Debreceni Ítélőtábla Bf.I.578/2024/
- A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
- november
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt Terhelt1 ellen indított büntetőügyben a Miskolci Törvényszék
- július
- napján kihirdetett 20.B.25/2024/
- számú ítéletét megváltoztatja. A szabadságvesztést 2 (kettő) évre enyhíti. Egyéb részekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A vádlott lakcíme: Cím3, személyazonosító igazolványának száma: egyéb
- A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Miskolci Törvényszék a bűnösség beismerésének elfogadása után az előkészítő ülésen meghozott ügydöntő határozatában Terhelt1 vádlottat a Nyíregyházi Járásbíróság
- november
- napján jogerőre emelkedett 19.B.526/2023/
- számú ítéletének próbára bocsátást kimondó rendelkezésének hatályon kívül helyezése és a zaklatás vétségének [a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §
(2)bekezdés a) pont] elkövetéséért alkalmazott 2 év próbára bocsátás megszüntetése mellett testi sértés bűntette [Btk.164. §
(1)bekezdés,
(8)bekezdés
- fordulat] miatt halmazati büntetésül 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A szabadságvesztés büntetésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt. Az elkövetés Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.578/2024/12/II 2 eszközét elkobozta, határozott más bűnjelekről (lefoglalás megszüntetése és kiadás) és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú ítélet ellen a büntetéskiszabást érintő rendelkezések ellen két irányban jelentettek be fellebbezést. [3] Az ügyészség a törvényben biztosított három munkanapos határidőben a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának felemelése érdekében terjesztett elő jogorvoslatot. Indokai szerint a próbára bocsátás próbaideje alatt a felesége sérelmére elkövetett bűncselekmény és a korábban elbírált zaklatás vétsége miatt kiszabott, a büntetési tétel középmértékétől az alsó határ felé eltérő büntetés túl enyhe, lényeges súlyosítása indokolt, miként ahhoz igazodóan a közügyektől eltiltás mellékbüntetésé is (
- sorszámú elsőfokú irat). [4] Másrészt a vádlott és a védő a kihirdetést követően a büntetés enyhítése céljából éltek jogorvoslattal (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldal 3-
- bekezdések). A védő a másodfokú eljárásban a perorvoslatát írásban igen részletesen indokolta, melyben jogirodalmi álláspontokra is hivatkozva fejtette ki általánosan és a konkrét ügyre is vetítve a büntetéskiszabás túl szigorú voltát, egyben a szabadságvesztés büntetés tartamának csökkentését és végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését indítványozta (
- sorszámú másodfokú irat). [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.207/2024/
- számú észrevételében az ügyészségi fellebbezést és indokait fenntartva tett indítványt az ítélet részbeni megváltoztatására, a szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés súlyosítására, egyéb részekben helybenhagyására. [6] Az ítélőtábla a fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §
(1)bekezdése értelmében nyilvános ülésen bírálta el. [7] A nyilvános ülésen az ügyész – az írásbeli észrevételében már jelzetteknek megfelelően – nem vett részt, a vádlott és a védő az enyhítést célzó jogorvoslatukat fenntartották. [8] Az ügyészségi fellebbezés nem alapos, a védelmi perorvoslatok pedig részben megalapozottak. [9] Tekintettel arra, hogy az ügyészség, valamint a vádlott és a védő fellebbezéseiket kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.578/2024/12/II 3 ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül, figyelemmel a Be. 590. §
(3)bekezdésére. [10] A Be. 590. §
(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítését érintő rendelkezésre [Be. 590. §
(5)bekezdés
- a)pont
- aa)és
- ab)alpontok –
- c)pont,
(5a)bekezdés]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetéssel kapcsolatos rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §
(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §
(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §
(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket. [11] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárását a perjogi szabályok megtartásával folytatta le, nem vétett sem abszolút [Be. 608. §
(1)bekezdés a-h) pont], sem olyan relatív [Be. 609. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a-d) pont] hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárná. Hatályon kívül helyezési ok nem volt észlelhető. Külön kiemelendő, hogy a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadása is mindenben perrendszerű volt, az ún. törvényi hármas előfeltétel megvalósult [Be. 504. §
(2)bekezdés a-c) pont]. [12] Relatív eljárási szabálysértést jelent azonban, hogy az elsőfokú bíróság a próbára bocsátást kimondó határozat történeti tényállását nem foglalta a tényállásba, mely nyilván ténykérdéseket is érint, azonban a korlátozott felülbírálat folytán javítására nem volt perjogi lehetőség (BH
- 60), ez viszont hatályon kívül helyezésre okot nem ad és nem volt akadálya az érdemi felülbírálatnak, hiszen az intézkedés megszüntetése törvényes és annak jogkövetkezményeit az ítélet tartalmazta. [13] Az eljárásjog revíziója kapcsán megjegyzendő még az ügyészségi észrevételekre, hogy a fellebbezéssel támadott határozat rendelkező részében a büntetés tartama kijavítással valóban nem módosítható, de erről nem volt szó, az elsőfokú bíróság által az ügyészségnek és a védelmi oldalnak – ugyan a kihirdetéskor nem nyomban – átadott rendelkező résznek az eredeti határozattól a tartamot érintő eltérését a törvényszék informatikai hibával indokolta, viszont alakszerű kijavításra nem került sor. Erre egyébként a helyesen kihirdetett és írásba foglalt büntetési tartam miatt nem is volt szükség, a szabadságvesztés tartama az ítélet szerint három év. Ezt egyébként a jogosultak sem vitatták, így a másodfokú bíróság is e tartamot tekintette a felülbírálandónak. [14] A Be.
- §
(2)bekezdés a) pontja alapján az ítélőtábla ugyanakkor nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát a törvényszék által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdése alapján Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.578/2024/12/II 4 jelentették be. Ilyenkor az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes [BH2023.60]. E kötöttség azt jelenti az adott perjogi helyzetben, hogy a Be. 561. §
(3)bekezdés c) pontjában meghatározott és a vádbeli eseményekre vonatkozó ún. történeti (konkrét) tényállás módosításának nincs helye, még abban az esetben sem, ha a bizonyítás anyaga azt indokolná. Ez jelenti a revízió valódi korlátját, mert a már idézettek szerint a kötelezően alkalmazandó felülbírálat kiterjesztés érinti a bűnösséget és a cselekmény minősítését is. [15] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság büntethetőségi akadály hiányában törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. A felülbírálat során nem észlelt olyan körülményt, amely a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését tette volna szükségessé. [16] A cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak, a vádlott a Btk. 164. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(8)bekezdés
- fordulata szerinti életveszélyt okozó testi sértés bűntettét valósította meg eshetőleges szándékkal. A vádlott, ha nem is kívánta súlyosan megsebesíteni a vita során a feleségét, de a kés felé dobásakor az életveszélyes eredmény bekövetkezésének lehetősége belenyugodott és aziránt közömbös maradt. Az elkövető tudattartalmára, ezáltal szándékára az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/
- Büntető jogegységi határozat (BJE) iránymutatása alapján a feltárt alanyi és tárgyi tényezők alapján lehet megfelelő következtetést vonni azzal, hogy a vádlotti ittasság folytán a III. Büntető Elvi Döntés (BED) értelmében az önhibából eredő és a felelősség alól a Btk.
- § érelmében nem mentesítő szokványos ittasság folytán a szubjektív körülményeket az objektív tényeken keresztül kell megítélni (BH2009.3.II., Kúria Bfv.I.1276/2022/6/[63]) E tényezők pedig az elsőfokú bíróság által megállapított minősítést alátámasztják. A célzott testtájék és bal mellkas hátsó oldalát érő szúrás, valamint az életveszélyes tüdősérülés ugyan felvetik az emberölés kísérlete megvalósulásának lehetőségét is, de az eszközhasználat módja és a cselekmény motívuma, körülményei folytán biztonsággal arra valóban nem vonható következtetés. [17] A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta, azonban a nyilvános ülés közvetlen tapasztalatai szerint is jól érzékelhető terhelti megbánásnak, és emellett a cselekmény beismerésének, a korábbi próbára bocsátástól eltekintve egyébként a vádlott megfelelő életvezetésének a bűncselekmény nem vitásan jelentős tárgyi súlya ellenére nagyobb nyomatékot kellett tulajdonítani. Ezért a másodfokú bíróság a 3 év szabadságvesztést a törvényi alsó határt jelentő 2 évre mérsékelte, mely büntetés a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban áll, tettarányos és kifejezi az egyéniesítés büntetéskiszabási követelményét is. A tartam csökkentésére irányulóan így a védői fellebbezés eredményes volt, értelemszerűen a büntetés súlyosítását célzó ügyészségi jogorvoslat viszont nem volt megalapozott. [18] A védői érvekkel szemben azonban feltételes elítélésére, a végrehajtás próbaidőre felfüggesztésére már nem kerülhetett sor, döntően azért, mert a korábbi ún. feltételes elítélés, Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.578/2024/12/II 5 azaz a büntetés próbaidőre történő elhalasztása nem érte el céljait, másfelől az elbírált bűntett társadalomra veszélyességét sem fejezné ki a büntetés végrehajtásának felfüggesztése. [19] A védői fellebbezés indokai kapcsán a korlátozott felülbírálat során az ítélőtábla még a következőket emeli ki. A bíróságot az ítélethozatalkor az Alaptörvény, valamint az alsóbb szintű jogszabályok, elsősorban konkrétan a büntető törvény és a büntetőeljárási törvény elvei és természetesen rendelkezései kötik, arra nem lehet figyelemmel és közömbös a szankció megválasztásakor, hogy egy fogvatartott ellátása milyen költségvonzattal jár, ez egyébként is a büntetés végrehajtásához kapcsolódó közgazdasági-költségvetési-szervezetirányítási kérdés, mely nem tartozik a büntetőbíróság által mérlegelendő szempontok közé. [20] A korábbi próbára bocsátás megszüntetésére, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsátás kizártságára, a beszámításra, a lefoglalt bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is megfelelnek a törvénynek. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával kapcsolatban viszont az indokolás a [28] bekezdésben azzal egészítendő ki, hogy a Btk.
- §
(1)bekezdés 26.
- c)pontja szerint személy elleni erőszakos bűncselekmény a vádlott terhére megállapított életveszélyt okozó testi sértés bűntette, melyet 14.
- d)pontjában írt hozzátartozó sérelmére követett el, ami egyben megalapozta a Btk. 38. §
(5)bekezdés b) pontjának alkalmazását. E részben kell továbbá utalni arra, hogy a Btk. 38. §
(6)bekezdése alkalmazásának, azaz a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége engedélyezésének a törvényi alapjai nincsenek meg, mert egyetlen kritérium sem rögzíthető. [21] A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a védelmi fellebbezések részbeni alapossága folytán a szükséges részben a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyebekben azt a Be. 605. §
(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. A Be. 604. §
(3)bekezdés c) pontja szerint rögzítette a vádlott időközben megváltozott lakcímét és személyazonosító okmányának számát. Ellentétes döntés hiányában a másodfokú ítélettel szemben a Be. 615. §
(1)és
(2)bekezdései értelmében nincs helye fellebbezésnek. Debrecen,
- november
- Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke-előadó, Dr. Bakó József sk. bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 20.B.25/2024/
- számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.578/2024/
- számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.578/2024/12/II Debrecen,
- november
- Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke 6