A határozat elvi tartalma: Azonnali jogvédelem tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés elbírálása. A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Kpkf.IV.41.027/2021/
- A tanács tagjai: Dr. Dobó Viola a tanács elnöke Dr. Varga Eszter előadó bíró Dr. Balogh Zsolt bíró A felperes: felperes1 (cím1.) A felperes képviselője: Dr. Tóth T. Zsolt Ügyvédi Iroda eljáró ügyvéd: dr. Tóth T. Zsolt (cím2) Az alperes: Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (cím3.) Az alperes képviselője: Dr. Tóth Bernadett kamarai jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti üggyel kapcsolatos közigazgatási jogvita A fellebbezett határozat: Fővárosi Törvényszék 12.K.705.633/2021/
- számú végzése A fellebbezést benyújtó fél: a felperes (
- és
- sorszám alatt) Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 12.K.705.633/2021/
- számú végzését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 15.000 (tizenötezer) forint fellebbezési illetéket. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság a 106-1-9001/16/2021-T. számú határozatával a felperes
- február
- napjáig érvényes 000787933 számú, jövedelemszerzés célú tartózkodási engedélyét visszavonta tekintettel arra, hogy a felperes nem teljesítette a tartózkodási feltételeket, így a tartózkodási célja nem igazolt, megélhetése és egészségbiztosítása nem biztosított, továbbá a szálláshely vonatkozásában hamis adatot közölt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- augusztus
- napján kelt 106-T15141/1/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta és elrendelte a felperes tartózkodási engedélyének érvénytelenítését. [2] A felperes az alperes határozata ellen keresettel élt, amelyben azonnali jogvédelem keretében a döntés halasztó hatályának elrendelését kérte. Előadta, hogy a határozat végrehajtása esetén el kellene hagynia Magyarországot, a kérelme alapját képező munkájától elesne, így a határozat hatályon kívül helyezése nem jelentene érdemi jogorvoslatot a Magyarországon való tartózkodási jogára nézve. [3] Az alperes a védiratában az azonnali jogvédelem iránti kérelem elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság végzése Kúria IV.Kpkf.41.027/2021/2 2 [4] Az elsőfokú bíróság a
- sorszámú végzésével a felperes azonnali jogvédelem iránti kérelmét elutasította. [5] A közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)-
(2),
(4)bekezdéseire és 51. §
(1)és
(3)bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a támadott döntés nem tartalmaz sem kiutasítást, sem országelhagyásra kötelezést. Önmagában a jelen perben a tartózkodási engedély visszavonása nem eredményez automatikusan kiutasítást, nem konstituál országelhagyási kötelezettséget még akkor sem, ha az alperes a jövedelemszerzés célú tartózkodási engedély érvénytelenítéséről rendelkezett. A felperes egy bizonytalan, jövőbeli következményre alapította a kérelmét. [6] Utalt a Kúria Kpkf.VI.39.015/2021/2. és Kpkf.V.39.152/2021/2. számú végzéseiben foglaltakra, mely döntések szerint a Kp. 50. §
(1)bekezdése a keresettel támadott közigazgatási tevékenység vagy az azzal előidézett helyzet fenntartása, valamint a jog, jogos érdek sérelme között ok-okozati összefüggés fennállását kívánja meg. A sérelemnek nem egy később keletkező, hanem közvetlenül a keresettel támadott közigazgatási tevékenységből kell következnie, annak ténylegesen fenn kell állnia a támadott közigazgatási tevékenység következtében. Az azonnali jogvédelem kivételes kedvezmény, az alkalmazásához az oksági kapcsolatnak közvetlennek és ténylegesnek kell lennie. Amennyiben a felperest az idegenrendészeti hatóság a jövőben meghozott határozatával kiutasítja Magyarország területéről, úgy ezen hatósági döntés ellen is jogorvoslati lehetőség áll majd a felperes rendelkezésére, ahol előterjesztheti azonnali jogvédelem iránti kérelmét. Ez utóbbi megállapítás tekintetében hivatkozott a Kúria Kpkf.VI.39.147/2020/
- számú döntésére. A fellebbezés [7] A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak kérelme szerinti megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a bíróság hasonló tárgyú és tartalmú más ügyekben hozott döntései miatt nem ad ki a harmadik országbeli állampolgárok számára ideiglenes tartózkodásra jogosító engedélyt. Így amennyiben az ideiglenes tartózkodásra jogosító engedély kiadását az alperes a jelen esetben is megtagadná, úgy el kellene hagynia Magyarországot és ezzel elesne a munkájától. A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
- évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.)
- §
(1)bekezdésére hivatkozva előadta, hogy a tartózkodási engedély jogerős visszavonásával az ideiglenes tartózkodási engedély kiadásának alapja megszűnik. Állításai alátámasztására az azonnali jogvédelem iránti kérelemnek helyt adó elsőfokú bírósági döntésekre hivatkozott. [8] Az alperes észrevételt nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [9] A fellebbezés nem megalapozott. [10] A Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése szerint, a fellebbezés keretei között bírálta felül. [11] Az elsőfokú bíróság a végzésében helytállóan idézte a felperes azonnali jogvédelem iránti kérelme elbírálása körében irányadó, releváns jogszabályokat, és azok alapján megalapozott döntést hozott a kérelem elutasításáról, döntésével a Kúria egyetért. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. [12] A Kp. 50. §
(1)bekezdése szerint, akinek jogát, jogos érdekét a közigazgatási tevékenység vagy az azzal előidézett helyzet fenntartása sérti, a közvetlenül fenyegető hátrány elhárítása, a vitássá tett jogviszony ideiglenes rendezése, illetve a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása érdekében a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságtól az eljárás során bármikor azonnali jogvédelmet kérhet. Kúria IV.Kpkf.41.027/2021/2 3 [13] Az idézett jogszabályi rendelkezés a keresettel támadott közigazgatási tevékenység vagy az azzal előidézett helyzet fenntartása, valamint a jog, jogos érdek sérelme között okokozati összefüggés fennállását kívánja meg. A sérelemnek nem egy további vagy majdani, hanem közvetlenül a keresettel támadott közigazgatási tevékenységből kell következnie, és nem lehet hipotetikus, hanem annak ténylegesen fenn kell állnia a támadott közigazgatási tevékenység következtében. Az azonnali jogvédelem, mint kivételes kedvezmény alkalmazásához az oksági kapcsolatnak tehát közvetlennek és ténylegesnek kell lennie. [14] Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy az alperes döntése nem kötelezi a felperest semmilyen magatartásra, vagy attól való tartózkodásra, így önmagában országelhagyási kötelezettséget sem keletkeztet. Olyan körülményre a felperes nem hivatkozott és nem is igazolt, amelyre figyelemmel – bár közvetlen kötelezést nem tartalmaz – az alperes határozata rá nézve mégis, közvetlenül és ténylegesen olyan negatív joghatást idéz elő, amely miatt a halasztó hatály elrendelésének lehetne helye. Egy esetleges jövőbeni, de még meg nem hozott kiutasító, országelhagyásra kötelező döntés e körben nem volt értékelhető, ezért a felperes kérelmének teljesítését sem alapozta meg. [15] A Kúria a fentieken túl hangsúlyozza, hogy a visszavont tartózkodási engedély 2021. február 11. napjáig volt érvényes, azaz jelenleg a felperesnek nincs olyan, a jogszerű magyarországi tartózkodást megalapozó jogosultsága (engedélye), melyre a halasztó hatály elrendelése közvetlenül kihatással lenne. [16] A Harmtv. 30. §
(1)bekezdésének a) pontjára alapított hivatkozás sem támasztja alá az elsőfokú végzés jogszabálysértő voltát, mert e jogszabályhely a per tárgyává tett döntéstől eltérő jogintézményről, az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás kibocsátásáról rendelkezik, továbbá e szabályozásból a felperes által előadott joghatás nem következik. [17] A fenti jogértelmezést támasztják alá a Kúria Kpkf.III.40.873/2021/3., Kpkf.V.40.053/2021/
- és Kpkf.VI.39.015/2021/
- számú végzései is. A Kúria a felperes által hivatkozott elsőfokú bírósági végzések kapcsán megállapította, hogy azok részben más tényálláson alapultak, részben pedig a fent megjelölt – egységes joggyakorlatot megtestesítő – kúriai végzésekkel ellentétesek, így a felperes fellebbezésében foglaltak alátámasztására nem alkalmasak. [18] A fentiekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp.
- §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rész [19] A Kúria a fellebbezés elbírálásáról a Kp. 114. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül döntött. [20] A Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdés d) pontja és 47. §
(1)bekezdése szerinti mértékű fellebbezési illeték megfizetésére a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 102. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az eredménytelenül fellebbező felperest kötelezte. [21] Az alperes észrevételt nem terjesztett elő, ezért a másodfokú eljárásban érvényesíthető költsége nem merült fel. [22] A Kúria végzése ellen a fellebbezést a Kp. 112. §
(2)bekezdése, a felülvizsgálatot a Kp.
- § d) pontja kizárja. Budapest,
- december
- Dr. Dobó Viola sk. a tanács elnöke Dr. Varga Eszter sk. előadó bíró Dr. Balogh Zsolt sk. bíró A kiadmány hiteléül: