Pfv.21015/2022/9 – Kúria

(1)bekezdésére alapították. Arra hivatkoztak, hogy a szolgalom alapítását követően jelentős változások történtek az ingatlanokon, az alperes a hrsz4 hrsz. alatti ingatlanán új, a szolgalom alapításakor még nem lévő, a II. rendű felperes ingatlanával nem határos bejáratot alakított ki, amelynek következtében az alperes ingatlanának rendeltetésszerű használatához a II. rendű felperes ingatlanát terhelő útszolgalom nem szükséges, ugyanakkor az alperes a szolgalmi utat állatkihajtásra használja, amely a higiéniai követelményeknek nem felel meg. [9] A III. rendű felperes a hrsz3 hrsz.-ú ingatlanon megkezdte egy korszerű ... üzem építésének az engedélyeztetését, s emiatt vált szükségessé a higiéniai és vagyonvédelmi szempontoknak történő megfelelés, ezért került sor az új aszfaltút létesítésére és az állattartó telepet is kerítéssel kellett körül venni. Azzal érvelt, hogy a szolgalom miatt nem keríthető el az ingatlan, nem ellenőrizhető a belépés, a fertőtlenítés és a vagyonvédelem nem biztosítható megfelelően. Állította, hogy az alperes ingatlana egy másik, a szolgalom alapítása után kialakított bejáraton is megközelíthető, a III. rendű felperes ingatlanán a jogszabályi előírásoknak megfelelő működéshez szükséges előírások betartása másként nem biztosítható. [10] A felperesek vitatták, hogy az

1. január 13-án kelt megállapodás kihat a felek jogviszonyára, mivel azt ugyan a II. rendű felperes írta alá, de nem ő szerzett tulajdont, így a megállapodás sem az I., sem a II. rendű felperes vonatkozásában nem jött létre. Állították, hogy az alperes által végzett tevékenységhez nincs szükség két bejáratra. [11] Az alperes a kereset részbeni elutasítását kérte: a keresetnek azokat a pontjait nem ellenezte, amely a II. rendű felperes tulajdonában álló hrsz3 ingatlan mindenkori tulajdonosát illető és az alperes hrsz4 hrsz.-ú ingatlanát terhelő útszolgalom, valamint az I. rendű felperes tulajdonában lévő külterületi hrsz6 hrsz. alatti ingatlan mindenkori tulajdonosát illető és a hrsz4 hrsz. szám alatti ingatlant terhelő útszolgalom megszüntetésére irányult. [12] Az alperes hrsz4 hrsz.-ú ingatlana mindenkori tulajdonosát megillető és a hrsz3 hrsz.ú ingatlant terhelő útszolgalom megszüntetése vonatkozásában a kereset elutasítását kérte, mivel állítása szerint ez az állapot felel meg jelenleg is mindegyik fél érdekének. [13] Állította, hogy a szolgalom alapításának célja a ki- és bejárás kölcsönös biztosítása volt, s az jelenleg is szükséges az ingatlan rendeltetésszerű használatához, fenntartásához érdeke fűződik. Vitatta, hogy új kaput nyitott volna, arra hivatkozott, hogy a felperesek által Kúria VII.Pfv.21.015/2022/9/2 4 megjelölt kapu már a szolgalom alapításakor is létezett, a szerződéskötéshez képest a körülményeiben nem következett be jelentős változás. Érvelése szerint mindkét kaput használnia kell, a délin hajtja ki az állatokat, azon hajtanak be a kamionok, majd lerakodást követően az északi kapun hajtanak ki, s az állategészségügyi szabályok betartásához is szüksége van mind a két kapura. Hivatkozott továbbá az
2. január 13-án kelt megállapodásra, amelyben a felek az ingatlan megosztása kapcsán a használati jogokban is megállapodtak. Az első- és másodfokú bíróság határozata [14] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes helység hrsz4 hrsz. alatti ingatlanát illető, a II. rendű felperes tulajdonában lévő hrsz3 hrsz. alatti ingatlant terhelő, határozat2 határozatszámon az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett útszolgalmat, a II. rendű felperes tulajdonában lévő helység hrsz3 hrsz. alatti ingatlant illető és az alperes tulajdonában lévő hrsz4 hrsz. alatti ingatlant terhelő, határozat2 határozatszámon az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett útszolgalmat, valamint az I. rendű felperes tulajdonában lévő helység külterületi hrsz6 hrsz. alatti ingatlant illető és az alperes tulajdonában lévő hrsz4 hrsz. alatti ingatlant terhelő, határozat3 határozatszámon az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett útszolgalmat megszüntette. Kötelezte az alperest, hogy a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak fizessen meg 396.000 forint perköltséget, továbbá megkereste a szolgalmak törlése érdekében az illetékes földhivatalt. [15] Az elsőfokú bíróság a régi Ptk.
3. §

(1)bekezdésére figyelemmel kifejtette, hogy a telki szolgalom megszüntetése esetén – ha az szerződésen alapul – a szerződés céljához képest kell elbírálni, hogy a jogosult ingatlanának a rendeltetésszerű használatához szükség van-e a szolgalmi jog gyakorlására. Figyelembe kell venni a szerződéskötéskor fennállt helyzetet és azokat a körülményeket, amelyek alapján a felek az ügyleti akaratukat kialakították. [16] Megállapította: az nem volt vitatott, hogy az útszolgalmak alapítására szerződéssel került sor. Az alperes nem ellenezte a kereseti kérelemnek azt a részét, amely az ingatlanát terhelő szolgalom megszüntetésére vonatkozott, ezért csak azt vizsgálta, hogy az alperes ingatlana javára bejegyzett útszolgalmi jogok szükségesek-e az alperes ingatlanának rendeltetésszerű használatához. [17] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek között az sem volt vitás, hogy a szolgalom alapításának célja a területeken való átjárás biztosítása volt, valamint az, hogy a hrsz1-ú ingatlan felosztása után keletkező ingatlanrészek külön-külön is megközelíthetők legyenek. Megállapította, hogy az alperes tulajdonszerzését követően a saját területét elkerítette, majd öt éven belül három új kaput létesített. Az egyik kaput közvetlenül a régi déli kapu mellett alakította ki, míg a másik két kapu az északi kapu mellett, arra merőlegesen, a szolgalmi útra nyílik. Erre figyelemmel azt állapította meg, hogy az eredeti, ingatlanvásárláskori állapothoz képest az alperes újabb kapukat létesített, amellyel saját ingatlana megközelíthetőségét biztosította. Kiemelte, hogy az északi kapuhoz vezető szolgalommal érintett útszakaszt a felperesek 2020-ban felújították, arra 30-40 cm magasan új útburkolat került, s ettől az időponttól az alperes az útszolgalmi jogával ténylegesen nem tudott élni. [18] Megítélése szerint az alperes által megjelölt állattartási, takarmányozási tevékenységhez, az alperes ingatlanának rendeltetésszerű használatához az útszolgalom megléte nem szükséges, az általa megjelölt tevékenységeket annak hiányában is tudja folytatni. Kúria VII.Pfv.21.015/2022/9/2 5 [19] Az

1. január 13-án kelt ingatlanmegosztási megállapodás kapcsán kifejtette, hogy azt nem azok a személyek kötötték, akik végül az ingatlanokat megvásárolták. Álláspontja szerint a szolgalom alapításának az volt a célja, hogy a megosztás után kialakult ingatlanrészek megközelíthetők legyenek. Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes ingatlanának rendeltetésszerű használatához a továbbiakban a szolgalomra nincs szükség, ezért a felperesek keresetének helyt adott. [20] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta, és a keresetet elutasította, rendelkezett a perköltség viseléséről. [21] A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következőkkel. Az
2. január 13-án az alperes, a II. rendű felperes, valamint a perben nem álló személy2 és személy1 által aláírt „Ingatlanmegosztási megállapodás a helység cím7ről” megnevezésű okirat szerint a II. rendű felperes tulajdonába kerülő ingatlan megegyezik a jelenleg hrsz3 hrsz. alatti, az alperes tulajdonába kerülő ingatlan pedig a jelenlegi hrsz4 hrsz.ú ingatlannal. A megállapodás az úthasználati szolgalmi jogok között szabályozza, hogy a
3. jelű (jelenlegi hrsz3 hrsz. alatti) ingatlan mindenkori tulajdonosa engedélyezi a közlekedést a
4. jelű (jelenleg hrsz4 hrsz. alatti) ingatlan mindenkori tulajdonosának a telep északi bekötő útjának K-1 szakaszán. Ezen túl a felek szabályozták a közművek használatát is. Az
5. március 9-én kelt adásvételi szerződések
6. pontja a közművek vonatkozásában a fenti megállapodásra utalt vissza. [22] Megállapította továbbá, hogy az
7. november 4-én kelt, személy3 ingatlanforgalmazási értékbecslő által készített „helység cím7i ingatlanrész ismertetési bizonyítvány” szerint az ingatlan helységról pormentesített útról két irányból megközelíthető. Kiemelte, hogy az értékbecslés szerint a megbízó (alperes) tulajdonába kerülő földterület egyenes derékszögű oldalhatárokkal határolt, az ingatlanrész két irányból is megközelíthető telepi utakról, a szomszédos ingatlanrész tulajdonosaival megegyezés történt a közös úthasználatról. Rámutatott, hogy a kétoldali közúti megközelítés növeli az ingatlan értékét. [23] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül, nem érintette a helység hrsz3 hrsz. alatti ingatlan mindenkori birtokosát illető és a helység hrsz4 hrsz. alatti ingatlant terhelő, valamint a helység külterületi hrsz6 hrsz. alatti ingatlan mindenkori birtokosát illető és a helység hrsz4 hrsz. alatti ingatlant terhelő útszolgalom megszüntetését. [24] A szolgalom célja tekintetében megállapította, hogy az alperes már ellenkérelmében előadta: a megosztáskor mindenki a perbeli szolgalommal terhelt északi útra rendezkedett be, mert ez volt a település felől az ingatlanhoz vezető egyetlen aszfaltozott út. Erre figyelemmel egyetértett az alperessel abban, az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a szolgalom alapításának a célja a felek között nem volt vitatott. [25] Kifejtette, hogy bár az eredeti hrsz1-ú ingatlan megosztására vonatkozó,
8. január 13-án kelt megállapodást aláíró II. rendű felperes az ingatlan tulajdonjogát 1999-ben nem szerezte meg – azon
9. március 9-én a házastársa szerzett tulajdont –, ugyanakkor a megállapodásról, annak tartalmáról az új tulajdonosnak is tudnia kellett, hiszen az adásvételi szerződés a közművek kapcsán erre a megállapodásra utalt vissza. Rámutatott: a megállapodás, az
10. március 9-én kelt adásvételi szerződés, illetve a változási vázrajz az útszolgalom célját kifejezetten nem jelölte meg, csupán annak terjedelmére tért ki, miszerint a
11. jelű (hrsz3 hrsz. alatti) ingatlan mindenkori tulajdonosa engedélyezi a közlekedést a
12. jelű (jelenlegi hrsz4 hrsz. alatti) ingatlan mindenkori tulajdonosának a telep északi bekötő útjának K-1 szakaszán. Kúria VII.Pfv.21.015/2022/9/2 6 [26] A jelenlegi déli kaput
13. után az alperes alakította ki, azonban a bejárási lehetőség erről az oldalról korábban is megvolt, amit bizonyítékok támasztottak alá. A másodfokú bíróság ez alapján elfogadta az alperes érvelését, miszerint a bejárási lehetőség és a kiépített kapu nem azonos, miután a hrsz7 hrsz.-ú út már a megosztáskor is megvolt és ott haladt el az alperes ingatlanának déli nyúlványa előtt, s az alperes tulajdonába kerülő későbbi hrsz4 hrsz.ú ingatlan nemcsak északi irányból, hanem a hrsz7 hrsz.-ú útra déli irányból is össze volt kötve a közúttal, földútról megközelíthető volt, függetlenül attól, hogy ott volt-e kapu vagy sem. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes tulajdonába kerülő ingatlan vonatkozásában a szolgalom szerződéssel történő alapításának nem pusztán az lehetett a célja, hogy az közútról megközelíthető legyen, hiszen ez a déli irányból szolgalom alapítása nélkül is biztosítható volt. Erre figyelemmel az volt az álláspontja, hogy a szolgalom alapításának nem csupán a közúttal való összekötés, hanem az ingatlannak kifejezetten az északi, helység irányából rövidebben elérhető, bármely időjárási viszonyok között járható, aszfaltozott úton történő megközelítése is a célja volt. [27] Mindezekre tekintettel – mutatott rá – a bíróságnak azt kellet vizsgálnia, hogy az érintett ingatlan rendeltetésszerű használatához szükséges-e a szolgalom által biztosított joggyakorlás. Megállapította, hogy a felperes ingatlanán megvalósuló beruházások – a ...üzem kialakítása – a jogosított alperesi ingatlan mindenkori tulajdonosát megillető szolgalom szempontjából nem minősült a körülmények lényeges megváltoztatásának, így nem bírt jelentőséggel. Rámutatott: a felperesek a beruházást annak tudatában végezték, hogy az ingatlanukat terheli az alperesi ingatlan mindenkori tulajdonosát megillető szolgalmi jog. [28] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szerződéskötéskori állapothoz képest nem állapítható meg az alperes ingatlana vonatkozásában olyan lényeges körülményváltozás, amely a szolgalom megszüntetését indokolná. Hivatkozott arra, hogy a déli oldalon a földútról történő megközelíthetőség már a szolgalom alapításakor is fennállt, az alperes által létesített északi kapuk pedig a szolgalmi útra nyíltak. [29] Bár az alperes a felperesek által végzett beruházás eredményeként kialakult 30-40 cm-es szintkülönbség miatt a szolgalmi utat nem tudja rendeltetésszerűen használni, nem tulajdonított jelentőséget annak, mivel álláspontja szerint a szolgalom alapítása kényelmi, célszerűségi okból is történhet. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem [30] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül és az elsőfokú ítéletet hagyja helyben, illetve – ha szükséges – utasítsa a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára és marasztalja az alperest a perköltségben. [31] Hivatkozásuk szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló
14. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
15. §-a rendelkezéseit, továbbá a régi Ptk.
16. §

(1)bekezdését, illetve jogkérdésben eltér a PJDI.53., CDT.513, 514,

1. számú eseti döntésektől és a BH2015.5.125., illetve 1980.10.
2. számú határozatoktól. Érvelésük szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás iratanyaga alapján iratellenesen és tévesen egészítette ki a tényállást. Okfejtésük szerint az eredeti hrsz1-ú ingatlan megosztására vonatkozó,
3. január 13-án kelt megállapodást aláíró II. rendű felperes az ingatlan tulajdonjogát 1999-ben nem szerezte meg, és tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a megállapodásról és annak tartalmáról az új tulajdonosoknak tudniuk kellett. [32] Arra hivatkoztak, hogy a szolgalmi jog bejegyzésére a változási vázrajz alapján került sor, nem pedig az ingatlanmegosztási megállapodás alapján. Hangsúlyozták, hogy a Kúria VII.Pfv.21.015/2022/9/2 7 megállapodás más személyek között jött létre, végül ezek közül csak az alperes lett tulajdonos, tehát a szerződés „nem lépett életbe”, nem e személyek vásárolták meg az ingatlanokat, e körülményt azonban a másodfokú bíróság nem értékelte. [33] Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság nem volt figyelemmel arra a körülményre sem, hogy az alperes ingatlanának rendeltetésszerű használatához nem szükséges a szolgalom fenntartása. A határozatlan időre szóló telki szolgalom – érveltek – csak addig áll fenn, amíg a szükséglet –, amelynek kielégítése érdekében akár szerződéssel, akár jogszabályi rendelkezéssel, akár bírói úton hozták létre – meg nem szűnik. [34] Kifogásolták továbbá, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe azokat a lényeges változásokat, amelyek a szolgalom alapítása után bekövetkeztek: az alperes új bejáratot és új kaput létesített a déli oldalon, illetve két új kaput az északi oldalon, amelyeken keresztül a szolgalmi úthoz csatlakozó önkormányzati útra hajhat ki, továbbá területét kerítéssel vette körbe. Mindezek szerintük olyan jelentős változások, amelyek indokolatlanná teszik a szolgalom fenntartását. [35] Álláspontjuk szerint a szolgalom alapításának célját a felek egyértelmű nyilatkozata alapján állapította meg az elsőfokú bíróság és azt az adásvételi szerződések mellékletét képező változási vázrajz is tartalmazta. Amennyiben helytálló lenne az alperes érvelése, miszerint a szolgalom alapításának a betonúthoz való csatlakozás lett volna a célja, még az sem akadályozza a szolgalom megszüntetését, hiszen az alperes a betonúthoz továbbra is csatlakozhat, oda ki tud hajtani gépjárművel és használhatja is. [36] Hangsúlyozták, hogy eredetileg négy bejárata volt az ingatlannak, létezett a szolgalmi joggal érintett északi kapuval szemben lévő, a hrsz7 hrsz.-ú útra nyíló bejárat is, ez akkor szűnt meg, amikor a tsz. felszámolás alá került és az utat a Magyar Közút Nonprofit Kft. részére átadták. Arra hivatkoztak, hogy ez a déli bejárat nem volt azonos az alperes területén később megnyitott és létesített úttal és bejárattal. A másodfokú ítélet megállapításával ellentétben az állították, hogy a tanúk úgy nyilatkoztak, hogy az alperes a szolgalom alapítását követően nyitotta meg az újabb bejárási lehetőséget a területén. [37] A felperesek vitatták azt is, hogy ezzel ellentétes tényeket támaszt alá a személy3 által készített ingatlanbemutatási bizonyítvány. Ennek az iratnak a kapcsán szerintük a felek között nem volt egyező álláspont, az értékbecslő csupán a jövőbeli állapotot írta le. A felülvizsgálati kérelmükben foglalt érvelés szerint bizonyították, hogy az északi oldali betonút felé az alperes számára megfelelő szélességű csatlakozási lehetőség áll rendelkezésre. Kitértek arra is, hogy időközben az önkormányzati tulajdonban lévő utat felújították, ezen nekik és az alperesnek ugyanakkora méretű kijárási lehetősége van, amely tehergépjárművel való átjárásra is alkalmas. [38] Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe a helyszíni szemle eredményét és a tanúk által elmondottakat, valamint a szolgalom létesítése óta történt jelentős változásokat, amelyek következtében a szolgalom megszüntetése esetén az alperes ugyanúgy ki tud járni a saját területéről mint korábban, s megmarad a két be- és kijárási lehetősége. [39] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja a felpereseket egyetemlegesen a felülvizsgálati eljárás költségében. Szerinte a másodfokú bíróság ítélete indokolásában részletesen levezette, hogy a szolgalom alapításának célja nem lehetett csupán a megosztás során újonnan kialakított ingatlanok puszta megközelítésének biztosítása. [40] Álláspontját a következőkkel indokolta. A Pp.
4. §-a alapján a másodfokú bíróság helyesen vonta a bizonyítékok körébe a hivatkozott dokumentumokat. A személy3 ingatlanforgalmazási értékbecslő által készített bizonyítvány az alperes ingatlanára vonatkozott, és a megosztási megállapodást is ő Kúria VII.Pfv.21.015/2022/9/2 8 készítette. Az
5. március 9-én kelt ingatlan adásvételi szerződések egyértelműen visszautalnak a megállapodás szerinti útszolgalomra, így a megállapodást a szerződés részévé tették. A földhivatali bejegyzésre az adásvételi szerződések alapján került sor, amelyek a változási vázrajzot és az ezek alapjául szolgáló megállapodást is magukba foglalják. [41] Hangsúlyozta, hogy a szolgalmi út létesítésének eredeti célja a gazdálkodás zavartalanságának biztosítása volt, így ezzel ellentétes, ha megszüntetése eredményeként a gazdálkodása elnehezülne. Az ingatlan két bejárási lehetőséggel rendelkezett már a megvásárlásakor és jelenleg is annyival rendelkezik. Rámutatott, hogy a felperesek önkényesen számolták fel a szolgalmi utat azzal, hogy a felét 30-40 cm-mel megemelve azt számára járhatatlanná tették. Álláspontja szerint a kezdetekhez képest lényeges körülményváltozás kizárólag a felperes oldalán következett be azáltal, hogy olyan mértékűre fejlesztették a gazdaságukat, amelyhez a feltételeket utóbb igyekeztek megteremteni az ő hátrányára. A Kúria döntése és annak jogi indokai [42] A felperesek felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [43] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben azt állították, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp.
6. §

(1)bekezdését, illetve a régi Ptk. 170. §

(1)bekezdését. Érvelésük szerint a másodfokon eljárt bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok mellőzésével, megalapozatlan tényállásból helytelen jogi következtetésre jutott, és eltért a Kúria közzétett határozataitól. [44] A Pp. 279. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és a perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (Pfv.VI.20.884/2022/7.; Mfv.IV.10.072/2hrsz2; Pfv.II.20.799/2020/6.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy nyilvánvalóan iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vitatható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelése körében nem történt-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat, azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. [45] A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet ilyen jellegű eljárási fogyatékosságban nem szenved. Kellő alap nélkül kifogásolták a felperesek, hogy a másodfokú bíróság bizonyítékként értékelte személy3 ingatlanforgalmazási értékbecslő röviddel az ingatlanmegosztási megállapodás megkötését megelőzően az alperes ingatlanáról készített ismertetési bizonyítványát. Az okirat egyértelműen tartalmazta az alperes tulajdonába kerülő földterület elhelyezkedését, helyzetét, azt, hogy a szomszédos ingatlanrész tulajdonosaival megegyeztek a közös úthasználatról, illetve azt, hogy az adott ingatlan kétoldalról is megközelíthető. [46] Ugyancsak alaptalanul kifogásolták azt, hogy az alperes, illetve a II. rendű felperes házastársa és másik két személy által kötött ingatlanmegosztási megállapodás irányadó az adott ügyben. E megállapodást ugyancsak személy3 ingatlanforgalmi értékbecslő készítette, amely azt rögzítette, hogy a tsz. tulajdonát képező hrsz1 hrsz.-ú ingatlant 4 ingatlanra osztják Kúria VII.Pfv.21.015/2022/9/2 9 fel, azokat értékesítik, és ezzel egyidejűleg az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlanokat érintő útszolgalmat jegyeznek be. Az 1999. március 9-én kelt ingatlan adásvételi szerződések egyértelműen visszautaltak a megállapodásban rögzített útszolgalomra, így azt az adásvételi szerződés részévé tették a csatolt vázrajzzal együtt és bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba. [47] A szolgalom az ingatlanokhoz kötődött – a régi Ptk. 166. §

(1)bekezdésében írtak szerint az „ingatlan mindenkori birtokosa” számára biztosítva jogot, illetve jelentve terhet –, így nem volt jelentősége annak, hogy a megállapodást aláíró II. rendű felperes a hrsz1 hrsz-ú ingatlan megosztásakor,

1. március 9-én nem szerzett tulajdont. A II. rendű felperes – általa tudottan – csak az ingatlan-nyilvántartásban szereplő, az ingatlant terhelő útszolgalommal szerezhette meg házastársától a hrsz2 hrsz-ú ingatlant. [48] A régi Ptk.
2. §

(1)bekezdése szerint telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék. A szerződéssel létesített útszolgalom alapítása a szerződés alapján meghatározott, a létesítésekor a felek által közösen megállapított céllal történik, ezért annak megszüntetése vagy jövőbeli fenntartásának szükségessége is a szerződés által meghatározott cél figyelembevételével dönthető el. [49] A régi Ptk. 170. §

(1)bekezdése értelmében a szolgalom megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha a szolgalommal biztosítani kívánt cél a jövőben a szolgalom nélkül is megvalósítható vagy a szerződéssel biztosítani kívánt cél többé már nem érhető el. Erre figyelemmel elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy a szerződéskötést követően – hangsúlyozottan a szerződéskötés céljához viszonyítottan – állt-e be olyan változás, amely a szolgalom megszüntetését indokolja. [50] A szerződéssel alapított szolgalom esetében a szerződés tartalmához képest kell elbírálni, hogy a jogosult ingatlanának használatához szükség van-e a szolgalom gyakorlására. Ha a szolgalmat a felek szerződése hozta létre, a szolgalom alapításának a célját és az alapítás időpontjában fennálló ténylegesen figyelembe vett körülményeket kell vizsgálni és ehhez képest kell és lehet megállapítani azt, hogy változott-e olyan mértékben az alapításkor figyelembe vett helyzet, amely az alapítási célnak megfelelően már nem indokolja a szolgalom változatlan tartalmú fennmaradását. A szerződésen alapuló szolgalom az érintett ingatlan ekként vizsgálandó rendeltetésszerű használatában utóbb bekövetkezett lényeges változás alapján szüntethető meg. [51] Ennek megfelelően helytállóan vizsgálta a másodfokú bíróság azt, hogy milyen körülmények álltak fenn a szolgalom alapítása időpontjában, milyen célt kívántak elérni a szolgalom alapításával és ehhez képest változott-e olyan mértékben az alapításkor figyelembe vett helyzet, amely az alapítási célnak megfelelően már nem indokolja a szolgalom változatlan tartalmú fenntartását (Kúria Pfv.I.21.170/2013/8.). A másodfokú bíróság a bizonyítékok helytálló mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a hrsz1-ú számú ingatlan eredetileg négy bejárási lehetőséggel rendelkezett, és az alperes tulajdonába kerülő ingatlanrész (a későbbi hrsz4 hrsz.-ú ingatlan) a perbeli szolgalmi út igénybevételével az északi kapu felől betonozott útról, illetve a déli irányból földútról is megközelíthető volt. Ezt támasztotta alá az alperes nyilatkozata, a tanúk vallomása, továbbá a személy3 által készített ingatlanbemutatási bizonyítvány is. [52] Mindezekből megalapozottan jutott arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy az alperes tulajdonába kerülő ingatlan vonatkozásában a szolgalom szerződéssel történő alapításának a célja nem lehetett pusztán az, hogy az ingatlan közútról megközelíthető legyen, hiszen ez a követelmény a déli irányból szolgalom alapítása nélkül is biztosítható lett volna. A szolgalom alapításának célja nem csupán a közúttal való összekötés, hanem az ingatlannak Kúria VII.Pfv.21.015/2022/9/2 10 kifejezetten az északi, helység irányából rövidebben elérhető, bármely időjárási viszony között járható, aszfaltozott úton történő megközelítése volt. [53] Ennek megfelelően a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy változott-e olyan mértékben a szolgalom alapításakor figyelembe vett helyzet, körülmény, amely az alapítás céljának megfelelően már nem indokolja a szolgalom változatlan tartalmú fenntartását. [54] A szolgalom szükségképpen zavarja a szomszédos telek mindenkori birtokosát. A jogintézmény lényegéből fakad: az uralkodó ingatlan „kiszolgálása” a szolgáló telek bizonyos adottságai révén, amellyel az uralkodó telek nem rendelkezik. A szolgalom idegen dologbeli jog, ezért annak fenntartásáról nem az azt gyakorló felek közötti jó vagy rossz viszony alapján kell dönteni, hanem a joggyakorlás lehetőségének fennállását kell vizsgálni. Az ügy elbírálása során az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperesek az ingatlanaik megszerzésekor tisztában voltak azok terheivel. Ennek megfelelően nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperesek milyen beruházásokat végeztek a saját ingatlanukon, mivel tudtak arról, hogy azokat csak az alperes szolgalmi jogosultságának biztosításával tehetik meg. A dologi jogi jogviszony természetéből adódóan nincs ok arra, hogy az alperes a felperesek által végzett beruházásokra figyelemmel az ingatlana használhatóságát érintő jogát – ezáltal a saját életét és gazdálkodását is megnehezítve – elveszítse. A Kúria azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy jelentős vagyoni értékű jogról van szó, aminek mutatója, hogy az értékét maguk a felperesek 5.500.000 forintban jelölték meg. [55] A szolgalom alapításának célja az alperes gazdálkodása zavartalanságának biztosítása volt, az kényelmi szempontokat is szolgálhatott, így ezzel ellentétes, ha a megszüntetés eredményeként az alperes ingatlanán a gazdálkodás elnehezül. Az alperes jelenleg is ugyanazokat a tevékenységeket végzi az ingatlanán, amelyeket a szerződés megkötésekor, az ingatlanának rendeltetése tehát változatlan. Utal arra a Kúria, hogy a déli oldalon a földútról való megközelíthetőség már a szolgalom alapításakor is fennállt, így azon az oldalon a kerítés, illetve kapu létesítése nem minősül jelentős változásnak; az alperes által létesített további kapuk pedig a szolgalmi útra nyílnak, így a jogvita szempontjából nincs jelentőségük. Változatlan az a cél, amely a szolgalom alapításakor is fennállt és továbbra is érdeke fűződik a felperesnek ahhoz, hogy ingatlana bármilyen időjárási körülmények között járható, betonozott úton kerülő nélkül megközelíthető legyen. Bár a felperesek által végzett munkálatok következtében az alperes nem tudja használni a szolgalmi utat, ez a körülmény nem szolgálhat a megszüntetés indokául, hiszen ezáltal az alperes gazdálkodása a mindennapokban elnehezült. [56] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt határozatok közül kizárólag a BH2015.125. szám alatt megjelentetett Pfv.20.079/2014/10. számú határozat olyan, amelynek a Bírósági Határozatok Gyűjteményében való közzététele is megtörtént. Az abban mint a Kúria számára kötelező (precedens tartalmú) határozatban kifejtett jogkérdéstől a másodfokú bíróság határozata nem tért el, ilyet lényegében a felperesek sem állítottak felülvizsgálati kérelmükben, ezért a jogerős ítélet erre hivatkozással sem lehetett jogszabálysértő. [57] Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy – a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével megalapozott tények alapján – helyesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a perrel érintett időpontban nem állnak fenn a szolgalom megszüntetésének feltételei. A jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria a Pp. 424. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [58] A felperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 82. §

(2)bekezdése és 83. §

(1)bekezdése alapján őket kellett kötelezni az alperes felülvizsgálati eljárással felmerült költségének megfizetésére. Ennek mértékét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdése és

(2)bekezdése alapján állapította meg, amely során figyelembe vette az alperes jogi Kúria VII.Pfv.21.015/2022/9/2 11 képviselője által kifejtett munkát (a felülvizsgálati kérelem elkészítését, illetve azt, hogy egy tárgyaláson kellett megjelennie). [59] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felperesek kérelmére a Pp. 405. §

(1)bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 376. §

(1)bekezdés a) pontja alapján kitűzött tárgyaláson bírálta el. [60] Az ítélet ellen a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,

1. március
2. Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Suba Ildikó s.k. bíró, Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, Dr. Varga Edit s.k. bíró