Bf.23/2020/67 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott, a

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett befolyással üzérkedés bűntette miatt emelt vád alól felmenti (IV. tényállási pont). Terhelt9 IX. r. vádlottal szemben indult büntetőeljárást megszünteti. Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r. vádlottak helyesen a 2017. évi október hó 6. napjától voltak őrizetben. Terhelt5 V. r. vádlott helyesen a 2019. évi május hó 9. napjától volt ismételten jelen ügyben letartóztatásban. A kiszabott szabadságvesztésbe helyesen Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r. vádlottak által a 2017. évi október hó 6. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt kell beszámítani. Terhelt5 V. r. vádlott vonatkozásában a kiszabott szabadságvesztésbe helyesen a 2017. évi október hó 6. napjától őrizetben, a 2018. évi november hó 20. napjáig, a 2019. évi január hó 25. napjától a 2019. évi március hó 13. napjáig, valamint a 2019. évi május hó 9. napjától a 2020. évi február hó 5. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt kell beszámítani. Terhelt5 V. r. vádlottal szemben a próbára bocsátást megszüntető rendelkezést mellőzi. Bűnösségének a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.B.32268/2016/146. számú ítéletében írt a Btk. 339. §

(1)bekezdésében meghatározott, a

(2)bekezdés ad) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntette miatti megállapítását hatályon kívül helyezi és e tekintetben az eljárást megszünteti. Az elkobozni rendelt bűnjelek vonatkozásában mellőzi a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III 3 Az elsőfokú bíróságnak a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezését mellőzi, és helyette az alábbiakat állapítja meg. Az elsőfokú eljárás során összesen 11.089.006 (tizenegymillió-nyolcvankilencezer-hat) forint bűnügyi költség merült fel, melyből Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r. vádlottak egyetemlegesen 70.612 (hetvenezer-hatszáztizenkettő) forintot; Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r., Terhelt14 XIV. r. vádlottak egyetemlegesen 8.977.519 (nyolcmillió-kilencszázhetvenhétezerötszáztizenkilenc) forintot, míg Terhelt1 I. r. vádlott külön 419.733 (négyszáztizenkilencezerhétszázharminchárom) forintot, Terhelt2 II. r. vádlott külön 450.384 (négyszázötvenezerháromszáznyolcvannégy) forintot, Terhelt3 III. r. vádlott külön 50.292 (ötvenezerkettőszázkilencvenkettő) forintot, Terhelt4 IV. r. vádlott külön 50.292 (ötvenezerkettőszázkilencvenkettő) forintot, Terhelt8 VIII. r. vádlott külön 514.720 (ötszáztizennégyezer-hétszázhúsz) forintot, Terhelt14 XIV. r. vádlott külön 404.740 (négyszáznégyezer-hétszáznegyven) forintot köteles megfizetni az államnak. Az elsőfokú eljárás során felmerült további 150.714 (egyszázötvenezer-hétszáztizennégy) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában továbbmenően beszámítja a 2020. évi február hó 5. napjától a 2020. évi december hó 14. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt is. A másodfokú eljárás során összesen 448.653 (négyszáznegyvennyolcezerhatszázötvenhárom) forint bűnügyi költség merült fel, melyből Terhelt1 I. r. vádlott 116.586 (egyszáztizenhatezer-ötszáznyolcvanhat) forint, Terhelt2 II. r. vádlott 141.089 (egyszáznegyvenegyezer-nyolcvankilenc) forint, Terhelt5 V. r. vádlott 48.000 (negyvennyolcezer) forint, Terhelt8 VIII. r. vádlott 3.600 (háromezer-hatszáz) forint, Terhelt14 XIV. r. vádlott 9.778 (kilencezer-hétszázhetvennyolc) forint, míg Terhelt8 VIII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak egyetemlegesen 129.600 (egyszázhuszonkilencezer-hatszáz) forint megfizetésére kötelesek az államnak. A másodfokú bíróság ítélete ellen Terhelt7 VII. r. vádlott a kézbesítéstől számított nyolc napon belül a Pécsi Ítélőtáblánál fellebbezést jelenthet be a Kúriához. Indokolás Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III 4 I. [1] [2] [3] [4] [5] [6] A Kaposvári Törvényszék a 2020. évi február hó 5. napján kelt 11.B.244/2018/218. számú ítéletével Terhelt1 I. r. vádlottat 6 rendbeli, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 299. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntette miatt halmazati büntetésül 8 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá elrendelte a Bonyhádi Járásbíróság B.13/2014/137. számú ítéletében kiszabott 1 év 4 hónap szabadságvesztés végrehajtását. A kiszabott szabadságvesztésbe a 2017. október 7. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ezen túlmenően az I. r. vádlottal szemben 156.327.600 forint erejéig vagyonelkobzást is elrendelt. Terhelt2 II. r. vádlottat 2 rendbeli, bűnsegédként elkövetett, a Btk. 299. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntette miatt – halmazati büntetésül – mint visszaesőt 4 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Kalocsai Járásbíróság 3.B.221/2014/43. számú ítéletével kiszabott 1 év 8 hónap szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette és megállapította, hogy a II. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott által a 2017. október 7. napjától 2018. november 20. napjáig, a 2019. február 12. napjától 2019. március 13. napjáig, illetve a 2019. május 16. napjától a 2020. február 5. napjáig fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. Terhelt3 III. r. vádlottat 2 rendbeli, bűnsegédként elkövetett, a Btk. 299. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntette miatt – halmazati büntetésül – 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a III. r. vádlottal szemben a Bonyhádi Járásbíróság B.13/2014/137. számú ítéletével kiszabott 1 év szabadságvesztés végrehajtását. Megállapította, hogy a III. r. vádlott a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztést – melybe a III. r. vádlott által 2017. október 7. napjától 2020. február 5. napjáig fogvatartásban töltött időt beszámította – börtönben rendelte végrehajtani. Terhelt4 IV. r. vádlottat 3 rendbeli, bűnsegédként elkövetett a Btk. 299. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntette miatt – halmazati büntetésül – 3 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a IV. r. vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A IV. r. vádlott által a 2017. október 7. napjától a 2020. február 5. napjáig fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Terhelt5 V. r. vádlottat 6 rendbeli bűnsegédként elkövetett, a Btk. 299. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntette és bűnsegédként elkövetett, a Btk. 339. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pontjai szerint minősülő garázdaság bűntette miatt – halmazati büntetésül – 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.B.32.268/2016/146. számú ítéletében kiszabott próbára bocsátást megszüntette. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] 5 Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, továbbá az V. r. vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az V. r. vádlott által 2017. október 7. napjától 2018. november 20. napjáig, a 2019. január 25. napjától 2019. március 13. napjáig, valamint a 2019. május 8. napjától a 2020. február 5. napjáig fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról. Terhelt6 VI. r. vádlottat 6 rendbeli bűnsegédként elkövetett, a Btk. 299. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntette miatt – halmazati büntetésül – 5 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a VI. r. vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá rendelkezett a VI. r. vádlott által 2018. április 10. napjától 2018. április 19. napjáig fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról. Terhelt7 VII. r. vádlottat 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett, a Btk. 299. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntette miatt – halmazati büntetésül – 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a VII. r. vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Terhelt8 VIII. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett, a Btk. 299. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntette miatt 1 év 10 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztést – annak végrehajtása esetén – börtönben kell végrehajtani azzal, hogy a VIII. r. vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Terhelt10 X. r. vádlottat a Btk. 293. §

(1)bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő hivatali vesztegetés bűntette miatt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban határozta meg. Az így kiszabott 300.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett azzal, hogy a részleteket a tárgyhó 10. napjáig kell megfizetni. Rendelkezett továbbá a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén 2.000 forintonként egy-egy napi fogházbüntetésre történő átváltoztatásáról. Terhelt11 XI. r. vádlottat a Btk. 293. §

(1)bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő hivatali vesztegetés bűntette és folytatólagosan elkövetett, a Btk. 372. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntette miatt – halmazati büntetésül – 1 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztést – annak végrehajtása esetén – börtönben kell végrehajtani azzal, hogy a XI. r. vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Terhelt11 XI. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Terhelt12 XII. r. vádlottat a Btk. 293. §

(1)bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő hivatali vesztegetés bűntette miatt 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 2.000 forintban állapította meg. Az így kiszabott 500.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett, és megállapította, hogy a részleteket a tárgyhó

1. napjáig kell megfizetni. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén 2.000 forintonként egy-egy napi fogházbüntetésre történő átváltoztatásáról. Terhelt12 XII. r. vádlottal szemben 4.500.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Terhelt13 XIII. r. vádlottat a Btk.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő hivatali vesztegetés bűntette miatt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [14] [15] [16] [17] [18] 6 összegét 2.000 forintban állapította meg. Az így kiszabott 300.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett azzal, hogy a részleteket a tárgyhó 10. napjáig kell megfizetni. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén 2.000 forintonként egy-egy napi fogházbüntetésre történő átváltoztatásáról. Terhelt14 XIV. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett, a Btk. 299. §

(1)bekezdésében meghatározott, és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a XIV. r. vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte Terhelt14 XIV. r. vádlottal szemben a Bonyhádi Járásbíróság B.13/2014/137. számú ítéletével kiszabott 1 év szabadságvesztés végrehajtását. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak terhére eltérő minősítésért és súlyosításért, Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r., Terhelt12 XII. r. és Terhelt13 XIII. r. vádlottak terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést. Az ítélet ellen jogorvoslati kérelemmel élt Terhelt1 I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, Terhelt2 II. r. vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a vagyonelkobzás mellőzése végett, Terhelt3 III. r. és Terhelt4 IV. r. vádlottak eltérő minősítésért és enyhítésért, védőjük eltérő minősítésért és enyhítésért, a vagyonelkobzás mellőzése és a bűnügyi költség viselésének helyesbítéséért, Terhelt5 V. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak védője elsődlegesen az eljárásnak törvényes vád hiányában történő megszüntetéséért, másodlagosan felmentésért, harmadlagosan eltérő minősítésért és enyhítésért, Terhelt8 VIII. r. vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, Terhelt10 X. r. vádlott és védője felmentésért, Terhelt11 XI. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan az eljárás megszüntetéséért, törvényes vád hiányában, harmadlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséért és az eljárás megismétlésére kötelezéséért, Terhelt12 XII. r. vádlott védője enyhítésért és a vagyonelkobzás mellőzése érdekében, Terhelt13 XIII. r. vádlott védője enyhítésért, Terhelt14 XIV. r. vádlott védője pedig felmentésért fellebbezett. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján is az ügyészség fellebbezését fenntartotta, és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy állapítsa meg, hogy Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak által elkövetett korrupciós bűncselekményeket bűnszervezetben követték el. Erre tekintettel a vádlottak büntetéseit súlyosítsa az alábbiak szerint: Terhelt1 I. r. vádlott szabadságvesztés-büntetését a bűnszervezetben elkövetett cselekményre irányadó középmértéket meghaladó tartamban, ehhez mérten a közügyek gyakorlásától eltiltás mellékbüntetés tartamát is hosszabban határozza meg, Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak szabadságvesztés-büntetését a bűnszervezetben elkövetett cselekményre irányadó középmértékhez közelítő tartamban, ehhez mérten a közügyek gyakorlásától eltiltás mellékbüntetés tartamát is hosszabban határozza meg, Terhelt8 VIII. r. vádlott szabadságvesztés-büntetését hosszabban, a bűnszervezetben elkövetett cselekményre irányadó középmértékhez közelítő tartamban határozza meg, mellőzze a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést, és a közügyek gyakorlásától a Btk. 61. §

