Mf.31085/2025/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerint a fél a perköltsége megtérítését annak felszámításával kérheti. Az alperes jogi képviselő igényét a jelen ügyben alkalmazandó a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti ügyvédi megbízási szerződésben kikötött ügyvédi munkadíjra alapította azzal, hogy a jogi képviselő általános forgalmi adó fizetésére kötelezett. A bíróság az általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget az IM rendelet 4/A. §-a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.085/2025/5 3 alapján rögzítette. Az alperes és a jogi képviselő között létrejött megbízási szerződés kivonatát az alperes csatolta, amely a nettó ügyvédi óradíj adatot tartalmazta. A felperes ugyanezen beadványhoz csatolta a tételes költségjegyzéket és annak teljes megtérítését kérte. A perköltség elbírálása kapcsán hivatkozott a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv. II.20.887/2023/6. számú precedens ítéletének figyelembevételére. [8] A felperes 100 %-ban pervesztes lett, így a Pp. 83.§

(1)bekezdése alapján perköltséget kell fizetnie. Ugyanakkor az IM rendelet 2. §

(2)bekezdése alapján a bíróság annak összegét indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A Kúria hivatkozott döntésének [42] pontja akként rendelkezik, hogy az aránytalanság vizsgálata az ügyvéd ténylegesen elvégzett tevékenységének és az ügyvédi munkadíjnak az egybevetése, és a [43] pontja pedig arról, hogy a perhez kapcsolódó képviseleti tevékenység vizsgálata elsődlegesen tényeken, továbbá az egyedi jogvitában felmerült egyéb körülményeken alapulhat és a kifejtett ügyvédi tevékenység eljárásjogi szempontú konkrét értékelését jelenti; [44] pontja pedig a vizsgálat objektív szempontjára tér ki azaz, „hogy az ügyvéd tényleges perbeli tevékenysége a megbízási szerződésben általa vállalt kötelezettségnek megfelelt-e: a tárgyalásokon részt vett, a pervitelhez szükséges periratokat elkészítette, határidőket betartotta, azaz ügyfele jogi képviseletét az eljárási jognak megfelelően ellátta. Ezt a tárgyalási jegyzőkönyvek, a beadványok, azaz a konkrét periratok bizonyítják. Amennyiben az ügyvéd ezt a feladatát maradéktalanul ellátta (a tárgyalásokon részt vett, periratait határidőben benyújtotta, az ellenérdekű fél perirataira reagált) az objektív kritériumoknak megfelelt.” A bíróságnak a perköltség mérséklése körében végzett aránytalansági vizsgálata az ügyvéd munkájának tartalmi megítélésére nem terjedhet ki. (Pfv. II.20.887/2023/

1. [45]) [9] Az elsőfokú bíróság perköltség megállapításánál figyelembe vette, hogy az alperes jogi képviselőjeként előterjesztett beadványok, periratok határidőben (vagy a kérelemre meghosszabbított határidőben) előterjesztésre kerültek, azok tartalmukban és a mellékleteikkel a pervitelt előmozdították. Nem vonható kétségbe az sem, hogy a külföldi székhelyű, nemzetközi cég alperes jogszerűen vett igénybe nemzetközi ügyvédi irodát (azzal közreműködő jogi képviselőt), illetve – az idegen nyelven való kommunikáció okán is – annak ügyvédi munkadíja magasabb, de ezen körülmények alapján még a piaci árakkal egyező szintű volt. A költségjegyzék alkalmas volt a jogi képviselő munkavégzésének és a felmerült költségeknek az elbírálására, azonban a költségjegyzék alapján egyes felszámított munkafeladatok indokoltsága és azok munkadíj igénye a bíróság szerint szükségtelenek voltak, így a perköltséget a bíróság hivatalból mérsékelte az alábbi indokok alapján: [10] Az elsőfokú bíróság nem tekintette arányosnak, nem tartotta indokoltnak a név helyettesítő ügyvéd által a felkészülésre fordított idő elszámolását és csak 2 óra időtartamot tartott elfogadhatónak nem vitatva, hogy a tárgyalásra bárkinek felkészülési idő szükséges. [11] Az elsőfokú bíróság nem tartotta indokoltnak azt sem, hogy az alperes ügyvédi iroda részéről két alkalommal –
2. március
3. napján és
4. október
5. napján – eljáró ügyvéd3 ügyvéd és név1 ügyvédjelölt jelent meg a tárgyaláson és erre mindketten azonos munkadíjat számoltak fel, a tárgyaláson két ügyvéd részvétele nem volt indokolt. Ezért a munkadíj elszámolás körében az ügyvédi iroda részére egy jogi képviselőnek a jelenlétét vette figyelembe akként, hogy tekintettel arra, hogy a perben a jogi képviseletet végig eljáró ügyvéd3 látta el, mint hivatalos iratok átvételére kijelölt jogi képviselő ügyvéd, ezért a
6. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.085/2025/5 4 október
7. napján tartott tárgyaláson végzett munkadíját az ő részéről tartotta a bíróság arányosnak, a perköltséghez tartozónak. [12] Továbbá az elsőfokú bíróság nem tartotta arányosnak a lakcímnyilvántartásból lekérhető adatokra vonatkozó perköltség összegét, annak időráfordításaként félóra, majd 1 óra időtartam eltúlzottnak, szükségtelennek tekinthető, a bíróság csak fél óra időráfordítást tartott elszámolhatónak. [13] A felperes jogi képviselője a
8. március
9. napján tartott tárgyaláson szóban kifogásolta a perköltség összegét, az óradíj mértékét és azt, hogy az a magyar piaci viszonyok között eltúlzott. [14] A fentiek alapján az elsőfokú bíróság az alperes 30.000 euró perköltségigényét 2.034 euró összeggel csökkentve 27.966 euró összegben állapította meg. Fellebbezés [15] A felperes terjesztett elő fellebbezést az ítélet ellen, kizárólag a perköltséget megállapító rendelkezéssel szemben. [16] Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú perköltséget mérsékelje és 60 munkaórával számolva, mindösszesen 8.100 euró mértékben határozza meg a perköltséget. Előadta, hogy a jelen ügyben bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
10. (VIII.22.) IM rendeletet kell alkalmazni. [17] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perköltséget az alperes által kért összeghez képest kis mértékben mérsékelte. A mérlegelés során azonban a perbeli tényekből helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a megítélt ügyvédi munkadíj egyrészt arányban állt az alperes jogi képviselője által végzett munka mennyiségével, másrészt megfelel a magyar piaci viszonyoknak, igazodik a jogvita jellegéhez és a pertárgy értékéhez is. [18] Az ügy 2022-ben indult, az ítéletet a bíróság
11. április 11-én hirdette ki. Ez idő alatt a bíróság 8 érdemi tárgyalást tartott, mindösszesen 20 óra időtartamban, mely tárgyalásokon a felek jogi képviselői megjelentek. Az ügyben írásbeli előkészítést is elrendelt a bíróság és jogi képviselők írásbeli beadványokat terjesztettek. Mindezeket figyelembevéve 183 óra helyett 60 órát tartott reálisnak a felperes. [19] A felperes hivatkozott az Alaptörvény XV. cikkére, XXIV. cikkére is. Előadta, hogy az ügy sajátossága, hogy az alperes nemzetközi cég, amely nemzetközi ügyvédi irodát bízott meg a képviseletével és a nemzetközi irodák óradíja a magyar piacon általános óradíjnál magasabb. Ugyanakkor ez a körülmény nem eredményezheti azt, hogy a magyar piacon jelenlévő nemzetközi cég ellen a peres eljárást a magyar ellenfelek nem vállalják, mivel nem tudják finanszírozni. A felperes álláspontja szerint irreleváns az is, hogy az alperes Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.085/2025/5 5 jogi képviselője az alperessel belső jogviszonyában a per folyamán óradíjat emelt, a felperes ügyében az eredeti óradíj az irányadó. [20] Álláspontja szerint a megítélt ügyvédi munkadíj a magyar piaci viszonyokhoz mérten önmagában is nagyon eltúlzott mértékű, hiszen a teljes pertárgyértéket is jóval meghaladja, másrészt a felperes havi távolléti díjához viszonyítva is irreálisan magasan. A másodfokú bíróság döntése és jogi indokai [21] A felperes fellebbezése nem alapos. [22] A másodfokú bíróság – figyelemmel arra, hogy a fellebbezés kizárólag a perköltséget érintette – az ítélet nem fellebbezett részeit nem vizsgálta. [23] A másodfokú bírság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perköltség tárgyában a bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást teljeskörűen feltárta, a döntését a peradatok okszerű mérlegelésével hozta meg, mellyel a másodfokú bíróság is egyetértett. Ezért az elsőfokú ítéletet a Pp.
12. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 386.§

(4)bekezdése alapján, helyes indokainál fogva hagyta helyben. [24] A Pp. 370. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a

(2)–

(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. §

(1)bekezdés

1. a)–
2. d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. [25] A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá. [26] A Pp. 81.§

(1)bekezdése szerint a fél a perköltsége megtérítését annak felszámításával kérheti. [27] Az IM rendelet 2.§

(1)bekezdés a) pontja szerinti ügyvédi megbízási szerződésben kikötött ügyvédi munkadíjra alapította az alperesi jogi képviselő az elsőfokú költség iránti igényét. Az alperes csatolta a megbízási szerződést és a tételes költségjegyzéket. [28] A Pp. 371.§

(1)bekezdés b) pontja kimondja, hogy a félnek a fellebbezésében határozott kérelmet kell előterjeszteni, hogy az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését vagy részét, a másodfokú bíróság mennyiben és milyen okból változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül. A felperes a fellebbezésében kizárólag arra hivatkozott, hogy a perköltség megváltoztatását akként kéri, hogy 60 munkaórával számolva, mindösszesen 8.100 euro ügyvédi munkadíjat Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.085/2025/5 6 tart reálisnak. Előadta továbbá, hogy a felperes az alperes által előadott munkaórák számát nem tudja ellenőrizni, továbbá nem áll módjában az sem, hogy megítélje, ténylegesen mennyi időt igényel egy-egy jogi munkafeladat elvégzése. Nincs abban a helyzetben sem, hogy bizonyítást ajánljon fel az alperesi munkaórák mennyiségére vonatkozólag. [29] A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy az alperes a költségjegyzéket tételesen terjesztette elő, pontosan feltüntetve, hogy melyik beadványra, illetve tárgyalási napra mennyi óradíjat kért és hány órát számolt el. [30] Az elsőfokú bíróság kifejezetten felhívta a felperes figyelmét (2025. március 20i tárgyalási jegyzőkönyv), mely szerint „A tanács elnöke tájékoztatást ad a felperesnek, hogy a bíróság a perköltség mérséklését hivatalból is teljesítheti, ugyanakkor, amennyiben az átlag piaci magyarországi viszonyokhoz képest, piaci viszonyokra hivatkozik, úgy tényállítást, illetve bizonyítást ajánlhat fel a perköltség óradíjára nézve.”. Ezen tájékoztatásra a felperes először akként nyilatkozott, hogy „A piaci viszonyoknak a 80 euros óradíj felelne meg.”, majd ezt követően akként nyilatkozott, hogy „Azt elfogadom, hogy 135 euros óradíj alacsony a nemzetközi piacon …, de nem kívánok az óradíjra nézve bizonyítékot előterjeszteni.”. [31] A felperes tehát a tételes költségjegyzék becsatolását követően, tisztában volt azzal, hogy annak minden tételére, tényállítást, illetve bizonyítási indítványt kell előterjesztenie, amennyiben azt nem tartja elfogadhatónak, de ilyen nyilatkozatokat nem tett. [32] A felperes a fellebbezésében sem terjesztett elő tényállítást, bizonyítási indítványt a költségjegyzék egyetlen tételével kapcsolatban, kizárólag általános hivatkozást adott elő, miszerint kéri a perköltség mérséklését. A felperes a fellebbezésében előadott 8.100 euro, illetve 60 óra vonatkozásában annak alátámasztására, semmilyen tényállítást, levezetést nem mutatott be és bizonyítékot nem terjesztett elő. Az a körülmény, hogy az alperesi munkáltató nemzetközi cég, illetve nemzetközi ügyvédi irodát bízott meg a képviseletére, a felperes előtt ismert volt, mivel az alperes a peres eljárás elején már becsatolta az ügyvédi megbízását. Ennek következtében életszerű, hogy tudomása volt arról, hogy a magyar piacon általános óradíjnál magasabb a nemzetközi irodák óradíja. [33] Nem fogadható el azon felperesi hivatkozás, miszerint az alperesi jogi képviselő a belső jogviszonyában, a per folyamán óradíjat emelt, ennek ellenére az eredeti óradíj a meghatározó. A felperesnek a tételes költségjegyzék tanulmányozása során észre kellett volna vennie, hogy megváltozott az óradíj, de ezzel kapcsolatban bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. [34] A másodfokú bíróság álláspontja szerint, irreleváns, hogy a kommunikáció milyen nyelven történik, a felperes tisztában volt az alperesi megbízási szerződéssel, illetve az óradíjjal, utólag a fellebbezésében nem hivatkozhat arra, hogy a kommunikáció angolul volt. A másodfokú bíróság a fellebbezés ezen indokát nem is vette figyelembe, mivel a felperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott rá, a fellebbezésben pedig nem igazolta a Pp. 373.§ában foglalt feltételeket. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.085/2025/5 7 [35] A másodfokú bíróság megítélése szerint, megalapozatlan a felperesnek azon hivatkozása is, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta megfelelően a perköltség megállapítását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint, az elsőfokú bíróság rendkívül részletesen megindokolta a perköltség megállapításánál irányadó jogszabályi rendelkezéseket, a bírói gyakorlatot – megjelölte a precedens kúriai ítéletet is - és annak mérséklését, illetve a körülményeket is megfelelően mérlegelte. A másodfokú bíróság ezért az indokolás szükségtelen megismétlése nélkül, az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó indokolását a Pp. 386.§

(4)bekezdése alapján, helyes indokai alapján helybenhagyta. Záró rész [36] A felperes a fellebbezési eljárásban pervesztes lett, ezért a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/

1. (XII.9.) IM rendelet
2. §-a alapján kötelezte másodfokú perköltség megfizetésére. [37] A felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, ezért a perben felmerült fellebbezési illetéket a Pp.
3. §

(6)bekezdése alapján az állam viseli. [38] bírálta el. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376.§-a alapján tárgyaláson kívül [39] Az ítélet elleni fellebbezést a Pp. 365.§-a zárja ki. Budapest, 2025. július 10. dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Kulisity Mária s.k. bíró