Bf.200/2021/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulat,

(3)bekezdés]. Ezért 4 év szabadságvesztésre, 200 000 Ft végösszegű pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a pénzbüntetés tekintetében az átváltoztatás feltételeiről, a vádlottal szemben 40 000 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Határozott e vádlottat érintően a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen az előkészítő ülésen az ügyészség jelentett be fellebbezést a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében. Indokai szerint az elsőfokú bíróság nem tulajdonított megfelelő nyomatékot a súlyosító körülményeknek, így a büntetési célok maradéktalanul nem érvényesülnek, ezért a mértékes ügyészi indítvány keretein belül a büntetés súlyosítása szükséges (... Megyei Főügyészség ...). [3] A vádlott és a védő tudomásul vették az elsőfokú ítéletet. A védő észrevételében az enyhítő szakasz alkalmazását megalapozottnak, törvényesnek tartva az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta (5. számú másodfokú irat). [4] A ... Fellebbviteli Főügyészség a ... számú átiratában a súlyosítást célzó ügyészségi fellebbezést fenntartva a bűnszövetségben elkövetés megállapítására és súlyosító körülményként való figyelembevételére, a szabadságvesztés büntetés tartamának felemelésére, egyéb részekben a vádlottal szemben hozott ítélet helybenhagyására tett indítványt. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.200/2021/6 2 [5] A másodfokú bíróság az ügyészségi perorvoslatot a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) 598. §

(2)bekezdés alapján – utalva a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (továbbiakban Kivezető tv.) 211. §

(2)bekezdésére is – tanácsülésen bírálta el. [6] A

1. január 1-jétől módosult és az átmeneti szabályokkal való összhangban a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján már alkalmazandó Be. 598. §

(2)bekezdése lehetővé tette a tanácsüléses elbírálást, mert a vádlott terhére bejelentett fellebbezés kizárólag az 583. §

(3)bekezdés a) pontján alapszik és az arra jogosultak (ügyészség, vádlott, védő) a törvényes határidőben [a Kivezető tv. 211. §

(6)bekezdésében írt tizenöt napos határidő] nem indítványozták a nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését. [7] Tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be (mértékes fellebbezés), a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. [8] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés a-c) pont]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 593. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból döntött a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. Megjegyzi a felülbírálat terjedelme kapcsán az ítélőtábla, hogy az Alkotmánybíróság ugyan megállapította, miszerint a Be. 590. §

(5)bekezdése nem az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből fakadó alkotmányos követelményeknek megfelelően szabályozza az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében a felülbírálat kiterjesztésének a lehetőségét (azt túl szűken vonta meg), ezért felhívta az Országgyűlést, hogy

1. január
2. napjáig tegyen eleget jogalkotói feladatának (III/1231/2020.). A jogszabályi rendelkezés azonban még érvényes és hatályos, így alkalmazni kell. [9] A Be.
3. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta a támadott ítélet megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése, konkrétan a

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be. A mértékes fellebbezésnél az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [10] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást perrendszerűen, alaposan, körültekintően folytatta le, nem vétett abszolút, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási hibát. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.200/2021/6 3 [11] A vádlott bűnösségének megállapítása törvényes, nem merült fel olyan körülmény, mely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná, hiszen büntethetőségi akadály nem valósult meg. [12] A cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulata és

(3)bekezdése szerint annak megjegyzésével, hogy a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja és a Kúria IV. számú Büntető Elvi Döntése iránymutatásának megfelelően a vádlott a cselekményt bűnszövetségben követte el. A társas és szervezett elkövetésnek a ténybeli alapjait a tényállás tartalmazza és valóban rögzíthető az az elkövetési magatartás, mely a minősítést ugyan nem érinti, de a büntetés kiszabásánál súlyosító körülmény. [13] A büntetés kiszabása során irányadó szempontokat az elsőfokú bíróság nagyrészt helyesen feltárta és azokat nyomatékuknak megfelelően értékelte. További súlyosító tényező a bűnszövetségben elkövetés. [14] A bűnösségi körülmények szükséges helyesbítésétől eltekintve a törvényszék a büntetlen előéletű, a bűnösséget beismerő vádlottal szemben az egyfokú enyhítés indokolt alkalmazásával a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos és az egyéniesítésnek is megfelelő büntetést szabott ki, mely túl enyhének nem tekinthető, ezért lényeges súlyosítása nem indokolt. Kiemelendő, hogy az ügyészség a mértékes (5 év szabadságvesztés) keretein belül tartotta szükségesnek a súlyosítást. Ilyen tartamú büntetésnél azonban 1 év még jelentősnek sem minősíthető, így ezen okból sem volt alap a szabadságvesztés tartamának felemelésére. [15] Megfelelnek a törvénynek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a beszámításra, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, a pénzbüntetésre, a közügyektől eltiltásra, a vagyonelkobzásra, a bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is. [16] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel a fellebbezés alaptalansága miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. A Be. 604. §

(3)bekezdés c) pontja szerint mellőzte a vádlott tényleges tartózkodási helyére utalást, mert a másodfokú határozat meghozatala idején a vádlott már nem tartózkodik a ... Büntetésvégrehajtási Intézetben. Debrecen,

1. június
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 20.B.56/2020/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.200/2021/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. június
6. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.200/2021/6 Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke 4