← Magyarország

Pfv.20944/2025/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A pénzügyi intézmény részletes árfolyamkockázati tájékoztatást az adósnak köteles nyújtani, a zálogkötelezettnek nem. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.20.944/2025/

  1. A tanács tagjai: Dr. Döme Attila a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia előadó bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró Dr. Madarász Anna bíró Dr. Tibold Ágnes bíró A felperesek: név és cím I. rendű név és cím II. rendű név és cím III. rendű Az I-II-III. rendű felperesek képviselője: dr. Ravasz László ügyvéd (cím) Az alperes: név és cím Az alperes képviselője: dr. Béres B. István Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Béres B. István ügyvéd) A per tárgya: jelzálogszerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-II-III. rendű felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 5.Pf.20.006/2025/
  2. számú ítélete Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Gödöllői Járásbíróság 8.P.21.722/2023/
  3. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg együttesen az alperesnek 673.789 (hatszázhetvenháromezer-hétszáznyolcvankilenc) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A meg nem fizetett 1.101.813 (egymillió-százegyezer-tizenhárom) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Kúria VI.Pfv.20.944/2025/7/I 2 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű felperes mint adós és zálogkötelezett
  4. június 12-én – közjegyzői okiratba foglaltan – 104.308 CHF kölcsön vonatkozásában kölcsönszerződést kötött az alperessel. A szerződés V.
  5. pontja értelmében a kölcsön és járulékai megfizetésére a felek jelzálogjogot alapítottak két ingatlanra, amelyből az egyik 1/1 arányban az I. rendű felperes tulajdonát képezi, a másik pedig 1/2-1/2 arányban a II-III. rendű felperesek tulajdonában áll. A jelzálogjogra vonatkozó szerződés a kölcsönszerződés elválaszthatatlan mellékletét képezte. [2] A kölcsönszerződés VII/
  6. pontja szerint az adós kifejezetten nyilatkozott, hogy a banki felvilágosítást, amely szerint a kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyamkockázata keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem CHF forrás, megértette, és ezen információ tudatában is igénybe kívánta venni a szerződésben meghatározott kölcsönösszeget. [3] A VIII.
  7. pontban az adósok – egyebek mellett – kijelentették, hogy a Bank Üzletszabályzatának, Hirdetményének rendelkezéseit megismerték, azokat magukra nézve kötelezőnek fogadják el. [4] Az Üzletszabályzat 1.
  8. pontja szerint ügyfél az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság vagy más szervezet, valamint természetes személy, akinek részére a bank pénzügyi-, kiegészítő pénzügyi- és egyéb szolgáltatást nyújt. [5] A közjegyzői okirat B./ fejezete tartalmazta az egyetemleges jelzálogjogról szóló szerződést, melynek
  9. pontjában a zálogkötelezettek tudomásul vették, hogy amennyiben az I. rendű felperes a kölcsönszerződésből eredő bármely fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az alperes a zálogtárgyból más követeléseket megelőzően kielégítést nyerhet. [6] A szerződéskötés napján, a kölcsönszerződés aláírását megelőzően az alperes írásban tájékoztatást nyújtott a felperesek részére a külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatairól, amely írásbeli tájékoztatást az I. rendű felperes aláírta, a II., III. rendű felperesek azonban nem. [7] Az alperes
  10. november 12-én – mivel az I. rendű felperes nem teljesített – a kölcsönszerződést, közjegyzői okiratba foglaltan, azonnali hatállyal felmondta, és a felperesekkel szemben közokirat végrehajtási záradékolása útján végrehajtást kezdeményezett. [8] A Gödöllői Járásbíróság a 8.P.21.421/2020/
  11. számú jogerős ítéletével a felpereseknek a kölcsönszerződés árfolyamkockázati tájékoztatás hiányosságára alapított érvénytelenségének, a kölcsönszerződés lehetetlenülésének, a felmondás jogszerűtlenségének, és az egyoldalú tartozáselismerő nyilatkozatról készült közjegyzői okirat közokirati jellege hiányának megállapítása iránt az alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította. A kereseti kérelmek és az alperes védekezése [9] A felperesek – valódi tárgyi keresethalmazatban – előterjesztett első keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy az alperessel
  12. június 12-én megkötött jelzálogszerződés semmis. Jogkövetkezményként az eredeti állapot helyreállítását kérték annak megállapításával, hogy a zálogkötelezettség a II. és III. rendű felpereseket nem terheli. Második keresetükben a
  13. június 12-én megkötött kölcsönszerződés érvénytelenségének és annak a megállapítását kérték, hogy az alperessel szemben tartozásuk nem áll fenn. Harmadik kereseti kérelmük a közokiratba foglalt felmondás jogszerűtlenségének a megállapítására irányult. [10] Állították, hogy a II. és III. rendű felperesek árfolyamkockázati tájékoztatót nem írtak alá, ezért a jelzálogszerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló
  14. évi IV. törvény (a Kúria VI.Pfv.20.944/2025/7/I 3 továbbiakban: régi Ptk.)
