Kfv.35051/2026/2 – Kúria

(1)bekezdésében foglalt befogadási ok valamelyikének fennállását, ezáltal a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának szükségességét. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.I.35.051/2026/

1. A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Heinemann Csilla előadó bíró; Dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit bíró; Dr. Figula Ildikó bíró; Dr. Tóth Kincső bíró A felperes: Felperes1 (Cím2.) A felperes képviselője: Kohl József Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Kohl József ügyvéd) (Cím4.) Az alperes: Alperes1 Cím3 Kúria I.Kfv.35.051/2026/2 2 Az alperes képviselője: kamarai jogtanácsos Dr. Péchyné dr. Fekete Anna Veronika Cím3 A per tárgya: közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata pénzügyi fogyasztóvédelmi ügyben hozott A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
2. sorszám alatt Az elsőfokú bíróság határozatának száma: számú II. fokú ítélete Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.171/2025/
3. Rendelkező rész A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes pénzügyi intézmény, aki a perben nem álló magánszeméllyel jogviszonyban állt, aki nála 2013-tól írásban, telefonon rendkívül nagy számú panaszt terjesztett elő, rendszeresen látogatta a bankfiókokat, hívta a telefonos ügyfélszolgálatot, valamint a felperessel szemben tömegesen kezdeményezett különböző hatósági és bírósági eljárásokat. A felperes
4. április 24-i hatállyal minden korábbi szerződéses kapcsolatot ezzel a magánszeméllyel megszakított. [2] A felperes a magánszeméllyel szemben rágalmazás vétségének megalapozott gyanúja miatt magánvádas eljárást kezdeményezett, melynek mellékleteként a magánszemély egy
5. szeptember
6. és
7. szeptember
8. napján kelt levelét csatolta. A feljelentés alapján indult büntető eljárásban a felperest egyik munkavállalója képviselte, akinek részére a Kúria I.Kfv.35.051/2026/2 3 levelet email-ben továbbította. A felperes
9. és
10. folyamán 7 alkalommal továbbított iratokat a magánszeméllyel kapcsolatban. [3] A magánszemély
11. november
12. napján panaszt terjesztett elő, melynek
13. pontjában azt állította, hogy a felperesnek nem volt jogszabályi felhatalmazása arra, hogy a levélben szereplő banktitoknak minősülő adatait harmadik személy részére átadja, a
14. pontban arra hivatkozott, hogy a felperes a feljelentésekben banktitoknak minősülő adatait indokolatlanul és jogalap nélkül szerepeltette. [4] A felperes a panaszt nem a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
15. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
16. §

(1)bekezdése szerinti panasznak, hanem a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/679 rendelet (a továbbiakban: GDPR)

1. cikke szerinti érintetti hozzáférési jog gyakorlása keretében előterjesztett kérelemnek tekintette, melyre válaszát
2. február
3. napján kelt levelében küldte meg. [5] A magánszemély
4. december
5. napján a Alperes1ról szóló
6. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.)
7. §-ban meghatározott fogyasztóvédelmi eljárás lefolytatására irányuló kérelemmel élt az alperesnél, aki a H-FK-I-B-139/
8. számú határozatával a felperest felhívta, hogy a fogyasztói panaszok megválaszolására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek tegyen eleget, melynek megsértésére figyelemmel 300.000 Ft fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a magánszemély levelének 6., valamint részben
9. pontjában a felperes magatartására és tevékenységére vonatkozó, a Hpt.
10. §

(1)bekezdése és az egyes pénzügyi szervezetek panaszkezelésének formájára és módjára vonatkozó részletes szabályokról szóló 46/2018. (XII.17.) MNB rendelet (a továbbiakban: MNB rendelet) 2. §

(1)bekezdése alapján panasznak minősülő kifogást rögzített, melyre vonatkozóan a felperest kivizsgálási és válaszadási kötelezettség terhelte. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megsemmisítését, másodlagosan a határozat megsemmisítését, és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Utalt arra, hogy felperes a magánszeméllyel szemben jó hírnév megsértése miatt indított perben a Fővárosi Ítélőtábla ideiglenes intézkedést rendelt el, amelyben arra kötelezte a panaszost, hogy a felek közötti jogvita jogerős eldöntéséig tartózkodjon a felperes részére olyan tartalmú írásbeli nyilatkozatok peren kívüli megküldésétől, melyek a korábbi szerződéses viszonyukkal kapcsolatos. Erre figyelemmel állította, hogy válaszadási kötelezettség nem terhelte, továbbá a magánszemély a panasz jogát a társadalmi rendeltetésével ellentétesen, visszaélésszerűen gyakorolja, melyet az alperesnek vizsgálnia kellett volna. Az alperes az MNB tv. 81. §

(3)bekezdésének sérelmével folytatta le az eljárást, mert a panasz

1. és
2. Kúria I.Kfv.35.051/2026/2 4 pontjai beazonosítható tények hiányában nem kellően pontosak és nincsenek átfedésben a kérelemben foglaltakkal. Ezen túlmenően az alperes a Htv.
3. §

(1)és az MNB rendelet 2. §

(1)bekezdésével ellentétesen minősítette a levelet panasznak, mert azt csak ügyfél tehet, és kizárólag a szerződés fennállta alatt megvalósult magatartásokra vonatkozhat, azonban egyik feltétel sem teljesült. [7] kérte. Az alperes védiratában határozatában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását Az elsőfokú bíróság alapeljárásban hozott ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla végzése [8] Az elsőfokú bíróság 106.K.703.771/2022/

1. számú ítéletével a határozatot a tényállás tisztázási, valamint indokolási kötelezettség megsértése miatt lényeges eljárási jogszabálysértésre figyelemmel megsemmisítette, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.054/2024/
2. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Előírta, hogy azt kell vizsgálni a kereset alapján, hogy van-e helye fogyasztóvédelmi eljárásnak. Amennyiben az eljárás megindítható és lefolytatható, abban kell állást foglalni, hogy az ideiglenes intézkedés kizárja-e a felperes panaszkezelési kötelezettségét. Csak ezt követően lehet abban dönteni, hogy a panasz
3. és
4. pontjai a Hpt. és MNB fogalmi rendszeres szerint panasznak minősülnek-e. Az elsőfokú bíróság ítélete [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a határozatot megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Hangsúlyozta, hogy az alperes a releváns tényeket feltárta, tényállás tisztázása körében jogsértés nem volt megállapítható. Megállapította, hogy a levél
5. és
6. pontjai nem tekinthetők panasznak, nem tartoznak a Hpt.
7. §

(1)bekezdés hatálya alá sem, ezért a felperesnek panaszkezelési, válaszadási kötelezettsége nem keletkezett. Bár az alperes helytállóan érvelt azzal, hogy a panaszjog a szerződés megszűnésével nem szűnik meg, azonban a panaszos nem a felek közötti szerződés megszűnését követően, a szerződéssel összefüggő szolgáltatói magatartást kifogásolta, nem is pénzügyi szolgáltatással összefüggésben adott elő sérelmeket. A felperes különböző büntető feljelentésekben szerepeltette a panaszos banktitkot képező személyes adatait, amely magatartás nem tartozik a Hpt. 1. §

(1)bekezdés a) pontja alá. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az ideiglenes intézkedés nem érintette a panasztételi jogot, a felperes panaszkezelési kötelezettségét nem zárta ki. Megállapította, hogy az alperes a felperest jogszerűtlenül marasztalta, ezért a határozatot megsemmisítette, az alperest új eljárásra kötelezte, előírva, hogy az alperesnek hatáskör hiányára tekintettel kell a szükséges intézkedéseket megtennie. A fellebbezések és a fellebbezési ellenkérelmek Kúria I.Kfv.35.051/2026/2 5 [10] A felperes fellebbezésében a rendelkező rész helybenhagyása mellett az ítélet indokolásának megváltoztatását kérte. Hangsúlyozta, hogy panasz tárgya a jogszabályok alapján a korábbi szerződéses jogviszonnyal összefüggő magatartás lehet, az ideiglenes intézkedés pedig e körben a beadványozás lehetőségét kizárja. Az ideiglenes intézkedésbe ütköző panasz nem képes jogszerű célokat szolgálni, így fel sem merülhet, hogy a panaszlevél 6. és 8. pontjai a magánszemély jogainak megóvása érdekében születtek volna. Nem merülhet fel erre tekintettel valós panaszkezelési igény, ezért a panasz nem felelhet meg a Hpt. 288. §-a szerinti és az MNB rendelet 2. §

(1)bekezdése szerinti panasz fogalmának. Az elsőfokú ítélet nem tette kellően egyértelművé, hogy panasz azért sem minősülhet panasznak, mert az a közte és a magánszemély közötti szerződéses viszony megszűnését követő magatartást sérelmez. [11] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet felperes fellebbezésével érintett körben történő helyben hagyását kérte. [12] Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a panasz minősítés során kizárólag a Hpt. 288. §

(1)bekezdésében, és az MNB rendelet 2. §

(1)bekezdésében foglaltaknak van jelentősége, és a banktitok megtartására vonatkozó kötelezettség a szerződés megszűnését követően is fennáll. Álláspontja szerint az elsőfokú ítéletben kifejtett jogértelmezés azt jelenti, hogy jövőben a fogyasztó nem kezdeményezheti fogyasztóvédelmi eljárás lefolytatását, a pénzintézet Hpt.-ben előírt, a banktitok megtartására vonatkozó kötelezettsége megsértése esetén. Ezen túlmenően az elsőfokú ítélet sérti a Pp. 346. §

(4)és

(5)bekezdését, mert nem reflektál az elsőfokú eljárásban felvetett érvelésekre. [13] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság döntése [14] A másodfokú bíróság a fellebbezéseket alaptalannak találta. [15] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen hívta fel az irányadó releváns jogszabályokat, s azok alapján érdemben jogszerű döntést hozott, indokolási kötelezettségét teljesítette. Álláspontja szerint helytálló választ adott az elsőfokú bíróság arra, hogy a panaszjog a szerződés megszűnését követően is fennáll, azonban a kifogásolt banki magatartást a szerződéssel fennálló logikai kapcsolat hiányában nem minősíti fogyasztóvédelmi panasznak. Hangsúlyozta, hogy az alperes hatásköre nem a Ptk., hanem az Kúria I.Kfv.35.051/2026/2 6 MNB tv. 81. §

(1)bekezdés a) pontjából következik, amelyből nem olvasható ki olyan szűkítő értelmezés, amit annak a felperes tulajdonít. Az alperes fogyasztóvédelmi hatáskörében minden, a fogyasztókkal szemben tanúsítandó, a felsorolt jogszabályokban meghatározott kötelezettség teljesítésének megtartását ellenőrizheti. A panasztétel joga, a banktitok védelme nem kizárólag a fogyasztói jog, az a pénzintézet minden ügyfelét megilleti, azonban az alperes MNB tv. 81. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti hatásköre nem a kizárólagos fogyasztói jogokon alapuló kötelezettségek megtartásának ellenőrzésére vonatkozik, hanem általánosságban minden olyan jog alapján a pénzintézetet terhelő kötelezettségre, melynek jogosulti oldalán fogyasztó áll. A perbeli esetben az alperes a felperest a panaszra való válaszadási kötelezettség megsértése miatt szankcionálta. A panasz fogyasztói jog, az alperes ellenőrzési jogköre minden olyan tárgyra kiterjed, melyet a fogyasztóval szemben is köteles a pénzintézet tanúsítani, függetlenül attól, hogy az adott jog nem természetes személy ügyfelet is megillet. [16] A polgári bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés joghatását illetően kifejtette, hogy abban nem a magánszemély fogyasztóvédelmi panasztételi jog gyakorlásától tiltotta el a bíróság a magánszemélyt, hanem minden olyan más jognyilatkozat megtételétől való tartózkodásra kötelezte, mely a felek közötti korábbi szerződéses viszonnyal kapcsolatos. Ebből következően nem alkalmas a Hpt. által szabályozott panaszjoggal kapcsolatos kötelezettség alóli mentesüléshez. Hangsúlyozta azt is, hogy az MNB tv. 81. §

(3)bekezdése alapján a fogyasztóvédelmi eljárás kérelemre történő megindításának feltétele, hogy a fogyasztó a szolgáltatónál azonosításra alkalmas tartalommal panaszt tegyen és a pénzügyi intézmény azt ne válaszolja meg, vagy a panasz kivizsgálása ne a pénzintézetre vonatkozó szabályok szerint történjen, vagy a válasz alapján fogyasztói jogsértés vélelmezett. Az alperes csak azt vizsgálja, hogy a szolgáltató a panaszt jogszerűen kezelte-e, a fogyasztóvédelmi előírásokat betartotta-e, a panaszban nem említett kifogás nem vizsgálható. Az alperes a perbeli esetben a panaszra adott válasz elmaradása miatt marasztalta el a felperest, a kérelemben a panaszos nem a panasz érdemi elintézésére vonatkozóan emelt jogszerűségi kifogást. Elegendő volt azt előadni, hogy a magánszemély panaszt tett, melyre a felperes nem adott választ, így a panaszban előadott érdemi kifogás felperes általi elintézése érdemben fogalmilag nem volt vitássá tehető. [17] Összegző értékelése szerint az MNB rendelet alapján panasznak helye van a szerződés megszűnését követően tanúsított szolgáltatói magatartással szemben, amit értelemszerűen olyan fogyasztó is előterjeszthet, akinek a pénzintézettel fennálló szerződése már megszűnt, a panasz önmagában az időbeliség alapján nem minősíthető. A pénzintézet volt ügyfele is kifogás tárgyává teheti a pénzintézet szerződést követő magatartását, akinek a számára biztosítani kell a panaszkezelést, melybe beletartozik a panasz megválaszolása. [18] Rávilágított ugyanakkor arra, hogy jelen ügyben a kifogásolt magatartás nem a korábbi szerződés teljesítéséhez, vagy megszűnéséhez, hanem egy, a szerződéstől függetlenül indított büntető eljáráshoz kapcsolódott. A felperes ezen magatartása nem a fogyasztói jogviszony egyensúlytalanságából, a bank szolgáltatásának igénybevételéből származó jogsérelmet vet fel, hanem attól függetlenül keletkező igény érvényesítésével kapcsolatos. Amikor a bank a volt ügyféllel szemben a szerződéstől elkülönülő igényét érvényesíti, az ügyfél már nem fogyasztóként áll szemben a bankkal, ami funkcionálisan kívül esik a Kúria I.Kfv.35.051/2026/2 7 fogyasztóvédelem körén. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság jogszerűen semmisítette meg az alperes határozatát és kötelezte az alperest új eljárásra. A felülvizsgálati kérelem [19] A jogerős másodfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának aa),
2. ab)és
3. ad)alpontjai alapján kérte. [20] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja tekintetében a joggyakorlat egységének, vagy továbbfejlesztésének biztosítását azzal indokolta, hogy a Kúriának abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy egy peres eljárásban meghozott ideiglenes intézkedésben foglaltak korlátozzák-e az ügyfél panasztételi jogát, illetve a hitelintézet panasz ügyintézési kötelezettségét olyan beadványok kapcsán, amelyek tartalma az ideiglenes intézkedésben megállapított tilalomba ütközik, továbbá az MNB rendelet 2. §

(1)bekezdése értelmezésében szerződéssel összefüggő magatartásnak kell-e tekinteni, ezáltal a panasz tárgyául szolgálhat-e egy olyan hitelintézeti magatartás, amely a szerződéses kapcsolat megszűntét követően valósul meg. [21] Szerinte megvalósultak a befogadás feltételei a 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpont tekintetében is, mert ahogy a perben bemutatták a magánszemély dömpingszerű eljárás indításai és beadványozási gyakorlatának nem csak a felperes, hanem más jogalanyok is kárvallottjai, továbbá a magánszemély folyamatos nyomásgyakorlási célzattal folytatott perlekedése az ügyeivel foglalkozni kénytelen hatóságok és bíróságok értékes kapacitásait is leterheli. A magánszemély által tudatosan és rosszhiszeműen előidézett más valós ügyek elhúzódását, az ügyintézők leterhelését, illetve megterhelését eredményezi mindez. A tömegesen és megalapozatlanul előterjesztett panaszok kezelése rendkívül nagy erőforrást igényel, ha azokat a prudens hitelintézeti működésnek megfelelően a törvény által megszabott határidőn belül a hitelintézet megfelelően kezelni és feldolgozni kívánja. Ezek a plusz költségek a hitelintézet által alkalmazott díjstruktúrákban, vagy termékárazásban is megjelenhetnek, amelyek végül az ügyfelekre hárulnak. Így megítélése szerint közérdek fűződik annak eldöntéséhez, hogy a visszaélésszerű joggyakorlás tilalma érvényesül-e a hitelintézeti fogyasztóvédelem, valamint a fogyasztóvédelmi hatóság ügyindítására irányuló kérelem vonatkozásában. [22] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontját azért látta megvalósultnak, mert szerinte sérült a Kp. 100. §

(2)és

(5)bekezdésében megfogalmazott azon tilalom, a fellebbezést a fellebbezési határidő leteltét követően nem lehet megváltoztatni. Márpedig a másodfokú bíróság előtt tartott tárgyaláson az alperes megváltoztatta fellebbezési kérelmét akként, hogy elsődlegesen azt kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp. 100. §

(2)bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasítsa. Az alperes szóhasználata ellenére nem fellebbezési kérelem Kúria I.Kfv.35.051/2026/2 8 pontosítása valósult meg, hanem a fellebbezési kérelem megváltoztatása és új jogalapra helyezése, amelyet a Fővárosi Ítélőtáblának figyelmen kívül kellett volna hagynia a Kp. 108. §

(1)bekezdése alapján. A Kúria döntése és jogi indokai [23] A felülvizsgálati kérelem befogadására – az alábbiakra tekintettel – nincs törvényes lehetőség. [24] A Kp. 118. §

(1)bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata,
2. aa)a joggyakorlat egységének, vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [25] A Kp. 117. §

(4)bekezdése előírja, hogy a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja szerinti ok kivételével –részletesen indokolni nem kell. A Kp. 118. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A Kp. 117. §

(4)bekezdésének

1. augusztus 19-ei hatállyal módosult rendelkezése tehát valamennyi, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt befogadhatósági okhoz indokolási kötelezettséget ír elő, részletesen indokolni azonban csak a Kp.
2. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. ad)alpontjához kapcsolódó befogadási kérelmet kell. A befogadhatósági ok jogalkotó által megkívánt indokolási kötelezettsége a befogadhatóság kérdésében való döntést segíti elő, a jogalkotó ezáltal lehetőséget ad a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél számára, hogy kifejtse, hogy mely indokok mentén tartja szükségesnek a felvetett jogkérdés Kúria Kúria I.Kfv.35.051/2026/2 9 általi eldöntését, mert csak így kerülhet abba a helyzetbe a Kúria, hogy a kérelem előterjesztőjének szempontjából vizsgálja a befogadhatóságot. [26] A Kúria rámutat arra, hogy a Kp. 117. §

(4)bekezdése nem teremt alanyi jogot a felülvizsgálati kérelem befogadására, ugyanis a felülvizsgálati kérelemben nevesített befogadási okok alapján annak vizsgálatára kerül sor, hogy a konkrét ügyben felmerült-e olyan kérdés, amely a Kp. 118. §

(1)bekezdésének rendelkezései körébe tartozik, ezáltal a felülvizsgálati kérelem befogadását és érdemi elbírálását megalapozza. Kiemeli a Kúria, hogy a befogadásról szóló döntés során nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát vizsgálja. Önmagában a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogsértő voltára hivatkozás nem alapozza meg a felülvizsgálati kérelem befogadását. A Kúria a befogadhatóság vizsgálata során a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott konkrét jogszabálysértésekről nem foglalhat állást, mert arra a felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló határozatban van csak lehetőség. Az ítélet jogerőssé válása azzal a joghatással jár, hogy rendes jogorvoslattal, vagyis önmagában azért, mert a fél azt jogsértőnek vagy megalapozatlannak tartja, többé nem támadható, ezért a felülvizsgálatra a törvény a félnek nem biztosít feltétel nélküli alanyi jogot {Kfv.VII.37.323/2024/2., [28]}. A jogerős ítélet fél által állított jogellenességét a Kúria a befogadás során nem vizsgálhatja, mert ezzel megfordítaná a döntései sorrendjét, és a befogadást követő érdemi vizsgálatot előlegezné meg már a befogadási szakaszban. [27] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálati kérelem befogadására – általánosságban – akkor kerülhet sor, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn (7/2023. Jogegységi határozat). [28] A Kúria hivatkozik a Kfv.V. 37.825/2025/10. számon a peres felek között azonos jogvitát eldöntő ítéletére, melyben a felperes által a felülvizsgálati kérelmének befogadása körében felvetett valamennyi kérdésre a Kúria választ adott döntésének [60-78] bekezdéseiben. Szükségtelen ugyanazon jogkérdések ismételt megválaszolása, a Kúria jelen tanácsa az ebben a döntésben foglaltakat irányadónak tekinti és követi. [29] A joggyakorlat továbbfejlesztése céljából a felülvizsgálati eljárás érdemi lefolytatását az indokolhatja, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel nem támogatható. A felperes nem tárt fel a bírói gyakorlat megváltoztatását, továbbfejlesztését, felsőbírósági további iránymutatást igénylő problémát. Ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján nem tudta befogadni. Kúria I.Kfv.35.051/2026/2 10 [30] A Kúria rámutat, a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja szerinti társadalmi jelentőségre alapozott ok alapján a felülvizsgálati kérelem befogadásának akkor van helye, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége miatt indokolt. A felvetett jogkérdés különleges súlya akkor állapítható meg, ha a vizsgált jogkérdés túlmutat a konkrét ügyön, nagy számú új típusú ügy esetén a jogegység, vagy a jogbiztonság érdekében szükséges a Kúria iránymutatása. Ez a befogadási ok tehát feltételezi, hogy a döntés a társadalom szélesebb körére jogi hatást gyakoroljon, akár áttételesen is. A befogadás ezekben az esetekben is csak akkor indokolt, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában. (Kfv.VII.37.666/2023/2.; Kfv.VII.37.717/2023/2.) A felperes által e befogadási ok körében kifejtett azon indokok, hogy milyen erőforrást igényel a magánszemély által előterjesztett panaszok elbírálása, azok miként hatnak ki a bankkal szerződéses kapcsolatban álló személyek által fizetendő díjakra, nem alapozza meg a befogadást, ezek a kérdések nem a jogegység, vagy jogbiztonság körébe tartozóak. [31] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja esetében az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálatához a felperes alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, illetve az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés bemutatása lett volna szükséges. Rögzíti a Kúria, hogy az alperes fellebbezésében meghatározta, hogy mi az elsődleges és másodlagos kérelme, ennek megváltoztatására az ügyben a 2025. szeptember 9-i tárgyaláson nincs nyoma, a jegyzőkönyv ezt nem tartalmazza. A felperes felülvizsgálati kérelmében egy 2024.szeptember 17. napján tartott másodfokú tárgyalásra hivatkozik, amely jelen ügyben nem történhetett meg, hiszen a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítélet meghozatalára csak 2025. április 2.-án került sor. [32] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a befogadás tárgyában hozandó döntése során nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kellett vizsgálnia, a rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatásának megalapozásához ezért önmagában nem elégséges, hogy a felperes a jogerős ítéletben foglaltakkal nem ért egyet, azt jogszabálysértőnek, adott esetben téves jogértelmezésen nyugvónak tartja. [33] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme kúriai iránymutatást igénylő kérdést nem vetett fel, a rendkívüli jogorvoslati eljárásnak minősülő felülvizsgálati eljárás lefolytatása nem indokolt, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. A felülvizsgálati kérelem befogadásnak feltételei tehát nem álltak fenn, ezért a Kúria a befogadást a Kp. 118. §

(2)bekezdése alapján megtagadta. A döntés elvi tartalma Kúria I.Kfv.35.051/2026/2 11 [34] A felülvizsgálati kérelem befogadása megtagadásának van helye, ha az abban foglaltak nem támasztják alá a Kp. 118. §

(1)bekezdésében foglalt befogadási ok valamelyikének fennállását, ezáltal a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának szükségességét. Záró rész [35] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §

(2)bekezdése szerint tanácsban, tárgyaláson kívül, indokolt végzéssel határozott. [36] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §

(1)bekezdés

1. a)pontja alapján illetékmentes, ezért a Kúriának az illeték megfizetéséről rendelkeznie nem kellett. [37] A végzés ellen a Kp. 116. §
2. d)pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest, 2026. március 26. Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke Dr. Heinemann Csilla s.k. Dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit s.k. előadó bíró bíró Dr. Figula Ildikó s.k. Dr. Tóth Kincső s.k. bíró bíró