(1)és 62. §

(1)bekezdése alapján tiltsa el. A szabadságvesztés-büntetéseket a Btk. 37. §

(3)bekezdés

1. b)pontjának
2. bb)alpontja alapján fegyház fokozatban rendelje végrehajtani. Állapítsa meg, hogy a Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [19] [20] 7 szabadságvesztésből Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak a Btk. 38. §

(4)bekezdés c) pontja alapján, míg Terhelt2 II. r. vádlott a Btk. 38. §

(4)bekezdés d) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra, Terhelt10 X. r., Terhelt12 XII. r. és Terhelt13 XIII. r. vádlottakat a Btk. 35. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján ítélje szabadságvesztésre, melynek végrehajtását a Btk.
2. §

(1)és

(2)bekezdései alapján próbaidőre függessze fel. A Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja alapján állapítsa meg, hogy a szabadságvesztést végrehajtásának esetleges elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani. A Btk. 38. §

(1)és

(2)bekezdései alapján állapítsa meg, hogy a végrehajtás esetleges elrendelése esetén a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak feltételes szabadságra. Terhelt11 XI. r. vádlott szabadságvesztés-büntetését és a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét is lényegesen hosszabb tartamban határozza meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlottak védői a nyilvános ülésen tett, és írásban is indokolt jogorvoslati kérelmeikkel egyezően szólaltak fel azzal, hogy Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt11 XI. r. vádlottak védői az indokolási kötelezettség megsértése miatt az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását is indítványozták. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezésekkel sérelmezett ítéletét a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A

(2)bekezdés értelmében a felülbírálat kiterjedt a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, a büntetés kiszabására, az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre, az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására is. A

(7)bekezdés szerint pedig a másodfokú bíróság hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezések kérdésében is. A felülbírálat Terhelt12 XII. r. és Terhelt13 XIII. r. vádlottak esetében is – figyelemmel a Be. 590. §

(10)bekezdésére – teljes körű. [21] II. [22] [23] Eljárásjogi kifogások: Mielőtt a másodfokú bíróság a bizonyítékok értékelésének és a megállapított tényállás megalapozottságának a vizsgálatára rátérne, szükséges a védőknek az eljárásjogi kifogásaikat megvizsgálni, ugyanis amennyiben azok alaposak – vád törvényességének hiánya – az azokhoz fűződő eljárásjogi jogkövetkezmények alkalmazása (eljárás megszüntetése) megelőzi az érdemi felülvizsgálatot. A vádirat benyújtásakor, 2018. július 1. napjáig a büntetőeljárás kereteit az 1998. évi XIX. törvény szabályozta, amelynek 2. §

(2)bekezdése határozta meg a törvényes vád fogalmát, míg a 217. §

(3)bekezdése tartalmazta a vádirat szükséges kellékeit. Ennek értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A bíróság eljárása során a vádhoz mindvégig kötve van, olyképpen is, hogy az abban előadott tények köre határozza meg a múltbeli történések alapos és hiánytalan, valóságnak megfelelő tisztázására irányuló bizonyítás terjedelmét is. A vád kereteit tehát a vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg, és ezen keresztül vizsgálható a törvényes vád megléte. A vádban leírt cselekmények ügyész általi minősítése, a vád anyagi jogi megalapozottsága a vád törvényessége szempontjából [24] Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [25] [26] [27] 8 közömbös (EBH 2014.B.17.). Ebből az is következik, hogy a bíróság eljárásának a kereteit a vádiratban leírtak határozzák meg, ami azt is jelenti, hogy a bíróság nem folytathat bizonyítást olyan személy vonatkozásában, akivel szemben az eljárás a nyomozás során megszüntetésre került, illetve aki ellen az ügyész nem emelt vádat. A Be. a törvényes vád fogalmát nem határozza meg, azonban a 422. §

(1)bekezdése tartalmazza a vádirat törvényes elemeit, míg a

(2)bekezdés rögzíti, hogy a törvényes elemeken túl mit kell tartalmaznia a vádiratnak. A következetesen érvényesülő ítélkezési gyakorlat szerint a vád tárgyává tett cselekmények körülírása akkor tekinthető pontosnak, ha az lényegre törő, de egyben félreérthetetlen megfogalmazással, hiánytalanul tartalmazza a szóban forgó bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét, idejét és eszközét, valamint annak indítékát is, következményeit, végső soron minden olyan adatot, amely a bűnösség, illetve a jogi minősítés szempontjából releváns. A vádirati tényállás mind Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt11 XI. r. vádlott vonatkozásában tartalmazza mindazoknak a bűncselekményeknek a tényállási elemeit, amelyeknek az említett vádlottak vádirati tényállásban leírt magatartása megfeleltethető. A fentiek szem előtt tartásával nem értett egyet a másodfokú bíróság Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt11 XI. r. vádlottak védőinek érvelésével, és azt állapította meg, hogy a Somogy Megyei Főügyészség vádiratának tényállása röviden ugyan, de főbb vonalaiban mégis tartalmazza a vádiratban a vádlottak terhére rótt bűncselekmények törvényi tényállási elemeihez rendelhető legfontosabb tényeket. [28] III. [29] [30] Bizonyítási eljárás, bizonyítékok értékelése: Az elsőfokú bíróság a hatályos eljárási törvény szem előtt tartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, az ügy elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte. Az eljárási szabályok megtartását vizsgálva a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság olyan eljárási szabályt nem sértett, ami a Be. 608. §

(1), a 609. §

(1)bekezdése, illetve a

1. §-a alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezethetett volna. Ugyanakkor megállapította a másodfokú bíróság, hogy a beszerzett bizonyítékok értékelése, különösen, ami a bíróság indokolási kötelezettségét érinti, nem mindenben felelt meg az eljárási szabályoknak. Az indokolási kötelezettség nem megfelelő teljesítése több, egymást kölcsönösen erősítő körülményre volt visszavezethető. Mindenekelőtt arra, hogy az ügydöntő határozat a Be.
2. §

(3)bekezdés d) pontjában foglalt követelményeknek csak részben felelt meg. Az elsőfokú bíróság ugyanis a bizonyítékokból megismerhető tények egybevetése és valódi értékelése helyett többnyire az eljárás során beszerzett vallomások és szakértői vélemények, okirati bizonyítékok pertörténeti jellegű felsorolására, illetve tartalmuknak a puszta bemutatására szorítkozott. Ugyanakkor az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából döntő jelentőségű részletek mélyreható elemzése háttérbe szorult, vagy az történt, hogy a levont következtetések helyességéről nem lehetett meggyőződni. Különösen igaz ez a megállapítás az egyes vádlotti előadások gyakori és esetenként teljességgel következetlen megváltoztatását érintően, miután a módosításoknak a vallomások tartalmi hitelességére gyakorolt hatásával az elsőfokú bíróság egyáltalán nem, illetve alig [31] [32] [33] Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [34] [35] [36] [37] [38] 9 foglalkozott. Nem vette figyelembe, hogy különösen Terhelt1 I. r. vádlott a nyomozás aktuális állásához igazította vallomás-változtatását olyképpen, hogy saját magatartását negligálta. Mindez egyben azt is jelentette, hogy a bizonyítékok mérlegelése nem felelt meg a Be. 167. §

(4)bekezdésében írt követelményeknek, miután az túlnyomórészt a felkutatott és összegyűjtött adatok elkülönített, egyenkénti vizsgálatára korlátozódott. A Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontjában írtak szerint az ügydöntő határozat indokolása tartalmazza a bíróság által megállapított tényállást. A bíróság – a vád keretei között – ebben a szerkezeti részben rögzíti a büntetőjogi felelősség elbírálása szempontjából jelentős tényeket, mindazokat a mozzanatokat, amelyek alapján elmarasztalásnak vagy felmentésnek lehet helye. Fokozott körültekintést igényel ugyanakkor az, ha a vádló több személy ellen emel vádat, ilyenkor ugyanis valamennyi elkövető esetében részletezni kell a közreműködésének módját, cselekményének jellegét és azt, hogy a tevékenysége hogyan kapcsolódik másokéhoz, illetve az események láncolatát. A Be. 592. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében teljes egészében megalapozatlan az ítélet, ha az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást. Ez a helyzet akkor áll elő, ha a bizonyítási eljárás eredményeként rekonstruálható múltbeli történések rögzítése teljes egészében elmarad, és így tisztázatlan, hogy a bíróság az ügydöntő határozatát milyen tényekre alapította. Erről azonban szó sem volt, miután a megállapított tényállás már önmagában – hiányosságaival együtt is – alkalmasnak mutatkozott a vádlottak büntetőjogi felelősségének az eldöntésére. Feltétlen hatályon kívül helyezési ok az is, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes [Be. 608. §

(1)bekezdés f) pont]. Ez feloldhatatlan értelmezési nehézséget jelent, olyan esetet, amikor az ügydöntő határozat Be. 451. §