  15. §

(3)bekezdése, 209. §
(1)bekezdése és 209/A. §
(2)bekezdése, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
  1. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.)
  2. §
(6)bekezdése, valamint a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv)
  1. számú melléklet i) pontja alapján semmis. A kölcsönszerződés érvénytelensége tekintetében a régi Ptk.
  2. §
(1)és
(4)bekezdésére, a 209/A. §
(2)bekezdésére, a régi Hpt. 203. §
(6)bekezdésére, illetve a fogyasztói irányelv 3. cikk
(1),
(3)bekezdésére, 4. cikk
(2)bekezdésére, 5. cikk
(1)bekezdésére és az
  1. számú melléklet i) pontjára hivatkoztak. Előadták, hogy az összes szerződési rendelkezés, beleértve az ÁSZF-et és az Üzletszabályzatot is, azért érvénytelen, mert szerződéskötés előtt nem volt lehetőségük azok alapos megismerésére. [11] Az alperes az érdemi ellenkérelmében mindhárom kereseti kérelem elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperesek aláírásukkal megerősítették, hogy a szerződés teljes tartalmát, az annak elválaszthatatlan részét képező Üzletszabályzatot megismerték. Megítélése szerint a zálogkötelezettek írásbeli tájékoztatásának elmaradása miatt a jelzálogszerződés nem érvénytelen. Rámutatott arra, hogy a régi Hpt.
  2. §
(6)bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség az adóssal, jelen esetben a felperessel szemben állt fenn, a zálogkötelezettekkel szemben nem, miután ők nem vállaltak árfolyamkockázatot, az ingatlanukkal a kölcsönszerződésben foglaltak teljesítéséért volt helytállási kötelezettségük. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy ugyanakkor a II.-III. rendű felperesek nyilatkoztak a kölcsönszerződés rendelkezéseinek a megismeréséről, a zálogkötelezettség erre tekintettel történt elvállalásáról, a kölcsönszerződésnek pedig részét képezte az alperes által az I. rendű felperes részére nyújtott árfolyamkockázati tájékoztatás is. [13] Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a felpereseknek a kölcsönszerződés érvénytelenségére hivatkozását sem. A perbeli nyilatkozatok és a tanúvallomások alapján azt állapította meg, hogy a felperesek egyike sem kérte sem a közjegyzőt, sem a banki ügyintézőket, hogy biztosítsanak több időt az okiratok elolvasására, megismerésére. Rámutatott arra: az I. rendű felperesnek a kölcsönkérelem előterjesztése és a szerződés aláírása között egy teljes hónap állt rendelkezésére a szerződési feltételek megismerésére, azok más piaci szereplők szerződéses feltételeivel való összehasonlítására, a II-III. rendű felperesek pedig a kölcsönszerződésnek nem voltak alanyai. [14] A második kereseti kérelemmel kapcsolatban utalt arra, hogy a kölcsönszerződés érvénytelensége tárgyában külön per volt folyamatban, amelyben a felperesek által érvényesített jog megegyezett a jelen eljárás második kereseti kérelmével azzal az eltéréssel, hogy a felperesek már hivatkoztak arra is, hogy nem állt kellő idő rendelkezésükre arra, hogy a teljes szerződéses rendelkezéseket – ideértve az Üzletszabályzatot is – megismerhessék, elolvashassák. Rámutatott arra, hogy a II.-III. rendű felperesek a szerződés aláírásával mind a kölcsönszerződés, mind a jelzálogszerződés
  1. pontja szerint az Üzletszabályzat megismerését is elismerték, az abban foglaltakat magukra nézve kötelezőnek fogadták el. Az elsőfokú bíróság mérlegelte, hogy a felperesek a megelőző perben, de még a jelen kereset előterjesztésekor sem hivatkoztak arra, hogy a teljes szerződés megismerésére nem állt kellő idő a rendelkezésükre. Figyelembe vette az I. rendű felperes azon nyilatkozatát is, hogy a szerződés aláírása előtt 2-3 alkalommal járt a bankban és értékelte a szerződéskötés körülményeit. Mindezek alapján arra a megállapításra jutott, hogy az I. rendű felperesnek kellő körültekintéssel eljárva lehetősége lett volna a teljes szerződéses konstrukció megismerésére, az Üzletszabályzat tanulmányozására, azonban a felperesek ezt nem igényelték. Hangsúlyozta azt is, hogy a felperesek ezen okból csupán a kölcsönszerződés Kúria VI.Pfv.20.944/2025/7/I 4 érvénytelenségét állították, a jelzálogszerződését nem, ugyanakkor a II-III. rendű felperesek a kölcsönszerződésnek nem alanyai. [15] Az elsőfokú bíróság a felmondás érvénytelenségének megállapítására irányuló azon kereseti kérelem vonatkozásában, hogy érvénytelen kölcsönszerződés felmondása is érvénytelen, megállapította, hogy ítélt dolognak minősül. [16] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta. [17] A felperesek a másodfokú bíróság felhívására a
  2. április 13-án előterjesztett beadványukban „keresetmódosítás” megjelöléssel előterjesztették az anyagi pervezetés folytán szükségesnek minősülő keresetváltoztatásukat, amely szerint a kölcsönszerződés rendelkezései közül a kölcsön összegére és futamidejére vonatkozó rendelkezéseken kívül a többi szerződési rendelkezés, az ÁSZF és az Üzletszabályzat egyedileg meg nem tárgyalt szerződési rendelkezésnek minősült, ezért ezek tekintetében vizsgálni kérték a fogyasztói irányelv
  3. számú melléklet i) pontjában foglalt feltételek fennállását. Mivel azonban a felperesek a keresetváltoztatás engedélyezését a polgári perrendtartásról szóló
  4. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  5. §
(1)bekezdése szerint nem kérték, a felperesek keresetváltoztatás iránti kérelmét a másodfokú bíróság elutasította. A felperesek ezt követően benyújtott beadványukban úgy nyilatkoztak, hogy az általuk előadottak nem minősültek keresetváltoztatásnak, csak a jogi indokolás megváltoztatásának, így az abban foglaltakat a Pp. 221. §
(1)bekezdésének g) pontja alapján kérték figyelembe venni. A felperesek egyebekben a valódi tárgyi keresethalmazatban előterjesztett kereseteikben foglaltakat változatlanul fenntartották. [18] A másodfokú bíróság kiemelte: a felperesek a fellebbezésükben az elsőfokú bíróság ítéletét a felmondás jogszerűtlenségének megállapítása tekintetében már nem érintették, ezért a Pp. 370. §
(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet kizárólag a jelzálogszerződés és a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló – első és második – kereseti kérelemről hozott döntés tekintetében bírálta felül. [19] Az elsőfokú bírósággal egyezően azt vizsgálta, hogy terhelte-e a bankot az adóson túlmenően a jelzálogkötelezettekkel szemben is az árfolyamkockázat vonatkozásában tájékoztatási kötelezettség. Hangsúlyozta: az I. rendű felperes adósként – a Gödöllői Járásbíróság 8.P.21.421/2020/
  1. számú jogerős ítéletében foglaltak szerint – az árfolyamkockázatról kielégítő tájékoztatást kapott, ezért a saját zálogkötelezettsége szempontjából a tájékoztatás hiányát nem kifogásolhatta. A II-III. rendű felperesek által kötött jelzálogszerződés vonatkozásában kifejtette, hogy ebben az I. rendű felperes nem volt részes fél, ezért – jogi érdekeltsége megjelölése hiányában – a II-III. rendű felperesek által kötött zálogszerződés érvénytelenségére nem hivatkozhatott. Kifejtette: a régi Hpt. – szerződéskötés idején hatályos –
  2. §
(6)bekezdése szerint olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. Mindezek alapján a másodfokú bíróság annak tulajdonított ügydöntő jelentőséget, hogy ki minősült ügyfélnek, ugyanis a pénzügyi intézményt az ügyfél felé terhelte a tájékoztatási kötelezettség. Megállapította, hogy az ügyfél fogalmát a régi Hpt. nem rögzítette, mivel azonban a régi Hpt. 203. §
(6)bekezdése az ügyfél és a pénzügyi intézmény közötti szerződéses ügyletre vonatkozott, abból indult ki, hogy milyen ügyletek tekintetében alkalmazandó a hivatkozott jogszabály. Rámutatott arra: mivel a pénzügyi intézmény a jogszabályban felsorolt szolgáltatásokat az ügyfélnek nyújtja, így ügyfél a régi Hpt.-ből következően is az, aki ezen szolgáltatásokat igénybe veszi, amelyet alátámasztott az alperes Üzletszabályzatának 1.
  1. pontja is. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felsorolt szolgáltatások között a Kúria VI.Pfv.20.944/2025/7/I 5 biztosítéki célú jelzálogjog alapítása nem szerepelt, és nem lehet olyan szolgáltatásként értelmezni sem, amelyet a pénzügyi intézmény nyújtana valaki felé. Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a jelzálogkötelezettséget vállalók nem tekinthetők a pénzügyi intézmény/bank ügyfeleinek, és ily módon a régi Hpt.
  2. §
(6)bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség sem terhelte az alperest velük szemben. E vonatkozásban hivatkozott a Kúria a Gfv.30.278/2022/
  1. számú, valamint a Pfv.20.471/2024/
  2. számú döntésére. [20] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes a II-III. rendű felperesek felé a Ptk.
  3. §
(3)bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét teljesítette, a jelzálogszerződés aláírásával a II-III. rendű felperesek azt is elismerték, hogy a kölcsönszerződés rendelkezéseit megismerték, a kölcsönszerződésnek pedig részét képezte az alperes által az I. rendű felperesnek az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatása. [21] A másodfokú bíróság nem találta relevánsnak az ügy eldöntése szempontjából a felperesek által hivatkozott BH
  2. számú döntést. Rámutatott arra, hogy az eseti döntés a szerződés tévedés jogcímén történő megtámadásáról szól, a jelen esetben azonban a II-III. rendű felperesek a szerződést tévedés jogcímén nem támadták meg. Annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy jelen esetben a jelzálogjogszerződés deviza alapúnak minősült-e vagy sem, mivel a régi Hpt. szerint a tájékoztatási kötelezettség a bankot a jelzálogkötelezettek felé nem terhelte. Az eltérő tényállás következtében (adóstársi minőség hiánya) a Kúria Pfv.20.955/2020/
  3. számú ítéletét sem tekintett precedens értékűnek a jelen ügy elbírálása szempontjából. A másodfokú bíróság hangsúlyozta: a Kúria több határozatában is rögzítette, hogy a bank tájékoztatási kötelezettsége csak az adós irányában áll fenn {Pfv.20.471/2024/
  4. [80] bekezdés, Gfv.30.278/2022/
  5. [38] bekezdés, Gfv.30.080/2023/
  6. [27] bekezdés}. [22] Mindezek alapján a másodfokú bíróság – egyezően az elsőfokú bírósággal – azt állapította meg, hogy a jelzálogszerződés a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt nem volt érvénytelen. [23] A felperesek második – a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására irányuló – kereseti kérelmével kapcsolatban a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a keresetváltoztatás iránti kérelem elutasítására figyelemmel csak azt a keresetet tudta figyelembe venni, amelyet a felperesek az elsőfokú eljárásban benyújtottak. Rámutatott arra, hogy a kereseti kérelem, a jogalap és a jogi érvelés nem volt összhangban egymással, az anyagi pervezetés ellenére a felperesek állították, hogy hogy az összes kölcsönszerződési rendelkezés, az ÁSZF, illetve az Üzletszabályzat semmis a régi Ptk.
  7. §
(1)bekezdése, 209/A. §
(2)bekezdése, valamint a fogyasztói irányelv
  1. számú melléklet i) pontja alapján. Mivel az alperes az eljárás során többször hangsúlyozta, hogy ÁSZF-et az adott szerződésre vonatkozóan nem alkalmazott, a másodfokú bíróság megítélése szerint nem volt érthető, hogy a felperesek a második kereseti kérelmükben az Üzletszabályzaton kívül pontosan milyen ÁSZF semmisségét állították és mi okból. [24] A szerződési feltételek kellő időben való megismerésének lehetősége tekintetében utalt arra, hogy e körülményre a felperesek sem az előzményi érvénytelenségi perben, sem pedig jelen perben a keresetváltoztatásuk előterjesztését megelőzően nem hivatkoztak, ugyanakkor a bírói gyakorlat különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy a kellő idő hiányára a felperesek a kezdetektől fogva következetesen hivatkoztak-e. E körben a másodfokú bíróság a felperesek nyilatkozatait is mérlegelve arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperesek kellő idő hiányára történő hivatkozása megalapozatlan, az általuk megjelölt Gfv.30.296/2023/
  2. számú kúriai határozatban foglaltakat pedig a tényállás eltérősége miatt nem tudta irányadónak tekinteni. Kúria VI.Pfv.20.944/2025/7/I 6 [25] A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében – részben helyes indokai folytán, részben az indokolás kiegészítésével – a Pp.
