Bf.228/2025/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés III. fordulat] ezért őt 2 év börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre, valamint 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette, rendelkezve a szabadságvesztés végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsáthatóságról is. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.228/2025/5-I 2 pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1.300 Ft-ban határozta meg és rendelkezett pénzbüntetés meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A vádlottal szemben 1.500.000 Ft összegre vagyonelkobzást rendelt el. [2] Ezen túl a terhelt70 Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (továbbiakban terhelt70 Kft.) jogi személlyel szemben 20 millió Ft pénzbírságot szabott ki. [3] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a terhelt70 Kft. jogi személy5 terhére a jogi személy5 tevékenységének korlátozásáért, Terhelt37 XXXVII. rendű vádlott és védője a kiszabott valamennyi büntetés enyhítéséért, így különösen a 2 év szabadságvesztés törvényi minimumra történő enyhítéséért, a 4 próbaidő hosszának törvényi minimumra történő csökkentéséért, a kiszabott pénzbüntetés napi tételszámának a törvényi minimumra csökkentéséért és az enyhítésen túlmenően a vádlott előzetes mentesítésben részesítéséért, a terhelt70 Kft. érdekében eljáró ügyvéd a pénzbírság mellőzése érdekében, másodlagosan mértékének a törvényi minimumra csökkentése érdekében jelentett be fellebbezést. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.248/2024/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, azok elbírálását tanácsülésen indítványozta. [5] Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartva fogadta el XXXVII. rendű vádlott bűnösségét beismerő nyilatkozatát és a történeti tényállást a beismerő nyilatkozatra, annak elfogadására és az eljárás irataira alapította, a megállapított tényállás alapján a cselekmény jogi minősítése törvényes. [6] Az elsőfokú bíróság nem tévedett a vádlott büntetésének kiszabásakor sem, részletesen megindokolva az ügyész mértékes indítványtól eltérő alacsonyabb tartamú szabadságvesztést és helyes indokát adta az előzetes mentesítés mellőzésének is. [7] Ugyanakkor tévedett az terhelt70 Kft. tevékenysége korlátozásának mellőzésekor. A fellebbviteli főügyészség e körben az elsőfokú ügyész fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtett érveit tartotta fenn, azzal kiegészítve, hogy a tevékenység korlátozását években kell meghatározni és utalva arra, hogy a törvényszék előtt tartott előkészítő ülésen a jogi személy5 érdekében eljáró ügyvéd felszólalását követően az ügyész elegendőnek tartotta a törvényi minimum szerinti tartamú korlátozást. Ezen túlmenően a törvényszék az ügyészi indítványhoz képest lényegesen magasabb összegű pénzbírság kiszabását is kellően indokolta. [8] Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján a terhelt70 Kft. jogi személy5 vonatkozásában akként változtassa meg, hogy a jogi személlyel szemben tevékenység korlátozást alkalmazzon az elsőfokú ügyészi fellebbezésben írtak szerinti tartalommal, a törvényi minimum szerinti időtartamra, egyebekben az elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)alapján hagyja helyben. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.228/2025/5-I 3 [9] Terhelt37 XXXVII. rendű vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte súlyosító körülményként a bűncselekménnyel megszerezni kívánt pályázati pénz 50 millió Ft összegű nagyságrendjét. [10] Hangsúlyozta, hogy az eljárás során a védelem folyamatosan állította, hogy a cselekmény elkövetése nem a pályázat elnyeréséhez, hanem csupán a pályázat megvalósulását követő utólagos ellenőrzéshez kapcsolódott, ahogyan azt az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás is tartalmazza. [11] A védelmi álláspont szerint indokolt a társadalomra veszélyesség szempontjából különbséget tenni és különböző nyomatékkal figyelembe venni a büntetés kiszabása során azt a körülményt, hogy valamely cselekmény a pályázat megszerzéséhez vagy pedig, hogy jelen esetben pusztán az ellenőrzéshez kapcsolódott. [12] A bíróság nem fogadta el a védelem azon hivatkozását, hogy a vádlott cselekménye nem vagyoni haszonszerzésre irányult. Ekörben téves a bíróság azon megállapítása, hogy az ellenőrzés eredményeként sor kerülhetett