← Magyarország

M.70046/2023/17 – Balassagyarmati Törvényszék

Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.046/2023/

  1. szám A Balassagyarmati Törvényszék a Dr. Hegyi Ügyvédi Iroda (Cím1) nevében eljáró Dr. Hegyi Krisztina kirendelt pártfogó ügyvéd által képviselt Felperes1 (felperesi cím) felperesnek – a dr. Péter Csaba Ügyvédi Iroda (cím2; eljáró ügyvéd: dr. Péter Csaba) által képviselt alperes (alperesi cím) alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása iránt indított perében meghozta a következő í t é l e t e t: A bíróság a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000.- (tízezer) forint + ÁFA ügyvédi munkadíj perköltséget. A perben felmerült költségeit a felperes maga viseli. A meg nem fizetett 63.436.- (hatvanháromezer-négyszázharminchat) forint kereseti illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül van helye fellebbezésnek, mely fellebbezést a Fővárosi Ítélőtáblához címezve, a Balassagyarmati Törvényszéken lehet írásban, az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint benyújtani. Ha a felek a fellebbezést nem elektronikus úton nyújtják be, úgy az hatálytalan és úgy kell tekinteni, mintha fellebbezést nem nyújtottak volna be, továbbá a bíróság a fellebbezőt pénzbírsággal sújtja. A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésben kell előterjesztenie. A felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani, ha az elsőfokú bíróság ítéletét az eljárás megszüntetése miatt vagy eljárási szabálysértés miatt kell hatályon kívül helyezni; a fellebbezés a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; a fellebbezés csak a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével, illetve az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos; vagy az ítélet indokolása ellen irányul. Indokolás Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.046/2023/17-II 2 Tényállás [1] A bíróság a felperes keresetlevele, alperes ellenkérelme, felperes személyes meghallgatása, valamint a benyújtott okirati bizonyítékok alapján az alábbi tényállást állapította meg. [2] A felperes
  2. március
  3. napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel, mint kölcsönbeadó munkáltatóval. A felperest a kölcsönvevő munkáltató, a Cégnév (Kölcsönvevő) foglalkoztatta operátor munkakörben. A munkavégzés helye a Kölcsönvevő cím3 szám alatti székhelye volt. A Kölcsönvevő a felperest teljes munkaidőben, többműszakos munkarendben, a Kölcsönvevő szabályzata szerinti munkaidőkeretben foglalkoztatta. A felperes távolléti díja bruttó 1.962,82.- Ft/óra volt. [3] Alperes
  4. november
  5. napján munkáltatói felmondást közölt a felperessel, melyet email formájában küldött meg. A felmondásról szóló irat szerint az alperes a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló
  6. évi I. törvény (Mt.)
  7. §

(1)bekezdés b) pontja értelmében, a munkáltató működésével összefüggő okból,
  1. november
  2. napján felmondással megszüntette. A felmondás indokolása szerint a felmondásra azért került sor, mert a kölcsönvevő munkáltató nem kívánta a felperest tovább foglalkoztatni. A felmondásban a munkáltató közölte a felperessel, hogy a felmondási idő tartama alatt munkavégzésre nem tart igényt, ugyanakkor a felmondási idő mértékét nem rögzítette. Tájékoztatta továbbá a felperest, hogy a felmentési időre járó távolléti díja, egyéb járandósága, az éves szabadsága igénybe nem vett arányos részének távolléti díjjal történő megváltása az utolsó munkában töltött napot követő 5 munkanapon belül kerül postázásra. A postázásra
  3. december
  4. napján került sor. [4] Az alperes a munkaviszony felmondását követően két alkalommal teljesített kifizetést a felperesnek.
  5. december
  6. napján megfizetett bruttó 405.915.- Ft-ot, és
  7. március
  8. napján bruttó 125.306.- Ft-ot, utóbbinak része volt a felmondási időre járó távolléti díj is. Alperes a kilépő iratokat postai úton küldte meg a felperesnek. [5] Az alperes a felperes indítványára igazolta, hogy a nemzeti adó-és vámhivatal részére
  9. október
  10. napján megfizette a korrigált jövedelem utáni járulékokat, illetve bejelentette a munkaviszony megszűnésének - a felmondási idő tartamával - módosított időpontját,
  11. december
  12. napját. A felperes keresete, az alperes írásbeli ellenkérelme [6] A felperes - személyesen eljárva -
  13. november
  14. napján postára adott és a Győri Törvényszéken
  15. november
  16. napján érkeztetett keresetlevelet terjesztett elő a cégnév I. rendű, valamint a alperes II. rendű alperes ellen, mely a 62.M.70.099/
  17. szám alatt lett Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.046/2023/17-II 3 lajstromozva. A felperes a kereseti kérelmében a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére hivatkozással 12 havi távolléti díjának megfelelő kártérítés megfizetésére, valamint ki nem vett szabadságainak megváltására, egyéb kárként a személyi kölcsöne törlesztőrészletének és a biztosítási díjának esetleges elmaradása megfizetésére kérte alperes kötelezését. Előadta, hogy a munkáltatója, a alperes jogellenesen mondta fel a munkaviszonyát, mert indokolást nem tartalmazott. A felperes a hiánypótlás során, a lakóhelyére tekintettel kérte a keresetlevél áttételét a Balassagyarmati Törvényszékre. [7] A Balassagyarmati Törvényszék a 3.M.70.003/2023/
  18. számú,
  19. január
  20. napján kelt és
  21. március
  22. napján jogerőre emelkedett végzéssel a
  23. január
  24. napján érkeztetett keresetlevelet visszautasította. [8] A felperes részére Budapest Főváros Kormányhivatalának Igazságügyi Főosztály Igazságügyi Osztálya a szám1 sz. határozattal pártfogó ügyvédi képviseletet engedélyezett, a Dr. Hegyi Ügyvédi Iroda részéről eljáró Dr. Hegyi Krisztina ügyvéd személyében. [9] A felperes
  25. március
  26. napján, pártfogó ügyvédje útján újra előterjesztette kereseti kérelmét, és egyidejűleg az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetétől a Pp.
  27. § alapján elállt, és kérte vele szemben a per megszüntetését. A bíróság a 3.M.70.046/2023/
  28. számú,
  29. május
  30. napján kelt és
  31. május
  32. napján jogerőre emelkedett végzéssel az eljárást az I. rendű alperes vonatkozásában részben megszüntette. [10] A felperes a végleges kereseti kérelmében a munkaviszony jogellenes megszüntetésére hivatkozással kérte alperes kötelezését 66.619.- Ft hitel törlesztőrészlet (
  33. november hó), bruttó 179.112.- Ft összegű, 15 nap felmondási időre járó munkabér, 19.532.- Ft összegű SZÉP-kártya juttatás (
  34. november hó), bruttó 792.000.- Ft összegű elmaradt jövedelem (
  35. decembertől
  36. februárig), és mindezen összegek késedelmi kamatai megfizetésére, valamint perköltség igénnyel élt. A kereseti követelés összesen bruttó 1.057.263.- Ft. Alperes teljesítésére tekintettel a felperes a perben nem tartotta fenn az eredeti kereseti kérelmében megjelölt,
  37. november hóra járó elmaradt munkabér megfizetését, amellett, hogy vitatta a felperes által teljesített munkanapok számát. Nem tartotta fenn továbbá a szabadság megváltása címén előterjesztett kérelmét, tekintve, hogy az alperes ezen a címen 62.810.- Ftot fizetett meg a felperesnek, szemben a felperes által kért 47.000.- Ft-tal szemben, így az alperes a
  40. napján teljesített 125.306.- Ft kifizetéshez képest 56.426.- Ft túlfizetésbe került. [11] A felperes benyújtotta a munkaszerződését, a Foglalkoztatói Igazolás-t, a
  41. október havi fizetési jegyzékét, valamint az sms-ben folytatott üzenetváltásokat és e-mailt, a Munkáltatói felmondás-t, valamint a pénzintézet felszólító levelét a hitel törlesztőrészlet megfizetésére vonatkozóan. [12] A felperes a kereseti kérelmét a munka törvénykönyvéről szóló
  42. évi I. törvény (Mt.)
  43. §
(1)-
(2)bekezdésére alapította. Jogi érvelése alapján a munkaviszony megszüntetése azért volt jogellenes, mert a munkáltatói intézkedés nem rendelkezett a felmondási időről. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.046/2023/17-II 4 [13] Az alperes az írásbeli ellenkérelmében a teljes kereset elutasítását és ügyvédi munkadíj perköltség megállapítását kérte. Anyagi jogi kifogása körében előadta, hogy a felmondás nem tekinthető jogellenesnek, annak jogkövetkezményei nem alkalmazhatók, a SZÉP-kártya juttatás felperesnek nem járt, egyéb kárigénye a felmondással okozati összefüggésbe nem hozható. [14] Az alperes előadta, hogy
  1. december
  2. napján számfejtett és utalt a felperesnek, és a ki nem vett szabadságot megváltotta. A felperesnek a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos iratokat megküldte, amely „nem kereste” megjegyzéssel érkezett vissza. Később az alperes felismerte a bérszámfejtési hibát, mely a felmondási idő meghatározásának hiányából és ebből következően a szabadság megváltás számításának a hibájából eredt, a kilépő iratokat javította, és
  3. március
  4. napján további 125.306.- Ft munkabért utalt, a felmondási időre járó munkabért megfizette. A módosított kilépő papírokat a felperes szintén nem vette át. [15] A hitel törlesztés elmaradásával kapcsolatban az alperes előadta, hogy arra való tekintettel, hogy az alperes
  5. december
  6. napján munkabért fizetett a felperesnek, a törlesztőrészlet megfizetésének nem volt akadálya. [16] Előadta továbbá, hogy a SZÉP-kártya juttatást a Kölcsönvevő biztosította a felperesnek, azonban az erre vonatkozó Cafeteria Szabályzat 4.
  7. pontja értelmében a kifizetést két körülmény zárta ki, egyrészt az, hogy a felperes hóközi kilépő volt, másfelől volt igazolatlan távolléte. [17] Az alperes a bíróságra benyújtotta a munkaviszony megszüntetésekor kiállított eredeti és korrigált iratokat, a felperes
  8. novemberi kilépő fizetési jegyzékét, a kézbesítési igazolásokat, a Cafeteria Szabályzatot, a NAV felé teljesített járulékfizetés és bejelentés dokumentumait, valamint a
  9. novemberi jelenléti ívet. [18] A bíróság tájékoztatta a feleket a rájuk irányadó bizonyítási kötelezettségről. Eszerint az alperest terhelte a felperes által
  10. novemberében ledolgozott munkanapok, a betegszabadság és az igazolatlan távollétek kimutatása, illetve annak bizonyítása, hogy a
  11. novemberi munkabért és a felmondási időre járó munkabért megfizette. Bizonyítja továbbá, hogy a SZÉP-kártya juttatásra a felperes
  12. novemberében nem volt jogosult. Az elmaradt jövedelem tekintetében a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségét elmulasztotta. A felperes bizonyítja, hogy a hitel törlesztőrészletének megfizetésére alperes köteles. [19] A bíróság a jogvita eldöntése során a tényállás megállapításához a felek által benyújtott okirati bizonyítékokat teljeskörűen figyelembe vette. [20] A bíróság a 3.M.70.046/2023/11-I. számú, jegyzőkönyvbe foglalt végzéssel felperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságát megállapította. [21] A bíróság a felperes személyes előadása, valamint a bizonyítási eszközök együttes értékelése és mérlegelése alapján, a Pp. 279.§-a alkalmazásával a felperes keresetét az alábbiak szerint Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.046/2023/17-II 5 találta megalapozatlannak. A bíróság döntései és jogi indokai [22] A bíróságnak a perben arról kellett döntenie, hogy az a körülmény, hogy a munkáltató az általa közölt felmondásban nem rendelkezett a felmondási időről, megalapozza-e a felmondás jogellenességét, és ezáltal alkalmazhatók-e a jogellenesség jogkövetkezményei, azaz a felperest megilleti-e 792.000.- Ft elmaradt jövedelem, 179.112.- Ft felmondási időre járó távolléti díj, és a munkáltató köteles-e megfizetni 19.532.- Ft SZÉP-kártya juttatást, valamint hitel törlesztőrészlete jogcímén 66.619.- Ft-ot. [23] A bíróság az alábbi jogszabályokat vette figyelembe. [24] Mt.
  13. §
(1)A határidő számítására a
(2)-
(6)bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása valamely jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására határidőt ír elő.
(2)Napon, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik, naptári napot kell érteni. [25] Az Mt. 64. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a munkaviszony megszüntethető felmondással. [26] Az Mt. 68. §
(1)bekezdése értelmében a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. [27] Az Mt. 70. §
(3)bekezdése alapján a munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult. [28] Az Mt. 82. §
(1)bekezdése alapján a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. A
(2)bekezdés alapján a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkéthavi távolléti díjának összegét. [29] Az Mt. 169. §
(1)-
(2)bekezdése alapján az elmaradt jövedelem munkaviszonnyal összefüggő, és munkaviszonyon kívüli elmaradt jövedelemként érvényesíthető. [30] Az Mt. 172. §
(1)-
(2)bekezdése alapján a kártérítés összegének számításánál le kell vonni a társadalombiztosítás vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott ellátást, és amit a jogosult megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna. A kártérítés alapjául szolgáló jövedelem meghatározásánál a jövedelmet - a jogosultat a társadalombiztosítási szabályok szerint terhelő - járulékkal csökkentett összegben kell figyelembe venni. [31] Mt. 220. §
(1)A 66. §
(2)bekezdése alkalmazásában a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősül a kikölcsönzés megszűnése.
(2)A felmondási idő tizenöt nap. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.046/2023/17-II 6
(3)A kölcsönbeadó felmondása esetén – eltérő megállapodás hiányában – a felmondási idő tartama alatt a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. [32] A felperes a felmondás világos, valós és okszerű voltát nem vitatta. A felmondás jogellenességét arra alapozta, hogy az irat nem tartalmazott felmondási időt, és a jogi érvelése körében előadta, hogy a jogellenességnek a felmondás pillanatában kell fennállnia. [33] A kialakult bírói gyakorlat alapján nem minősül munkáltatói jogellenes megszüntetésnek, ha a munkáltató tévesen állapítja meg a felmondási időt. Ebben az esetben a munkaviszony a jogszerű felmondási idő utolsó napján szűnik meg. A Kúria Joggyakorlat-elemző Csoport is kiemeli „A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei” körében készített Összefoglaló Véleményében, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei ilyen esetben nem alkalmazhatók (25-
  1. oldal). [34] Az alperes elismerte, hogy nem közölte a felmondásban a felmondási időt, azonban a bíróság jogi álláspontja szerint - követve a kialakult bírói gyakorlatot - ez nem tekinthető olyan súlyú jogsértésnek, mely megalapozza a jogellenességet. Alperes a peres eljárás ideje alatt a jogsértést kiküszöbölte. [35] A bíróság fentiekre tekintettel a felperes teljes keresetét elutasította. [36] A bíróság jogalap hiányában vizsgálta a felperesi követelések megalapozottságát. [37] A bíróság rámutat, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén kárigényt elmaradt jövedelem és egyéb kár címén lehet érvényesíteni. Az Mt. alkalmazni rendeli a munkáltató kárfelelősségére vonatkozó szabályokat. A kár körében a ténylegesen, és a munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett, vagy olyan munkaviszonyon kívüli elmaradt jövedelem igényelhető, melyet a munkavállaló a károkozást megelőzően rendszeresen igénybe vett. A munkaviszonyon kívüli elmaradt jövedelmet a munkavállalónak kell bizonyítania, hogy az rendszeresen és jogszerűen szerzett jövedelem volt. Az elmaradt jövedelem tekintetében a károsultat kárenyhítési kötelezettség terheli, melyet a bíróság hivatalból nem, csak a munkáltató indítványára vizsgálhat. [38] A felperes a perben elfogadta az alperes által közölt bruttó 1.962,87.- Ft/óra távolléti díj összegét. [39] A felek között vita volt abban a kérdésben, hogy a felperes
  2. novemberében hány munkanapot dolgozott le. Alperes csatolta a Kölcsönvevő munkáltató által vezetett jelenléti ívet, mely alapján a bíróság bizonyítottnak fogadta el, hogy a felperes
  3. november 2-től 16-ig 15 munkanapot, valamint 21-én további egy munkanapot, összesen 16 munkanapot teljesített, ebből 4 munkanap szombat-vasárnapra esett.
  4. november
  5. és
  6. napját, mely a jelenléti íven igazolatlan távollétként van jelölve, a bíróság betegszabadságként fogadta el, tekintve, hogy a kilépő fizetési jegyzék 16 órában számolt el ezen a jogcímen távolléti díjat. A jelenléti ív
  7. november
  8. és
  9. napjára nem tartalmaz bejegyzést, a felperes azonban nem tett ellenbizonyítást arra nézve, hogy további két munkanapot teljesített. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.046/2023/17-II 7 [40] A felperes a 66.619.- Ft összegű hitel törlesztő részletének megfizetésére vonatkozó kérelmét arra alapozta, hogy alperes nem fizette meg a
  10. novemberi bérét, és ezért nem tudta kifizetni a hitelét 66.619.- Ft összegben. Ezen állítása alátámasztására becsatolta a pénzintézet fizetési felszólítását. A bíróság álláspontja szerint a felszólító levél nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperesnek a munkaviszony megszüntetése napján milyen összegű hitel tartozása állt fenn, tekintettel arra, hogy a bank a
  11. február
  12. napján kimutatott tartozást közölte ki. Továbbá a felperes nem terjesztett elő egyéb bizonyítékot vagy bizonyítási indítványt arra vonatkozóan sem, hogy az alperest milyen jogcímen terheli fizetési kötelezettség, így a felperesi követelés nem megalapozott. A bíróság osztja azon alperesi érvelést, hogy a hitel törlesztőrészlete megfizetésének
  13. decemberében nem volt akadálya, tekintettel ara, hogy az alperes a felperes novemberi munkabérét megfizette. [41] A felperes a felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére vonatkozó kérelmét 15 nap vonatkozásában, 179.112.- Ft összegben tartotta fenn. Számítási metodikája szerint az 1962,82.- Ft óradíjjal számolva 8 órában, 15 napra fennálló bruttó 235.538.- Ft összegű követeléséből levonásba helyezte az alperes 56.426.- Ft túlfizetését, mely abból adódott, hogy az alperes a szabadság megváltását magasabb összegben számolta el, mint felperes. [42] A perben nem volt vitatott, hogy a felperest az Mt.
  14. §
(2)bekezdése alapján 15 nap felmondási idő illeti meg. A felek között abban volt vita, hogy a felmondási és egyben a munkavégzés alóli teljes felmentési időre járó távolléti díj 15 naptári napra illeti-e meg a felperest. A bíróság kiemeli, hogy a munkavállalót felmentési ideje alatt az általános munkarend szerinti beosztás alapján illeti meg a távolléti díj akkor is, ha a munkavégzés egyenlőtlen munkaidőbeosztás szerint történt. [Győri Ítélőtábla Mf. 30.010/2023/4.] A bíróság megállapította, hogy a felmondási időn - azaz a
  1. november
  2. napjától
  3. december
  4. napjáig terjedő 15 napon - belül 11 munkanap volt, amelyre vonatkozóan az alperes a távolléti díjat bruttó 172.728.- Ft (1962,82.-Ft x 8 óra x 11 nap) összegben maradéktalanul megfizette. [43] A bíróság rámutat, hogy a felperes a felmondási idő egy részét (
  5. december
  6. napjától
  7. december
  8. napjáig) beállította az elmaradt jövedelem iránti követelésébe is, így 7 napra, 5 munkanapra vonatkozóan kétszeres igényt terjesztett elő. [44] Felperes álláspontja szerint a SZÉP-kártya juttatást az alperesnek kellett biztosítania, melyet a
  9. októberi fizetési jegyzékkel igazolt 19.532.- Ft összegben. A bíróság a Kölcsönvevő munkáltató Cafeteria Szabályzata alapján megállapította, hogy a Kölcsönvevő munkáltató biztosította a juttatást a kölcsönzés keretében foglalkoztatott dolgozóknak. A peres iratokhoz benyújtott,
  10. január
  11. napján kelt szabályzatot a bíróság irányadónak tekintette. A szabályzat
  12. pontja alapján a kölcsönzött munkavállalók cafeteria juttatásait a kölcsönbe adó cég kezeli. A 4.
  13. pont értelmében év közbeni kilépés esetén a munkavállaló arra a hónapra, amelyben a munkaviszonya megszűnik, már nem jogosult a cafeteria juttatásra, kivéve, ha a munkaviszony a hónap utolsó naptári vagy utolsó munkanapján szűnik meg. Tekintettel arra, hogy a felperes munkaviszonya nem a hónap utolsó naptári vagy az utolsó munkanapján szűnt meg, ezért a bíróság megállapította, hogy a felperes részére a szabályzat nem teszi lehetővé a juttatás megállapítását, a felperesi követelés alaptalan. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.046/2023/17-II 8 [45] A felperes az elmaradt jövedelem címén előterjesztett kártérítési igényét
  14. decembertől
  15. februárig, azaz 3 hónapra vonatkozóan, bruttó 792.000.- Ft-ban terjesztette elő. A számítás módja az eredeti kereseti kérelem alapján (3 hó x 20 nap x 8 óra x 1.650.- Ft óradíj). A felperes a keresetlevélben előadta, hogy mivel a munkaügyi iratokat nem adták ki, ezért nem tudott munkanélküli ellátást igényelni. Elhelyezkedni nem tudott, ezért ezen időszakban jövedelemmel nem rendelkezett. A peres iratokból megállapítható, hogy a közigazgatási hatóság a felperes álláskeresési járadékra való jogosultságát
  16. március
  17. napjától állapította meg. A bíróság nem fogadta el valósnak azt a felperesi állítást, hogy az alperes hibájából nem tudott álláskeresési járadékot igényelni a munkaviszonya megszüntetését követően, tekintettel arra, hogy a felperes a személyes előadásában azt nyilatkozta, hogy az ellátásra azért nem volt
  18. márciust megelőzően jogosult, mert munkaügyi ellátásból került erre a munkahelyre, és az álláskeresési járadék egy éven belül nem állapítható meg. [46] A bíróság rámutat, hogy „A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a kárt okozó munkáltatót terheli a bizonyítás a munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége körében” (Kúria Mfv.10.183/2015., Mfv.I.10.300/2016., Mfv.10.549/2016.). Alperes nem vitatta, hogy a felperes nem tett volna eleget kárenyhítési kötelezettségének. [47] A bíróság a Pp.
  19. §
(2)bekezdése alapján a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A felperes a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó igényét kártérítési alapon terjesztette elő, az Mt.
  1. §-ban meghatározottak szerint. A bíróság jogi álláspontja szerint a felperes kereseti követelései jogalap hiányában nem megalapozottak. [48] Mindezekre tekintettel a bíróság a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott. [49] A bíróság a pertárgy értékét a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján 1.057.263.- Ft határozta meg. Felperes pervesztes, alperes pernyertes lett. A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. §
(1)bekezdés d) pontja alapján feljegyzett, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti 63.436.- Ft kereseti illetéket a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel az állam viseli. A bíróság az alperesi munkadíjat a benyújtott költségjegyzék alapján állapította meg. A bíróság a Pp. 101. §
(3)bekezdése alapján megállapította, hogy a pártfogó ügyvédi díj megfizetésére a felperes köteles. [50] A fellebbezés lehetőségét a Pp. 365. §
(2)bekezdés a) pontja és a
(6)bekezdés biztosítja. A fellebbezés előterjesztésével kapcsolatos tájékoztatás a Pp. 376. §
(1)-
(2)bekezdésein alapul. Balassagyarmat,
  1. január
  2. Dr. Kerekes Andrea s.k. bíró Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.046/2023/17-II 9 az aláírásukban akadályozott ülnökök helyett is Szabó Tiborné s.k. ülnök Szoó Irén s.k. ülnök

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.