A határozat elvi tartalma: Annak megállapítása során, hogy ki tekinthető a támogatásra való jogosultság szempontjából a kieső ügyfél jogutódjának és milyen arányban illeti meg a támogatás jellegű jogosultság, a közjegyzői okirat tartalmából kell kiindulni. A hagyatékátadó végzésben a követelési jog átadása is a támogatás jellegű a jogosultságról való rendelkezést jelenti. A követelési jog átadásával az örökösök bármelyike jogosulttá válik a támogatás igénylésének követelésére, de csak a hagyatékátadó végzésben meghatározott mértékben, azaz örökrészük arányában. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.IV.35.170/2021/
- A tanács tagjai: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Varga Eszter bíró A felperes: felperes (cím5.) A felperes képviselője: Dr. Péter Csilla ügyvéd (cím6.) Az alperes: Agrárminiszter (1055 Budapest, Kossuth tér 11.) Az alperes képviselője: Dr. Kovács Kond Ügyvédi Iroda eljáró ügyvéd: Dr. Kovács Kond (cím7.) A per tárgya: mezőgazdasági támogatás tárgyú közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Veszprémi Törvényszék 7.K.700.952/2020/
- számú ítélete Rendelkező rész Kúria IV.Kfv.35.170/2021/4-I 2 A Kúria a Veszprémi Törvényszék 7.K.700.952/2020/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes édesapja, néhai felperes
- október 13-án végintézkedés hátrahagyása nélkül hunyt el. A felperes
- május 12-én támogatási kérelmet nyújtott be a Magyar Államkincstárhoz (a továbbiakban: elsőfokú hatóság)
- évi területalapú támogatás és zöldítés támogatás igénylése jogcímen. [2] A közjegyző a
- július 3-án meghozott hagyatékátadó végzésben a hagyatékot a törvényes öröklés általános rendje szerint adta át az örökhagyó három gyermekének és a túlélő házastársának. A hagyatékátadó végzés a
- évi egységes kérelemmel indult területalapú támogatásról nem rendelkezett. [3] Az elsőfokú hatóság a
- november 11-én meghozott
- számú döntésével 3.316.640 forint zöldítési támogatást, illetve a
- november 15-én meghozott
- számú döntésében 6.071.376 forint területalapú támogatást állapított meg néhai felperes (a továbbiakban: jogelőd) részére, mely támogatási összeget a
- július 3-án kelt hagyatékátadó végzés alapján a felperes részére a
- november 14-én és
- november 16-án kiadott végzéseivel átutalta. Ezt követően a kiutaló végzéseket felülvizsgálta és
- március 20-án kelt 1916495490 számú döntésével a felperest a korábban kiutalt 9.388.016 forint támogatási összeg visszafizetésére kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a döntés meghozatalakor e jogcím tekintetében még nem állt rendelkezésre jogerős hagyatékátadó végzés, a felperes jogutódi minősége még nem nyert megállapítást, ily módon a kifizetés teljesítésére nem kerülhetett volna sor. [4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- május 25-én kelt AJF/2681/
- számú végzésével a visszafizetésre kötelezést elrendelő végzést megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Megállapította, hogy az elsőfokú hatóság jogszabálysértést követett el, amikor a visszakövetelésről úgy hozta meg a döntést, hogy a
- évi támogatásokkal kapcsolatban a jogutódlás kérdését nem tisztázta és a jogutódlással kapcsolatos tényállást sem indokolta meg. [5] Az új eljárásban az elsőfokú hatóság a
- november 12-én kelt 3034432186 számú egybefoglalt határozatával a korábban kifizetett 9.388.016 forint támogatási összeg 75 %-a, azaz 7.041.012 Ft forint visszafizetésre kötelezte a felperest. A döntés indokolása szerint az új Kúria IV.Kfv.35.170/2021/4-I 3 eljárás során már rendelkezésre állt a
- évi támogatásokat rendező jogerős póthagyatékátadó végzés, mely szerint a
