Bf.301/2022/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulata] miatt – mint különös visszaesőt – 3 év 6 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Határozott a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a bűnösnek kimondott vádlottat a bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést. [3] Egyrészt az ügyészség élt jogorvoslattal a vádlott terhére a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében (

1. sorszámú elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal
3. bekezdés). Indokai szerint a cselekményt ittasan, veszélyes Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.301/2022/5 2 eszközzel elkövető különös visszaeső vádlottal szemben a büntetési tétel alsó határát nem sokkal meghaladó szabadságvesztés és az ahhoz igazodó közügyektől eltiltás nem alkalmas a büntetés célok elérésére, ezért lényeges súlyosítása indokolt (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség B.300/2020/
4. –
5. sorszámú elsőfokú irat). [4] Másfelől az ítéletet védelmi perorvoslatok támadták. A vádlott és a védő a törvényes határidőben megalapozatlanságra is hivatkozva enyhébb minősítés megállapítása, a cselekmény súlyos testi sértés bűntettének [Btk.
6. §

(1),

(3)bekezdés] minősítése és a büntetés enyhítése, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése céljából nyújtottak be fellebbezést (

1. számú elsőfokú irat). [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.157/2022/
2. számú észrevételében az eljárást törvényesnek, a tényállást, a bűnösség megállapítását és a minősítést törvényesnek találva az ügyészségi fellebbezést fenntartva az ítélet részbeni megváltoztatását, a vádlott büntetésének súlyosítását, egyéb részekben a határozat helybenhagyását indítványozta. [6] A másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
4. §

(2)bekezdés alapján tanácsülésen bírálta el. A tanácsüléses elbírálásnak fennálltak a törvényi előfeltételei. [7] Az ügyészségi fellebbezés alapos, a védelmi jogorvoslatok azonban alaptalanok. [8] Az ítélőtábla – a vádlotti és védői fellebbezések irányára tekintettel – a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljeskörűen bírálta felül. A felülbírálat kitért az eljárási szabályok betartására, a tényállás megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a cselekmények jogi minősítésére, a büntetés kiszabására, továbbá az indokolás helyességére és az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. [9] A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást döntően a perrendi szabályokat betartva, részletesen és alaposan folytatta le. Nem vétett sem abszolút, sem olyan súlyú relatív perjogi hibát, mely az ítélet hatályon kívül helyezését tette volna szükségessé. [10] A helyszíni intézkedésről készült rendőri jelentésnek azonban a vádlott előadását tartalmazó része (nyomozási iratok 57. lap) bizonyítékként nem értékelhető, ezért az ítélet [54]-[55] bekezdésében írt indokolás téves és mellőzendő. A terhelt előadása, vallomása, bármilyen nyilatkozata csak akkor értékelhető bizonyítékként, ha a hallgatási jogra figyelmeztette a hatóság. A rendőrség előtt a bizonyítandó tényre vonatkozó állítás terhelti Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.301/2022/5 3 vallomásnak minősül [Be. 183. §

(1)bekezdés]. A vallomásmegtagadás jogára való figyelmeztetésre a helyszínen nem került sor, ezért a vádlott által a rendőröknek a cselekményről elmondottak nem képeznek törvényes bizonyítékot és a tényállás alapját sem alkothatják [Be. 185. §

(3)bekezdés]. Mindez már az

1. évi XIX. törvény (régi Be.) idején is irányadó volt, de különösen a terhelti vallomás részletszabályainak tükrében a hatályos törvény alkalmazásakor. Az ítélőtábla ezért iránymutatásul kiemeli, hogy a később vádlottá váló személy által a helyszínen intézkedő rendőröknek a cselekményről közöltek csak akkor használhatók fel bizonyítékként, ha a vallomástétel megtagadására és a következményeire a figyelmeztetés megtörtént (Miranda elv). Ez érvényes akár terhelő, akár mentő tartalmú előadás esetére is. Az eljárási szabálysértés azonban megalapozatlanságot nem eredményezett, mert a tényállás más közvetlen bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható volt. [11] Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be.
2. §

(1)bekezdés értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó. A megalapozottság fogalmát a törvény pozitív módon nem határozza meg, arra a megalapozatlansági okok nemlétéből lehet következtetni. Ettől függetlenül kimondható, hogy a tényállás akkor megalapozott, ha a bíróság a vádló által vád tárgyává tett múltbeli eseményeket a vád keretei között a törvényesen lefolytatott bizonyítást követően valósághűen, hiánymentesen és pontosan állapítja meg. E feltételeknek a felülbírált ítélet tényállása megfelel, megalapozatlansági ok nem volt észlelhető. [12] A törvényszék a lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat egyenként és összességében a logika törvényeinek megfelelően értékelte. Mérlegelés körébe vonta a vádlott – érdemi kérdésekben is eltérő tartalmú – védekezését, sértett1 sértett és tanú1 szemtanú vallomását, a cselekményről közvetve információt szerző tanú vallomását, a lefoglalt tárgyi bizonyítékot, a helyszín adatait, valamint a szakértői véleményeket és a lényeges okiratokat. Nem tévedett, amikor a tényállást elsősorban sértett1 sértett ellentmondásmentes, hitelt érdemlő, egységes vallomására alapította a vádlott változtatott vallomásával szemben, mely terhelő bizonyítékot a helyszíni szemle és az orvosszakértői bizonyítás is megerősített. [13] A megalapozott tényállás tükrében rögzítendő, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét részletesen, színvonalasan teljesítette. [14] A vádlott és a védő a bizonyítékok törvényes értékelésén keresztül támadták a megalapozott tényállást, mely a tényálláshoz kötöttség kardinális elve folytán eredményre nem vezethetett. E körben kiemelendő, hogy megalapozatlansági ok hiányában a tényálláshoz kötöttség elvi indokát a Be. 167. §

(3)-

(4)bekezdése adja, ami szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott ereje, a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, szabad értékelése és védett mikénti értékelése (Kúria Bhar.III.1201/2018/10.). Mindezen elvek érvényre juttatása garantálja az elsőfokú bíróság ún. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.301/2022/5 4 ténybírósági jellegét, a ténybeli hiba hiánya pedig kizárja a sérelmezett ítélettől eltérő tényállás megállapítását a másodfokú eljárásban. [15] Utal rá az ítélőtábla kiemeli, különös tekintettel a magyar büntetőeljárásban is már hatályos részleges precedens jellegre, hogy a közzétett eseti döntésekre hivatkozás indokolt, e döntések ugyanis az egységes bírói gyakorlat kialakítását, a vitás jogkérdésekben való eligazodást, és ebből következően a jogbiztonságot szolgálják (BH2020. 94., Kúria Bfv.I.486/2019.). [16] Az elsőfokú bíróság büntethetőségi akadály hiányában törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak, a vádlotti cselekmény ugyanis valóban a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének törvényi tényállását merítette ki. Az ítélet IV. részébe foglalt jogi indokolás kifogástalan. A törvényszék helyesen ismerte fel, hogy a vádlott önhibából eredő ittas állapota folytán az elkövető aktuális tudattartalmára, ezáltal szándékára a tárgyi tényezőkből kell következtetni. [17] A tárgyi tényezők pedig megfelelően alátámasztják a testi épség megsértése tekintetében az egyenes, az életveszélyes eredmény bekövetkezésének lehetősége kapcsán pedig az eshetőleges szándékot. A vádlott két esetben szúrt a nagyobb méretű késsel a sértett hastájékára és 8 napon túli gyógytartamú sérüléseket okozott. Ilyen elkövetési magatartás mellett számolnia kellett az életveszélyes eredmény létrejöttével, mely csak véletlen folytán maradt el. [18] A vádlott cselekménye így életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősül, mely kísérlet befejezett és viszonylag közeli, mert a sértett hashártyája is megsérült, ha nem is hatolt a hasüregbe a szúrás, mely esetben már nyilvánvalóan befejezett lett volna bűncselekmény. [19] Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból kiindulva megalapozottan vetette el a jogos védelem megnyílását is. [20] A védelmi érvekkel szemben a cselekmény nem minősülhet a Btk. 160. §

(1)bekezdése és

(3)bekezdése szerint csak súlyos testi sértés bűntettének. A nagyobb késsel a kétszeres hasi szúrás és az okozott súlyos sérülések ugyanis egyértelműen a súlyosabb bűncselekmény kísérletének megvalósulását igazolják. [21] A cselekmény közel áll a Btk. 160. §

(1)bekezdése szerinti emberölés bűntettének kísérletéhez, hiszen a használt eszköz, a kifejtett erőbehatások és azok rendbelisége felvetik a Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.301/2022/5 5 súlyosabb minősítés lehetőségét, melyet az elsőfokú bíróság nem elemzett, azonban rögzíthető, hogy a vádlott ölési szándékára nem lehet megalapozottan következtetni, így törvényes az elsőfokú minősítés. [22] A vádlott az elsőfokú ítéletben foglaltakkal egyezően a törvény szerint különös visszaesőnek minősül. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja és döntése e körben mindenben helytálló. [23] A büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi, enyhítő és súlyosító körülményeket a törvényszék nagyrészt helyesen feltárta. Az elkövetéshez használt kés viszont egyrészt nem tekinthető különösen veszélyes eszköznek, bár kétségtelen, hogy élet kioltására alkalmas. Egyrészt ezért, másrészt azon okból nem értékelhető súlyosítóként, mert elsősorban az eszköz jellege folytán minősül súlyosabban a vádlott cselekménye, így az eszköz formájának súlyosítóként figyelembevétele a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Egy konyhakés rendszerint nem különösen veszélyes eszköz, ilyennek tekinthető viszont a követett gyakorlat szerint: például nagyobb méretű fejsze, bárd, kard, vasvilla, kasza, nagyobb vasbetonrúd stb. [24] Az elsőfokú bíróság a vádlott terhére helyesen megállapított súlyosító tényezőknek, különösen az előéletének nem tulajdonított megfelelő nyomatékot és indokolatlanul tért el a cselekmény kísérlet volta ellenére igen jelentősen a büntetési tétel középmértékétől. A 3 év 6 hónap szabadságvesztés és 3 év közügyektől eltiltás aránytalanul enyhe, ezért lényeges súlyosítása volt indokolt. Ezen okok miatt a másodfokú bíróság az ügyészségi fellebbezést alaposnak tartva a szabadságvesztést 4 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást pedig 5 évre súlyosította. E büntetés már megfelel a büntetési céloknak, összhangban áll a büntetéskiszabási elvekkel, tettarányos és kifejezi az egyéniesítést is. [25] Az ügyészi fellebbezés így alapos, ugyanakkor a súlyosítás indokoltsága miatt értelemszerűen a védelmi fellebbezés az enyhítésre irányulóan sem vezethetett eredményre. [26] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a beszámításra, a feltételes szabadság bocsáthatóságra, a bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezések megfelelnek a törvénynek. [27] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen,

1. szeptember
2. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.301/2022/5 6 Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke-előadó bíró, Dr. Bakó József s.k. bíró, Dr. Diószegi Attila s.k. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 6.B.215/2021/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.301/2022/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. szeptember.
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke