← Magyarország

Mfv.10034/2023/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felperes megsértette együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét, amikor azt állította, hogy nem tudott arról, hogy férje vitte el hónapokkal korábban az önkormányzat egyik munkaeszközét, amit az udvarukban tárolt. Emiatt jogszerűen élt az alperes az azonnali hatályú felmondás lehetőségével. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.VIII.10.034/2023/

  1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Dr. Tánczos Rita előadó bíró Dr. Suba Ildikó bíró Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: Balás Ügyvédi Iroda cím2 ügyintéző: dr. Balás Ákos ügyvéd Az alperes: alperes1 cím3 Az alperes képviselője: Dr. Szabó Tamás Ügyvédi Iroda cím4 Kúria VIII.Mfv.10.034/2023/4-II 2 ügyintéző: dr. Szabó Tamás István ügyvéd A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.053/2022/3/I. Az elsőfokú bíróság határozata Szekszárdi Törvényszék 31.M.70.119/2020/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.053/2022/3/I. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 1.400.000 felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. (egymillió-négyszázezer) forint Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A tényállás [1] A felperes 2012-ben létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjével, ahol előbb közmunkásként dolgozott, majd a közmunkások munkavezetői feladatait látta el.
  3. március 1-jétől – mivel a felperessel, mint vezetővel szemben megingott az alperes bizalma – a városgazdálkodási vezetői feladatokat személy1 látta el, és az ő irányítása alatt végezte a Kúria VIII.Mfv.10.034/2023/4-II 3 felperes a tevékenységét közfoglalkoztatás-szervezőként. Munkakörébe tartozott a városgazdálkodás telephelyének nyitása és zárása, a munkavállalók munkába indítása és az ehhez szükséges szerszámok kiadása, s a vezetői feladatok mellett kertészeti munkákat is végzett. Feladatát képezte továbbá a havi állat- és kirakodóvásár helyszíne területrendezése, az ott üzemelő WC-k felügyelete, ezért azonban külön díjazásban részesült az alperessel kötött megállapodás alapján. Ezentúl rendelkezésre állási kötelezettség terhelte a rendkívüli helyzetek kezelésének a szervezése, az eseti jelleggel adódó munkaidőn kívüli feladatok ellátása körében. A munkáltató az alapbéren felül
  4. június 7-ig „egyéb pótlék” címén havi 28.900 forintot fizetett a felperesnek. [2] Az alperes lehetővé tette munkavállalói számára különböző gépek kölcsönzését. A kérelmet a polgármesternek vagy személy1nak kellett előterjeszteni. A felperes házastársa, személy2, mint az alperes volt munkavállalója 2020 nyarán engedélyt kért a polgármestertől egy szárhúzó kikölcsönzésére. A polgármester engedélyezte azt és erről tájékoztatta személy1t. személy2 egy olyan napon jelent meg a telephelyen az eszköz kölcsönzése céljából, amikor személy1 távol volt, és őt távollétében a felperes helyettesítette. személy2 a szárhúzó mellett egy nagyméretű eszközt, egy rézsűkanalat is elvitt, amire nem volt engedélye. A felperes erről személy1t nem tájékoztatta. [3] 2020 szeptemberében a városgazdálkodás telephelyén udvarrendezés közben személy1 és munkatársai észlelték, hogy nincs meg a rézsűkanál és azt keresni kezdték. A felperes erről tudomást szerzett, de nem mondta meg, hogy azt házastársa vitte el. Ezt követően személy1 a városgazdálkodás telephelyén lévő ipari kamerák felvételeit a rendszergazda segítségével ellenőrizte, melyeken látható volt, hogy személy2 egy teherautóra rakta fel a rézsűkanalat. személy1 telefonon hívta személy2et, aki először tagadta a rézsűkanál elvitelét, majd az eszközt visszavitte a városgazdálkodás telephelyére. [4] Az alperes
  5. október 5-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Rögzítette, hogy
  6. szeptember 25-én az udvarrendezés közben vették észre, hogy az önkormányzat markológépének rézsűkanala hiányzik. Az egyik dolgozó úgy emlékezett, hogy személy2 vitte el 2020 júliusában, ezért személy1 felhívta személy2et telefonon, aki azt a választ adta, hogy nem ő vitte el. A városgazdálkodás telephelyén működő kamerafelvételek megtekintése alapján megállapítható volt, hogy
  7. július 9-én a rézsűkanalat személy2 szállította el. Az eszköz elszállítása napján személy1 szabadságon volt, így nem volt tudomása erről. A helyettesítését a felperes látta el, így az ő tudtával és engedélyével történhetet meg a munkaeszköz elszállítása. [5] A felperes terhére rótták, hogy nem tett eleget a munka törvénykönyvéről szóló
  8. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.) rögzített tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének akkor, amikor az önkormányzat tulajdonában lévő munkaeszköz elszállítását nem jelezte feletteseinek, és mindez a jóhiszeműség és tisztesség elvét is sértette. A történtek miatt megrendült a munkáltató bizalma a felperesben, mivel a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét és a munkajogi alapelveket súlyosan megsértette, és a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztette, ezért a munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált. Kúria VIII.Mfv.10.034/2023/4-II 4 A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [6] A felperes keresetében munkaviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként elmaradt jövedelme, továbbá a végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ezen túl kifogásolta, hogy a munkáltató nem fizette meg az általa rendkívüli munkaidőben végzett munka után jóró pótlékot, így e címen 1.023.750 forint, továbbá kártérítés címén 60.000 forint megfizetését kérte, illetve 10.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére terjesztett elő igényt a perköltség viselése mellett. Érvelése szerint az azonnali hatályú felmondás indokolása valótlan volt, hiszen az alperes tudott az eszköz elszállításáról és hozzájárult ahhoz. Férje a szárhúzó mellett a rézsűkanalat is kölcsönkérte, azt engedély alapján vitte el, így alaptalanul állította az alperes, hogy megrendült benne a bizalom. Rendkívüli munkaidőben történt munkavégzés után járó pótlék iránti igényét arra alapította, hogy rendelkezésre állási kötelezettség terhelte a rendkívüli események kezelése miatt, ezért készenléti pótlékban részesült, azonban a ténylegesen végzett munkát a munkáltató nem fizette ki részére. Arra hivatkozott, hogy például éjszaki hóesés esetén neki kellett éjszaka a telephelyet kinyitni, a balesetek esetén őt értesítette a rendőrség, illetve a tűzoltóság, és neki kellett szerveznie a hatóságok levonulása után visszamaradó károk elhárítását. Feladata volt továbbá a városi rendezvények és vásár esetén a területrendezés, a rendezvény lebonyolítása, illetve a takarítás. [7] Kártérítési igényét arra alapította, hogy 2019 decemberében mindenki részesült jutalomban, kivéve őt. Az 5.000.000 forint sérelemdíj megfizetését arra figyelemmel kérte, hogy az alperes nem biztosította a biztonságos munkavégzés feltételeit, a dögkút kezelésével kapcsolatos feladatai ellátásához nem kapott megfelelő védőeszközt. További 5.000.000 forint sérelemdíj megfizetését arra hivatkozva kérte, hogy az alperes nem biztosította a szabadsághoz és a pihenéshez való jogát, mivel a munkaeszközök kiadása akkor is kötelezettsége volt, amikor szabadságon volt. [8] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a felperes házastársa engedély nélkül szállította el az önkormányzat tulajdonát képező, kb. 400.000 forint értékű földmunkagép tartozékot a felperes jelenlétében. Erről a felperes nem tájékoztatta személy1t, és amikor a hiányt észlelték, akkor sem mondta meg, hogy a rézsűkanál náluk van. Mivel erről a tényről sem az elszállítás előtt, sem azt követően nem tájékoztatta a vezetőit, illetve a keresést követően sem számolt be annak hollétéről, a tájékoztatási kötelezettségét olyan mértékben szegte meg, amely jelentős bizalomvesztést okozott. [9]
  9. május 1-től egészült ki a felperes feladata a helység havi állat-és kirakodóvásárok szakszerű szervezésével, megrendezésével. E feladatok ellátására tekintettel, havi 28.900 forint bérpótlékot kapott, amely magában foglalta a rendkívüli munkaidőben teljesített egyéb munkák díjazását is, figyelemmel arra, hogy azok csak igen szűk körben, eseti jelleggel adódtak, és a vásárt is csak évi 9 alkalommal rendezték meg. [10] Vitatta az alperes, hogy a jutalomfizetés során megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és megalapozatlannak tartotta a felperes sérelemdíj iránti igényét is. Előadta, hogy a dögkút kezelésével kapcsolatban a felperesnek csak adminisztratív teendői voltak, azt Kúria VIII.Mfv.10.034/2023/4-II 5 pedig nem írta elő, hogy a szabadsága alatt is végezzen munkát. Azt saját belátása alapján tette meg és munkaviszonya fennállta alatt nem sérelmezte. Az első- és másodfokú bíróság határozata [11] A Szekszárdi Törvényszék 31.M.70.119/2020/
  10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest 500.000 forint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a rézsűkanál kölcsönvételét sem a polgármester, sem a személy1 nem engedélyezte. A felperesnek tudomással kellett bírnia arról, hogy a munkagép tartozékot a férje vitte el, mivel annak a tehergépkocsira emelésében veje is segített, illetve a nagyméretű tárgyat a felperes férje közös otthonukban tárolta. [12] A pótlék megfizetésére vonatkozó kereset vonatkozásában kifejtette, hogy a jelenléti ívek nem támasztották alá, hogy a felperes rendkívüli munkaidőben végzett munkát. A becsatolt menetlevelek ennek igazolására nem voltak alkalmasak, mivel a hivatali gépjárművet a felperes több esetben magáncélra használta, s a gépjármű GPS adatai a legtöbb esetben nem egyeztek meg a menetlevélen szereplő adatokkal. Ellentmondásosnak ítélte az elsőfokú bíróság a felperesnek a rendkívüli munkaidő mértéke vonatkozásában tett nyilatkozatait is. Megállapította, hogy a felperes által esetenként végzett többlettevékenység díjazására alkalmas volt a havi 28.900 forint összegű pótlék-átlány tekintettel arra, hogy több hónapban egyáltalán nem történt rendkívüli munkaidőben munkavégzés. [13] Nem találta megalapozottnak a bíróság a felperes egyenlő bánásmód megsértésére alapított kártérítési igényét sem. Kifejtette, hogy a felperes a szabadsága alatt nem volt munkavégzésre köteles, ezzel ellentétes bizonyítékokat nem terjesztett elő. Ugyancsak nem bizonyította, hogy a dögkúttal kapcsolatos feladatai során bármilyen személyiségi jogi sérelem érte, melynek mibenlétét nem is nevesítette, és nem bizonyította az ezzel kapcsolatos pszichés sérelmét sem, így igényét nem tartotta megalapozottnak a bíróság. [14] A felperes fellebbezése folytán eljárt Pécsi Ítélőtábla az 1.Mf.30.053/2022/3/I. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét, annak fellebbezett részében helybenhagyta. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a felperes személy1 távollétében, az ő helyetteseként járt el azon a napon is, amikor a házastársa a munkaeszközöket elvitte a munkahelyről. A felperes felelősséggel tartozott a városgazdálkodás telephelyének munkaeszközeiért, azok mozgatásáért. Nem ellenőrizte, hogy házastársa rendelkezett-e engedéllyel a rézsűkanál elszállítására is, ami a saját udvarukra került és az ott maradt hónapokig. A felperes ezzel a magatartással megszegte a munkáltató azonnali hatályú felmondásában megjelölt jogszabályi kötelezettségeit. [15] Helytállónak találta azt az ítéleti érvelést is, hogy a felperes a bérpótlékot az alperes által, alkalmanként megrendezésre kerülő vásárok körüli teendők ellátásáért kapta nevesítetten, azonban annak átalány jellegére figyelemmel a felperes által esetenként, rendkívüli munkaidőben végzett munkák ellentételezése is megtörtént. Kifejtette, hogy a felperes által kimunkált rendkívüli munkaidőben végzett munkák kimutatásának valós voltát a per adatai, s a felperes általa vezetett jelenléti ívek tartalma sem támasztotta alá. Kúria VIII.Mfv.10.034/2023/4-II 6 [16] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a munkáltatójával szemben a felperes anélkül érvényesített sérelemdíj iránti igényt, hogy bármely, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  11. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
  12. §

(1)bekezdésében nevesített személyiségi joga megsértését megjelölte volna, illetve megtette volna azokat a tényállításokat, amelyekből objektíve következik a munkáltató felróható magatartása miatt a személyiségi jog sérelme. A felülvizsgálati kérelem [17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül, változtassa meg, és marasztalja a kereseti kérelme szerint az alperest a perköltség viselése mellett. Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szól 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. §
(1)bekezdését, 266. §
(1)bekezdését,
  1. §-át,
  2. §
(1)bekezdését, 342. §
(1)bekezdését, 346. §
(5)bekezdését, 522. §
(1)bekezdés a) pontját, az „alperes 21/
  1. (IX. 20.) Önkormányzati Rendelet
  2. §
(1)és
(2)bekezdését,
  1. évi C. törvény
  2. §-át, 165-át,
  3. §-át”, az Mt.
  4. §
(1)bekezdését,
  1. §-át,
  2. §
(1)és
(2)bekezdését,
  1. §-át, továbbá „az Mvt. (
  2. évi CXIII. törvény)
  3. §
(2)és
(5)bekezdését,
  1. §-át, 65/
  2. EüM rendelet
  3. §
(2)bekezdését, 3-4-
  1. §-át, a 61/
  2. EüM rendelet
  3. §
(2)bekezdés c) pontját, 3. §
(1)bekezdését, 4. §
(2)bekezdését,
  1. §-át,
  2. §-át,
  3. §-át, 10-
  4. §-át” jelölte meg. [18] Előadta, hogy fellebbezésében „a nem biztonságos munkavégzés kapcsán előterjesztett kereseti kérelem jogalapját fenntartva összegszerűségében 5 millió forint helyett 2 millió forintra szállította le”. Sérelmezte, hogy a bíróságok nem a Pp.
  5. §
(1)bekezdésének megfelelően értékelték a rendelkezésükre álló bizonyítékokat és állapították meg a tényállást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete hiányos, az nem felel meg a Pp. 346. §
(5)bekezdésének sem. [19] Vitatta, hogy tudott a kölcsönzés tényéről, illetve azt sem derítették fel az eljárt bíróságok, hogy kitől kérte kölcsön a rézsűkanalat a férje. Azt sem tárták fel, hogy kitől és hogyan szerzett tudomást az elszállítás jogszerűségéről vagy annak hiányáról. Érvelése szerint megalapozatlanul állapították meg a bíróságok, hogy bár csak a szárhúzó felrakásakor volt jelen, értesülnie kellett a rézsűkanál elviteléről is. Állította, hogy mivel házastársa jó kapcsolatot ápolt a polgármesterrel, és többször lehetőséget kapott a különböző gépek ingyenes használatára, alappal bízhatott abban, hogy ez az adott esetben is így történt. [20] Kifogásolta, hogy „az alperesi vagyonrendelet 15. §
(1)bekezdése alapján” az önkormányzat is csak írásban engedélyezhette volna az eszköz elvitelét. Ilyen bizonylatolás hiányában a polgármesteri engedély tartalmát sem lehetett bizonyítani. Álláspontja szerint az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a munkaeszközök elvitelét jeleznie kellett volna felettesének vagy a polgármesternek. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ítélete így megalapozatlan volt, hiszen nem az azonnali hatályú felmondás indokolását vizsgálta felül. [21] Kifejtette, hogy több esetben, a rendkívüli események során munkaidőn kívül is munkát kellett végeznie, amelyért nem kapta meg az ellentételezést, továbbá szabadsága alatt Kúria VIII.Mfv.10.034/2023/4-II 7 is neki kellett nyitnia és zárni a munkahelyet, és kiadnia a munkálatokhoz szükséges eszközöket. Sérelmezte, hogy a részére kifizetett és a munkáltató által „egyéb pótléknak” hívott összeg nem felel meg az Mt.
  1. §-ában írt átalány-pótléknak. E körben hivatkozott a Kúria BH2017.1.
  2. számon közzétett eseti döntésére, mely szerint havi átalány alkalmazása esetén a feleknek megállapodást kell kötniük, amelyben pontosan meg kell jelölni, hogy mely pótlékok kiváltását szolgálja az átalány. Esetében erre nem került sor, a dokumentum pedig rögzíti, hogy az adott pótlék kizárólag a vásárokkal kapcsolatos feladatok ellentételezését szolgálta. Állította, hogy a szabadsága ideje alatt történt munkavégzést tanúkkal igazolta, ennek ellenére utasította el az elsőfokú bíróság keresetét. Előadta, hogy nem minősült vezető beosztású munkavállalónak, így alaptalanul állították, hogy neki kellett volna jeleznie a szabadsága alatti munkavégzés idejére a helyettesítés szükségességét. [22] A sérelemdíj vonatkozásában kifejtette, hogy az Mt.
  3. §-a, továbbá a Ptk. 2:
  4. §
(2)bekezdése szerint a jogsértés tényén túl további hátrány bizonyítása nem szükséges. E körben felsorolta azokat a jogszabályhelyeket, melyekre igényét alapította a biztonságos munkavégzés feltételeinek elmulasztása kapcsán. Álláspontja szerint köztudomású tényként nem igényelt bizonyítást, hogy a dögkútnál végzett munka biológiai kockázattal terhelt munkavégzés. A Kúria döntése és annak jogi indokai [23] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [24] A Kúria előre bocsátja: a felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. A felülvizsgálat funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított jogsérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Kúria kizárólag azt bírálhatja el, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott okból, a megjelölt jogszabályokat megsértette-e a jogerős ítélet. [25] A felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 413. §
(1)bekezdés
  1. a)–
  2. e)pontjaiban felsorolt tartalmi kellékekkel kell rendelkeznie. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a jogszabályhely pontos megnevezése, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokai, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 413. §
(1)bekezdés b) pont]. A Pp. 413. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében – miként azokat a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
  1. (II. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 3-
  2. pontja értelmezte, és az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatálybalépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/
  3. polgári jogegységi határozat szerint az új Pp. alkalmazása körében is megfelelően irányadó – a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet – vonatkozó részében – a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem Kúria VIII.Mfv.10.034/2023/4-II 8 nem korrigálható utóbb sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. [26] Az ismertetett jogszabályi rendelkezések értelmében a felülvizsgálati kérelem akkor bizonyulhat eredményesnek, ha a kérelem előterjesztője a szükséges tartalmi kellékekkel rendelkező, határidőben benyújtott beadványában kimutatja a támadott jogerős határozatnak a jogvita érdemi elbírálására konkréten kiható módon jogszabálysértő voltát, vagyis a támadott határozatra vonatkoztatva adja elő jogszabálysértésre hivatkozásait, a konkrét döntés alapjául szolgáló érvrendszer téves, illetve hiányos voltát mutatja ki, és az érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértés igazol. [27] A Kúria a jogerős ítéletet a fentiek figyelembevételével a Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján a joghatályosan előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkréten megjelölt jogszabályhelyek tekintetében vizsgálta és ítélete meg a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát. [28] A felülvizsgálati kérelem alaptalan a következők szerint. [29] A Pp. 406. §
(1)bekezdése szerint a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen nyújtható be, így a Kúria nem vizsgálta azokat a felperesi érveket, amelyekben az elsőfokú ítélet egyes megállapításait, hiányosságait kifogásolta a felperes. [30] A felperes felülvizsgálati kérelmében a nem biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos sérelemdíj iránti igény tekintetében egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. Annak petitumában 10.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest, melyből „5.000.000 forint sérelemdíj megállapítását a biztonságos munkavégzés körülményeinek nem biztosítása a dögkút üzemeltetése kapcsán” terjesztette elő, a felülvizsgálati kérelme 3. oldalán azonban akként nyilatkozott, hogy e körben követelését „5 millió forint helyett 2 millió forintra szállította le a fellebbezésében. [31] A felperes a felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 279. §
(1)bekezdésébe ütközően értékelte a bizonyítékokat és állapította meg a tényállást, és a másodfokú bíróság jogsértő módon fogadta el azt a döntése alapjául. A Pp. 279. §
(1)bekezdésének megsértésére alapított felülvizsgálati érveléssel kapcsolatban a Kúria rámutat, hogy a felülvizsgálati eljárás, mint rendkívüli perorvoslati eljárás során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelési körébe vont adatok, a felek személyes előadása, a bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre. A bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.21.474/2011., megjelent: BH2013.119.II.; Pfv.I.21.532/2019/7.; Pfv.II.20.280/2022/10.). Az előzőekben kifejtettek szerint nyilvánvalóan okszerűtlen a mérlegelés akkor, ha a rendelkezésre álló bizonyítékokból a bíróság által levont következtetésre nem lehet jutni. Ez, jelen esetben nem volt megállapítható. Kúria VIII.Mfv.10.034/2023/4-II 9 [32] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes az alperes városgazdálkodásáért felelős közhasznú társaság vezetőjének helyetteseként felelősséggel tartozott a városgazdálkodás telephelyének eszközállományáért. A felperes nem minősült vezető állású munkavállalónak (Mt.
  1. § ) – ilyet az alperes nem állított, és e kérdés nem volt a megelőző eljárás tárgya sem, – a munkaköri leírásából azonban egyértelműen megállapítható volt, hogy mint munkavezető és közfoglalkoztatást szervező a távollétében helyettesítenie kellett közvetlen fellettesét, személy1 városgazdálkodási vezetőt. [33] Ennek keretében felelősséggel tartozott a városgazdálkodás telephelyén található eszközökért, és köteles volt meggyőződnie arról, hogy onnan – akár engedéllyel – milyen eszközök kerülnek ki, az érintett személynek erre van-e engedélye elvinni az eszközt és a kiadás tényéről közvetlen felettesét tájékoztatnia kellett volna. A felperes állításával ellentétben személy3 polgármester és személy1 a felperes felettese egybehangzóan állította, hogy a felperes férje kizárólag a szárhúzót kérte el, annak elvitelére kapott engedélyt és a rézsűkanalat engedély nélkül vitte el. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy miután kiderült, hogy nincs meg a rézsükanál, személy1 büntető eljárást kezdeményezett. [34] Nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy ilyen engedély megadására csak írásban, vagy a kialakult gyakorlatnak megfelelően – bízva az érintettek jogszerű magatartásában – szóbeli engedély alapján kerülhetett sor. [35] A vezetőt távollétében helyettesítő felperesnek
  2. július 9-én figyelemmel kellett volna kísérnie a munkagépek elszállítását és azt, hogy erre csak olyan eszközök vonatkozásában kerüljön sor, melyre az érintett személy – adott esetben férje – engedéllyel rendelkezik. Amennyiben a felperes számára kétséges lett volna, hogy valamennyi eszköz vonatkozásában bírt-e a férje ezzel a hozzájárulással, úgy arról mielőbb meg kellett volna győződnie, illetve az elszállításról tájékoztatnia kellett volna vezetőtársát annak ismételt munkába állását követően. [36] Kellő alap nélkül – csupán a videofelvétel megtekintése után, korábbi nyilatkozatát megváltoztatva - állította a felperes azt is, hogy nem tudott a rézsűkanál elszállításáról. Ez az állítás életszerűtlen figyelemmel arra is, hogy egy nagy méretű eszközt vitt el a felperes férje, amit hónapokig a saját udvarukon tároltak. [37] A felperes ennek megfelelően megsértette együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét (Mt.
  3. §
(1)bekezdés
  1. c)–
  2. d)pont, illetve 6. §
(2)és
(4)bekezdés), így jogszerűen élt az alperes az azonnali hatályú felmondás lehetőségével. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem sérelmezte az Mt. 78. §-a
(1)bekezdése megsértését, így az azonnali hatályú felmondás feltételei fennálltát a Kúria nem vizsgálta. [38] A rendkívüli munkavégzés kapcsán előterjesztett igény tekintetében a felperes megsértett jogszabályhelyként az Mt.
  1. §-át jelölte meg, nem pontosította azonban, hogy érvelését e szakasz melyik bekezdésével kapcsolatban fejti ki. Nem volt szükség annak a kérdésnek a megítélésére, hogy az alperes által fizetett „egyéb pótlék” megfelelt-e az Mt
  2. §
(2)bekezdése a) pontjában rögzített pótlékátalánynak, mivel a felperes rendkívüli Kúria VIII.Mfv.10.034/2023/4-II 10 munkaidőben végzett munkáért járó díj iránti keresetét arra figyelemmel utasították el az eljárt bíróságok, hogy a felperes nem bizonyította, a beosztás szerinti munkaidőn túli munkavégzést. [39] A Pp. 265. §
(1)bekezdése szerint törvény eltérő rendelkezése hiányában a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el, továbbá a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének a következményeit is ez a fél viseli. A másodfokú bíróság határozatában rögzítette, hogy a felperes által kimunkált rendkívüli időben végzett munkák kimutatásának valós voltát a per adatai az általa vezetett jelenléti ívek tartalma sem támasztotta alá. Ugyancsak nem igazolták ezt a felperesi állítást a munkaidő-nyilvántartás adatai és a tanúk vallomása sem. A felperes e körben megsértett jogszabályhelyet (Mt. 107. §) nem jelölt meg, így azt a Kúria a Pp. 413. §
(1)bekezdésére tekintettel érdemben nem vizsgálta. [40] Nem volt alkalmas az érdemi felülvizsgálatra a felperesnek a sérelemdíj megfizetésére vonatkozó felülvizsgálati érvelése sem. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes az eljárás során nem jelölte meg, hogy mely a Ptk. 2:43. §
(1)bekezdésében nevesített valamely személyiségi joga sérült volna. Nem bizonyította azt, hogy a dögkút üzemeltetése kapcsán egészségét veszélyeztető munkavégzésre utasította volna a munkáltató, illetve hogy bármilyen ehhez kapcsolódó tevékenységet végzett volna. A felülvizsgálati érvelésében felsorolt jogszabályhelyek vonatkozásában, azok megsértése tárgyában álláspontját részletesen nem fejtette ki, és nem tekinthető köztudomású ténynek az, hogy az általa folytatott adminisztratív tevékenység biológiai kockázattal járt volna. [41] Ugyancsak nem igazolta a felperes, hogy szabadsága alatt a munkáltató utasítására végzett volna munkát, és emiatt nem tudta gyakorolni a pihenéshez és magánélethez fűződő jogát, így ezekkel kapcsolatban előterjesztett sérelemdíj iránti igényét is jogszerűen utasították el az eljárt bíróságok. [42] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [43] A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a felperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes megjelenéssel összefüggött felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. [44] A felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a felülvizsgálati eljárás illetékét a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam viseli. [45] Az ítélet ellen a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. [46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Kúria VIII.Mfv.10.034/2023/4-II 11 Budapest,
  1. június
  2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Suba Ildikó s.k. bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.