Pf.20600/2023/3 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Amennyiben a sajtó a közlését megelőzően hivatalos szervet keres meg információszerzés céljából, a pontosan feltett kérdéseire adott hivatalos válasz tartalmát értékelheti a később megjelentetett cikkében. A válaszadás értelmezése alapján közölteket a hivatalos szerv alappal nem kifogásolhatja, ha a megjelent közlés a logika szabályai szerinti következtetés. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Pf.20.600/2023/

1. A felperes: felperes, felperes címe A felperes képviselője: Dr. Rontó Dániel kamarai jogtanácsos, felperes címe Az alperesek: I.r. alperes, alperes címe – I. rendű II.r. alperes, alperes címe – II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. T. Tóth Balázs ügyvéd, ügyvéd címe – az I. és II. rendű alperesek képviseletében A per tárgya: sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 65.P.22.010/2023/
2. A fellebbezést benyújtó fél: a felperes Ítélet Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.600/2023/3 2 A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes szerkesztője, szerkesztő neve
3. július
4. napján e-mail útján eljuttatott tájékoztatás kéréssel kereste meg a felperest egy települési telephelyen történő hulladéktárolással kapcsolatban, ebben az alábbi kérdéseket tette fel: Tároltak, illetve tárolnak-e veszélyes akkumulátor-hulladékot a telepen? Van-e veszélyes anyag az települési telepen? Milyen engedélyek alapján történt az települési telepen fellelt, erős vegyszerszagot árasztó akkumulátorcellák és egyéb hulladékok tárolása? Milyen hatósági végzés alapján szállítják el, és hová kerül az települési telepről az ott illegálisan tárolt akku-hulladék? Folyik-e valamelyik hatóság részéről hatósági eljárás az ügyben? Az újságírói megkeresést a felperes képviselője a küldés napján elektronikus üzenetben megválaszolta, az alábbiak szerint: „A 112-es központi segélyhívón keresztül
5. július 5-én bejelentés érkezett, amely szerint egy települési telephelyen nagy mennyiségű veszélyes hulladék, nehézfém és mérgező anyag van elhelyezve, továbbá erős szaghatás tapasztalható. A bejelentés alapján a felperes több alkalommal is helyszíni szemlét tartott. Ezek során megállapította, hogy a telephelyen tárolt anyagok nem tartoznak a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 219/
6. (X. 20.) Korm. rendelet hatálya alá, így a telephely a név1ről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló
7. évi CXXVIII. törvény IV. fejezet alapján nem minősül veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemnek. A helyszínen tapasztalt nagy mennyiségű hulladék miatt a felperes soron kívül értesítette a környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási hatóságot. A helyszínen tapasztaltak alapján a név1 tűzvédelmi hatósági hatáskörében indított eljárást, amely jelenleg folyamatban van.” Az I. rendű alperes szerkesztésében megjelenő portál internetes portálon
8. július
9. napján „cikk címe” bevezetővel egy cikk jelent meg. Ebben közölték olvasóikkal, hogy „egy hete számoltak be arról, hogy egy eldugott települési telephelyen illegális akkumulátorhulladékot tárolnak. Ezt követően az települési önkormányzat a közösségi oldalán jelentette be, hogy a telephelyre kiadott engedélyt visszavonta, a név1mel történt egyeztetés után pedig Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.600/2023/3 3 a telepről a hulladékot elszállítják. A felperes ugyanakkor arról tájékoztatta az I.r. felperest – írták –, hogy szerintük nincs veszélyes anyag a helyszínen, így csak tűzvédelmi hatósági hatáskörben indítottak eljárást, valamint értesítették a környezetvédelmi hatóságot.” Ezután az írás részletezte a történteket, előadva, hogy „július 7-én írták meg, hogy a megyei településon, egy elhagyott ipari telephelyen illegálisan tárolnak jelentős mennyiségű akkumulátor-hulladékot. Az I.r. felperesnak eljuttatott fotók és videók tanúsága szerint a telepen gumidarálékot és egyéb hulladékot tároltak a szabadban, négy csarnokban pedig akkumulátor-cellákat tartalmazó hordók voltak felhalmozva. A telepet maró vegyszer-szag lengte be, amiről a helyszínen magunk is meggyőződhettünk. Az akku-hulladékot azóta elkezdték elszállítani – egyelőre nem tudni, hogy hová. Majd július 15-én anyagok elszállítása – a hatóságokkal történt együttműködésnek köszönhetően – elkezdődött, és 2023.07.20-ra befejeződik. Az települési polgármestert és a jegyzőt többször is keresték, hogy a telepre korábban kiadott engedélyről, a hatóságokkal való egyeztetésről és a hulladék elszállításáról érdeklődjenek alperes munkatársai, de egyszer sem kaptak választ.” Cikkükhöz fotókat is mellékeltek, leírva, hogy olvasóktól kaptak több fotót a szerkesztőség munkatársai, ezeket közlik. Az írás
10. részében beszámoltak legújabb hírként arról, hogy megkeresték „név2 is, mert szerették volna megtudni, hogy a raktárakban felhalmozott akku-hulladék engedély nélküli tárolásával kapcsolatban milyen intézkedések történtek, és mit állapítottak meg az erősen vegyszer-szagú hulladék veszélyességével kapcsolatban. A felperestól azt a választ kapták, hogy a név3 több helyszíni szemlét is tartott, és ezek alapján megállapította, hogy „a telephelyen tárolt anyagok nem tartoznak a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 2019/
11. (X. 20.) Korm. rendelet hatálya alá, így a telephely a név1ről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló
12. évi CXXVIII. törvény IV. fejezet alapján nem minősül veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemnek.” A név3 szerint tehát az akku-hulladék nem veszélyes, tette hozzá a lap szerzője, közölve azt is az olvasókkal, hogy „a hordókon valóban látható a HAK 16 06 05 kód, ami az „egyéb elem és akkumulátor” nem veszélyes besorolást jelenti. Kérdés, hogy minek alapján állapították meg, hogy az erős vegyszerszagot árasztó cellák már nem tartalmazzák a gyártásuk során használt lítiumot és egyéb nehézfémeket, amik veszélyes anyagok. A név3 mindenesetre csak tűzvédelmi hatósági eljárást indított a telep ügyében, valamint értesítette a környezetvédelmi hatóságot. A zöldhatóságnak küldött megkeresésére azonban egyelőre nem kaptunk választ.” Az írás egyes közléseit sérelmezve
13. július 26-án a felperes képviseletére jogosult személy e-mail üzenet formájában helyreigazítás közzétételére kérte az I. rendű alperest. Az alperesi szerkesztőség nem tett eleget a felperes kérelmének. [2] A felperes a
14. augusztus
15. napján érkezett keresetlevélben az alábbi közlemény közzétételére kérte kötelezni az I. rendű alperest: „Helyreigazítás: Az portál valótlan tényállításokat tett közzé a
16. július 21-én megjelentetett (https://link) „cikk címe” című cikkében, amikor a következőket állította: „a név1 szerint nem számítanak veszélyes hulladéknak” Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.600/2023/3 4 „[a] felperes ugyanakkor arról tájékoztatta az I.r. felperest, hogy szerintük nincs veszélyes anyag a helyszínen, így csak tűzvédelmi hatósági hatáskörben indítottak eljárást.” „[a] név3 szerint tehát az akku-hulladék nem veszélyes.” A valós tény az, hogy az települési telephelyen a felperes által végrehajtott ellenőrzéskor tárolt anyagok nem tartoznak a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 219/
17. (X. 20.) Korm. rendelet hatálya alá, így a telephely a név1ről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló
18. évi CXXVIII. törvény IV. fejezet alapján nem minősült veszélyes anyagokkal foglalkozó, vagy küszöbérték alatti üzemnek. A név4 soron kívül megtette a szükséges intézkedéseket: a bejelentést követően haladéktalanul helyszíni vizsgálatot végzett és annak eredménye alapján soron kívül értesítette a veszélyeshulladék-kezelés ellenőrzésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságot, továbbá tűzvédelmi hatáskörében is eljárt.” [3] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy való tényből levont következtetés, véleménynyilvánítás a sérelmezett közlés. Előadták, hogy a felperes válaszát teljes terjedelmében tartalmazza az írás. Kiemelték, hogy a cikk idézte a felperesi közleményt és ehhez tette hozzá az újságírói következtetést, amit az olvasó eldönthet, hogy helyes-e. Kiemelték, hogy a cikk megírása előtt az alperesi újságíró azzal a kérdéssel fordult a felpereshez, hogy van-e veszélyes hulladék a cikkben utalt telepen. Azt a választ kapta, hogy a felperes által hivatkozott kormányrendelet hatálya alá nem tartozik az adott üzem. Ebből vonta le azt a következtetést és úgy is fogalmazott „hogy a név1 szerint tehát a cikkben hivatkozott akkuhulladék nem számít veszélyes anyagnak”. A „tehát” kifejezés is jelzi, hogy következtetést fogalmazott meg a felperesi közlés nyomán. [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg I. rendű alperesnek – a II. rendű alperes útján – 280.000 forint + áfa perköltséget. Rögzítette, hogy a le nem rótt 36.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. Ítéletének indokolásában hivatkozott a sajtószabadságról és médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
19. évi CIV. törvény (Smtv.)
20. §-ára és
21. §-ára, továbbá a Kúria PK
22. számú állásfoglalására. Kiemelte, miszerint azt kellett értékelnie, hogy a felperes és az alperes szerzője közt folyó levelezésről az alperes megfelelően tájékoztatta-e olvasóit. E körben nemcsak a felperesi válaszokat értékelte, hanem az alperesi kérdésekből indult ki. Az alperesi kérdésfeltevések olyan közérdekű, az egészséget is érintő kérdésekre vonatkoztak, amely kérdések körében a sajtót nemcsak tájékoztatási jog, hanem kötelezettség is terheli. A felperesi hatóságot is fokozott tájékoztatási kötelezettség terheli, hiszen közérdekű tevékenységet lát el a veszélyes hulladékok kezelésével kapcsolatosan, adott esetben intézkedési kötelezettsége van. Az írás szerzője konkrétumokat kérdezett arról, hogy tárolnak-e, vagy tároltak-e veszélyes hulladékot, akkumulátorhulladékot a telepen, van-e ott veszélyes anyag. A felperes nem tette egyértelművé, hogy tároltak-e, illetve tárolnak-e veszélyes hulladékot a telepen, úgy nyilatkozott, hogy nem tartozik az adott kormányrendelet hatálya alá az ott tárolt anyag. Arról sem adott tájékoztatást a válaszában, hogy a helyszíni szemlék során mit állapított meg, mit vizsgált, ami alapján azt rögzítette, hogy ezek a tárolt anyagok nem tartoznak az adott Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.600/2023/3 5 rendelet hatálya alá és azt sem írta meg, hogy az üzem működtetője mire kapott engedélyt, milyen tevékenység folyt az üzemben. Ezt a hiányos tájékoztatást vehette alapul az alperes a nyilvánosság felé való tájékoztatás során. A szerző ezt nem tudta másként értékelni, minthogy ez a felperes állásfoglalása és ezért rögzítette írásában azt, hogy az akkuhulladék a felperes szerint nem veszélyes. Arról nem adott tájékoztatást a felperes, hogy mi alapján állapították meg, miszerint az üzem nem tartozik a rendelet hatálya alá. Azt közölte az olvasóival az alperes, tájékoztatva, hogy a hordókon látható besorolás nem veszélyes anyagra vonatkozik. Azt is hozzátette, hogy a hulladék szúrós, vegyszerszagú és akkucellaként azonosította ezeket. A felperesi választ minősítette a cikk kiindulópontjának. A szerző okkal következtethetett arra, hogy az anyagot a felperes helyszíni szemléje után minősítette úgy, hogy az nem tartozik a veszélyes anyaggal kapcsolatos kormányrendelet alá, mert ezzel kapcsolta össze a felperes is a tájékoztatást, s ebből vonta le azt a következtetést, hogy felperes szerint nem minősül veszélyes anyagnak a kérdésfeltevésben érintett telephelyen talált anyag. Ezt a felperes válasza azzal is megerősítette, hogy maga az üzem sem veszélyes anyaggal foglalkozó üzem, erről is nyomatékkal tájékoztatta az alperest. Az elszállításra és a hatósági eljárásra irányuló kérdésfeltevést a felperes akként válaszolta meg, hogy a környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási hatóságot tájékoztatta és tűzrendvédelmi hatósági hatáskörben indított eljárást. Fentiekre tekintettel a felperes alappal nem kifogásolhatta az alperesi cikkbeli következtetést a veszélyes hulladék felperes általi minősítése körében, mivel egyrészt a válasza nem volt konkrét, határozott, másrészt válasza így is értelmezhető volt. Mindezekre tekintettel a felperes kereseti kérelmét elutasította. A perköltségről a Pp.
23. §