- évi támogatások a négy törvényes örököst 1/41/4- 1/4-1/4 arányban illetik meg. Mindezek alapján a felperesnek az előrehozott kifizetésből csak 25% jár. [6] A felperes az elsőfokú határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, melynek folytán eljárt alperes a
- május 28-án meghozott EUJF/ 12892/
- számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú hatóság az alperesi döntés iránymutatásának megfelelően járt el, az új eljárásban tisztázta a
- évi támogatással kapcsolatos jogutódlás kérdését és a jogerős póthagyatékátadó végzés alapján helytállóan hozta meg határozatát, mely végzésből kitűnik, hogy kik és milyen arányban örökölnek. Utalt arra, hogy a felperes a mezőgazdasági, agrár-, vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló
- évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási törvény)
- §
(9)bekezdése alapján vélelmezett örökösként benyújthatta a kérelmet, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vélelmezett örökös az adott jogcímen jogutódnak is tekinthető. Az Eljárási törvény 45. §
(3)és
(5)bekezdése alapján a jogutódlás tárgyában a hagyatékátadó végzés alapján kell döntenie. Ennek hiányában alkalmazandó az Eljárási törvényben írt sorrend. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [7] A felperes az alperesi határozattal szemben benyújtott keresetében a határozat megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az alperes az Eljárási tv. 45. §
(1),
(3)és
(5)bekezdéseit tévesen értelmezte, illetve annak egyes rendelkezéseit figyelmen kívül hagyta. Arra hivatkozott, hogy az örökhagyó elhalálozásának következményét a folyamatban lévő közigazgatási eljárásban kell levonni jogutódlás megállapításával, mert az örökhagyó halála időpontjában még nem volt az örökhagyó javára jogerősen megállapított támogatás, így az nem is képezhette sem a hagyatéki, sem a póthagyatéki eljárás tárgyát. Mivel a póthagyatékátadó végzés nem tartalmazott támogatási összeget, arra a hatóság nem alapozhatta volna döntését. A póthagyatéki eljárásban a közjegyző nem a támogatási összegre való jogosultságról, csupán a követelési jog átadásáról rendelkezett, amely nem azonos fogalmak. Így az Eljárási törvény 45. §
(3)bekezdése helyes értelmezése alapján a támogatási összegre az az örökös jogosult, aki a támogatáshoz kapcsolódó vagyontárgyakat örökölte. Jelen esetben az összes ingatlant a felperes örökölte, ennek okán a támogatási összegre is ő vált jogosulttá. [8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozatában foglaltakat. Az elsőfokú ítélet [9] A Veszprémi Törvényszék a
- február 3-án kelt fenti számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a hatóságnak az kellett vizsgálnia, hogy a jogelőd részére megállapított támogatási összeg átutalását az Eljárási törvény rendelkezése alapján kinek a részére kell teljesíteni. Idézte az Eljárási törvény
- §
(3)
(5)és
(9)bekezdését és megállapította, hogy a felperes vélelmezett örökösként a támogatási kérelmet benyújthatta a Kúria IV.Kfv.35.170/2021/4-I 4 néhai édesapja nevében, mely körülmény nem jelenti azt, hogy a vélelmezett örökös lesz jogosult a támogatási összegre. [10] A törvényszék a támogatásra való jogosultság szabályait az Eljárási törvény 45. §
(3)bekezdése alapján vizsgálta és megállapította, hogy annak első fordulata szerinti feltétel nem állt fenn, mert sem a hagyatékátadó végzésben, sem a póthagyatékátadó végzésben támogatási összeg megállapítására nem került sor, hiszen a támogatási összeg nem képezte a hagyaték részét. Ellenben a póthagyatékátadó végzés pontosan meghatározza, hogy a 2017. évi támogatások vonatkozásában a követelési jog az örökösöket örökrészük arányában megilleti, mely rendelkezés összhangban áll a támogatási törvény 45. §
(3)bekezdésének második fordulatában írtakkal, mely szerint az örökösök örökrészük arányában jogosultak a támogatás igénybevételére. A póthagyatékátadó végzés fellebbezés hiányában
- október 16-án jogerőre emelkedett, ezért annak rendelkezéseit nem lehet figyelmen kívül hagyni. [11] A törvényszék álláspontja szerint alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy jelen ügyben a támogatási törvény
- §
(3)bekezdésének harmadik fordulata alkalmazandó, ugyanis e rendelkezés alkalmazásának az az előfeltétele, hogy a hagyatékátadó végzés nem rendelkezik támogatás jellegű jogosultságról. Jelen esetben a közjegyző póthagyatékátadó végzésében kifejezetten rendelkezett a támogatás vonatkozásában a követelési jog öröklési módjáról, mely rendelkezésből megállapítható, hogy a
- évi támogatásra való jogosultság az örökösöket örökrészük arányában illeti meg, a felperest megillető arány pedig 25%, ezért a felperes a részére tévesen átutalt teljes támogatási összeg 75 %-át köteles visszafizetni. A törvényszék utalt arra is, hogy az alperes eljárása összhangban van a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Pfk. 20.502/2018/
- számú végzésének azon megállapításával, mely szerint a
- évi támogatás nem lehet a hagyaték tárgya és annak következményeit a közigazgatási eljárásban kell levonni. Ezeket a következményeket az alperes a reá vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján helyesen állapította meg és jogszerű döntést hozott. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését kérte és a törvényszék utasítását új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára. Másodlagos kérelmében az ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria az alperes határozatát semmisítse meg és az alperest kötelezze új eljárás lefolytatására. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Eljárási törvény
- §
(3)bekezdésébe ütközik. [13] Kifejtette, hogy az Eljárási törvény 45. §
(9)bekezdése csupán időbeli sorrendet állít fel a döntéshozatal kapcsán a közigazgatási szerv számára akként, hogy a hatóságnak először be kell szerezni az örökhagyó hagyatékátadó végzését, majd ezt követően kell dönteni a támogatás kérdésében. A közigazgatási szerv által meghozandó döntés tartalmát tekintve az Eljárási törvény 45. §
(3)bekezdésében írt rendelkezések az irányadóak. Vitatta az ítélet azon megállapítását, hogy a támogatási jogosultság kérdését jelen esetben az Eljárási törvény 45. §
(3)bekezdés második fordulata figyelembevételével kell elbírálni, mivel a póthagyatékátadó végzés a támogatás összegéről nem rendelkezik, ugyanakkor a támogatás igénybevételére vonatkozó jogosultságról igen. Kúria IV.Kfv.35.170/2021/4-I 5 [14] A felperes álláspontja szerint a törvényszéknek az Eljárási törvény 45. §
(3)bekezdésének harmadik fordulatát kellett volna alkalmaznia, mert a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Pfk. 20.502/2018/
- számú végzése kimondta, hogy a támogatás a póthagyatéki eljárásnak nem lehet tárgya. A közjegyző ennek megfelelően a póthagyatékátadó végzésében nem a támogatás jellegű jogosultságról rendelkezett, hanem a követelési jog átadásáról, vagyis arról, hogy bármelyik örökös jogosult a támogatás igénylésének a követelésére. Ebből az következik, hogy a jelen esetben az Eljárási törvény
- §
(3)bekezdés második fordulata sem állhat fenn, ezért az abban foglaltakat a törvényszék nem helytállóan alkalmazta. A póthagyatékátadó végzés ellen szükségtelen lett volna fellebbezést előterjesztenie, mert az eljáró közjegyzői iroda a Zalaegerszegi Törvényszék végzése alapján járt el. [15] Az alperes az ügyben felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan. [17] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)115. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálja felül. A Kp. 120. §
(5)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. [18] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy a felperes, mint vélelmezett örökös kérelmére megindult eljárásban a támogatás igénybevételére való jogosultság megállapítása során az Eljárási törvény 45. §-ának egyes rendelkezéseit hogyan kell értelmezni, ha az adott évi támogatás nem volt tárgya a hagyatéknak, de a póthagyatéki eljárásban a támogatás egészére való követelési jog törvényes öröklés jogcímén átadásra került az örökösöknek. [19] Az Eljárási törvény 45. §
(1)bekezdése generális szabályként rögzíti, hogy a mezőgazdasági támogatási eljárásban a kieső ügyfél helyébe annak a polgári jog szerinti jogutódja lép, a jogutód ügyfelet megilletik mindazon jogok és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek a jogelődöt megillették és terhelték. Amennyiben több jogutód van, a támogatásra való jogosultság megállapítására a felek közötti megállapodás vagy határozat alapján kerül sor, ennek hiányában a támogatásra vagyonarányosan jogosultak. [45. §
(2)bekezdés b) pont] Kúria IV.Kfv.35.170/2021/4-I 6 [20] Tehát annak vizsgálata során, hogy ki tekinthető a támogatásra való jogosultság szempontjából jogutódnak és milyen arányban illeti meg a jogosultság, minden esetben a közjegyzői okirat tartalmából kell kiindulni, az abban foglalt rendelkezésektől a mezőgazdasági támogatási szerve nem térhet el. [21] Azokban az esetekben, amikor a közjegyző okirat nem rendelkezik a támogatás, illetve támogatás jellegű jogosultságról, illetve amikor haszonélvezeti jogot állapít meg, az Eljárási törvény 45. §
(3)-
(4)bekezdéseiben ad szabályozást arra nézve, hogy ki tekintendő jogutódnak a támogatás, illetve nem támogatás jellegű jogosultság esetén. [22] A jelen ügyben értelmezésre váró 45. §
(3)bekezdése kimondja, hogy "a támogatásra jogosult ügyfél halála esetén a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv a hagyatékátadó végzésben vagy öröklési bizonyítványban meghatározott támogatási összeg tekintetében végzéssel dönt az örökös részére történő átutalásáról. Amennyiben a hagyatékátadó végzés vagy öröklési bizonyítvány nem rendelkezik a támogatás jellegű jogosultságról, az ügyfélnek azon örököse (több örökös esetében azon örökösei örökrészük arányában) válik jogosulttá, aki a támogatás jellegű jogosultsághoz kötődő vagyontárgyat (így különösen: földterület, állatállomány) örökölte..." [23] Az Eljárási törvény 45. §
(5)bekezdésében a jogalkotó nem csak az örökösnek, hanem általánosan a jogutódnak is lehetőséget ad annak igazolására, hogy jogosult a támogatás összegére, vagy a nem támogatás jellegű jogosultság igénybevételére a megfelelő, jogutódlást igazoló okirat bemutatásával. Ezen igény előterjesztését a
- január
- napjáig hatályban volt szabályozás egy szubjektív, valamint egy objektív határidőhöz köti, ami a jogutódlást igazoló okirat jogerőre emelkedésétől számított egy év, valamint az örökhagyó elhunytától, illetve a jogelőd megszűnésétől számított három év. [24] Az Eljárási törvény
- §
(9)bekezdése azt is lehetővé teszi, hogy az ügyféllel annak halálakor együtt élt házastársa vagy törvényes rend szerinti örököse (a továbbiakban: vélelmezett örökös) kérelmére az intézkedésekhez kapcsolódó eljárás megindíthatóvá váljon. Ebben az esetben a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az eljárást a kérelem benyújtását követően felfüggeszti azzal, hogy az érdemi döntés meghozatalához szükséges eljárási cselekményeket a vélelmezett örökös bevonásával elvégezheti, érdemi döntést azonban csak jogerős hagyatékátadó végzés benyújtását követően hoz. [25] Jelen ügyben az ügyfél halálát követően a vélelmezett örökös által az Eljárási törvény 45. §
(9)bekezdése alapján megindított eljárásról van szó, mely eljárásban érdemi döntést az elsőfokú hatóság a hagyatékátadó végzés benyújtását követően hozott, de a jogelőd részére megállapított támogatás kiutalásáról a hagyatékátadó végzés véglegessé válását megelőzően intézkedett, megsértve ezzel az Eljárási törvény 45. §
(9)bekezdését. E rendelkezés – szemben a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal – nemcsak időbeli sorrendet állít fel a döntéshozatal kapcsán, hanem a döntés meghozatalához egyértelműen megköveteli a "jogerős Kúria IV.Kfv.35.170/2021/4-I 7 hagyatékátadó végzés benyújtását", melyben foglaltak a mezőgazdasági támogatási szerv eljárásában nem hagyhatók figyelmen kívül, hiszen ez a közokirat igazolja a polgári jog szerinti jogutódlást. Az elsőfokú hatóság az alperes által elrendelt új eljárásban orvosolta az eljárási szabályszegést azzal, hogy a tényállás tisztázása keretében beszerezte az időközben véglegesen lezárult póthagyatéki eljárásban meghozott póthagyatékátadó végzést. A törvényszék az érdemi döntés meghozatala során vizsgálta a végzés tartalmát és megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy annak
- pontja alapján egyértelműen megállapítható, hogy a
- támogatásra való jogosultság milyen módon illeti meg az örökösöket. [26] E rendelkezés szerint „a Kincstár által … nyilvántartásba vett
- év május
- napján az örökhagyó nevén benyújtásra került
- évi egységes kérelemben megjelölt "területalapú támogatás, zöldítési támogatás, szemes fehérjenövény támogatás egészére való követelés jogot (összeg nem állapítható meg) törvényes öröklés jogcímen kapják 1/4 részben egyéb érdekelt1, 1/4 részben felperes, 1/4 részben egyéb érdekelt2s és felperesné, az örökhagyó túlélő házastársa." [27] A fenti rendelkezés értelmezése körében azt is helyesen állapította meg a törvényszék, hogy az örökhagyónak több jogutódja (örökös) van, akik örökrészük arányban szereztek jogot arra, hogy a támogatást igénybe vegyék, és ezt az igényüket az alperesi közigazgatási hatósággal szemben érvényesítsék. A felperest megillető arány pedig 25%, ezért a felperesnek a részére tévesen átutalt teljes támogatási összeg 75%-ának visszafizetésére kötelezése nem jogszabálysértő. [28] A Kúria rámutat, hogy a közjegyző előtti póthagyatéki eljárásban az örökösök mivel igényt tartottak a
- évi támogatásra, nyilatkozatukat az alperes az eljárásában nem hagyhatta figyelmen kívül az Eljárási törvény
- §
(5)bekezdése alapján, melynek értelmében a jogutód a
- január
- napjáig hatályban volt szabályozás alapján "a jogutódlást igazoló döntés jogerőre emelkedését követő egy éven belül az intézkedés jellegének megfelelő tartalmú okirattal igazolhatja, hogy jogosult a támogatás összegére, illetve a nem támogatás jellegű jogosultság igénybevételére". Amennyiben a jogutód egy éven belül ilyen igazolást nem nyújt be, úgy a külön jogszabályban meghatározottak szerinti jogutódlást igazoló döntés jogerőre emelkedését követő egy év elteltével, de legkésőbb az örökhagyó elhunytától, illetve a jogelőd megszűnésétől számított három év elteltével elveszíti a támogatás folyósítására vonatkozó jogosultságát, melynek következménye, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az eljárást végzéssel megszünteti.
- január
- napjától a szabályozás annyiban változott, hogy "amennyiben a hagyatékátadó végzésben nem szerepel a folyamatban lévő eljárás, úgy az örökösöket nyilatkozattételre kell felszólítani, hogy belépnek-e az eljárásba. Az örökhagyó halálát, illetve jogelőd megszűnését követő három éven belül léphet a folyamatban lévő eljárásba a jogutód." Mindebből az következik, hogy az elsőfokú hatóság a felperesnek a
- évi támogatás vonatkozásában megillető igényjogosultságát nagyobb mértékben nem állapíthatta meg, mint ahogyan az a póthagyatékátadó végzésben szerepelt. Kúria IV.Kfv.35.170/2021/4-I 8 [29] A Kúria egyetért a jogerős ítéletben kifejtett azon jogi állásponttal, hogy jelen tényállásra az Eljárási törvény
- §
(3)bekezdésének második fordulata szerinti feltétel fennállása állapítható meg, mert a póthagyatékátadó végzés a támogatási összegről nem rendelkezik, de azt pontosan meghatározza, hogy a
- évi támogatások vonatkozásában az örökösöket a követelési jog örökrészük arányában illeti meg, mely rendelkezés összhangban áll az Eljárási törvény
- §
(3)bekezdésének azon rendelkezésével, mely szerint az örökösök örökrészük arányában jogosultak a támogatás igénybevételére. [30] A póthagyatékátadó végzésben a követelési jog átadása is a támogatás jellegű jogosultságról való rendelkezést jelenti, az nem értelmezhető akként, ahogyan arra a felülvizsgálati kérelemben a felperes hivatkozott. Az nem vitás, hogy a követelési jog átadásával az örökösök bármelyike jogosulttá vált a támogatás igénylésének követelésére, de nem tetszőleges mértékben, hanem csak a póthagyatékátadó végzésben meghatározott mértékben, azaz örökrészük arányában. Ez az értelmezés áll összhangban felperes által hivatkozott Zalaegerszegi Törvényszék 2.Pfk.20.502/2018/
- számú végzésével, mely alapján a támogatás a póthagyatéki eljárásnak azért nem lehetett tárgya, mert az örökhagyó halálának időpontjában a
- évi támogatások jogerősen nem voltak megállapítva. Az támogatási összeg ismeretének hiányában a közjegyző a póthagyatékátadó végzésben értelemszerűen nem rendelkezhetett a támogatás örökösök közötti felosztásáról. Ennek következményeit az alperes az Eljárási törvény
- §-a helyes alkalmazásával vonta le. [31] Az Eljárási törvény
- §
(3)bekezdésének harmadik fordulatának alkalmazhatóságára a felperes csak abban az esetben hivatkozhatna megalapozottan, ha a póthagyatékátadó végzés a
- évi támogatás vonatkozásában rendelkezést – ahogyan a hagyatékátadó végzés – egyáltalán nem tartalmazott volna, mert csak ilyen esetben válik kizárólagos jogosulttá a támogatás jellegű jogosultsághoz kötődő vagyontárgy örököse. [32] Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet helyes ténybeli és jogi alapokon nyugszik, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelybe nem ütközik, ezért azt Kp.
- §
(2)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [33]
- Annak megállapítása során, hogy ki tekinthető a támogatásra való jogosultság szempontjából a kieső ügyfél jogutódjának és milyen arányban illeti meg a támogatás jellegű jogosultság, a közjegyzői okirat tartalmából kell kiindulni.
- A hagyatékátadó végzésben a követelési jog átadása is a támogatás jellegű a jogosultságról való rendelkezést jelenti. A követelési jog átadásával az örökösök bármelyike jogosulttá válik a támogatás igénylésének követelésére, de csak a hagyatékátadó végzésben meghatározott mértékben, azaz örökrészük arányában. Kúria IV.Kfv.35.170/2021/4-I 9 Záró rész [34] A Kúria a Kp.
- §
(2)bekezdése és 107. §
(1)bekezdése alapján tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában és mivel a tárgyalás tartását maga sem tartotta indokoltnak, tárgyaláson kívül járt el. [35] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, így arról rendelkezni nem kellett. [36] A felülvizsgálattal az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. §
(1)bekezdése, 50. §
(1)bekezdése szerint felmerült, 62. §
(1)bekezdés h) pontja alapján feljegyzett eljárási illetéket a felperes a Pp. 101. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni. [37] Jelen ítélettel szemben a felülvizsgálat lehetőségét a Kp.
- § d) pontja zárja ki. Budapest,
- június
- Dr. Patyi András sk. a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola sk. előadó bíró, Dr. Varga Eszter sk. bíró A kiadmány hiteléül: