A határozat elvi tartalma: Az illetmény megfizetésének akár néhány napos elmulasztása az adott jogviszonyból származó lényeges kötelezettség súlyos, gondatlan, jelentős súlyú megsértésének minősül és megalapozza a közalkalmazott azonnali hatályú lemondását. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.VIII.10.119/2022/
- A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Dr. Tánczos Rita előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: Dr. Nyitrai Ügyvédi Iroda cím2 ügyintéző: dr. Nyitrai Károly ügyvéd Az alperes: alperes1 cím3 Az alperes képviselője: Gyulay Ügyvédi Iroda cím4 ügyintéző: dr. Gyulay Dénes ügyvéd A per tárgya: rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítása, végkielégítés és Kúria VIII.Mfv.10.119/2022/5 2 felmentési időre járó illetmény megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.075/2022/
- Az elsőfokú bíróság határozata Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.095/2020/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.075/2022/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200 000 (kettőszázezer) forint és 54 000 (ötvennégyezer) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 1 960 160.- forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás Kúria VIII.Mfv.10.119/2022/5 3 [1] A felperes
- szeptember 16-tól állt közalkalmazotti jogviszonyban matematika, kémia, informatika szakos tanárként és egyben osztályfőnöki megbízással is rendelkezett. Osztályfőnöki pótlékkal számított illetménye
- szeptember
- és
- június
- között 527 800 forint volt, ez
- július 1-től 576 520 forintra emelkedett. A felperes
- szeptember
- és
- január
- között – a neveléssel, oktatással lekötött munkaidején felül – heti másfél órában, összesen 22 kémia órát tartott meg. Erre az alperes írásba foglalt megállapodást kívánt kötni többlettanítás címén, míg a felperes álláspontja szerint az órák teljesítése rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés keretén belül valósult meg. [2] A felek a megállapodás tervezetét nem írták alá, így a felperes
- március 5-én elmaradt illetmény megfizetése iránt keresetet nyújtott be, majd a felek peren kívüli egyezséget kötöttek és az eljárás elállás miatt megszüntetésre került. A megállapodásban az alperes a 22 óra többlettanítás ellenértékének megfizetését vállalta bruttó 99 000 forint összegben
- október 17-ig. Az óradíjat az alperes
- október 26-án fizette meg a késedelmi kamattal növelt összegben. [3] A felperes a 3.M.70.012/
- szám alatt folyamatban volt perben arról értesült, hogy a KRÉTA informatikai rendszerben a 22 órán felül további 155 óra többletmunka teljesítése került rögzítésre, melynek szabadidőben történő kiadását kérte. A KRÉTA informatikai rendszerben
- szeptember
- és
- február
- közötti időszakra napi bontásban rögzített munkaidő elszámolást
- június 22-én a felperes aláírta, azt ellenőrzést követően ellenjegyezte a helység1 Általános Iskola és Kollégium név1 Tagiskola vezetője, és a
- február havi kimutatás kivételével a szakmai teljesítést aláírásával igazolta az alperes nevében eljáró személy1 is. [4] A felperes
- október 22-én kelt rendkívüli lemondással a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
- §
(2)bekezdés d) pontjára és
- §-ára hivatkozva megszüntette közalkalmazotti jogviszonyát. Ennek indokaként előadta, hogy a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal megszegte azzal, hogy a munkabérének egy részét sorozatosan (folyamatosan) visszatartotta, valamint a megfelelő tájékoztatást elmulasztotta. Másfelöl a munkáltató 2019 októbere óta több alkalommal kért jogos igényére többször kioktató, semmitmondó, megtévesztő választ adott, megalázó, így méltóságát sértő helyzetbe került. Ezzel a személyét és a munkakörét is sértő magatartással a munkáltató elvesztette a felé fennálló bizalmat, a közalkalmazotti jogviszony fenntartása lehetetlenné vált. Egyúttal kérte a munkáltatót, hogy részére a Kjt.-ben biztosított átlagkeresetet, végkielégítést, az elmaradt rendkívüli munkavégzésért járó díjat fizesse meg, a ki nem adott szabadságot váltsa meg és adja ki a szükséges igazolásokat. [5] A munkáltató
- november 6-án arról tájékoztatta a felperest, hogy a rendkívüli lemondását jogellenesnek tartja, mivel a benne foglalt indokok nem elfogadhatóak, így a rendkívüli lemondás során járó végkielégítésre nem jogosult. Az alperes 2020 ugyanezen napján a szabadságmegváltást megfizette a felperesnek és kiadta az igazolásokat. A felperes közalkalmazotti jogviszonya
- október 26-i hatállyal szűnt meg. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme, illetve viszontkeresete Kúria VIII.Mfv.10.119/2022/5 4 [6] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy rendkívüli lemondása jogszerű volt, ezért kötelezze a bíróság az alperest 24 havi távolléti díjának megfelelő 13 836 480 forint végkielégítés és 4 612 160 forint felmentési időre járó távolléti díj, valamint késedelmi kamata megfizetésére, figyelemmel arra, hogy a munkáltató olyan lényeges kötelezettségszegést követett el folyamatosan, amely mellett jogviszonya fenntartása lehetetlenné vált. [7] Az alperes a kereset elutasítását, valamint a felperes költségekben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a többlettanításra tekintettel megállapodást kívánt kötni, a felperes azonban olyan díjazásra tartott igényt, amely számára elfogadhatatlan volt. A felperes számára rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés sem került elrendelése, a pedagógia munkával összefüggő adminisztratív feladatok elvégzése nem minősül rendkívüli munkaidőben végzett munkának. Nem tanúsított a felperessel szemben megalázó, méltóságsértő magatartást, ez a felperes szubjektív érzete volt. Viszontkeresetet is előterjesztett, melyben 1 153 040 forint lemondási időre járó távolléti díj és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a felperest figyelemmel arra, hogy jogellenesen szüntette meg közalkalmazotti jogviszonyát. Az első- és másodfokú bíróság határozata [8] A Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.095/2020/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest lemondási időre járó távolléti díj jogcímén 1 153 040 forint és késedelmi kamata, valamint 956 945 forint ügyvédi munkadíj megfizetésére azzal, hogy az 1 176 100 forint kereseti illetéket az állam viseli. Megállapította, hogy a rendkívüli lemondás jogát a felperes határidőben gyakorolta, továbbá, hogy a felperes a KRÉTA informatikai programban rögzítette a munkakörével összefüggésben ellátott feladatait, így a 22 óra megtartását és a 155 munkaóra teljesítését is. [9] Kifejtette, hogy a kémia órák esetében az országosan kialakult gyakorlatot követve a középirányítói ajánlás alapján kívánt az alperes eljárni és a többlettanításra vonatkozóan polgárjogi megállapodást kötni, ugyanis nem álltak fenn a Kjt. Vhr.
- §
(4)bekezdés
- a)és
- b)pontja szerinti tervezett többlettanításra és az eseti helyettesítésre vonatkozó lehetőségek. [10] A felek között létrejött peren kívüli megállapodás alapján az alperes október 17-ig volt köteles megfizetni a 22 óra megtartásáért járó díjat, ami a rendkívüli lemondás benyújtásáig nem történt meg. A munkáltató a rendkívüli lemondás átvételekor észlelte ezt, majd haladéktalanul intézkedett az összeg átutalásáról. Az alperes magatartását nem súlyosbíthatja a késedelmes megfizetés körülménye, így a folyamatos alperesi mulasztást nem találta igazoltnak. A felperes a peren kívüli megállapodás aláírásával a követelését kielégítettnek tekintette, abban pedig a bíróságnak nem kellett állást foglalnia, hogy a többlettanításra vonatkozó megállapodás-tervezet jogszerű volt-e, továbbá hogy a tanítást rendkívüli munkavégzés keretében végezte-e a felperes. Kúria VIII.Mfv.10.119/2022/5 5 [11] Figyelemmel arra, hogy az óradíj nem rendkívüli munkavégzés jogcímén került meghatározásra a peren kívüli egyezségben, a felperes pedig nem vitatta, hogy alapbérét havonta megkapta, arra a következtetésre jutott, hogy a fizetési késedelem nem munkabérre vonatkozott. Hivatkozva a Kúria Mfv.10.679/2011/6. számú döntésére rámutatott, hogy a munkáltató lényeges kötelezettségszegésének a munkabér megfizetése minősül. A felperes illetménye, illetve a késedelmesen teljesített követelés ellenértének összevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy a mulasztás nem veszélyeztette a felperes létfenntartását. [12] Megállapította, hogy a felperes rendkívüli lemondásában az Nkt. 63. §
(1)bekezdés
- e)pontja szerinti tájékoztatás elmulasztására is hivatkozott, nem vizsgálta azonban azt a felperesi állítást, hogy a felperes nem tudott arról, hogy a munkáltató Ptk. szerinti megállapodást kíván vele kötni. Megállapította, hogy az alperesi álláspontot a felperes teljeskörűen ismerte és úgy járult hozzá a tanórák megtartásához, hogy nem tudta, annak ellenértékét megfizetik-e vagy sem. A 155 munkaórával kapcsolatos 2020. szeptember 17-i megbeszélésen nem hangzott el olyan ígéret, hogy annak ellenértékét az alperes szabadidőben váltja meg. [13] Nem nyert bizonyítást, hogy a 155 munkaóra rendkívüli munkavégzésért a munkáltató szabadidő kiadását engedélyezte volna, így a felperes feltételezésre alapította ezzel kapcsolatos lemondását. A felperest a jogi helyzet tisztázatlansága nem akadályozta volna a munkavégzésben, az alperes által megválaszolatlanul hagyott egy levél pedig nem alapozza meg a rendkívüli lemondást. A munkáltató a felperes által elvégzett többletteljesítményt el kívánta ismerni, és hetente egy délutánra mentesítette volna a munkavégzés alól. [14] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2.Mf.31.075/2022/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest végkielégítés címén 13 836 480 forint, valamint felmentési időre járó távolléti díj címén 4 612 160 forint megfizetésére, a viszontkeresetet elutasította, a meg nem fizetett illeték vonatkozásában az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy a le nem rótt 1 568 134 forint fellebbezési illetéket az állam viseli. [15] Az ítélőtábla a rendkívüli lemondás 1. pontjával kapcsolatban megállapította, hogy az két indokot fogalmazott meg munkáltatói kötelezettségszegésként. Nevesítette a kötött munkaidőt meghaladó mértékben elvégzett munka után járó többletdíjazás kifizetésének elmaradását, és a KRÉTA munkaidő-nyilvántartás alapján ugyancsak a törvényes neveléssel, oktatással lekötött munkaidején felül ellátott további 155 óra rendkívüli munkavégzés ellentételezéseként a szabadidő kiadásának elmulasztását. Megállapította, hogy a felek közötti megállapodás a ténylegesen megtartott kémia órák ellentételezésére létrejött, így az illetménytől eltérő jogcímen járó díjazásra nem hivatkozhat jogszerűen az alperes. A felperes közalkalmazotti jogviszonyának keretében elvégzett feladataiért vált jogosulttá az illetményre, amely fogalom beletartozik a Kjt. 85/A. §
- l)pontjába. [16] A felperes a feladatteljesítését 2019 szeptemberében elkezdte, díjazásra azonban csak a 2020. márciusában megindított munkaügyi per alapján, annak időtartama alatt peren kívül megkötött egyezség alapján kerülhetett sor. A tényleges kifizetés a rendkívüli lemondás közléséig nem történt meg, s az alperes elmulasztotta a 30 napos teljesítési határidőt. A Kúria VIII.Mfv.10.119/2022/5 6 felperes 2020. január 24-ével teljesítette a vállalt feladatot, az alperes pedig csak 8 hónappal később, a bírósági eljárás megindítását követően kötött peren kívüli egyezségre figyelemmel fizetett. [17] Utalt a Kúria Mfv.I.10.375/2018/3. számú döntésére, miszerint a bér jellegű juttatás kifizetésének elmaradása – függetlenül a késedelemmel érintett időszak hosszától – jogszerű indokaként szolgál a munkavállalói szankciós jogviszony megszüntetésnek. Egy másik – Mfv.X.10.279/2019/6. számú kúriai ítéletnek megfelelően – akkor is jogszerű lehet az azonnali hatályú jogviszonymegszüntetés, ha a munkabér megfizetésének késedelmére egy alkalommal és csak részben kerül sor. [18] Rámutatott arra is, hogy az 1. pontban nem csak arra hivatkozott a felperes, hogy milyen ígéretet tett az alperes a szabadidő kiadásával kapcsolatban, hanem arra is, hogy a 155 óra rendkívüli óra ellentételezéseként a munkáltató a szabadidőt nem adta ki számára. Bár az adott mennyiségű munka elvégzését a felperes rögzítette a KRÉTA informatikai rendszerben, azt az alperes ellenőrizte és jóváhagyólag aláírta, a munkaidő-nyilvántartásra pedig nem tett észrevételt, nem jelezte, hogy nem ért vele egyet. Erre figyelemmel annak szabadidőben való megváltását megalapozottan kérte a felperes, és a többletigénybevétel ellentételezésének elmaradása szintén a közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségszegésnek minősült, melyet vétkesen követett el a munkáltató. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem [19] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül, utasítsa a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és kötelezze a perköltség megfizetésére a felperest. Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Kjt. 29. §
(1)–
(2)bekezdését, a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(3)bekezdését, a Kjt. 33. §
(1)–
(2)bekezdését, 37. §
(1)bekezdése b) pontját,
(6)bekezdése g) pontját, illetve 7 –
- §-át. [20] Érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen vetette el, hogy a felperesnek nem vitatottan járó 99 000 forint összegű díj megbízási díjnak tekintendő. A felperes szándéka polgári jogi jogviszony létrehozatala volt és túlzott mértékű igénye miatt nem jött létre mindez írásban. Az órákat megtartotta, ezért ráutaló magatartással létrejött közöttük a megbízási szerződés. Mivel a felek megbízási díj megfizetésében állapodtak meg, a Kjt.
- §
(1)bekezdés a) pontja szerint rendkívüli lemondással a közalkalmazotti jogviszony nem volt megszüntethető, mivel az alperes a mulasztásával nem a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szegte meg. [21] Annak ténye sem volt vitatott, hogy a munkáltató figyelmetlenségből esett késedelembe, és az erre történő figyelemfelhívás pillanatában azonnal intézkedett a 99 000 forint átutalásáról és mindez vitathatatlanná teszi a súlyos gondatlanság hiányát. A súlyosan gondatlannak nem minősülő, önmagában gondatlan magatartás nem alapozhatja meg a felperes rendkívüli lemondását, az alperes figyelmetlensége erre nem adhat okot. Kúria VIII.Mfv.10.119/2022/5 7 [22] Az alperes vitatta azt is, hogy a felperes számára szabadidőt kellett volna biztosítani a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés ellentételezéseként. Ezt a szabadidőt az Mt. 143. §
(6)bekezdése alapján a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést követő hónapban is kiadhatta volna a munkáltató. A felperes rendkívüli lemondása indokolásában a
- február végéig ki nem adott szabadidőre hivatkozott, ezért a rendkívüli lemondás jogszerűségének vizsgálatát csak ezen időszakra vonatkozó rendkívüli munkaidő és az ez alapján igényelhető szabadidő képezheti, ezt azonban
- márciusáig kellet volna kiadni. A felperesnek nyilvánvalóan korábban tudomást kellett szereznie erről a munkavégzésről, annak rendkívüli jellegéről. [23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja az alperest 500 412 forint felülvizsgálati perköltségben. Érvelése szerint az alperes a jogi érvelését felülvizsgálati kérelmében kizárólag a Kjt.
- §
(1)bekezdésével, valamint az Mt. 143. §
(6)bekezdésével kapcsolatban tartalmazza, a többi általa felhívott jogszabályhely vonatkozásában nem adta elő jogi indokolását, így a Pp. 423. §
(1)bekezdésére figyelemmel kizárólag ezen két jogszabályhely vonatkozásában vizsgálható az ítélet törvényessége. [24] A felperes nem vitatottan 22 kémia órát tartott abban az alperesi intézményben, ahol pedagógusi feladatait ellátta, így a felek között a munkaköri feladatai ellátására megbízási jogviszonyt nem lehetett létesíteni. A felperes munkavégzése eseti helyettesítésnek minősült, az a felperes közalkalmazotti jogviszonyával összefüggésben került ellátásra. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkabér megfizetésének akár néhány napos elmulasztása is a jogviszonyból származó lényeges kötelezettség súlyosan gondatlan és jelentős súlyú megszegésének minősül, ami megalapozza a közalkalmazotti jogviszony azonnali hatályú megszüntetést. A per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy a rendkívüli lemondás közlését követően mennyi időn belül fizette meg ezt az összeget a munkáltató. [25] A töretlen bírói gyakorlat szerint a rendkívüli lemondás, ha több indokot is tartalmaz és abból legalább egy kimeríti a Kjt. 29. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti tényállási elemet, akkor a többi rendkívüli lemondási indok esetleges megalapozatlanságának hiánya már nem teszi a rendkívüli lemondást jogszerűtlenné. Az a körülmény, hogy a munkáltató a rendkívüli munkaidő ellentételezéseként határidőben nem adta ki a szabadidőt, nem jár azzal a következménnyel, hogy azt az általános munkajogi elévülési időn belül a közalkalmazott ne érvényesíthetné. A szabadidő kiadás kötelezettsége a rendkívüli lemondás közlésekor is fennállt, a munkáltató mulasztásban megnyilvánuló folyamatos kötelezettsége folytán a rendkívüli lemondásra nyitva álló szubjektív lemondási határidő meg sem kezdődött, így a rendkívüli lemondás ezen indok körében sem késett el. Ennek megfelelően nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes mikor szerzett tudomást a 155 óra rendkívüli munkavégzés ellátásáról. Az alperes felülvizsgálati érvelésében nem jelölte meg azt sem, hogy miért kérte a jogszerű másodfokú határozat hatályon kívül helyezését. A Kúria döntése és annak jogi indokai [26] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. Kúria VIII.Mfv.10.119/2022/5 8 [27] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 413. §
(1)bekezdés b) pont]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi [1/2016. (II.15.) PK vélemény]. [28] Bár az alperes felülvizsgálati kérelmében több jogszabályhelyet is megjelölt megsértett jogszabályhelyként, ezzel kapcsolatos jogi érvelését csak a Kjt. 29. §
(1)bekezdése, valamint az Mt. 143. §
(6)bekezdése vonatkozásában fejtette ki, így a Kúria a Pp. 413. §
(1)bekezdés b) pontjára tekintettel csak e két jogszabályhely vonatkozásában vizsgálta a jogerős ítélet jogszerűségét. [29] Kellő alap nélkül állította a felülvizsgálati kérelmében az alperes, hogy mivel a felperessel a 22 kémia óra megtartására polgári jogi jogviszonyt létesített, az ennek az összegnek a megfizetése elmaradásából eredő kötelezettségszegés nem minősül a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségszegésnek, így erre alapítva nem lett volna megszüntethető azonnali hatállyal a közalkalmazotti jogviszony. Helytállóan hivatkozott a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy a Kjt.
- §-a értelmében a munkáltató a vele közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottal a munkaköri feladatai ellátására további munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthetett. Mivel a felek között közalkalmazotti jogviszony állt fenn és a felperes ugyanabban a köznevelési intézményben, ahol pedagógusi feladatait ellátta végzett további munkát és tartott 22 kémia órát, így az ezen munkavégzésére irányuló jogviszonyt nem láthatta el más jogviszony keretén belül. A feleknek az adott jogviszonyból származó feladat ellátására vonatkozó megállapodását annak elnevezésétől függetlenül - az adott jogviszonyban végzendő tevékenységre vonatkozó kontraktusnak kell tekinteni. Ezt a korábbi perben az alperes sem vonta kétségbe. [30] A felek között a felperes által elvégzett tevékenység ellenértékének megfizetése iránt a Balassagyarmati Törvényszéken munkaügyi per volt folyamatban per és az alperes nem hivatkozott arra, hogy a felperes igénye nem a közöttük fennálló közalkalmazotti jogviszonyból, hanem polgári jogi jogviszonyból származna, így a törvényszék, mint munkaügyi bíróság ne rendelkezne a kereseti kérelem elbírálására hatáskörrel. [31] Helytállóan hivatkozott a felperes arra is, hogy a Kjt. köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/
- (VIII. 30.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés
- pontja értelmében a felperes eseti helyettesítési tevékenységet látott el, és az ezért járó díjazást nem fizette meg határidőben számára a munkáltató, sértve ezzel a közalkalmazotti jogviszonyból származó kötelezettségét. [32] A Kjt.
- §
(1)bekezdése a) pontja szerint a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát akkor szüntetheti meg rendkívüli lemondással, ha a munkáltató közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. Az egységes bírói gyakorlat szerint a munkabér (illetmény) Kúria VIII.Mfv.10.119/2022/5 9 megfizetésének akár néhány napos elmulasztása az adott jogviszonyból származó lényeges kötelezettség súlyosan gondatlan és jelentős súlyú megsértésének minősül, amely megalapozza a közalkalmazott azonnali hatályú lemondását. Erre figyelemmel a rendkívüli lemondásban hivatkozott ezen lemondási ok megalapozta a felperes jognyilatkozata jogszerűségét. [33] Helytállóan állította az alperes, hogy az Mt. 143. §
(6)bekezdése szerint a munkáltató a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés ellentételezéseként a szabadidőt legkésőbb az elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést követő hónapban köteles kiadni. A 155 óra rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre hosszabb időszakon keresztül került sor, az alperes azonban folyamatosan megszegte az ennek ellentételezéseként a felperest megillető szabadidő kiadására vonatkozó kötelezettségét, amely szintén alapos oka lehetett a jogviszony azonnali hatályú megszüntetésének. [34] Erre figyelemmel megállapítható, hogy a felperes rendkívüli lemondása jogszerű volt, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [35] Az alperes a pervesztességére tekintettel köteles a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján viselni a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét, melynek mértékét a Kúria az ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése, illetve
(6)bekezdése alapján állapította meg tekintettel az ügyvéd által végzett munka mértékére is. [36] Mivel a per tárgyi költségfeljegyzéses volt, az alperest az Itv. 5. §
(1)bekezdése c) pontja szerint megillető személyes illetékmentességre figyelemmel a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [38] Az ítélet ellen a további felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,
- december
- Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró