A határozat elvi tartalma: Az indokolásnak az alapvető logikai szabályokkal kell összhangban állnia, nem lehet észszerűtlen, okszerűtlen vagy iratellenes; ezért pusztán az a körülmény, hogy egy adott bizonyítékot másként is lehet értékelni, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság tette, nem teszi a bizonyíték értékelését okszerűtlenné. DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.130/2026/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. ... pártfogó ügyvéd (cím) által képviselt 'felperes neve' (cím, th.: cím) felperesnek a dr. Budai László kamarai jogtanácsos által képviselt ... Büntetésvégrehajtási Intézet (cím) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt és sérelemdíj megfizetése iránt a Nyíregyházi Törvényszék 8.P.20.584/2025/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd a másodfokú eljárásban felmerült munkadíját a felperes köteles viselni. Megállapítja, hogy a meg nem fizetett 384 000 (háromszáznyolcvannégyezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A fogvatartott felperes
- április
- napjától tartózkodott az alperesi büntetés-végrehajtási intézet „K” épület
- emeleti reintegrációs részlegén,
- április
- és
- november
- között napközben a ... építésében vett részt. [2] A felperes elhelyezési részlegén a látogatófogadási ütemtervek szerint az alperes
- augusztus 15-én 13.00 órától,
- augusztus 16-án 8.00, 10.00, 14.00 és 16.00 órától,
- szeptember 19-én 13.00 órától,
- szeptember 20-án 8.00 és 10.00 órától,
- szeptember 25-én 8.00, 10.00 és 13.00 órától,
- október 17-én 8.00 órától,
- október 18-án 8.00 és 10.00 órától,
- október 24-én 8.00, 10.00 és 13.00 órától kezdődően határozta meg a látogatófogadás időpontjait. Ebben az időszakban a felperest érintően látogatófogadásra nem került sor; a fogvatartotti nyilvántartási rendszerben három alkalommal rögzítettek látogatófogadási engedélyt, amelyek közül
- május
- napjára engedélyezett alkalmat a felperes lemondta, a
- július
- napjára engedélyezett alkalom a hozzátartozó részvétele hiányában elmaradt, míg a
- július
- napjára engedélyezett látogatófogadást a felperes nem igényelte. A
- szeptember 16-i bejegyzés szerint a felperes a telefonálást és a Skype-kapcsolatot veszi igénybe, a látogatásfogadás lehetőségével nem él, a kapcsolattartás fontosságára felhívták a figyelmét. [3] A felperes a keresetében – arra hivatkozva, hogy
- augusztus, szeptember és október hónapokban havonta kettő alkalommal, összesen hat alkalommal az alperes nem biztosította részére a látogatók fogadását – kérte annak a megállapítását, hogy az alperes megsértette a kapcsolattartáshoz, a lelki egészséghez fűződő személyiségi jogát és ezáltal az emberi méltóságát; kérte az alperes kötelezését 4 800 000 Ft sérelemdíj és járulékai megfizetésére. [4] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a látogatófogadások biztosítása során a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek és szakmai előírásoknak megfelelően járt el, ebben az időszakban a felperesi látogatók fogadása nem az alperes mulasztása miatt maradtak el. [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította; megállapította, hogy a feljegyzett illeték az állam terhén marad és a felperes pártfogó ügyvédi díját a felperes Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.130/2026/5 2 viseli. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül alperesnek 240 000 forint elsőfokú perköltséget. [6] Az ítélet indokolása a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
- §-a
(1)és
(2)bekezdésének, 2:51. §-a
(1)és
(2)bekezdésének, 2: 52. §-a
(1)és
(3)bekezdésének; a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bvtv.) 9. §-a
(1)bekezdésének, 10. §-a
(1)bekezdésének, 83. §-a
(6)bekezdésének,
- §-ának,
- §-a
(2)bekezdésének, 141. §-a
(1),
(3)és
(4)bekezdésének, 142. §-a
(1)bekezdésének, 172. §-a
(1)bekezdésének, 177. §-a
(1)bekezdésének; a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII.19.) IM rendelet 8/A. §-a
(1)és
(2)bekezdésének,
- §-ának és
- §-a
(3)bekezdésének d) pontja felhívásával kifejtette: a rendelkezésre álló okiratok alapján megállapítható volt, hogy
- augusztus, szeptember és október hónapokban összesen 8 különböző napon volt biztosítva az alperesi intézet „K” épületében a látogatófogadás. Ebben az időszakban a felperes vonatkozásában a fogvatartotti nyilvántartási rendszerben nem található látogatófogadási engedély bejegyzése. A felperes nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani azon állításait, hogy amiatt nem került sor a látogatói fogadására, mert a látogatófogadás iránti igényét tartalmazó kérelmi lapjait vagy nem tudta leadni senkinek a munkáltatása miatt, vagy nem vették el tőle, vagy ha el is vették, azok gyakran eltűntek. A felperes elhelyezési részlegén szolgálatot teljesítő reintegrációs tiszt nyilatkozata szerint éppen amiatt, hogy a munkáltatásban résztvevő fogvatartottak hivatali munkaidőben nem tartózkodtak az alperesi intézetben, esetükben az esti órákban került sor a reintegrációs tiszti szemlék lebonyolítására, amely során lehetőségük nyílt a kérelmi lapok előterjesztésére. Ugyanezt támasztották alá a meghallgatott tanúk is, amelyek egyike sem rendelkezett érdemi információval, így nem tudtak konkrétan nyilatkozni arra vonatkozóan, hogy a felperes pontosan mikor szerette volna a kapcsolattartási jogát gyakorolni, az milyen okból maradt el, de arra sem volt érdemi nyilatkozatuk, hogy a felperes mikor, kinek, milyen formában jelezte ezzel kapcsolatban a panaszát. Hangsúlyozta: a felperes bármikor kifogásolhatta volna az alperes magatartását közérdekű bejelentés, visszaélés-bejelentés, panasz, kérelem formájában, azonban erre a felperes által sem vitatottan nem került sor. [7] Mindezek alapján a keresetet elutasította és a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-ának
(1)bekezdése alapján rendelkezett arról, hogy a kereseti illeték a felperes személyes költségmentessége folytán az állam terhén marad; továbbá a felperes viseli a pártfogó ügyvédjének díját és az alperes jogi képviselőjének a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (XIII.22.) IM rendelet („régi Ükr.”) 3. §-ának
(2)bekezdése alapján felszámított kamarai jogtanácsosi munkadíját. [8] Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását és a keresetének való helyt adást. [9] A fellebbezésben előadta: az elsőfokú bíróság megalapozatlan, jogszabálysértő ítéletet hozott, a hiányos tényállásból okszerűtlen, logikailag téves következtetést vont le. Megismételte, hogy
- augusztus, szeptember és október hónapokban havonta kettő alkalommal, összesen hat alkalommal az alperes nem biztosította részére a látogatók fogadását. A kérelmi lapokat vagy nem tudta leadni, mert a nevelőik ott sem voltak, vagy el sem vették el tőle, vagy ha el is vették, azok gyakran eltűntek. Az alperes ezzel indokolatlanul akadályozta a kapcsolattartáshoz való jogát, amely sérelem elérte azt a mértéket, amely az egészségi állapota romlásának igazolása hiányában is indokolta a sérelemdíj alkalmazását. A reintegrációs tiszt ezzel ellentétes nyilatkozatai nem elfogadhatók. A meghallgatott, vele együtt fogvatartott, 'tanú1 neve' és 'tanú2 neve' tanúk teljes mértékben Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.130/2026/5 3 alátámasztották, hogy ha kapott is, de neki nem megfelelő időpontot, és a munkáltatásban résztvevő fogvatartottak alig találkoztak saját nevelőikkel. [10] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyását. Hangsúlyozta: az alperes mindenben a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el a látogatófogadások biztosítása során, a felperes személyiségi, lelki egészséghez fűződő jogait, valamint emberi méltóságát nem sértette meg. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a per érdemi kérdését jelentő kérelmi lapokat előterjesztette a bv. szerv személyzete részére akár közvetlenül a reintegrációs szemlék alkalmával, vagy akár közvetve parancsnoki láda alkalmazásával. A fogvatartottak esetében a kérelmek, panaszok előterjesztésére több fórum is rendelkezésre állt: ügyészi meghallgatás kérése, bv. bírói meghallgatás, parancsnoki meghallgatás, hozzátartozói panasz, alapvető jogok biztosához való fordulás joga; a felperes nem élt ezzel a jogával. [11] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése értelmében a fellebbezés és az ellenkérelem korlátai között bírálta el, tekintettel arra, hogy az elsőfokú eljárásban nem talált a Pp.
- §-a, illetve
- §-a szerinti kötelező hatályon kívül helyezésre vezető okot, illetve a Pp.
