A határozat elvi tartalma: A politikai vitában megfogalmazott tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, a vitatott közlés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés milyen valódi jelentést hordoz. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.683/2022/
- A tanács tagjai: Dr. Kovács Zsuzsanna a tanács elnöke Véghné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró Dr. Dzsula Marianna bíró Dr. Pataki Árpád bíró A felperes: felperes (cím) A felperesek jogi képviselője: Dr. Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda (cím1, ügyintéző: dr. Fodor Tímea ügyvéd) Az alperes: alperes (cím2) Az alperes képviselője: Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi Iroda (cím3, ügyintéző: dr. Balázs Gábor ügyvéd) A per tárgya: Személyiségi jog megsértése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.903/2021/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 22.P.20.131/2021/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését – az eljárási költség és illeték viselésére is kiterjedően – részben hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperes dátum-án a név „cím4” című műsorban tett kijelentései miatt a jóhírnév megsértésének megállapítására és a jogsértéstől eltiltásra irányuló keresetet elutasítja. Kúria IV.Pfv.20.683/2022/5 2 Kötelezi a feleket, hogy fizessenek meg az esedékesség napjáig az államnak – az állami adóés vámhatóság illetékbevételi számlájára – személyenként 104.000 (száznégyezer) forint első, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet azzal a szövegezésbeli pontosítással tartja fenn hatályában, hogy az alperes Facebook oldalán dátum-án és 3-án közzétett bejegyzéseivel megállapított jogsértés miatt az alperest a további jogsértéstől eltiltja. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes dátum-án a név „cím4” című műsorában adott interjúban – egyebek mellett – azt a kijelentést tette, hogy „név1…volt az a személy, aki felperessel találkozott és átvette ezt a pénzt, amit kampányfinanszírozásra fordítottak”. Elmondta, hogy „a munkavállalók nem kerültek kifizetésre, és az a közel 300 millió forint is eltűnt, amit kapott felperes kölcsönként. Hát itt újra fölvetődik a kérdés, hogy hol ez a pénz, és akkor azt mondtam, és most is azt mondom, hogy ez is pártkasszában landolt.” [2] Az alperes a Facebook oldalán dátum-án közzétett posztjában többek között azt a kijelentést tette, hogy „sem felperes I. rendű vádlott, sem a többi vádlott nem jelent meg a mai tárgyaláson! Betegségre hivatkozva minden vádlott kimentette magát!” [3] Ezt követően az alperes
- március 3-án a Facebook oldalán közzétett videofelvételen – egyebek mellett – azt közölte, hogy „felperes és bandája mindent megtesz annak érdekében, hogy lassítsa és gátolja az igazságszolgáltatást és a bírósági eljárást. Ezt bizonyította, hogy tegnap sem tartottak érdemi tárgyalást a Kecskeméti Törvényszéken, mert a vádlottak nem jelentek meg. Miközben felperes Facebook oldalán posztolt, hogy ő futóedzést tart.” A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy dátum-án valótlanul állította a név „cím4” című műsorában, hogy a felperes pénzt adott át név1nek a budapesti kampány finanszírozására (
- közlés); valótlanul állította, hogy közel 300 millió forint is eltűnt, amit a felperes az név2tól kapott kölcsönként (
- közlés); dátum-án Facebook oldalán valótlanul állította, hogy betegségre hivatkozva kimentette magát, és ezért nem jelent meg a bírósági tárgyaláson (
- közlés);
- március 3-án közzétett videóban azt a valós tényt, hogy a felperes nem jelent meg a bírósági tárgyaláson és azt a valós tényt, hogy azzal egyidőben a felperes futóedzést tartott – azon valós tény elhallgatásával, hogy a felperest a bíróság nem idézte a tárgyalásra, ezért azon megjelenni sem kellett – abban a hamis színben tüntette fel, hogy a felperes mindent megtesz annak érdekében, hogy lassítsa és gátolja az igazságszolgáltatást és a bírósági eljárást (
- közlés). Kérte továbbá, hogy a bíróság tiltsa el az Kúria IV.Pfv.20.683/2022/5 3 alperest a jövőre nézve a további jogsértéstől és kötelezze 1.500.000 forint sérelemdíj megfizetésére. [5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az a közlés, hogy pénzt adott név1nek, nem sértheti a felperes jó hírnevét, annak sértő tartalma nincs, a tényállítás valóságát egyébként védett tanú tudná csak igazolni. Ha a felperes a kijelentés azon részét vitatja, hogy a felperes a bűncselekménnyel vagyont szerzett, amelyet a baloldali pártok finanszírozására fordított, ez vélemény, amelynek ténybeli alapja a büntetőeljárás. A
- közlésben kizárólag azt állította, hogy a felperes által kölcsönkapott háromszázmillió forint eltűnt. Véleménynyilvánításnak tartotta, hogy ez az összeg a pártkasszában landolt. A Facebook oldalon tett kijelentésével összefüggésben előadta, hogy a felperes nem jelent meg a büntető ügy tárgyalásán, ott a vádlottak betegségre hivatkozása hangzott el, nem rendelkezett arról információval, hogy a felperes idézése szabályszerű volt-e. Véleménynek tartotta azt a kijelentést, hogy a felperes lassítani igyekszik az igazságszolgáltatás munkáját, aminek van ténybeli alapja. Azt, hogy a felperes nem mentette ki magát betegségre hivatkozással, kisebb ténybeli tévedésnek tartotta. Érvelése szerint a felperes közszereplő, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
- §
(1)bekezdés alapján a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlását köteles eltűrni. Az első- és másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez való személyiségi jogát azzal, hogy dátum-án valótlanul állította a név „cím4” című műsorában, hogy a felperes pénzt adott át név1nek a budapesti kampány finanszírozására, valótlanul állította, hogy közel 300 millió forint is eltűnt, amit a felperes az név2tól kapott kölcsönként, továbbá azzal, hogy az alperes dátum-án a Facebook oldalán valótlanul állította, hogy a felperes betegségre hivatkozva kimentette magát és ezért nem jelent meg a bírósági tárgyaláson, valamint azzal, hogy alperes
- március 3-án videónyilatkozatában azt a valós tényt, hogy a felperes nem jelent meg a bírósági tárgyaláson és azt a valós tényt, hogy azzal egyidőben futóedzést tartott, azon valós tény elhallgatásával, hogy a felperest a bíróság nem idézte a tárgyalásra, így azon megjelennie sem kellett, abban a hamis színben tüntette fel, hogy a felperes mindent megtesz annak érdekében, hogy lassítsa és gátolja az igazságszolgáltatást és a bírósági eljárást. [7] Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és 600.000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [8] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság kijavított ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. [9] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az irányadó anyagi jogszabályoknak megfelel, a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés nem vonható le, felülmérlegelésnek nincs helye. Erre tekintettel az elsőfokú ítéletet – helyes indokai alapján – a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [10] Az elsőfokú bíróság által felhívott anyagi jogszabályokra történt utalást követően azt emelte ki, hogy a valótlan tényállításokat a közéleti szereplőknek sem kell tűrniük. Az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozatának [17] bekezdésében foglalt érvelésére hivatkozással kifejtette, hogy valótlan tények közlésére és a tények meghamisítására nem vonatkozik az alkotmányos védelem. Közéleti szereplőre vonatkozó valótlan tényállítás esetén pedig csak akkor mentesülhet a közlő a jogi következmények alól, ha jóhiszemű volt és gondosan járt el a valótlan tények közlésekor [Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 376.U.S.254
(1996)]. [11] Az
- közlést a másodfokú bíróság tényállításnak minősítette, mert a közlés valóságtartalma igazolható lett volna, ezzel szemben az alperes még arra sem ajánlott fel Kúria IV.Pfv.20.683/2022/5 4 bizonyítást, hogy a büntetőeljárásban védett tanú meghallgatására került sor. A szöveg összefüggéseit értékelve az alperes a másodfokú bíróság érvelése szerint azt állította, hogy a felperes a bűncselekményből származó összeg egy részét tiltott pártfinanszírozásra fordította, ami a köztudomás szerint alkalmas a felperes jóhírének megsértésére. [12] Az ítélőtábla megítélése szerint a
- kijelentéssel az alperes azt a tényt állította, hogy a felperes a kölcsönkapott pénzt nem fizette vissza, ez pedig valótlansága esetén alkalmas a felperessel szemben a negatív értékítélet kiváltására, ezzel szemben a felek nyilatkozatai, és a vádirat azt támasztja alá, hogy a kölcsön döntő része visszafizetésre került. [13] A
- és
- közlésekkel összefüggésben a másodfokú bíróság álláspotja az volt, hogy a jóhírnév megsértése a való tény, a tárgyalási napra szóló idézés hiányának elhallgatásával valósult meg. Kifejtette, hogy a büntetőügyet figyelemmel kísérő és a tárgyaláson megjelent, jogvégzett alperes nem a kellő és indokolt gondossággal járt el, nem győződött meg a felperes távolmaradásának okáról, annak valós ténybeli indokát nem tárta fel, állítása valóságtartalmát nem ellenőrizte. Mulasztása mellett pedig erőteljes, durva hangvételű és sértő kritikát fogalmazott meg a felperessel szemben, amely jogsértésnek még vékony ténybeli alapja sem áll fenn. [14] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk. 2:
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontját, továbbá a 2:52. §-t is helytállóan alkalmazta, ezért azt – helyes indokai alapján – helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely arra irányult, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon az elsőfokú ítéletet megváltoztató, a keresetet teljes egészében elutasító határozatot. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti Magyarország Alaptörvényének IX. cikk
(1)és
(2)bekezdését, Ptk. 2:42. §
(1)bekezdését, 2:
- § d) pontját, 2:
- §
(1)bekezdését és a 2:45. §
(2)bekezdését. [16] A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a másodfokú bíróság megalapozatlanul értékelte a kijelentéseit tényállításként. Az Alkotmánybíróság IV/3954/
- számú határozatának [27], [28], [30] és [31] bekezdésben foglaltakra hivatkozott, azt részletesen idézte. Érvelése szerint a kijelentéseit is ennek megfelelően kell értelmezni. [17] Álláspontja szerint az
- közlésben azon politikai véleményét fejtette ki, hogy a felperes a bűncselekmény elkövetésével szerzett vagyont baloldali pártok finanszírozására fordította. Ezt a felperes és a választópolgárok is így értelmezik, téves ezért ezt tényállításként értékelni, azt pedig nem állította, hogy a felperest elítélték, következetesen folyamatban lévő eljárásról beszélt. [18] A felülvizsgálati kérelem további indokai szerint a
- kijelentéssel azt a politikai véleményét közölte, hogy a felperes által kölcsönként kapott összeget pártfinanszírozásra fordította. Szerinte nem lehet olyan jelentést tulajdonítani a kijelentésnek, hogy azt a saját javára használta fel. A másodfokú bíróság ezt a véleménynyilvánítást politikai jellegét elhagyva értékelte, holott a közlést tevő és a közléssel érintett személy is egyaránt közszereplő politikus. [19] Megítélése szerint a
- és
- közléssel azon véleményét kívánta erősíteni, hogy a felperes mindent megtesz annak érdekében, hogy lassítsa, gátolja az igazságszolgáltatást. Álláspontja szerint kijelentéseit politikusként, politikustársával szemben közügyre Kúria IV.Pfv.20.683/2022/5 5 vonatkozóan fogalmazta meg az Alaptörvény IX. cikk
(1)és
(2)bekezdés, a Ptk. 2:44. §
(1)bekezdés által biztosított szabadsággal élve. Érvelése szerint a másodfokú bíróság a felülvizsgálni kért ítélet [39]-[41] bekezdéseiben vele szemben az Alkotmánybíróság határozatait meghaladó követelményeket támasztott, holott – mint politikust – fokozott gondossági kötelezettség nem terheli. Ezzel szemben a politikai vitában az egyes állítások cáfolatára széles körű lehetőség nyílik, politikusoknak nincs lehetősége arra, hogy aktuálisan felmerülő kérdésben bizonyítékokat szerezzen, a büntetőeljárás irataiba betekintsen, az idézéseket ellenőrizze. A sajtószervekkel szemben nincs kötelezettsége arra sem, hogy politikustársát megkeresse a nyilatkozata megtétele előtt, ilyen magatartás politikai ellenfelek esetén nem elvárható. [20] Összefoglalva álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabályt sértve állapította meg, hogy a perbeli nyilatkozatok megsértették a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. [21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, mert álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyes jogi indokok mentén hozta meg az alperes által támadott ítéletet. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A felülvizsgálati kérelem részben alapos. [23] A Pp. 423. §
(1)bekezdése értelmében a Kúria – meghatározott kivételektől eltekintve – a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. Az alperes a felülvizsgálati kérelemben a Ptk. 2:52. §
(1)-
(3)bekezdésnek sérelmére nem hivatkozott, ezért a jogerős ítéletnek a sérelemdíjjal kapcsolatos rendelkezése felülvizsgálattal nem volt támadott. [24] A Kúria kiemeli, hogy a felülvizsgálati kérelem nem a per folytatása, hanem szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat. Ennek során kizárólag a Pp. 272. §
(2)bekezdésben meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelő felülvizsgálati hivatkozások vehetőek figyelembe. A Kúria nem vizsgálhat olyan jogszabálysértést, amivel kapcsolatban a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél jogi álláspontját nem fejtette ki, ahhoz indokolást nem fűzött [az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatálybalépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/
- Polgári jogegységi határozattal a Pp. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekintett, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
- (II. 15.) PK vélemény
- és
- pontja]. [25] Az alperes a felülvizsgálati kérelemben az Alaptörvény sérelmén kívül kizárólag anyagi jogi jogszabálysértést állított [Ptk. 2:
- §
(1)bekezdés, 2:
- § d) pont, 2:
- §
(1)bekezdés, 2:45. §
(2)bekezdés], a megsértett jogszabályok felsorolásán túl a kérelem indokait azon okból fejtette ki, hogy a másodfokú bíróság a keresettel sérelmezett közléseket azért minősítette –megítélése szerint tévesen – tényállításnak, mert figyelmen kívül hagyta a Ptk. 2:44. §-át, a közlések politikai jellegét, ami az Alaptörvény IX. cikk
(1)és
(2)bekezdésbe ütköző jogértelmezéshez vezetett. A felülvizsgálat tárgyát ezért kizárólag annak vizsgálata képezte, hogy a jogerős ítéletet e jogszabályok megsértésével hozta-e meg a másodfokú bíróság. [26] A bíróságnak hivatalból kötelessége az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatni. Ez következik az Alaptörvény
- cikkéből, amely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Amennyiben az ügyben felmerül valamelyik Kúria IV.Pfv.20.683/2022/5 6 alapjog érintettsége, a bíróságnak saját jogértelmezését a jog alkotmányos tartalmával összhangban kell kialakítania {3/
- (II. 2.) AB határozat [18]}. A véleménynyilvánítás szabadságához és a jóhírnév védelméhez való joggal kapcsolatos ügyekben ezért minden alkalommal felmerül az említett alapjogokkal érintettség, ebből következően pedig megkerülhetetlen, hogy a bíróság a döntés során az Alkotmánybíróság e jogokkal kapcsolatos, az Alaptörvény R) cikk
(3)bekezdés szerinti jogértelmezését figyelembe vegye. A felek személyére, az alperes megszólalásának tartalmára tekintettel az Alaptörvény VI. és IX. cikkének rendelkezéseit is figyelembe kellett venni, a perben szükséges volt az egyes alapjogok érvényesülésének mérlegelés útján történő összevetése. [27] A másodfokú bíróság a jogerős ítéletben az elsőfokú bíróság által felhívott anyagi jogszabályokra – ezen belül a Ptk. 2:
- §-ra is – visszautalt, az alapjogi összevetést elvégezte. Kifejtett és a [34] bekezdésben részletezett álláspontja az volt, hogy a valótlan tényállításokat a közéleti szereplőknek sem kell eltűrniük, a közlő akkor mentesül a felelősség alól, ha a jóhiszemű volt és gondosan járt el. [28] Az Alkotmánybíróság a felhívott 7/
- (III.7.) határozaton túl több alkalommal vizsgálta, hogy miként oldható fel a szólásszabadság és valamely közhatalmat gyakorló személy jóhírneve közötti kollízió. A 3329/
- (XII 8.) AB határozatban a korábbi bírósági gyakorlatra támaszkodva alakította ki azt a tesztet, amelynek első lépéseként azt kell vizsgálni, „hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalás a közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben”. A második lépésként a bíróságoknak „azt kell eldöntenie, hogy a közlés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e. A közügyeket érintő értékítéletek szabad folyása biztosított hiszen a tényállításokkal szemben az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és nem igazolható” {7/
- (III. 7.) AB határozat, Indokolás [30]-[31]}. Végül pedig vizsgálni kell, hogy a korlátozás nem lépte-e túl a véleménynyilvánítás határát, mert „a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az olyan öncélú a közügyek vitatása körén kívül eső így a magán vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelynek célja a puszta megalázás, illetve a bántó vagy sértő kifejezések használata, más jogsérelem okozása.” Ha a kifejezés információs értékkel bír, és mindez összefügg a közügyek megvitatásával, akkor a közlést a szólásszabadság legmagasabb szintű védelme illeti meg a 13/
- (IV. 18.) AB határozat indokolásának [39] bekezdése alapján. [29] Kétségtelen, hogy az alperes
- és
- közlése közügyet érint. A név cím4 címmel dátum-án sugárzott műsorának felperest érintő témája az volt, hogy a vád tárgyává tett cselekmények révén megszerzett jelentős vagyoni előnyt a felperes a baloldali pártok finanszírozására fordította. A politikai pártok finanszírozásának forrásai, annak legalitása közügy. Nem volt vitás az sem, hogy a peres felek a politikai közélet szereplői, egymás politikai ellenfelei, a 3329/
- (XII.8.) AB határozat által felállított szempontrendszer első eleme tehát megvalósult, mert a közlés a közügyekben történő megszólalásként volt értelmezhető. [30] A másodfokú bíróság azt is helytállóan tette vizsgálat tárgyává, hogy az alperes állításai tényállításnak vagy értékítéletnek minősülnek-e. Azt azonban nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy a szóban forgó kijelentések értékelése nem történhet csupán „megragadva a kijelentés direkt tartalmánál” fogva {5/
- (II. 25.) AB határozat, Indokolás [27]}. A 3111/2022.(III. 23.) AB határozatban az Alkotmánybíróság már egyértelműen kiemelte a politikai vitákkal kapcsolatban, hogy „az ennek keretében megfogalmazott tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, azaz nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére. A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei Kúria IV.Pfv.20.683/2022/5 7 ténylegesen, objektív módon cáfolhatóak. A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés milyen valódi jelentést hordoz a választópolgárok számára.” [31] Az alperes dátum-án a név műsorában elhangzott
- közlése egyértelműen arra irányult, hogy a felperes pénzzel támogatta más politikus kampányát, ezzel azonos értelmet lehet tulajdonítani a kereset tárgyává tett
- közlésnek is. A 300 millió forint eltűnésével összefüggésben az alperes állítása nem az volt, hogy a kölcsönkapott pénzt az alperes nem adta vissza, hanem az, hogy a „pártkasszában landolt”. A közlések fő üzenete, hogy a felperes a büntetőeljárás során fel nem lelt vagyoni előny és kölcsön útján pénzt juttatott politikai pártoknak. A tiltott pártfinanszírozás megvalósítása pedig értelmezhető politikai hitelességét megkérdőjelező értékítéletként, ami egyben szorosan kapcsolódott a felperessel szemben folyamatban lévő büntetőeljárás tárgyához, a vád tárgyává tett cselekményhez, ami a kijelentés ténybeli alapját képezte. Erre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, hogy az
- és
- közlésre alapított keresetnek helyt adó jogerős ítélet – kifejezetten a 3111/
- (III. 23.) AB határozat, Indokolás [31] bekezdésére tekintettel – a Ptk. 2:
- §
(1)bekezdés és a Ptk. 2:42. §
(2)bekezdésének sérelmével járt, mert a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogának védelmét korlátozhatóvá tette. [32] Ezzel szemben az alperes Facebook oldalán megtett
- és
- közlésnek ilyen szorosan közügyhöz, politikai tevékenységhez kapcsolódó jelentéstartalma nincs. A kijelentések lényege, hogy a felperes kötelezettsége ellenére – minden más vádlottal együtt – a büntető ügyében a tárgyaláson betegségre hivatkozással nem jelent meg. Ez a közölt tartalom pedig egyértelműen tényállítás, amely annak ellenére vonatkozik a felperesre is, hogy rajta kívül más vádlottak is szerepelnek a büntetőeljárásban. Ezen állítás kisebb ténybeli tévedésnek sem tekinthető, hiszen a szövegösszefüggés alapján egyértelmű, hogy a felperes távolmaradását összefüggésbe hozta az érdemi tárgyalás elmaradásával, a futóedzést pedig szembeállította a vádlottak betegségre hivatkozásával, erősítve azt az üzenetet, hogy a felperes a tárgylás megtartását valótlan tartalmú nyilatkozatával odázta el. Ez a közölt tartalom egyértelműen közüggyel össze nem függő valótlan tényállítás, illetve a valós tények hamis színben történő feltüntetése, ami alkalmas a felperes jóhírnevének sérelmére. Arra helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelemben, hogy az alperest a jogerős ítélet [38] bekezdésben részletezett fokozott gondosság, de a hiteles, gyors és pontos tájékoztatási kötelezettség sem terheli. Ennek azonban az ügyben jelentősége nem volt, mert a valótlan tényállítások esetén a rosszhiszeműségnek kizárólag a közügyekkel összefüggésben megvalósult bírálat körében van jelentősége {13/
- (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [31]}. A
- és
- közléssel érintett ügy nem szolgáltatott kellő alapot a felperes jóhírnévhez fűződő jogának korlátozására, nem sértette ezért a másodfokú bíróság jogerős ítélete a felsorolt anyagi jogszabályokat. [33] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését a Pp.
- §
(3)bekezdés alapján – az eljárási költségek és az illetéke viselésére is kiterjedően – részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes dátum-án a név „cím4” című műsorában tett kijelentései miatt a jóhírnév megsértésének megállapítására és a jogsértő magatartástól történő eltiltásra irányuló keresetet elutasította; ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a Pp. 424. §
(1)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat Kúria IV.Pfv.20.683/2022/5 8 [34] Ptk. 2:42. §
(1)bekezdés, 2:
- § d) pont, 2:
- §
(1)bekezdés és a 2:45. §
(2)bekezdés [35] 3111/
- (III. 23.) AB határozat A döntés elvi tartalma [36] A politikai vitában megfogalmazott tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, a vitatott közlés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés milyen valódi jelentést hordoz. Záró rész [37] A Kúria a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(2)bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy egyik fél sem köteles perköltség megtérítésére. [38] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. §
(1)bekezdés f) pontja alapján fennálló tárgyi illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt és az Itv. 42. §
(1)bekezdés a) pontja, a 46. §
(1)bekezdés és az 50. §
(1)bekezdése alapján megállapított összegű eljárási illetéket a Pp. 101. §
(1)bekezdése a felek egymás közt egyenlő arányban kötelesek megfizetni. [39] A Kúria a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés
- d)és
- e)pontja alapján tájékoztatja a feleket arról, hogy az illetéket az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie; megfizetése során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának ügyszámát és a fizetésre kötelezett adóazonító számát. [40] A Kúria a felperesek felülvizsgálati kérelmét a Pp. 405. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [41] Az ítélet ellen a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest,
- január
- Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró, Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró, Dr. Pataki Árpád s.k. bíró