(3)és

(5)bekezdése szerinti részei – a bíróság döntése és annak magyarázata – között nincs logikai kapcsolat, miután az indokolás egészen mást tartalmaz, mint ami a rendelkező részből következne. Kétségtelen tény, hogy amint arra a későbbiekben a másodfokú bíróság majd részletesen kitér, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan, azonban az a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján orvosolható volt. Ez okból sem a teljes megalapozatlanság, sem abszolút eljárási szabálysértés következményeként előírt – a Be. 610. §-án, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdés f) pontján alapuló – hatályon kívül helyezésnek és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításának nem volt helye. [39] IV. [40] A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozat felülbírálata során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást – figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontjára – az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette. - Terhelt1 I. r. vádlottat a Bonyhádi Járásbíróság a

1. évi december hó
2. napján kelt B.13/2014/
3. számú ítéletével – amely a helységnév2i Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Bf.49/2016/
4. számú határozata folytán
5. november
6. napján emelkedett jogerőre – 120.000 forint pénzbüntetésre is ítélte. [41] Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] 10 - Terhelt1 I. r. vádlottat az elsőfokú bíróság által írtakon túlmenően az alábbiak szerint ítélték el a bíróságok: - A Kaposvári Járásbíróság a
7. évi június hó
8. napján jogerőre emelkedett 11.B.64/2020/
9. számú ítéletével kábítószer birtoklásának vétsége miatt 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte. - A Bajai Járásbíróság a
10. évi szeptember hó
11. napján kelt 12.B.176/2015/
12. számú ítéletében – amely a Kecskeméti Törvényszék 12.Bf.568/2018/
13. számú határozata folytán
14. december 14-én emelkedett jogerőre – társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt 2 év börtönre és 2 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A vádlott jelenleg ezt a büntetését tölti
15. december
16. napjától. - A Bajai Járásbíróság a
17. évi szeptember hó
18. napján kelt 9.B.13/2017/
19. számú ítéletében – amely a Kecskeméti Törvényszék 12.Bf.108/2020/
20. számú határozata folytán
21. január 27-én emelkedett jogerőre – társtettesként elkövetett csalás bűntette és hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt 4 év börtönre, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte és 5.467.930 forintra vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. - Terhelt2 II. r. vádlottat az elsőfokú bíróság által írtakon túlmenően a Kaposvári Járásbíróság a
22. évi június hó
23. napján jogerőre emelkedett 11.B.64/2020/
24. számú ítéletével, mint visszaesőt, kábítószer birtoklásának vétsége miatt 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte. - Terhelt3 III. r. vádlottat az elsőfokú bíróság ítéletében írtakon túlmenően a Bajai Járásbíróság a
25. évi január hó
26. napján jogerőre emelkedett 9.B.196/2018/
27. számú ítéletével segítségnyújtás elmulasztásának vétsége miatt 100.000 forint pénzbüntetésre ítélte. - A Kaposvári Járásbíróság a
28. évi június hó
29. napján jogerőre emelkedett 11.B.64/2020/
30. számú ítéletével kábítószer birtoklásának vétsége miatt 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte. - Terhelt4 IV. r. vádlottat a Fővárosi Törvényszék a
31. évi június hó
32. napján jogerőre emelkedett 31.B.509/2019/
33. számú ítéletével ítélte befolyással üzérkedés bűntette miatt, mint bűnsegédet 1 év börtönbüntetésre, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. - A Bajai Járásbíróság a
34. évi szeptember hó
35. napján kelt és a Kecskeméti Törvényszék, mint másodfokú bíróság 12.Bf.108/2020/
36. számú határozata folytán
37. évi január hó
38. napján jogerőre emelkedett 9.B.13/2017/
39. számú ítéletével társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek próbaidejét 3 év 6 hónapra felfüggesztette. - A Kaposvári Járásbíróság a
40. évi június hó
41. napján jogerőre emelkedett 11.B.64/2020/
42. számú ítéletével kábítószer birtoklásának vétsége miatt 100.000 forint pénzbüntetésre ítélte. - Terhelt5 V. r. vádlottat az elsőfokú bíróság által írtakon túlmenően a Kaposvári Járásbíróság a
43. évi június hó
44. napján jogerőre emelkedett 11.B.64/2020/
45. számú ítéletével kábítószer birtoklásának vétsége és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.B.32268/2016/
46. számú ítéletének próbára bocsátást megszüntető rendelkezésének hatályon kívül helyezése folytán halmazati büntetésül 250.000 forint pénzbüntetésre ítélte. - Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r., Terhelt10 X. r., Terhelt13 XIII. r. vádlottak büntetlen előéletűek. - Terhelt8 VIII. r. vádlottat a Keszthelyi Járásbíróság a
47. évi január hó
48. napján jogerőre emelkedett 9.B.429/2003/
49. számú ítéletével veszélyes hulladék jogellenes elhelyezésének bűntette, csalás vétsége és más bűncselekmények miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év 2 Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [55] [56] [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65] 11 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Büntetéséből kitöltve
50. október
51. napján szabadult. - A Kalocsai Járásbíróság a
52. évi március hó
53. napján kelt és
54. március
55. napján jogerőre emelkedett 10.Bpk.29/2015/
56. számú határozatával ittas járművezetés vétsége miatt 150.000 forint pénzbüntetésre és 1 év közúti járművezetéstől eltiltást szabott ki vele szemben. - A Kaposvári Járásbíróság a
57. évi június hó
58. napján jogerőre emelkedett 11.B.64/2020/
59. számú ítéletével kábítószer birtoklásának vétsége miatt 165.000 forint pénzbüntetésre ítélte. - Terhelt14 XIV. r. vádlottal szemben a Bonyhádi Járásbíróság B.13/2014/
60. számú ítélete
61. december 3-án kelt. - Terhelt14 XIV. r. vádlottat az elsőfokú bíróság ítéletében írtakon túlmenően a Kalocsai Járásbíróság a
62. évi október hó
63. napján kelt 1.B.211/2015/
64. számú határozatával – amely a Kecskeméti Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Bf.538/2015/
65. számú határozata folytán
66. évi március hó
67. napján emelkedett jogerőre – ittas járművezetés vétsége miatt 150 óra közérdekű munkára és 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. - A Kecskeméti Járásbíróság a
68. évi december hó
69. napján kelt és
70. évi december hó
71. napján jogerőre emelkedett 18.B.1198/2016/
72. számú ítéletével adócsalás bűntette miatt 6 hónap börtönre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette, 1 évre eltiltotta a foglalkozás gyakorlásától és 8.729.745 forintra vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. - A Kalocsai Járásbíróság a
73. évi szeptember hó
74. napján kelt 1.B.79/2016/
75. számú ítéletével – amely a Kecskeméti Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Bf.591/2017/
76. számú határozata folytán
77. évi március hó
78. napján emelkedett jogerőre – garázdaság bűntette és testi sértés vétsége miatt 1 év 2 hónap börtönre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. (A vádlottak erkölcsi bizonyítványa a másodfokú bírósági iratok 37-37/XII. szám alatt.) A tényállás
79. pontját az alábbiakkal egészítette ki, illetve azt helyesbítette: A vállalkozók ily módon történő megtévesztése céljából Terhelt1 I. r. vádlott egy a rokonaiból és ismerőseiből álló bűnözői csoportot hozott létre, melynek ő volt a vezetője. Irányította és szervezte a csoport működését, meghatározva a csoport tagjainak feladatait, a bűncselekmények elkövetésének helyét és idejét, az abban résztvevő személyeket. A vállalkozók felkutatása és az I. r. vádlott által ígért uniós pályázati lehetőség megismertetése és propagálása elsősorban rokonai – Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak – feladata volt. Ezen kívül Terhelt1 I. r. vádlott megbízta ismerősét, a gabonakereskedéssel foglalkozó – időközben elhunyt – Terhelt9 IX. r. vádlottat is, hogy a foglalkozásánál fogva széles körű személyi kapcsolatait kihasználva teremtsen kapcsolatot olyan vállalkozókkal, akik a kilátásba helyezett uniós támogatást várhatóan igénybe kívánják venni. Terhelt9 IX. r. vádlott ebbe az ügyletek közvetítéséből eredő – konkrétan meg nem határozott összegű – jutalék reményében beleegyezett. A tényállás [70] pontját akként helyesbítette, hogy Terhelt1 I. r. vádlott helységnév1n,
80. év végén a hotelnév1 Hotelben ismerkedett meg Terhelt6 VI. r. vádlottal. Terhelt1 I. r. vádlott úgy kívánta az államapparátusban dolgozó hivatalos személy látszatát kelteni, hogy a vállalkozókkal tervezett találkozók alkalmával magát a Terrorelhárítási Központ (továbbiakban: TEK) bevetési öltözékéhez hasonló ruházatot és felszerelést viselő személyekkel kísértette. Ebben Terhelt1 I. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak megállapodtak, és ebből a célból alkalmanként 50-100.000 forint készpénzjuttatás fejében bevonta az elkövetésbe Terhelt6 VI. r. vádlottat, aki hobbiként ilyen jellegű felszerelési tárgyakat, Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [66] [67] [68] [69] [70] [71] [72] [73] [74] [75] [76] [77] [78] 12 valamint az interneten vásárolt sorozatlövő és maroklőfegyvernek kinéző Airsoft gépfegyvereket gyűjtött. A [73] bekezdést azzal egészítette ki, hogy az elkövetéshez használt gépkocsira Terhelt1 I. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak megbeszélése szerint kék színű megkülönböztető fényjelzéseket is tettek, ezeket a helyszín közelébe érkezve be is kapcsolták, ezáltal tovább erősítették az azt észlelő személyekben, hogy védett személy és kísérete jelent meg. Az I. tényállási pont [84] bekezdésében a pénzátadás időpontja helységnév2on, az üzemanyagtöltő állomásnál
81. augusztus
82. és nem
83. napja. A [90] bekezdésben írtakat akként helyesbítette, hogy Terhelt1 I. r. vádlott Terhelt13 XIII. r. vádlottat arra próbálta meg rávenni, hogy menjen be a Vidékfejlesztési Minisztériumba és tegyen helyesen 5.000.000 forintot a „Jancsi fiókjába”. A II. tényállási pont [111] bekezdésében írtakat azzal egészítette ki, hogy sértett1
84. november
85. napján tett feljelentést. Vele szemben a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség a büntetőeljárást a
86. évi december hó
87. napján megszüntette. A III. tényállási pont [120] bekezdését azzal egészítette ki, illetve helyesbítette, hogy Terhelt12
88. október 12-én tett feljelentést, ezt követően kapta vissza a XIV. r. vádlottól a 4,5 millió forintot és az okiratokat. A IV. tényállási pont [122] bekezdéséből mellőzte a Terhelt7 VII. r. vádlott jelenlétére történő utalást. Az V. tényállási pont [124] bekezdéséből mellőzte Terhelt8 VIII. r. vádlott jelenlétére történő utalást. A [126] bekezdést akként helyesbítette, hogy Terhelt1 I. r. vádlott és kísérete a három gépkocsival
89. szeptember
90. napján 20 óra 32 perckor érkeztek a helységnév3i repülőtérre, majd 20 óra 52 perckor távoztak a Volkswagen Transporter, az rendszám1 forgalmi rendszámú Škoda SuperB típusú és az rendszám2 forgalmi rendszámú Audi Q7 típusú személygépkocsikkal. A VI. tényállási pont [138], a [141] és a [145] bekezdéseit azzal helyesbítette, hogy Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak voltak a TEK munkatársaihoz hasonló ruházatban. Mellőzte a VII. tényállási pontot az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból. Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.
91. §

(2)bekezdésében felsorolt részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlottak védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Terhelt1 I. r. vádlott – amint arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt – nem vitatta, hogy a tényállásban írt helyszíneken járt, továbbá, hogy nem saját néven mutatkozott be. Terhelő vallomást tett Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt5 V. r. vádlottakra, ugyanakkor saját hozzátartozóinak szerepét igyekezett menteni. Határozottan állította azt, hogy a cselekménysorozatban az ötletgazda a VI. r. vádlott volt, a vezető szerep is a VI. r. vádlotté volt és azt is vallotta, hogy a pénzek nem hozzá kerültek, hanem Terhelt6 VI. r. vádlotthoz. Az I. r. vádlott vallomása szerint mindenben a VI. r. vádlott utasításait követte. A rendelkezésre álló bizonyítékok azonban az I. r. vádlott vallomását nem támasztották alá. Terhelt1 I. r. vádlott vallomásával szemben Terhelt6 VI. r. vádlott vallomása következetes volt, amelyben mindvégig egyező vallomást tett Terhelt1 I. r. vádlott tevékenységéről, mindannyiszor úgy, hogy kiemelte az I. r. vádlott irányító szerepét, az egyes részcselekményekben játszott meghatározó szerepét, és saját, valamint Terhelt7 VII. r. és Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [79] [80] [81] [82] [83] [84] 13 Terhelt5 V. r. vádlottak szerepéről is részletesen nyilatkozott. Ez azért is lényeges, mert Terhelt6 VI. r. vádlott saját magára, valamint Terhelt7 VII. r. és Terhelt5 V. r. vádlottakra is terhelő vallomást tett, mely vallomását a lentebb írtak szerint a rendőri jelentések, a vádlottak híváslistáinak elemzése, a VÉDA és NÚSZ nyilvántartásokból beszerzett adatok elemzése is alátámasztotta. A bizonyítékok értékelése körében azt is hangsúlyozni szükséges, hogy Terhelt6 VI. r. vádlott vallomását a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok is alátámasztották, míg Terhelt1 I. r. vádlott védekezését túlnyomórészt cáfolták. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az egyes tényállási pontokban rögzített, a múltban lezajlott események rekonstruálása során meghatározó jelentőséget tulajdonított az ún. vállalkozó vádlottak vallomásainak. A bizonyítékok értékelése során azonban ezen vallomásokat nem vetette össze az egyéb bizonyítékokkal, így az indokolási kötelezettségének csak részben tett eleget. Az egyes tényállási pontokkal kapcsolatban a bizonyítékok értékelése körében a másodfokú bíróság az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek: Amint arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt, Terhelt1 I. r. vádlott vallomásait az eljárás során több alkalommal módosította. Vallomásából azonban egyértelműen megállapítható volt, hogy tisztában volt a tevékenységének illegális jellegével, illetve a céljával. Azonban mindvégig azt hangsúlyozta, hogy Terhelt6 VI. r. vádlott rábírására és utasításai alapján járt el. A tárgyaláson azt is elismerte, hogy a megtévesztés haszonszerzési céllal történt, és azt sem vitatta, hogy a hozzátartozóit is bevonta ebbe az illegális tevékenységbe, anélkül azonban, hogy azok a jogtalan haszonszerzési szándékáról tudtak volna. Vallomásában úgy nyilatkozott, hogy „én ott hazudtam nekik, hogy a 2%-ot velük elfelezem, meg hogy a munkába őket beveszem, velük együtt dolgozom, de ezt sem akartam, én mindent magamnak akartam harácsolni”. Kétségtelen, hogy Terhelt1 I. r. vádlott azon vallomását, hogy a vezetőirányító szerep Terhelt6 VI. r. vádlotté volt, alátámasztotta Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottak vallomásai is. Ez utóbbi vádlottak vallomásával összefüggésben azonban szükséges utalni arra, hogy az eljárás során megfigyelhető volt, hogy vallomásukat egymáshoz és a nyomozás aktuális állásához igazították. Ezzel szemben Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak egybehangzóan és következetesen úgy nyilatkoztak, hogy a kísérési megbízást ők Terhelt1 I. r. vádlottól kapták, melynek tényét a hangfelvételen elhangzottak is igazolják („Én csak apáddal voltam kapcsolatban, a többiek nem is ismerték. Annyi történt, hogy mi kísértük őt.”). Azt tehát, hogy az irányító tevékenységet Terhelt1 I. r. vádlott látta el, helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság. E körben szükséges arra is utalni, hogy Terhelt1 I. r. vádlott vallomásai során igyekezett magát befolyásos személyként feltüntetni, állítólagos politikai kapcsolataira hivatkozni. A fentieken túlmenően az elemi logika szabályainak is ellentmondott Terhelt1 I. r. vádlott vallomása az irányító szerep kapcsán azért is, mert amennyiben az irányító szerep Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r. Terhelt7 VII. r. vádlottaké lett volna, akkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint Terhelt1 I. r. vádlottra nem is lett volna szükség, hiszen az ő közbenjárása nélkül is megkereshetők lettek volna a vállalkozók. A rögzített Viber- és telefonos kommunikációból egyértelműen megállapítható volt, hogy Terhelt1 I. r. vádlott volt az, aki az aktuális találkozók helyét meghatározta, és közölte a kíséretével, tehát az irányító szerep az övé volt. Pusztán utal arra a másodfokú bíróság, hogy a Terhelt1 I. r. és Terhelt6 VI. r. vádlott közötti üzenetváltásban többek között ilyenek szerepelnek, hogy „mikor indulunk főnök úr?”, aztán Terhelt1 I. r. vádlott írta Terhelt6 VI. r. vádlottnak, hogy „helységnév2ra megyünk”. Az I. r. vádlott vezető szerepét egyértelműen alátámasztja a sértett1val folytatott telefonbeszélgetése, illetve a

1. október
2. napján a VI. r. vádlottal Viberen keresztül történt üzenetváltása. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [85] [86] [87] [88] [89] [90] 14 Az üzenetek tanúsága szerint a VI. r. vádlott érdeklődött az I. r. vádlottnál, hogy feltehetik-e a villogókat, és indulhatnak-e helységnév2ra, melyet az I. r. vádlott helyesbített, hogy először helységnév4ra mennek, utána helységnév2ra. A VI. r. vádlott erre akként reagált, hogy beöltözve várják a minisztert szállító busszal. Az I. r. vádlott válasza: „lassan már tényleg elhiszem, hogy az vagyok”, majd: „Azok vagyunk, aminek valljuk magunkat, én egy geci miniszter vagyok.”. Ezen bizonyítékok Terhelt1 I. r. vádlott vezető és irányító szerepén túlmenően azt is alátámasztották, hogy Terhelt6 VI. r. vádlott is tisztában volt az ügylet illegális jellegével. Ezt szintén megerősítették az elsőfokú bíróság által meghallgatott telefonbeszélgetések és hangfelvételek tartalma is, amikor Terhelt6 VI. r. vádlott akként nyilatkozott, hogy tisztában volt az ügylet illegális jellegével, így „bátor voltam és bevállalós”, „nem vagyok vamzer”, „nem teszünk terhelő vallomást, én vontam be a többieket az egész történetbe, ezért felelni fogok”. A rendőri egyenruhát utánzó felszerelés, az Airsoft fegyverek viselése, az álarc és a gépkocsikon a megkülönböztető jelzés használata, mellyel Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak nyilvánvalóan tisztában voltak, egyértelműen azt támasztották alá, hogy tevékenységük illegális jellegével tisztában kellett lenniük és azzal tisztában voltak. Az elsőfokú bíróság annak ellenére sem foglalkozott részletesen Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak vallomásaival, hogy azok között jelentős ellentmondások voltak abban a tekintetben is, hogy ki és melyik helyszínen volt jelen. A másodfokú bíróság e vádlottak egyes helyszíneken történő jelenlétével kapcsolatban bizonyítékként értékelte a VÉDA és a NÚSZ rendszerek adatait, amely alapján megállapítható volt, hogy Terhelt5 V. r. vádlott által üzemeltetett rendszám3 forgalmi rendszámú Škoda SuperB típusú gépkocsi, valamint a Terhelt6 VI. r. vádlott élettársa által üzemeltetett rendszám2 forgalmi rendszámú gépkocsi mikor és hol volt jelen. A fényképfelvételek és a vádlottak e körben tett vallomása alapján helyesbítette a tényállást a másodfokú bíróság azzal, hogy az egyes helyszíneken Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak viseltek a TEK ruházatához hasonló ruházatot, míg tényként volt megállapítható – elfogadva e körben a vádlottak egybehangzó vallomását –, hogy Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak ilyen TEK egyenruhát utánzó felszerelést nem viseltek. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak tisztában voltak Terhelt1 I. r. vádlott tevékenységének illegális jellegével és ahhoz segítséget nyújtottak. E körben mindenekelőtt arra szükséges utalni, hogy az általuk használt gépkocsin is kék megkülönböztető jelzés volt, amelynek viselésére engedéllyel nyilvánvalóan nem rendelkeztek. Nyilvánvalóan tudták, hogy Terhelt1 I. r. vádlott semmiféle állami pozíciót nem visel, nem jogosult személyi védelemre. Életszerűtlen az elfogásuk kapcsán előterjesztett azon védekezésük, hogy születésnapi meglepetés részének gondolták a helységnév3on történő megjelenésüket. Utalni kell Terhelt2 II. r. vádlott és Terhelt1 I. r. vádlott közötti üzenetváltás tartalmára is, amely szintén azt támasztja alá, hogy e vádlottak is tisztában voltak a tevékenység illegális jellegével. Ugyancsak Terhelt1 I. r. vádlott hozzátartozói körébe tartozó vádlottak bűnösségét támasztja alá az igazságügyi genetikus szakértői vélemény tartalma is, mely szerint a Terhelt10 X. r. vádlott megtévesztésére használt fiktív NAV-os bélyegzővel ellátott eurónak látszó pénzkötegeken az igazságügyi genetikus szakértői vélemény szerint Terhelt1 I. r. vádlott mellett Terhelt3 III. r. és Terhelt4 IV. r. vádlott DNS-e volt rögzíthető, sőt, Terhelt4 IV. r. vádlott DNS-e a bankjegyköteg papírszalagján is fellelhető volt. Ez utóbbi azt is igazolta, hogy részt vett a megtévesztő csomag összeállításában. Egyébként Terhelt4 IV. r. vádlott maga sem vitatta, hogy ő beszélte rá sértett1t Terhelt1 I. r. vádlottal történő kapcsolatfelvételre, ő szervezte meg a találkozót, amelyre az I. r. vádlott már Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [91] [92] [93] [94] [95] [96] [97] 15 a TEK-es kísérettel érkezett. Mindezeket a körülményeket, és az elsőfokú bíróság által már értékelteket összevetve, a másodfokú bíróság álláspontja szerint elfogadhatatlan e vádlottak azon vallomása, hogy csak az elfogásuk napján szembesültek Terhelt1 I. r. vádlott TEK-es kíséretével, továbbá az is, hogy azt gondolták, hogy ez bármiféle születésnapi műsornak a része lenne. Ki kell emelni továbbá sértett1 tanúként tett vallomását is, akinek nyilvánvalóan nem volt érdeke az, hogy Terhelt4 IV. r. vádlottra valótlan tényállításokat tegyen. Ugyanez a hasonlóság volt fellelhető Terhelt3 III. r. vádlott esetében Terhelt10 X. r. vádlott megtévesztése kapcsán. Nem vitatta ugyanis Terhelt3 III. r. vádlott, hogy ő szervezte meg a találkozót tanú5 tanú közreműködésével, melyet a VÉDA és a NÚSZ rendszerek adatai is alátámasztottak. Terhelt14 XIV. r. vádlott pedig Terhelt12 XII. r. vádlott vonatkozásában töltötte be az ún. beszervező szerepet. Ő hívta fel Terhelt12 XII. r. vádlottat és meg is szervezte a találkozót a K.T. képviselő úrként bemutatott Terhelt1 I. r. vádlottal, akinek tényleges személyazonosságával nyilvánvalóan tisztában volt. Terhelt2 II. r. vádlottnak a cselekményekben történő részvételét Terhelt6 VI. r. vádlott írásbeli vallomása is alátámasztotta, aki ugyancsak állította, hogy többször látta, amikor Terhelt1 I. r. vádlottat elhozta a találkozóikra. Ugyanerre utalnak Terhelt3 III. r. vádlott által Terhelt11 XI. r. vádlottnak nyújtott fiktív kölcsönök is, melyek nyilvánvalóan Terhelt11 XI. r. vádlott pénzügyi függésben tartására, és a korrupciós pénzek további fizetésének az ösztönzésére szolgáltak. Ezen kölcsönnyújtással kapcsolatban azt is szükséges megjegyezni, hogy Terhelt3 III. r. vádlott a számára teljesen ismeretlen Terhelt11 XI. r. vádlottnak ajánlott nagy összegű kölcsönt egyéb érdekelt2 közvetítésével úgy, hogy ennek semmiféle okirati bizonyítéka nem volt. Terhelt3 III. r. vádlott a tartozás behajtása iránt intézkedést nem tett, visszafizetési határidő nem került megállapításra. Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában tehát egyértelműen megállapítható volt, hogy közreműködött Terhelt1 I. r. vádlott által irányított cselekményben. A tényállást egyebekben Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r., Terhelt12 XII. r., Terhelt13 XIII. r., Terhelt14 XIV. r. vádlottak és az eljárás során elhalálozott Terhelt9 IX. r. terhelt vallomásai, valamint az okirati bizonyítékok és az ezzel összefüggésben kihallgatott tanúk, így különösen tanú19 tanú vallomásait elfogadva állapította meg az elsőfokú bíróság, mellyel a másodfokú bíróság is egyetértett. Az ún. „vállalkozó” vádlottak ugyanis saját magukra nézve is terhelő vallomást tettek, és részletesen nyilatkoztak Terhelt1 I. r. vádlottal történő találkozásaik részletéről, a pénzátadás körülményeiről és az átadott pénzek összegéről is. A tényállás kiegészítését és helyesbítését az előéleti adatokon túlmenően részben az tette szükségessé, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján a tényállást kiegészítette a bűnszervezet megállapítását megalapozó tényekkel, a nyilvánvaló elírásokat helyesbítette, míg a [122] bekezdésből Terhelt7 VII. r., a [124] bekezdésből pedig Terhelt8 VIII. r. vádlott jelenlétére történő utalást mellőzte, ugyanis erre vonatkozóan semmilyen bizonyíték nem volt fellelhető az eljárás során. Mellőzni kellett továbbá a VII. tényállási pontot is, amely a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.B.32268/2016/
3. számú ítéletének tényállását tartalmazta, ugyanis az Terhelt5 V. r. vádlott vonatkozásában a próbára bocsátást a Kaposvári Járásbíróság a
4. évi június hó
5. napján jogerőre emelkedett 11.B.64/2020/
6. számú ítéletével már megszüntette, és a vádlott bűnösségét garázdaság bűntettében megállapította. A fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottá vált, és az a Be.
7. §

(3)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [98] [99] [100] [101] [102] [103] [104] [105] [106] [107] 16 Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen következtetett a vádlottak büntetőjogi felelősségére. A felmentést célzó jogorvoslati kérelmek tehát nem voltak megalapozottak. Tévedett azonban, amikor Terhelt7 VII. r. vádlott bűnösségét a tényállás IV. pontjában írt cselekménnyel összefüggésben is megállapította, anélkül, hogy ennek bármilyen indokát adta volna. Arra vonatkozóan, hogy Terhelt7 VII. r. vádlott a

1. évi szeptember hó
2. napján tanú19 cím64 szám alatti ingatlanánál Terhelt5 V. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak társaságában megjelent, a másodfokú bíróság álláspontja szerint semmilyen bizonyíték nem merült fel. A Terhelt7 VII. r. vádlotthoz köthető mobiltelefonszám a gépkocsik haladása és a találkozó ideje alatt nem kommunikált, ezért a kötődése kétséget kizáró módon nem volt megállapítható. Egyéb bizonyíték pedig arra vonatkozóan, hogy Terhelt7 VII. r. vádlott helységnév5on is jelen lett volna, a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem merült fel. Ezért Terhelt7 VII. r. vádlottat az ellene emelt a Btk.
3. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettének vádja alól a Be. 566. §

(1)bekezdés c) pontja alapján bizonyítottság hiányában felmentette. A cselekmények minősítése a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak megfelelően történt. Az irányadó tényállás rövid lényege szerint Terhelt1 I. r. vádlott elhatározta, hogy vállalkozókat keres meg azzal a hamis ígérettel, hogy hozzásegíti őket jelentős összegű, vissza nem térítendő uniós támogatások pályázati úton történő elnyeréséhez. Ennek ellentételezéseképpen pedig rendszeres haszonszerzés végett különböző pénzösszegeket kért a megkeresett vállalkozóktól, többek közt a pályázatok odaítélésében közreműködő hivatalos személyek megvesztegetés útján történő befolyásolására hivatkozással. Terhelt1 I. r. vádlott magát hivatalos személynek tüntette fel, aki L.J. miniszter közeli munkatársa és bizalmasa. A vállalkozók ily módon történő megtévesztése céljából bevonta unokatestvéreit, továbbá Terhelt9 IX. r. vádlottat is. Ezen túlmenően azzal a módszerrel kívánta az államapparátusban dolgozó hivatalos személy látszatát kelteni, hogy a vállalkozókkal tervezett találkozók alkalmával magát a Terrorelhárítási Központ bevetési öltözékéhez hasonló ruházatot és felszerelést viselő személyekkel kísértette. Terhelt1 I. r. vádlott ezen cselekményét az elsőfokú bíróság a Btk. 299. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettének minősítette, mellyel a másodfokú bíróság is egyetértett. Az irányadó tényállás alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a Terhelt1 I. r. vádlott által előidézett megtévesztéses folyamathoz, azaz az I. r. vádlott cselekményéhez Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak szándékosan segítséget nyújtottak, azaz a terhükre rótt bűncselekményt bűnsegédként követték el. Nem értett egyet a másodfokú bíróság a védőknek arra történő hivatkozásával sem, hogy a vádlottak bűnsegédként azért nem követték el a terhükre rótt bűncselekményt, mert nem voltak azzal tisztában, hogy befolyással üzérkedés bűntettéhez nyújtanak segítséget. Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a bűnsegéd tudatának azt kell átfognia, hogy szándékos bűncselekményhez nyújt segítséget, azzal azonban, hogy ez pontosan milyen bűncselekmény, nem kell tisztában lennie. Az irányadó tényállásból pedig egyértelműen megállapítható volt, hogy a cselekményt bűnsegédként elkövető vádlottak nyilvánvalóan tisztában voltak azzal, hogy Terhelt1 I. r. vádlott által elkövetett bűncselekményhez és nem legális tevékenységhez nyújtanak segítséget. Helytállóan történt meg az ún. vállalkozó-vádlottak cselekményének a Btk. 293. §

(1)bekezdésében meghatározott hivatali vesztegetés bűntetteként történő minősítése is. Aki Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [108] [109] [110] [111] [112] [113] [114] 17 ugyanis más személynek vagyoni vagy nem vagyoni előnyt ad avégett, hogy ügyének kedvező elintézése céljából azt az eljáró hivatalos személynek juttassa, hivatali vesztegetés bűntette miatt vonható felelősségre abban az esetben is, ha az előny átvevője csupán állította, illetve csupán azt a látszatot keltette, hogy hivatalos személyt fog megvesztegetni. Márpedig a vádlottak arra tekintettel adták a magát hivatalos személynek feltüntető Terhelt1 I. r. vádlottnak a különböző pénzösszegeket, hogy pályázatuk kedvező elbírálásban részesüljön. A vállalkozók részéről a pénzösszegek átadása tehát kifejezetten a hivatalos személy megvesztegetése céljából történt. A vádlottak abban a tudatban adták át az összegeket, hogy azt a hivatalos személy kapja. Ezért helytálló a cselekménynek a Btk. 293. §

(1)bekezdése szerinti hivatali vesztegetés bűntetteként történő minősítése. Abban az esetben azonban, hogy ha az előnyt azért adja valaki, hogy érdekében az átvevő a befolyását hivatalos személynél érvényesítse, a Btk. 298. §

(1)bekezdésében meghatározott befolyás vásárlása miatt vonható felelősségre. Jelen ügyben azonban nem erről volt szó. Az elsőfokú bíróság Terhelt11 XI. r. vádlott bűnösségét a Btk. 372. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettében is megállapította, mellyel a másodfokú bíróság szintén egyetértett. Terhelt11 XI. r. vádlott az irányadó tényállás szerint ezt a bűncselekményt azzal valósította meg, hogy a cégnév1 bankszámlájáról készpénzben 20 millió forintot vett fel bizonylatolás nélkül és azt Terhelt1 I. r. vádlottnak adta át. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint Terhelt11 XI. r. vádlott a sajátjakénti rendelkezés elkövetési magatartással valósította meg a sikkasztás bűntettét. Álláspontja szerint ugyanis a vádlott a rábízott összeggel sajátjaként rendelkezett, hiszen a vádlott olyan módon rendelkezett a cég pénzével (vesztegetésre fordította), amely nem a cég érdekében állt. Nem értett egyet a másodfokú bíróság a védelemnek a sikkasztás bűntette kapcsán kifejtett jogi álláspontjával. Terhelt11 XI. r. vádlott védőjének álláspontja szerint a sikkasztás tekintetében a bűnösség megállapítása anyagi jogszabályt is sért. Érvelése szerint a „vesztegetés céljából átadott céges pénz tekintetében a sikkasztás a sajátjakénti rendelkezés fordulata szerint törvényesen nem állapítható meg”. A másodfokú bíróság a védőnek a sikkasztás bűntette kapcsán kifejtett jogi álláspontjával sem értett egyet. Megítélése szerint Terhelt11 XI. r. vádlott a sikkasztás bűntettét a cégnév1 bankszámlájáról bizonylatolás nélkül történő készpénzfelvétellel és azzal, hogy azt Terhelt1 I. r. vádlottnak vesztegetés céljából átadta, megvalósította. A sikkasztást a rábízott idegen dologgal sajátjaként rendelkezve ugyanis az is elköveti, aki a tulajdonosi rendelkezési jogok valamelyikét tevéssel vagy nyilatkozattal, tehát a rendelkezés valamely tényleges megnyilvánulásával jogellenesen maga gyakorolja (HGY 1999.8.). A védelem által hivatkozott jogesetek az irányadó tényállásban írt cselekmény minősítésének megállapításánál nem iránymutatóak, ugyanis az idézett jogesetek más tényállás minősítését alapozzák meg, azaz jelen ügyben nem lehetnek irányadóak. Ezért Terhelt11 XI. r. vádlott védőjének a minősítést kifogásoló fellebbezése sem volt megalapozott. Rátérve most már az ügyben kiemelt jelentőséggel bíró körülményre, azaz a bűnszervezet fennálltára vagy annak hiányára, a másodfokú bíróság az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek. Elsőként arra kell rámutatni, hogy amint azt Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak védője az eljárás során többször is hangoztatott, téves az az ügyészségi álláspont, amely a bűnszervezetet minősítő körülménynek tekinti. A védő álláspontjával egyetértve ugyanis a bűnszervezet megállapítása vagy meg nem állapítása nem minősítő körülmény, hanem büntetéskiszabási kategória. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [115] [116] [117] [118] [119] [120] [121] [122] [123] [124] 18 Az elsőfokú bíróság a vádirat szerinti bűnszervezetben történő elkövetést nem látta megállapíthatónak. Megalapozottan foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy a bűnszervezet fennállása kérdésében az elbíráláskori büntető törvény meghatározásából kell kiindulni és nem az elkövetéskor hatályos Btk. fogalommeghatározásából. A Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény 107. §-a módosította a Btk. bűnszervezet fogalmára adott értelmező rendelkezését. Eszerint bűnszervezet a legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. A módosítás 2019. július 10. napján lépett hatályba. A korábban hatályban volt Btk. 459. §

(1)bekezdés I. pontja szerint bűnszervezet a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. A módosítást követően hatályos Btk. nem tartalmaz törvényi értelmezést sem a „hierarchikusan szervezett”, sem a „konspiratívan működő” fogalmi elemekhez, ezek értelmezése a jogalkalmazó, jelen esetben a bíróság feladata. E körben a másodfokú bíróság az alábbiakra mutat rá: A törvényi feltételek közül az elsőfokú bíróság – helyesen – két feltétel fennállását megállapíthatónak látta, a háromnál több személy részvételét, illetve az elkövetett bűncselekmények büntetési tételét. A hosszabb időre szervezettség fogalmát a törvényszék nem látta megállapíthatónak, miután álláspontja szerint a vád tárgyává tett cselekmények sorozata kb. két hónapot tett ki, és ezt az időtartamot semmiképp nem lehet hosszabb időnek tekinteni. Az elsőfokú bíróság ezen téves álláspontja arra vezethető vissza, hogy a hosszabb időre szervezettség fogalmát azonosként kezelte az egyes bűncselekmények konkrét elkövetési időpontjai közti időszakkal, azaz az első és az utolsó ismertté vált cselekmény között eltelt időtartammal, ami kétségtelenül nem hosszabb két hónapnál. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék ezen okfejtése azért is téves, mert a bűnszervezet megállapításához egyetlen tervezett bűncselekményt sem kell elkövetni, ezt fejezi ki a bűnszervezet objektív céljának meghatározása (BH 2008.

1. és EBH 2007.1677.). Amíg az elkövetők cselekménye – a bűnszervezet fogalmi elemeinek fennállása esetén – a tervezett bűncselekmények akár büntetlen vagy büntetendő előkészületi szakaszában marad, a Btk.
2. § szerinti bűnszervezetben részvétel, mint sui generis előkészületi bűncselekmény állapítható meg. Ha a bűnszervezet keretében egyetlen bűncselekmény elkövetését is legalább megkísérlik, akkor az adott bűncselekményre a Btk.
3. §-ában meghatározott szigorú jogkövetkezményt kell alkalmazni (BH 2008.139.). A hosszabb időre szervezettség tehát nem azonosítható a hosszabb időn keresztül történő bűnelkövetéssel, illetve az elkövetett bűncselekmények által ténylegesen igényelt időtartammal. Ez a megállapítás az elbírált ügyben különösen annak tükrében helytálló, hogy nem vitathatóan a további bűncselekmények elkövetését a nyomozó hatóság beavatkozása akadályozta meg. Az irányadó tényállás szerint ugyanis kétséget kizáróan megállapítható, hogy az I. r. vádlott, illetve az általa irányított vádlott-társai további vállalkozók felkutatását végezték el, akik potenciálisan „ügyfeleikké” válhattak volna. Terhelt9 IX. r. vádlott a nyomozás során gyanúsítottként tett vallomásaiban elmondta, hogy Terhelt13 XIII. r. vádlottnak, illetve F.V.nak is ő ajánlotta Terhelt1 I. r. vádlott segítségét, továbbá P.Gy. és tanú13 vállalkozóknak is pályázati pénzek elnyerését helyezte kilátásba az I. r. vádlott Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [125] [126] [127] [128] [129] [130] [131] [132] [133] [134] 19 segítségével és emiatt H.J., valamint P.Gy. vállalkozókat is megkereste. Terhelt9 IX. r. vádlott ezt részben már annak tudatában tette, hogy tudomása volt arról, hogy az I. r. vádlott valójában nem az, akinek kiadja magát. Az említett személyekkel a találkozók csupán az I. r. vádlott letartóztatása miatt maradtak el. Ezek a körülmények ugyancsak a hosszabb távra történő bűnelkövetésre való berendezkedést támasztják alá. A hosszabb időre szervezettség vizsgálata során az elsőfokú bíróság azt sem értékelte, hogy Terhelt1 I. r. vádlott már
4. év végén, tehát az első vád tárgyává tett bűncselekményt megelőző évben megismerkedett Terhelt6 VI. r. vádlottal, akivel megállapodott a jövőre nézve abban, hogy a VI. r. vádlott az Audi Q7-es gépkocsival szállítja majd az I. r. vádlottat különböző találkozókra, akit „képviselő úrnak” fog szólítani, mindezt 50-100.000 forint ellenszolgáltatásért teszi alkalmanként. A hosszabb időre szervezettség megítélésénél azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az I. r. vádlott és a vele rokoni kapcsolatban álló vádlott-társai nem első alkalommal követtek el közösen bűncselekményeket. Csupán utal a másodfokú bíróság a Bonyhádi Járásbíróság B.13/2014/
5. számú, illetve a helységnév2i Törvényszék 2.Bf.49/2016/
6. számú jogerős ítéletében megállapítottakra, mely szerint Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak közösen követtek el vagyon elleni bűncselekményt. A hosszabb időre szervezettség tehát egy tervezési folyamat is egyben, ami azt a feltételt szabja a bűnszervezet irányítójával szemben, hogy az infrastrukturális és személyi feltételeket biztosítsa a tervezett bűncselekmények szervezett – és nem ad hoc jellegű – elkövetéséhez. A kifejtettek szerint az elbírált ügyben Terhelt1 I. r. vádlott magatartása ennek a törvényi feltételnek megfelelt. A hierarchikus szervezeti felépítés az elsőfokú bíróság álláspontja szerint szintén nem volt megállapítható. Az kétségtelenül megállapítható volt, hogy a cselekmények elkövetése során Terhelt1 I. r. vádlott játszott vezető, koordináló szerepet, ugyanakkor elkülönült szervezeti szintek, alá-fölé rendeltségi kapcsolatok nem voltak megállapíthatók ([234] pont). A másodfokú bíróság álláspontja szerint a hierarchikus szervezeti felépítés értelmezésénél a hierarchia szó jelentéséből kell kiindulni, e szerint a hierarchia: rangsor, valamilyen szempont alapján alá- és fölérendeltségi viszony. A hierarchikus szervezeti felépítés tehát nem más, mint alá-fölérendeltségi viszonyon alapuló szervezet, amely minimálisan egy irányító és egy végrehajtó szintet feltételez. Az elsőfokú bíróság az álláspontjának kialakításakor figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a hierarchikus szervezeti felépítés, mint törvényi feltétel, nem kíván meg több, egymástól elkülönült szervezeti szintet. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. vádlott szervezői, koordináló, irányító szerepe minden egyes tényállási pontban tetten érhető. Az I. r. vádlott határozta meg, hogy mikor, hol, milyen személyi összetételben zajlanak a találkozók, ő tárgyalt a vállalkozókkal, ő döntötte el, hogy milyen módon ejti tévedésbe a vállalkozókat, ő szabta meg a fondorlattal kicsalt pénz összegét, ő vette át a pénzt, illetve osztotta el. A bűncselekmények végrehajtása során tehát kizárólag ő bírt döntési jogosultsággal, ami egyben a hierarchikus működésnek megfelelő alá-fölérendeltségi kapcsolatot is eredményezett az I. r. vádlott és vádlott-társai között. Ezt az értelmezést támasztja alá a Kúria a Bhar.III.571/2019/
7. számú határozatának [155] pontjában, mely szerint „ha olyan adat áll rendelkezésre, amely akár egy résztvevő szervezői, koordináló, irányító szerepére vonatkozik a feladatok megosztása során, akkor e körülmény Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [135] [136] [137] [138] [139] [140] [141] [142] [143] [144] 20 olyan alá-fölérendeltséget jelentő személykapcsolatnak tekinthető, amely megalapozhatja a bűnszervezet megállapítását az új fogalom szerint is.” A fentieknek megfelelően tehát az I. r. vádlott által irányított szervezetben a vezetői és a végrehajtói szint egyértelműen elhatárolható volt, ami egyben alá-fölérendeltségi kapcsolatot is eredményezett és megfelelt a hierarchikus szervezettség kritériumának. A konspiratív működéssel kapcsolatosan kifejtett elsőbírói álláspont szerint semmiféle olyan, az átlagosat meghaladó konspiratív módszer nem volt megfigyelhető a cselekmények elkövetése során, amely a vádlottak által elkövetett cselekményt kiemelné a többi bűncselekmény elkövetéséből, ezáltal egy magasabb bűnelkövetői szintre emelné, amely jóval szigorúbb felelősségre vonást igényelne ([231] pont). Az elsőfokú bíróság ezen érvelésével szemben a másodfokú bíróság az alábbiakra kíván rámutatni: A konspiratív működés valamilyen titkos tevékenységre utal, melynek lényege, hogy az elkövetők személye, illetve az általuk elkövetett bűncselekmények titokban maradjanak, a külvilág számára ne legyenek fel- és megismerhetőek, továbbá a szervezet működéséről ne kerüljenek ki információk. A konspiratív működésnek az említett jellemzői az elbírált ügyben – szemben az elsőfokú bíróság megállapításával – több vonatkozásban is tetten érhetőek voltak. ad.
8. A szervezet működése a vállalkozó vádlottak előtt nem volt ismert, miután ők a konkrét tárgyalások során közvetlen kapcsolatba csupán az I. r. vádlottal kerültek. Az I. r. vádlottal történő találkozásaik alkalmával az I. r. vádlott magas rangú politikusnak adta ki magát – dr. K.T. államtitkárként, illetve képviselőként vagy dr. SZ.D.ként bemutatkozva –, azt a látszatot keltve, hogy L.J. bizalmasa és döntő befolyással bír állami támogatások odaítélésében. Őt a kíséretében lévő vádlott-társai is miniszternek vagy képviselőnek szólították. Az I. r. vádlottnak a saját személyéről és az állami támogatások sorsáról való döntésben játszott szerepéről kitalált legendája ugyan a vállalkozók megtévesztését is szolgálta, de jól leplezte az I. r. vádlott tevékenységének tényleges célját, büntetőjogilag is értékelt eszközökkel jogtalan anyagi haszonra szert tenni. Az I. r. vádlott hiteles szereplését a vállalkozók előtt igazolta az a körülmény, hogy a vállalkozó vádlottak – minden bizonnyal alaptalan vélekedések ismeretében – okkal, vagy ok nélkül bíztak abban, hogy az I. r. vádlott által kínált lehetőségen keresztül juthatnak állami támogatáshoz, és „gondolkodás nélkül” fizettek súlyos milliókat Terhelt1 I. r. vádlottnak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. vádlott által játszott szerep a szervezet leplezését szolgálta, a konspiratív működés része volt, mint ahogyan az is, hogy az I. r. vádlott mindig egyedül, a gépkocsiban tárgyalt a vállalkozókkal. ad.
9. Az I. r. vádlott által a fellépéseihez – a vállalkozókkal való találkozás – kreált körítés is a konspiratív működés része volt. A színlelt TEK-es kíséret, a találkozókon használt autók – megkülönböztetett jelzéssel ellátott Audi Q7, Škoda SuperB, Volkswagen Transporter – mind az I. r. vádlott legendáját, a befolyásos, döntésekben meghatározó politikus képét tették hitelessé a vállalkozó vádlottak szemében. Ugyanezt a célt – továbbá személyazonosságuk leleplezésének elkerülését – szolgálta és a vádlottak tényleges szándékát leplezte a színlelt TEK tagjai által viselt ruházat, maszk, illetve arcfestés, valamint a lőfegyverutánzatok is. A találkozókra érkező vállalkozók megmotozása is a hitelesség képzetét erősítette. Ugyanakkor ez a fellépés a külső szemlélő számára is megtévesztő volt, hiszen egy védett vezető utazásakor megszokott képet tárt az egyszerű állampolgár elé, fel sem merült a külső szemlélőben, hogy illegális tevékenység, és nem csupán egy védett vezető napi programjának szemtanúi. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [145] [146] [147] [148] [149] [150] [151] [152] [153] [154] [155] [156] 21 ad.
10. A működés konspiratív jellegét igazolta az I. r. vádlott által a vállalkozó vádlottakkal való találkozások helyszíneinek a kiválasztása is. A nem túl forgalmas Duna-part, autópályaparkolók, vendéglátóhelyek parkolói és elhagyott parkolók, mint a találkozók helyszínei az illegális tevékenység leplezését, felderítésének nehezítését szolgálták. A fenti értelmezést támasztja alá a már idézett kúriai döntés [156] pontjában írtak is: „A csoport konspiratív működése lényegében a korábbi fogalom összehangolt működésének feleltethető meg, amennyiben az a külvilág elől rejtve valósul meg, de nem jelenti a teljes szervezet minden tagjával való együttműködést, hanem az egyes cselekményekhez rendelt személyek összehangolt tevékenységét feltételezi.” A kifejtettekre figyelemmel tehát a másodfokú bíróság megállapította, hogy Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III., Terhelt4 IV: r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r., és Terhelt14 XIV. r. vádlottak az egyébként a törvényszék által helyesen minősített bűncselekményeket a Btk.
11. §

(1)bekezdés I. pontjában foglaltak szerint bűnszervezetben követték el. Terhelt8 VIII. r. vádlott vonatkozásában azonban a másodfokú bíróság – szemben az ügyészség álláspontjával – nem látta megállapíthatónak a bűnszervezetben történő elkövetést. Álláspontja szerint ugyanis a vádlott egy cselekményben történő részvétele a bűnszervezetben elkövetést nem alapozta meg. A tudata ugyanis ezen egy cselekményben való részvétel folytán nyilvánvalóan nem terjedhetett ki arra, hogy ő ezen cselekmény elkövetésekor egy bűnszervezet tagjaként tevékenykedett. A bűnszervezetben történő elkövetés megállapítására és arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásának körében irányadó körülményeket hiányosan tárta fel, indokolt volt azok ismételt áttekintése és számbavétele. Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság azt, hogy többször volt büntetve, speciális bűnismétlő, aki a terhére rótt bűncselekményeket felfüggesztett szabadságvesztés és büntetőeljárások hatálya alatt követte el. Terhére kellett értékelni továbbá a bűncselekmények elkövetése során betöltött vezető-irányító szerepét, valamint a halmazatban álló cselekmények kettőt meghaladó számát. Terhelt2 II. r. vádlott terhére vette figyelembe a másodfokú bíróság, hogy a terhére rótt bűncselekményeket feltételes szabadságra bocsátás hatálya alatt, bűnszervezetben követte el. Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában súlyosító körülmény, hogy többször volt büntetve, a terhére rótt bűncselekményeket felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt követte el. Terhelt4 IV. r. vádlott vonatkozásában súlyosító körülmény a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés. Terhelt5 V. r. vádlott vonatkozásában súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a terhére rótt bűncselekményeket büntetőeljárás hatálya alatt követte el, valamint a halmazatban álló cselekmények kettőt meghaladó számát. Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak terhére kellett értékelni szintén a halmazatban álló cselekmények kettőt meghaladó számát. Terhelt8 VIII. r. vádlott terhére a büntetett előéletét, Terhelt10 X. r. vádlott vonatkozásában a másodfokú bíróság súlyosító körülményt nem észlelt. Terhelt11 XI. r. vádlott terhére súlyosító körülmény az, hogy a sikkasztás bűntettét folytatólagosan követte el. Terhelt12 XII. r. vádlott terhére kellett értékelni, hogy a cselekményét büntetőeljárás hatálya alatt követte el, Terhelt13 XIII. r. vádlott tekintetében súlyosító körülményt a másodfokú bíróság nem észlelt, míg Terhelt14 XIV. r. vádlott terhére értékelte, hogy büntetett előéletű, cselekményét felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt követte el. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [157] [158] [159] [160] [161] [162] [163] [164] [165] [166] [167] [168] [169] [170] [171] 22 Súlyosító körülményként kellett értékelni Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak terhére cselekményeik többszörös minősülését, továbbá a részben gátlástalan, másrészt fondorlatos elkövetési módból adódó kiemelkedő társadalomra veszélyességet. A terhükre kellett továbbá figyelembe venni azt is, hogy a vádlottak cselekménye a közigazgatásba és egyes miniszterekbe vetett közbizalom megingatására is alkalmas volt, annak az alaptalan látszatnak a keltésével, hogy a legnagyobb összegű Európai Uniós támogatások is megszerezhetőek egyes miniszterek korrupciós jellegű befolyásolásával. Valamennyi vádlott javára enyhítő körülmény az időmúlás. Terhelt1 I. r. vádlott javára enyhítő körülmény a megromlott egészségi állapota és az, hogy hosszabb időt töltött a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt. Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak javára kellett értékelni, hogy cselekményükkel bűnsegédi magatartást valósítottak meg. Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában további enyhítő körülmény, hogy három kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, és hosszabb időt töltött a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt. Terhelt4 IV. r. vádlottnál szintén enyhítő körülmény, hogy három kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Terhelt5 V. r. vádlott javára kellett értékelni azt, hogy kiskorú gyermekek eltartásáról gondoskodik, továbbá, hogy hosszabb ideig állt a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt. Terhelt6 VI. r. vádlott büntetlen előéletét, továbbá azt, hogy három kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, az időmúláson, és a bűnsegédi elkövetői alakzaton túlmenően szintén a javára kellett értékelni. Terhelt7 VII. r. vádlott javára enyhítő körülmény a büntetlen előélete. Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak védője fellebbezésének írásbeli indokolásában enyhítő körülményként kérte értékelni Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak javára, hogy bejelentett munkahellyel rendelkeznek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint annak ténye, hogy a vádlottak bejelentett munkahellyel, jövedelemmel rendelkeznek, munkájuk megbecsült, továbbá az, hogy Terhelt7 VII. r. vádlott időközben jogosítványt szerzett, – védőjük erre irányuló érvelésével szemben – enyhítő körülményként nem értékelhetők. Terhelt8 VIII. r. vádlott javára értékelte a másodfokú bíróság, hogy négy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r. és Terhelt13 XIII. r. vádlottak javára enyhítő körülmény az, hogy büntetlen előéletűek. Terhelt12 XII. r. vádlott büntetőjogi felelősségének elismerésére is kiterjedő beismerő vallomást tett, amelyet a másodfokú bíróság nyomatékos enyhítő körülményként értékelt, csakúgy, mint annak tényét, hogy feljelentést tett. Terhelt13 XIII. r. vádlott szintén beismerő vallomást tett, mely a javára nyomatékos enyhítő körülményként értékelendő. A bűnszervezetben történt elkövetés megállapítására figyelemmel a Btk. 91. §

(1)bekezdésében írtak szerint a halmazati büntetéskiszabásra irányadó Btk. 81. §

(4)bekezdése alapján magasabb felső büntetési tétel és emiatt lényegesen magasabb középmérték állapítható meg azon vádlottak esetében, akik a cselekményüket bűnszervezetben követték el. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [172] [173] [174] [175] [176] [177] [178] [179] [180] [181] 23 Erre tekintettel Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak vonatkozásában a büntetési tételkeret kettő évtől huszonnégy évig terjedő szabadságvesztés, melynek középmértéke 13 év szabadságvesztés, Terhelt14 XIV. r. vádlott vonatkozásában pedig kettő évtől tizenhat évig terjedő szabadságvesztés, melynek középmértéke 9 év. Mindezekre figyelemmel a cselekményüket bűnszervezetben elkövető vádlottakkal szemben szükséges volt a szabadságvesztés és ezzel összefüggésben a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítása is. Ezért a másodfokú bíróság a belső arányosság szempontjait is szem előtt tartva a Terhelt1 I. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést 10 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra, a Terhelt2 II. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést 6 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra, a Terhelt3 III. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést 5 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra, a Terhelt4 IV. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra, a Terhelt5 V. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra, a Terhelt6 VI. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést 7 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra, a Terhelt7 VII. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra, az Terhelt14 XIV. r. vádlottal szemben kiszabott büntetést 3 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra súlyosította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Btk. 79. §-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez ezen büntetések szükségesek, de egyben elégségesek is. A bűnszervezetben történő elkövetésre figyelemmel Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottak a kiszabott szabadságvesztésből a Btk. 38. §

(4)bekezdés c) pontja alapján feltételes szabadságra nem bocsáthatóak. Terhelt2 II. r. vádlott ezen túlmenően a Btk. 38. §

(4)bekezdés d) pontja alapján sem volna az. A bűnszervezetben elkövető vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetéseket a Btk. 37. §

(3)bekezdés

1. b)pontjának
2. bb)alpontja alapján fegyház fokozatban kell végrehajtani. Az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezése tehát e vádlottak vonatkozásában megalapozott volt. Nem értett egyet ugyanakkor a másodfokú bíróság az ügyészségnek Terhelt11 XI. r., Terhelt10 X. r., Terhelt12 XII. r. és Terhelt13 XIII. r. vádlottakkal szemben bejelentett súlyosításra irányuló fellebbezésével. Álláspontja szerint a kiszabott büntetések – Terhelt12 XII. r. vádlott kivételével – elegendőek a büntetési célok eléréséhez, így azok súlyosítására, de enyhítésére sem látott lehetőséget. Terhelt12 XII. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés azonban – tekintettel arra is, hogy a XII. r. vádlott csakúgy, mint sértett1, akivel szemben a büntetőeljárás megszüntetésre került, feljelentést tett a nyomozó hatóságnál – eltúlzottan súlyos. Ezért azt a Btk. 64. §

(1)bekezdésében írtak szerint megrovásra enyhítette. Az enyhítést célzó jogorvoslati kérelmek tehát csak Terhelt12 XII. r. vádlott vonatkozásában vezettek eredményre. A fellebbviteli főügyészség átiratában írtakkal egyezően észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül határozta meg Terhelt1 I. r. vádlottal szemben a Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontja alapján elrendelt vagyonelkobzás összegét. Az irányadó tényállás szerint ugyanis az I. r. vádlott összesen 164 millió forintot vett át Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r., Terhelt12 XII. r. és Terhelt13 XIII. r. vádlottaktól, amelyből 8 millió forint Terhelt3 III. r. vádlottól származott. A 8 millió forintot Terhelt3 III. r. vádlott az aktív vesztegető Terhelt11 Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [182] [183] [184] [185] [186] [187] [188] 24 XI. r. vádlott számára bizalmának további erősítése érdekében adta át, ez az összeg azonban nem képezheti vagyonelkobzás tárgyát Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak tényállásban rögzített szándékegysége okán. Ebből következően nem a 164 millió forintot, hanem 156 millió forintot kellett csökkenteni Terhelt1 I. r. vádlottól lefoglalt és az elsőfokú bíróság rendelkezése alapján vagyonelkobzás alá eső 7.426.000 forint és a 770 euró készpénz összegéből számított 7.672.400 forinttal. Ezért a vagyonelkobzás összege helyesen 148.327.600 forint, amelyet a Btk. 75. §

(1)bekezdés a) pontja alapján pénzösszegben tekintette a másodfokú bíróság elrendeltnek. Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, hogy Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottaktól különböző valutanemekben lefoglalt készpénz vagyonelkobzását a Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontja alapján rendelte el. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem állapította meg a tényállásban, hogy Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt6 VI. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottak milyen mértékben gazdagodtak a bűncselekmény elkövetése során, ebből következően az sem állapítható meg, hogy a tőlük lefoglalt készpénz az elbírált bűncselekmények elkövetéseiből származott. Tekintettel azonban arra, hogy a Btk. 74/A. §

(1)bekezdés a) pontjában írtakra figyelemmel a bűnszervezetben történt elkövetés megállapítása esetén vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvétele alatt szerzett. Ezért a vagyonelkobzás helyesen a Btk. 74/A. §

(1)bekezdés a) pontján alapult. Helyesbíteni kellett a vagyonelkobzás jogszabályi alapját Terhelt12 XII. r. vádlott vonatkozásában is, az helyesen a Btk. 74. §

(1)bekezdés f) pontja. A fellebbviteli főügyészség átiratában írtakkal egyezően észlelte a másodfokú bíróság azt is, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztott rendelkezni Terhelt9 IX. r. vádlottal szemben az eljárás megszüntetéséről a halála miatt a Be. 567. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, annak ellenére, hogy a halotti bizonyítvány az iratok között fellelhető volt. Ezért a másodfokú bíróság ezt pótolva a Terhelt9 IX. r. vádlottal szemben indult büntetőeljárást a Be. 567. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, a vádlott halála okán megszüntette. Tekintettel arra, hogy Terhelt5 V. r. vádlott vonatkozásában a Kaposvári Járásbíróság a

1. évi június hó
2. napján jogerőre emelkedett 11.B.64/2020/
3. számú ítéletével a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.B.32268/2016/
4. számú ítéletének próbára bocsátást megszüntető rendelkezését hatályon kívül helyezte és halmazati büntetést szabott ki, ezért a másodfokú bíróság a próbára bocsátást megszüntető rendelkezést mellőzte. Egyben bűnösségének a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.B.32268/2016/
5. számú ítéletében írt, a Btk.
6. §

(1)bekezdésében meghatározott, a

(2)bekezdés ad) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntette miatti megállapítását hatályon kívül helyezte, és e tekintetben az eljárást a Be. 567. §

(1)bekezdés b) pontja alapján megszüntette. Tévesen rögzítette az elsőfokú bíróság Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlottak előzetes fogvatartására vonatkozó adatokat is, ezért azokat a másodfokú bíróság szintén helyesbítette és megváltoztatta az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámítására vonatkozó ítéleti rendelkezéseket is. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor az elkobozni rendelt bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről rendelkezett, ezért a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést is mellőzni kellett. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezések csaknem valamennyi tétel tekintetében pontatlanok voltak. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseit mellőzte, és a helyes összegeknek megfelelő döntést hozott. Pécsi Ítélőtábla I.Bf.23/2020/67/III [189] [190] [191] [192] 25 Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiekben kifejtettek szerint megváltoztatta. Az egyéb törvényes rendelkezéseket pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztésbe Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján be kell számítani a

1. február
2. napjától a
3. december
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt is. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.
5. §

(1)bekezdésén alapul. A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség, Terhelt5 V. r. vádlott és védője, valamint Terhelt7 VII. r. vádlott és védője a Be. 615. §

(1)bekezdése alapján fellebbezést jelenthet be a Kúriához. P é c s,

1. szeptember
2. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Tóth Sándor s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 11.B.244/2018/
3. számú ítéletének Kőrös Gusztáv I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt8 VIII. r., Terhelt9 IX. r., Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r., Terhelt12 XII. r., Terhelt13 XIII. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlottakra vonatkozó része a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.23/2020/
4. számú ítélete folytán – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi szeptember hó
6. napján jogerőre emelkedett és – fel nem függesztett részében – végrehajthatóvá vált. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke