további előzetes értesítés nélkül a felperessel szemben (a késedelmi kamatokkal is növelt) a tartozás végrehajtási eljárásban, illetve a kölcsönszerződésben foglaltaknak megfelelően árveréssel üzletszerűen foglalkozó harmadik személy igénybevételével vagy más módon történő érvényesítésére. Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.406/2023/6 3 [12] Az alperes zálogjogosultként végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezése iránt a
  33. március
  34. napján kelt,
  35. április
  36. napján érkezett kérelmet terjesztett elő a 'bírósági végrehajtó neve' önálló bírósági végrehajtó előtt 218.V.880/
  37. ügyszámon, az 'végrehajtást kérő neve' végrehajtást kérő és a felperes mint adós között folyamatban lévő végrehajtási eljárásban. [13] A Gödöllői Járásbíróság a
  38. január
  39. napján kelt 140627.Vh.496/2014/
  40. számú végzésével megállapította, hogy az alperes mint zálogjogosult kielégítési joga a felperessel szemben megnyílt, és engedélyezte bekapcsolódását – más végrehajtási eljáráson túl – a 'bírósági végrehajtó neve' önálló bírósági végrehajtó előtt 218.V.880/
  41. ügyszámon folyamatban lévő végrehajtásba. [14] 'bírósági végrehajtó neve' önálló bírósági végrehajtó 218.V.880/2012/
  42. szám alatt ismételt árverést tűzött ki a perbeli ingatlanra, amely árverés
  43. április
  44. napján azzal zárult le, hogy az alperes tett vételi ajánlatot az ingatlanra. A végrehajtó megállapította, hogy az alperes a perbeli ingatlant ½ tulajdoni részben beköltözhetően megvásárolta, az árverési vételár 4 550 000 forint volt. [15] Az alperes mint árverési vevő a Vht.
  45. §

(1)bekezdése alkalmazásával bejelentette, hogy az adóssal szemben fennálló követelése okán ezt az árverési vételárat visszatartja. A perbeli ingatlan ½ tulajdoni hányada vonatkozásában az alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az ingatlan birtokba adására
  1. november
  2. napján került sor. [16] Az alperes a perbeli kölcsönszerződés alapján a felperessel szemben
  3. március
  4. napján még fennálló 1 093 722 forint összegű teljes követelését a 'gazdasági társaság neve'-re engedményezte, mely engedményezésről szóló értesítést az felperes
  5. április
  6. napján átvette. [17] A felperes keresetében 47 415 000 forint és annak
  7. november
  8. napjától járó törvényes késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest szerződésszegéssel okozott kár megtérítése címén. A felperes károkozó magatartásként arra hivatkozott, hogy az alperes a felek között
  9. december
  10. napján és
  11. szeptember
  12. napján létrejött megállapodások ellenére érvényesítette a felperessel szembeni követelését, bekapcsolódott a 'bírósági végrehajtó neve' végrehajtó előtti végrehajtási eljárásba, amely végrehajtási eljárásban a felperes ingatlanát elárverezték. A felperes keresetének alapjául hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló
  13. évi IV. törvény (a továbbiakban:
  14. évi Ptk.)
  15. §
(1)és
(3)bekezdésére, 4. §
(1)bekezdésére, 523. §
(1)bekezdésére és 339. §
(1)bekezdésére, illetőleg tartalma szerint a
  1. §-ára. [18] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra való hivatkozással, hogy a megállapodások nem vonatkoztak harmadik személy által indított végrehajtási eljárásokba való bekapcsolódásra, tehát neki joga volt a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásra. Jogellenes magatartás így nem történt, szerződésszegés hiányában az alperes törvényesen járt el. Hivatkozott a követelés elévülésére is. [19] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 1 270 000 forint általános forgalmi adót is tartalmazó perköltséget. Megállapította továbbá, hogy a 1 500 000 forint meg nem fizetett illeték az állam terhén marad. Ugyancsak megállapította, hogy a felperest terhelő pártfogó ügyvéd díjának viselésére a felperes köteles. Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.406/2023/6 4 [20] Az ítélet indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló
  2. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
  3. évi CLXXVII. törvény (Ptké.)