  3. §
(2)helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [26] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen a keresetüknek történő helyt adást, másodlagosan az első vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. [27] Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 279. §
(1)bekezdését és a régi Ptk. 209. §
(1)bekezdését jelölték meg. [28] A II-III. rendű felperesek hivatkoztak arra, hogy a másodfokú bíróság téves mérlegeléssel és a Ptk. 209. §
(1)bekezdését sértő módon állapította meg azt, hogy az alperesnek részükre mint zálogkötelezettek részére nem kellett árfolyamkockázati tájékoztatást nyújtania. E körben utaltak a Kúria Gfv.30.278/2022/5-I. számú ítéletének [38] bekezdésére. Hangsúlyozták, hogy az alperesnek biztosítania kellett volna a szerződés megkötése előtt részükre annak megismerését, hogy az I. rendű felperes milyen kötelezettségéért vállalnak jelzálog kötelezettséget. Állították: azt, hogy milyen I. rendű felperesi kötelezettség tekintetében vállalnak kötelezettséget, csak akkor tudták volna átlátni és az ezzel kapcsolatos kockázatokat felmérni, ha a deviza alapú kölcsönszerződés és jelzálogszerződés árfolyamkockázata tekintetében ugyanolyan tájékoztatás kaptak volna, mint az I. rendű felperes. Érvelésük szerint a jogerős ítélet a fogyasztói irányelv 4. cikk
(2)bekezdésével ellentétesen állapította meg azt, hogy az alperesnek nem kellett árfolyamkockázati tájékoztatást nyújtania a zálogkötelezettek részére. Hangsúlyozták, hogy megfelelő árfolyamkockázati tájékoztatás hiányában nem tudták felmérni azt, hogy az I. rendű felperes milyen árfolyamkockázatú kötelezettsége tekintetében vállalnak jelzálog kötelezettséget, ezért álláspontjuk szerint a jelzálogjog szerződés tisztességtelen és semmis a régi Ptk. 209. §
(1)bekezdése és a 209/A. §
(2)bekezdése alapján. [29] Kifejtették: az eljárt bíróságok a Pp. 279. §
(1)bekezdését és a fogyasztói irányelv
  1. számú melléklet i.) pontját sértő módon állapították meg azt is, hogy mint jelzálog kötelezetteknek lehetőségük volt a szerződési rendelkezések, az ÁSZF, illetve az Üzletszabályzat alapos megismerésére a szerződés megkötése előtt. Kiemelték, hogy korábban soha nem kötöttek deviza alapú kölcsönszerződést, azt sem értelmezni, sem elolvasni nem tudták. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság a Pp.
  2. §
(1)bekezdését és a régi Ptk. 209. §
(1)bekezdését, illetve a fogyasztói irányelvet sértő módon nem állapította meg a jelzálogszerződési feltételek tisztességtelenségét és ezáltal a jelzálogszerződés semmisségét a régi Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése alapján, ezért az ítélete jogszabálysértő. [30] A II-III. rendű felperesek utaltak arra is, hogy mivel a jelzálogjogi szerződés biztosítéki jellegű, ezért a helytállási kötelezettségük is akként nőtt vagy csökkent, ahogy az I. rendű felperes kötelezettsége alakult a deviza alapú kölcsönszerződés alapján. Hivatkoztak arra, hogy az alperes és a II-III. rendű felperesek között létrejött önálló zálogjogi szerződés (helyesen: jelzálogjog szerződés) deviza alapú szerződésnek minősül, ezért az elsőfokú bíróság a 2015. évi CXLV. tv 6. §
(3)-
(5)bekezdését is sértő módon állapította meg azt, hogy a II-III. rendű felperesek és az alperes által megkötött önálló zálogjogi szerződés nem deviza alapú szerződés. [31] A felperesek idézték a BH
  2. számú eseti döntésben foglaltakat a szerződési akarat és a lényeges körülmény tekintetében. Hivatkoztak arra, hogy a jelzálogjogi szerződést nyilvánvalóan nem kötötték volna meg, ha megfelelő árfolyamkockázati tájékoztatást kaptak volna. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság a régi Ptk.
  3. §
(4)bekezdését sértő módon Kúria VI.Pfv.20.944/2025/7/I 7 állapította meg azt, hogy a régi Ptk. 205. §
(3)bekezdése és a BH
  2. számú eseti döntésében foglalt tájékoztatási kötelezettség elmulasztása nem okozza a jelzálogszerződés semmisségét a régi Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése alapján. [32] Hivatkoztak a Kúria Pfv.20.955/2020/
  1. számú ítéletének [30] pontjára, amely szerint az árfolyamkockázati tájékoztatás csak akkor megfelelő, ha minden szerződő fél külön-külön írásban megkapta. Állították, hogy a II-III. rendű felperesek ilyen tájékoztatást nem kaptak, ezért az „önálló” zálogjogi szerződés semmis, erre tekintettel törölni kellett volna az önálló zálogjogot (helyesen: jelzálogjogot) az ingatlannyilvántartásból. [33] Állították azt is, hogy az alperes a szerződés megkötése előtt nem biztosította a felperesek részére a szerződési rendelkezések, az ÁSZF és Üzletszabályzat alapos megismerésének a lehetőségét, ezért az összes kölcsönszerződési rendelkezés, ÁSZF, illetve Üzletszabályzat semmis a Ptk.
  2. §
(1)bekezdése és a 209/A. §
(2)bekezdése, illetve a 93/13/EGK irányelv
  1. számú melléklet i.) pontja alapján. Kifejtették, hogy kb. 60-70 oldalnyi jogi szöveget nem lehet 1-2 óra alatt elolvasni és megismerni. E körben hivatkoztak a Kúria Gfv.30.296/2023/
  2. számú határozat [48]-[57] bekezdésekben foglaltakra. Megjegyezték: a 9/
  3. (XI. 7.) PSZÁF ajánlás III/1-2 és a
  4. pontjában foglaltak szerint az alperesek jogelődjét terhelte volna az a kötelezettség, hogy a szerződési rendelkezések és az ÁSZF, illetve az Üzletszabályzat alapos megismerésének a lehetőségét a szerződés megkötése előtt biztosítsa. Álláspontjuk szerint az alperes ennek a kötelezettségének nem tett eleget, ezért a régi Ptk.
  5. §
(4)bekezdése alapján nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, így viselnie kell ennek jogkövetkezményeit. Hivatkozásuk szerint ők csak a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződésből értesülhettek arról, hogy a kölcsönszerződés részét képezi az Üzletszabályzat és az ÁSZF is. Erre figyelemmel a szerződés megkötése előtt nem volt tudomásuk arról, hogy nekik ÁSZF-et vagy Üzletszabályzatot kellene tanulmányozniuk, vagy ezt el kellene kérniük az alperestől, így önhibájukon kívül esélyük sem volt az ÁSZF és Üzletszabályzat alapos megismerésére. [34] A felperesek utaltak arra is, hogy az alperes jogelődje (helyesen: alperes) a 9/2006. (XI. 7.) PSZÁF ajánlás III/1-2. pontjára és a régi Ptk. 4. §
(4)bekezdése alapján nem is ajánlhatta volna fel az I. rendű felperes részére a deviza alapú kölcsönkonstrukciót, mivel ez az általa ismert és vele nem közölt tényleges kockázatok miatt meghaladta a teherviselő képességét. Az I. rendű felperes állítása szerint az alperes ügyintézője a deviza alapú konstrukció tekintetében is azt nyilatkozta, hogy az megfelel a szerződési céljának és a teherviselő képességének, így fel sem merült benne az, hogy ezen konstrukció választása a részére fizetési nehézségeket fog okozni. Utalt arra is, hogy a fogyasztói bizalmi elv alapján ez el sem várható egy átlag fogyasztótól, és nem róható a terhére az, hogy a bankban megbízva a szerződés megkötése előtt nem kért el okiratokat. Megjegyezte, hogy az elsőfokú bíróság állapította meg az ítéletében azt, hogy nem úgy jártak el a szerződés megkötésekor, ahogy az az adott helyzetben elvárható, és ezért hivatkoztak a fellebbezésükben a régi Ptk. 4. §
(4)bekezdésére. Erre figyelemmel nem értette, hogy a másodfokú bíróság mire alapozta azt a megállapítását, amely szerint nekik külön hivatkozniuk kellett volna az elsőfokú eljárásban a Ptk. 4. §
(4)bekezdésére és a 9/
  1. (XI. 7.) PSZÁF ajánlásra. [35] A felperesek hivatkoztak arra is, hogy az első- és a másodfokú bíróság a fogyasztói irányelv
  2. számú melléklet i.) pontját, illetve a Kúria Gfv.30.296/2023/
  3. rész-közbenső ítéletének
  4. pontját és a régi Ptk.
  5. §
(1)bekezdését, illetve a 209/A. §
(2)bekezdését és a Pp. 279. §
(1)bekezdését sértő módon, önkényes mérlegeléssel állapította meg azt, hogy az összes szerződési feltétel tisztességtelensége nem vizsgálható, ezért az ítéletük jogszabálysértő. [36] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kúria VI.Pfv.20.944/2025/7/I 8 A Kúria döntése és jogi indokai [37] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [38] A Pp. 406. §
(1)bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következik, hogy a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által a megadott határidőben (45 nap) megjelölt, tartalmában is kifejtett anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseket vizsgálhatja. A felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg [Pp. 413. §
(1)bekezdés b), c) pont]. Erre figyelemmel a felperesek által először a tárgyaláson hivatkozott állításokat (átláthatóság és alapos megismerés fogalma, aránytalan kockázat stb.) a Kúria nem tudta figyelembe venni. [39] A felülvizsgálati eljárás kereteit illetően a Kúria rámutat, a felülvizsgálati eljárás szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat, amelynek tárgya a jogerős ítélet, rendeltetése pedig annak megállapítása, hogy a felülvizsgálati kérelemben konkrétan megjelölt okokból a jogerős határozat jogszabálysértő-e [Pp. 406. §
(1)bekezdés, 413. §
(1)bekezdés b) pont]. Alapvető elvárás a felülvizsgálati kérelemmel szemben, hogy annak hivatkozásai megfeleltethetőek legyenek a jogerős ítéletnek: a felülvizsgálatot kérő félnek a jogerős ítélet indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit összefoglalva, világosan, jól követhető formában megfogalmaznia (Gfv.30.095/2020/9., Gfv.30.372/2020/10.). Ennek a követelménynek nem felel meg az, ha a felülvizsgálati kérelem nem a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontot támadja, hanem a jogerős ítéletben tett megállapításoktól függetlenül csak a perben végig képviselt álláspontját ismétli meg, vagy olyan új tényekre hivatkozik, amelyek nem voltak az eljárás tárgyai. [40] A Kúria elsőként utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgya már csak az első két kereseti kérelem volt, a felmondás jogellenességének a kérdését már a felperesek fellebbezése sem érintette, így nem lehetett tárgya a felülvizsgálati eljárásnak sem. [41] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkoztak arra, hogy a másodfokú bíróság téves mérlegeléssel és a régi Ptk. 209. §
(1)bekezdését sértő módon állapította meg azt: részükre mint zálogkötelezettek részére a pénzintézetnek nem kellett árfolyamkockázati tájékoztatást nyújtania. A II-III. rendű felperesek hivatkoztak arra, hogy az árfolyamkockázati tájékoztatót nem írták alá, ilyet nem is kaptak. Állították azt is, hogy a jelzálogjog szerződést nyilvánvalóan nem kötötték volna meg, ha megfelelő árfolyamkockázati tájékoztatásban részesültek volna. [42] Amellett, hogy a II-III. rendű alperesek többször tévesen hivatkoztak arra, hogy önálló zálogszerződést kötöttek (helyesen: jelzálogszerződést), nem lehetett e kérdésben figyelmen kívül hagyni az árfolyamkockázati tájékoztatás megfelelősége körében lefolytatott előzményi pert. Ebben a másodfokú bíróság jogerősen megállapította, hogy a külön nyilatkozat és a szerződés VII. pontja az árfolyamkockázati tájékoztatás tekintetében világos és egyértelmű rendelkezéseket tartalmazott (5.Pf.20.804/2022/
  1. számú ítélet). Ez a megállapítás a jelen ügyben eljáró bíróságokat is kötötte, így az I. rendű felperes vonatkozásban egyébként sem lehetett volna ez okból a szerződés érvénytelenségét megállapítani. Más a helyzet a II-III. rendű felperesek tekintetében (akik maguk is fogyasztók), ők ugyanis külön árfolyamkockázati tájékoztatót nem vitatottan nem írtak alá. E körben azonban helyesen vette figyelembe a másodfokú bíróság, hogy a II-III. rendű felperesek jelzálogkötelezettek és nem adósok voltak, akik a kölcsönszerződésben foglaltak teljesítéséért vállaltak helytállási kötelezettséget az ingatlanukkal, a kölcsönszerződésnek ugyanakkor nem voltak alanyai. Azonban kétségtelen tény, hogy a II-III. rendű felpereseknek is ismerniük kellett a kölcsönszerződést, hiszen annak „B” része volt a jelzálogszerződés, amelyet aláírtak. A kölcsönszerződésnek pedig részét képezte egy, bár nem túl részletes, ám a Kúria VI.Pfv.20.944/2025/7/I 9 lényegi pontokat tartalmazó, a kölcsönszerződésben foglalt kötelezettség jelentős árfolyamkockázatára vonatkozó figyelemfelhívó tájékoztatás (VII.
  2. pont). Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az adott esetben a II. és III. rendű felperesek – ha nem is kaptak olyan részletes árfolyamkockázati tájékoztatást, mint az I. rendű felperes – azzal mint jelzálogkötelezetteknek tisztában kellett lenniük, hogy a helytállási kötelezettségüket érintő módon jelentős árfolyamkockázat keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem CHF forrás. Mindezek alapján a Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a pénzintézet a jelzálogkötelezettekkel szemben a megfelelő tájékoztatást teljesítette, a jelzálogszerződés ez okból nem érvénytelen. [43] A felperesek állították azt is a felülvizsgálati kérelmükben, hogy az alperes és a IIIII. rendű felperesek között létrejött önálló zálogjogi szerződés (helyesen: jelzálogszerződés) deviza alapú szerződésnek minősül, ezért az elsőfokú bíróság a
  3. évi CXLV. tv.
  4. §
(3)
(5)bekezdését is sértő módon állapította meg azt, hogy a II-III. rendű felperesek és az alperes által megkötött önálló zálogjogi szerződés (helyesen: jelzálogszerződés) nem deviza alapú szerződés. [44] A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal: nincs jelentősége annak, hogy a jelzálogkötelezettek által kötött szerződés deviza alapú vagy sem. Ahogy arra a Kúria már korábban utalt, a jelzálogkötelezettek részére a szükséges tájékoztatás megadottnak kellett tekinteni a szerződés aláírásával, ugyanis a kölcsönszerződést és a jelzálogszerződést tartalmazó egységes közjegyzői okiratot valamennyi felperes, köztük a II-III. rendű felperesek is aláírták. [45] A II-III. rendű felperesek mint jelzálogkötelezettek hivatkoztak arra is, hogy nem volt lehetőségük a szerződési rendelkezések, az ÁSZF, illetve az Üzletszabályzat alapos megismerésére a szerződés megkötése előtt. [46] Ahogy arra a Kúria már korábban rámutatott, az árfolyamkockázati tájékoztatás megfelelősége kérdésében külön per volt folyamatban, amelyben a II-III. rendű felperesek nem hivatkoztak arra, hogy nem volt kellő idejük a szerződési feltételek alapos megismerésére. Az előzményi perben az árfolyamkockázati tájékoztatás megfelelőségét már elbírálták, azt megfelelőnek találták, amelyet vitássá nem tehető jogkérdésnek kell tekinteni, ugyanis a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 2. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek, a bíróság határozata mindenkire kötelező. [47] Állították a felperesek azt is, hogy az alperes a szerződés megkötése előtt nem biztosította a felperesek részére a szerződési rendelkezések, ÁSZF és Üzletszabályzat alapos megismerésének a lehetőségét, ezért az összes kölcsönszerződési rendelkezés és ÁSZF, illetve Üzletszabályzat semmis a Ptk.
  2. §
(1)bekezdése és a 209/A. §
(2)bekezdése, illetve a 93/13/EGK irányelv
  1. számú melléklet i.) pontja alapján. [48] A felülvizsgálati kérelem a második kereseti kérelem vonatkozásában sem volt megalapozott. Ahogy arra az alperes is több esetben hivatkozott, a kölcsönszerződés
  2. pontja szerint a szerződésben nem szabályozott kérdésekben az Üzletszabályzat és a Hirdetmény rendelkezései az irányadóak, nem pedig az ÁSZF. Erre figyelemmel nem értelmezhető, hogy az ÁSZF semmisségét milyen okból állították a felperesek. Arra is helyesen utalt a másodfokú bíróság, hogy a felperesek második keresete vonatkozásában a jogalap és a jogi érvelés nem volt összhangban egymással, a szerződés összes rendelkezése nem lehetett tisztességtelen. Mivel azonban az anyagi pervezetés ellenére a felperesek nem terjesztettek elő keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelmet, a keresetváltoztatásukat a másodfokú bíróságnak el kellett utasítania. Utal arra is a Kúria, hogy a szerződés alapos megismerésének a hiányára a felperesek keresetváltoztatást megalapozó állításként Kúria VI.Pfv.20.944/2025/7/I 10 hivatkoztak, amelyet annak elutasítására figyelemmel a másodfokú bíróság érdemben nem bírálhatott el. Ettől eltekintve a Kúria a kellő időben történő tájékoztatás vizsgálati szempontjait illetően már több esetben állást foglalt. A Kúria következetes gyakorlata szerint (pl. Kúria Gfv.30.237/2021/6.), a kellő idő annak biztosítását jelenti, hogy az Irányelv huszadik preambulumbekezdésének, illetve melléklete 1.i) pontjának megfelelően a fogyasztó a szerződés megkötése előtt ténylegesen megismerhesse a szerződés összes feltételét, annak valós ismerete alapján dönthessen az elfogadásáról. Ennek fontosságára az EUB számos határozatában kitért (C-26/
  3. ítélet
  4. és
  5. pontok, C‑186/
  6. 48.pont, C‑126/
  7. sz. végzés
  8. pont, C-51/
  9. 76.pont), anélkül azonban, hogy a kellő idő konkrét, objektív tartalmát meghatározta volna. Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperesek e körülményre sem az előzményi perben, sem a keresetükben nem hivatkoztak, amelyet a keresetváltoztatás érdemi elbírálása esetén a másodfokú bíróságnak hangsúlyozottan kellett volna figyelembe vennie a szerződéskötés egyéb egyedi körülményei mellett. Amennyiben pedig a felperesek a második keresetük alátámasztásaként, keresetváltoztatás nélkül, a jogi érvelés indokaként hivatkoztak a kellő idő hiányára, azt a jelen eljárásban már figyelembe venni nem lehetett, ugyanis az az előzményi perben tett megállapítások esetleges felülmérlegelése lenne, amelyre már jelen eljárásban nincs mód. [49] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság az általa hozható határozatok és a fellebbezés törvényi korlátai között határozott, sem anyagi, sem eljárási jogszabálysértést nem követett el, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  10. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [50] A felperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 405. §
(1)bekezdése és
  1. §-a folytán alkalmazandó
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelesek az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, amelynek összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(1)és
(4)bekezdése alapján állapította meg figyelemmel arra, hogy a hivatkozott IM rendelet 4. §
(1)bekezdése alapján az ellenérdekű felek az ügyvédi munkadíj mérséklését nem kérték. [51] A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [52] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó 376. §
(1)bekezdés a) pontjának megfelelően – kérelemre – tárgyaláson bírálta el. [53] Az ítélet ellen a felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [54] Pp. 279. §
(1)bekezdés, régi Ptk. 209. §
(1)bekezdés. A döntés elvi tartalma [55] A pénzügyi intézmény részletes árfolyamkockázati tájékoztatást az adósnak köteles nyújtani, a zálogkötelezettnek nem. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró Dr. Tibold Ágnes s.k. bíró Kúria VI.Pfv.20.944/2025/7/I A kiadmány hiteléül: tisztviselő 11

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.