Kbf.10/2023/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontjába ütköző hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettét az a hivatalos személy követi el, aki hivatali hatáskörével visszaélve lényeges tényt hamisan foglal közokiratba. A bűncselekményt csak szándékosan lehet elkövetni. A vádlott azon magatartása, hogy a helyszíni bírság kiszabásáról szóló iratban a „buszöbölben” kifejezést használta, gondatlan elkövetésként értékelhető, mivel figyelmetlensége miatt értékelte a gépjármű megállásának helyszínét. Az pedig, hogy a „megállt” szót utólag beírta a helyszíni bírság kiszabásáról szóló iratba, az okirat tartalmát érdemben nem változtatta meg, mert a megállás az okiratban már szereplő várakozásnak része, tehát érdemi változtatást nem jelent. Ebben az értelemben a kiegészítés kapcsán lényeges tény hamisan történő közokiratba foglalása nem történt. A vádlott figyelmetlensége folytán tévesen ítélte meg az adott forgalmi szituációt és tévedése fennállt akkor is, amikor úgy gondolta, hogy pontosítania kell a határozat indokolásán. Az eljárás alá vont pedig már akkor elkövette a szabálysértést, amikor ráhajtott a BUSZ-sávra, tehát a „megállt” kifejezéssel való kiegészítés a szabálysértő felelősségének megváltoztatása szempontjából jelentőséggel nem bírt. A másodfokú bíróság ezért a vádlottat bűncselekmény hiányában mentette fel az ellene a Btk. 343. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének vádja alól.” . Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.10/2023/

1. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. május
3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: A hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt Terhelt1 vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa
4. február
5. napján kelt Kb.III.3/2023/
6. számú ítéletét megváltoztatja. A vádlottat a Btk.
7. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól felmenti. Az ügyben felmerült 8.273 (nyolcezer-kettőszázhetvenhárom) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen az ügyészség a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezést jelenthet be. Indokolás [1] A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a 2023. február 22. napján kihirdetett Kb.III.3/2023/9. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 343. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében, ezért 280 napi tétel, napi tételenként 1200 Ft, összesen 336.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására, továbbá kötelezte a vádlottat 8273 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.10/2023/8-III. 2 [2] A tárgyaláson a katonai ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott terhére súlyosítás, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében. A vádlott és védője a nyilatkozattételre egyaránt három munkanap gondolkodási időt tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül mindketten fellebbezést jelentettek be, elsődlegesen felmentés, másodsorban enyhítés érdekében. [3] A katonai ügyész előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását, melyben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság törvénysértően enyhe büntetést szabott ki a vádlottal szemben, amikor szabadságvesztés büntetés helyett pénzbüntetésre ítélte. Ezt azzal indokolta, hogy enyhítő rendelkezéssel történő büntetés kiszabására csak akkor van lehetőség, ha anélkül a kiszabott büntetés túl szigorú lenne. Álláspontja szerint a vádlott beismerő vallomását a büntetés kiszabása során csak csekély mértékben lehetett volna figyelembe venni, mivel maga a beismerés a bűnösségre nem terjedt ki, és a tényállás a beismerő vallomás nélkül is maradéktalanul megállapítható volt. Az elsőfokú bíróság számszerűen is több súlyosító körülményt állapított meg, tehát nem volt indokolt a Btk.

1. §-ában írt enyhítő rendelkezés alkalmazása. A katonai ügyész fellebbezése indokolásában részletesen foglalkozott azzal, hogy a vádlottal szemben a büntetés súlyosítása, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén lehetőség van-e a Btk.
2. §-ában írt előzetes mentesítés alkalmazására. Végül arra a következtetésre jutott, hogy Terhelt1 tekintetében az érdemesség, mint az előzetes mentesítés feltétele nem áll fenn, ezért változatlanul a vádlott büntetésének súlyosítását, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta, előzetes bírósági mentesítés alkalmazása nélkül. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.152/2023/
3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással, a vádlott terhére a pénzbüntetés mellett katonai mellékbüntetés, a soron következő fizetési fokozatba előresorolásra előírt várakozási idő meghosszabbításának kiszabása érdekében tartotta fenn. Utalt arra, hogy az ügyben a felülbírálat teljes körű, valamint, hogy a fellebbezések tanácsülésen elbírálhatóak. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács a perrendi szabályokat betartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, az általa megállapított tényállás mentes a Be.
4. §

(1)és

(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, így felülbírálatra alkalmas. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság joga és kötelessége, így a megállapított tényálláson keresztül a vádlott bűnösségét vitató és a bizonyítékok felülmérlegelésén keresztül a felmentést kezdeményező vádlotti és védői fellebbezések a másodfokú eljárásban nem foghatnak helyt. [5] A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a katonai tanács helytállóan következtetett a vádlott elkövetéskori tudattartalmára, szándékára és a bűnösségére, valamint a vádlott által elkövetett közbizalom elleni bűncselekményt törvényesen minősítette. Módosítva az ügyészi álláspontot kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított enyhítő és súlyosító körülmények alapján a törvénnyel első ízben összeütközésbe került vádlott esetében a Btk. 82. §

(2)bekezdés d) pontja és

(3)bekezdése alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés elegendő a büntetési célok eléréséhez. Arra figyelemmel azonban, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.10/2023/8-III. 3 vádlott a bűncselekményt szolgálatának ellátása során követte el, cselekményével a rendőrséget negatív színben tüntette fel, ezért mind a generális, mind a speciális prevenció érdekében vele szemben a Btk. 136. §

(1)bekezdés b) pontja és a Btk. 140. §

(1a)bekezdése és

(2)bekezdése alapján katonai mellékbüntetés, a soron következő fizetési fokozatba előresorolásra előírt várakozási idő meghosszabbítása kiszabását tartotta szükségesnek. Ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának Kb.III.3/2023/9. számú ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg és a vádlottal szemben katonai mellékbüntetésként a soron következő fizetési fokozatba előresorolásra előírt várakozási idő meghosszabbítását is alkalmazzon, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [6] A védő a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsánál előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását. Ebben utalt arra, hogy védence azt elismerte, hogy a „megállt” szót utólag írta be, azonban álláspontja szerint ezzel csak szakszerűtlen rendőri intézkedés, nem pedig bűncselekmény valósult meg. A védő a KRESZ 36. §

(8)bekezdés felhívásával mutatott rá arra, hogy tanú2 mindenképpen KRESZ szabályt szegett, amikor járművével az autóbusz sávra ráhajtott, hiszen a sáv keresztezésére nem volt ok és kanyarodási lehetőség sem állt fenn. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vádlott által a helyszíni bírságolás során hivatkozott KRESZ 40. §

(5)bekezdés

1. i)illetve
2. n)pontja az autóbuszöbölben és az autóbusz forgalmi sávban egyaránt tiltja a megállást és a 41. §