volna a teljes pályázati támogatás elvesztésére, utóbbi megállapítás a tényállással sincs összhangban. [13] Az esetleges visszatérítés arányát az ellenőrzést végző hatóság határozza meg és a tényállás nem tartalmazza, hogy milyen következményekkel járt volna, ha az ellenőrzés nem rendben megállapítással zárult volna. A visszafizetési kötelezettség a szabálytalanság mértékéhez igazodó lett volna, III. rendű vádlott az ellenőrzéssel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy az ellenőrzés a vádlotti cselekménytől függetlenül is rendben zárult volna. [14] Mindezek alapján szükségtelenül vette figyelembe súlyosító körülményként a bíróság a pályázattal elnyert támogatás összegét, az egyéb súlyosító körülményeknek pedig eltúlzott jelentőséget tulajdonított. [15] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ezen túl nem tárta fel maradéktalanul az enyhítő körülményeket sem. A bíróság nem vette figyelembe, hogy védence cselekményének jóval csekélyebb a társadalomra veszélyessége, tekintettel arra, hogy a cselekményre kizárólag az ellenőrzésre és nem a pályázat elnyerésére tekintettel került sor, ezáltal sérült az ítélet belső arányossága is. [16] Azt a körülményt, hogy a cselekmény nem vagyoni haszonszerzésre irányult, az is alátámasztja, hogy az ellenőrzés kedvező eredménye érdekében csupán instrukciókat kapott a cég arra vonatkozóan, hogyan kell az ellenőrzést előkészíteni, továbbá védence esetében az ígért vagyoni előny összege is jóval alacsonyabb volt, mint a többi vádlott által ígért vagyoni előny. [17] A védelmi álláspont szerint amiatt, hogy az elkövetett cselekmény társadalomra veszélyessége a vádlott társaihoz képest rendkívül enyhe, továbbá arra tekintettel, hogy az enyhítő körülmények túlsúlyban vannak a súlyosító körülményekhez viszonyítva, indokolt a kiszabott szabadságvesztés és a próbaidő jelentős mértékű enyhítése. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.228/2025/5-I 4 [18] A fenti indokok alapján továbbá a pénzbüntetés napi tételeinek a számát is indokolt csökkenteni. Azt, hogy a bűncselekmény tárgyi súlya csekély - tekintettel a vádlott társak cselekményére - a pénzbüntetés napi tételének meghatározása során indokolt lett volna figyelembe venni. [19] Az előzetes mentesítés vonatkozásában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság véleményével ellentétben védence példás körülményei az érdemesség tipikus esetét megvalósító körülmények és ezzel kapcsolatban is utalt a belső arányosságra. Hangsúlyozta, hogy a mentesítés nélkül a védence elesik nemcsak a cégvezetés lehetőségétől, hanem a közhasznú civil szervezetben betöltött vezető szerepétől is. [20] Védencét a büntetés célját túlmutató hátrány érné, ha a bíróság nem részesítené előzetes mentesítésben és a társadalom védelme sem teszi szükségessé, hogy a védence ne mentesüljön a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. [21] A terhelt70 Kft. érdekében eljáró ügyvéd fellebbezésének írásbeli indokolásában kiemelte, hogy a tényállás nem számszerűsíti a bűncselekménnyel elérni kívánt vagyoni előnyt, téves és a tényállásban foglaltakkal ellentétes az ítélet indokolásában foglalt megállapítás, miszerint a helyszíni ellenőrzése során feltárt szabálytalanságok az eljárt támogatási összegek visszafizetését eredményezték volna. [22] Hangsúlyozta, hogy a terhelt70 Kft. pénzügyi vezetője által elkövetett cselekmény kizárólag a helyszíni ellenőrzésre vonatkozott és nem érintette a támogatás elnyerését. [23] Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg, hogy milyen hiányosságok feltárására kerülhetett volna sor a cselekmény nélkül, ezért a visszafizetendő támogatás arányát sem lehet meghatározni. Az azonban teljesen bizonyos, hogy amennyiben szabálytalanságot találtak volna, az sem járt volna a teljes pályázati összeg visszafizetésének következményével. Mindezekre tekintettel a bűncselekménnyel elért vagyoni előnyt nem lehet meghatározni, és így a kiszabható pénzbírság maximumát sem lehetséges megállapítani, sőt az állapítható meg, hogy a bűncselekmény elérni kívánt előny nem vagyoni jellegű volt. [24] Tekintettel arra, hogy a bűncselekménnyel elérni kívánt vagyoni előny mértékét nem lehet megállapítani, illetve álláspontja szerint az elérni kívánt elő nem is vagyoni jellegű volt, az elsőfokú bíróságnak a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 6. §

(3)alapján a jogi személy5 vagyoni helyzetére tekintettel kellett volna megállapítani a pénzbírság összegét, ezzel szemben az elsőfokú bíróság a pénzbírság kiszabására vonatkozóan a 6. §

(1)bekezdése hivatkozik, mellyel ellentétesen a fentiek alapján a kiszabható pénzbírság maximuma nem is határozható meg. [25] Az ügyészi fellebbezésre tett észrevételében hangsúlyozta, hogy egyetért az elsőfokú bíróság indokolásával, mely szerint a jogi személy5 tevékenységének korlátozása intézkedés esetében a bíróság nyomatékkal értékelte, hogy az intézkedés a gazdasági Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.228/2025/5-I 5 társaságot azonnal a kizárná az éves gazdasági tervbe nyilvánvalóan tervezett, folyamatban lévő pályázati eljárásokból is, amely így szükségszerűen olyan jelentős gazdasági károkat okozna, amely aránytalan és eltúlzott joghátrányt jelentene. [26] Hivatkozott az idézett törvény 5. §

(3)bekezdés b) pontjára, illetve a

(2)bekezdés c) pontjára, miszerint a bíróság rendelkezésétől függően a támogatás odaítélésére irányuló eljárást is megszüntettetnek kell tekinteni, továbbá a bűncselekménnyel összefüggésben odaítélt támogatást is vissza kell fizetni. Az ügyészség az 5. §

(2)bekezdés e) pontja szerinti támogatásra vonatkozóan a tevékenység korlátozását kérte, azonban az 5. §

(3)bekezdés alapján a bíróság rendelkezhet úgy is, hogy a bűncselekménnyel összefüggésben odaítélt támogatást is vissza kell fizetni. [27] Minderre tekintettel kérte, hogy az ítéletnek azon rendelkezését, mely a tevékenység korlátozását mellőzi, a másodfokú bíróság hagyja helyben. Ilyen súlyos intézkedés alkalmazása a fellebbezésben foglalt indokokra is tekintettel rendkívüli aránytalan és indokolatlan súlyos hátrányt jelentene. [28] Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést alaposnak a védelem által bejelentett fellebbezést alaptalannak, a jogi személy5 érdekében bejelentett fellebbezést részben találta alaposnak. [29] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezést a Be. 598. §

(2)bekezdés II. fordulata alapján tanácsülésen bírálta el, nyilvános ülés kitűzésére indítvány nem érkezett. [30] Tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az 590. §

(3)szerint az elsőfokú ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül. [31] A korlátozott felülbírálat azonban a Be. 590. §

(5)és

(5a)bekezdése alapján kiterjed a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, valamint azon eljárási szabályok megtartásának vizsgálatára is, amelyek megsértése esetén a 607. §

(1), a 608. §

(1)továbbá a 609. §

(1)bekezdés alapján az ítéletet hatályon kívül kellene helyezni. A Be. 590. §

(7)bekezdés szerint a korlátozott felülbírálat kiterjed az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezésekre is. [32] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az előkészítő ülésre vonatkozó a Be. 499 –

1. §-ig terjedő eljárási szabályokat megtartotta, az iratok alapján nem talált olyan hiányosságot, mely az érdemi felülbírálat akadályát képezte volna, hatályon kívül helyezési ok nem volt tetten érhető. [33] Terhelt37 XXXVII. rendű vádlott az előkészítő ülésen a terhére rótt bűncselekményben bűnösségét elismerte, tárgyaláshoz való jogáról lemondott, bűnösségét beismerő nyilatkozatát a törvényszék a Be.
2. §

(1), 523. §

(1)és az 500. §

(2)bekezdésben írt teljes körű figyelmeztetés után az 504. §

(1)és

(2)bekezdés c) pontra figyelemmel az 504. §

(3)bekezdés alapján fogadta el. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.228/2025/5-I 6 [34] A Be. 504. §

(2)szerint a beismerő nyilatkozat elfogadásának akkor van helye, a vádlott e nyilatkozatának természetét és elfogadásának következményeit megértette, a vádlott beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt ésszerű kétely nem mutatkozik és a vádlott bűnösségét beismerő nyilatkozata egyértelmű, azt az eljárás iratai is alátámasztják. A beismerő nyilatkozat elfogadására a fenti feltételek maradéktalan és egyidejű megvalósulása esetén van törvényes lehetőség, akár egyetlen feltétel hiánya is kizárja az elfogadást. [35] Jelen ügyben az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott a szükséges törvényi figyelmeztetéseket követően nyilatkozatának következményeit megértette, beszámítási képessége teljes volt, az előkészítő ülésen a beismerés önkéntessége iránt kétely nem merült fel. A vádlott beismerő nyilatkozatát az eljárás adatai alátámasztották, ezért az elsőfokú bíróság a Be. 504. §

(3)alapján a bűnösségét beismerő nyilatkozatot helytállóan fogadta el és a törvénynek megfelelően járt el, amikor az ügyben ítéletet hozott (Be. 504. §

(6)bekezdés). [36] A Be. 580. §

(2)bekezdés b) és az 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján az ítélőtábla nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú ítéletben megállapított tényállásra alapította. [37] A törvényszék indokolási kötelezettségének teljeskörűen eleget tett és törvényesen járt el akkor, amikor a bizonyítékok részletes értékelését mellőzte a Be. 562. §

(2)és

(4)bekezdés alapján rövidítetten indokolt határozatában. [38] Az irányadónak tekintett tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a felülbírálat során nem merült fel olyan körülmény, mely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná. [39] A cselekmény elkövetése és az elbírálás között megváltozott jogszabályi környezetre tekintettel a bíróság a Btk. 2. §

(1)alapján indokoltan vizsgálta, hogy melyik büntető törvényt kell alkalmazni és helytállóan alkalmazta a bűncselekmény elkövetésekor hatályos büntető törvényt. Indokolása [39] annyiban egészítendő ki, hogy a jelenleg hatályos törvény nem eredményez enyhébb elbírálást, sőt a pénzbüntetés mértékét illetően (Btk. 50. §

(3)bekezdés) a vádlott számára szigorú megítéléssel járna. [40] Ugyancsak helytállóan alkalmazta a jogi személlyel szemben az elkövetéskor hatályos 2001 évi CIV. törvényt (Jszbt.), az a pénzbírságot illetően nemcsak az elsőfokú ítélet elbírálásakor volt kedvezőbb az érintett gazdasági társaság számára, hanem azok rendelkezései a pénzbírságot és a jogi személy5 tevékenységének korlátozását illetően a

1. január
2. bekövetkezett jogszabályváltozások miatt tovább szigorodtak. [41] A törvényszék a vádlott terhére megállapított bűncselekményt az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.228/2025/5-I 7 [42] A büntetés enyhítését célzó védelmi fellebbezést a másodfokú bíróság nem tartotta alaposnak. A vádlott terhére rótt bűncselekmény megvalósítása esetén a büntetési tételkeret egytől öt évig terjedő szabadságvesztés, amelynek törvényi középmértéke 3 év. [43] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket - a védelmi állásponttal szemben - teljeskörűen és helyesen vette számba, és a Be.
3. §

(3)szerinti az ügyészség a vádiratban tett indítványától eltérő, a vádlott számára kedvezőbb mértékű szabadságvesztés büntetést szabott ki, melynek indokaival a másodfokú bíróság is egyetértett, a már így is a középmértéktől eltérő büntetés további enyhítésére az ítélőtábla törvényes indokot nem talált. [44] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a vádlott kedvező személy5i körülményeire figyelemmel a büntetés végrehajtása a Btk. 85. §

(1)alkalmazásával próbaidőre felfüggeszthető, és megfelelő indokokkal adott számot arról, hogy a vádlott személy5i körülményei körében megállapított tények alapján miért és mennyiben találta indokoltnak a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének alkalmazását. [45] A végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén a 8/2015. (IV. 17) AB határozat értelmében hivatalból kell vizsgálni a Btk. 102. §

(1)bekezdésben foglalt az előzetes mentesítés lehetőségét. A törvényszék ezt a vizsgálatot lefolytatta, álláspontjával, miszerint az elkövetett bűncselekmény jellege folytán a vádlott nem érdemes az elítéléshez fűződő jogok hátrányos jogkövetkezmények alóli előzetes mentesítésre, az ítélőtábla is egyetért, hangsúlyozva, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a korrupciós bűncselekmény elkövetője általában nem részesíthető előzetes bírósági mentesítésben (BH1985.224.). [46] Jelen esetben a bűncselekmény korrupciós jellege folytán a vádlott kedvező személy5isége, életvitele mellett nincs kivételes, rendkívüli intézkedésre okot adó körülmény, így a vádlott előzetes mentesítésre érdemessége nem állapítható meg. [47] A törvényszék a vádlottal szemben a Btk. 50. §

(2)kötelező rendelkezése folytán törvényesen szabott ki pénzbüntetést, a napi tételek száma kellően igazodik a bűncselekmény tárgyi súlyához, az egynapi tételnek megfelelő összeg pedig az elkövető vagyoni, jövedelmi, személy5i viszonyaihoz és életviteléhez (Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdés). [48] A bűnösségi körülményeket a bűncselekmény tárgyi súlyával együttesen értékelve az elsőfokú bíróság összességében a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos és - a védelmi állásponttal szemben - az egyéniesítés követelményét is teljesítő szabadságvesztést és pénzbüntetést szabott ki, a joghátrány eltúlzottnak súlyosnak nem tekinthető, annak enyhítése nem indokolt. [49] A járulékos rendelkezések közül a vagyonelkobzásra, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó rendelkezések a törvénynek megfelelően, csupán a pénzbüntetés átváltoztatása esetére megállapított végrehajtási fokozat szorult kisebb mértékben javításra. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.228/2025/5-I 8 [50] Az elsőfokú bíróság a helytállóan állapította meg, hogy a terhelt70 Kft.-vel szemben a 2001. évi CIV. törvény 2. §

(1)a) pont, a 3. §

(1)bekezdés c) pont szerint a pénzbírság kiszabásának feltételei fennállnak, az irányadó tényállás alapján kétségtelen, hogy a vádlott által elkövetett bűncselekmény a jogi személy5 javára előnyszerzést célzott. [51] Nem fog helyt a jogi személy5 nevében eljáró ügyvéd érvelése, miszerint az elérni kívánt előny ne vagyoni jellegű lett volna és annak mértékét ne lehetne megállapítani. [52] A pénzbírság mértékét az elsőfokú bíróság indokolása szerint a Jszbt. 6. §

(1)bekezdés alapján az elérni kívánt vagyoni előny figyelembevételével határozta meg. [53] A vagyoni előny alatt azt kell érteni, ami az adott bűncselekmény megvalósulása miatt a jogi személy5 addigi helyzetéhez képest számára jobb, kedvezőbb helyzetet eredményezett. [54] A törvényszék indokolásával [64], miszerint a bűncselekménnyel elérni kívánt eredmény vagyoni jellegű volt, ugyanis a helyszíni ellenőrzés megállapításai az elnyert támogatási összegek visszafizetését is eredményezhették volna, az ítélőtábla is egyetértett. A pénzbírság mértékének meghatározásakor az elsőfokú bíróság helytállóan vette alapul a teljes, mintegy 52 milliós pályázati összeget. Eszerint a kiszabható pénzbírság legalább 500.000 Ft, míg legnagyobb mértéke a bűncselekménnyel elérni kívánt vagyoni előny értékének a háromszorosa, azaz mintegy 156 millió Ft. [55] A bíróság a pénzbírság kiszabásánál az alsó és felső határ között szabadon dönthet. A törvényi minimumhoz közeli pénzbírságra tett ügyészi indítvány valóban eltúlzottan enyhe joghátrány lenne, ezzel az ítélőtábla is egyetértett. A törvényszék által a jogszabályi keretek között meghatározott 20 millió Ft azonban nem arányos a jogi személy5 gazdasági teljesítményével. Az ítélőtábla e tekintetben osztotta a jogi személy5 érdekében eljáró ügyvéd álláspontját és a pénzbírság mértékét 5 millió Ft-ra mérsékelte. [56] A törvényszék ügyészi indítvány ellenére a jogi személy5 tevékenységének korlátozását mellőzte. [57] A Jszbt. 3. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjai alapján, ha a bíróság a törvényben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben büntetést szab ki, megrovást, próbára bocsátást alkalmaz, elkobzást vagy vagyonelkobzást rendelt el, a jogi személlyel szemben tevékenységének korlátozását, illetve a pénzbírság intézkedést alkalmazhat, a két joghátrány együttes alkalmazásának nincs jogi akadálya. [58] A törvényszék azzal az indokkal mellőzte tevékenység korlátozását, hogy a cégnyilvántartás bejegyzése következtében a cég már eddig is jelentős gazdasági veszteséget szenvedett el [67]. Az ügyészség alappal mutatott rá arra, hogy e körben a bíróság bizonyítást nem vett fel, a bíróság fenti megállapítása a jogi személy5 képviselőjének elmondásán alapul. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.228/2025/5-I 9 [59] A törvény indokolása szerint "a törvény nevesítve sorolja fel azokat a tevékenységeket, amelyek fokozott megbízhatóságot, feddhetetlenséget igényelnek (betétgyűjtés), vagy pedig lényegében az állam által biztosított gazdasági előnyt jelentenek (koncesszió, közbeszerzés, közhasznú szervezetté nyilvánítás, a költségvetési pénzek biztosított támogatás), ezért indokolt lehet ezen intézkedés keretében a jogi személy5 ezek élvezetétől történő kizárása". [60] Az ítélőtábla egyetért azzal az ügyészi állásponttal, miszerint az állami támogatás, mint előny megszerzését célzó korrupciós tevékenység eredményeként megszerzett gazdasági előnyből részesülő cégekkel szemben a legszigorúbb fellépés indokolt. [61] Az ítélőtábla álláspontja szerint a Jszbt. 2. § szerinti, a jogi személy5 tevékenysége korlátozásának feltételei fennállnak, ezért a Jszbt. 5. §

(1)bekezdés e) pont szerint az elkövetett bűncselekményhez igazodóan a jogi személy5 tevékenységét annyiban korlátozta, hogy nem részesülhet központi vagy helyi költségvetési elkülönített állami pénzalapok, külföldi állam, az Európai Közösségek vagy más nemzetközi szervezet által céljelleggel nyújtott támogatásban. A tevékenység törvényi minimális időtartamban való korlátozása nem jelent aránytalan és eltúlzott joghátrányt a társaság számára. [62] Az ítélőtábla a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a jogi személlyel szembeni szankciók tekintetében a Be. 606. §

(1)alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő egyéb rendelkezéseit a 605. §

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év január hó
2. napján dr. Magócsi István a tanács elnöke dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró dr. Póta Péter bíró A Budapest Környéki Törvényszék
3. B.13/2024/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.228/2025/
5. számú ítélete folytán a mai napon jogerőre emelkedett. Budapest,
6. év január hó
7. napján dr. Magócsi István a tanács elnöke