Bf.1/2025/8 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette, valamint a Btk. 177. §

(1)bekezdés a) pontjának I. és II. fordulatában meghatározott és a

(4)bekezdés I. fordulata szerint minősülő kábítószerkereskedelem bűntette miatt – halmazati büntetésül – 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra, míg Terhelt2 III. r. vádlottat a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztéseket – Terhelt1 II. r. vádlott tekintetében a Btk. 35. §

(2)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával – börtönben rendelte végrehajtani, illetve megállapította, hogy a vádlottak legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Terhelt2 III. r. vádlott vonatkozásában elrendelte a Szigetvári Járásbíróság 2.Bpk.288/2018/

1. számú határozatával kiszabott 1 év 4 hónap börtönbüntetés végrehajtását, továbbá Terhelt1 II. r. vádlottal szemben összesen 787.500 forintra, míg Terhelt2 III. r. vádlottat érintően összesen 455.000 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Ezen túlmenően rendelkezett az előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen Terhelt1 II. r. vádlott és védője a cselekmények eltérő, a Btk.
2. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott kábítószer birtoklása bűntetteként történő minősítése, valamint enyhítés érdekében, Terhelt2 III. r. vádlott a büntetőjogi felelősségének megállapítása miatt, felmentés végett, míg védője elsődlegesen eltérő tényállás megállapítása és – ahhoz kapcsolódóan – eltérő, ugyancsak a Btk. 178. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott kábítószer birtoklása bűntetteként történő értékelés céljából, másodlagosan pedig enyhébb büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján – a tényállás kisebb mértékű pontosítása mellett – az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 590. §

(1)és

(2)bekezdésében írtak szerint az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül; oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, a büntetés kiszabására, az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezt meghaladóan – figyelemmel a Pécsi Ítélőtábla II.Bf.1/2025/8/II [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] 3 Be. 590. §

(7)bekezdésében írtakra – hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. Ennek során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 592. §

(2)bekezdés a) pontjában írt okból részben megalapozatlannak találta, mert az a korábbi büntetésekhez kapcsolódó végrehajtási adatok és az elkövetés révén szerzett vagyoni előny összegszerű megjelenítése tekintetében hiányos. Ezen kívül határozatszerkesztési hiba folytán a megállapított tények leírásában a cselekmények minősítését megalapozó jogszabályi hivatkozás is helyet kapott, illetve több helyen nyilvánvaló elírási hiba zavarta a vádlottak egyértelmű azonosítását. Ezért a másodfokú bíróság – a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjában írt rendelkezés alkalmazásával – az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma és ténybeli következtetés alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: Terhelt2 III. r. vádlottal szemben a Szigetvári Járásbíróság 2.Bpk.288/2018/

1. számú határozatával kiszabott 1 év 4 hónap tartamú szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje eredményesen
2. március 17-én járt volna le. E vádlott ellen a Balatonfüredi Rendőrkapitányság 659/
3. bü. szám alatt pénzmosás bűntette, 3 rendbeli lopás bűntette és lopás vétsége miatt folytat büntetőeljárást (erkölcsi bizonyítvány
4. sorszám alatt). A különböző kábítószerek értékesítése során Terhelt1 II. r. vádlott helyesen legalább 807.500 forintra, míg Terhelt2 III. r. vádlott összesen 455.000 forintra tett szert. Mellőzte a másodfokú bíróság a tényállás [15]-[16]-[17] bekezdéseit és azokat a jogi indokolás részének tekintette. A tényállás [38], [40], [43], [44] és [45] bekezdéseiben Terhelt2 megjelölése helyesen III. r. vádlott, míg a tényállás [62] bekezdésében Terhelt1 helyesen II. r. vádlott. Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.
5. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt teljes, illetve részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól; az a vádlottak védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. [13] II. [14] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi előírások maradéktalan megtartásával folytatta le, olyan részletességgel, hogy az ügy valamennyi jelentőséggel bíró – ténybeli és jogi – kérdésében megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Mindeközben nem vétett sem a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdésében megfogalmazott ún. abszolút, sem pedig a Be. 609. §