- §-a szerinti mérlegelhető hatályon kívül helyezési okot képező lényeges eljárási szabálysértést sem és eltérő anyagi pervezetés sem volt álláspontja szerint indokolt. A fellebbezést a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el és azt nem találta alaposnak: [12] Az elsőfokú bíróság a tényeket a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben teljeskörűen feltárta, a perben a releváns körülményeket vizsgálta, a tényállást a bizonyítékok logikus és okszerű mérlegelése alapján, helytállóan állapította meg, a jogszabályi rendelkezéseket megfelelően hívta fel és a jogvita elbírálásához helytállóan alkalmazta, az ebből levezetett érdemi döntése is helyes, amelynek jogi érveit az ítélőtábla minden részében osztotta, azok részletes megismétlése szükségtelen. [13] Csupán a fellebbezésben előadottakra tekintettel mutat rá az ítélőtábla az alábbiakra: [14] A polgári perrendtartás – a Pp. 263. §-a szerint kifejezett – szabad bizonyítási rendszeren alapul. Mindez a bizonyítékok megválasztásában és a bizonyítékok értékelésében is jelentkezik. A bíróságnak a Pp. 279. §-ának
(1)bekezdése alapján a bizonyítékokat egyenként és egymással összevetve is értékelnie kell, és az így kialakult meggyőződése alapján kell megállapítania a tényállást. A szabad bizonyítás kontrollja a bíróság indokolási kötelezettsége, amelyben a Pp. 346. §-ának
(5)bekezdése értelmében számot ad a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeiről, azokról az okokról, amelyek miatt valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Az indokolásnak az alapvető logikai szabályokkal kell összhangban állnia, nem lehet észszerűtlen, okszerűtlen vagy iratellenes; pusztán az a körülmény, hogy egy adott bizonyítékot másként is lehet értékelni, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság tette, nem teszi a bizonyíték értékelését okszerűtlenné (Pécsi Ítélőtábla Pf.20021/2022/4, BH
- 622). Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelése ezeknek a jogszabályi követelményeknek megfelelt: rendkívüli alapossággal vizsgálta meg a rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot, ezeket egyenként, önmagukban és a per összes adatával összefüggésben is együttesen mérlegelte. Különösen kellő súllyal vette figyelembe és részletezte, hogy a felperessel egy időben fogvatartott tanúk, bár akként nyilatkoztak, hogy a felperes nem tudta gyakorolni kapcsolattartási jogát, erre irányuló kérelmeit nem bírálták el, ezek a nyilatkozatok azonban túlzottan általánosak voltak, konkrét időpontokra, meghatározott kérelmekre, azok elintézésére, a kapcsolattartás elmaradásainak okaira nem tettek olyan határozott állítást, amely megfelelő alapot jelentett Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.130/2026/5 4 volna a felperes előadott sérelmeinek az igazolására, alapvetően a saját – bár ott sem kellően konkrét – sérelmeikre helyezték a hangsúlyt. Mindezt összevetve azzal, hogy a tanúként meghallgatott alperesi alkalmazottak, bár ugyancsak általánosságban, de nem adtak elő semmilyen olyan adatot, amelyből akár csak közvetve következtetni lehetett volna a hivatkozott jogsértésekre, sőt a látogatások fogadásának biztosítására, a felperes részéről ezzel ellentétes jelzés elmaradására tettek előadást; továbbá hogy a kapcsolattartás elmaradása miatt a felperes a büntetés-végrehajtási intézetben történt fogva tartása alatt semmilyen jogorvoslati eszközt nem vett igénybe és a fogvatartotti nyilvántartási rendszerből sem következtethető a felhívott sérelmeire vonatkozó adat, a logikai szabályoknak megfelelő volt. Nem volt tehát iratellenes az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy a felperes megfelelően nem tudott eleget tenni a kapcsolattartás az alperes részéről történt akadályozására vonatkozó bizonyítási kötelezettségének. A bizonyítás felülmérlegelésére ekként az ítélőtábla indokot nem talált. [15] Az ítélőtábla mindezek szerint a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [16] A felperes a másodfokú eljárásban is pervesztes lett, a részére engedélyezett teljes személyes költségmentességre tekintette az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §-ának
(1)bekezdése szerinti összegű fellebbezési illeték a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése szerint az állam terhén marad. [17] Az ítélőtábla a Pp. 101. §-ának
(3)bekezdése alapján megállapította, hogy a pártfogó ügyvédi díj viselésére a felperes köteles. [18] A másodfokú eljárásban pernyertes alperes nem számított fel költséget, ezért arról rendelkezni nem kellett. Debrecen, 2026. április 23. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, előadó, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró, Dr. Árok Krisztián s.k. bíró