  4. és
  5. §-aira támaszkodva megállapította, hogy az ügyben az
  6. évi Ptk.-t kell alkalmazni és annak
  7. §
(1)bekezdése vonatkozik a peres felek jogviszonyára, amelyen keresztül alkalmazni rendelte az 1959. évi Ptk. 339. §
(1)és 360. §
(1), valamint
(4)bekezdéseit, az elévülés vonatkozásában pedig a 324. §
(1)és 325. §
(1)bekezdéseit. E jogszabályi rendelkezések együttes, tényállásra vetített alkalmazásával összefüggésben az elsőfokú bíróság elvi éllel mutatott rá, hogy a kontraktuális felelősség esetében – ahol a károkozást megelőzően fennáll egy relatív szerkezetű jogviszony a felek között, azaz a szerződés, amely meghatározza a felek egymással szembeni jogait és kötelezettségeit – a károkozó magatartást a szerződésben vállalt kötelezettség megszegése jelenti. Az elsőfokú bírósági álláspont szerint az a körülmény, hogy az alperes bekapcsolódott a felperessel szemben harmadik személy által kezdeményezett végrehajtási eljárásba, illetőleg hogy ezen végrehajtási eljárásban árverés útján megvásárolta a felperes ingatlanát, nem volt szerződésszegés. Ezzel a magatartással az alperes nem szegte meg a felek között sem a
  1. december 12-én, sem a
  2. szeptember 19-én létrejött szerződéseket. [21] Rámutatott, hogy az alperes a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelmet még a
  3. december
  4. napján kelt I. számú megállapodás megkötését megelőzően,
  5. március
  6. napján terjesztette elő. [22] Kiemelte még, hogy a
  7. december 12-én kelt megállapodás a
  8. november
  9. napjáig tartó időszakra, míg a
  10. szeptember 19-i megállapodás a
  11. március
  12. napjáig terjedő időszakra vonatkozott. Ezen megállapodások időbeli hatályának lejárta után tett vételi ajánlatot az alperes a perbeli ingatlanra. Ekként megállapította, hogy sem a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás iránti kérelem, sem pedig a végrehajtási eljárásban kitűzött árverésen tett vételi ajánlat nem sérthette egyik megállapodás rendelkezéseit sem, mert azok időbeli hatályán kívüli időpontban történtek. [23] Ezen túlmenően pedig hangsúlyozta, hogy az I. számú megállapodás
  13. pontja és a II. számú megállapodás
  14. pontja is kizárja az ilyen irányú szerződésszegést, tehát nemcsak az időbeli hatályon kívüliség miatt nem volt alapos a felperesi kereset, hanem érdemben sem. Ugyanis e szerződésekben egyértelműen rögzítették a tényállásban írt módon a peres felek, hogy a megállapodások hatálya nem terjed ki a felperessel szemben harmadik személy által kezdeményezett végrehajtási eljárásokra. Ezen eljárásokba az alperes mint zálogjogosult bekapcsolódhatott és ezt a felek mindkét megállapodásban kifejezetten rögzítették is. [24] Szerződésszegés hiányában a szerződésszegéssel okozott kár fogalmi eleme hiányzik, hiszen megállapítható volt, hogy a perbeli esetben az alperesi magatartás kifejezetten jogszerű volt, mert megfelelt a két megállapodásban foglaltaknak, erre figyelemmel az elsőfokú bíróság már a kártérítés további konjunktív feltételeinek vizsgálatát mellőzte, így nem volt szükség a kár, illetve az okozati összefüggés megállapítására. [25] Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan osztotta azt az alperesi álláspontot is, hogy az elévülési idő a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés vonatkozásában előterjesztett igény kapcsán a perbeli ingatlan tulajdonjoga felperes általi elvesztésének időpontjával kezdődik, azaz
  15. június
  16. napját kell figyelembe venni e tekintetben, nem pedig az ingatlan birtokba adásának napját. A keresetlevél
  17. február
  18. napján érkezett, így az ingatlan értéke címén előterjesztett kártérítési igény az
  19. évi Ptk.
  20. §
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság által megállapítottak szerint elévült. Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.406/2023/6 5 [26] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. §
(1)bekezdése szerint rendelkezett az alperesnek a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja,
(6)bekezdése és 4/A. §
(1)bekezdése szerint meghatározott perköltsége felperes általi viseléséről. [27] Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és az alperes keresete szerinti marasztalását. [28] A fellebbezése indokai körében megismételte a keresete alátámasztásául szolgáló jogi indokait. Előadta, hogy álláspontja szerint a két, az alperessel kötött megállapodás teljesítéseképpen általa eszközölt befizetések a meg nem jelölt valamilyen összegtől nagyobb összegben kerültek visszafizetésre. A kötelem pedig hivatkozása szerint a szolgáltatás teljesítésével megszűnt. Hivatkozott arra, hogy tájékoztatást kért az alperestől, amelyeknek hiányosan tett eleget, mert álláspontja szerint nem tudta az alperes alátámasztani, hogy miért az általa írt összeget követeli tőle. A megállapodásokban rögzítették, hogy tájékoztatta az alperest, hogy saját és családja lakhatását veszélyeztetné a tartozás egyösszegű visszafizetése, illetve az ingatlana értékesítése, ennek ellenére a megállapodás mégis azt rögzítette, hogy annak hatálya nem terjed ki a harmadik személy által kezdeményezett végrehajtási eljárásokra. A megállapodásokat azért kötötte meg, hogy megóvja az ingatlanát, de az alperes rosszhiszemű módon mégis bekapcsolódott a végrehajtási eljárásba. Az alperes kihasználta a megállapodást és azt megkerülve csatlakozott a végrehajtási eljárásba, majd áron alul megvásárolta az ingatlant. [29] Nem értett egyet az elsőfokú bíróság az elévülés körében kifejtett álláspontjával. A károkozó cselekmény 2018. április 26-án történt, ekkor következett be az a magatartás, hogy átadta az ingatlan kulcsait a végrehajtónak. [30] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte. Fellebbezési ellenkérelmében az érdemi ellenkérelemben rögzített indokait ismételte meg a vonatkozó jogszabályi rendelkezésre hivatkozással. A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdésének alkalmazásával 811 000 forint + általános forgalmi adó másodfokú ügyvédi munkadíjat érvényesített. A felperes ezt követő beadványában ennek az összegnek a mérséklését tartotta indokoltnak. [31] A fellebbezést az ítélőtábla a Pp. 376. §
(1)és
(2)bekezdései alapján tárgyaláson kívül bírálta el és azt nem találta alaposnak. [32] Az ítélőtábla a fellebbezés elbírálása során a Pp. 370. §
(1)bekezdés által rögzítettek szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között járt el, mivel az elsőfokú eljárásban nem talált a Pp.
  1. és
  2. §-ai szerint kötelező hatályon kívül helyezésre vezető okot, valamint a Pp.
  3. §-a szerinti mérlegelhető hatályon kívül helyezési okot képező lényeges eljárási szabálysértést sem és eltérő anyagi pervezetést sem tartott indokoltnak. [33] Az elsőfokú bíróság a tényeket a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben teljeskörűen feltárta, a perben a releváns körülményeket vizsgálta, a tényállást a bizonyítékok logikus és okszerű mérlegelése alapján, helytállóan állapította meg, a jogszabályi rendelkezéseket megfelelően hívta fel és a jogvita elbírálásához helytállóan alkalmazta, az ebből levezetett érdemi döntése is helyes, amelynek jogi érveit az ítélőtábla minden részében osztotta. [34] Csupán a fellebbezésben előadottakra tekintettel mutat rá az ítélőtábla az alábbiakra: [35] Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást az alkalmazandó anyagi jog vonatkozásában úgy, hogy az
  4. évi Ptk.-t kellett a perbeli igény elbírálásakor alkalmazni. Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.406/2023/6 6 E körben az ítélőtábla csupán visszautal az elsőfokú bíróság ítéletének e vonatkozású indokaira (annak
  5. pontja). [36] Az
  6. évi Ptk.
  7. §
(1)bekezdése értelmében aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. [37] Az 1959. évi 318. §
(1)bekezdése szerint a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének – ha a jogszabály kivételt nem tesz – nincs helye. [38] A felperes a fellebbezésében is azt kifogásolta, hogy az alperes a kettejük tényállásban szereplő két adósságrendező megállapodását nem vagy nem szerződésszerűen teljesítette, illetve annak megkerülésével kapcsolódott be a végrehajtási eljárásba. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti igény esetén azt kell vizsgálni, hogy az alperes megsértette-e a szerződést, azaz a szerződésben vállalt kötelezettségét megszegte-e. Szerződésszegés hiányában tehát fel sem merülhet a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség. [39] A peres felek a két megállapodásban pedig kifejezetten úgy rendelkeztek, hogy az alperesnek joga van a harmadik személy, azaz a megállapodásban nem szereplő, abban nem részes személy által a felperes ellen indított végrehajtási eljárásba bekapcsolódni. [40] A zálogjogosult a Vht. 114/A. §-ában és az ingatlanokra vonatkozóan a 140/A. §-ában írtak szerinti végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásának a lényege az, hogy ha a végrehajtási eljárásban lefoglalt vagyontárgyon a végrehajtást kérő személyétől eltérő személynek a követelése biztosítására zálogjoga áll fenn, ez a személy, azaz a zálogjogosult a végrehajtási eljárásba bekapcsolódva a vagyontárgy értékesítését követően a többi végrehajtást kérővel szemben elsődlegesen jusson kielégítéshez a befolyt vételárból. Mindez következik a zálogjog rendeltetéséből: a zálogjogosult a követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból más követeléseket megelőző sorrendben kereshet kielégítést. A zálogjognak ezt a privilegizált jellegét veszélyezteti, ha más, ehhez képest elsőbbségi joggal nem rendelkező hitelezők érvényesíthetik a zálogtárggyal kapcsolatban a jogaikat. Ezt akadályozza meg a végrehajtási eljárásba bekapcsolódás, amely által a zálogjogosult követelését annak teljesítésétől függetlenül esedékessé teszi. A felek közötti megállapodások egészében ezt a törvényi lehetőséget vették át. [41] Az alperes tehát akkor, amikor a végrehajtási eljárásba bekapcsolódott, éppen a felperessel kötött szerződés szerint járt el, a szerződésben is rögzített – egyébként a zálogjog lényegét jelentő – törvényes lehetőséggel élt. Így szerződésszerű volt a magatartása akkor, amikor harmadik személy által a felperes ellen indított végrehajtási eljárásba bekapcsolódott. Arra nézve pedig egyik megállapodás sem tartalmazott rendelkezést, hogy az alperes ne vehetne részt a végrehajtási eljárás során kitűzött árverésen, ilyen kizáró okot sem a peres felek által kötött megállapodások, sem a Vht. nem tartalmaznak. Ellenkezőleg, a Vht. 114/A. §
(10)bekezdése alapján alkalmazandó – a
  1. § szerint az ingatlan-árverésre is vonatkoztatott –
  2. §
(1)bekezdése, figyelemmel a 132/B. §
(4)bekezdésére, a végrehajtási eljárásba bekapcsolódó zálogjogosultnak kifejezetten megengedi az árverésen részvételt azzal, hogy ebben az esetben nem kell a vételárat megfizetnie, hanem a követelése a vételárral csökken. [42] Az előzőek pedig nem támasztják alá azt a felperesi hivatkozást, hogy az alperes „rosszhiszemű módon” kapcsolódott volna be a végrehajtási eljárásba, hiszen a jogszabályi és szerződési feltételek melletti jogszerű joggyakorlás nem minősülhet rosszhiszeműnek. Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.406/2023/6 7 [43] Alaptalanul hivatkozott felperes a kötelem teljesítéssel történő esetleges megszűnésére, hiszen két megállapodást is kötött az alperessel a tartozásának elismeréséről, mégpedig az után, hogy az alperes a keresetben kifogásolt, károkozónak állított magatartást tanúsította, azaz a végrehajtásba történő bekapcsolódási kérelmet előterjesztette. [44] Mivel a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség feltételei nem álltak fenn, ezért minden más körülmény – így az egyébként az elsőfokú bíróság által a jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésével megállapított elévülés – vizsgálata szükségtelen volt. [45] A kifejtett okok miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján, annak helyes indokainál fogva, helybenhagyta. [46] A felperes a másodfokú eljárásban is pervesztes lett, ezért a másodfokú eljárásban felmerült költségeit maga viseli és ugyancsak viseli a másodfokú eljárással felmerült alperesi perköltséget, figyelemmel a Pp. 82. §
(1),
(3)bekezdésére és 83. §
(1)bekezdésére. Ennek összegszerűségét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés a), b) pontja és
(5)bekezdése alapján állapította meg a pertárgyérték alapulvételével és az alperes által felszámítottal egyező mértékben. A felperes által hivatkozott indokokból az ügyvédi munkadíj mérséklésére az ítélőtábla azért nem látott lehetőséget, mert az említett jogszabály 3. §
(6)bekezdése szerint a munkadíj megállapítása során a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben akkor mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A jelen esetben azonban a felperes fellebbezése a mellékleteit is figyelembe véve 115 oldal terjedelmű volt, ami a jogszabály által megállapítható mértéktől való eltérést már önmagában indokolatlanná tette. Az ellenkérelmet előterjesztő alperesi képviselőnek ez már önmagában rendkívül terjedelmes feladatot adott, ami a jogszabály szerint megállapítható díjmérték csökkentését nem indokolta. [47] Az ítélőtábla a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján állapította meg, hogy a másodfokú pertárgyértékhez igazodó 2 500 000 forint állam által előlegezett illeték az állam terhén marad. [48] A Pp. 101. §
(3)bekezdése alapján – figyelemmel a Pp. 83. §
(1)és 101. §
(1)bekezdésére – megállapította az ítélőtábla, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjának viselésére a másodfokon is pervesztes felperes köteles. Debrecen,
  1. március
  2. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, Dr. Répássy Árpád s.k. előadó bíró, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.