(1)bekezdése szerint mindkét helyszínen tilos a várakozás is. A várakozás tehát mindig magában foglalja a megállást, megállás nélkül várakozni nem lehet. A védő álláspontja szerint védence pontatlanul használta a KRESZ fogalmait, amikor a bírságtömbben a „buszöböl” kifejezést írta, hiszen az adott helyszínen ilyen nem volt kiépítve. A törvényi tényállás, valamint a kialakult bírói gyakorlat elemzése alapján a védő kifejtette azon álláspontját, hogy védencének a magatartása nem volt tényállásszerű a terhére rótt közbizalom elleni bűncselekményben. [7] A védői érvelés szerint amennyiben a vádlott – kétségkívül szakszerűtlenül – „buszöbölben várakozást” írt a nyomtatványra, már önmagában ezzel azt is állította, hogy a gépjárművezető előzőleg a dolgok természetéből adódóan a tilalmazott területre hajtott, ahol szükségszerűen megállt. Ebből következően a „megállt” kifejezés utólagos beírása többletinformációt nem hordozott és valótlan tényállítást nem jelentett. A védői álláspont szerint a szöveg utólagos kiegészítése szakszerűtlen volt mert nem tartalmazta a javítás tényének feltüntetését, ennek elmaradása azonban a szöveg tartalmát nem teszi valótlanná, hamissá, így a vádlott magatartása nem alkalmas közokirat-hamisítás megállapítására, legfeljebb szakszerűtlen intézkedés miatti fegyelmi eljárás lefolytatására. Ezért elsődlegesen arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a vádlottat mentse fel. [8] A védő másodsorban az elsőfokú ítélet enyhítésére, a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés elutasítására tett indítványt. A büntetés kiszabása során értékelhető bűnösségi körülményekkel kapcsolatban utalt arra, hogy a közbizalom elleni bűncselekmények nem a közterületi járőrszolgálat körében, hanem a határrendészeti szakterületen tekinthetőek elszaporodottnak. Kifogásolta továbbá a vádlott fenyítésére történő hivatkozást, mint súlyosító körülményt, figyelemmel arra, hogy a fenyítést a vádlott ugyanezen cselekményért kapta. Kifejtette továbbá, hogy a cselekmény elkövetésekor a Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.10/2023/8-III. 4 vádlott kevés gyakorlattal rendelkező fiatal rendőr volt, így vele szemben inkább figyelmeztető, nevelő jellegű büntetés kiszabása indokolt. A védői álláspont szerint védencével szemben elegendő bűnösség megállapítása esetére egy alacsonyabb napi tételszámú pénzbüntetés kiszabása is. [9] A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését az írásbeli indokolásban foglaltakkal egyezően tartotta fenn. Kifejtette, hogy az okirat tartalma nem változott meg a vádlott által utólag beírt kiegészítéstől. Ezzel a magatartással a vádlott nem készített valótlan tartalmú okiratot, indítványozta védence felmentését. [10] A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy tanult az esetből, nem fog többé hasonló cselekményt elkövetni. Egyebekben csatlakozott a védője által előadottakhoz. [11] A vádlotti és védői fellebbezés tartalmára figyelemmel az ügyben a felülbírálat a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdései alapján teljes körű. Ebből következően a másodfokú bíróság a felülbírálat során vizsgálta az eljárási szabályok megtartását, az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezését, továbbá az indokolás helyességét. [12] A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács mind az előkészítő ülés, mind a tárgyalás során az eljárási szabályokat betartotta. A törvényszék az ügyben előkészítő ülést tűzött ki, melynek során a vádlott nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését, ezért az ügyben tárgyalást tűzött ki. A vádlottal szemben törvényes kioktatásokat, figyelmeztetéseket alkalmazott, és az ügy egyéb bizonyítékait is az előírt formában tette a bizonyítás anyagává. Az érdekeltek eljárási szabálysértésre nem is hivatkoztak. [13] A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés alapos. [14] A vádlott mind a nyomozás során tett írásbeli vallomásában, mind a tárgyalás során tagadta a bűncselekmény elkövetését. Felelősségét gondatlan cselekményben, szakszerűtlen rendőri intézkedésben ismerte el. Védekezése szerint a buszsáv területén található megálló térkövezettségére figyelemmel tévesen nevezte azt a helyszíni bírság kiszabásakor „buszöbölnek”, továbbá utólag pontosítani kívánta a helyszíni bírság kiszabásának szöveges indokolását és a várakozott szó mellé a megállt szót is beírta. A szabálysértés elkövetőjének időközben már átadott másolati példányát feltehetően a tömb nem megfelelő részén helyezte el, így azon az utóbb pontosított szöveg átütéssel nem jelent meg. A vádlott elismerte, hogy okiratot nem ilyen formában kell kijavítani, pontosítani. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.10/2023/8-III. 5 [15] A katonai tanács a tényállást részben mérlegelési jogkörében állapította meg. Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlott részbeni ténybeli beismerése, tanú2 tanú nyomozás során tett és a tárgyaláson felolvasással a bizonyítás anyagává tett vallomása, az ügyben készült összefoglaló jelentés, a helyszíni bírság kiszabásáról szóló eredeti nyomtatvány, az eredeti bírság tömb, valamint a szabálysértő részére átadott példányról készült fénymásolat alapján állapította meg. [16] Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás azonban a Be. 592. §

(2)bekezdés d) pontja alapján részben megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett, amikor nem rögzítette a történeti tényállásban, hogy Terhelt1 gondatlanul, figyelmetlenül rögzítette, hogy tanú2 gépjárművével a buszöbölben várakozott. Meg nem cáfolt hivatkozása szerint ugyanis az eltérő útburkolat tévesztette meg, melyet alátámasztanak az elsőfokú bíróság tárgyalásán a bizonyítás anyagává tett fényképfelvételek. Ezért az ítélőtábla katonai tanácsa az ítélet [7] bekezdésében írt mondatot annyiban egészíti ki, hogy „Terhelt1 vádlott a helyszíni bírság kiszabásáról felvett nyomtatványon, mint közokiraton az elkövetett cselekmény leíró részében figyelmetlenségből azt rögzítette, hogy.... „. [17] Megállapítható továbbá, hogy az elsőfokú bíróság helytelen következtetés útján állapította meg ítélete [8] bekezdésében, hogy a vádlott „hivatali hatáskörével visszaélve meghamisította, abban utóbb lényeges tényt hamisan rögzített”, továbbá, hogy „ezzel azt a valótlan látszatot keltette, hogy a helyszínen a felelősségét tanú2 ezen tartalommal ismerte el.” A [8] bekezdésben írt első mondat helyesen azt tartalmazza, hogy „Ezt követően Terhelt1 vádlott a helyszínen általa kiállított szám1ú, helyszíni bírság kiszabásáról felvett, tanú2 által aláírt nyomtatványt akként egészítette ki az elkövetett cselekmény leírása megnevezésű rovatban, hogy megállt.” A második mondatot pedig a másodfokú bíróság mellőzi. [18] mellőzi. Az ítélet [9] bekezdésében található mondatból a „meghamisított” kifejezést [19] A másodfokú bíróság mellőzi az ítélet indokolásából a tényálláshoz kapcsolódó a megváltoztatott tartalommal ellentétes megállapításokat. [20] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás már megalapozott, mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdéseiben írt megalapozatlansági okoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.10/2023/8-III. 6 [21] Tévedett a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor Terhelt1 vádlott bűnösségét a Btk. 343. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében megállapította. [22] Ezt a bűncselekményt az a hivatalos személy követi el, aki hivatali hatáskörével visszaélve lényeges tényt hamisan foglal közokiratba. A vádirat alapján nem volt egyértelmű, hogy az ügyészség a vádlott mely cselekménye által látta megvalósulni a közbizalom elleni bűncselekményt, tehát a „buszöbölre” való helytelen hivatkozással, vagy a „megállt” szó utólagos beírásával. Az elsőfokú bíróság ezt olyan módon tisztázta, hogy a történeti tényállásban a „megállt” szó utólagos beírását tartalmazó tényállásrészben feltüntette a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette törvényi tényállási elemeit is. [23] A vádlott bizonyítékkal alátámasztott vallomása alapján nem kétséges, hogy figyelmetlensége okán szerepeltette a helyszíni bírság kiszabásáról szóló iratban a „buszöbölben” kifejezést. Ez a magatartás tehát kizárólag gondatlanként értékelhető, és nem lehet alapja a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisításnak, amely csak szándékosan követhető el. A „megállt” szó utólagos beírása pedig az okirati tartalmat érdemben nem változtatta meg. Helyesen utalt arra a védő, hogy a megállás az okiratban már szereplő várakozásnak része, tehát érdemi változtatást nem jelent. Ebben az értelemben a kiegészítés kapcsán lényeges tény hamisan történő közokiratba foglalása nem történt. A változtatás lényeges tényt nem érintett. Lényegében ugyanezen érvek alapján nem állapítható meg a Btk. 343. §

(1)bekezdés b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás sem, hiszen az utólagos beírás érdemi változást nem idézett elő az okirat tartalmában. Mint ahogy nem értelmezhető az adott cselekmény kapcsán az sem, hogy a vádlott a cselekményt hivatali hatáskörével visszaélve követte volna el. A cselekménysor alapján egyértelmű, hogy Terhelt1 figyelmetlensége folytán tévesen ítélte meg az adott forgalmi szituációt, és ez a fajta tévedése fennállt akkor is, amikor úgy gondolta, hogy pontosítania kell a határozat indokolásán. Ez vezetett oda, hogy az indokolás érthetőségét, pontosságát célozva egy szükségtelen, a korábban meglévő szöveg tartalmához többletet nem adó lényegtelen körülménnyel egészítette ki az okiratot. Utalni kell arra, hogy tanú2 a szabálysértést már akkor elkövette, amikor ráhajtott a buszsávra, tehát a „megállt” kifejezéssel való kiegészítés a szabálysértő felelősségének megváltoztatása szempontjából jelentőséggel nem bír. [24] Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta és Terhelt1 vádlottat az ellene a Btk. 343. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól a Be. 566. §

(1)bekezdés a) pontja alapján – bűncselekmény hiányában – felmentette. A másodfokú bíróság a felmentő rendelkezésre figyelemmel a Be. 575. §

(1)bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. [25] Nem kétséges, hogy a vádlott mind a forgalmi szituáció megítélése, mind az okirat pontosítása tekintetében hibázott, szakszerűtlenül járt el, erre figyelemmel azonban vele szemben fegyelmi eljárás lefolytatására és fegyelmi büntetés kiszabására került sor. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.10/2023/8-III. 7 [26] A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 606. §

(1)bekezdésén és a Be. 615. §

(2)bekezdés b) pontján alapszik. Budapest

1. május
2. Dr. Török Zsolt hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. Dr. Belovai Henriette hb. százados s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete – a kizárólag a másodfokú ügyészség által bejelentett fellebbezés visszavonására figyelemmel –
3. október
4. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
5. október
6. Dr. Török Zsolt hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke ..