← Magyarország

Mf.31251/2021/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Vezető tisztségviselő nem élhet beszámítással a felszámolás alatt álló, volt munkáltató gazdálkodó szervezet által érvényesített követeléssel szemben. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.251/2021/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Dr. Tóth Richárd Ügyvédi Iroda (Cím3., ügyintéző: dr. Tóth Richárd ügyvéd) által képviselt felperes. (cím1.) felperesnek – a dr. Nagy Judit Szilvia ügyvéd (jogi képviselő címe2) által képviselt Alperes1 (cím1.) alperes ellen vezetőállású munkavállaló által okozott kár megtérítése tárgyában indult perében a Fővárosi Törvényszék 12.M.71.616/2020/
  2. számú ítéletével szemben az alperes által 15., illetve
  3. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 186.654 (egyszáznyolcvanhatezer-hatszázötvennégy) forint másodfokú perköltséget és külön felhívásra 596.346 (ötszázkilencvenhatezer- háromszáznegyvenhat) forint fellebbezési illetéket az állam javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság döntése és az általa megállapított tényállás [1] A Fővárosi Törvényszék a
  4. június
  5. napján hozott ítéletével 117.500.000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, rendelkezett továbbá a késedelmi kamat, illetve a perköltség megfizetéséről. [2] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes
  6. június 4-től, egyedüli tulajdonosként a felperes ügyvezetője volt. A
  7. október
  8. napján kelt létesítő Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.251/2021/4/Ítélet 2 okirat szerint az ügyvezető a feladatait munkaviszony keretében látta el a FEOR 1210 kód alapján, mindezek alapján vezetőállású munkavállalónak minősült. [3] Ügyvezetőként
  9. november 16-án a felperesi társaságtól 119.000.000 forintot vett fel elszámolási előleg jogcímén és az erről készült írásbeli nyilatkozatában vállalta, hogy a teljes összeget 30 napon belül elszámolja.
  10. november 18-án az alperes 1.500.000 forintot fizetett meg az előlegből a felperes részére. [4] A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma a 20.Fpk.1590/2018/
  11. számú végzésével elrendelte a felperesi gazdálkodó szervezet felszámolását. Felszámolóként a felszámoló-t jelölte ki, a felszámolás kezdő időpontja
  12. november
  13. napja volt. Az alperes
  14. március 5-én egyeztetetéseket folytatott a felszámolóbiztossal és átadta a társaság
  15. évi zárómérlegét, illetve az általa felvett elszámolási előlegre vonatkozó írásbeli nyilatkozatot is. [5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  16. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 28.§, 36.§, 37.§ és
  17. §-ai, továbbá a munka törvénykönyvéről szóló
  18. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 208.§ és
  19. §-a, illetve a személyi jövedelemadóról szóló
  20. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjatv.)
  21. §-a alapján és az alperesi beszámításra nem látott lehetőséget. [6] Nem vitatott tényként állapította meg, hogy
  22. november 16-án, a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az alperes vezető állású munkavállalóként felvett 119.000.000 forintot 30 napos elszámolási kötelezettséggel. Az alperes a jelen perben beszámítani kívánt összesen 7.454.330 forintos – felperes üzleti partnereinek nyújtott teljesítést hitelezői igényként a felszámolás során nem jelentette be. A felperes a
  23. november 18-án kifizetett 1.500.000 forintot az átvett összeg részleges visszafizetésének fogadta el. [7] Az alperes a kereset tárgyává tett követelés jogalapját, összegét nem vitatta, ezért az elsőfokú bíróság azt a kérdést vizsgálta, hogy az alperes által megjelölt összegben lehetőség van-e beszámításra a felszámolási eljárás megindítását követő teljesítésekre tekintettel. Az elsőfokú bíróságezt jogkérdésnek tekintette. Rámutatott, hogy a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető. Az alperes azonban nem ennek megfelelően járt el, mert a felszámolás megindítását követően a felszámolás alatt álló felperesi gazdasági társaság helyett teljesített olyan személyek részére, akik irányába a társaságnak tartozása állt fenn. Ilyen teljesítésre azonban kizárólag a felszámolási eljárásban lett volna lehetőség. Az alperes ezen túlmenően hitelezői igényt sem jelentett be a felszámolási eljárásban, illetve a felszámolás kezdő napját követően a felperesi társaság képviseletére sem volt jogosult. Ebből következően a nevében nem járhatott el és kifizetéseket sem teljesíthetett, illetve az nem minősült a felperes nevében Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.251/2021/4/Ítélet 3 tett teljesítésnek annak ellenére, hogy az alperes által történt teljesítéseket a felperesi hitelezői elszámolták és a tartozások kiegyenlítésének tekintették. [8] Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a Csődtv. a felszámolás alatt álló gazdasági társasággal összefüggő követelések érvényesítése körében kötött szabályrendszert ír elő, az adóssal szembeni beszámításra kógens megszorító szabályokat tartalmaz. A felszámolás kezdő időpontját követő teljesítés során a hitelező már nem gyakorolhat beszámítási jogot, az általa a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezését megelőző 2 éven belül, vagy azt követően a Ptk. 6:
  24. §-a, illetve Ptk. 6:
  25. §-a alapján elvállalt tartozásokra, illetve a Ptk. 6:
  26. §-án alapuló átvállalt teljesítésre tekintettel sem. A gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője nem számíthatja be az adóssal szembeni követelését. Mindezek alapján az alperes jelen eljárásban érvényesített beszámítását alaptalannak találta az elsőfokú bíróság részben azért, mert megszűnt követelést teljesített a felperes helyett, másrészt amiatt, mert teljesítése érvényesíthetetlen követelésekre vonatkozott. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperesi kifizetések alapján a felperesi hitelezők a hitelezői igényüket, milyen okból nem jelentették be a felszámolási eljárásban. [9] Az elsőfokú bíróság mindezekre tekintettel a felperes által is elismert 1.500.000 forintos teljesítést figyelembe véve a keresettel egyezően határozta meg a marasztalási összeget. Az alperes fellebbezése [10] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melynek pontosítását követően a Pp.
  27. §

(3)bekezdése alapján annak részben történő megváltoztatásával a beszámításban meghatározott összeg levonásával kérte a marasztalását. A beszámítás körében megjelölt 7.454.330 forint vonatkozásában előadta, hogy „jogosan hivatkozott” az általa megfizetett követelések beszámítására. A Kft1 számára 4.850.000 forintot, a Kft
  1. számára 1.404.330 forintot, a Kft3 számára 750.000 forintot, a Önkormányzat számára pedig 450.000 forintot nem vitatottan megfizetett. Ezen összegekkel a felperes felé fennálló tartozását csökkenteni kellett, figyelemmel a
  2. november 18-án megfizetett 1.500.000 forintra is. Mindezen összegekre tekintettel 110.045.670 forintban kérte meghatározni a fizetendő kártérítés összegét. [11] Vitatta az elsőfokú ítélet megállapítását a hitelezői igény bejelentését illetően. Előadta, hogy a hitelezői igényét bejelentette a felszámolási eljárásban a Kft1 és a Önkormányzat esetében. A felperes felszámolója azonban nem tájékoztatta arról, hogy a hitelezői igényt minden esetben köteles bejelenteni, akkor is, ha az ismert. A felszámoló eljárását ezért nem lehetett a terhére értékelni. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.251/2021/4/Ítélet 4 A felperes fellebbezési ellenkérelme [12] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. [13] Kifejtette, hogy a beszámításra nincs lehetőség, mert az alperes megszűnt, illetve érvényesíthetetlen követelést teljesített figyelemmel a Csődtv. beszámításra vonatkozó egyértelmű szabályozására. Ezzel összefüggésben hivatkozott a Csődtv. 37.§ és 38.§-ában foglaltakra, mely alapján az adóssal (jelen esetben a felperes) szembeni igények érvényesítésére a felszámolás elrendelését követően, csak a Csődtv.-ben rögzített speciális szabályok alapján van lehetőség. Az alperes a teljesítéseket követően nem jelentett be hitelezői igényt a felszámolási eljárásban a fellebbezésében hivatkozott hitelezők esetében sem, a törvényben meghatározott határidőben. A Kft
  3. és a Kft4 nem jelentett be hitelezői igényt, melyre tekintettel a követelésük megszűnt. A már megszűnt követelések miatt sem élhetett az alperes beszámítással, hiszen ezeknek a hitelezőknek nem kellett volna teljesíteni. Ugyanakkor a Csődtv.
  4. §-a alapján az adóssal szembeni követelést az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője nem számíthatja be, tehát a beszámításra ezen okból sem volt lehetőség, tehát az alperes nem minősülhetett a felperesi társaság hitelezőjének. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyes jogi érvelés alapján megalapozott döntést hozott, amikor az alperes beszámításának a figyelmen kívül hagyásával határozta meg az általa teljesítendő összeget. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [14] Az alperes fellebbezése alaptalan. [15] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp.
  5. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem korlátai között bírálta felül, melyre tekintettel a beszámítással nem érintett 110.045.670 forint összeg tekintetében az elsőfokú ítéletet nem érintette. [16] Az alperes fellebbezése a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének pontos meghatározását mellőzve azon az állításon alapult, hogy az általa a felperes nevében teljesített kifizetések beszámításként érvényesíthetőek. Előadta, hogy két hitelező – a Kft1 és a Önkormányzat. esetében – a szükséges hitelezői bejelentést is megtette. Ezen túlmenően a felszámoló tájékoztatási kötelezettségének elmulasztására hivatkozott. [17] Az alperes a fellebbezésben – a fentiekre tekintettel - nem adott elő olyan indokot, érvet, bizonyítékot, jogi érvelést, amely alapján az elsőfokú bíróság jogszabályi Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.251/2021/4/Ítélet 5 hivatkozással és bizonyítékokkal alátámasztott ítélete megváltoztatására lehetőség lenne. Az alperes által megjelölt beszámítás figyelembevételére nem csupán a hitelezői igény bejelentésének elmaradása, hanem a Csődtv.
  1. §-a alapján arra tekintettel sem volt lehetőség, mivel az alperes nem vitatottan a felperesi adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője volt. Ebből a szempontból nem volt jelentősége annak, hogy a felszámoló közölt-e a hitelezői igényérvényesítéssel kapcsolatban tájékoztatást az alperessel, mint ahogy annak sem, hogy az érintett társaságok az alperesi teljesítésre tekintettel hitelezői igényt bejelentettek-e a felszámolási eljárásban. A fellebbezésben előadottak alapján a beszámításra tekintettel nem volt lehetőség a marasztalási összeg megváltoztatására. [18] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(2)bekezdése alapján fellebbezett részében helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Záró rendelkezések [19] A másodfokú eljárásban az alperes pervesztes lett. Erre tekintettel a felperes által a fellebbezési ellenkérelemben megjelölt és a pertárgy értékére figyelemmel nem eltúlzott 186.654 forint összegű perköltség megfizetésére köteles a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése és a Pp. 81.§, 82.§ és
  1. §-a alapján. [20] Az alperes a pervesztessége alapján köteles a fellebbezési eljárás illetékét megfizetni az illetékekről szóló
  2. évi XCIII. törvény (Itv.) 39.§
(1)bekezdése alapján a vitássá tett követelésrész értékéhez igazodóan. Budapest,
  1. december
  2. dr. Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. előadó bíró dr. Szalai Beatrix s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.