Pf.20678/2024/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdését, 349. §

(1)és

(3)bekezdését jelölte meg. [3] Keresetét arra alapította, hogy

1. január
2. és
3. október 13-a között a vezetői engedélye bevonása miatt járművet nem vezethetett, járművezetést igénylő munkát nem vállalhatott, járművezetést igénylő jövedelemszerző tevékenységet nem végezhetett. Keresete szerint az alperes azzal okozott kárt, hogy a vezetői engedélyét 81 hónapon keresztül bevonta, azt nem adta vissza, és ezzel megfosztotta a járművezetést igénylő jövedelemszerző tevékenységek folytatásától. Azzal érvelt, hogy a vezetői engedélye bevonása nem róható fel Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.678/2024/6 3 az alperesnek, de az igen, hogy a két évig tartó vezetői engedély bevonása az ő esetében
4. január
5. napjától
6. október
7. napjáig tartott. [4] Előadta, azóta hogy tudomást szerzett az alperes károkozó magatartásáról, folyamatosan kérte kárának megtérítését, azonban az nem vezetett eredményre. [5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen azzal védekezett, hogy a felperes követelése elévült, ezért azt az rPtk.
8. §

(1)bekezdése alapján bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Hivatkozott arra is, hogy a felperes által sérelmezett ügyben a felperes vezetői engedélyét a másodfokú határozat előtt nem vonták vissza, mivel azt korábban más bűncselekmény miatt már visszavonták. Ezért a jogszabályoknak megfelelően intézkedett a határozatának végrehajtásakor, az értesítő lapon a járművezetéstől eltiltás lejárati napját is helyesen rögzítette. Az alapperben a másodfokú határozat

1. október
2. napján kelt, a Pesti Központi Kerületi Bíróság által kiszabott járművezetéstől eltiltás így ettől a naptól volt jogerősen végrehajtható. [6] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 1.036.800 forint meg nem fizetett eljárási illetéket. Megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd díjának viselésére a felperes köteles. [7] Az elsőfokú bíróság döntését az rPtk.
3. §

(1)bekezdésére,

(3)bekezdésére, 324. §

(1)bekezdésére, 325. §

(1)bekezdésére, 327. §

(1)bekezdésére alapította. [8] Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy tájékoztatta a felperest az alperes elévülési kifogására tekintettel a bizonyítandó tényekről, tényállítási kötelezettségéről, ennek ellenére a felperes nem tett eleget tényállítási kötelezettségének, az elévülést megszakító, a követelés esedékessé válásától számított 5 éven belüli cselekményt nem jelölt meg és nem is bizonyított. [9] A felperes maga is

1. október
2. napját tekintette követelése esedékessége napjának, késedelmi kamatot is ettől az időponttól igényelt. Az általa megjelölt bírósági eljárásokat nem az esedékessé válástól számított 5 éven belül indította meg, továbbá azokban nem az alperessel szemben érvényesített igényt. Figyelembe vette, hogy a felperes egy eljárást indított az alperes ellen a jelen perrel azonos tényállás mellett
3. évben, azonban keresetétől elállt, arra figyelemmel, hogy követelése elévült, és az eljárást jogerősen megszüntette a bíróság. [10] A felperes ezért nem tudta bizonyítani, hogy igényét folyamatosan érvényesítette az alperessel szemben, következésképpen az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet az rPtk.
4. §

(1)bekezdése alapján. [11] Utalt arra is, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az alperes jogellenes cselekménye miatt tartott 6 éven keresztül a vezetői engedély bevonása. A felperes a követelése összegszerűségét sem bizonyította. Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.678/2024/6 4 [12] Megállapította, hogy a felperes indítványozta az alperes kötelezését egy 2020-as irattal kapcsolatban, amelynek számát előadni nem tudta, csupán a tartalmát. Az alperes nyilatkozata szerint nem rendelkezett a felperes által hivatkozott irattal. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) alapján olyan irat beszerzésére a másik fél nem kötelezhető, amelyet maga is be tud szerezni, a felperes bizonyítási szükséghelyzetre nem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a berekesztést követően benyújtott iratokat is. [13] A perköltségről a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján határozott. [14] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Másodlagosan kérte az ítélet megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását. [15] Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy nyilatkozata szerint több elévülést megszakító eljárás volt folyamatban. E körben további határidő biztosítását kérte a tárgyalás berekesztését megelőzően azzal az indokolással, hogy a hivatkozott peres eljárások iratanyagát Szentendrére szállították el, így annak beszerzése hosszabb időt vesz igénybe. Az elsőfokú bíróság azonban ennek a kérelmének nem adott helyt, és ezzel megfosztotta annak bizonyításától, hogy a követelése nem évült el. [16] Előadta, hogy elkezdte felderíteni az ügyet, ennek eredményeként az derült ki, hogy mivel állami szervről van szó, közigazgatási ügyet kell indítania ahhoz, hogy megállapítható legyen, melyik fél perelhető a három közül. Ez a per 2018-ban kezdődött a közigazgatási bíróságon, majd a perben kiderült, hogy az alperes a Fővárosi Törvényszék. A pernek a száma 25.Kpk.45.435/2018/2. szám volt. Mellette folyt per a munkaügyi bíróságon 2010-től 2024ig, több ügyszámon, amit felfüggesztettek, ennek a száma 8.P.20.229/2024. [17] Sérelmezte, hogy az előzőek alapján az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe elévülést megszakító körülményként az általa előadott tényelőadást, és alaptalanul utasította el az általa felajánlott bizonyítást. Álláspontja szerint a kifejtettek okán alaptalanul kötelezte őt az elsőfokú bíróság az eljárási illeték megfizetésére is. [18] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. [19] A felperes fellebbezése nem alapos. [20] Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt fellebbezéssel nem támadott rendelkezése (Pp. 358. §

(5)bekezdés), ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet teljes terjedelmében bírálta Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.678/2024/6 5 felül. Az ítélőtábla a Pp. 370. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezés korlátai között gyakorolta a felülbírálati jogkörét. Ilyen korlátnak minősültek a fellebbezés indokai, az abban megjelölt eljárási és anyagi jogszabálysértések (Pp.

1. §). [21] Az elsőfokú bíróság nem vétett az eljárása során a felperes fellebbezésében megjelölt okból olyan lényeges, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést, amely a másodfokú eljárásban nem orvosolható és az eljárás megismétlését tenné szükségessé (Pp.
2. §). A határidő biztosításának hiánya, bizonyítékok figyelmen kívül hagyása az ítélet hatályon kívül helyezését nem alapozná meg abban az esetben sem, ha az eljárási jogszabálysértést valósítana meg, az ítélőtábla ugyanis az elsőfokú eljárás bizonyítási hibáját a Pp.
3. §

(3)bekezdés b) pontja alapján széles körben tudja orvosolni. [22] A felperes folyamatos igényérvényesítésre hivatkozott, azonban az elsőfokú bíróság anyagi pervezetése és felhívása ellenére sem adott elő a perfelvétel lezárását megelőzően olyan konkrét, az alperessel szembeni bírósági igényérvényesítést, annak időpontját alátámasztó tényeket, amelyek az elévülés megszakítása szempontjából (rPtk. 327. §

(1)bekezdés) értékelhetőek lettek volna. A felperes az első,

1. július 1-jei perfelvételi tárgyaláson (
2. sorszámú jegyzőkönyv) tájékoztatást kapott arról, hogy a folyamatos igényérvényesítést illetően tényállítási és bizonyítási kötelezettsége van (Pp.
3. §). A felperesnek ezért kellő idő állt rendelkezésére olyan tények felderítésére és olyan iratok beszerzésére, amelyek e folyamatos igényérvényesítését igazolják, az általa indított eljárások irataiba félként betekinthetett. A felperes azonban a második perfelvételi tárgyaláson (
4. szeptember 25.) is úgy nyilatkozott, hogy Szentendrére levitték az iratokat, 2015-ben már biztos volt ügy, még nyomoznia kell, hogy hol van az irat. Bizonyítás a Pp.
5. §

(1)bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett rendelhető el, bizonyítékok kutatására azonban nem. Az elsőfokú bíróság értékelte az igényérvényesítés igazolása érdekében ügyszámmal megjelölt ügyek (16.P.20.693/2015., P.20.640/2016.) tárgyát, a peres felek személyét. További konkrét ügyet érintő tényelőadás és azt alátámasztó bizonyítási indítvány hiányában nem volt indok a tárgyalás elhalasztására, sem a perfelvételi nyilatkozat, sem a bizonyítás kiegészítése érdekében. Nem sértett ezért jogszabályt az elsőfokú bíróság azzal, hogy további határidő biztosítása nélkül lezárta a perfelvételt, valamint berekesztette a tárgyalást a Pp. 224. §

(1)bekezdése alapján, és figyelmen kívül hagyta a berekesztést követően csatolt bizonyítékokat. [23] A fellebbezésben megjelölt ügyszámok és ezek tekintetében előadott új tények a másodfokú eljárásban a Pp. 373. §

(2)bekezdése alapján nem vehetők figyelembe. A fellebbezésből egyebekben nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság mely konkrét, az elsőfokú eljárásban előadott, az elévülés szempontjából releváns tényt hagyott figyelmen kívül. [24] Az ítélőtábla megjegyzi, hogy az alperestől beszerezni indítványozott, 2020-ban kiküldött, a járművezetéstől eltiltás feloldásáról szóló tájékoztatásról nem állapítható meg, hogy azzal a felperes milyen, az elévülés tekintetében releváns tényt kívánt bizonyítani. A berekesztést követően csatolt iratok pedig tartalmukban sem voltak alkalmasak az elévülés Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.678/2024/6 6 megszakításának igazolására. A 8.P.20.229/

1. ügyszám megjelöléssel ellátott,
2. március 11-i keltezésű iratból nem állapítható meg, hogy ki annak az ügynek az alperese. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.Kpk.45.435/2018/
3. számú hiánypótló végzésének tárgya pedig közigazgatási jogvita, alperese ismeretlen. Ezek az iratok továbbá keltezésük szerint az állított követelés esedékességétől számított 5 éves elévülési időn túli időpontban keletkeztek. [25] Az ítélőtábla a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokaival is egyetértett. [26] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az ítélőtábla csupán azt emeli ki, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által megjelölt követelés az általa előadott tények alapján
4. október 14-én esedékessé vált, és a felperes – az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére – nem bizonyította, hogy az esedékessé válástól számított 5 éven belül az alperessel szemben bírósági úton igényt érvényesített. A felperes által állított követelés ezért elévült
5. október 15-én az rPtk.
6. §

(1)bekezdése alapján. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az általa állított károkozás alapján nem volt kétséges, hogy ki perelhető alperesként. A felperes ezért azt sem igazolta, hogy menthető okból nem tudta az igényét az elévülési időn belül érvényesíteni. [27] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, a Pp. 83. §

(1)bekezdése és 102. §

(1)bekezdésének megfelelően rendelkezett a pervesztes felperes által le nem rótt kereseti illeték megfizetéséről is. [28] Mindezek alapján a felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, és az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [29] A felperesnek a fellebbezés eredménytelensége folytán viselnie kell a másodfokú eljárás költségeit, az alperes azonban perköltséget nem számított fel, ezért az ítélőtábla a perköltségről nem határozott. [30] A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 101. §

(3)bekezdése megfelelő alkalmazásával és a jogi segítségnyújtásról szóló

1. évi LXXX. törvény (Jst.)
2. §-ára figyelemmel rendelkezett a pártfogó ügyvédi díjról azzal, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálat dönt a pártfogó ügyvédi díj összegéről és az engedélyező határozat tartalmától függően arról, hogy a képviselt fél terhére megállapított pártfogó ügyvéd díját köteles-e a képviselt fél megfizetni, vagy az az állam terhén marad. Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.678/2024/6 7 [31] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetékről az ítélőtábla a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Hőbl Katalin s. k. a tanács elnöke Dr. Istenes Attila s. k. k. előadó bíró Dr. Szabó Csilla s. bíró