Kf.700477/2023/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjait jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.014.580 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Ítéletét – a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/2015. (XII.9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB szabályzat) 2., 3/d., 15., 21., 37. és 72/c. pontjaira figyelemmel – a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjára és

(5)bekezdésére, valamint a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet
2. mellékletére alapította. Ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a felperes által végzett járőrszolgálati és egyéb feladatok nem tartoztak a felperes kinevezés szerinti beosztásához, továbbá ezeket a felperes a körzeti megbízotti működési körzetén kívül látta el. Utalt rá, hogy a körzeti megbízotti csoport létrehozása nem eredményezhette a felperes eredeti működési körzetének megváltozását, mindazonáltal a felperes havonta legalább egyszer, de jellemzően havonta többször a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat saját és a körzeti megbízotti csoport működési körzetén kívül is ellátta, az alperes pedig nem igazolta a KMB szabályzat
3. pontjában foglalt feltételek fennállását. Kiemelte, hogy a munkáltató a kinevezés szerinti beosztás keretein belül határozhatja meg a munkaköri leírásban a ténylegesen ellátandó feladatokat. Mivel a felperes a munkáltató utasítása alapján visszatérően, rendszeresen ellátott a beosztásába nem tartozó többletfeladatokat a működési körzetén kívül, ezért részére a Hszt.
4. §

(1)bekezdés c) pontja alapján e feladatok után megbízási díj jár. Rögzítette továbbá, hogy a megbízási díj a különleges jogrend idejére is megilleti a felperest, mivel önmagában az a körülmény, hogy valamely időpontban és területre vonatkozóan különleges jogrend kerül kihirdetésre, nem képezheti kellő indokát annak, hogy a körzeti megbízottat beosztásával Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.477/2023/

1. 3 egyébként össze nem függő feladatra ellentételezés nélkül igénybe vegyék. Nem értékelte a
2. augusztus
3. napjától ellátott feladatokat, mivel az ezt megelőző időszakban ellátott többletfeladatok is megalapozták e hónapra a követelés jogalapját. A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemmel egyezően, valamennyi szempont mérlegelésével a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg, figyelemmel arra, hogy a peresített időszakban a felperes rendszeresen végzett egyéb tevékenysége miatt a körzeti megbízotti feladatai háttérbe szorultak, és több különböző típusú feladatot látott el. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [4] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a különleges jogrend idejére a kereset elutasítását, ezt meghaladó hónapokra a megbízási díj 50%-os mértékben történő megállapítását, harmadlagosan a
4. szeptember,
5. december,
6. február és
7. augusztus hónapokra nézve a kereset elutasítását, ezt meghaladó hónapokra a megbízási díj 50%-os mértékben történő megállapítását kérte. A kereseti igény jogalapjával összefüggésben előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Hszt.
8. §

(1)és

(5)bekezdéseit, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/2015. BM rendelet) 35. §

(6)bekezdését, továbbá eltér a Kúria Kf.45.115/2022/

1. számú ítéletében foglaltaktól. A Kúria a hivatkozott döntésében a körzeti megbízotti működési és csoportműködési körén kívüli, napi rendszerességgel elvégzett járőrfeladatokat vizsgálta, ily módon az nem vonatkozik a körzeti megbízotti csoporton belül végzett körzeti megbízotti feladatokra. Álláspontja szerint a többletfeladatok ellátása nem jelentett többletterhet, miután ezek idején a felperesnek nem kellett a körzeti megbízotti feladatait ellátnia. Utalt a fokozott ellenőrzések és a különleges jogrend időszakaira is, melyekben a felperest a KMB szabályzat
2. pontja értelmében jogszerűen vonta el eseti jelleggel a működési körzetéből. Az országos rendőrfőkapitány
3. március 11-től április 30-ig, május 1-től május 31-ig, június 1-től
4. augusztus 31-ig terjedő időszakokra (főként Covid19 és migráció miatt) fokozott ellenőrzést rendelt el, amely időszakban és a különleges jogrendi időszakok alatt a felperes eseti jelleggel működési körzetéből elvonható volt. Előadta továbbá, hogy
5. szeptember,
6. december,
7. február és
8. augusztus hónapokban a működési körzeten kívül ellátott feladatok aránya a 10%-ot sem érte el; a felperes működési körzetén kívül
9. december és
10. február hónapokban csak egy-egy migrációs ellenőrzést látott el,
11. szeptemberében csapatszolgálatra elvonható volt,
12. augusztus
13. napja előtt pedig csak egy járőrszolgálatot végzett. Vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított megbízási díj mértékét is; álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során téves következtetésre jutott. Az elsőfokú ítéletben rögzítettekkel szemben a felperes esetleges többletfeladatai nem különböztek a körzeti megbízotti szolgálat feladataitól; a járőrtevékenység pedig nem igényel a körzeti megbízotti munkához képest más szaktudást. Az ellátott tevékenységek jellegére és gyakoriságára tekintettel a rendvédelmi illetményalap 50%-nak megfelelő megbízási díj megalapozott felperesi érvelés esetén is elegendő lehet a többletfeladatok kompenzálására. A
14. sorszámú nyilatkozatában kifejtette, hogy a felperes többletfeladatai szolgálati idejének 1030%-át érintették, és csak egy alkalommal látott el átkísérést. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.477/2023/
15. 4 [5] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy rendszeresen a saját működési körzetén és gyakran a körzeti megbízotti csoport működési körzetén kívül is látott el szolgálati feladatokat. A körzeti megbízotti és a járőri beosztások különbözőek. A bírói mérlegeléssel összefüggésben előadta, hogy a többletfeladatok tényleges többlet-terhet jelentettek, időben is jelentős terjedelműek voltak, szolgálati idejének 50%-át érintették, több külön különböző típusú feladatot látott el, az átkísérés kifejezetten tiltott tevékenység, és a jelenlegi érték- és árviszonyok alapján sem eltúlzott a megbízási díj megítélt összege. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [6] A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozatlan. [7] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
16. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
17. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás érdemi döntésének korlátját illetően a másodfokú bíróság figyelembe vette, hogy az alperes a tényállás tisztázottsága tekintetében eljárásjogi jogszabálysértést nem állított, az ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte. Ekként a fellebbezés keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában e döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság az alábbiak szerint értett egyet: [8] A másodfokú bíróság elöljáróban leszögezi, hogy a kialakult bírói gyakorlat az alperes által kifogásolt, fellebbezéssel érintett kérdésekben már állást foglalt. Így arról is (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4.), hogy az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú módosításával rögzítheti, a munkaköri feladatok meghatározása azonban nem lehet önkényes. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával kizárólag az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, melyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni. Az alperesnél felperes körzeti megbízotti beosztása az állománytáblában rendszeresített, egyúttal a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás, ily módon munkakörének kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a felperes kinevezése szerinti beosztásához tartozóak voltak. [9] A Kúria a körzeti megbízott által működési körzetén kívül végzett járőri feladatokkal összefüggésben több határozatában kimondta: amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át rendszerszintűen a beosztásához nem tartozó feladatkört ellátja, a járőrfeladatokat a körzeti megbízotti működési és csoportműködési körén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül és annak ellentételezésére Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.477/2023/

1. 5 jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). A kereseti igény jogalapját tekintve nincs jelentősége az elsőfokú bíróság azon álláspontjának, hogy a felperes működési körzetének nem a körzeti megbízotti csoport körzetet tekintette, mivel – az alperes által nem megdöntött tényállás szerint – a felperes rendszeresen ellátott a körzeti megbízotti csoport működési körzeten kívüli járőri feladatokat is. Az ugyanis, hogy az ellátott többletfeladatok mennyisége miként alakul, nem a helyettesítési díjra való jogosultság, hanem annak a mértéke megítélésénél vehető figyelembe. A folyamatos rendőri jelenlét csoportkörzetben biztosításában részvétel nem jelenti azt, hogy a körzeti megbízott a körzeti megbízotti csoport működési körzetében valamennyi járőri, járőrszolgálati feladat ellátására kötelezett lenne. Azt pedig, hogy a felperes a működési körzetében, valamint azon kívül, de csoportkörzeten belül ellátott járőri, járőrszolgálati feladatai megfeleltek a KMB szabályzatban foglaltaknak, az alperes fellebbezésében sem támasztotta alá. [10] Alaptalanul hivatkozott arra az alperes, hogy az elsőfokú bíróság jogkérdésben eltért a Kúria Kf.VII.45.115/2022/
2. számú ítéletében foglaltaktól. Ezen eseti döntésben a Kúria valóban a körzeti megbízott működési és csoportműködési körén kívül végzett járőrfeladatokat vizsgálta és állapította meg, hogy amennyiben azokat a hivatásos állományú napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül. Ezen körbe azonban beletartozik a körzeti megbízotti csoporton belül végzett feladat is, hiszen az a körzeti megbízott saját működési körzetén kívül esik. Az elsőfokú bíróság ezzel egyezően helytállóan mutatott rá, hogy a KMB szabályzat egyértelműen meghatározza, hogy a körzeti megbízott járőrfeladatokat milyen szűkítéssel hajthat végre. Ebből az következik, hogy amennyiben ettől eltérően teljesíti a járőri feladatokat, megbízási díjra jogosult. [11] Az elsőfokú bíróság annak is megfelelő indokát adta, hogy a felperes ezen többletfeladatokat – a kimutatásban is alátámasztott módon – nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen látta el. Az alperes téves jogi álláspontjánál fogva jutott ezzel ellentétes következtetésre. Továbbá a fellebbezésekben megjelölt hónapokban csoportkörzeten kívül kisebb számban ellátott járőri feladatok sem cáfolják a többletfeladatellátás rendszerességét, csak annak mértékével állnak összefüggésben. Mindezek okán az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a felperes a járőrfeladatokat a körzeti megbízott működési és csoportműködési körén kívül nem eseti, hanem a vizsgált időszakon belül visszatérő jelleggel, rendszeresen látta el. A Kúria következetes – a perben is irányadó – gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat, az ilyen jellegű feladat tartós ellátása ugyanakkor nem maradhat ellentételezés nélkül (Kf.VII.39.523/2021/4., Kf.VII.39.525/2021/3.). [12] A felperest a peresített időszakban rendszeresen, nem eseti jelleggel osztották be a körzeti megbízotti működési körzeten kívül járőri feladatokra, ezért az alperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a fokozott ellenőrzés és a különleges jogrend időszakában a körzeti megbízott működési körzeten kívüli járőri tevékenysége megbízási díjra nem jogosít. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a veszélyhelyzet miatti személyi átcsoportosítások a felperes eredeti szolgálati beosztása mellett ellátott többlettevékenysége ellentételezése alóli mentesülésre nem adnak alapot, s helyesen foglalt állást abban is, hogy a KMB szabályzat
3. pontja szerinti esetek Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.477/2023/
4. 6 figyelembevételére a perbeli esetben nem kerülhetett sor. A Kúria e tekintetben kialakított gyakorlatát az ítélőtábla irányadónak tekintette (Kf.VII.45.184/2021/4., Kf.VII.45.176/2021/4.). [13] A megbízási díj mértékével összefüggésben a másodfokú bíróság a következőkre mutat rá. Miután az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, azt az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg; a másodfokú bíróságnak a felülbírálat keretében az elsőfokú bíróság ezen mérlegelési tevékenységének jogszerűségét kellett vizsgálnia. Amennyiben ugyanis a jogszabály a mérlegelés szempontjait meghatározza, a másodfokú bíróságnak a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között azt kell megítélnie, hogy a jogilag kötött mérlegelés a jogszabályok keretei között történt-e. [14] Kétségkívül mérlegelési jogkörnek felel meg az jogalkotói megoldás is, ha a jogszabály valamely jogkövetkezmény mértékét meghatározott tartományban (azon belül „tól-ig” keretben) fejezi ki a konkrét mérlegelési szempontok nevesítése nélkül, amely jelen ügyre vonatkoztatva azt jelenti, hogy a Hszt.
5. §

(5)bekezdésében rögzített, az illetményalap 50-200%-ban megállapítható megbízási díj meghatározása mérlegelési jogkört jelent. Ehhez kapcsolódóan a 30/2015. BM rendelet 35. §

(6)bekezdése jeleníti meg mérlegelés szempontjait, amely szerint a helyettesítési díj mértékét a többletfeladat nagysága, a megbízással járó többletterhek, a helyettesített szolgálati beosztás besorolása alapján a Hszt. 71. §

(4)és

(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell meghatározni. Ezen mérlegelési pontok mentén kellett az ítélőtáblának megvizsgálni, hogy melyek voltak az elsőfokú bíróság mérlegelésének szempontjai, s hogy azokat okszerűen vette-e figyelembe. [15] Az ítélőtábla megállapította – annak szem előtt tartásával, hogy a jogszerűségi kontroll a másodfokú bíróság számára felülmérlegelési lehetőséget nem biztosít –, hogy az elsőfokú bíróság az elvégzett mérlegelési tevékenysége során az anyagi jogszabály [Hszt. 71. §

(5)bekezdése] által meghatározott tartományban maradt, amikor a megbízási díj mértékét az illetményalap 75%-ban határozta meg; ezen felül az általa figyelembe vett és ítéletének [37] bekezdésében ismertetett mérlegelési szempontok beilleszthetők voltak a 31/2015. BM rendelet 35. §

(6)bekezdése szerinti kritériumok közé. A jogi indokolásában leírtak alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az arányosság vizsgálatánál figyelembe vette, hogy a felperes rendszeresen és visszatérően végezte a beosztásába nem tartozó szolgálati feladatokat; ugyanígy azt is, hogy több különböző típusú feladatot látott el, amelyek együttesen jelentős mértékű többletteherként értékelendők. Ezen felül tényleges többletteher mutatkozott a tekintetben is, hogy a körzeti megbízotti feladatai a járőrszolgálatok ellátása miatt háttérbe szorultak, azonban tekintettel arra, hogy az eredeti beosztásához tartozó feladatai alól nem mentesítették, azoknak is eleget kell tennie. [16] A másodfokú bíróság a fentiek okán az összegszerűség körében nem juthatott más jogi álláspontra, mint arra, hogy az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap (38.650 forint/hónap) 75%-ban történő meghatározásával a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.477/2023/5. 7 nem lépte túl, ezért nincs jogalap a helytálló ítéleti döntés megváltoztatására. Mint azt a Kúria több határozatában elvi éllel kimondta, önmagában az a körülmény, hogy a hosszú ideig, rendszeresen végzett többletfeladatok mértéke hónaponként, esetenként eltérő mértékű volt, a megbízási díj összegének a meghatározása tekintetében nem teszi jogszabálysértővé és megalapozatlanná az elsőfokú bíróság mérlegelését (Kf.VII.39.549/2021/4., Kf.VII.40.556/2021/4). [17] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [18] A pervesztes alperes a Kp.

1. § alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
3. §

(1)bekezdése és 102. §

(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 4. §

(1)bekezdés a) pontja és 3. §

(5)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgy értékhez igazodó és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [19] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §

(1)és 46. §

(1)bekezdései szerinti 81.166 forint fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §

(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §

(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [20] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.

1. § alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [21] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,

1. május
2. dr. Rácz Krisztina s.k. dr. Bendli Attila József s.k. dr. Bíró Péter s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.477/2023/
3. 8