(1)bekezdésében meghatározott lényeges hatással járó és a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető ún. relatív eljárási szabálysértést, ami az érdemi felülbírálatot akadályozta volna. Ilyen körülményre egyébként az eljárás résztvevői sem hivatkoztak. A vádlottak elfogását széleskörű adatgyűjtés, illetve – ennek keretében – bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz igénybevétele, elektronikus hírközlő hálózati rendszeren folytatott kommunikáció tartalmának rögzítése és megismerése előzte meg. Ez vezetett a nyomozó hatóság összehangolt fellépéséhez: a vádlottak őrizetbe vételéhez, lakásuk átkutatásához, majd – a személyi bizonyítási eszközök biztosítása körében – a kihallgatások foganatosításához. [15] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.1/2025/8/II [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] 4 Az elrendelt kutatások kábító-, illetve pszichotróp hatású készítmények megtalálásával zárultak. Így közelebbről azzal, hogy a nyomozó hatóság Terhelt1 II. r. vádlott vonatkozásában 7,345 gramm tiszta hatóanyag-tartalmú amfetamint foglalt le, míg Terhelt2 III. r. vádlott tartózkodási helyéről – műanyag tasakokba csomagoltan – amfetamin-port és MDMA-tablettákat vittek el. Ez utóbbiak tiszta hatóanyag tartalma 1,1117 gramm, illetve 0,502 gramm volt. Mindehhez hozzátartozott az is, hogy az egyik megfigyelt helyszínen egyéb érdekelt2 településnév1i lakost ugyancsak rendőri intézkedés alá vonták; kevéssel azt követően, hogy Terhelt1 II. r. vádlottól összesen 0,818 gramm tiszta hatóanyag-tartalmú amfetaminkészítményt vásárolt. Ebben az időszakban a nyomozó hatóság – bírói engedély alapján – már hosszabb ideje, több hónapja figyelemmel kísérte a vádlottak telefonhívásait, azokat a beszélgetéseket, melyeket a megrendelőkkel, illetve vásárlókkal folytattak. Az engedélyezett lehallgatások folytán Terhelt1 II. r. vádlott esetében 119, míg Terhelt2 III. r. vádlottat érintően 83 releváns beszélgetést rögzítettek, minden esetben arról, hogy az egymással kapcsolatba kerülő személyek konspiratív módon rövid, lényegre törő egyeztetéseket folytatnak le. Az egyező tartalmú, ugyanazon kifejezésekre épülő hívások gyakori ismétlődése egyértelműen büntetőjogilag tilalmazott tevékenységre utalt, olyan készítmények ismétlődő adásvételére, melyek révén a vásárlók – kereskedelmi forgalomban nem kapható – pszichotróp anyagokhoz jutottak. Ezzel összefüggésben teljességgel komolytalannak bizonyult a büntetőeljárás néhány résztvevőjének az a próbálkozása, mely a lehallgatott és nyílttá tett egyeztetéseknek legális színezetet igyekezett kölcsönözni. A kulcsszavak ugyanis félreérthetetlenül kábítószerre vonatkoztak, több esetben arra, amit az éppen jelentkező vásárló korábban már sikeresen beszerzett. Ilyen nyelvi környezetben, rövidre fogott kommunikációs fordulatok használata mellett fel sem merülhetett ennek az ellenkezője, így az, hogy a beszélgetőpartnerek másban állapodtak volna meg. Terhelt2 III. r. vádlott tekintetében kiemelt jelentősége volt annak is, hogy a szóban forgó beszélgetések számottevő része – közelebbről 42 hívás – 2021. március 18. napját megelőzően bonyolódott le, akkor tehát, amikor még felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt állt. Így bizonyos, hogy ebben az időszakban a tevékenysége kettős kockázattal járt; egyfelől a büntetőjogi felelősségre vonás veszélyével, másfelől pedig – az előbbihez kapcsolódóan – annak szükségszerű következményével, hogy vele szemben a korábbi büntetése is végrehajthatóvá válik. Ilyen előzmények után tett Terhelt1 II. r. vádlott 2021. december 14-én feltáró jellegű beismerő vallomást, többek között annak előadásával, hogy négy és fél hónap leforgása alatt kétheti rendszerességgel mintegy 50 gramm amfetamint szerzett be, melyből 10-20 grammot Terhelt2 III. r. vádlottnak juttatott. Ez képezte a további becslések alapját, végső soron annak megállapítását, hogy Terhelt1 II. r. vádlott a tényállás 1. pontban írt cselekményét összesen 10,413 gramm tiszta hatóanyag-tartalmú amfetaminra, míg Terhelt2 III. r. vádlott a tényállás 2. pontjában írt cselekményét összesen 2,8117 gramm amfetaminra és 0,502 gramm tiszta hatóanyag-tartalmú MDMA-készítményre követte el. Ennek meghatározásakor az elsőfokú bíróság a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ által közzétett adatokból indult ki, oly módon, hogy messzemenően figyelembe vette a Be. 7. §

(4)bekezdésében foglaltakat és minden esetben a vádlottak számára legkedvezőbb mennyiséggel számolt. A rendelkezésre álló és feltárt adatok kizárták azt, hogy a lefoglalt kábítószerek készletezése pusztán fogyasztási céllal történt volna. Ezt a telefonbeszélgetések már önmagukban cáfolták, Pécsi Ítélőtábla II.Bf.1/2025/8/II [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] 5 miközben az elsőfokú bíróság – igazságügyi orvosszakértő bevonásával – elvetette annak lehetőségét, hogy a le nem foglalt kábítószer számottevő részét Terhelt1 II. r. vádlott elfogyasztotta volna. Ebben a tekintetben ugyanis a vallomása nyilvánvalóan túlzó jelleget öltött; olyan mértékben, hogy az általa közölt adatok és fogyasztási szokások hitelességét már a legalapvetőbb élettani ismeretek is megkérdőjelezték. Már csak azért is, mert Terhelt1 II. r. vádlott életvitelében a legszűkebb családi környezete sem észlelt változásokat. Senkinek nem tűnt fel, hogy esetenként kábítószert fogyaszt, még a korábban egészségügyben dolgozó édesanyjának sem, mi több, a büntetés-végrehajtási intézetben sem részesült – a szükségszerű elvonással együtt járó – speciális kezelésben, terápiában. A tényállás

1. pontjában írt cselekmény felderítését az abban érintett személyek előadása tette lehetővé. Tanúvallomásában tanú14 a közös fogyasztás tényét tárta fel, míg tanú15 azt, hogy
2. nyarán – egy magánlakásban szervezett összejövetel alkalmával – Terhelt1 II. r. vádlott kábítószerrel kínálta a jelenlévőket. A szóban forgó eseményeken középiskolások vettek rész, akiknek az életkorával Terhelt1 II. r. vádlott nyilvánvalóan tisztában volt, annyiban mindenképp, hogy a tizennyolcadik életévüket még nem töltötték be. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mindössze a személyi körülményekre és a bűncselekmények elkövetése révén megszerzett vagyoni előny összegére vonatkozóan kellett kiegészíteni. Terhelt2 III. r. vádlott – a Szigetvári Járásbíróság 2.Bpk.288/2018/
3. számú végzéséhez kapcsolódóan –
4. március
5. napjáig állt felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt, illetve vele szemben pénzmosás bűntette és vagyon elleni bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt újabb büntetőeljárás indult. Elmaradt annak a bevételnek a rögzítése, mellyel az elkövetők a kábítószer értékesítése során gazdagodtak. Terhelt1 II. r. vádlott 225 gramm, míg Terhelt2 III. r. vádlott 130 gramm kábítószert adott el 3.500 forint/gramm áron, mely a részükre 787.500 forint, illetve 455.000 forint vagyoni előnyt jelentett. Ugyanakkor Terhelt1 II. r. vádlott tekintetében ehhez hozzá kellett adni azt a 20.000 forintot, melyet egyéb érdekelt2 hagyott nála, amikor
6. július 20án 4 gramm amfetamint vásárolt tőle. Így Terhelt1 II. r. vádlott helyesen 807.500 forintra tett szert. Ezeket az adatokat a másodfokú bíróság pótolta. Határozatszerkesztési hiba folytán az amfetamin és az MDMA-készítmények büntető anyagi jogi értékelése is a tényállásba került. Ezt – végső soron a [15]-[17] bekezdéseket – valójában a jogi indokolás részének kellett tekinteni, illetőleg szükségessé vált azoknak az értelemzavaró elírási hibáknak a kijavítása, melyek az egyes vádlottak megkülönböztetését nehezítették. Az elsőfokú bíróság tényállása – figyelemmel a Be.
7. §

(3)bekezdésére – e kiegészítésekkel és helyesbítésekkel vált irányadóvá a másodfokú eljárásban. [31] III. [32] E tényállás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett Terhelt1 II. r. és Terhelt2 III. r. vádlott büntetőjogi felelősségére. Következésképpen a felmentést célzó fellebbezés nem volt megalapozott. [33] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.1/2025/8/II [34] [35] [36] [37] [38] 6 Az irányadó tényállás szerint a kábítószert fogyasztó Terhelt1 II. r. és Terhelt2 III. r. vádlottak

1. március
2. napjától
3. július
4. napjáig – elektronikus hírközlő eszközön történő egyeztetést követően – rendszeresen értékesítettek pszichotróp hatású készítményeket a hozzájuk forduló vevőknek. A beszerzett kábítószert Terhelt1 II. r. vádlott dúsította koffeinnel, így a kiporciózott, eladásra szánt készítmények tiszta hatóanyag-tartalma az eredetihez képest csökkent, de ez a fogyasztók körében – egyetlen esettől eltekintve – elégedetlenségre vagy panaszra nem adott okot. A koffeinnel dúsított készítményekből Terhelt1 II. r. és Terhelt2 III. r. vádlottak fogyasztottak is, illetve a saját lakásukon – a vevők gyors kiszolgálása érdekében – felhalmozott készleteket tároltak, melyeket a nyomozó hatóság házkutatás foganatosítása során megtalált és lefoglalt. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a kábítószerrel kereskedő elkövető által értékesítés céljából beszerzett, de a lefoglalás folytán eladni már nem sikerült kábítószer mennyisége nem a tartás fogalmi körébe esik, hanem arra nézve is – egységesen – a kereskedői elkövetési magatartás valósul meg. Ennek folytán Terhelt1 II. r. vádlott vonatkozásában a jelentős mennyiség alsó határát, míg Terhelt2 III. r. vádlott tekintetében a csekély mennyiség felső határát meghaladó kábítószerrel kereskedést kellett megállapítani. Ugyanakkor a fogyasztást – annak szubszidiárius jellege folytán – nem lehetett önállóan értékelni, az a súlyosabb bűncselekménybe beolvadt (EBH 2016.B.15.). Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor Terhelt1 II. r. vádlott cselekményeit a Btk.
5. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének (tényállás 1. pont), valamint a Btk. 177. §

(1)bekezdés a) pontjának I. és II. fordulatában meghatározott és a

(4)bekezdés I. fordulata szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének (tényállás

1. pont), míg Terhelt2 III. r. vádlott cselekményét a Btk.
2. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott kábítószerkereskedelem bűntettének (tényállás

1. pont) minősítette. Ekként az eltérő büntetőjogi értékelés érdekében bejelentett jogorvoslati kérelmek sem bizonyultak eredményesnek. [39] IV. [40] Az alkalmazható büntetési tételkereteket és az ahhoz igazodó középmértéket az elsőfokú bíróság helytállóan jelölte meg. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők feltárása túlnyomó részében helyesen történt meg, azok ismételt áttekintését azonban – néhány körülmény hangsúlyosabb kiemelése érdekében – a másodfokú bíróság szükségesnek tartotta. Terhelt1 II. r. vádlott a súlyosabb bűncselekményét a jelentős mennyiség alsó határát alig – mindössze 4,13 százalékkal – meghaladó mennyiségű kábítószerre követte el, mi több, azt is oly módon, hogy a rendőri intézkedésre visszavezethetően annak számottevő része ténylegesen nem került forgalomba. Hasonló megállapítás tehető a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyeket érintő bűncselekmény vonatkozásában is, miután – tanú14 esetét kivéve – Terhelt1 II. r. vádlott a kábítószert pusztán eredménytelenül kínálta, azt a fiatalkorúak nem fogadták el. Mindezek a körülmények cselekményeinek enyhébb megítélést biztosítottak. A feltáró jellegű beismerő vallomás súlya nagy nyomatékkal jelentkezett, még akkor is, ha az nem volt következetes, mindvégig fenntartott. A le nem foglalt, értékesített kábítószer [41] [42] [43] [44] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.1/2025/8/II [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] 7 mennyiségét ugyanis kizárólag Terhelt1 II. r. vádlott vallomása alapján lehetett hozzávetőlegesen – a bizonyítás alapvetéseire vonatkozó rendelkezések szem előtt tartásával – megállapítani, azzal összefüggésben legfeljebb a lehallgatott telefonbeszélgetések száma és gyakorisága adhatott további támpontot. Jelentősége volt abban a tekintetben is, hogy konkrét adatokat tartalmazott Terhelt2 III. r. vádlottra vonatkozóan, akinek a tevékenységét és szerepvállalását e nélkül korlátozottabban lehetett volna feltárni. Végül figyelemmel kellett lenni Terhelt1 II. r. vádlott büntetlen előéletére, valamint arra, hogy testvérének gyermekei mellett mozgáskorlátozott édesanyjáról is gondoskodik, őt eltartja és a háztartásában ápolja. Életvezetésében kedvező változások következtek be, döntően azzal, hogy tartós munkaviszonyt létesített. Terhelt2 III. r. vádlott büntetett előéletű, visszaesőnek nem tekinthető különös bűnismétlő, aki cselekményét felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el. (Ennek ténybeli alapjait a másodfokú bíróság már érintette, arra mégis szükséges utalni, hogy az irányadó tényállás szerint Terhelt2 III. r. vádlott folyamatosan fogyasztott kábítószert, gyakorlatilag már a
2. évtől kezdődően. Ez pedig a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetést akkor is megalapozza, ha a fogyasztáshoz kapcsolódó bűncselekmény önálló megállapítására – annak szubszidiárius jellege folytán – nem kerülhetett sor.) A fentiek szerint értékelt körülmények alapján az elsőfokú bíróság Terhelt1 II. r. vádlott vonatkozásában eltúlzottan szigorú jogkövetkezményeket alkalmazott, de – figyelemmel a további időmúlásra – Terhelt2 III. r. vádlott büntetésének az enyhítése is indokolttá vált, bár ez utóbbi lényegesen kisebb mértékben. Ezért a másodfokú bíróság Terhelt1 II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát 5-5 évre, míg Terhelt2 III. r. vádlott szabadságvesztés-büntetését 3 év 4 hónapra enyhítette. Álláspontja szerint ezzel a Btk.
3. §-ában megfogalmazott célok maradéktalanul elérhetőek. Ekként a bejelentett fellebbezések az enyhítésre irányuló részükben megalapozottak voltak. Terhelt1 II. r. vádlott a kábítószer-kereskedelem elkövetése során helyesen 807.500 forintra tett szert, így vele szemben a Pécsi Törvényszék letétkezelőjénél BL00616/
4. szám alatt nyilvántartott 249.000 forint mellett további 558.500 forintra kell – a Btk.
5. §

(1)bekezdés a) pontján alapuló – vagyonelkobzást elrendelni. A Nemzeti Szakértői és Kutató Központ részére vizsgálat céljából átadott vizeletminta elkobzására nincs lehetőség. Ez okból a másodfokú bíróság annak lefoglalását a Be. 320. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében megszüntette és a Be. 320. §

(2)bekezdésében írtak szerint elrendelte a megsemmisítését. A Btk. 92. §

(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kiszabott szabadságvesztésbe be kell számítani az előzetes fogvatartás és az olyan bűnügyi felügyelet teljes idejét, amelynek során a bíróság a vádlott számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el. Ezt alkalmazta az elsőfokú bíróság is. A szóban forgó kényszerintézkedések folyamatos, egymást követő foganatosítása esetén az előzetes fogvatartással és bűnügyi felügyelettel is érintett napokat mindig a súlyosabb – szigorúbb korlátozást jelentő – kényszerintézkedésként kell a szabadságvesztésbe beszámítani. A vádlott számára nyilvánvalóan ez a kedvezőbb, miután ilyenkor – figyelemmel a Btk. 92. §

(2)bekezdésére – egynapi előzetes fogvatartás egynapi szabadságvesztésnek felel meg, és nem kell a végrehajtási fokozathoz illeszkedő eltérő beszámítási módszert alkalmazni. Ezért a másodfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztés tartamába Terhelt1 II. r. vádlott esetében helyesen a

1. július
2. és
3. december
4. között előzetes fogvatartásban, illetve a
5. december
6. és
7. november
8. között bűnügyi felügyeletben töltött időt, míg Terhelt2 III. r. vádlott tekintetében a
9. július
10. és Pécsi Ítélőtábla II.Bf.1/2025/8/II [53] [54] 8
11. április 1., valamint a
12. január
13. és
14. március
15. között előzetes fogvatartásban, illetve a
16. április
17. és
18. január
19. között bűnügyi felügyeletben töltött időt számította be. Ennyiben – a büntetőjogi jogkövetkezményekre, a vagyonelkobzásra, a bűnjelekre és a beszámításra vonatkozó részében – a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
20. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért egyebekben azt – a Be. 605. §

(1)bekezdése értelmében – helybenhagyta, mégis azzal a pontosítással, hogy a Szigetvári Járásbíróság 2.Bpk.288/2018/

1. számú határozata helyesen
2. március 18-án emelkedett jogerőre, illetve azzal, hogy helyesen Terhelt2 III. r. vádlott
3. november
4. és
5. május
6. között más ügyben előzetes fogvatartásban volt. P é c s,
7. június
8. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 23.B.107/2023/
9. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.1/2025/
10. számú ítélete folytán – az abban írt változtatásokkal – a
11. évi június hó
12. napján jogerőre emelkedett. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke